Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-24 / 224. szám

2 kMHiw 1915. SZEPTEMBER 24., SZERDA FÓKUSZ A kibontakozás elmarad? FINNORSZÁGBAN vasár­nap és hétfőn rendkívüli par­lamenti választásokat tartot­tak. Az egykamarás finn par­lament 200 mandátumáért 12 párt 1347 jelöltje versengett. ff Az idő előtti fél évvel a par­lament mandátumának lejárta előtti választás kiírására azért került sor, mert Kalevi Sorsa miniszterelnök középbalos koa­líciós kormánya a részt vevő pártok nézeteltérése miatt jú­lius elején lemondott. Gazda­ság} eredetű belpolitikai válság következtében idő előtti vá­lasztások tartása az országban nem szokatlan, hisz az ezt meg­előző, 1972-es választások szin­tén idő előttiek voltak. A je­lenlegi, júliusban kirobbant kormányválságban most csak az volt a szokatlan, hogy a belpolitikai ellentéteket Kekko- nen elnök kérésére a politikai pártok alárendelték külpoliti­kai érdekeknek: nem kívánván megzavarni az európai bizton­sági értekezlet zárószakaszá­nak július végén Helsinkiben, jó légkörben történő megtartá­sát. Csupán augusztusban in­dult meg épp ezért a válasz­tási kampány, melynek köz­ponti témája természetesen a gazdasági helyzet volt. A KOALÍCIÓ, amely a Szo­ciáldemokrata Párt, a Centrum Párt, a Liberális Néppárt és a Svéd Néppárt összefogásából vállt, az úgynevezett regionális törvény végrehajtásán bom­lott fel. Kétéves vita nyomán e területfejlesztési kérdések­ben, melyet földbirtokrende­zéssel is összekapcsoltak, a kormánypártoknak sikerült megegyezniük.' Az északi és ke­leti területek iparosítására vo­natkozó tervekre — hogy terv­szerűen állami segítséggel, vagy a tőkések érdekeltségé­nek alávetve segítsék-e az el­maradott, ellátatlan járásokat — vonatkozó tárgyalások si­kerrel kecsegtettek, de végül is a Centrum Párt kisebb mó­dosító javaslata (amely 20 százalékról 30 százalékra kí­vánta emelni a vállalatoknak juttatandó állami támogatást) a regionális törvényt ismét zsákutcába juttatta, s felborn- lasztotta a kormánykoalíciót. A végső bomláshoz két bizal­matlansági- indítvány is hoz­zájárult: a liberálisok megvé­tózták az oktatási költségek csökkentését, a Finn Kommu­nista Párt pedig követelte az ország egész gazdaságpolitiká­jának felülvizsgálását. A VÁLASZTÁSI kam­pány során aztán bebizonyo­sodott, hogy jogos volt a kommunista párt követelése, hisz az ország gazdasági ne­hézségeit fokozza az infláció, az adóterhek növekedése, a csökkenő termelés és a kül­kereskedelmi mérleg óriási de­ficitje. A választásokon fellé­pett pártok erre vonatkozóan különböző megoldásokat java­soltak, de ezek többsége a gazdasági stabilizációt oly mó­don akarja megvalósítani, amely nem sértené a vállal­kozók érdekeit, s a terhek jó részét a dolgozó tömegekre hárítaná. Ezzel ellentétben a kommunista párt az ország időszerű gazdasági problémái­nak megoldását célzó követ­kezetes és konstruktív javas­latokkal lépett a választók elé. / Az eredmény — nem végle­ges adatok szerint — az lett, hogy a vasárnapi—hétfői vá­lasztásokból elsősorban a Finn Népi Demokratikus Unió párt- szövetség került ki jelentős szavazatnyereséggel: 37 helyett *3 képviselőt küldhet a párjá­ig mentbe. E pártszövetség fő ere­il je a kommunista párt. Az unióra 519 ezer szavazó adta le voksát. Növelte befolyását a Centrum Párt is (35 helyett $9 mandátumot szerzett), míg az ország legerősebb pártja, bár továbbra is a Szociáldemokrata Párt maradt, de 56-ról 54-re csökkent kénviselőinek száma. Mindezek ellenére, mivei na­gyobb arányú szavazateltoló­dások nem következtek be, a I pártok közötti arányok lénye­gében fennmaradtak, a mosta­ni választás sem adja meg a lehetőséget a finn belpoliti­kai élet kibontakozására. EZ ÉV VÉGÉIG is elhúzód­hatnak a kormányalakítási tárgyalások, ha csak a jelen­tős pártok a választók óha­jának megfelelően végre nem elevenítik fel együttműködé­süket. Finnország dolgozói sta­bil belpolitikáira, válságmen­tes, biztos alapokon nyugvó életre vágynak, olyan konst­ruktív politikára, amelyet külpolitikai síkon folytatnak. Alacs B. Tamás Gromiko beszéde az EHSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról.) munisták jövő év elején meg tartandó XXV. kongresszusá­nak határozataiban. Mindenki, aki a békéért, a nemzeti füg­getlenségért és a népek társa­dalmi haladásáért küzd, to­vábbra is számíthat a Szovjet­unió szolidaritására és tevé­keny támogatására — jelen­tette ki Gromiko. A Szovjetunió a nemzetközi küzdőtéren politikájának meg­valósításában szoros egység­ben cselekszik a testvéri szo­cialista országokkal. Büszkék vagyunk arra, hogy a szocia­lizmus országainak békeszere­tő politikája megfelel minden nép vágyainak — hangsúlyoz­ta Gromiko. Az európai biztonság éve Az idei év úgy marad meg a népek emlékezetében, mint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet be­fejezésének éve. A konferen­cia záródokumentuma korunk egyik legkiemelkedőbb okmá­nya — állapította meg Gromi­ko. — A tanácskozás résztve­vőinek kollektív erőfeszítések­Aligha vitatja valaiki is azt, hogy az 1975-ös év úgy ke­rül >be a történelembe, mint az indokínai népek igazságos ügye diadalának éve. Győze­lemmel. fejeződött be csaknem harminc esztendős felszabadító harcuk, a gyarmatosítóik, az agresszió ellen. A Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Köztársaság, amely hosszú harcban megvédte szuvereni­tását és függetlenségét, kife­jezi készségét, hogy a világ- szervezetben részt vegyen a nemzetközi együttműködés fejlesztésére irányuló erőfe­szítésekben. A VDK és a DVK felvétele, meggyőződésünk sze­rint, teljes mértékben megfe­lelne az ENSZ alapokmánya magasztos céljainak és elvei­nek — hangsúlyozta Gromiko. — A Szovjetunió támogatja a két ország kormányának ide vonatkozó kérelmét. Azoknak, akik a béke őszinte hívei, nincs mitől tartaniuk, ha meg­valósul a két vietnami állam ENSZ-tagsága — állapította meg a szovjet külügyminisz­ter. Indokína tanulságai egysze­rűek és nyilvánvalók. A sza­badságért, a nemzeti függet­lenségért és a társadalmi ha­ladásért küzdő népek harca legyőzhetetlen. Az indokínai helyzet gyöke­res megváltozása kedvezőbb feltételeket teremt a békés együttműködés kialakításához egész Ázsiában — állapította mag Gromiko. kel sikerült jelentős eredmé­nyeket elérniük és azokat pon­tosan rögzítették a záródoku­mentumban. Nem minden elégedettség nélkül szeretném megállapí­tani, hogy a tanácskozás sike­réhez nagymértékben hozzá­járultak a szocialista orszá­gok, amelyek állhatatosan tö­rekednek a nemzetközi kap­csolatoknak a békés egymás mellett élés vágányaira való átállítására — jelentette ki Gromiko. A tanácskozás 35 résztvevő állama közösen és az egész világ előtt kötelezettséget vál­lalt arra, hogy kapcsolatait a béke és csakis a béke, vala­mint a közöttük levő együtt­működés elmélyítése elveinek alapján alakítja. A Szovjetunió, nagyra érté­kelve a tanácskozás eredmé­nyeit, úgy véli, hogy most a legfőbb teendő az elért meg­állapodások megvalósítása, az előrehaladás a tartós békéért vívott harcban. így cselekszik és fog cselekedni a jövőben is a Szovjetunió. Ezt várjuk a többiektől is* — mondotta Gromiko. kísérletek ellen, amelyek önál­lóságuk áláásására, törvényes jogaik csorbítására irányulnak. A gyarmati rendszer felszá­molásának befejezése termé­szetesen nem valósul meg bo­nyodalmak nélkül. Az összes nehézségek ellenére azonban a gyarmati rendszer maradvá­nyainak felszámolásáért, a faj­üldözés megszüntetéséért ví­vott harc most minden eddigi­nél közelebb van a végső győ­zelemhez. A Szovjetunió, jól megértve a fejlődő államok jo­gos érdekeit és követeléseit, éppen ilyen álláspontot képvi­selt az ENSZ közgyűlésének nemrég befejeződött VIL rend­kívüli ülésszakán. Az enyhülés impulzusai A szovjet külügyminiszter a továbbiakban így folytatta: Világosan látni kell, hogy az enyhülés nem olyan folya­mat, amely a saját nehézségi erejénél fogva halad előre. Ahhoz, hogy az enyhülés foly­tatódjék, újabb és. újabb im­pulzusok szükségesek. Nem­csak az enyhülés ellen irá­nyuló tendenciózus propagan­dakampányokról van szó. Még veszélyesebb az államok füg­getlenségét fenyegető beavat­kozási politika, még ha a sza­badság és a demokrácia esz­méinek védelméről hangozta­tott kijelentésekkel leplezik is. Két évvel ezelőtt ez a poli­tika vezetett a chilei véres fa­siszta puccshoz. Most hasonló módszerekkel szítják a légkört néhány más ország körül. Világszerte mély nyugtalan­ságot keltenek azok a nyílt kísérletek, hogy kívülről nyo­mást gyakoroljanak Portugá­liára, arra kényszerítsék a portugál népet, hogy lemond­jon a szabad fejlődés maga választotta útjáról. A Portu­gália előtt álló bonyolult po­litikai és gazdasági problémák megoldásának érdekei azt kö­vetelik, hogy nyugodt légkör uralkodjék e körül az ország körül. Senkinek ne engedtessék meg, hogy lábbal tiporja a portugál népnek azt az elide­geníthetetlen jogát, hogy külső beavatkozástól mentesen döntse el sorsát. Ebből az ál­láspontból indul ki a Szovjet­unió és ezt teszi a jövőben is. A háborús tűzfészkek felszámolásáról Láthatólag e nemzetközi fó­rum valamennyi résztvevője egyetért azzal, hogy a nem­zetközi színtéren megvalósí­tandó egyik legfőbb feladat továbbra is a, háborús tűzfész­kek felszámolása. Felesleges beszélni is arról, hogy mekko­ra veszélyt jelent, ha egyik vagy másik ilyen góc fellob­ban, és ismét válsággá fajul. Vonatkozik ez elsősorban a Közel-Keletre, ahol már hosz- szú évek óta fennáll a veszé­lyes helyzet. Semmiféle látszatintézkedés vagy manőver nem változtat­hat a dolgoknak lényegén. A Közel-Kelet fő kérdései még mindig megoldásra várnak. E kérdések megvitatásának meg­van a megfelelő mechanizmu­sa: a genfi békekonferencia. Mint Gromiko megállapította, továbbra is feszült Cipruson és Ciprus körül a helyzet. A Szovjetunió következetesen ál­lást foglal a Ciprósi Köztár­saság függetlenségének és te­rületi sérthetetlenségének vé­delmében, az összes külföldi csapatoknak a szigetről való kivonásáért, és azért, hogy a két közösség — a görögök és a törökök — önállóan rendez­zék saját államuk belső ügyeit. A koreai helyzetet érintve, Gromiko rámutatott, hogy az ingatag fegyverszünet nyilván­valóan nem biztosítja a sta­bilitást a koreai félszigeten. El­sősorban ki kell vonni Dél-Ko- reából az ENSZ zászlaja alatt ott-tai\tózkodó összes külföldi csapatokat és meg kell köt­ni a békeszerződést. A fegyverkezési hajszát meg kell fékezni A békés egymás mellett élés perspektívája A világesemények alakulása az utóbbi időben megerősítet­te azt a következtetést, ame­lyet már ' mindenki régen le­vont, aki a realitás talaján áll, nevezetesen, hogy perspektivi­kus, a népek érdekeinek meg­felelő, csak a különböző tár­sadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének politikája lehet. A Szovjetuniónak a másik társadalmi rendszer országai­val fennálló kapcsolataiban már sok kedvező mozzanat van, amely megfelel, mind a Szovjetunió, mind pedig az il­lető megállapodásokban és egyezményekben részt vevő partnerei érdekeinek. 'Ez töb­bek között kifejeződik a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolatainak fejlődésé­ben az elmúlt években, első­sorban a szovjet—amerikai csúcstalálkozók eredménye­képpen, ami kedvezően hat az egész világhelyzetre. A Szovjetunió továbbra is erősíti baráti kapcsolatait a fejlődő országokkal, amelyek­kel a békére és a haladásra való közös törekvés egyesíti. A Szovjetunió változatlanul tá­mogatásban részesítette és fog­ja részesíteni az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokat, az el nem kötelezett országok mozgalmát, harcukban a nem­zeti szuverenitás és a gazdasá­gi önállóság erősítéséért, a gyarmati múlt súlyos öröksé­gének leküzdéséért, az olyan Az enyhülési folyamat fej­lődésének logikája teljes éles­ségben felveti a fegyverkezési hajsza megfékezésének szük­ségességét — folytatta Gro­miko. Aligha vonhatja bárki is kétségbe azt, hogy mindaz, amit a leszerelés terén ezidáig sikerült elérni, csupán az első lépések. A Szovjetuniónak meggyőződése — hangsúlyoz­ta Gromiko —, hogy a feszült­ség enyhülésének viszonyai kö­zött létrejöttek az előfelté­telek az olyan hatékony in­tézkedések megvalósításához, amelyek határt szabnának a fegyverkezési hajszának. A Szovjetunió számára a lesze­relésért vívott harc a külpo­litika elidegeníthetetlen ré­sze volt mindenkor és a jö­vőben is az marad. Most, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejezése után az egyik el­sőrendű feladat: megtalálni a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről szóló megállapodáshoz veze­tő utakat, olyan módon, hogy senki biztonsága ne szenved­jen károsodást. Gromiko emlékeztetett arra: hogy a Szovjetunió számos olyan konkrét javaslatot ter­jesztett az ENSZ elé, amelyek közül sok a világszervezet ál­tal elfogadott fontos határoza­tok alapját képezte. A Szovjetunió, ebből kiin­dulva és annak a felelősségnek a tudatában, amely rá, mint a Biztonsági Tanács állandó tag­jára hárul, fontos és sürgős kérdésként a közgyűlés jelen­legi ülésszaka elé terjeszti ”az új tömegpusztító fegyverfajták és az ilyen új fegyverendsze- rek kidolgozása és gyártása eltiltásának kérdését”. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban a Szovjetunió által előterjesztett másik ja­vaslatról, a nukleáris fegyver- kísérletek teljes megszün­tetéséről beszélt. Az ENSZ-alapokmány kiállta az idők próbáját Az ENSZ szerepét hangsú­lyozva, a Szovjetunió külügy­minisztere végezetül aláhúzta alapokmányának jelentőségét. Mint hangsúlyozta, az alap­okmány kiállta az idők pró­báját. „Maradéktalan teljesí­tésében és nem revideálásában kell keresni az ENSZ haté­konysága növelésének, tekinté­lye szilárdításának erőfor­rásait” — mondotta, majd vé­gezetül kijelentette: A háború óta eltelt há­rom évtized szemléletesen alá­támasztotta, hogy az államok közötti háború kiküszöbölése nem utópia, hanem elérhető cél. Ez azonban nem lehet ok a megnyugvásra. Még sokat kell tenni azért, hogy létre­jöjjön a Földön a valóban szi­lárd béke. „Ami a Szovjet­uniót illeti, mi azon vagyunk, hogy ezen az úton ne legyen megállás, ne legyenek kitérők, még kevésbé visszafordulás. Ebben az irányban lényeges lé­pések tehetők, itt, az ENSZ közgyűlésén és mi készek va­gyunk arra, hogy a legaktí­vabban részt vegvünk ebben a közös munkában.” Cobrdk és vesztesek Meglehetősen rendhagyó módon tudósítottak a hírügy­nökségek kedd délelőtt Géni­ből, ahol az egyiptomi és az izraeli küldöttség tető alá hoz­ta a sinai megállapodást. Eszerint az egyiptomi fél alá­írta, míg az izraeli csak pa­rafába az egyezményt. Már önmagában ebből is ‘kitűnik: furcsa megállapodás született. Mindenekelőtt azért, mert a Sinai-félsziget csaknem ki­lenctized része változatlanul izraeli ellenőrzés alatt marad. Igaz, hogy visszakerül Egyip­tom fennhatósága alá az Abú Rudeisz-i olajmező, de ennek fejében Tel Aviv részben az amerikaiaktól, részben pedig Kairótól- busás anyagi és poli­tikai előnyöket csikart ki. Washington mindenekelőtt korszerű hadfelszereléssel fi­zet. Ügy tudják, a tankelhárí­tó rakéták kilövésére is alkal­mas Cobra típusú helikopte­rekből egy tucat már meg is érkezett Izraelbe. S ez még csak a kezdet: a Tel Aviv-i kí­vánságlistára F 15-ös és 16-os vadászbombázók éppúgy ráke­rültek, mint lézerbombák és Lance-típusú rakéták. Kiegé­szíti a mohó étvággyal össze­állított kérelemözönt a gazda­sági bajokkal küszködő izraeli kormány anyagi megsegítése. Vitathatatlan, hogy Egyip­tom rendkívül messzire el­ment a kompromisszumokban. Emiatt az arab egység újabb törést szenvedett. A sinai meg­állapodás két fő vesztese Szí­ria és a palesztinok ügye. Damaszkuszban a szípiai parlament rendkívüli ülésén Ajubi kormányfő kijelentette: országa nem járul hozzá egy Izraellel kötendő egyezmény­hez olyan feltételekkel, mint Egyiptom. A miniszterelnök „Egyiptom nagy tévedésének’1 minősítette a megállapodást. Érthető az aggodalom: az egyezmény révén ugyanis egy esetleges konfliktusban, a vál­lalt kötelezettségek miatt Kairó tétlenül szemlélné, amint a harc fő súlya Szíriá­ra, a palesztinokra és esetleg Jordániára összpontosulna. (Ebből a felismerésből szüle­tett meg korábban Szíria és Jordánia szövetsége, mint az egyetlen lehetséges ellenlépés.) Teljesen figyelmen kívül hagyja a megállapodás a pa­lesztin érdekeket, ami pedig a közel-keleti rendezés egyik alapkövetelménye. Ezzel ösz- szefüggésben az algériai hír­ügynökség megállapítja: „A részmegállapodás politikai célja mindenekelőtt az, hogy elterelje a figyelmet a palesz­tin problémáról és szakadást idézzen elő az arab világban.” Gromiko és Kissinger leg­utóbbi találkozóin a sinai megállapodás is többször szó­ba került, örvendetes, hogy — a fennálló alapvető különbsé­gek ellenére — a két álláspont abban nem tér el, hogy válto­zatlanul szükség van a genfi békekonferencia megrendezé­sére. Az átfogó rendezéshez csakis ez az alaposan előkészí­tett tanácskozás vezethet el. Addig minden egyéb megol­dás — csupán részeredmény. PORTUGÁLIA Az új kormány első ülése Portugáliában a hatodik ideiglenes kormány miniszte­rei megkezdték feladatuk tel­jesítését: Pinheiro de Azevedo kormányfő elnökletével a kor­mány kedden megtartotta első ülését. A portugáliai helyzet nor­malizálásában nem érdekelt reakciós körök ugyanakkor továbhra is a terrorcselekmé­nyek taktikájához folyamod­nak. Támadásuk fő célpontja a PKP, valamint a többi haladó párt és szervezet. Lisszabon­ban ma délelőtt egyórás álta­lános sztrájkot tartanak a vas­ipari dolgozók, megmozdulá­sukkal a kollektív szerződés­ben foglaltak végrehajtását és a jobboldal támadásának visz- szaverését követelik. A csütörtök estére tervezett, lisszaboni antifasis*zta katonai tüntetéssel kapcsolatos leg­újabb fejlemény az, hogy a rríafrai-ezred jobboldali pa­rancsnoka letartóztatott két .katonát azzal a váddal, hogy a „katonák összefogva győznek” (SUV) elnevezésű antifasiszta katonai szervezet tagjai. A ka­tonáknál SUV-propaganda- anyagot találtak. Az egység katonái azonnal tiltakozó jegy­zéket küldtek Fabiao tábor­noknak, a szárazföldi hadsereg főparancsnokának, és ebben rámutattak: miközben a kato­nai rendszabályok alapján őket üldözik, reakciós tisztjeik sza­badon szervezkedhetnek. SAN FRANCISCO líjabb merényletkísérlet Ford ellen Tizenhét napon belül máso­dik alkalommal követtek el gyilkossági kísérletet Gerald Ford, az Egyesült Államok el­nöke ellen. A merénylet szín­helye ezúttal is Kalifornia ál­lam, s a merénylő ezúttal is nő volt. Az országjáró körúton tar­tózkodó amerikai elnök hét­főn, közép-európai idő sze­rint 23.30 órakor éppen távo­zott a San , Framciscó-i St. Francis szállodából, és gépko­csijához igyekezett, amikor a szemközti úttestről, mintegy 12 méter távolságból megnyomta pisztolya ravaszát egy, a tö­megben elvegyült nő. A kö­zelben álló titkosrendőr, s ál­lítólag egy néző is villám­gyorsan cselekedett: a lövés pillanatában felfelé ütötte a merénylő kezét. A DBS tudósítója szerint a golyó az elnöktől három mé­ternyire falba ütközött és a földre pattant. Ugyanebben a pillanatban Ford leguggolt. Testőrei élő „védőernyőt” al­kottak körülötte, amíg sikerült őt biztonságba helyezni, be­ültetni a közeliben parkírozó páncélozott gépkocsijába. Az elnök, miután sértetlenül át­vészelte az újabb merénylet- kísérletet, már fél órával a lövés elhangzása után repü­lőgépen útban volt Washing­ton felé. Vizsgálóbíró elé állították kedden reggel San Franciscó­ban Sarah Jane Moore asz- szonyt, aki néhány órával ko­rábban merényletet kísérelt meg Ford amerikai elnök el­len. James Browning szövet-, ségi ügyész úgy nyilatkozott, hogy feltevése szerint Moore asszony egyedül felelős tetté­nek elkövetéséért. Ford elnök Washingtonba való visszaérkezése után ki­jelentette: a jövő évi elnök- választással kapcsolatos kor- teskörútjait tovább kívánja folytatni. CSAK RÖVIDEN... MOSZKVÁBAN kedden hi­vatalosan bejelentették, hogy Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagja, a Szovjetunió külügyminisztere szeptember végén az NSZEP, az NDK államtanácsa és kor­mánya meghívására hivatalos baráti látogatást tesz a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban. Egyidejűleg bejelen­tették, hogy Gromiko a CSKP és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kormá­nyának meghívására szeptem­ber végén hivatalos baráti lá­togatásra Csehszlovákiába utazik. A NEMZETKÖZI atomener­gia-ügynökség Bécsben folyó közgyűlésén kedden megkez­dődött az általános vita. En­nek keretében a délutáni ülé­sen felszólalt a magyar dele­gáció vezetője, dr. Osztrovszki György, az Országos Atom­energia Bizottság elnöke is. A .SZOVJETUNIÓBAN ked­den a kozmikus térség kuta­tása céljából Föld körüli pá­lyára bocsátották a Koz­mosz—769 mesterséges holdat. Diadalmaskodott az indokínai népek igazságos ügye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom