Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-10 / 160. szám

1975. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK kMrflw A DABASI JÁRÁSBAN ló! vizsgáztak az egészségügyi alegységek A polgári védelem fennállá­sának 25. évfordulója alkalmá­ból a dabasi járásban négy egészségügyi alegység verseny­zett. A helyszín: a dabasi já­rási jubileumi park. Fiizessy István, a járási hi­vatal elnökhelyettese, a ver­senybizottság elnöke köszön­tötte a több száz résztvevőt. Az eseményen megjelent Szarvas Sándorné, a Vöröskereszt járá­si titkára, és dr. Szűcs István, járási vezető főorvos is. A kel­lemes időben megtartott vetél­kedőn az első állomáshelyen tesztláp kérdéseire kellett vá­laszolniuk. A feleletek azt bi­zonyították, hogy jól ismerik valamennyien ezt a témakört. Nem messze ettől a helyszín­től, Bognár Gyula járási pol­gári védelmi törzsparancsnok irányította a gyakorlati fel­adatokra felsorakozott alegy­séget. Alsónémedi, Újlengyel és Dabas alegységei jól elsajá­tították a legfontosabb tudni­valókat, az elméleti és a gya­korlati munka során erről egy­aránt tanúbizonyságot tettek. A csapatok között igazi ver­seny alakult ki. Elismerés ille­ti a felkészítést végző körzeti orvosokat, valamint az olyan társadalmi aktivistákat, mint Juricskai László, aki — bár 60 éves már elmúlt — önként vállalta az újlengyeli gárda „edzését”. A négy csapat min­den tagját kiképzettnek minő­sítette a bíráló bizottság. A dabasi járás területén egyébként gazdag hagyomá­nyai vannak a polgári védelmi vetélkedőknek. A mostani ver­senyen Dabas III. alegysége lett az első. Ök képviselik a járást a Gödöllőn megrende­zendő megyei versenyen. Fábián Miklós F.íügyararszáíj-NSZíí Színes televízió - kooperációban Húszmillió márka értékű kooperációs szerződést írt alá az Elektroimpex és az Orion gyár NSZK-beli partnerével, a Standard Electric Lorenz cég­gel. A kooperációs egyezmény keretében a nyugatnémet vál­lalat egy, már jól bevált színes televíziókészülék típusának technológiai és gyártási doku­mentációját adja át az Orion- nak, amely a jövő év elején kezdi meg e televíziókészülék gyártását. Később közösen is kifejlesztenek majd újabb tí­pusokat. Csarnok a hagymának A világhírű makói hagyma tárolásának régóta húzódó gondjai végre megoldódnak. A szövetkezetek Csongrád me­gyei értékesítő központjának makói telepén olyan raktár épül, amelyben 700 vagon, de szükség esetén — átmenetileg — 1000 vagon termés helyez­hető el. Előregyártott elemek­ből szerelik össze a 430Ó négy­zetméter alapterületű csarno­kot, amelynek már a tetőzete készül. Az új termést már fo­gadni fogja az addigra elké­szülő óriási tároló. A létesít­ményt a fűszernövény iparsze­rű termelési rendszerének gaz­dája, a helyi Lenin Tsz veszi majd birtokba. A szövetkezet asszonyai dolgoznak benne, osztályozzák, válogatják, hazai piacra és exportra készítik elő a gazdaságban megtermett vö­röshagymát. Újszilvás Átgondolt, tervszerű fejlesztés Sokat pótol a társadalmi összefogás ' Solt a nagy építkezés Új­szilváson. Köztük a legfonto­sabb, mert nagy hiányt pó­tol, az iskolai napközi. Egy­re több asszony jár el dol­gozni a községből, iskolás gyermekeikre napközbén nem tudnak vigyázni. Egy régi is­kolaépületben pedagóguslakás volt meg úttörőszoba, ezt ala­kítják át most 680 ezer forint költséggel napközi otthonnak. A munkába azonban addig nem lehetett belefogni, amíg meg 'nem épült egy ikerház két lakással, ahová a peda­gógusok néhány hete beköltöz­hettek. Az átépítést jó három hete kezdhették tehát csak meg, így iskolakezdetre nem is fejeződhet be. Október fo­lyamán azonban miután vál­tott tanítás folyik, délelőtt és délután 40— 40 iskolás számára lesz benne hely és ez egyelő­re kielégíti a szükségle­tet. Két foglalkoztató termen kí­vül ide kerül a könyvtár és természetesen konyha is épül, valamint öltöző a kiszolgáló személyzetnek. Folyamatban van még egy ikerház építése két pedagó­gus-házaspár szolgálati laká­sának. Valószínűleg még az idén beköltözhető lesz. * Az óvodában csak ötven hely van, de teljes egészében társadal­mi összefogásból most kezdik meg még egy fog­lalkoztató terem építését 25 apróság részére. A költsé­geket a Kossuth Tsz, a Ceg­lédi Állami Tangazdaság és a Pest megyei Pincegazdaság vállalta. A napokban kezdték az egészségügyi kiskombinát ala­pozási munkálatait, falait azonban csak a jövő évben húzzák fel. Emeletén két lakás lesz, három orvos ré­szére. A körzeti orvos fele­sége ugyanis gyermekszakor­vos, de jelenleg máshol dol­gozik. Amint a földszinten megnyitható lesz a rendelő­je, ő tölti be a most meg­szervezett körzeti gyermek- orvosi állást. A másik ren­delő a férjéé lesz, a harma­dik pedig a fogorvosé. Erre az új állásra a pályázatok már beérkeztek. Ha az al­kalmasnak talált jelentkező vállalja, hogy az építkezés befejeztéig ideiglenes lakás­ba költözik és ideiglenes ren­delőben látja el a betegeit, rövidesen kinevezik. Ennek az építkezésnek egyébként 3 millió 300 ezer forint a költsége, amihez a községi tanács csu­pán 1 millióval tud hozzá­járulni, a megyei tanács azonban 1 millió 800 ezer fo­rintot ad hozzá. A többit a helybeli gazdaságok és a lakosság vállalja társadalmi munkában. Valamennyi épít­kezést a helybeli Kossuth Tsz építőbrigádja végzi, mégpe­dig, ahogy szokta, a határ­idő pontos betartásával. Nemrég fejezték be egy kisebb, 31 ezer literes hid­roforházét, amit a tanács 150 ezer forint költségvetési ma­radványból készíttetett el. A középületekben most már csapról folyik a víz, a lakosság viszont egye­lőre csak két közkifolyó­ból jut vízvezetéki vízhez. Ügy tervezik, hogy 1978-ban megkezdik a vízmű és a köz­séget behálózó vízvezeték építését, ha az elkészül, tö­kéletes lesz Újszilvás vízel­látása. Sz. E. Negyedszázad egy üzemben Feszesen sikLanak a Siómé üzem szállítószalagjai, hang­jukat nehezen szokja meg a fül. Fölöttünk egyenletes ütemben motor dolgozik a ke­verődobban. Puppán Erzsébet immár negyedszázada dolgo­zik a BVM szentendrei gyárá­ban. Ez az első munkahelye, s amint mondja, alighanem ez lesz az utolsó is. Az üzem ve­zetői hűségéért nemrégiben aranygyűrűvel ajándékozták meg. , Ez már a 26. év — Ez már a huszonhatodik év, hogy itt dolgozom. Szinte magam sem akarom elhinni, de így igaz: 1949. október 28-án léptem be a gyár kapu­ján. Egy barátnőm szólt, hogy munkást keresnek itt, s ami lényeges volt, legalábbis szá­momra akkor — hetenként fi­zettek. A biztos kereset remé­nye és a hetenkénti fizetés csábított. Tizenhat éves vol­tam aikkoriban, de már két évvel előbb is, tizennégy éves koromban dolgoztam. Nap­számba jártam, mert kevés volt a ■ földünk. A paraszti munka nagyon nehéz, rosszul is fizették, érthető, hogy nem nagyon ragaszkodtam hozzá. Apám annál inkább, azt mondta, ne menj sehova, itt a helyed a föld mellett. Én en­nek ellenére eljöttem. Ma már ő is nekem ad igazat. — Tehát eljöttem ízbégről, s itt kezdtem dolgozná. Azóta is ingázom az otthonom és a munkahelyem között. Szeren­csére jó a közlekedés. Abban az időben sokan dolgoztak, itt a szülőfalumból, s így az ö segítségükkel hamar beillesz­kedtem a munkába. Azokban az években az új dolgozókat még nem vette körül annyi figyelem, mint manapság. Megmutatták a munkát és csi­nálná kellett, ha nem bírta vagy nem tudta elvégezni a dolgozó, legfeljebb elment, de nem sokat törődtek vele. Ké­sőbb már változott a helyzet, az üzemben megszilárdult a munkásvezetés, s lett szava az egyszerű embernek is. — Ma már köztudott, s eb­ben talán nekem is, mint volt szakszervezeti bizalminak van egy kis részem —, hogy az ön­kéntes kezdeményezés szaba­dítja fel az igazi alkotóerőket. Ezt* nem támogatni annyi, mint elvékonyítani a szorgal­mat, megcsappantam az önér­zetet. S ennek a következmé­nye a közömbösség, ami nem éppen értékes tulajdonság — teszi hozzá gúnyosan —, s je­lenléte az élet egyetlen terü­letén sem kívánatos. A kezde­ményezést, a javaslatot, a jó ötletet mindenhol és minden­kinek meg kell becsülni, mert mögötte tenni akaró emberek állnak. A munkatársak mondják Szakítsuk meg egy kis idő­re az elbeszélés menetét, s hallgassuk meg a munkatár­sak véleményét. Szinnai Gyu­la, a Siómé üzem vezetője: — Erzsiké munkája ellen soha nem volt kifogásunk, sőt nagyon is elégedettek vagyunk vele. Bármilyen munkafolya­matot rábízhatunk, a gyártó­műszakban egyformán jó tel­jesítményt ad, mint előké­szítő,' mint karikatisztító,_ sab­lon-, avagy szalagkezelő. Ha emberként akarnám jelle­mezni, csak röviden azt vála^ szólnám: közösségi ember. Götl Jánosné, a Kállai Éva tízszeres szocialista brigád ve­zetője — ennek a brigádnak a tagja Puppán Erzsébet is — így összegezi véleményét: — Munkáját és magatartá­sát teljes mértékben aláren­deli a. brigád közösségének, minden akcióban kezdemé­nyező szerepet vállal, ember­ként és munkatársként egy­aránt példamutató. Ralzonczai László, a gyár­egység munkaverseny-felelő- se, az egész üzemről, annak jó közösségi szelleméről be­szél, s ebben a közegben he­lyezi el Puppán Erzsébet alakját. Tavalyi munkájuk alapján elnyerték a kiváló üzem címet, négy erős szo­cialista brigád dolgozik itt, közülük is kiemelkedik a Ki­lián György brigád, amelyik a kongresszusi versenyben el­nyerte az MSZMP KB kong­resszusi oklevelét, s mellé az ágazat kiváló brigádja címet. Ami a Kállai Éva brig4dot illeti, tavaly csak az ezüstko- szorút kapta meg, de ha az előbb elmondottakat figyelem­be -vesszük, tehát azt, hogy milyen erőteljes brigádmoz­galom van az üzemben, ak­kor ez a teljesítmény minden­képpen elismerésre méltó. A brigád minden tagja nő, s nő létükre végeznek férfiakkal egyenértékű munkát. Stocker Jánosné, a szak- szervezeti bizottság gazdasá­gi felelőse: — Az idei szakszervezeti választás után Erzsiké lett a Siome-üzem . műhelybizott­ságának gazdasági felelőse. Tizenegy bizalmi tartozik hoz­zá, úgy gondoljuk, hogy aző tapasztalata nagymértékben segíti az új bizalmiak mun­káját. Tíz éven át tévékeny- kedett szakszervezeti bizal­miként, s mindig következe­tesen képviselte dolgozótár­sai érdekét. Biztos vagyok benne, hogy ezt folytatja műhelybizottsági tagként is. Minden munkafolyamatot — Igen, minden munkám volt ez alatt az idő alatt: préseltem az öreg üzemben, voltam finomcsiszoló, hord­tam a mozaiklapot, cipel­tem a gránitot. Sokszor fájt /' "M a csuklóm, mert régebben majdnem minden munkát kézzel végeztünk. i — Mégis, vagy talán ezért, mikor néhány évvel ezelőtt az öreg üzemet felrobbantot­ták — sírtam, mint egy gye­rek. Hiába tudtam az eszem­mel, hogy az új üzemben nem lesz olyan nehéz a munka, de mégis, mennyi jó és szép emlék kötött hozzá. Az új üzem sokkal kevesebb erőt kíván tőlünk, mint a ré­gi. De meg kell mondani azt is: nem az lett belőle, amire mi gondoltunk. Rossz a le­| vegője, egész nap nyeljük a I cementport, szívjuk a Diesel­j targoncák füstjét. „Utazni szeretek" — Apámmal és a fiammal élek otthon. A fiam most 20 éves, jó szakmát szerzett, szobaíestő-mázoló lett, s hoz­zám mindig jó szívvel van, elégedett vagyok vele. Saj­nos, az apám már kissé gyen­gélkedik, igaz, elég idős. Nyu­galomban és békességben élek. Nemigen járok el se­hova, csak a brigáddal. Ve­lük nagyon sokat utazunk országézerte, minden évben elmegyünk egy-egy szép helyre, tavaly Sopronban, az­előtt Egerben voltunk. Nem­csak a kiránduláson, hanem itt a gyárban is jól együtt van a brigád. Szeretjük, se­gítjük egymást. Nem is tud­nám elképzelni magam nék külük. Egyetlen vágyam az utazással kapcsolatos. Moszk­vába szeretnék eljutni, hal­lottam a sógornőmtől, hogy ez a gyönyörű város mennyi­re gazdag képtárakban, mú­zeumokban is. Itthon na­gyon szeretek képtárba jár­ni, ez Szentendrén és környé­kén ma már egyre inkább természetes. Ács Jenő Az orvosi és munkahelyi rehabilitáció együttesen hoz eredményeket Az élelmiszeripari üzemek­ben a csökkent munkaképes­ségűek foglalkoztatására kü­lön üzemrészeket jelöltek ki. Valamennyi nagyobb üzemben bizottságot alakítottak ki a re­habilitáció elősegítésére. Nagykereskedelmi vállalat közgazdasági technikust, a közgazdasági egyetem belkereskedelmi szakán most végzett fiatal közgazdászt, gép- és gyorsírókat, adminisztrátorokat, udvari takarítókat, gépelni tudó adminisztrátort, gépkönyvelőket, üzemi tűzrendészt, a nyári szünidőre diákokat könnyű munkára, valamint: vas-műszaki, ruházati kereskedőket, raktári és tmk- segédmunkásokat, gépkocsiszerelőt, gépkocsivezetőket, tehergépkocsi-vezetőket, nyugdíjas és nem nyugdíjas portást. Jelentkezés: SZÖVÁRU VÁLLALAT 1450 Budapest IX., Soroksári út tő. . (a Boráros térnél). t ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET FELVESZ minősítő vizsgával rendelkező ÍVHEGESZTŐ SZAKMUNKÁSOKAT Német vagy francia nyelvtudás előnyben. Jelentkezni lehet: a „Prosperitás” Építőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán: Budapest IX,, Viola u. 45. A tapasztalatok szerint az orvosi és a munkahelyi rehabilitáció együttesen teszi lehetővé, hogy a csök­kent munkaképességű emberek ismét beilleszkedjenek a mun­kahelyi közösségbe, és megta­lálják helyüket a társadalom- bap. Sok helyen külön üzem­részt rendeztek be, vagy — amennyiben a vállalat jellege azt lehetővé teszi — bedolgo­zói munkaviszonyt létesítenek, esetleg részmunkaidőben fog­lalkoztatják a dolgozókat. Az élelmiszeripari vállala­toknál tavaly több mint há­romezer csökkent munkaké­pességűt foglalkoztattak. Elhe­lyezésük nem okozott gondot, mert az ilyen célra kijelölt munkahelyek létszámának csak a felét töltötték ki az üzembe visszakerülő, rehabi­litáltak. A csökkent munkaképes­ségű dolgozókkal körülte­kintően foglalkoznak a vállalatoknál. Áz elmúlt évben mindössze négy munkaügyi vitára került sor, és ezekben is a dolgozók megelégedésére hoztak dön­tést az illetékes üzemi szer­vek. Sok helyen azonban a reha­bilitációt leegyszerűsítik, s a csökkent munkaképességűe­ket portásként, éjjeliőrként, kézbesítőként vagy telefonke­zelőként alkalmazzák, így pe­dig anyagilag is hátrányos helyAtbe kerülnek. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom