Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-04 / 155. szám

1975. JÜLIUS 4., PÉNTEK XjGdav 3 Társadalmi feladatok a környezetvédelemben Tanácskozott a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága A Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága tegnap dél­előtt Budapesten ülést tar­tott A tanácskozáson részt vettek Nagy J. Tibomé és Nemes Istvánná, az MSZMP Pest megyei Bizottságának munkatársat kovács Antal- nénak, a népfront megyei titkárának megnyitója után Antalfia Jenő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak osztályvezetője tartott előadást A népfront tevé­kenysége és feladatai a kör- 'nyezetvédelem társadalmi tá­mogatásában címmel. Hang­súlyozta, hogy a környezet­védelem az utóbbi években politikai kérdéssé vált, de semmilyen párt-, állami in­tézkedés nem lehet eléggé ha­tékony, ha nem sorakozik fel mögé a társadalom. Fel­mérhetetlen szerepe van eb­ben a munkában a népfront­nak. A már kétségtelenül ér­zékelhető eredmények ellené­re sok még a tennivaló a tár­sadalmi tevékenység megszer­vezésében, a tájékoztatásban, az aktív környezetvédelem kiszélesítésében. Feladat mindez Pest me­gyében is. Igaz, hogy — mi­ként ezt az előadást köve­tően elmondotta Dékány Sán­dor, a népfront ráckevei já­rásának titkára és Hauser József budaörsi nyugdíjas — a két járásban van bizonyos múltja már a népfront kör­nyezetvédelmi munkájának, mégis, a közelmúltban meg­alakult megyei környezet­védelmi társadalmi bizott­ságra vár a feladat, hogy ezt az egész megyére kiterjessze. A megyében megvannak azok a társadalmi erők, ame­lyek készek cselekedni, erről beszélt dr. Stefanovits Pál, a környezetvédelmi bizottság elnöke, a gödöllői Agrártu­dományi Egyetem tanszék- vezető tanára. Dr. Szinna Fe­renc, a megyei rendelőinté­zet igazgató főorvosa a me­zőgazdaságban alkalmazott növényvédő szerek veszélyére hívta fel a figyelmet. A továbbiakban a Hazafias Népfront Pest megyei bi­zottsága elfogadta a bizott­ság és a megyei elnökség második féléves programter­vét. A megyei népfrontbizott­ság legközelebb az állami és társadalmi szervekkel meg­kötött együttműködési meg­állapodást, valamint a népe­sedéspolitikai határozat me­gyei végrehajtásának tapasz­talatait tekinti át. A megyei népfrontelnökség az elkövet­kező hónapokban a többi kö­zött értékeli a ceglédi járás­ban működő nőbizottságok, illetve a ráckevei járási népfrontbizottságok gazdaság­politikai tevékenységét. A bizottság végül tudomá­sul vette az 1974—75. évi tömegpolitikai oktatás ered­ményeiről, valamint az or­szággyűlési képviselőválasz­tások végrehajtásáról előter­jesztett tájékoztató jelen­tést. Ünnepélyes keretek között írták alá csütörtökön Sopron­ban, a GYSEV — az osztrák— magyar érdekeltségű Győr— Sopron—Ebenfurti Vasútigaz- gatóság — székházában az ott lezajlott S AT-konferencia jegyzőkönyvét. Ausztriának rendkívül élénk kereskedelmi kapcsolata van a Szovjetunióval. Évente sok ezer vagon áru érkezik vas­úton a Szovjetunióból Auszt­riába és fordítva. A SAT-meg- állapodást 1968-ban abból a célból hozták létre, hogy meg­teremtsék a közvetlen nem­zetközi vasúti árufuvarozás kedvező feltételeit a Szovjet­unió és Ausztria között. A csütörtökön befejeződött egyhetes konferencián a köz­Egy évvel előbb Átadták az M-7-es befejező szakaszát Székesfehérvár térségében — a 63-as kilométerkőnél — csü­törtökön átadták a forgalom­nak az M—7-es balatoni út jobboldali pályájának befejező, 30 kilométeres szakaszát. Az új pályát Rödönyi Károly köz­lekedés- és postaügyi minisz­ter avatta fel. Részt vettek az ünnepségen Fejér megye párt­ós állami vezetői. Ott voltak a beruházó és kivitelező vállala­tok képviselői. Az autópálya befejező szaka­szát csaknem egy évvel az ere­deti határidő előtt adták át: ez volt a Közúti Beruházó Válla­lat. a Betonútépítő Vállalat és a Hídépítő Vál'alat dolgozói­nak kongresszusi vállalása. Az átadással 12 éve tartó nagy munka zárult le, és ezzel elkészült a kétpályás balatoni autópálya. Az M—7-es autópá­lya teljes beruházási költsége eléri a 3,3 milliárd forintot. Az utolsó, jobboldali pályaszaka­szon már csak csinosítási utó­munkálatok maradtak hátra, veiden fuvarozásban érintett szovjet, osztrák, csehszlovák, lengyel és magyar vasutak szakértői .vettek részt. A tár­gyalásokon azokat a megálla­podás-módosítási javaslatokat vitatták meg, és fogadták el, amelyeket a gazdasági életben időközben bekövetkezett vál­tozások tették szükségessé. A konferencián megállapod­tak olyan új fuvarlevél beve­zetésében, amely lehetővé te­szi a fuvarozással kapcsolatos adatok gépi feldolgozását. A konferencia résztvevői többek között megegyeztek ab­ban is, hogy a jövőben keresik a lehetőséget a SAT-megálla- podás Ausztrián és a Szovjet­unión túli kiterjesztésére is. SZOVJET-OSZTRÁK ÁRUFORGALOM SAT-konferencia Sopronban Egy kis termelőszövetkezet helytáll... Jövedelmező a zöldségtermesztés Csömörön A tavasz szűkmaríkúan bánt a csömöriekkel. Az aranyat érő májusi esőből csak annyit hul­lajtott, éppen hogy elverje a sovány homok porát. A Hala­dás Tsz gazdái nem várnak hát csodát, nem döntenek rekordokat. Az aranyló söré­nyű árpa- és búzaföldek, a szélben táncoló kalásztenger közepes termést ígér. Sem jót, sem rosszat, amolyan közép­szerűt, amit az itteniek már megszoktak, amit szorgos munkával kicsikarnak a gyen­ge termőképességű, mostoha adottságú tájból. Mint minden esztendőben, most is jókor, időben felsora­kozott az öt kombájn, elnépte­lenedett a kavicsbánya: szem­lére indult a négy billenős IFA és ZIL, a három teherautó. Amint felszárítja a nap a ké­sőn jött esőt, hozzáfognak a 200 hektárnyi árpa, mindjárt utána ugyanennyi búza, majd a 180 hektárnyi rozs aratásá­hoz. Magtermesztés szakértelemmel — A munka másutt sem áll — mondja Fábián Ferenc, a 307 dolgozónak és 108 nyugdí­jas-járadékos öregnek kenye­ret adó, 1300 hektáros gazdaság elnöke —, az asszonybrigádok most fejezték be a paradicsom és a saláta kapálását, és vé­geznek rövidesen az uborka­földdel is. Készen áll a para­dicsom termés fogadására a hat esztendeje működő léüzem, amelynek készítményéért a Budapesti Konzervgyár tank­autói jönnek. Csömörön, ebben az évente 30—40 milliós termelési érté­ket előállító kis termelőszövet­kezetben, ahol mind nagyobb gond a munkáskéz hiánya, két­szer is meggondolják, mit mi­ért tesznek. Ezért nem megle­pő, hogy a paradicsomot nem­csak a levőért termesztik, ér­tékesebb számukra a mag, amelyet különválasztanak, és a Vetőmagtermeltető Vállalatnak adnak el. A maigtermesztés nagy szakértelmet kíván, s ez az egy dolog, amiben a csömö­riek versenyezhetnek mások­kal. Negyvenöt hektáron ter­mesztettek zöldborsót felerész­ben piacra, illetve vetőmagnak. Az idén a korábbi 2—3 hektár helyett 35 hektáron foglalkoz­nak salátamag-termesztéssel, s ugyanezt teszik az uborkával is. Merész vállalkozásnak tűnt eleinte az is, hogy 40 hektárra emelték a burgonya termőte­rületét, holland Desirée és As- tilla fajtát vetettek, s remé­nyeikben eddig nem csalatkoz­tak. Hivatást seprűnyélért? Szép jövedelmet hoz 160 fé­rőhelyes tehenészeti telepük, az 500 növendékborjút nevelő ál­lomány. Két éve annak, hogy benépesítették a 108 férőhelyes új istállót, gépesítették a fe- jést, és sokat javítottak a mun­kakörülményeken is. Az apró­lékos, körültekintő gazdálko­dás eredménye, hogy önerő­ből, bankhitel nélkül dolgoz­nak, és százszázalékos bért fi­zetnek tagjaiknak. Alapvetően zöldségtermesz­tő gazdaság a csömöri, minden kézre szükség van tehát. Ép­pen ezért érthető az elnök ke­serűsége, amikor a jövendőt féltve arról beszél, hogy né­hányon minden évben felcse­rélik a határt a budapesti hi­vatalok irodáival, ahol takarí­tást vállalnak. — Olyanokkal kerülök per­be, haragba amiatt — mondja, akikkel együtt gyerekesked- tem, együtt nőttem fel. Tisztes keresetet nyújtunk, mégis kü­lönösen az fáj, hogy több év­tizedes kertészeti, szakmai is­meretekkel rendelkezők, a szakma professzorai cserélik fel tudományukat a seprűnyél­re. Pedig mindent megteszünk a munka könnyítésére, az asz- 6zonyoknak a gödöllői ÁFÉSZ jóvoltából mindennap kivisz- szüik a határba a meleg ételt, s a megfáradt idősebbeknek mel­léküzemágunkban adunk könnyebb ülőmunkát. Árbevé­telünk 70 százaléka az alapte­vékenységből származik, alig­ha kell magyarázni, hogy mű­anyag-, automata- és faipari üzemünk főként a mezőgazda- sági munkából kiöregedők és a kismamák foglalkoztatását szolgálja. Itt a Ganz Műszer Művek gödöllői gyára részére öt gépen apróbb csavarokat, alátéteket készítenek, mű­anyagüzemünkben az árammé­rőkhöz kisebb alkatrészeket, Skodához, Zsigulihoz és Moszkvicshoz műanyag tarto­zékokat gyártanak. A faipari részlegben kézi és barkácsfűré- szeket készítenek. Mit hoz a jövő? — A jövő tehát nem valami fényes, valamiképpen gondos­kodni kell a kézi munkaerő pótlásáról. Milyen elképzelései vannak erre vonatkozóan a vezetőségnek? — Az egyik megoldás a gé­pesítés lehet — de például a paradicsombetakarító kombájn nagyon sokba kerül, megfelelő fajtákat még nehéz beszerez­ni, és a termőterületet is meg kellene nagyobbítani — teszi mindjárt hozzá Fábián Ferenc. — Módosítani kell tehát a ter­melési szerkezetet, amit egy ilyen kis szövetkezet pénztár­cája nehezen bír el. A másik lehetőség: nem zárkózunk el egy esetleges ésszerű egyesü­lés gondolatától sem. Egyelőre fontolgatjuk a lehetőségeket — majd meglátjuk, mit hoz a jö­vő ... — Ami viszont azonnali fel­adat és javíthatja eredménye­Toronyházak építői A liftállvány feljebb csú­szik a falon, ölében három ember. Fehér hungarocell-la­pokat ragasztanak a csupasz beton homlokzatra, kezük gyorsan, gyakorlottan jár, ahogy egymáshoz illesztik a műanyaghab-lemezeket. Lent, az épület lábánál két asszony mixergéppel keveri a betont. A gödöllői Alsó-park lakó­telepen a hetedik toronyház hőszigetelő burkolatát rákja fel Gergő György 17 tagú szo­cialista brigádja. A kétnapos eső tócsáit ke­rülgetve közelítjük meg az épületet Nagy Iván építésve­zetővel. Délelőtt kiderült az ég, s most a házak ablakkere­tein, falain még élesebbnek tűnik a piros, fekete, fehér, homokzöld színű festék. Ilyen­kor az építőmunkás nem cse­rélne senkivel, feje fölött a kék ég, a falakon a színek, zá­poroz a napsütés. Elkészült a hatodik — Június 30-án volt a mű­szaki átadása a hatodik 10 emeletes toronyháznak — egy pillanatra megállunk a dryvit- műanyaggal bevont újszagú falak alatt. Síma, folt nélküli a felületük, mesterkezek mun­kája. — Jó minőségű vakolás — jegyzi meg elégedetten az épí­tésvezető —, a kőművesbrigád kitett magáért. Naplójukban is külön pontban foglalkoznak a minőség javításával. Állták szavukat, így az átadási jegy­zőkönyv jóval rövidebb az ed­digieknél: a mennyiségi és mi­nőségi hiánypótlás csak ezre­lékben fejezhető ki, első osz- tályúan dolgoztak az embe­rek. A Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalat 1972-ben kezd­te a lakótelep első házát épí­teni, azóta 448 lakást adtak át a városnak, még 220 lakás sze­repel a programban. Kétha- vonként nő ki a földből egy toronyház, az idén szeretnék a tizedikkel zárni az évet. Gergő György szocialista bri­gádja kongresszusi verseny­felajánlásként a hetedik épü­inket, az a tervszerű, tudatos melioráció. Igénybe véve az 50 százalékos állami támogatást, évente 3—4 millió forintot for­dítunk talajjavításra, hektá­ronként 600 mázsa fekáliával, és fokozottan adagolt műtrá­gyával igyekszünk a sovány humusztartalmat növelni, ter- mőképesebbé tenni a silány homokot. 4—5 éves program ez, amelyet az idén is jó szerve­zettséggel az aratás befejezté­vel folytatunk újabb területe­ken. Komplex brigád — fiatal vezetők — S ha már a belső tartalé­kokról esett szó, nem hallgat­hatom el 100—110 szocialista brigádtagunk áldozatkész se­gítségét sem. A tavaly meg­alakult 30 fős ifjúsági szocia­lista brigád tagjai például tár­sadalmi munkában vállalták a léüzem 600 négyzetméteres elő­terének betonozását, az istál­lók rendbehozatalát, a tsz-iro- da bekerítését. Azt is felaján­lották, a kongresszusi munka­verseny újabb szakaszában, hogy segédkeznek a növendék­istálló karámjának megépíté­sében és felszerelésében. Komplex brigád ez, amelyben nemcsak a növénytermesztés­ben dolgozó fiatalok, hanem a gépszerelők, az irodai admi­nisztrátorok is lelkesen tevé­kenykednek. — Az ilyen méretű termelő- szövetkezetekben, mint ami­lyen a mienk, nem könnyű be­vezetni a korszerű módszere­ket éppen a szűkös anyagi le­hetőségek, a kelleténél kisebb üzemi méretek miatt. Arra azonban, hogy az adott kere­tek között mutatkozó lehetősé­geket teljes mértékben kihasz­náljuk, többek között garancia a fiatal vezetőgárda is a maga korszerű elméleti ismereteivel és lendületével. Az elnök szavaihoz: becsü­lettel, lelkiismeretesen dolgoz­nak — ez nem kétséges. Csak egyetérthetünk azzal, hogy jó dolog, ha bízni lehet a fia­talokban, és erre a bizalomra eredményeikkel szolgálnak rá. Kovács György Attila let lakásainak belső felületét július 10-re, a homlokzatokat pedig augusztus 15-re befejezi. Az alkotmány ünnepén már 44 lakással több lesz az Alsó­park negyedben. Gergő György zömök, simlis­sapkás férfi; barna arcán fénylik a bőr, inge mellközé­pig nyitott, feltúrt ingujja alól vastag csuklójú, izmos kar nyúlik ki. Erős kézfogással köszön. Bizalmatlanul néz sze­me sarkából, nehezen oldódik. — Mindent megteszünk, hogy a gödöllői lakásprogra­mot teljesítsük — mondja hi­vatalosan, de ahogy meglátja a brigád tagjait, amint a cso­portképhez készülődve mind fel akarnak kapaszkodni a fo­gasléces csúszóállványra, hir­telen felcsattan: Hé! Elment az eszetek, mindjárt leszakad, csak hatszáz kilót bír el! Mit akartok annyian ott fenn? Rajtunk nevet az egész megye, ha meglátja az újságban. Le se tudtok hajolni a hungarocel­lért. Még az hiányzik, hogy a kép alá írják: a PÁÉV dolgo­zói munka közben, ti meg áll­tok, mint a cövek! A kőműves mindenhez ért Megjött a hangulat, egyre többen csoportosulnak körénk. — 1961 óta dolgozunk Gö­döllőn. Mármint a brigád magja. Ott voltunk az egye­tem, a János utcai házak, a Volán — akkor még AKÖV — telep és a baromfiállomás építésénél — ered meg Gyuri bácsi nyelve, s rácsap a mel­lette álló vállára: — Bartók József is velem volt, ő a leg­idősebb a kollektívában. Sorba bemutatja a körülöt­tünk állókat. Kovács József­nek „még a legénytoll pely- hedzik állán”, tavalyelőtt ka­pott szakmunkásbiaonyítványt, Tóth Sándor már családos, most épít házat a brigád se­gítségével, már csak a vako­lás van hátra. Simái Sándor vékony, szívós alkatú fiatal­ember. Nyolc évvel ezelőtt kikérte a munkakönyvét, el­ment szerencsét próbálni. Csá­bította a több pénz a mezőgaz­daságba, az ÁFÉSZ-hez. Visz- szahúzta a szíve, az idén ja­nuárban megjelent újból a brigádnál. Szorgalmas, dolgos, csendes ember — visszafogad­ták. — Azóta sokat változott az építőipar — mondja —; hiába voltam jó falazó kőműves, a STHEM alugútzsalus rendszert nem ismertem. Egy kőműves mindenhez ért, ha kell parket- táz is, vagy vasbetont szerel, így ez a francia építkezési mód sem fogott ki rajtam. Megta­nultam. Persze a többieknek már sokkal jobban megy, gya­korlottabbak. Nyolc törzsgárdatagja van a brigádnak, ebből hatan kaptak 10 éves jelvényt. — Nem hagytuk cserben a vállalatot a mélyponton sem. A bajt együtt kell elviselni, kö­zösen kimászunk belőle. Már az utolsó küllőt egyenesítjük a horpadt keréken. Szeretnénk, ha a PÁÉV minél előbb visz- szajutna o régi kerékvágásba. — Bizakodó Gergő György hangja. ötvenöt éves. Jól látja, isme­ri a vállalat gazdasági, szerve­zési problémáit: — Anyaghiány? Persze hogy Gártíos Katalin felvétele hiányzik valamiből mindig, de hol nincs ilyen? Most is kellene 10 ezer tégla, majd elő­kerítik valahonnan az anyag- beszerzők, s mi ráhajtunk, ha­mar beépítjük. Kiváló szakember, többször hívták már máshová is, mert kevesen tudnak úgy a dryvit vakolattal bánni az országban, mint ahogy ő. Hű marad a PÁÉV-hez, az itt kapott öt kiváló dolgozó és az építőipar kiváló dolgozója kitüntetésé­hez Hulladékból: 20 ezer forint A takarékosságra fordul a szó. — Egy borsószemnyi anya­got sem pazarlunk el a beto­nozásnál, mindent bedolgo­zunk. Hasonlóképpen spóro­lunk az import műanyag fes­tékkel is. — A készülő _ ház­zal szembe fordul a brigádve­zető, a szigetelők már a nyol­cadik emeletnél tartanak, szik­rázik a napfényben a hóféhei: műanyaghab. — 1800 négyzetméternyi hungarocellt, s azonos mennyi­ségű üvegszövetet számítha­tunk épületenként. A lapok szabásakor a loggiáknál és az ablakoknál, leeső hulladékda­rabokat is felhasználjuk, így házanként 20 ezer forintot ta­karíthatunk meg. Tizenegy éve viseli a szocia­lista címet a brigád, különbö­ző fokozatokat értek el, ta­valy arany, az idén ezüst ko­szorúra érdemesítették mun­kájukat. Négy párttagja van a kollektívának. Rendszeresen részt vesznek politikai, szak- szervezeti oktatásokon, szak­mai továbbképzéseken. Éven­te egyszer balatoni kirándulást is szerveznek. Nehezen tud­ják összefogni a vidékről — Túráról, Zsámbokról, Vác- szentlászlóról, Aszódról, Sződ- ligetről — bejárókat. A brigádtagok keresetéről, szociális ellátásáról Sereglei Andrást, az építésvezetőség szakszervezeti műhelybizott­sági titkárát kérdeztem: — Az idősebbek közül van-' nak, akik már elérték a szak­mai bértáblázat felső határát, így keresetrendezéskor a fia- lóknak, a kategóriák alsó ha­tárán állóknak juttatjuk a fel­osztható bérhányadot. Az éves átlagkereset 33 ezer forinton felül van. Még nem túlóráz­tunk az idén, 5 plusz 2-es a munkarendünk, vagyis min­den szombat szabad. Az építésvezetőség nemrég erősítést kapott, kilenctagú kőműves ifjúsági brigád érke­zett a lakótelepre, s most Gergő György kollektívája patronálja őket. Délre jár az idő, hamarosan itt az ebédszünet. Az Agrár- tudományi Egyetem konyhájá­ról hozzák a meleg ételt. Azt mondják, több és jobb is le­hetne. Az emberek készülőd­nek, sietni kell, a fél óra gyor­san lejár. — Hát akkor, jő étvágyát kívánok. — Köszönjük, abból nincs hiány — válaszolják elmenő­ben. s még valaki visszaszól: — Kívánjon inkább dupla hús­adagot, kell a jó „üzemanyag” a kőművesmunkához. Horváth Anita 1 1 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom