Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-10 / 160. szám
4 %fániaD 19:5. JŰLIUS 10., CSÜTÖRTÖK Négyszáz fiatal - olvasótábor után Sikeres — napközis rendszerű kísérlet Pest megyében Szónokok, előadók kézikönyve Félidőhöz érkeztek Pest megyében az olvasótáborok. Az első június elején a ráckevei járásbeli Szigetszentmárton- ban nyílt és a sort szeptember 12-én az alsógödi tábor zárja. Eddig kilenc olvasótáborban 10—14 napon át mintegy négyszáz, többségében munkásfiatal ismerkedett meg közelebbről ,a könyvvel, a könyvtárak belső életével, az olvasás szépségeivel. A gyerekek tartalmas napokat töltöttek a táborban, pedagógusok, könyvtárosok, népművelők vezetésével, írók, képzőművészek, művészettörténészek, előadóművészek társaságában. A tavasz folyamán járásonként operatív bizottságok alakultak a Hazafias Népfront, a KISZ, valamint a járási hivatalok, illetve tanácsok képviselőiből, s a gondos előkészületek az eddigi tapasztalatok szerint meghozták az eredményt Az idén három nemzetiségi, Gal- gagyörkon és Piliszentke- reszten szlovák, Dunabogdány- ban pedig német nyelvű tábor működött, s a nemzetiségi szövetségek, valamint az NDK Kulturális Centruma könyveket, filmeket, folyóiratokat bocsátottak a gyerekek rendelkezésére, előadókat küldtek. Országosan is egyedülálló — és sikeresnek bizonyult — tábor nyílt Cegléden, s hasonló nyílik július 14-én, Érden, a művelődési házban. A fiatalok az iskolai napközihez hasonlóan naponta bejártak, illetve bejárnak a programokra, s a hallottakat, tanultakat esténként otthon, családi körben vitatják meg. ! A legtöbb fiatal — 70 hátrányos helyzetű tanuló — a ceglédi járás Salgóbányán rendezett táborában vett részt. Egy itteni példa jól jellemzi általában a táborok programját: a gyerekek részletesen megismerkedtek Jókai: A fe- | kete gyémántok című regényé- I vei, majd meglátogatták a. helyi bányamúzeumot, mintegy összevetve az olvasottakat a valósággal. Az elkövetkező hetekben két budai járási és négy váci járási olvasótáborban 300 tanuló és ifjúmunkás vesz részt. A londoni New Phylharmo- ny Orchestra hegedű- és brácsaművészének az élete valóságos regény. Deák István a budapesti Zeneakadémián végezte tanulmányait. 1937-ben tanári, két évvel később pedig művészi diplomát szerzett. Szépen induló pályája azonban törést szenvedett: 1939- ben a hitleri fasizmus elől menekülni kényszerült. Hogy mi történt azóta? Erre a kérdésre is megpróbált válaszolni a művész beszélgetésünk alkalmával, rövid budapesti tartózkodása folyamán. Száz lemez — Páncélosoklcal nem vitatkozom — ez volt az elvem a világháború kitörésének küszöbén. — így inkább elkerülve Hitlert nyugatra menekültem. Különböző helyeken játszott, 19ö7-ben pedig a világhírű londoni Phylharmony Orchestra kínált neki szerződést. — Eleinte minden rendben ment, ám ,1964-ben*» hét év után bekövetkezett az anyagi csőd. A feloszlatásba azonban nem törődtünk bele, hanem hetvenen megalakítottuk a New Phylharmony Orchestrát, amelynek azóta is tagja vagyok harmadik brácsásként. Igaz, az állami támogatás költségvetésünknek csak mintegy húsz százalékát fedezi, mégsem panaszkodhatok. Körülbelül száz lemezünk van A pártmunkásnak, pártfunkcionáriusnak, az előadóknak a szó a kenyerük, hiszen az élő beszéd erejével kell másokat, társaikat meggyőzniük igazukról, a párt politikájának helyességéről. Természetesen manapság mindenkinek fontos, hogy szépen, érthetően fejezze ki magát, szót tudjon érteni munkahelyén, a társadalmi életben. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy vezető tisztségviselők sem művészei a beszédnek, holott ez nélkülözhetetlen volna munkájukhoz. Ehhez nyújt segítséget a Kossuth Kiadónál most megjelent kézikönyv, amely a szónokoknak, előadóknak figyelmét hívja fel a legfontosabb retorikai, nyelvforgalomban, a BBC-től kezdve Európa számos rádió- és tv-adójában megfordultunk már. Ä szülőhazában Természetesen mindenhol mást játszanak, Deák Istvánnak a több. mint három évtizedes pályája során módja volt az összes Beethoven, Mozart, Brahms, Mendelssohn repertoárdarabok előadására. Ezeket éppen olyan szívesen játsz- sza, mint Bach,' vagy éppen Hyndemit műveit. — Mondhatom, hogy még ma, ötvenkilenc évesen sem elégít ki az, hogy a világ egyik legjobb zenekarában biztos megélhetésem van. Mindennap szeretnék kicsivel többet adni, mint az előző napon. — A felszabadulás óta először 1965-ben «szerepeltem a magyar rádióban, ahol Hyndemit, számomra különösen kedves szólószonátáját játszottam. Nagyon örülök, hogy mostani ittlétem alatt több meghívást is kaptam a következő esztendőre tevezett utam idejére. Ceglédre, Kecskemétre, Dunaújvárosba is várnak, de szó van arről is, hogy ismét játszom a rádióban, és esetleg a televízióban is felléphetek. Mindenhova szívesen megyek, ahol igénylik ezt. Magyarországon pedig külön kötelességemnek érzem, hogy valamennyi meghívásnak eleget tegyek. Joclia Károly tani és beszédtechnikái módszerekre. Mert nem igaz az az eléggé elterjedt hiedelem, hogy a jó szónok csak születik; hiszen ebben is a gyakorlat teszi a mestert, mert igenis meg lehet tanulni jól beszélni, szívhez szólóan, okosan szólni, igazunk mellett érvelni. A könyv bevezetőjét Deme László nyelvtudós írta, aki éppen egyik szószólója, tudós művelője a helyes beszéd és szép magyar kiejtés érdekében kifejtett munkának. Hangsúlyozza, ma már elterjedt a beszéd, nemcsak a szónok beszél, hanem a mindennapok embere is — a lakógyűlések, termelési értekezletek, pártnapok, s más közös alkalmak hozzászólójaként, esetleg előadójaként — maga is beszélővé emelkedhet. Hogy e nyilvános szereplése során mit kell mondania, azt legtöbbször tudja vagy megtanulja, de hogy miként öntse formába gondolatait, hogyan gyűjtse, rendezze, építse fel és adja elő mondanivalóját, annak elsajátításához a hazai hagyomány eddig kevés segítséget adott. E kötet éppen ezt igyekszik pótolni és , segítséget adni mindazoknak^ akik el akarják sajátítani a szónoklás, az élő beszéd szép stílusát. A• tanulmányokat élvonalbeli szakemberek, nyelvtudósok — Deme László, dr. Duró Lajos, dr. Fábián Pál, dr. Lengyel Dénes, Wacha Imre és Bognár Elek — írták, akik gyakorlati tanácsot és sok ismeretanyagot adnak ahhoz, hogy mindenki fejleszteni tudja íráskészségét és beszédstílusát. A könyvnek ez a második, változatlan szövegű kiadása. G. S. Múzeum a Fabricius-házban A soproni Beloiannisz tér értékes műemlék épületei közé tartozik a híres Fabricius-ház, amelynek egyik részét még 1958—60-ban állították helyre, s itt kapott otthont a Liszt Ferenc Múzeum régészeti gyűjteménye. A ház teljes restaurálását befejezte az Országos Műemléki Felügyelőség. A Fabricius- ház a gótikus polgárházak reprezentánsa, udvarán loggiás folyosó és ritkaságszámba menő 14. századi ablaksor található. JÖVŐRE:' CEGLÉDEN Mindennap — többet adni Kocsi Örzse énekel... r Idősebb Oláh-Tóth Antal részt vett az 1848—49-es szabadságharcban, Kossuth zászlója alatt. A vesztett csaták után bizonyára ő is visszahúzódott valamelyik vidéki rejtekhelyre, hogy el ne hurcolják Haynau pribékjei. 1882-től kezdve haláláig, Túra nagyközségtől négy kilométerre, Harasztpusztán élt. ő volt a báró Schossberger uradalom egyik gazdatisztje. Szétrepül a család Harasztpusztán két sorban álltak a zsellérházak. Egy-egy szobában lakott egy család, de néha kettő is összezsúfolva. Több szobának volt egy közös konyhája, ahol az asszonyok veszekedhettek azon, hogy ki és mikor főzi meg népes családjának a napi egy tál meleg ételt. A zsellérházak sorát lezárta keresztben az intézői lak. Ez sem lehetett magsabb a zsellérházaknál. Az egyik szobája volt az iroda. Kis kertjét léckerítés kerítette. A közepén állott a vadszőlővel befuttatott filagória. Nyáron itt hű- sölhetett a család és a vendég. A kert körül zsongott-bongott a zsellérházak élete, behallatszott az asszonyok veszekedése, a gyerekhad zsibbngása, hiszen iskola sem volt a pusztán. Hajnaltól napestig arra jártak el a kocsik, a bivalyfogatos szekerek, zörögtek a munkagépek. Reggel és este ott vonult el a disznócsorda, a marhacsorda, rikoltozott a kanász, pattogott az ostora. Ifjabb Oláh-Tóth Antal örökölte édesapja állását és a lakást. A megfáradt szabadság- harcos helyett ő járt el a pusztai munkák ellenőrzésére, irányítására, a tavasztól késő őszig tartó határjárásokra. Pál fia beköltözött Túrára. Emil fia — szintén gazdatiszt — feleségül vette Bartók Elzát, Bartók Béla húgát és elköltözött az ifjú pár Békés megyébe. Két lánya is volt a ha- rasztpusztal gazdatisztnek. Izabella nevű lánya férjhez ment Hajdú István gazdatiszthez, Amália pedig Huber Lajos gazdatiszthez, és ők pedig elköltöztek Tolna megyébe. Vikár Béla fonográfja A huszonnégy éves Bartók Béla ilyenképpen került rokonságba a túra—harasztpusz- tai Oláh-Tóth családdal és sógora lett egyszerre három, nagyjában vele egykorú gazdatisztnek és szívesen látott vendége a sógorasszonykáknak az ország három távoli megyéjében. A budapesti Zeneakadémia fiatal tanára már ekkor ismerős az európai zenei életben. Kossuth-szimfóniáját bemutatták Manchesterben és Budapesten, 1906 tavaszán hang- versenykörutat tesz Vecsey Ferenc hegedűművésszel Spanyolországban és Portugáliában; zongorakísérő és önálló hangversenyszereplő. Egy hetet tölt Afrikában is. Tangerben hallgatja a marokkói arabok énekét. Egyszerű dallamokra énekelnek sok-sok verset, és minden versnél érdekesen módosul, variálódik a dallam. Á keleti népzenéknek éppen ez a fő jellegzetessége. Bartók május végén érkezik haza. Rákoshegyen lakik Vecseyék villalakásában. A járandóságára várakozik, amit Vecsey hegedűművész csak késve fizet ki. Bartók Béla évekkel előbb le-lejegyzett egy-egy népdalt, például egy erdélyi szolgálólány, Dóso Lidi éneke nyomán. Vikár Béla azonban már tíz éve fonográffal gyűjti a magyar népdalokat az ország egész területén, Zalától Háromszékig, Zomborvidéktől Mezőkövesdig. Tízévi gyűjtőmunkája, fonografálása után a világ tudósai az ő módszerét fogadták el kötelezően. A fiatal Bartók Bélát és Kodály Zoltánt is ő tanítja meg a tudományos értékű népdalgyűjtésre, sőt fonográfját is átadja nékik: „Odakölcsönöztem neki a fonográfot, Petőfi szellemében: Mit én nem egészen dicstelenül kezdék. Folytasd Te, barátom, teljes dicsőséggel!” 1906: az első látogatás Bartók ismeri Európát, de nem jártas a falusi életben. ír hót Túrára, és Hajdú István válaszára odautazik. A vasútállomáson várja őt a fogat, felteszi a kocsira a súlyos fonográfgépet. Végighajt a kocsis á falun, azután elmennek a büszke urasági park mellett is, ahol az óangol stílusban épült sok tornyos kastély népe •nem is sejti, hogy egy majdan világhírű magyar muzsikus most megy első tudományos népdalgyűjtő útjára ... A pusztai zsellérnép volt az ország legszegényebb néprétege. Sem földje, sem háza nincs, csak munkaereje, amelyet egy évre, vagy summásmunkára csak néhány hónapra, bérbevesz az uradalom. A munkája hajnaltól késő estig tart, ahogy mondani szokták, „látástól vakulásig” dolgozik megszabott murjkarend szerint. Abból kilépni nem lehet. Ráérő ideje nincs. Hacsak fölmentést nem ad — a gazdatiszt. Kocsi örzse, tizennyolc éves magtári rostálót a munkatársai közül szólított el a gazdatiszti „parancs”, hogy álljon oda a pesti fiatalúr elé. és énekeljen néki. Kocsi örzse, a haraszt- pusztai kanász leánya, iskolába nem járt, de írni megtanult magától. Előbb elénekelte Dalait, azután közüle kiválasztotta a fiatal népdalgyűjtő a legszebbeket. és megkérte, hogy hajoljon közelebb a fonográf tölcsérjéhez. A fonográfot Bartók odaállította filagóriában az asztalra. Kocsi örzse énekelni kezdett, a gép pedig megindult. forgott a viaszhenger, és a hang/rezgéseket esv kihegve- zett zafírkő belevéste a puha viaszba. A hetven éves viaszhenger még ma is visszaadia Kocsi örzse énekhangját: Ablakomba. ablakomba besütött a holdvilág... Ez a kislány gyöngyöt fűz, Ég a szeme, mint a tűz ... Ezek voltak az első népdalok, melyeket az ifjú Bartók Béla először gyűjtött a fonográffal, Túra—Harasztpusztán — ahogy Kocsi Örzse eqalékezett rá —, 1906 júniusában aratás előtt. Kétségtelen hogy Bartók életén, művészetén végigvonul a magyar népdal varázsa, ihletése. Az első népdalgyűjtése éppen HETI FI LÁBJEGYZET Özönvíz Jelenet az özönvíz Ezen a héten terül a mozikba a lengyel filmgyártás hatalmas vállalkozásának, a Sienkiewicz regényéből készült filmnek a második (tulajdonképpen a III. és IV.) része. A' mintegy ötórás vetítési idejű film gyakorlatilag egy hatalmas, négyrészes történelmi; tabló, melyben az alkotók — élükön a forgatókönyv egyik szerzőjeként s a film rendezőjeként tevékenykedő Jerzy Hoff mannái — a legapróbb tárgyi hűséggel, történelmi és ténybeli hitelességgel ábrázolták a lengyel történelem egy különösen mozigalmas szakaszának, az 1660-as évek közepének eseményeit. ' S a hangsúly itt inkább éppen az eseményeken van. Az. özönvíz mozgalmas film, egymást követik benne a kalandok, csaták, verekedések, bajvívások, nagy lovasvágták, cselvetések — s egymás után tűnnek fel a legszebb tájak, a történelmi hitelességű helyszínekről és lenyűgöző, fényűző termekről nem is szólva. A szem megkap mindent, ami csak látványban, színben, gazdagságban pompában megadható. Látvány tehát van, esemény is. És mégis hiányzik valami. Mindez a hatalmas költséggel és igen nagy hozzá- . értéssel létrehozott precizitás és pompa nem tud feledtetni egy hiányt. Ez a hiány pedig nem más, mint az izgalmas drámai karakterek rajza, s ezeknek a konfliktusa. Az hiányzik az özönvízből, amit Wajda a Hamvakban, Aleksander Ford a Kereszteslovagokban — e hasonlóképpen nagyszabású, ezért sorsfordulót jelentett életében. Ugyanezen a nyáron ellátogat a másik gazdatiszt-rokonhoz, Oláh-Tóth Emilhez és Elza húgához. Békés megyébe, előbb Gyulára, majd Vésztő— Sziladpusztára. Itt is a pusztai nép között gyűjti a legértékesebb népdalokat. És kétszer is ellátogat Oláh-Tóth Amáliához és férjéhez, Huber Lajos gazdatiszthez, a Tolna megyei Felsőiregre, ahol két hét alatt összesen 607 népdalt gyűjtött. Egyazon helyen ennél többet sehol sem gyűjtött Bartók. A felsőiregi fonografálás legszebb dallama szintén belekerült a tankönyvekbe, és Kodály: Háry János című dal játékába: Tiszán innen, Dunán túl... ígérte a kincset — és adta A túrái gazdatisztcsalád fiatal, vendégszerető tagjai tették lehetővé, hogy a falusi életben járatlan zeneművész összetalálkozhatott az ország legszegényebb. a legelzártabban élő néprétegével, a zsellérekkel, a kommenciós cselédekkel. Csakis a gazdatisztek engedélyével, majdhogynem „parancsára” mentek ők a fonográfgép elé. felmentve a munkakötele- zettséa alól. A három fiatal gazdatiszt segítőkészsége zenetörténeti jelentőségűvé nőtt. Nélkülük a „nadrágos ember” még csak meg sem közelíthette volna a pusztákat, lehúzták volna róla á nadrágot a kutyák. Bartókot — a rokont —, várták, kocsira ültették, hozzá vezették a pusztai dalosokat. Igv kezdhette el a kezdő néndalgyűitő az értékmentő munkáját. Éppen a néozenei mélyvízben, melv a legtöbb kincset ígérte. És adta. Volly István ‘ című lengyel filmből. hatalmas történelmi tablókban — meg tudott valósítani: a mélyebb jellemrajz, a hősök árnyaltabb ábrázolása, az emberi konfliktusok nagyobb hitele. Mert az igaz, hogy ennek a korszaknak a lengyel történelme tele van hitszegéssel, árulással, legendás hősiességgel és legendás gonoszsággal, s hogy mindezeket a tulajdonságokat — legalábbis Sienkiewicz . regényében — szinte sűríti magában a főhős, Andrzej Kmicic, de az is igaz, hogy ami a regényben világos, az nem világos a filmben. Mégpedig az nem, amiért Sienkiewicz ezt a könyvét megírta: a széthúzó, a hazára támadó ellenségek közt ide- oda lavírozó, közben a maguk hasznát néző lengyel nemesség akikor volt képes megállítani a svédeket, akik már-már elfoglalták egész Lengyelországot, amikor végre, ha rövid időre is, az összefogást, az egységet meg tudták valósítani. Hoffman már a forgatókönyvben is feláldozza ezt a nemes hazafias gondolatot azzal, hogy inkább koncentrál a látványos jelenetekre és Kmicic tetteire, mint a tényleges történelmi háttér és a valós társadalmi mosások, erőviszonyok, 'eszmék ábrázolására. Itt, ezen a ponton válik az özönvíz minden részletes hitelessége mellett is felületessé, sőt helyenként terjengőssé, az érdeklődést tevéssé lekötő képfolyammá. ’ Pedig hát ezzel a korszakkal mi nagyon is tudnánk analóg történelmi eseményeket emlékezetünkbe idézni a saját múltunkból. A három részre szakadt Magyarország sorsa sokban emlékeztet a háromfelé hadakozó Lengyelországra; sok magyar főúr ingadozó, kétkulacsos politikája hasonlít Radziwili herceg törekvéseire s nem egy középnemes vitt végbe olyan dolgokat — a rab- lólovagkodástól a mélyen vallásos megtérésig —, mint Kmicic. S ne feledjük: ebben az évtizedben öli meg (máig vitatottan!) a vadkan Zrínyit, a költőt és katonát. És mindezek dacára az Özönvíz nem sok rezonanciát támaszt bennünk, de nemcsak a világó- sabb történelmi apológiák felismerhetőségének hiánya miatt .Csapda Mint jeleztük, a Roman felügyelő kalandjait bemutató román filmsorozatnak hamarosan újabb darabját láthatjuk. Nos, ez most itt is van, de nem kell mondanunk: a Csapda nem éri el sem A banditák alkonya, de a halványabb A2 utolsó töltény színvonalát sem. Nem azért, mintha ennek nem lenne meg a tényeken alapuló eredeti magva. Világos, hogy az 1948-ban, a különféle fasiszta csoportok ellen vívott harc idején játszódó történetben eredeti dokumentumokat is felhasználtak. De ettől még nem lett jó ez a film. Roman felügyelő alakja itt már annyira elvont, oly mértékben sematikus, s any- nyira nem fogja a golyó, hogy már-már mosolyognunk kell a sok naivitáson. Ráadásul a tempó is vontatott, s a naiv fordulatok már több lépéssel előre kiismerhetőek. Egy ilyen sorozatnak csak akkor van értelme, ha az egyes darabok meg tudják tartani a legalább közepes színvonalat. A Csapda erre sajnos nem képes. Takács István Bartók rokonai Túrán
