Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-18 / 219. szám

SSSna di/Pr w___ 2 1975. SZEPTEMBER 18- CSÜTÖRTÖK A szocialista államok, a nemzeti felszabadító mozgalmak és a fejlődő országok akcióegységéről Leonyid Brezsnyev üdvözölte az afro-ázsiai szolidaritási szervezet tanácsának 12. ülésszakát Kommunista nagygyűlés a lisszaboni arénában Határozottan meg keil védeni a forradalom alapvető vívmányait A PKP küldöttségének tárgyalásai Gomes elnökkel és Azevedo kijelölt kormányfővel — Mezőgazdasági dolgozók sztrájkja a földreform védelmében „A demokratikus szabadságjogok védelmében, foly­tatott harc a szocializmusért vívott harc. Életünk árán is megvédj ük a forradalom vívmányait a fasizmussal, a reakcióval szemben” — hangsúlyozta Alvaro Cunhal, a kommunista párt főtitkára azon a kedd esti lisszaboni nagygyűlésen, amelyet 30 000 ember részvételével tar­tottak meg a portugál főváros arénájában. Az ország jelenlegi helyzetét elemezve Cunhal meg­állapította, hogy Portugália népe súlyos politikai vál­ságot él át. Beszédében hangsúlyozta, hogy véget kell vetni az ellenforradalmárok tevékenységének, biztosíta­ni kell a demokratikus szabadságjogokat, meg kell szi­lárdítani a politikai hatalmat — elsősorban a fegyve­res erők mozgalmát és a kormányt. Hangsúlyozta to­vábbá, hogy szükséges tovább folytatni a reakcióval ví­vott harcot, és határozottan meg kell védeni a forrada­lom alapvető vívmányait. Alvaro Cunhal vezetésével szerdán délelőtt- kommunista párti küldöttség kereste fel a portugál köztársasági elnöki palotát és tárgyalt Gomes el­nökkel, valamint Azevedo kije­lölt kormányfővel a politikai Válság megoldásáról. Megfigyelők fontosnak tart­ják ezt a megbeszélést, mi­után a Portugál Kommunista Párt főtitkára kedd este leszö­gezte, pártja nem hajlandó koalíciót alakítani a jobb­oldali Demokratikus Néppárt­tal, amelynek vezetői együtt­működnek az ellenforradalmi erőkkel. A kormányalakítási tárgyalások nehézségbe ütköz­nek, mert a Soares-féle szo­cialista párti vezetés ragaszko­dik a néppárt részvételéhez a CSAK RÖVIDEN... A SZOVJETUNIÓ Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány meghí­vására Giscard d’Estaing fran­cia elnök október 14—18. kö­zött hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára fogadta Konsztantyin Zarodovot, a Béke és Szocializmus főszer­kesztőjét. AZ AMERIKAI KÉPVI­SELÖHÁZ külügyi bizottsága szerdán nagy többséggel úgy határozott, hogy a képviselő- ház elé terjeszti azt a törvény- tervezetet, amelyben kéri a Törökországba irányuló ame­rikai fegyverszállításra kive­kormányban és saját ellenőr­zése alá akarja vonni a tömeg­tájékoztatási eszközöket, köz­tük az ANI hírügynökséget, a rádiót és a tv-t. A délutáni órákban megje­lent az elnöki palotában a szo­cialista párt küldöttsége is. Lisszabon, Setubal, Evora, Bej a, Faro és Santerm megye mezőgazdasági dolgozói szer­dán általános sztrájkot tartot­tak tiltakozásul amiatt, hogy a dél-portugáliai földesurak hadjáratot indítottak birtokaik visszaszerzéséért. Értesülések szerint a forradalmi vívmá­nyok, mindenekelőtt a földre­form védelméért hirdetett sztrájkhoz tíz- és tízezrek csatlakoztak. tett embargó részleges felöl* dását A SZOVJETUNIÓBAN szer­dán egyetlen hordozórakétával Föld körüli pályára bocsátot­tak a Kozmosz-sorozathoz tar­tozó nyolc mesterséges hol­dat. GUSTAV HUSÁK, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köz- társasági elnök szerdán fogad­ta Sztanko Todorovot, a bol­gár minisztertanács elnökét, NICOLAE CEAUSESCU, a Román Szocialista Köztársa­ság elnöke tárgyalásokat foly­tatott Harold Wilsonnal, Nagy-Britannia miniszterelnö­kével, aki hivatalos látogatá­son van Romániában. fókusz „Rendkívüli” tanulságok NEW YORKBAN, az ENSZ székhelyén rendkívüli nap volt kedden. Helyi idő szerint a délutáni órákban fejeződött csak be az ENSZ-közgyűlés 7. rendkívüli ülésszaka. Ezt kö­vetően került sor az ENSZ- közgyűlés 29. rendes üléssza­kának hivatalos berekesztésé­re (melyet tavaly december­ben nem tettek meg, a közel­kel-.. fejleményekre való te­kint« ttel), és este már meg is keze. dött az ENSZ-közgyűlés harmincadik, jubileumi ülés­szaka. A JUBILEUMI ÜLÉSSZAK kapcsán megállapítható, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zete az elmúlt időszakban va­lóban világíórummá vált, ahol a legmagasabb szinten vitat­ják meg a világ nemzetei a leglényegesebb problémákat. Ma már az ENSZ tagállamai­nak döntő többsége őszintén érdekelt a világszervezet haté­konyságának erősítésében, mi­vel egyre inkább felismerték, hogy a béKe, a biztonság és az emberi jólét szerteágazó problémáit a múltnál sokkal nagyobb mértékben kell olyan sok nemzetű fórumon megvi­tatni, amely csak az ENSZ le­het. Ezzel kapcsolatban fogal­mazott Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn, New Yorkba érkezése­kor így: „Mi ellene vagyunk annak, hogy az Lgvesült Nem­zetek Szervezete másodrendű kérdésekre fordítsa figyel­mét ...” AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS 7. renekívu- ülésszaka azért ké­sett záróhatározatának elfoga­dásával, mivel azt csak egy­hangúlag tehette. A vita új, i„- aságos nemzetközi gazdasá­gi rendszer létrehozásáról folyt, s végül is kompromisz- szumos megoldást hozott. A határozat elismerte a fej­lődő országoknak azt a jogos követelését, hogy egyenran­gúak legyenek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban és ne sújtsa őket semmiféle hát­rányos megkúlönböztetés. Dön­tő haladásnak könyvelhető el, hogy a fejlett Ipari országok — noha az USA bizonyos fenntartásokkal élt — hozzájá­rultak ahhoz, hogy ez évtized végéig megkísérlik mindenkori bruttó nemzeti termékük 4,7 százalékát az államok fejlesz­tési segélyének rendelkezésére bocsátani. A kompromisszum másik ol­dala pedig, hogy a fejlődő or­szágok elfogadták a fejlesztési segélypolitikát, mely a jövő­ben egyre fokozottabban mul­tilaterális jellegűvé válik, olyan nemzetközi intézmények be­kapcsolásával, mint a Nemzet­közi Valuta Alap és a Világ­bank. Döntés született arról, hogy a fejlődő országok érde­kében új pénzügyi és hitelle­hetőségeket próbálnak teremte­ni, anélkül, hogy ezek az erő­feszítések az államok saját háztartására nehezednének. AZ ENSZ jubileumi idősza­kát megelőző rendkívüli idő­szak bebizonyította, hogy azo­kat a szigorú bírálatokat, ame­lyekkel az ázsiai, afrikai és latin-am fkai országok képvi­selői részesítették az imperia­lizmust, nem tehetett zavaros magyarázkodásokkal elütni. A nyugati diplomaták lényegé­ben semmit sem hozhattak fel a fe„-odő országok jogos vád­jai ellen, s tér t nyert az a po­litika, amely az egyenjogúsá­gon és a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokra épül. Ezt elsősorban — a rendkívüli közgyűlésen is — éppen a szo­cialista országok hangoztatták. MIKÉNT a rendkívüli köz­gyűlés dokumentumának jóvá­hagyása utv-n Peter Florin, az NDK állandó ENSZ-képviselő- je a szocialista országok nevé­ben kijelentette: a rendkívüli ülészzak fontos lépés a nem­zetközi gazdasági kapcsolatok­ban még meglevő igazságta­lanságok felszámolása útján. A szocialista országok azon a véleményen vannak, hogy je­lenleg a nemzetközi enyhülés folyamata kedvező feltételeket kínál ahhoz, hogy további dön­tő előrelépés történjék ebbe az irányba. i LÉNYEG: a rendkívüli ülésszak sikeres zárása való­ban jubileumi hangulatot te­remtett a jubileumi ülésszak nyitányakor az ENSZ-palotá- ban. Alacs B. Tamás Moszkvában szerdán meg­nyílt az afro-ázsiai szolidaritá­si szervezet tanácsának 12. ülésszaka, amelynek munkájá­ban több mint 70 delegáció vesz részt — fejlődő és szo­cialista országok, nemzetközi és regionális szervezetek kép­viselői. Az ülésszak megvitatja az ázsiai és afrikai nemzeti fel­szabadító mozgalmak fejlődé­sének perspektíváit a nemzet­közi enyhülés, a békéért és a biztonságért vívott harc viszo­nyai közepette. Az ülésszakon felolvasták Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárának üdvözletét ★ Leonyid Brezsnyev üdvözleté­ben hangsúlyozza: ,,A Szovjet­unió Kommunista Pártja meg- másíthatatlanul azok oldalán áll, akik küzdenek az imperia­lista agresszió, a nemzeti el­nyomatás, a neokolonializmus, a fajgyűlölet és a társadalmi igazságtalanság ellen.” A nem­zeti felszabadító mozgalmak kiemelkedő eredményeket ér­tek el, a gyarmati rendszer és a neokolonializmus azonban nem nyugodott bele vereségei­be — mutat rá az üzenet. „Ilyen körülmények között — hangsúlyozza Brezsnyev — még nagyobb jelentőségre tesz szert az akcióegység a világ­szocializmushoz tartozó orszá­gok, a nemzeti felszabadító mozgalmak és a fejlődő orszá­gok között. „Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményei már ma áldásos hatást gyakorolnak az/ egész nemzetközi fejlődésre. Meggyő­ződésünk szerint, az értekez­let záródokumentumában rög­zített alapelvek túllépik az európai kontinens kereteit, al­kalmazásra kerülhetnek más kontinenseken is” — írja Brezsnyev, majd befejezésül rámutat: A béke és biztonság elvei­nek meghonosodása az ázsiai és afrikai államok közötti kap­csolatokban csakúgy, mint más térségek népeinek kölcsönös viszonyában, „kétségtelenül elősegítené a fiatal államok gazdasági és szociális fejlesz­tési programjainak hatéko­Gyalog: hegyi túra. Sikló­val: nem olcsó mulatság. De a túra is, a pénz is megéri: Salzburgot, ezt a csodás ék­szerdobozt a várból látni. Igaz, az élőbb még azon mo­rogtam, hogy az osztrák ke­délyt itt valami nemzetközivé lett és merev német precizitás helyettesíti, s morgolódásom oka a frissen „pucolt” székes- egyház belső tere volt. Ügy néz ki, mintha egy otromba cselédlány vendégeket vár­ván gazdáihoz, ledörzsöli a nemes patinát az antik ezüs­tökről, nehogy szó érje a ház elejét. Kínosan tiszta mindert, kínosan friss festés mindenütt, még az egyébként kínosan tiszta környezetből is kirívóan. Ám innen felülről, a lentről megcsodált vár „lőrésein” ke­resztül nézve ezt a várost, lent a Salzach partján, meg­bocsát mindent, és meg is ért sok mindent az ember: az idegenforgalmat, a zenei he­teket. azt, hogy várost építeni is művészet, s hogy a város­kép is lehet olyan magával- ragadó, mint egy festmény a Mirabell kastélyban. Mert Salzburgot nem a zene tette azzá, ami, hanem ami volt, s amivé lenni és válni akart, az csalogatta falai kö­zé a muzsika szerelmeseit. Mo­zart szelleme hiába lengett volna e város felett, keserű nyabb megvalósítását, hozzá­járulna az imperialisták és neokolonialisták által szított konfliktusok felszámolásához”. ★ Az afro-ázsiai szolidaritási szervezet tanácsának 12. ülés­szakát megnyitva Mirzo Tur- szun-Zade, a szovjet afro-ázsi- ai szolidaritási bizottság elnö­ke hangsúlyozta, hogy az ülés­szak méltóképpen hozzájárul a szolidaritási szervezet továb­bi megszilárdításához, a nép­tömegek mozgósításához azok­nak az új feladatoknak megva­lósítására, amelyek az antiim­perialista szolidaritási mozga­lom előtt állnak a szabadsá­gért, a függetlenségért, a né­pek boldogulásáért és a világ- békéért folytatott nemes har­cában. A vietnami nép győzelme va­lamennyi nemzeti felszabadító erő, a proletár internaciona­lizmus eszméjének győzelme A bejrúti kormány szóvivő­je kedden este bejelentette, hogy az egymással szemben­álló fegyveres politikai cso­portok között tűzszünet jött létre, melyet a belbiztonsági erőkből és palesztínai geril­lákból alakult vegyes járő­rök fognak ellenőrizni. A kor­mány szóvivője azt is közöl­te, hogy libanoni-palesztin vegyes járőrt küldenek Tripo- liba is. A közelmúltban lezaj­lott zavargások mérlegét meg­vonva elmondotta, hogy két hét alatt mintegy 150 ember esett áldozatul a felekezeti villongásoknak. A Bejrútban kedden este kihirdetett tűzszünet ellenére a fővárosban éjszaka kiújul­tak a fegyveres összetűzések, s a biztonsági erők páncélos kocsikat vetettek be a rend helyreállítására. Az összetű­zésekben tíz ember vesztette életét. Tripoliban, bár tovább­ra is feszült a helyzet, éjsza­ka nem volt lövöldözés. rezignációval legyinthetett volna, és suhanhatott volna tovább más, és megértőbb tá­jak felé, ha nincsenek . élő és olyan emberek, akik bölcsen tanulták meg tisztelni a hal­hatatlanok emlékét: az ünne­pi játékokkal például. így az­tán immáron százados foga­lompárosítás: Salzburg és a muzsika. A helybéliek nem elégedtek meg hát azzal, hogy a város fekvése gyönyörű, hogy építészete — középkori és kora barokk — magával- ragadó, s hogy utcáinak han­gulata, a vár mord szépsége önmagában is alkalmas lenne az idegenek idecsábítására, és nem utolsósorban a saját ma­guk örök gyönyörködtetésére is. ' A szem és az ujjak, a látás és tapintás érzékei mellett a hallás gyönyörét is szolgálni kívánták és kívánják: Kara­jan vezényelt éppen akkor, mikor ott jártunk egy csen­des, szerény nyár végi hét­köznapon. Mert a szépséget, a megle­vő kincseket és a meglevő le­hetőségeket gondozni, virágba szökkenésüket elősegíteni — nos, ez nemcsak salzburgi specialitás. Milánó, ez a ha­talmas iparváros, amely Tori­no mellett, vagy talán még — mondotta felszólalásában Nguyen May, a Vietnami Bé­ketanács (VDK) titkára. A vietnami delegátus mély háláját fejezte ki a Szovjet­unió és valamennyi szocialista ország, minden demokratikus erő iránt az indokínai népek imperializmus elleni harcához nyújtott támogatásáért. Ugyancsak szerdán szólalt fel Volodia Teitelboim, a Chi­lei Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagja. Ki kell terjeszte­ni és fokozná a harcot a- chilei katonai junta politikai és gaz­dasági elszigeteléséért — mondta a chilei hazafi. — Vo­lodia Teitelboim felhívta a vi­lág közvéleményét, hogy kü­lönleges figyelmet fordítson a chilei néppel való szolidaritást kifejező, ez év novemberében Athénban összeülő konferen­ciára. Bejrútban szerdán ülést tar­tott a kabinet, s azon döntés született egy úgynevezett „nemzeti megbékélés bizott­sága” létrehozásáról. Hírügynökségi jelentések szerint a bizottság élén Kara­mi miniszterelnök áll majd és a szerv első feladata az lesz, hogy kapcsolatra lépjen a kü­lönböző politikai és vallási vezetőkkel, keresve velük a megbékélés módozatait. Az üzemanyaghiány bonyo­lítja a libanoni helyzetet. Ghasszan Tueni ipari és olaj­ipari miniszter közölte, hogy a kormány által hozott intéz­kedések eredményeképpen si­került megszervezni a fővá­rosban a rendszeres benzin­szállítást. Mivel egyes ben- zinkút-tulajdonosok szándéko­san nehézségeket teremtettek, nem voltak hajlandók értéke­síteni a benzint, katonai egy­ségek kénytelenek voltak el­lenőrzésük alá vonni a ben­zinelosztást a város több kör­zetében. előtte is, a legnagyobb létszá­mú munkásosztállyal dicse­kedhet, s amelynek élete olyan dinamikus, hogy visszatükrö­ződik benne a mai olasz való­ság minden gondja és sike­re, nos, szóval ez a Milánó is igyekszik, hogy a Sforzak kas­télya, a csipke szépségű és mégis monumentálisán lenyű­göző Dómja mellett, őrizze, óvja más kincseit is. Ügy van: a Scaláról van szó. A világhí­rű milánói operaházról, de most nem az előadásokról. Hanem a múzeumról! Mert múzeum is az opera­ház. Élő, eleven és a napok múlásával lépést tartó mú­zeum. A turista jegyet vált — ez sem olcsó persze — s a je­gyért elmondhatja, hogy volt a milánói Scalában. Igaz, nem este, amikor a fény és a pom­pa, a ruhák, kosztümök fé­nye és a zene pompája az uralkodó, csak napközben, amikor a szájtáti közönség előtt a bálterem nagyságú színpadon ott kopácsolnak a díszletmunkások, és a zeneka­ri árokba lógázva a lábát, ül­dögél a színpadmester déli sziesztáját tartva éppen. Az­tán, amikor kellően kibámulta magát, és már hallani is véli, hogy a plüss zsöllyék barokk cirádáiból a stukkók, csillá­rok, falszöglétek titkos zugai­ból hogyan kúsznak elő az eddig ott megbúvó dallamok, meglátogathatja a rendkívül gazdag múzeumát is az opera- háznak. S az operának. Mert a múzeum egyben operatörté­neti, közelebbről olasz opera- történeti múzeum is, s benne helyet kap. fő helyet persze a Scala is. Mint otthona, istá­polója és fellegvára ma is az olasz operának. És Monaco is a múltjából él a mai erőfeszítések nyo­mán, a turistákból, akik cso­dálni és szájtátni jönnek ide, és nem is igaz, hogy elsősor­ban a játékkaszinó milliomo­saiból. Itt meg ünnepi őrség­váltás fogadja a nézőt, hihe­tetlenül fehér ruhákban, hi­hetetlen csinnadrattával fo­lyik délben az operetthadsereg őrségváltása. De Monte-Carló- ban járni és nem nézni meg legalább kívülről a játékka­szinót, Monacóban járni és nem részt venni a valamiféle hősi múltat a jelenbe átorzó őrségváltás játékot — bűnös mulasztás lenne. És mindenütt és másutt, mint az öreg szülők kuporgat- ta vagyonkából a fiatalok, úgy élnek a történelmi múltú vá­rosok és polgárai a múltból, de tisztességükre legyen tnond- va, igyekeznek itt tenni és adni a jelenből Is. Üzlet az idegenforgalom, de szellemi és anyagi befektetést igényel és ötletet is, mert a béke nagy konkurrencia: egymagában az öreg falakért, a múlt szépsé­géért, a históriák izgalmáért még nem járja torba és végig például a dél-francia városo­kat a turista. Európa egyébként olyan most, mintha mindenki úton lenne. Az egész kontinens va­lamiféle nagy karavánszeráj, nyüzsög benne az élet, ér­keznek, indulnak a „karavá­nok” az immár ismert vilá­gokból az ugyancsak ismert célok felé Montserátban, a Be- nedeik-rendiek évezredes he­gyi kolostorában éppen úgy nem okoz feltűnést a magyar szó, mint If váránál Marseille- ben. Az emberek szerte Eu­rópában mind jobban meg­szokják egymást, és egymás­ról, hogy emberek. És mind kevésbé gondolják, hogy a múlt csodáit bámulok nem azt nézegetik, hogyan tudták ily pompásan felépíteni Barcelona gótikus negyedét, hanem azt, hogyan lehetne egyetlen bom­bával a földdel egyenlővé tenni az évszázadok alkotá­sát ... Hogy Mozart szelleme dia­dalmasan lebegjen tovább Salzburgban, Danteé Verona, Gaudié Barcelona felett, ah­hoz az is szükségeltetik, hogy Helsinki szelleme is ott lebeg-* jen Európa országútjai felett. Mert ugyan kétségbeejtő, ha kilométer hosszú közlekedési dugó keletkezik a forró nyár­ban San Remóban, de mégis­csak az lenne a legkétségbe- ejtőbb, ha néma és kihalt lenne a tengerpart Genuától Calleláig és még tovább, mert valaki kihúzta a dugót a fé­lelmetes palackból, hogy sza­badjára engedje ismét belőle a háború szellemét. (Következik: Mit hallgat a fekete Madonna?) Gyurkó Géza: • • Ot és fél országon át 3. Mozart és Helsinki szelleme Bejrut Tűzszünet—üzemanyaghiánnyal {

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom