Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-13 / 215. szám

Arat a Windrower Veled vagyunk, Chile leruda és Allende nevét vették fel II. ÉVFOLYAM, 215. SZÁM 1975. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT Aratják a szárazbabot Zsámbok határában. Képünkön Fe­kete József kombájnos az amerikai gyártmányú Windrower 575-ös gép nyergében. / Barcza Zsolt felvétele Évkezdés Kartalon Kartalon az 1975—76-os tanévet szerencsésebben kez­dik, mint az előzőt. Az iskolák és az óvodák egyaránt megtel­tek, s a legutóbbi óvodabőví­tésnek köszönhető, hogy az Idén már kétszázhuszonöt gyermeket tudtak felvenni, a százhetvenöt hely maxiinális kihasználásával. A községben nem volt olyan év a közel­múltban, amelyikben ne ja­vultak volna az óvodás és is­kolás korú gyermekek körül­ményei. Ennek ellenére még ma sem mondható el a falu­ban, hogy mindenkinek jut hely. 1975 szeptemberében hu­szonhét gyermeknek nem ju­tott hely. Sőregi János tanácselnök el­mondotta, hogy jelentős anya­giakat fordítanak közművelő­dés-közoktatási célokra: a költségvetésnek mintegy het- ven-hetvenöt százalékát. Az idén a tervezetten felül az óvodára még száz, az iskolára pedig még kétszázezer forintot költöttek. Az oktatás jó körülményeit, korszerűségét mutatja az is, hogy Kartalon a felső tagoza­tosok kabinetrendszerben ta­nulnak. Valamennyi általános iskolás egy műszakban jár is­kolába. Az utóbbi időben két tornatermet is sikerült kiala­kítani. Sajnos, a tárgyi feltételekhez képest kevésbé jók a szemé­lyiek. A harmincöt tagú tan­testületből ebben a tanévben nyolc nem rendelkezik képesí­téssel,K Az óvodában még ke­vesebb a képzett nevelő. Ki­lenc óvónő közül mindössze csak kettőnek van megfelelő végzettsége. A községi tanács elnöke úgy véli, hogy a peda­góguslakások számának növe­kedésével csökken majd a ké­pesítés nélküliek száma. Pilla­natnyilag is bővülés van kilá­tásban, egy pedagóguslakást most alakítanak át: két óvónő kap benne egy-egy külön lak­részt. — őr — Az idén som kevesebb! Sajnos, járásunk iskoláiban — viszonyítva a korábbi évek­hez — az idén sem csökkent a képesítés nélküli pedagógu­sok száma. Az 1975/76-os tan­évre ezidáig 31, megfelelő végzettséggel nem rendelkező nevelőt vettek fel az oktatási intézmények. A képesítés nél­küli pedagógusok egy része nem tekinti végleges hiva­tásának a nevelői pályát, amit az is bizonyít, hogy az el­múlt tanévben foglalkozta­tott végzettség nélküliek kö­rülbelül egyötöde más terü­leten vállalt állást. A gödöllői, járási KISZ-bi- zottságra szeptember 11-én, csütörtökön délben két chilei hazafi érkezett, akik a fasiszta junta börtönéből szabadulva hazánkban leltek menedéket. A chilei hazafiakat Logodi Katalin, a járási KISZ-bi- zottság titkára fogadta, s együtt indultak a járásunk­ban ezen a napon megrende­zett tiltakozó nagygyűlések­re. Első útjuk az Ikladi Ipari Műszergyárba vezetett, ahol a vendégek megtekintették a gyár üzemeit, majd ezt köve­tően meghallgatták a 3. szá­mú gyáregység KlSZ-szerve- zetének emlékműsorát. Az alapszervezet ezen a napon vette fel a nagy chilei költő ,és hazafi, Pablo Neruda ne­vét. Az emlékműsor után a két chilei vendég beszélt hazája sorsáról, a fasiszta junta ke­gyetlenkedéseiről. A forró hangulatú tiltakozó nagy­gyűlés magyar fiataljai jel­vényt cseréltek a chilei ven­dégekkel, akik köszönő soro­kat írtak a KlSZ-alapszerve- zetek, szocialista brigádok naplóiba. Anyakönyvi hírek Született: Kurunczi András és Kővágó Mária: Szilvia, Bú­tor József és Bácskái Katalin Zsófia: Helga, Kuczora Ferenc és Szokoly Zsuzsanna: Zsu­zsanna, Zsiák István és Ruip Éva: Gábor, Torma Lajos és Németh Erzsébet: Ibolya, Galy- lyas Attila László és Kerék Erzsébet: Attila József, Kiss László és Szekeres Piroska: László, Tellér Zoltán és Tar- pai Margit: Zoltán, Kapecska Imre és Arnóth Piroska: Ildi­kó, Szabó János és Tóth Er­zsébet: Krisztián, Tóth József Mihály és Preiss Terézia: László, Villás András Kálmán és Lakatos Aranka: András, Rácz Lajos Antal és Seres Zsuzsanna: Anita, Berki Sán­dor és Nagy Ilona: Sándor, Korpos Ferenc és Szakcsi Erzsébet: Balázs Zoltán, Ko­vács László és Kolozs Zsu­zsanna: Zsuzsanna, Kosira Fe­renc és Szekeres Ilona:-Haj­nalka, Lévai András és Fehér Margit: Margit, Koczka József és Horváth Magdolna: Móni­ka. Házasságot kötött: Nyári István és Romacsek Ilona, Buda József István és Jenei Éva, Kárpáti Béla* és Józsa Etelka, Szabó Ferenc Sándor és Szabadi Julianna Mária, Matusz Ferenc és Szabó Er­zsébet, Endrádi Pál István és Szilágyi Margit. Harka Csaba és Ribárszky Márta Erzsébet. Elhunyt: Francseik Gézáné Krsák Róza, Székely Rudolfné Horváth Vilma, Fajzon János- né Horváth Teréz, Török Ba­lázs, Tóth István. A hévízgyörki sportpályán tartott gyűlésen részt vevő chilei vendéget tábortűzzel, énekkel, műsorral köszöntöt­ték a környező községek: Bag, Galgahémíz, Túra, Vácszent- lászló fiataljai. A másik chi­lei vendég ugyanezen idő­pontban a dányi KlSZ-szer- vezet által rendezett emlék­tábortűznél beszélt hazája sorsáról. A dányi alapszerve­zet a chilei nép nagy harcá­nak emlékére felvette Allende elnök nevét. Pécelen is tilta­kozó nagygyűlésen látták vendégül az egyik chilei ha­zafit. A fiatalok lelkes szo­lidaritási gyűlésének hatá­sára a chilei vendég felje­gyezte a két község KISZ- titkárának nevét, hogy ne szűnjön meg a hazáinkban élő chileiek kapcsolata e falvak fiataljaival. A Hévízgyörkön tartózkodó vendég az itteniektől elbú­csúzva, Aszódra sietett^ ahol újabb tiltakozó nagygyűlésen vett részt. A KISZ-fiatalok szolidari­tási gyűléseivel egy időben a járás valamennyi úttörőcsa­pata tábortüzet gyújtott, saz emléktüzek lángjainál fejez­ték ki szolidaritásukat. Osztályfőnöki óra a könyvtárban A járási-városi Juhász Gyu­la könyvtár az előző évekhez hasonlóan az idén is együtt­működési szerződést kötött a gödöllői 202-es Ipari Szak­munkásképző Intézettel. A könyvtár többek között vállal­ta, hogy irodalmi-történelmi témájú kiállítások rendezésé­hez segítségét nyújt. Az. együttműködési megálla­podás pontjai között szerepel, hogy a II. Rákóczi Ferenc születése alkalmából rende­zett évfordulóű, 1976 márciu­sában nem csupán kiállításhoz ad a könyvtár segédanyagot, hanem még közös előadást is terveznek. Előadóként jeles történelmi személyiségünk legjobb ismerőjét, dr. Benda Kálmán Rákóczi-kutatót ké­rik feL A szakmunkásképző intézet tanulóit a könyvtár más mó­dokon is támogatja. Az idei megállapodásban szerepel, hogy az intézet végzős hallga­tói egy-egy osztályfőnöki órát a könyvtárban töltenek, hogy megismerkedhessenek az in­tézmény állományával, köl­csönzési rendszerével. A könyvtári osztályfőnöki órák másik programjaként a Ju­hász Gyula könyvtár helytör­téneti anyaga révén és egy meghívott városi vezető köz­reműködésével Gödöllő jelené­ről is, múltjáról is tájékozta­tást kapnak. Évnyitó az esti egyetemen A gödöllői Agrártudományi Egyetem szombaton délután három órakor ünnepélyes tanévnyitó színhelye volt. Ez alkalommal vette kezdetét a gödöllői járás és város marxista—leninista esti egye­temének 1975/76-os tanéve. Az ünnepségen részt vett a tagozat 204 hallgatója. Az idén 3 csoport az első, 3 a második, 2 csoport pedig a harmadik évfolyamon kezdi meg tanulmányait. Az egyete­mi oktatást nyolc tanár irá­nyítja. A marxista—leninista esti egyetem évnyitóján megje­lent hallgatókat és tanáro- I kát Antal Tivadarné, a járási pártbizottság munkatársa kö­szöntötte, majd Hámori György, a városi pártbizott­ság munkatársa méltatta az esti egyetemi oktatás jelen­tőségét. A történelemkönyv gödöllői lapjairól 2. Elhozták a szabadságot A TÜZÉRÜTEGEK decem­ber 8-án elvonultak Gödöllő­ről. Az emberek elbújtak, alig lehetett valakit látni, csupán a költözködő nyilasok és né­metek között volt a nagy moz­gás. Az utóbbiak mindent vit­tek, amit értek: a kastélyból a képeket, szőnyegeket, a vas­kereskedésből még a kályhá­kat is. A Juharos-te tőn és az Antal- hegyen december 11-én reg­gel jelentek meg a felszabadí­tó előőrsök, majd dél tájban £•1 öreghegyre, Blaha-fürdőre és Máriabesnyőre értek. A szovjet csapatok több irányból jöttek: gyalogosok, híradósok, lovasok. Az agyagbányában levő koronauradalmi présház óvóhely volt. Sok család hú­zódott itt meg. akárcsak a maguk alatt vájt alagutakban, a Báthori utcai domboldalban. A présházi pincéből elsőnek Rácz Zsigmond kefekötő. fél­karú cigány köszöntötte a fel­szabadítókat. Az első napon, azaz 11-én, a felszabadítók a község mai központjáig, a Dózsa György útig jutottak. Azon az éjsza­kán alig száz méterre álltak egymástól a szovjet előőrs és a német utóvéd katonái. A postánál megbúvó 6 német ka­tona rövidesen elesett. És de­cember 12-én este Gödöllő fel­szabadult. Ekkor már boldogan ment idős Czecéulics János lakása pincéjébe, s mondotta: gyer­tek fel. aranyoskáim, szabadok vagyunk. Nem sokkal később szovjetek érkeztek: név sze­rint őt keresték. A szovjet tiszt jól beszélt magyarul. A KÖZSÉGHÁZÁRA men­tek, s ott Dobay Gábor mint a a község egyik jegyzője fel­ajánlotta munkáját: ő nem hajlott a parancsra, nem hagy­ta el Gödöllőt. Szinte órák alatt megalakult az elöljáró­ság. melynek vezetésével a szovjet tiszt id. Czeczulics Já­nost bízta meg. Helyetteséül Bucskó Vilmost vette maga mellé. Mikor Szidorov kapi­tány városi rangra emelte Gö­döllőt. Czeczulics polgármester, Bucskó pedig városbíró lett. Az események gyorsan pe­regtek. Míg az elöljáróság munkát szervezett. Isaszeg irá­nyából két német harckocsi tört be. melyet a szovjet ka­tonák a Fürdő utca torkolatá­nál kilőttek. A községben nem volt éle­lem, a közbiztonság megrom­lott. Az elhagyott házak, üzle­tek magukra hagyottan, pré­daként álltak. A kommunisták, a szociáldemokraták, régi moz­galmi emberek munkába kezd­tek. Máriabesnyőn idős Bor­bély Mihály, Spendel János, Szabó József szervezett, míg Gödöllőn idős Czeczulics János / és fia, valamint Bucskó Vil­mos. Dallos József, Komorocz- ki Sándor, Lovas János, Miró Sándor, Hevér Géza, Hein László, Krajcs Sándor, Bor­bély Mihály, Antal Ferenc, Czeczulics István, Csáder Nánf dór, Csáder Zsigmond, Diny- nyés Géza, Dregonya Istvánné, Szabó Kálmánná, Forgách Fe­renc, Székelyhídi Lajos, Ja- noch Ferenc, Kánai Lajos, Drobni Vilmos, Prokop Vil­mos, Botlik Sándor, Váradi György és sokan mások. Ök mint a jövő pártmunkásai igyekeztek megteremteni a fel­tételeket az élet továbbvitelé­nek. AZ OLY FONTOS közellá­tással ifj. Czeczulics János és Komoroczki Sándor foglalko­zott. Tihala István a felszaba­dult községben szervezett pol­gári őrség parancsnoka lett. Nagy szükség volt erre az egy­ségre, mert sokan visszaéltek e nehéz helyzettel. Esténként nem egy udvarban hangzott fel a kiáltás: segítség, tolvaj! Az embereket meg kellett nyugtatni, a romokat el kel­lett takarítani, utat. vasutat kellett építeni. A moziban összehívott nép­gyűlést még gyertyafénynél tartották. A szónok idős Cze­czulics János volt, de megje­lent Szidorov kapitány, a vá­ros politikai parancsnoka és Zelenin főhadnagy várospa­rancsnok. A népgyűlést követő napokban egyre többen jelent­keztek munkára. Hozzákezd­tek a MÁV-állomás romjainak takarításához s a veresegyházi vasút újjáépítéséhez. Szovjet katonák állították üzembe az első pékműhelyt, adták a lisztet, majd fogatot a tüzelőszállításhoz. A volt ki­rályi kastélyból és a járásbí­róság épületéből kórház lett. Gödöllőn túl még folytak a harcok, sok sebesültet hoztak ide: magyarokat, szovjeteket és németeket is. A kórházban gö­döllőiek dolgoztak. DECEMBER 20-A után a polgármester felhívást intézett a város asztalosaihoz. Kérte, hogy azonnal lássanak munká­hoz. üvegezzék be az iskolák ablakait., javítsák meg a Pa­dokat. Elrendelte, hogy Babat- pusztán szervezzenek egy is­kolai osztályt, hogy a gyerme­keknek ne kelljen naponta a téli hidegben útra/ kelni. A kommunisták már ezek­ben a napokban foglalkoztak a pártszervezet megalakításá­nak gondolatával. Januárban Gödöllőn járt Kiss Károly, az ország központi vezetőségének tagja. A vele folytatott beszél­getés után január 25-én tar­tották meg az első szervezett kommunista párttaggyűlést. Bélyegzőjük egy felirat nélkü­li ötágú csillag volt. Az iga­zolványokat kézírással — ma­gyar és orosz nyelven — Pro­kop Vilmos állította ki. A pártszervezet a Kilián-házban alakult meg, ahol ki is füg­gesztették a párttagok név­jegyzékét. Hitvallást jelentett a vörös karszalag, párttagnak lenni igen nagv dolog volt. ALIG PÁR HÉT telt el, s az eredmények máris megmu­tatkoztak. Gödöllőnek volt megfelelő elöljárósága. A köz­ellátás javult, hozták az élel­miszert az ország felszabadult részeiből. Sütötték, a kenyeret, a szovjet tartálykocsikból ad­ták a petróleumot. Mindez nagy dolog volt abban az idő­ben. A polgári őrség kezdett átalakulni, s már megközelí­tette a rendőri intézményt. Ve­zetője Forgács Ferenc lett, aki a felszabadulást követő napon már bekapcsolódott Gödöllő ügyeinek intézésébe. Ő hozta a plakátokat és a híreket Deb­recenből. Csiba József (Folytatjuk) „Jzomnafl iegyzmt „Felmegyek” Panaszok, bejelentések­kor egyre gyakrabban hall­ható: „Ha nem intézik el, akkor én felmegyek a ... is! A „három pont” — at­tól függően, hogy az ügy­fél mennyire óhajt „tekin­télyt teremteni” — külön­böző magasságokban talál­ható, hogy melyik szinten, azt rendszerint nem az ügy súlyossága, hanem az ügy­fél vérmérséklete dönti el. Van, aki „beéri” a ta­nácselnökkel, a városi, já­rási pártbizottsággal. De nem ritka, hogy megyei vezetőknél vagy netán a Központi Bizottságnál vélik megtalálni igazukat. Elismerem, a dolognak két oldala van. Hiszen, ha minden ügyet elintézne az, akire tartozik, ha a hivata­lok munkája gyorsabb és jobb lenne, bizonyára ke­vesebben gondolnák, hogy rajtuk csak a „három pont” tud segíteni. A jelenség mégis elgon­dolkodtató. Mert nemcsak azok keresnek orvoslást felsőbb szerveknél, akik már évek óta bolyongnak az ügyintézés útvesztőiben, s nem jutnak jogos igazuk­hoz; hanem olyanok is, akiknek gondja, baja tulaj­donképpen nem is olyan súlyos, hogy ne tudnák ma­guk megoldani. És olyanok, akik vélt jogok alapján kérnek vagy követelnek maguknak előnyt másokkal szemben. A magasabb szervek minden esetben kivizsgál­ják a panaszt, hiszen ezt kötelességüknek érzik. De bizony sokszor csak a már megkezdett vizsgálat köz­ben derül ki, hogy a pana­szos jócskán kiszínezte a valóságot, természetesen saját érdekeinek megfele- ' lóén. Nem tudom, hogy pontosan mennyi azoknak az elfecsérelt napoknak, óráknak a száma, amit ap­ró ügyek kivizsgálására fordítanak megyei, városi vezetők; de annyi biztos, hogy sok idő vész el a la­kosság egészét érintő tenni­valók rovására. Vannak persze olyan esetek, amelyekkel valóban szükséges a „három pont­hoz” fordulni. De akik úgy képzelik megvalósulni a szocialista demokráciát, hogy bármikor és bármi­lyen ügyben át lehet nyúl­ni a helyi ügyintézés fölött, éppen a szocialista demok­rácia elveit sértik meg. Arról nem beszélve, hogy az esetleg ily módon elintézett panasz mások jogosabb igazát, érdekét sértheti. Közismert gond például az óvodai helyek korláto­zott száma. A város min­dent megtesz azért, hogy ez a gond mielőbb megoldód­jon, jelenleg mégsem lehet minden igényt kielégíteni. A szülők türelmén és áldo­zatvállalásán múlik, hogy ezek a panaszok előbb- utóbb megszűnjenek. Mégis jó néhányan erő­szakosan, vélt érdemeikre való hivatkozással próbál­ják megszerezni maguknak magasabb fórumok támo­gatását. Sokszor úgy, hogy nem is ismerik a szabályok, rendeletek által meghatáro­zott lehetőségeket. Példákat más területen is találhatunk jócskán, és csak megyei, városi vezetők a megmondhatói, hány ilyen üggyel kell foglal­kozniuk. A szocialista demokrácia egyben felelősséget is je­lent, felelősséget nem csu­pán magunkért, de máso­kért is. Nemcsak magunk­ban élünk. Az íróasztal túlsó felén, de az innenső oldalán sem. Klenun Pál \ k k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom