Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-31 / 178. szám

1975. JÚLIUS 31., CSÜTÖRTÖK %Müav Törvényes alapon - körültekintően Adófizetők a nagy kát a i járásban A gazdasági fejlődés tör­vényszerű eredménye nem­csak a vállalati és szövetkeze­ti, hanem a Személyi jövedel­mek jelentős emelkedése is. Ez pedig természetesen maga után vonja a megalapozottabb jövedelemszabályozást, a tény­leges jövedelemhez igazodó közteherviselést. Röviden, a progresszív adóztatást, vagyis annak az elvnek az érvénye­sülését, hogy akinek az átla­gosnál nagyobb a jövedelme, fizessen az ennek arányában több adót. Erre épül a ma ér­vényben levő adópolitika. Végrehajtását a tanácsi el­lenőrzés biztosítja. Érdeke ez a községi tanácsnak, tehát végeredményben a szűkebb közösségnek is, meg a lakó­helynek is, hiszen az adó je­lentős része a tanács bevételé­nek, gazdasági önállóságának egyik biztosítéka. Csak a jövedelem alapján A nagykátai járás 15 közsé­ge erre az esztendőre 73 mil­lió 851 ezer forintban elő­irányzott bevételének 31,1 szá­zalékát, tehát 22 millió 975 ezer forintot tesznek ki a la­kossági adók különböző ne­mei. Ezt tudjuk meg Hovan- csik Ferencnek, a járási hiva­tal pénzügyi osztálya vezető­jének összefoglaló jelentéséből. Megtudunk abból azonban sok egyéb adatot is. Elsősorban azt, hogy a ta­nácsok mind fokozottabban el­lenőrzik a személyi jövedel­met. Milyen legyen a korszerű üdülőim/ ? KERTÉSZMÉRNÖKÖK TÍPUSTERVE Üdülő- és pihenőterüle­teink hagyományos telepítési rendszere a legkorszerűbb kö­vetelményeknek ma már álta­lában nem felel meg. A tapasztalatok mindinkább azt mutatják, hogy a hétvégi és nyaralóházak építészeti kivitelezésén, térbeli el­helyezésén, telekméretén, és számos más feltételén változtatni kell. Dr. Mőcsényi Mihály, a Ker­tészeti Egyetem kertterve­zési tanszékvezetője ezzel kapcsolatban elmondta: — Az új elképzeléseink ki­alakításakor mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy a pihenésre szánt területek és épületek rendeltetésüket va­lóban be is tölthessék. Először is meg kell szüntetni a sűrűn egymás mellé, nemegyszer egymás nyakára történő tele­pítéseket, amelyek egészség­telen zsúfoltságot idéznek elő. Arra kell törekedni, hogy az üdülő- és lakóterü­leti beépítési tervek egymáshoz ne hasonlítsa­nak. Az üdülőterületeken elsősor­ban az útrendszernek kell lényegesen különböznie, a lakóterület szokványos út­elhelyezésétől. A pihenőépü­leteket lehetőség szerint nem sorosan, mintegy utcára fű- zötten, hanem nagyobb felü­leten, elszórtan kell megter­vezni, hogy a telepítések lazák, levegősek legyenek. — Közvéleménykutatással, szakmai konzultációkkal, ha­zai és külföldi tapasztalatok messzemenő figyelembevéte­lével készítettünk el egy kí­sérleti tervet, az úgynevezett fészekszerű üdülőterület kialakítására. — Tervünkben újdonság a garázsok olyan felépítési for­mája, amely közvetlen bejá­ratot biztosít a lakásba. Lé­nyeges vonás továbbá, hogy a parkosításra nagy hangsúlyt helyez. Többek között azért, mert — meggyőződésünk sze­rint — kertkultúránkat a la­kó- és üdülőterületeken egy­aránt növelni kell. Jelenleg ugyanis kertjeink nagy ré­sze csak dekorációs célokat szolgál, pihenésre viszont al­kalmatlan. A Kertészeti Egye­tem szakemberei által meg­alkotott fészekszerű üdülő­telepítési terv az ősszel fog vizsgázni az érdekeltek előtt az országos mezőgazdasági kiállításon. Az általános “iskola 8 osztályát elvégzetteket IPARI TANULÓNAK AZ 1975/76-OS TANÉVRE FELVESZÜNK fest«-, kőműves- és villanyszerelő-szakmába. A tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezni lehet a „Prosperitás” KSz munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. A mezőgazdasági lakosságot illetően tavaly a tanácsok adatokat gyűjtöttek az Állat­forgalmi és Borforgalmi Vál­lalatnál, a tejbegyűjtőnél, az AFÉSZ-eknél és a MÉH-nél, hogy megállapítsák, ki mi- lyen értékű termést értékesí­tett. Az így beszerzett adatok­ból azután kiszámították a jö­vedelmet. Hét kiemelkedő jö­vedelmű személyt találtak, és rájuk összesen 130 ezer forint adót vetettek ki. Eltitkolt készlelek Ugyancsak tavaly Kóka, Nagykáta, Szentmártonkáta és Tápiógyörgye tanácsai 21, ed­dig nem adózó virágtermelő, a farmosi és a szentlőrinckátai tanács 72 fóliás kertészkedés­sel foglalkozó jövedelmét adóztatta meg. Ezenkívül Farmoson adót vetettek ki egy lakos üzletszerű állattar­tásból származó jövedelmére. Felkutatták a tanácsok a borforgalmi adóköteleseket, és eredményesen vették számba italkészletüket. Miután a 8354 adózó közül 5536-nál felmér­ték a készleteket, 464 hektoli­ter többletet találtak. Készlet­eltitkolás miatt 28 adózó ellen indult szabálysértési eljárás, és 30 ezer forint bírságot szabtak ki rájuk. Egy nagy­kátai bortermelő ellen bűnvá­di eljárás indult nagy meny- nyiségű, 3270 liter bor elrej­tése miatt, ötezer forint pénz­bírsággal sújtotta a bíróság, és természetesen az eltitkolt mennyiség után is meg kel­lett fizetnie az adót. A sűrű ellenőrzés, az indo­kolt esetben megindult sza­bálysértési eljárás nevelő ha­tású. Készletbejelentéseik a legutóbbi szüret után már pontosabbak voltak. Ennek el­lenére áz idén előírt borfor­galmi adó összege az előző esztendeihez mérten 3 millió 300 ezer forinttal csökkent. Az ok: az elöregedett szőlők helyett nemigen telepítenek újat, csökkent az egyéni sző­lőművelők bortermése. De fél millióval csökkent a mezőgazdasági lakosságra ki­vetett jövedelemadó is. A ter­melőszövetkezeti tagok közül ugyanis ismét sokan mondtak le a háztáji földről, és he­lyette inkább igénylik a pénz- beni megváltást. Több ló és autó Növekedett viszont a lovak után kivetett adók összege, mert míg tavaly 501 lovat tartott 405 személy, az idén 421 lótartónál 519 állat talál­ható. Több lett a járásban egy év alatt a személyi tulajdon­ban levő gépjárművek száma is, és így természetesen emel­kedett az utánuk fizetett adó. Mégpedig több mint 600 ezer forinttal ez év folyamán. A járműadót ugyanis a forgalmi engedély kiállításakor év közben vetik ki. S hogy mennyivel lett több a gép­jármű féléven belül a nagy­kátai járásban, annak kimu­tatása sem érdektelen, mert ez is hozzájárul a lakosság adó­fizetési képessége megvilágí­tásához. A motorkerékpárok száma 1804 darabról 1832-re nőtt, a személyautóké jóval többre. Múlt év végén 1366, ez év júliusában már 1675 után fizettek adót. A garázsokért szintén kell adót fizetni. Ez idő szerint ilyen adótárgyat keveset tar­tanak nyilván, állapítja meg Hovancsik Ferenc, a járási hivatal pénzügyi osztályveze­tője. A legtöbb autótulajdonos garázst is épít kocsijának, fel kell tehát kutatni a nyilván­tartásba nem vett ilyen épü­leteket. A kontárok ellen A tanácsok igyekeznek fel­deríteni a kontárkodó, vagyis iparengedély nélkül munkát vállalókat is, hogy jövedel­müket megadóztathassák. Há­rom községben, Tápióbicskén, Tápiógyörgyén és Tápiósze- csőn hét kontár kútfúrót fe­deztek fel, és adóztattak meg, Tápiószentmártonban pedig egy kontár kőművest. A nyolc kontárnak a kivetett adón fe­lül még összesen tízezer fo­rint szabálysértési bírságot is meg kell fizetnie. — A tanácsok az adóztatás­nál nagy körültekintéssel jár­nak el — közli velünk a pénz­ügyi osztályvezető. — Helye­sen alkalmazzák az adópoliti­kai elveket és jogszabályokat. Ezen belül azonban, mérlegel­ve az adóköteles helyzetét, fi­gyelemmel a törvényben elő­írt méltányos intézkedésekre, adómentességet adnak, vagy csökkentik az adó összegét. Mégpedig évente több ezer esetben. A kivetések ellen esz­tendőnként a járási hivatal­hoz mindössze 100—120 felleb­bezés érkezik, és ezek tekinté­lyes részének helyt is adnak. Zárolást, amit közönségesen foglalásnak mondanak, éven­te csak elenyésző kevés eset­ben kell foganatosítanunk. Árverésre pedig a 25 év alatt, mióta itt vagyok ezen a he­lyen, még egyetlen esetben sem került sor. Az állampol­gárok teljesítik kötelezettségü­ket, fizetik az adót. Sz. E. Épül a kútkezelő ház >8Ú Tököl és SKigutújfaíu között épül a Fővárosi Vízművek — a szi­geti kutakat kezelő — diszpécserháza. A munkálatok tavaly kezdőd­tek és november 7-re készül el a mintegy 3 millió forintos költségű épület* Nagy Iván felvétele H uszonhat éves, egészséges fiatalember vagyok és beleszerettem a főnöknőmbe, aki nálam tíz évvel idősebb, de na­gyon mutatós nő. Igen ám, de hogyan kezdjek neki udvarolni? Milyen színezete lenne annak? Nyilván mindenki azt mon­daná, hogy csak felfelé iparkodom. Talán még ő is. Pedig az nálam nem jön számításba, hogy ő főnökinő, mert az legfeljebb annyit jelent, hogy még inkább tiszteletem tárgya, de sem­mit sem várok tőle mint intéző hatalomtól, sőt el se fogadnék. Mert bennem van önér­zet. Sőt, önbizalom is; megállók én a magam lábán, jól végzem a munkámat és biztos vagyok benne, hogy majd egyszer, mondjuk tíz év nfiúlva, amikor olyan időé leszek, mint ő most, akkor én is főnök leszek, mint ő most. Hanem hát szóval: hogyan kezdjek udva­rolni? Mondjuk finoman, nagyon finoman, hogy kívülálló ne vegye észre. Bókokat mon­danék, hogy milyen szép ma. Nem is ma, mindig, ma csak különösen szép. Ezt kívül­álló nemigen venné észre, de milyen lenne a színezete őelőtte? Jó, jó, persze, hogy örülne neki, minden nő örül, ha szépnek mondják. De azt is gondolná, valószínűleg, hogy ez a taknyos (mert ő engem, ha nem szeret, biz­tosan taknyosnak tartana, a nők mindig cse- pülik önmaguk előtt a fiatalabb férfiakat, mert nem bíznak benne, hogy még kellenek nekik), na szóval azt gondolná, hogy ez a tak­nyos hízelgéssel akar előrejutni. Persze az is lehet, hogy azt mondaná a bókra, hogy maga csak hízeleg — ezt mondaná nekem és akkor én rettentő meggyőző erővel bizonygathat­nám, hogy dehogy, bizisten szép és kívána­tos. De ha így alakulna a dolog, akkor túl sok időt töltenék nála és annak már kifelé milyen színezete lenne? És ha fordítva: lerohannám egy ajánlattal? Azt mondanám: nézze Zsóka (mert Zsóká- nak hívják a barátai, nekem jelenleg csak elvtársnő), nézze Zsóka, felnőttek vagyunk mind a ketten és magányosak. Ne tételezzen fel rólam semmiféle mellékszándékot, egy­szerűen kívánom magát. Az okosság azt dik­tálja, hogy ne nagyon udvarolgassak, mert arra felfigyelnek. Legyen egyszerűen enyém! Ha nincs senkije, és itt mindenki úgy tudja, hogy nincsen, akkor hívjon meg magához egy feketére. Meglátja, úgy fogom szeretni, ahogyan még soha senki más... Na igen. Ez a férfias lépés biztosan imponálna neki. És különösen az okosságom, hogy vigyázok a látszatra. Az ilyen férfiben bízni lehet. Ezen­kívül talán rá se érne arra gondolni, hogy az egészben szerepet játszhat az ő főnöknő- sége, mert ugyebár, aki bevádódni akar, nem kockáztat ilyen nyers fellépést, ami­nek következtében esetleg éppenséggel re­pül. ... Hanem talán olyan színezete lenne a dolognak, hogy én őt kevésre becsülöm. Hogy azt hiszem róla, azért magányos, mert senkinek sem kell. Meg hogy olyan kiszol­gáltatottnak vélem nemi téren, hogy a leg­durvább ajánlatot is elfogadja akárkitől. Még az is lehet, hogy szégyenletében sírva fakad. Mire én persze esküdöznék, hogy szeretem, de akkor meg megint taknyosnak tűnhetnék... vagy tiszteletlennek, vagy tu­dom is én minek, de esetleg felindulásában kiabálni kezdene, és akkor milyen színe­zete lenne a dolognak a kollégák előtt? És ha egyszerűen megkérném a kezét? Ha mondjuk egy irat helyett egy levelet adnék át neki, amelyben csupán annyit írnék: „Szeretem, kérem, legyen a feleségem. Nem érdekből, ha kell, akár el is megyek a vál­lalattól, hanem igazi mély érzelemből. Ké­rem, gondolkozzék és adjon választ. Addig is kezeit csókolja, Csaba.” Persze annak meg az a színezete lehet, hogy félek mindezt a GOMBO PÁL: ...ZET Színezet szemébe mondani. Dehát a szemébe is mond­hatom. Hanem akkor remeghetne a hangom, annak meg az a színezete lenne, hogy elma­kogok egy betanult szöveget. Nem, rögtön a házasságon nem lehet kezdeni. Az az igaz­ság, hogy nem is akarom. Szeretem, szere­tem, de a házasság viszontszerelem nélkül nem kívánatos, előbb ki kéne próbálni, ho­gyan illünk össze. És különben is, a házas­ság kapcsán mindjárt szó kerülne anya­giakról is, hol lakunk? (én albérletben, ő kétszobás főbérletben), ki mennyit keres? (ő kétszer annyit, mint én) és akkor mindjárt az a színezete lenne a dolognak, hogy en­gem az érdek vezérel. Tulajdonképpen ö is kezdeményezhetne, ö okos és magabiztos asszony, tudhatná, hogy nekem nehéz. Én csak néznék rá szerelmes szemmel — máris úgy nézem, Hem is tud­nám másként —, észrevehetné az érzelmei­met és adhatna valami ágit. Mondjuk el­vihetne egy kiszállásra magával. Igen ám, de ebben megakadályozná az, hogy milyen színezete lenne annak, ha egy fiatal, egész­séges' munkatársat eléggé fölöslegesen (mert nagyon fontos ember még nem vagyok) ma­gával cipel. Mondhatná ugyan, hogy szok­tatni kell a feladatokhoz a fiatalságot, de ahogyan a mi vállalatunkat ismerem, ebből gúnyos szólásmondás lenne. Valahányszor egy idősebb pacák egy fiatal gépírónőt visz haza az autóján, mondanák, hogy szoktatni kell az ifjúságot. És egyáltalán, Zsóka bármely kezdeményezésének az a színezete lenne, hogy ő bukik rám, ami sértené a mél­tóságát. Nem, itten nincsen kiút, ez a sze­relem megmarad reménytelennek, ami talán szép a költőnek, de számomrg rohadt ér­zés, a tehetetlenség szégyene kínoz, a fene egye meg. ... Furcsa dolog az élet. Tegnap az történt, hogy bevittem egy hivatalos levelet Zsoké­hoz. Egyedül maradtunk és amint olvasta a szöveget, én fölé hajoltam és egyszerre el­kapott a vágy és se szó, se beszéd átkarol­tam, megcsókoltam. De úgy, de úgy megcsó­koltam, egyhamar abba se hagytam, hogy abból érezhette, én bizony szeretem és kívá­nom, és nem mint főnöknőt, hanem mint nőt, mindenféle jelző és hátsó gondolat nél­kül. Igazi férfias, szenvedélyes csók volt, azt garantálom. Hanem az a színezete a dolog­nak, hogy ő nem szeret viszont, mert se vissza nem csókolt, se nem sikoltott, se le nem hordott, hanem alig hogy szabad lett a szája, elkezdett nevetni, egyszerűen és kö­zönségesen és kitörő jókedvvel nevetni és aztán csak annyit mondott: Ez többet elő ne forduljon. A szöveg egyébként jó lenne, csak a végére ne azt írja „különben az a kénytelenség állna elő”, hanem azt, hogy „különben kénytelenek lennénk”. Persze az is lehet, hogy az egész maga­tartása csak színezet volt, valójában pedig felébredt benne valami. Mindenesetre most már tudja, hogy szeretem és legközelebb ő mer közeledni, talán egyszerűen csak meg­csókol ő is. Én azonban türelmetlen va­gyok és arra gondoltam, siettetné a folyama­tot, ha féltékennyé tenném. Ezért az ablaka előtt — az utcára néz — bekéredzkedtem a személyzeti vezetőnő kocsijába, aki készség, gél elvitt. Hanem most attól félek, ennek az a színezete lehet, hogy én csak a női ve­zetők kegyeibe akarok férkőzni. i i ' * Égetik a tarlót Meggyorsult a taiajmunka Az aratási munkák az utolsó negyedben tartanak, a gazdaságoknak most már több idejük marad az idén rendkívül fontossá vált ki­egészítő műveletekre, a szal­ma begyűjtésére, a talajmun­kákra. A termőterület felé­ről „lehozták” már a szalmát, amelyből évek óta hiány mu­tatkozik az állattartó telepe­ken és az ipar is szívesen fogadna nagyobb szállítmá­nyokat. Sok gondot okoz, a beta­karító gépek idén mély nyo­mokat hagytak a felázott, sá­ros talajban, ezeket az egye­netlenségeket a földeken meg kell szüntetni. A hatalmas ba­rázdák miatt sokfelé nem elég a talaj felső rétegét kis mélységben átforgatni, mé­lyebb szántásra van szükség, mert csak ezzel lehet vissza­adni a táj eredeti képét. Sürgeti az aratást követő talajmunkát az is, hogy az esőzések miatt felütötték fe­jüket a gyomnövények, sok­felé annyira kizöldellt a ha­tár, hogy az egyszerűbb ta­lajművelő eszközökkel nem is győzik a munkát, ezeken a részeken is a talaj mélyebb átforgatására van szükség. Tarlóégetésre is sor került azokban a táblákban, ahol a gabonát jövőre ismét ga­bona követi, és az agronómu- sok tartanak attól, hogy a növényi kártevők egy év múlva újult erővel támad­nak majd: a tarló égetésével elpusztítják a kártékony ro­varokat és „megtisztítják” a táblát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom