Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

2

Xtfíthm

1975. AUGUSZTUS 3., VASÄRNAP

HELSINKI

Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya

„Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amely 1973. július 3-án kezdte meg munkáját Helsinkiben, majd 1973. szeptember 18-tól 1975. július 21-ig folytatódott Genf ben, 1975. augusztus 1-én Helsinkiben befejezést nyert az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákéi, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, lzland, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, Liechtenstein, Luxemburg, Magyarország, Málta, Monaco, Nagy-Britannia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, San Marino, Spanyolország, Svájc, Svédország, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Törökország és a Vatikán magas képviselői részvételével.”

Ezzel a bekezdéssel kezdődik a finn fővárosban augusztus 1-én aláírt több mint százoldalas záróokmány,

amelynek angol, francia, német, olasz, orosz és spanyol nyelvű eredeti példányát a Finn Köztársaság kormánya vette át levéltári megőrzésre, egy-egy hiteles másolatát pedig a finn kormány valamennyi részvevő állam rendelkezésére bocsátotta.

A záróokmány négy fő — illetve a „mediterrán fejezettel” öt — fejezetre tagozódik. Ezek a következők:

az az utalás, hogy az államok határai a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megállapodással megváltoztathatók.

A második elv alapján az államok egymás közötti és általában nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erőszaktól, vagy az erőszakkal való fenyegetéstől bármely állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen.

A harmadik elv a határok sérthetetlenségét foglalja magában.

I

Az európai biz- A negyedik elv az államok • tonságra vonat- területi épségéneik tiszteletkozó kérdésiek. ben tartását mondja ki.

II.

Együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén.

} ! ; A Földközi-tengeAA1. r{ biztonsággal és

együttműködéssel összefüggő kérdések.

TAT Együttműködés

A ' • emberiességi és

egyéb területeken.

V

Az értekezletet • követő intézkedések.

A záródokumentum első fejezetének bevezetőjében a

részvevő államok megerősítik azt a célkitűzésüket, hogy elősegítik egymás között a jobb kapcsolatok kialakulását és biztosítják azokat a feltételeket, amelyek között népeik valódi és tartós békében, a biztonságukat fenyegető bármely veszélytől vagy kísérlettől mentesen élhetnek. További erőfeszítéseket tartanak szükségesnek, hogy az enyhülés állandó és egyre életerő- sebb, átfogóbb és egyetemes méretű folyamattá váljék.

A bevezető hangsúlyozza továbbá, hogy az európai biztonság oszthatatlan, s hogy az európai béke és biztonság szorosan összefügg az egész világ békéjével és biztonságával. Kimondja végezetül, hogy „Minden országnak hozzá kell járulnia a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához és valamennyi nép alapvető jogainak szavatolásához, gazdasági és társadalmi haladásának és jólétének előmozdításához”.

Az első fejezet és az egész záróokmány alapvető politikai fontosságú része a „Nyilatkozat a részvevő államok kapcsolatait szabályozó elvekről”, amelyeknek előszavában a részvevő államok „Ünnepélyesen kinyilvánítják azt az eltökéltségüket, hogy mindegyik résztvevő állam valamennyi többivel fennálló kapcsolataiban, tekintet nélkül politikai, gazdasági vagy szociális rendszerükre, továbbá nagyságukra, földrajzi helyzetükre vagy gazdasági fejlettségi szintjükre, tiszteletben tartja és megvalósítja az alábbi elveket, melyek kölcsönös kapcsolataik szabályozásában elsődleges fontosságúak”.

Ezután következik a dokumentumban a „Tíz elv” kifejtése.

Az első elv szerint a részvevő államok (alattuk itt és a következőkben is a 33 európai állam, továbbá az Egyesült Államok és Kanada értendő) tiszteletben tartják egymás szuverén egyenlőségét, a területi épségre, a szabadságra és politikai függetlenségre való jogát, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszer szabad megválasztásának és fejlesztésének jogát.

Ebben az elvben foglaltatik

Az ötödik elv a vitás kérdések békés rendezése, ezen beiül gyors és igazságos megoldása felől intézkedik, egyebek között olyan eszközök alkalmazásával, mint a tárgyalás, a vizsgálat, a közvetítés, a békítés, a döntőbíráskodás.

A hatodik elv szerint „a részvevő államok, tekintet nélkül egymás közötti kapcsolataikra, tartózkodnak attól, hogy bármi módon, közvetlenül vagy közvetve, kü- lön-külön vagy együttesein beavatkozzanak egy másik részvevő állaim belső törvényhozásába tartozó belső vagy külső ügyekbe”.

A hetedik elv rögzíti az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy meggyőződés szabadságát.

A nyolcadik elvben a népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga kapott megfogalmazást.

A kilencedik elvben a részvevő államok vállalják, hogy az ENSZ alapokmányának céljaival és elveivel összhangban minden területen fejlesztik együttműködésüket egymással „és az összes többi állammal”. Ez az együttműködés a kölcsönös megértést és bizalmat, a baráti és jószomszédi kapcsolatokat, a nemzetközi békét, a biztonságot és az igazságosságot hivatott szolgálni.

A tizedik elv a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését írja elő.

A következőkben a részvevő államok megállapítják, hogy „a jelen nyilatkozat nem érinti jogaikat és kötelezettségeiket, sem a vonatkozó szerződéseket és más egyezményeket és megállapodásokat”.

Az erőszakról való lemondásról és a viták békés rendezéséről szóló „bizonyos elvek megvalósításával összefüggő kérdések” zárják le a dokumentum első fejezetének első részét.

Az első fejezet második része ,a bizalomerősítő intézkedésekről, a biztonság és leszerelés néhány vonatkozásáról szóló okmány”. Ennek keretében szó van az olyan nagyobb hadgyakorlatok előrejelzéséről, amelyeken a részt vevő csapatok teljes létszáma meghaladja a 25 000 főt, amelyeket bármely részvevő állam területén Európában, valamint értelemszerűen a hozzá tartozó tengeri térségben és légtérben tartanak. Az előrejelzést nem később, mint 21 nappal a hadgyakorlat kezdete előtt adják.

,,A részvevő államok felhívják a többi részvevő államokat, hogy ónként és kétoldalú alapon, a kölcsönösség és valamennyi részvevő állam iránt tanúsított jóakarat szellemében, küldjenek megfigyelőket a hadgyakorlatokra.”

„A részvevő államok elismerik, hogy saját belátásuk szerint előre jelezhetik nagyobb katonai mozgásaikat is azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a bizalomerősítéshez.”

A záróokmány a leszerelés kérdésben a következőképpen foglal állást:

„A részvevő államok elismerik, hogy valamennyien érdekeltek a katonai szembenállás enyhítésében és a leszerelés előmozdítását célzó erőfeszítésekben, amelyeknek az a rendeltetése, hogy kiegészítsék a politikai enyhülést Európában és erősítsék biztonságukat. Meggyőződésük, hogy olyan hatékony intézkedések szükségesek e területeken, amelyek méretüknél és természetüknél fogva újabb lépéseket jelentenek az általános és teljes leszerelés végleges megvalósítása felé, szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett, és amelyeknek a béke és a biztonság megerősödését kell majd eredményezniük az egész világon”.

Az EBK záródokumentumának második fejezete igen részletesen és konkrétan tárgyalja az együttműködés fontosságát és lehetőségeit a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén, általános igényelveket és tárgyi ajánlásokat ad.

A kereskedelmi együttműködésről szóló általános rendelkezések egyebek között megemlítik, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása kedvezően hathat a kereskedelem fejlődésére. A továbbiakban szó van a nemzetközi üzleti kapcsolatokról, a gazdasági és kereskedelmi információcseréről, a marketing tevékenység hatékonyabbá tételérők az ipari: kooperációról és a közös érdeklődésre számot tartó európai regionális és szubregioná- lis tervekről, a szabványok összehangolásáról.

Ugyanez a fejezet a következő területekre bontva tárgyalja a tudományos-műszaki együttműködés lehetőségeit: mezőgazdaság, energetika, új technológiák, fizika, kémia, meteorológia és hidrológia, óceánkutatás, szeizmikus kutatások, glacológia, elektronikus számítástechnika, távközlési és információs technika, űrkutatás, orvostudomány, közegészségügy, végül környezeti kutatások.

A környezetvédelmi együttműködés fejlesztése Európában különösen kívánatos olyan területeken, mint a levegő- és vízszennyezés korlátozása, az édesvizek hasznosítása, a tengeri környezet védelme, a talajvédelem, a természetvédelem, a környezeti feltételek javítása lakott területeken, végül a környezeti változások figyelése, előrejelzése és értékelése.

A második fejezetben kapott helyet olyan kérdés, mint az idegenforgalom fejlesztése, a külföldi munkások és alkalmazottak gazdasági és szociális problémái, továbbá a szakemberképzésben megvalósítható nemzetközi együttműködés.

A záróokmányban viszonylag rövid fejezet foglalkozik a földközi-tengeri térség biztonságával, és az ott szóba jövő együttműködés kérdéseivel, különös tekintettel arra, hogy a térségben nemcsak európai államok vannak. Ezek némelyike, így Algéria, Egyiptom, Izrael, Marokkó, Szíria és Tunézia, lehetőséget kapott arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszában — képviselői révén — ismertethesse véleményét a napirenden szereplő kérdésekről.

„Együttműködés emberiességi és egyéb területeken” — ez a címe a záróokmány következő fejezetének, amely az EBK úgynevezett „harmadik kosarának” . témáit foglalja magában. Bevezetőben a részvevő államok tolmácsolják azt az óhajukat, hogy hozzájáruljanak a béke és a népek közötti megértés erősítéséhez, az emberi személyiség' szellemi gazdagodásához, faji, nemi, nyelvi és vallási megkülönböztetés nélkül. Hangot adnak annak a véleményüknek, hogy a fokozódó csereakciók a kultúra, valamint az oktatás területén, a tájékoztatás bővítése, az emberek közötti kapcsolatok és a humanitárius kérdések megoldása hozzájárul az említett célok eléréséhez. Együttműködnek egymással, fejlesztik és erősítik a meglevő együttműködési formákat, igyekeznek új módokat és eszközöket is kimunkálni, de hangsúlyozzák azt a meggyőződésüket, hogy „ennek az együttműködésnek a részvevő államok közötti kapcsolatokat szabályozó elvek teljes tiszteletben tartásával kell megvalósulnia, amelyeket a vonatkozó dokumentum rögzít.”

Az „emberi kapcsolatok”

alfejezet olyan kérdésekre tér ki, mint a családi kötelékek alapján megvalósuló kapcsolatok és találkozók, a család- egyesítés, a különböző államok állampolgárai közötti házasságkötésiek, személyi és szakmai rendeltetésű utazások, sportkapcsolatok — természetesen mindezek nemzetközi vonatkozásban.

Külön alfejezet foglalkozik a szóbeli és nyomtatott információk, a filmre rögzített, a rádió- és televízióinformációk cseréjével, a nemzetközi tájékoztatásügyi együttműködéssel, a külföldön dolgozó újságírók munkafeltételeinek megjavításával, majd ugyancsak külön alfejezefet kapott az okmányban a nemzetközi kulturális, illetve nevelésügyi kapcsolatok fejlesztésének kérdése. A részvevő államok „ösztönzik az idegen nyelvek és civilizációk tanulmányozását, ami fontos eszköz a népek közötti érintkezés bővítéséhez, minden egyes ország kultúrájának jobb megismeréséhez, s a nemzetközi együttműködés erősítéséhez is”.

Az értekezlet záróokmányának zárófejezete a konferenciát követő intézkedéseket foglalja össze. A részvevő államok itt hangot adnak annak a szándékuknak, hogy megvalósítják az értekezlet záróokmányának rendelkezéseit, újabb egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú erőfeszítéseket tesznek, hogy folytassák „az értekezlet által megkezdett sokoldalú folyamatot”.

E célból eszmecseréket folytatnak, megszervezik képviselőik találkozóit, elsőként a külügyminiszterek által kijelölt képviselők értekezletét.

„Ez az értekezlet részletesen kidolgozza a megfelelő módozatokat, amelyek hasonló találkozók megrendezésére vonatkoznak, és amelyek magukban foglalhatják az újabb hasonló találkozók, valamint egy új értekezlet megrendezésének lehetőségét.

Az első ilyen találkozóra 1977-ben kerül sor Relgrád- ban. Ezt az értekezletet 1977. június 15-én készítik elő egy belgrádi találkozó alkalmával, ahol döntenek a külügyminiszterek által kinevezett képviselők értekezletének időpontjáról, időtartamáról, napirendjéről és egyéb körülményeiről.”

Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában az aláírásokat a következő szövegű bekezdés előzi meg:

„A fentiek hiteléül, a részvevő államok alulírott magas képviselői, tudatában annak, hogy államaik kiemelkedő politikai fontosságot tulajdonítanak az értekezlet eredményeinek, kinyilvánítják eltökéltségüket, hogy a fenti szövegekben foglalt rendelkezéseknek megfelelően fognak cselekedni, e záróokmányt aláírásukkal látták el”.

(Folytatás az 1. oldalról.)

lés irányzatát. Mert vannak még ilyen emberek a világon, s a mi helsinki aláírásunkkal még nem tűntek el az életből, a valóságból. Eddig is harcolnunk kellett a nem eléggé józanokkal, az ellenségeskedést, a konfliktusokat szítókkal szemben, de harcunk eredményes volt, s eljutottunk az értekezletig. Gondolom, hogy holnap és a távolabbi jövőben is így lesz: akadnak még gáncsvetők, de továbbra is küzdeni fogunk ellenük. Az ilyenek az európai biztonsági értekezleten részt vett országokban csupán törpe kisebbséget képviselnek, akik ellen minden országban meg kell, és meg is fogják vívni harcukat a nemzetközi béke és biztonság ügyének képviselői.

Küzdelemmel, munkával jutottunk tehát el idáig, s a továbbiakban is dolgoznunk, harcolnunk kell. De elmondhatjuk, hogy új helyzet alakult ki: Európa és Észak-Amerika államainak képviselői politikailag, erkölcsileg, hivatalosan elkötelezték magukat az enyhülés irányzata mellett. Ennek történelmi jelentősége van, s ugyanakkor bizonyos konzekvenciái lesznek az élet minden területén. Meggyőződésem szerint a nemzetközi kapcsolatok és az együttműködés legkülönbözőbb területein fellendülés következik be. Más a nemzetközi légkör az értekezlet után, mint előtte volt, s akik a békéért, a biztonságért síkra szállnak, most új helyzetben és jobb körülmények között folytathatják küzdelmüket, mint az értekezletet megelőző időszakban.

A magunk részéről különböző alkalmakkor — a párt- kongresszuson, s a választások idején is — őszintén, a helyzetet reálisan felmérve azt mondtuk a magyar népnek, hogy nyugodtan és biztonságban végezheti mindennapos, békés építő munkáját, mert á nemzetközi helyzet a békeszerető népek és a béke erői javára változik a jövőben. Ez most Helsinkiben fényesen bebizonyosodott! Teljes felelősséggel, mély meggyőződéssel és őszinte bizakodással mondhatom, hogy a magyar nép az eddiginél nagyobb biztonsággal és nyugodtsággal végezheti munkáját: reményünk, perspektívánk, jövőnk a béke!

Hozzá kell tennem, hogy —

s ezt ieiszoiaiasomDan is próbáltam megfogalmazni — ha a kormányok a helsinki értekezlet szellemében folytatják tevékenységüket, és a népek továbbra is támogatják a jó ügyet, akkor a holnap Európa népei számára, s így a magyar nép számára is szebb, ragyogóbb és boldogabb lesz!

Az értekezlet figyelmét — ha csak rövid utalás formájában is — felhívtam a magyar nép nehéz történelmi útjára, hogy még érthetőbb legyen: ha a magyar nép a békére és biztonságra adja le szavazatát, ebben a legőszintébb óhaj és a legigazibb érdek, a nép érdeke fejeződik ki.

Még egy megjegyzést tennék: a jövőt illetően tudni kell, hogy mi, népünk képviseletében és szavazatával — ahogyan Helsinkiben is tettük — mindig a béke ügyét fogjuk erősíteni. A józan ész, a reális politika mellett vagyunk. Mindig a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élésére szavaztunk és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Népünk szavazatának súlya azonban döntően attól függ, hogy miképpen végezzük hazai munkánkat. Azok az eredmények, amelyeket az utóbbi 10—15 évben szocialista demokráciánk fejlesztésében, a gazdasági és kulturális épftőmunkában, nemzetközi kapcsolataink szélesítésében elértünk, jelentősen megnövelték szavazatunk súlyát. A jövőben is csak ezen az úton tudjuk a magyar nép hangját erősíteni a népek kórusában. Bízom abban, hogy népünk, amelynek elsőrendű érdeke a béke, a békés szocia- lita építőmunka, mindent megtesz azért, hogy a nevében fellépők szavának megfelelő súlya legyen a nemzetközi életben, miként — állíthatom — Helsinkiben is volt.

Engedjék meg, hogy befejezésül megköszönjem a magyar sajtó közreműködőinek a tevékenységét, amellyel népünket folyamatosan és megfelelően tájékoztatták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájáról. Köszönöm közvéleményünk figyelmét is, mert nekünk nagy erőt ad, ha olyan fórumon, mint ez az értekezlet is volt, abban a tudatban szólhatunk, hogy népünk támogat bennünket — fejezte be nyilatkozatát Kádár János.

Bíztató megállapodással zárult Becsben a ciprusi tárgyalások harmadik fordulója

A kisebbségi kérdésben megállapodás jött létre a ciprusi konferencia harmadik fordulójának befejező napján, szombaton. A szigetállam görög és török közösségének vezetője megállapodott abban, hogy a közös érdekek figyelembevételével elősegítik a délen élő török és az északon, török katonaság által megszállva tartott területen élő görög népcsoportok problémáinak rendezését. Ebből a célból Bécsben megtették az első konkrét lépést, ötpontos megállapodást kötöttek.

Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár, aki a közösségközi tárgyalásokon elnökölt, olyan pozitív lépésnek nevezte a megegyezést, amely utat nyithat a szigetállam problémáinak politikai rendezéséhez.

Kleridesz és Denktas szombaton két órán át folytatott megbeszélést és röviddel tárgyalásuk befejezése után a Hofburg nemzetközi sajtóközpontjában közleményt adtak ki az ötpontos megállapodásról, amely a következőket mondja ki:

1. a szigetállam déli részén élő török kisebbség saját belátása szerint északra költözhet;

Z. azok a görög ciprióták, akik jelenleg északon, a török megszállás alatti zónában élnek, biztosítékot kapnak normális életük folytatásához, beleértve az oktatást, a vallás gyakorlását és saját orvosi ellátást;

3. az északon élő görögök minden kényszertől mentesen saját

belátásuk alapján délre költözhetnek;

4. az ENSZ békefenntartó erői szabad bejárást kapnak a görög ciprióták északon levő falvaiba, településeibe;

5. a görög ciprióták családegyesítését elősegítik, a jelenleg délen élők északon levő családjaikhoz mehetnek.

Bécsben Kleridesz és Denktas tárgyalt a szigetállam politikai helyzetéről is, elsősorban egy jövendő vegyes kormány funkciójáról és feladatáról. A nicosiai repülőtér üzemeltetésével kapcsolatban a felek úgy vélték, hogy annak megnyitása szükséges.

A ciprusi konferencia negyedik fordulóját szeptember 8-án és 9-én tartják a világszervezet székhelyén, New Yorkban.

TOVÁBB NORMALIZÁLÓDIK A HELYZET NIGÉRIÁBAN. ahol kedden katonai államcsínyt hajtottak végre. Az ország új vezetői megszüntettek minden korlátozást, amely a békés hatalomátvétel napján lépteit életbe. Normálisan működnek a vállalatok, intézmények, üzletek, valamint a városi közlekedés.

STOCKHOLMBAN szombaton egynapos tanácskozásra gyűltek össze több európai ország szociáldemokrata pártvezetői és kormányfői, valamint Rabin izraeli miniszterelnök.

Kádár János nyilatkozata