Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

1975. JÚLIUS 6., VASÄRNAP “xMtap IE23E3E3B TECHNIKA Szojuz—Apollo, 1975. VII.15-27. •• ____•• // •• I s Kö zös urrepules lataU»o*p- mar»ov*f 3z*ivalós 48 óra múlva 1975. JÚLIUS 18. — 08 óra 59 perc. A második átszállási manőver kezdete mind­két irányban. — 16 óra 08 perc. A második átszállási manőver vége, a legény­ség visszatér űrhajójába. — 20 óra 06 perc. Befejeződik a harmadik személyzetcsere is, előkészítik a negyediket. — 23 óra 10 pere. Befejeződik A tervek szerint 1975. július 15-én kezdődik a közös szov­jet—amerikai űrrepülés. Mintegy háromévi előkészület és egyeztetett felkészülés előzte meg a két nagyhatalom első kö­zös űrvállalkozását, amelynek valószínűleg még nagyon, ko­moly folytatása lesz. A közös űrrepülés legfontosabb feladata, hogy baleset esetén lehetővé tegye a bajbajutott űrhajósok megmentését. Az űrrepülés során kipróbálják a két űrhajó egyesítését szol­gáló kapcsolóberendezéseket, amelyeknek az az érdekessége, hogy két különböző: rendszerű űrhajó összekapcsolására al- a negyedik átszállás. iMlmasak. De megvizsgálják a kétféle nyelv használatának 1975. JÚLIUS 19. a kérdéseit, a rádió- és telemetrikus rendszert és a repülés közben felmerülő sok kisebb-nagyobb probléma megoldási lehetőségeit. A két űrhajórendszer között az alapvető tech­nikai kapcsolat egy zsilipkamra, amely lehetővé teszi a lég­nyomáskülönbség és a más-más levegőösszetétel áthidalását. Az űrrepülésben mindkét fél az eddig jól bevált űrhajó- típusait használja csekély átalakításokkal. A Szojuzban, két, az Apollóban három asztronauta utazik. Szovjet részről a so­rozatban alkalmazott Szojuz hordozórakétát használják, amelynek legalább egy tartalékpéldánya indulásra készen áll majd az indítóhelyen. Az Apollót Satum hordozórakéta ál­lítja pályára; ilyen indította a holdrepülésekre az űrhajókat, legutóbb pedig a Skylab űrállomás legénységét. Egy tarta­lék példány áll a Cape Canaveral-i űrközpontban repülésre készen, de nem azonnal indíthatóan. — 13 óra 02 perc. A két űrhajó szétválik és eltávolodik egymástól. — 13 óra 10 perc. Kezdődik a második összekapcsolási manő­ver, most a Szojuz az aktív egy­ség. — 13 óra 23 pere. A két űrha­jó, fény- és n^lióösszeköttetést lé­tesít.' — 13 óra 40 perc. A második dokkolás. — 15 óra 59. A két űrhajó vég­leg szétválik és eltávolodik egy­mástól. Megkezdik a Nap-eltaka- rásos kísérleteket. A repülés programja (A repülés programjának az Ismertetésénél az időponto­kat a magyar idő szerint adjuk meg). 1975. JÚLIUS 15. — 13 ó-ra 20 perc. Startol a Szo­juz. — A 4. fordulat során az első pályamódosítás. ­— A Szojuz startja után 7 óra S0 perc múlva indul az Apolló. 30 perc múlva leválik a II. fo­kozatról és a Holdrepüléseknél alkalmazott módszerrel megfor­dul, majd a dokkolóegységet az orrára veszi. 22 óra 13 perckor 'az Apolló eltávolodik hordozóra­kétájától. A 2. fordulat során pá­lyamódosítás. 1975. JÚLIUS 10. — 02 óra 32 perc. Az Apolló a 8. fordulatban a főmotor begyúj­tásával kezdi meg a megközelí­tési manővert. •— 03 óra 16 perc. Az Apolló el­éri a tervezett átmeneti röppá- lyát. Ezen a pályán fokozatosan közelebb kerül a várakozó pá­lyán levő Szojuzhoz. — 15 óra 20 perc. Az Apolló űr­hajósai ellenőrzik a dokkolóegy­séget és a benne levő valameny- nyi felszerelés működését. — A Szojuz repülésének 17. for­dulatában elvégzik a 2. pályamó­dosítást és beállítják az űrrande­vúhoz szükséges 225 km magassá­gú körpályát. 1975. JÚLIUS 17. — 13 óra 54 perc. Az Apolíó főmotorjával elvégzik a második pályamódosító manővert, ezzel el­éri a 225 km-es magasságú kör­pályát. Felveszik az űrrandevü megvalósításához szükséges kez­deti helyzetet. A megközelítési manővert, mint aktív egység, az Apolló kezdi. — 16 óra 14 perc. A végső meg­közelítés és dokkolás fázisára a Szojuz 36. és az Apolló 29. for­dulatában kerül sor. Az összekap­csolást Donald Slayton irányítja kézi vezérléssel. A sebességkü­lönbség 3 km/óra. — 17 óra 10 perc. Előkészítik az első átszállást, ellenőrzik a tv-, a rádió és a telefonkapcsolatokat. — 18 óra 02 perc. Az Apolló­ból két űrhajóst átzsilipelnek a Szojuzba. — 23 óra 26 perc. Az első át­szállási manőver véget ér; az űrhajósok visszatérnek az Apol­lóba. 1975. JÚLIUS 29. — A fedélzeti műszerekkel kí­sérleteket végeznek. Az Apollóba ehhez 17-féle műszeregységet, a Szojuzba 9-et építettek be. 1975. JÚLIUS 21. — Szétválás után 43 órával, 142 órás űrrepülés után, a Szojuz le­száll Kazahsztánban. — Az Apolló tovább repül, to­vábbi programja a megmaradt hajtóanyag mennyiségétől függ. Lehetséges, hogy 1975. július 24- én kísérleti jelleggel leszáll az Egyesült Államok szárazföldi te­rületére. — 1975. július 27. Az eredeti vál­tozat szerint az Apolló a Csendes- óceán vizére, a Hawaii-szigetek közelében. A program során naponta legalább 8 óra alvás kötelező az űrhajósoknak, az egyes fel­adatok teljesítése után. Együttes felkészülés A közös Szojuz—Apollo űr­utazás előtt számos esetben ta­lálkoztak a szovjet és az ame­rikai űrhajósok, hogy ponto­san begyakoroljanak minden mozdulatot, amely a bonyolult feladat végrehajtásához szük­séges. A találkozókat a szovjet, illetve amerikai előkészítő központokban hajtották vég­re. A technikai jellegű gyakor­latokon kívül alkalmuk volt az űrhajósoknak egymás nyel­vének a gyakorlására is. Gyakorlatok A közös űrrepülés sikere nagymértékben attól függ majd, milyen pontosan és ösz- szehangoltan működik majd a szovjet és amerikai űrirá­nyítási központ. A két központ a koordinálás érdekében 1975-ben közös gyakorlatokat végzett. Indulásra vár a Szojuz Kazahsztánban, a Bajkonur földi űrrepülőtéren készült ez a felvétel. Innen startolnak a Szojuz űrhajókat indító raké­ták. A szovjet kozmonauták erről az űrrepülőtérről indul­tak a legtöbb orbitális repülés­re, csoportrepülésre, kikísérle­tezték az űrhajók felkutatását, közelítését és egybekapcsolá­sát, és igen komoly tudomá­nyos kísérleteket végeztek. Ugyanilyen rakéta startol majd július 15-én 15 óra 20 perckor. Ez a rakéta indítja majd a Szojuz űrállomást, amelynek Föld körüli pályá­ján találkozni kell az amerikai asztronautákat szállító Apollo űrhajóval. A szovjet és az szakemberek már 1969-ben csoló szerkezetről és a légzsi- felvetették azt a gondolatot, lipről. Kozmikus étrend Az űrhajós étrendet akként „tervezik meg”, az élelmisze­reket úgy készítik elő, hogy azoknak kb. 90 százaléka fel­szívódjék (ez ugyanis nem terheli, de mégis „foglalkoz­tatja” az emésztő szerveket, a bélrendszert). A Szojuz-űrh'ajók asztronau­táinak ételválasztéka tejter­mékekből, levesekből, vagdalt­húsokból, szárított halból, kol­bász- és húskrémből, konzer­vált sajtból, aszalt gyümöl­csökből, fekete és fehér ke­nyérből áll. Ezenkívül sokfé­le pástétom, gyümölcsíz, be­főtt és édesség között is válo­gathatnak az asztronauták, szórajukat gyümölcslevekkel olthatják. Az étkezésre öt­hatóránként kerítenek sort. A Szaljut-űrállomásokon munkát végző asztronauták napi étel fejadagját úgy álla­pították meg, hogy az 3000 kalóriát tegyen ki (a reggelié 700, az ebédé és a vacsoráé 1150—1150 kalóriát). Az élel­miszerek többsége általában csak háromnaponként ismét­lődik az űrhajósok étrendjé­ben. Az amerikai Skylab-űrállo- mások legénysége 80 féle en­nivalóból hatféle menüt állít­hat össze magának. Ilyenkor egységcsomagokat vesznek elő, amelyeken pontosan fel van tüntetve az étel kalóriaértéke, a benne levő fehérje, kalci­um, foszfor, nátrium, magné­zium és kálium mennyisége. Az amerikai űrrepülők szá­mára valamivel kevesebb, mint kb. napi 2400 kalóriát tartalmazó élelmiszert irányoz­nak elő. Az étrendből persze nem hiányozhat a reggeli­specialitás, a gabonapehely, de a bableves, a burgonyasa­láta, vagy a földieper is meg­található a 80 féle étel között. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Űrkísérleti Intézetében kikísérletezték a „Szojuz” és az „Apolló” űrhajók kapcsoló berendezéseit. Ezek a kísérletek bebizonyították, hogy az egységes kozmikus komplexumot alkotó berendezé­sek kifogástalanul működnek. Az űrhajók személyzete láto­gatást tehet egymás űrkabinjában és közös kutatásokat vé­gezhet. Képünk az összekapcsoló berendezés földi próbáján készült. Az űrtalálkozó új szerkezetei 1970. április 14-én az Apollo hogy az űrhajókat és az űr- kapcsoló szerkezetek kivitelé- —13 már útban volt a Hold állomásokat egységesített ősz- nek meg kell egyezni, „nemé- felé, amikor csaknem tragi- szekapcsoló szerkezettel lássák nek” pedig különbözni kell. kussá váló műszaki hiba tör- el. Ez mindenekelőtt humánus .. .... . ,. térit. Felrobbant két üzem- célt szolgál, növeli az űrrepü- A közös űrrepülésnél tehat anyag-cellarendszer és az oxi- lésben részt vevők biztonsá- nem lehetett felhasználni az génkészlet jelentős része meg- , gát. A?őta a Szojuz és Apollo eddigi rendszert, két egyfor- szökött! Az űrhajósok. életét , űrhajók összekapcsolásának rna félből álló összekapcsoló vé0il ósaít úgy kiketuíi'meg-1 rninden technikai részletkér- szerkezetét kellett készíteni. menteni, hogy átszálltak a dése megoldódott, így július Létrehozták tehát a „perife- holdkompba, hajtóműveinek 15—27 között tanúi .lehetünk rikus androgin” összekapcsoló segítségével megfordultak a az első közös szovjet—ame- szerkezetet. A periferikus el- I-Iold mögött és április 17-én rikai űr kísérletnek. nevezés jelenti, hogy az ösz­„sikérésén” leszálltak a Csen- Az űrtalálkozót lehetővé te- szekapcsolás a kerület men- des-óceánon. v3 ű} technikai megoldás- tén elhelyezett vezető ele­amerikai ról szólunk most, az összekap- mfkk<? törte„mk' Az grogén jelentőse pedig az, hogy a szerkezet két egymással meg­egyező félrészből áll, amelyek . . . „ egyaránt játszhatják az aktív, osszekapcsoio vagy a passzív szerepet. Az 0ddi|£ alkalmazott össze— Az összoKspcsolítSKOr &z ctk- iii6sz.kedő perem körül hclyezke- kapcsoló szerkezetek az aktív tív rész kúpos, hegyes vagy dik el a hosszirányban elmozdít­ás a passzív félből álltak. Az félgömb végű csapjával a ma- i}31.0-.. rugós-tagokra felfüggesztett aktív reszt a manőverező ur- noverezo űrhajónak bele kel- tói 12o=-ra elhelyezett egyenlő- hajóra, a passzív részt az űr- lett találni a passzív rész szárú trapéz alakú lapát áll ki. állomásra, vagy a holdkomp- hengeres szakaszába. Az il- vezérlőberendezés segítségével a ra szerelték fel. (Így szálltak leszikedő peremek érintkezése- Passzlv űrhajón a gyűrűt az il- át az űrhajósok pl. a Szojuz hor működésbe léptek az ősz- les/-kedö^ perem möge hűzzák hát- űi-hajóból az Szaljut űrállo- szekapcsoló horgok és egy- rem^é^oíjlákO^ekapcíoiáskŐr másba, az Apollóból a hold- máshoz feszítették a két, il lesz- a manőverező aktív^űrhajó ós^e- kompba, vagy a Skylabba.) kedő peremet. A légmentes kapcsoló szerkezetének lapátjait kapcsolat ellenőrzése után az a passzív űrhajó hasonló lapátjai összekapcsoló szerkezet köze- vezetik egészen az ütközésig. Kó­pén levő ajtókat megnyitották ze'edéskor a lapátokat tartó gyű- és végrehajtották az ún. belső rű rúgós tagíai összenyomódnak, az illeszkedő peremek összeérése- . .... . , , , , . kor pedig működésbe lép a két . A rn&ntési feladatok vegre- fél 8—8 feszítőhorga és herme- hajtásánál azonban az össze- tikusan összezárja a peremeket. A légzsilip A közös űrrepülés technikai megtisztítják a zsilip belső lég­jytíQ''7fvallrr>r* TVPf'vói,7'Q,pcr/a körét a széndioxidtól* a kívánt m ^vaio>bírásaKor nenezsege- mértékben csökkentik, vagy nö­~ vélik a belső légnyomást. A levegőt és az oxigént tartal­mazó nagynyomású gömbalakú köre, más annak nyomása, és Palackokat a légzsilip külső felé­levegőösszetétele. A szovjet kel zárják* el. ^ ontóIemezek- űrhajóban normális nyomású a légzsilipet még — többek kö- és összetételű a levegő.. (1 at- zött — világító, rádiótelefon és moszféra, ill. 80 százalék nit- televiziós berendezésekkel is fel­regén. 20 százalék oxigén.) Az SfÄTÄ amerikai űrhajóban egyhar- program befejeztével a légzsiil- mad atmoszférás tiszta oxigén P.?X,az Apollóról leválasztják és van- foldkoruli pályán hagyják. A zsilipelések időtartamának Az átszállás biztosítására rövidítésére a Szojuz űrhajón az ezért n két íírhain közé lón- f mondottakon kívül még több ... ? ... , ,e kisebb módosítást is végrehajtot­zsihpet iktattak. Ennek súlya tak. így pi. korszerűsítették az kb. 2 tonna, hengeres forrná- biztosító rádlóbe­.. , „ rendezéseket, a közelítéskor hasz­ju, 1,42 m átmérőjű es 3 m. nálható egységes tájoló irány­hosszú. A légzsilipet az Apollo mérö berendezéssel látták el. viszi magával. A közös űrrepülés szép pél­A hordozórakétában a holdkomp óája a kozmikus tér békés cé- helyén helyezik el, a földkörüli lókra való felhasználására és pálya elérésekor pedig egy ha- kutatására kialakuló nemzet­gyomanyos osszekapcsoio szerke- r.«-,, __, , , . ze ttel a parancsnoki fülkéhez , összefogásnak. A szovjet kapcsolják, a henger másik vé- es amerikai kutatók erőfeszí- gét az előbb leírt egységes össze- tései nem hiábavalóak Az el­kapcsoló szerkezettel látták el. A M • légzsilip -mindkét végén 1 m át- , eredmények a tudomány mérőjű kerek ajtó biztosítja az tíS a technika fejlődését, átszállást. A légzsilip önálló belső vagyis az egész emberiség ér­légkör és hőmérséklet-szabályozó űpkíőt torsivá! int- rendszert kapott. Ezek adagolják szolgaijait, a levegőt, vagy a tiszta oxigént, S. Gy» két okozott még az is, hogy a Szojuz és az Apollo űrhajók­nak különbözik a belső lég­> t /

Next

/
Oldalképek
Tartalom