Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-04 / 155. szám

I 2 1975. JŰLIUS 4., PÉNTEK--------------------------­Et rezsiiTer-Rranih eszmecsere Az öt évvel ezelőtti szovjet-NSZR szerződés a nemzetközi kapcsolatok mérföldköve Pohárköszöntők az NSIP elnökének tiszteletére adott ebéden FÓKUSZ Perón asszony és a CGT ARGENTÍNÁBAN még to­vább folynak — látható ered­mény nélkül — a tárgyalások a kormány és a nagy hatalmú szakszervezeti központ, a CGT között. A megbeszélések fon­tosságát mutatja, hogy a CGT főtitkárával szemben, a tár­gyalóasztal másik oldalán há­rom miniszter és a parlament elnöke is ott ül. A vita tár­gya: a bérek mi-előbbi eme­lése, mivel a galoppozó inf­láció már jelentősen felemész­tette a keresetek vásárlóérté­két. A kollektív szerződések — figyelembe véve az inflá­ciós spirált — lőO százalékos emelést írtak elő. Maria Es- tela Perón asszony, a köztár­saság elnöke azonban önha­talmúlag 80 százalékot enge­délyezett csupán, s azt sem azonnal, hanem az elkövetke­zendő fél év során. AZ EGYÉBKÉNT IS pat­tanásig feszült politikai lég­körben az argentin szakszer­vezetek esetleges szembe for­dulása a kormánnyal, nagy mértékben szűkítheti a kor­mányzat támogatóinak körét. A CGT ugyanis valódi állam az államban. A szakszervezeti központot Perón tábornok hozta létre az ötvenes évek­ben, munkaügyi miniszter­ként. Röviddel később, a CGT volt az ugródeszka, amely a köztársasági elnöki székbe se­gítette. Perón 1953-as meg­buktatása után a CGT volt Argentínában az az erő, amely nemcsak megőrizte Perón szel­lemét, de szervezettségénél fogva képes is volt szembe­szállni a hatalom egymást követő birtokosaival. A CGT — ha kellett — elnököket buktatott meg. A nagy córdo- bai sztrájkmozgalomnak — a véres megtorlás, a „cordoba- zo” ellenére — a tábornoko­kat kényszerítették meghátrár lásra. A SZAKSZERVEZETI KÖZPONT volt az egyik fő ereje annak a harcnak, amely a diktatúra bukásához, a bal­oldali peronista Campora el­nökké választásához vezetett. Sőt, a CGT jobbszárnyának nyomására távozott Cambora és tért haza Perón. A szak- szervezeti központ, bár sok mindenben nem értett egyet az elnökkel, nem támadta po­litikáját. Az elnökfeleség ese­tében azonban már nem egy­szer került sor konfrontáció­ra. A NAPOKBAN a CGT he­lyi vezetőségei Mendoza és Chübut tartományokban szer­veztek kormányellenes sztráj­kokat. A La Plata-i szakszer­vezet vezetője pedig kijelen­tette: többé nem ismeri el Perón asszonyt a peronista párt vezetőjének. A szakszer­vezetek nemcsak a bérpoliti­kával elégedetlenek, hanem a kormány mindinkább jobb­ra csúszó irányvonalával is. A baloldali miniszterek eltá­volítása, közismerten reak­ciós figurák bevonása a kor­mányba, a szakszervezeti ve­zetők ellen büntetlenül elkö­vetett szélsőjobboldali me­rényletei« egyre növeli a sza­kadékot a szervezett dolgozók és a hatalom birtokosai kö­zött. HA KENYÉRTÖRÉSRE ke­rülne sor a CGT és a kor­mány között, Perón asszony ugyancsak kényes helyzetbe kerülne. Azok a peronlsták kérdőjeleznék meg politiká­ját, akik járatosak az elnök- csinálás mesterségében is... A Rasdd Karami vezette hattagú libanoni kormány csü­törtökön megtartotta első ülé­sét. A háromórás tanácskozás után a biztonsági erők egvsé- geit Bejrut két olyan körzeté­be irányították, amelyek ko­rábban a fegyveres összetűzé­sek központjai voltak, de még nem kerültek a kormányerők ellenőrzése alá. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütörtökön a Kremlben megbeszélést folyta­tott Willy Brandttal, a Német Szociáldemokrata Párt elnöké­vel. A megbeszélésre Leonyid^ Brezsnyev dolgozószobájában került sor. A hírügynökségek tudósítói, .idézve a találkozó résztvevőit, hangsúlyozták, hogy Leonyid Az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára az ebéden elhangzott beszédében rámu­tatott, hogy a Szovjetunió és az NSZK között 1970. augusz­tus 12-én létrejött szerződés a két ország közötti kapcsola­tokban bekövetkezett határo­zott, jóirányú fordulat kezde­tét jelentette. „Ugyanakkor mérföldkő lett a nemzetközi kapcsolatok megiavulásának egész folyamatában”, mon­dotta. Sok állam erőfeszítéseinek eredményeképpen az elmúlt években javult a nemzetközi helyzet. • Mind« jobban távolo­dik azi újabb világháború ve­szélye, az emberiség lépéseket tesz a tartós béke felé. Az ál­lamok gyakorlati együttműkö­dése meghozza első érzékelhe­tő gyümölcseit. „A Szovjetunió úgy véli, hogy az enyhülésért vívott harcban nincsenek győztes- és legyőzött államok, nincsenek szenvedő, vagy kár­vallott népek. Az enyhülés ügyének sikere — minden nemzet és az egész emberiség számára siker” — hangsúlyoz­ta Brezsnyev, majd kijelentet­te: Hamarosan meg kell tartani az európai biztonsági és együttműködési értekezlet har­madik, záró szakaszát. „Az ér­tekezleten elfogadott doku­mentumok minden bizonnyal betetőzik majd mindazt, ami ez ideig jó irányban történt kontinensünkön. Ugyanakkor véleményünk szerint a bizton­sági értekezlet zárószakaszá- nr k megtartása egyben olyan kiinduló pont is lesz, amely­ről Európa sok irányban előre­léphet az új horizontok felé. Az értekezleten elfogadásra kerülő határozatok megvalósí­tása jó ösztönzés lesz a még vitás kérdések rendezéséhez, a kölcsönös bizalom további erő­sítéséhez és az államok közöt­ti együttműködés kiszélesíté­séhez. Természetesen döntő jelentősége lesz annak, ha lel­kiismeretesen teljesítik mind­azt, amiben megállapodunk” — mondotta Brezsnyev. „Mint minden nagy ügynek, az enyhülésnek is nemcsak ünnepnapjai, hanem hétköz­napjai is vannak. Nem cse­kély erőfeszítést kell tenni azért, hogy megkössünk egy nagy jelentőségű nemzetközi Bejrútban az élet kezd visz- szatérni a normális kerékvá­gásba. Az üzletek nagy része kinyitott, és a hivatalokban is megindult a munka. A libanoni hatóságok csü­törtökig még nem tudtak nyo­mára bukkanni Ernst R. Mor- gannak, az amerikai hadsereg ezredesének, akit vasárnap Bejrutban ismeretlen fegyve­resek raboltak el. Brezsnyev szilárd álláspontot tanúsított, a megbeszélést azonban baráti hangnemben és a rá jellemző humorral tar­totta meg. A csütörtök délelőtti eszme­cserék után Leonyid Brezs­nyev ebédet adott a nyugatné­met politikus és felesége tisz­teletére. egyezményt. De a már meg­kötött egyezmény gyakorlati megvalósítása sem kevesebb kitartást és jóakaratot köve­tel” — hangoztatta még az SZKP KB főtitkára. Leonyid Brezsnyev rámu­tatott, hogy a legkülönbözőbb színezetű eszmei és politi­kai platformokkal rendel­kező befolyásos erők ma is fellépnek az enyhülés ellen. Ezek az erők nein várják öl­hetett kézzel, hogy üssön az ő órájuk, hanem cselekednek is. „Meghiúsítani a reakció sö­tét erőinek,, a hidegháború híveinek terveit, biztosítani Európa békés jövőjét — olyan feladat, amely követelőén előírja a politikai pártok és szervezetek együttműködését, mindazok , együttműködését, akiknek drágák az enyhülés gyümölcsei.” Willy Brandt az ebéden ki­jelentette: „Meggyőződtünk arról, hogy milyen óriási je­lentősége van államaink köl­csönös kapcsolatainak, és ezek a kapcsolatok 1970 óta jó irányban fejlődnek”. A Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés világpoliti­kai méretekben is elősegítette azt, hogy megnyíljon az út a feszültség enyhüléséről és a nukleáris pusztító eszközök potenciáljának megfékezéséről folytatott párbeszéd felé. Sza­baddá tettük az utat az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet felé, amely ha­marosan befejeződik. Megte­remtettük a közép-európai haderők csökkentéséről folyta­tott nehéz, de rendkívül fon­A nemzetközi közvéleményt nyugtalanítja a New York Timesben megjelent közle­mény: az NSZK és Brazília között folytatott titkos tár­gyalások eredményeképpen olyan szerződést kötöttek, amely szerint az NSZK plu­tónium (féltermék atomtölte­tek előállításához) kivonására alkalmas berendezést ad el a másik félnek. Tehát: nuk­leáris fegyverrel nem rendel­kező országnak adtak el ilyen jellegű berendezést. Ez két­ségtelenül ellentmond a nem­zetközi feszültség enyhítési céljainak, konkrétan: az atomsorompó-egyezménynek. Az NSZK militarista körei sokáig vérmes reményeket fűztek ahhoz, hogy a Bun­deswehr amerikai atomfegy­verhez jut. Bonnban és Wa­shingtonban is kénytelen-kel­letlen figyelembe kellett azonban venniük a szovjet fi­gyelmeztetést. A figyelmezte­tést követően néhány hónap „Mi elégedettek vagyunk azzal, hogy általában _ nor­málisan fejlődnek országaink kapcsolatai — folytatta Brezs­nyev. — Számos területen ér­tünk el konkrét eredménye­ket. Ebben a vonatkozásban nagy jelentőségűek voltak azok a tárgyalások, amelye­ket októberben folytattunk Moszkvában Helmut Schmidt szövetségi kancellárral. Orszá­gaink együttműködésének a világpolitikában betöltött sze­repe még inkább megnöve- kedétt, ha a két fél a jövő­ben is törekedni fog a már meglevő és az ezután kelet­kező problémák kölcsönös ér­dekű eredményes megoldá­sára, a béke megszilárdítá­sa és az enyhülés elmélyíté­se szellemében”. „Együttműködésünk csak nyerne azon, ha nem szíta­nák a szenvedélyeket Nyu- gat-Berlin körül. A Szovjet­unió jó üzleti kapcsolatokra törekszik Nyugat-Berlinnel, állást foglal a város életké­pességének biztosítása, lako­sai törvényes jogainak tisz­teletben tartása mellet. Mi amellett foglalunk állást, hogy valamennyi fél teljesít­se és tartsa tiszteletben a négyodalú egyezmény betű­jét és szellemét és szilárd meggyőződésünk, hogy Nyu- gat-Berlin csupán ezen az alapon képes megoldani problémáit és válhatik a vi­ták forrásából a béke és az enyhülés konstruktív elemé­vé. Azt szeretnénk, hogy mások is — ahogyan monda­ni szokás — az érdekelt fe­lek, ugyanígy közelítsék meg ezt a kérdés. Ez az, ami ja­vára válna mindenkinek” — hangsúlyozta Leonyid Brezs­nyev, Willy Brand thoz fordulva, Leonyid Brezsnyev megje­gyezte: látogatása idején is­mét meggyőződhet arról, hogy „nálunk az emberek a tartás békére, a Szovjetunió és az NSZK közötti jó kap­csolatok fejlesztésére törek­szenek”. tos tárgyalások előfeltételeit” — mondatta Brandt, majd így folytatta: „Látjuk a változásokat, s üdvözlöm őket. Nem alaptalan azonban az aggodalom és az elégedetlenség, ha szem előtt tartjuk a végcélt: azt, hogy az enyhülés, az együttműködés folyamatának visszafordítha­tatlanná kell válnia, legalábbis európai vonatkozásban. Ez a mi nemzedékünk feladata”. Brandt végezetül megjegyez­te: „Az egész világért viselt fe­lelősség oszthatatlan. Különö­sen nagy felelősség hárul a fejlett iparral rendelkező or­szágokra, így nem utolsósor­ban az NSZK-ra és a Szovjet­unióra”. elteltével az NSZK két olyan szerződést írt alá, amelyek tartalma, sőt mondhatnánk, minden egyes betűje homlok- egyenest ellentmond egymás­nak. Aláírták, de még nem ra­tifikálták az atomsorompó- egyezményt, s ugyanakkor Angliával és Hollandiával megállapodtak a gázcentrifu- gálás módszerét alkalmazó uránércdúsító vállalatok épí­tésében. Márpedig az urán 238 és 235 (az utóbbi hadászati célokra szolgál) felbontását gázcentrifugálóssal bármely nem nukleáris állam arra használhatja fel, hogy létre­hozza saját nukleáris fegy­verrendszerét. Mint ismeretes, a légköri nukleáris kísérleteket meg­tiltó atomcsendegyezmény (atomsorompó-egyezmény), amely okmányt a mai napig 93 állam ratifikálta. S külö­nös módon, amikor 1970-ben Bonn aláírta az atomcsend- egyezményt, ugyanakkor kéz­BEJRÚT Normalizálódik az élet Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütörtökön a Kreml­ben találkozott Willy Brandttal, a Német Szociáldemokrata Párt elnökével. Az SZKP KB főtitkárának pohárköszöntője A Német Szociáldemokrata Párt elnökének válasza Az atomsorompó-egyczméiiy megtorpedózása IDŐPONT-VITA GENFBEN Lázas diplomáciai tevékenység Kétszer ült össze csütörtö­kön az európai biztonsági és együttműködési értekezlet leg­magasabb irányító szerve, a koordinációs bizottság. Erről a déli órákban született döntés, amikor a délelőtt kezdődött hivatalos ülésnek este 9 órai folytatásában állapodtak meg a delegációk vezetői. Az ír elnöklettel megrende­zett tanácskozás délelőtti sza­kaszában ezúttal is heves vi­tákra került sor a helsinki zárószakasz időpontjának kitű­zéséről. A szocialista országok képviselői ismét hangsúlyoz­ták, hogy elérkezett az idő a záróértekezlet terminusának megállapítására, minthogy a genfi tárgyalásokon megfelelő alap jött létre a dokumentum elfogadtatására. A nyugati de­legációk, noha kormánynyilat­kozataikban nem emeltek kifo­gást a záróértekezlet július vé­gi megtartását illetően, ismét azt hangsúlyozták, hogy előbb a még függőben levő kérdések­ben kell megtalálni a meg­egyezési alapot és csak azután döntsön az irányító szerv a konferencia zárószakaszának időpontjáról. Az ülésen volt olyan kezdeményezés is — ugyancsak nyugati részről —, hogy állapítsanak meg a jövő hétre is ülésrendet, mivel még több témakörben vannak nyi­tott problémák. Genfi megfigyelők szerint a koordinációs bizottság ülésé­nek késő estig történt felfüg­gesztése mindenképpen az ar­ra való törekvésnek a jele, hogy valamilyen megoldásra jussanak az egy hét óta tartó időpontvitában. A délutáni órákban lázas diplomáciai tevékenység volt tapasztalható, gyorsult a mun­ka több területen, rendkívüli ülést iktatott be a gazdasági kérdésekkel foglalkozó bizott­ság és a konferencia utáni teendők kérdéseiben illetékes 4. számú bizottság is. A NŐK VILÁGKONFERENCIÁJA Záróülés Szerdán este befejeződött a nők világkonferenciája, amely a nők nemzetközi éve alkal­mából az ENSZ égisze alatt, a világ 133 országa mintegy 5000 képviselőjének részvételével június 19-én nyílt meg Mexi­kóvárosban. A konferencia záróülésén akciótervet fogadtak el, amely konkrét útmutatásokat tartal­maz arra vonatkozólag, hogy a kormányok a következő 10 esztendőben hogyan munkál­kodjanak a nők felemelkedé­sén. Ezenkívül jóváhagyta a nők egyenjogúságáról, a fejlő­dés és a béke ügyének előse­gítésében való közreműködésé­ről szóló mexikóvárosi nyilat­kozatot, valamint a nők státu­sát és politikai problémákat érintő 34 határozatot. Egyhangúlag elfogadta az ENSZ közgyűlése elé terjesz­tendő ajánlást, hogy az ered­mények felmérésére 1930-ban tartsák meg a nők 2. világ- konferenciáját. PORTUGÁLIA Fontos döntések az MFA15 órás maratoni tanácskozásán Fontos döntéseket hozott a portugáliai fegyveres erők mozgalmának legfelsőbb for­radalmi tanácsa. A harminctagú testület szer­dán kezdődött és csütörtökön véget ért 15 órás maratoni ülésén úgy határozott, hogy — az összes portugál rádióál­lomások esetleges államosítá­sáig — a fegyveres erők bi­zottsága fogja irányítani a katolikus klérus munkások ál­tal megszállt rádióját, a Ra­dio Renascencát. A tájckoztatásügyi minisz­térium haladéktalanul meg­kezdi az összes rádióadók ál­lamosítása tervének kidolgo­zását, és addig is, amíg elké­szül az állami ellenőrzés be­vezetéséről szóló törvény, ka­tonai bizottság igazgatja majd a Radio Renascencát. A legfelsőbb forradalmi ta­nács ugyanakkor közölte, biz­tosítani fogja, hogy a rádió­ban a közvélemény összes áramlatai, így az egyház is, aka d ál ytalanul síigároz hassa­nak programokat. A tanács másik jelentős döntése az, hogy kártalanítás nélkül az állam számára fog­jegyét adta a gázcentrifugá- lási eljárás felhasználására vonatkozó megállapodásra. Most pedig, 1975-ben, amikor a Bundestag végre rászánta magát a moszkvai egyezmény ratifikálására, olyan meg­egyezést köt Brazíliával, amely lényegében mindkét ál­lam számára szabaddá teszi az utat az atomfegyverhez szükséges alapanyagok meg­szerzéséhez és felhalmozásá­hoz. A brazil kormány megbí­zottja a napokban kijelentet­te: országa kész „békés” cé­lú atomrobbantás végrehajtá­sára. S ki garantálja, hogy adott esetben ez a robbantás nem katonai célok érdekében történik? Nem kétséges, hogy az NSZK—brazil megállapo­dás megtorpedózza az atom- sorompó-egyezményt. Az államok kölcsönös biz­tonságát nemcsak az szava­tolja, ha mindenki csatlako­zik a szerződéshez, vagyis azt általános érvényű rangra emeli, hanem kellő , nemzet­közi ellenőrzés mellett szigo­rúan meg is tartja. I ja lefoglalni mindazoknak a tőkéseknek a vagyonát, akik termelő üzemeiket elhagyva külföldre távoznak. Azt is közölték, hogy szigo­rú és gyors vizsgálatot foly­tatnak le a PIDE-ügynökök szökése ügyében, és hogy pél­dás büntetést fognak kapni azok, akik a szökés kapcsán kötelességmulasztásban el­marasztalhatok. A legfelsőbb forradalmi ta­nács döntése nyomán az or­szág szállítás- és közlekedés- ügyi minisztere utasítást ka­pott arra, hogy vizsgálja felül a vasúti tarifák nemrégiben bevezetett emelését, amely elégedetlenséget keltett a dol­gozók körében. Közel-Kelet Anvar Szadat egyiptomi ál­lamfő amerikai egyetemi pro­fesszorok előtt Kiróban mon­dott beszédében kijelentette, kész békemegállapodást köt­ni Izraellel a megszállt arab területek kiürítéséért cserében, de — 27 évi ellenségeske­dés után — egyelőre nem tar­taná időszerűnek a rendes diplomáciai kapcsolatok meg­teremtését. Mint mondotta, a legnagyobb eredmény a hábo­rús állapot megszüntetése és ennek nagyhatalmi biztosítása lenne. Szükségesnek nevezte az arab-nyugateurópai gazda­sági párbeszéd folytatásával együtt az egyiptomi—amerikai gazdasági együttműködési tár­gyalásokat is. Az izraeli rádió szerdai adá­sa szerint Rabin izraeli mi­niszterelnök július 8-án kez­dődő bonni látogatása során találkozhat Kissinger ameri­kai külügyminiszterrel, aki — bonni források szerint — Gromikóval Genfben folyta­tandó megbeszélését követően a nyugatnémet fővárosba lá­togat. A Rabin—Kissinger ta­lálkozóval kapcsolatban az izraeli miniszterelnöki hivatal nem volt hajlandó nyilatkozni. A washingtoni külügyminisz­térium sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó Kissinger bonni látogatásának tényét. t i i i k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom