Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

A biztonsági értekezlet részvevői kötelezettséget vállaltak a béke megszilárdításáért Kádár János nyilatkozata a Magyar Televíziónak A megérkezés után Kádár 'János nyilatkozatot adott a Magyar Televíziónak az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet zárószakaszá­ról, a magyar küldöttség mun­kájáról. Megyeri Károlynak, a Televízió elnökhelyettesének kérdésére, hogy a közös do­kumentum elfogadása, aláírá­sa után miben látja a helsinki tanácskozás jelentőségét, az alábbiakat mondotta: — Még mielőtt rátérnék az ön kérdésére, indíttatva érzem magam arról szólni, hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet kitűnő körülmények között végezte munkáját; ezt őszinte elisme­réssel meg is köszöntük. Na­gyon jó munkafeltételek kö­zött dolgoztunk. Az értekezlet hivatalos munkáján túl, fel­Célunk: a beké, Szeretném megemlíteni, hogy ez a nagy jelentőségű találko­zó olyan alkalom volt, amit mindenki felhasznált arra is, hogy sokoldalú kapcsolato­kat építsen, személyes talál­kozókon vegyen részt. Mi is ezt tettük: találkoztunk a Szovjetunió, más szocialista országok, a legkülönbözőbb nyugat-európai országok kép­viselőivel is, akik ugyancsak tolmácsolták jókívánságaikat népünknek. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentőségű sokféle szempontból. Történelmi je­lentőségű, mert — ahogyan erről több ízben szó esett — a napóleoni háborúk befeje­zését követő 1815-ös bécsi ér­tekezlet óta az európai orszá­gok képviselői így még nem ta­lálkoztak. Történelmi jelentő­ségű azért is, mert a második világháború után a szocializ­mus világrendszerré vált; az­óta Európa országai két kü­lönböző társadalmi rend­szerhez, a szocialista, illetve a kapitalista társadalmi rend­szerhez tartoznak. Történelmi jelentőségű, hogy a második világháborút követő időszak­ban most először találkoztak Európa népeinek képviselői. Nagy jelentőségűnek tartom a tanácskozást azért is, mert megnevezése és valódi tartal­ma szerint az európai bizton­ság és együttműködés értekez­lete volt. Ha arra gondolunk, hogy képviseltette magát a Szovjetunió, az Amerikai Egye­sült Államok és Kanada; ak­kor joggal elmondhatjuk, hogy a tanácskozáson részt vett 35 ország — vizuálisan elképzel­ve területi elhelyezkedésüket —. tulajdonképpen a földgömb egész északi felét körülövezi. Számunkra, a magyar nép képviselői számára is nagy je­lentőségű volt, hogy a Magyar Népköztársaság képviseletében ott lehettünk a tanácskozáson. Jómagam már számtalan nem­zetközi értekezleten vettem részt, amelyen pártunk vagy országunk képviseletében kap­csolódtam be a munkába és szólaltam fel. Küldöttségünk többi tagjai is sokszor vettek már részt nemzetközi esemé­nyeken. Mégis különleges al­kalomnak tartottuk, hogy ezen az igen nagy jelentőségű érte­kezleten hallathattuk a ma­gyar nép szavát és kifejezhet­tük a magyar nép akaratát. Az értekezlet sajátosságai közé tartozott, hogy bizonyos országok képviselői ezúttal va­lóban, a szó szoros értelmé­ben az egész nép nevében szól­hattak. Így volt ez természetesen a Szovjetunió, más szocialista or­szágok és a Magyar Népköztár­saság esetében is. Jómagam a különböző tárgyalásokon nyu­godt lelkiismerettel hangoztat­tam, hogy Magyarországon nincsenek olyanok, akik érde­keltek volnának a nemzetközi helyzet élezésében, a fegyver­kezési versenyben, a konfliktu­sok kirobbantásában. Népünk­nek teljesen egységesen a leg­főbb és első számú kívánsága, hogy békében élhessen, foly­tathassa békés alkotó munká­ját; a szocialista társadalom, egy jobb és különb élet megte­remtését. Ügy érzem, való­ban az egész nép kívánságát fejezzük ki, amidőn azt mond­használva a rendelkezésre álló nem sok időt, több nemzet képviselőivel találkoztunk. így találkoztunk Kek-konen úrral, a Finn Köztársaság elnökével, a finn kormány tagjaival, Helsinki város vezetőivel, test­vérpártunk, a Finn Kommu­nista Párt vezetőivel és más finn emberekkel. Elmondha­tom, hogy Finnországban, Hel­sinkiben a magyar nép képvi­selőit rokonként, nagy figye­lemmel és szeretettel fogadják. Kekkonen úr, a finn emberek mindenütt lelkemre kötötték, hogy hazaérkezésem után ad­jam át szívélyes üdvözletü­ket és legjobb kívánságukat a Magyar Szocialista Munkás­pártnak, a magyar társada­lomnak, az egész magyar nép­nek. Ezt ezennel meg is te­szem. < alkotómunka juk: legfőbb törekvésünk és igényünk az, hogy béke, biz­tonság legyen Európában, a Magyar Népköztársaság esze- rint is jár el minden nemzet­közi kérdésben. Nagyon fontos kérdés: ho­gyan látjuk azt a tényt, hogy létrejött ez az európai bizton­sági értekezlet; kinek a sike­re, kinek az eredménye ez? Ki akarta és ki ellenezte? Mint magyar kommunista, persze büszke voltam arra, hogy en­nek a biztonsági értekezletnek az indító aktusa a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének 1969. évi ta­vassá budapesti ülésszaka volt, innen indult útjára az érte­kezlet eszméje és gondolata. Azt javasoltuk akkor, hogy üljenek össze Európa népeinek képviselői és beszéljék meg a helyzetet, a tennivalókat, azt hogy mit tehetünk a 'békéért és a népek biztonságáért De ahogyan közeli barátunk, Leonyid Iljics Brezsnyev elv­társ, a Szovjetunió Helsinki­ben járt küldöttségének veze­tője kifejezte — és ezt mi is teljes meggyőződéssel valljuk —, ezzel az értekezlettel kap­Törlénelmi jelen Vita 'volt arról is, hogy az aláírt okmány jogi­lag mire kötelez bennün­ket. A jogászok éppenséggel még vitatkozhatnak ezen, de a sajtó, a rádió, a televízió jó­voltából a magyar közvéle­mény Is közvetlenül érzékel­hette ennek az eseménynek főbb vonásait, s meggyőződ­hetett róla: egységes volt ez az értekezlet abban, hogy az összes ott képviselt népek őszintén a békét akarják. Az másodrendű dolog, hogy ez jogilag mennyiben kötelező, mennyiben nem. Azok az ál­lamférfiak azonban, akik or­száguk és népük nevében hi­vatalosan szóltak, politikai­lag és erkölcsileg elkötelezték magukat a béke megszilárdí­tása és a békés egymás mel­lett élés érvényre juttatása mellett! Az egyes küldöttségek fel­szólalásaiban különböző hang­súlyt kapott az is, hogy ez a tanácskozás ugyan politikai­lag az egyetértést fejezi ki, de mi lesz a katonai és más te­rületen? Hivatalos felszóla­lásomban teljes meggyőző­déssel hangsúlyoztam; fel­fogásunk szerint az első, hogy politikailag megegyez­zünk abban, milyen jövőt akarunk építeni. Ha ez meg­történt, akkor könnyebb a katonai kérdések vizsgálata; másképp tudunk közelíteni a közép-európai katonai erők és fegyverzetük csökkentéséhez és az európai, illetőleg az ösz- szes ott képviselt országok kö­zötti gazdasági együttműkö­déshez is. A nyugatiak nagy előszere­tettel emlegetik az információ- áramlást, az utasforgalom nö­velését, és ehhez hasonló kér­déseket. Mély meggyőződésem, hogy nyugodtan hivatkozha­tunk saját gyakorlatunkra is. arra, hogy mi a nyitott kapuk politikáját követjük. Mint fel­szólalásomban is mondtam, vé­leményem szerint a békés Eu­rópa, ahol megvalósul a békés egymás mellett élés, feltétele­zi az országok, a népek, az csolatban nem szabad úgy fel­fogni a kérdést, hogy ki győ­zött és ki a legyőzött. Itt nem voltak győztesek és legyőzői­tek; itt nyertesek voltak! Minden nép, amely itt képvi­selve volt, nyert ezzel az ér­tekezlettel. Mint egyike azoknak, akik ott jelen voltak, érzékelni tud­tam és éreztem is ennek a ta­nácskozásnak a jelentőségét. De azt hiszem, bizonyos idő még kell ahhoz, hogy a kon­ferencia jelentősége teljesen behatoljon az emberek gon­dolatainak mélyébe. Elné­zést kérek, hogy személyes dolgot is említés.: amikor el­mentem a sajtóközpontba, nyi­latkozatot kért tőlem a New­sweek című amerikai hetilap moszkvai képviselője. Azt kérdezte: mi a véleményem anról, hogy a küldöttségek egy része a kérdések egyik, a küldöttségek más része a má­sik oldalát hangsúlyozza? Ez­zel nyilván arra célzott, hogy a szocialista országok képvi­selői az államközi kapcsola­tok megjavításának fontos­ságát hangsúlyozták, míg egyes nyugati országok képvi­selői inkább a hírközléssel, információterjesztéssel és ha­sonló kérdésekkel foglalkoz­tak. Azt feleltem az amerikai újságírónak, hogy én mást vettem észre a* tanácskozáson. Azt, hogy a lényeget illetően minden küldöttség ugyanazt mondta. A részletekben — fel­fogásuknak, ideológiájuknak, elképzeléseiknek megfelelően — valóban mást és mást hang­súlyoztak az egyes küldöttek. De impozáns, módon nyilvá­nult meg, s szembetűnően, ér­telmileg és hangulatilag egy­aránt érzékelhető volt, hogy a különböző országok képvi­selői, akik küldöttségük és or­száguk nevében szólaltak fel, a lényeget tekintve ugyanazt mondták: politikailag és er­kölcsileg elkötelezték magu­kat az európai béke megszi­lárdítása és a biztonság meg­teremtése mellett. lőségű találkozó emberek szorosabb kapcsola­tát, együttműködését, a kato­nai kérdések reálisabb megkö­zelítését. Ez megkönnyíti a fegyverzet korlátozásában va­ló megállapodást. Feltétlenül előre kell lépnünk a gazdasági együttműködésben, a nemzet­közi munkamegosztásban, a kooperációban, amit a szocia­lista országok egymás között is szorgalmaznak. Mi azonban úgy véljük, hogy ezt Európa minden országa között lehet­séges bővíteni, növelni. Ha megjavul a politikai helyzet, ha a hiregháború maradványa­it, a bizalmatlanságot si­kerül felszámolnunk, akkor rendesen és normálisan fej­lődik a turizmus, az infor­mációcsere, az együttműködés, a kultúra, a közoktatás és a tudomány terén. Az értekezlet pénteken este fejeződött be az ünnepélyes aláírással. Azt hiszem, ez az aktus sokatmondóan szemlél­tette, hogy mekkorát léptünk előre; egy teremben, egy asz­talnál ültünk, és egy okmányt tudtunk aláírni — különböző ideológiájú, világnézetű embe­rek. Mert a reális gondolkozás, az ésszerűség minden résztve­vőt arra kötelezett, hogy a maga részéről az együttműkö­dés útját vállalja és fogadja el. Nem szabad persze, hogy il­lúziókban éljünk, s magam sem képzelem azt, hogy most a Helsinkiben lezajlott európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a közösen egyezte­tett okmány együttes és ünne­pélyes körülmények közötti aláírása nyomán egycsapásra megváltozik majd Európa vagy a világ helyzete. Inkább arra szeretnék nyomatékosan utalni, hogy ennek az értekez­letnek a létrejötte az európai együttműködés és biztonság minden hívétől hatévi állha­tatos munkát kívánt meg. Hat­évi harcot jelentett azokkal szemben, akik ellenzik a bé­ke megszilárdítását, az enyhü­(Folytatás a 2. oldalon.) AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA _____:______________:_________:__________________ _______________*________________.______­XI X. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM AHA 1 FORINT 1975. AUGUSZTUS 3., VASÁRNAP PEST MEGYEI Kádár János vezetésével hazaérkezett Helsinkiből a magyar küldöttség Szombat délelőtt hazaérke­zett Helsinkiből hazánk kül­döttsége, amely Kádár János­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa tagjának vezetésével részt vett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet har­madik, zárószakaszának ülé­sén. A küldöttség tagjai voltak: Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, Púja Frigyes kül­ügyminiszter, Nagy János kül­ügyminiszter-helyettes, Rónai Rudolf a Magyar Népköztár­saság helsinki nagykövete. A küldöttség fogadására a repülőtéren megjelent Loson- czi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Aczél György miniszterel­nök-helyettes, Nemes Dezső az MSZMP KB Politikai Főis­kola rektora, az MSZMP Poli­Lofionczi Pál köszönti Kádár Jánost a repülőtéren tikai Bizottságának tagjai, Gyenes András és Győri Imre, az MSZMP KB titkárai, Ben- key András belügyminiszter, Rödönyi Károly közlekedés-és postaügyi miniszter és Marjai József külügyminisztériumi ál­lamtitkár. Jelen volt Tapani Lehtinen, a Finn Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. Újabb szovjet-amerikai csúcstalálkozó Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford nagyra értékelte a helsinki tanácskozás eredményeit Az SIKP főtitkára és az USA elnöke elutazott a finn fővárosból Szombaton Helsinkiben újabb megbeszélést tartott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke; jelen volt Andrej GrOmiko, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter és Henry Kissinger amerikai külügymi­niszter is. Brezsnyev és Ford nagyra értékelte az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet eredményeit. Leszö­gezték, hogy a tanácskozás záróokmánya, amely a résztve­vők kollektív politikai akara­tát testesíti meg, kiváló alapot teremt Európának a béke és a gyümölcsöző együttműkö­dés földrészévé való változta­tásához, nagymértékben hoz­zájárul a nemzetközi bizton­ság és az egyetemes béke megszilárdításához. A felek véleménycserét folytattak a szovjet—amerikai kapcsolatok továbbfejleszté­séről. Nagy figyelmet fordítot­tak a hadászati fegyverek kor­látozásának problémájára; azokat a kérdéseket, amelyek­ben a megbeszélés során meg­egyezésre jutottak, a genfi tárgyalóküldöttségekhez to­vábbítják, megszövegezésre. A még függőben levő kérdé­sekkel kapcsolatban folyta­tódnak a tárgyalások. Leonyid Brezsnyev és Ge­rald Ford kifejezték elége­dettségüket Helsinkiben foly­Angolában továbbra is rendkívül feszült a helyzet. Brazzaville-i értesülések sze­rint a neokolonialisták által támogatott FNLA mintegy öt- ez főnyire becsült egységei körülzárták és ostrommal akarják bevenni Luandát. Több várost elfoglaltak a fő­várostól északra és keletre eső tatott véleménycseréjük fe­lett, amely baráti és konstruk­tív jellegű volt, s ismét meg­erősítették a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői kö­zötti személyes kapcsolat nagy jelentőségét A megbeszélésen jelen volt még szovjet részről Konsztan- tyin Csemyenko, a tanácsko­záson részt vett szovjet kül­döttség tagja, Andrej Alek- szandrov, az SZKP KB főtit­kárának külpolitikai tanács­adója és Georgij Kornyijen- ko, a szovjet külügyminiszté­rium amerikai osztályának ve­zetője; amerikai részről Wai­ter Stoessel, az Egyesült Álla­mok moszkvai nagykövete, Brent Scowcroft, a Fehér Ház vezető munkatársa, Hel­mut Sonnenfeldt, a külügy­minisztérium tanácsadója, va­lamint más hivatalos szemé­lyiségek. A Brezsnyev vezette szovjet küldöttség szombaton Helsin­kiből visszaérkezett Moszkvá­ba, ahol a delegációt Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők fogad­ták a repülőtéren. Ford amerikai elnök Nicolae Ceausescu államfő meghívá­sára hivatalos romániai láto­gatásra szombaton Bukarestbe érkezett. területeken. s ellenőrzésük alatt tartják a legfontosabb útvonalakat. Az FNLA-hoz tartozó csa­patok a legszélesebb alapokon álló szervezet, az MPLA hí­vei elleni fizikai megsemmi­sítő akciókkal kísérik a fő­város körülzárását. Kegyetlen terrorakciók kíséretében A reakciós erők körülzárták az angolai fővárost

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom