Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-03 / 154. szám
1975. JÚLIUS 3., CSÜTÖRTÖK Öten Pest megyéből Kitüntetett egészségügyiek Szerdai számunkban beszámoltunk arról, hogy Semmelweis Ignác születésének évfordulója alkalmából az idén is több egészségügyi dolgozót tüntettek ki. Pest megyeieknek egy kiváló, két érdemes orvos, egy érdemes gyógyszerész kitüntetést nyújtott át dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, valamint egy fönővérnek az Egészségügy kiváló dolgozója jelvényt adományozta. Tegnapi lapunkban dr. Vörösmarthy Dániel kiváló orvost mutattuk be, ma pedig ä többi kitüntettet. Negyedszer tanácstag Reggel fél nyolc. A körzeti rendelő várószobája teli. Néhány perc türelmet kérünk a betegektől, megadják mosolyogva, mondanunk sem kell, mi járatban vagyunk, tudják, a kedden érdemes orvos címmel kitüntetett dr. Nagy Pétert, miért keressük. — ötven éves vagyok és — tűnődve teszi hozzá: — nálam úgy látszik, most minden dátum jubileumi. Éppen egy negyedszázada avattak : t egyetemen. És annak is 25 éve, hogy ide kerültem Ceglédre, ugyanebbe az épületbe segédorvosnak, a kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályára. Aztán alorvos lettem, majd adjunktus és megbízott vezetője az osztálynak. Tíz évig dolgozott a kórházban, ezután körzeti orvos lett, ennek pontosan 15 éve. Akkor átmenetileg elkerült ebből az épületből, de amióta megépült a város szép, új kórháza, itt helyezték el körzete rendelőjét is, visszakerült hát a házba, ahol a gyógyító munkát elkezdte. — De egy percig sem szakítottam a nőgyógyászattal, lépést tartok minden újítással, ami csak előfordul benne. Körzetében körülbelül háromezer ember lakik, azoknak orvosa. Rendes körülmények között 50—55 járóbeteg keresi fel naponta. Mutatja a betegnápló júniusi oldalait, 88, 90, 92 beteg neve olvasható benne nap-nap után. Helyettesítenie kellett kolléganőjét, a szomszédos körzet orvosát, mert hosszú ideig beteg volt — ez a nagy betegforgalom magyarázata. Ennyi sok embert kellett ellátnia heteken át reggel 7- től 10-ig és délután 4—5 óra között. Persze ez nem sikerült mindig, a rendelés tehát tovább tartott, pedig sietnie kellett, mert várták a fekvőbetegek. Nem, eddig törzsgárdajelvé- nyen kívül más jelvényt nem kapott. — Azaz mégis — mondja — mert én kitüntetésként fogom fel, hogy 14 év alatt negyedszer választott be a város tanácsába az 53-as tanácstagi körzet, ahol csupa páciensem lakik. Múlt és jelen képei Húsz éve, a diplomáján még jóformán meg sem száradt a tinta, dr. Veidinger István az egyetemről egyenesen Érdre került körzeti orvosnak. — Nemcsak nagyon mély, de terjedelmes vízbe kerültem egyik napról a másikra — emlékszik vissza a kezdeti időkre. — összesen öt körzet volt akkor Érden, bizony sokat kellett talpalni. Most más a helyzet, szeptember elsején került hozzánk a tizenkettedik körzeti orvos. A munka azért nem lett kevesebb, hiszen azóta nagyon megnőtt a lakosság, a körzetek területe viszont kisebb lett. És, ami még ennél is lényegesebb, az emberek életkörülményei is megváltoztak. Arról most nem az orvos, hanem az emberséges ember beszél, hogy mennyi nyomort látott két évtizede. S ugyanazok az emberek, milyen szépen bútorozott, egészséges házakban laknak. Abban az időben nem a mostani körzet volt az övé, az akkor településnek is alig mondható Do- berdónak nevezett községrész tartozott hozzá többek között. Sok „nehéz fiú” húzta meg magát azon a környéken, az elődjét például elrabolták, váltságdíjat követeltek érte, de még idejében rátaláltak és a tetteseket is elfogták. — Hogy mit javult azóta a közbiztonság, arról csak az beszélhet, aki már akkor is itt élt — mondja. A közügyekkel is sokat foglalkozik, hosszú évek óta tagja a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának. Körzetében most is háromezer embernél több lakik, emellett sokszor kell helyettesítenie is, márpedig két körzet, dupla munka. Nem, dehogy, egyáltalán nem panaszkodik, szeret dolgozni, hiszen már hatéves apró gyermekként elhatározta, orvos lesz belőle. — Sohasem lehettem volna, apám, ma tsz-nyugdíjas, akkor kis földjét művelte, abból nem tellett volna egyetemi taníttatásomra. Mire leérettségiztem azonban 1949- et írtunk ... Dr. Veidinger, az új érdemes orvos, ma a legrégibb körzeti orvos Érden. De bizonyára nem ezért, egyben vezető körzeti orvosa is a nagyközségnek. Érd egészségügye, azt mondja, jó, de jobb is lehetne. A legnagyobb hiány, hogy ennek a városnyi községnek nincsen mentőállomása. — Mióta automatikus a telefonkapcsolás, délelőtt képtelenek vagyunk felhívni a budafoki mentőket — panaszolja a betegekért aggódó orvos hangján. — Sokszor maga az orvos viszi a beteget a kórházba, vagy Nagytéténybe robog, pnnan telefonál a mentőknek. Maradt a szülővárosban Elnőiesedett a gyógyszerész pálya, nem csoda, hogy a megyében az idén megint egy asszonyt tüntettek ki az érdemes gyógyszerész címmel. Ezúttal a gödöllői központi gyógyszertár helyettes vezetője, dr. Bögre Jánosné kapta meg.. 1950-ben végezte el az egyetemet és mert gödöllői, nyombari szülővárosában helyezkedett el. Ugyanebben, a röviddel előbb államosított patikában és azóta is itt dolgozik. Most, hogy két éve vezetőhelyettes, tulajdonképpen nem kellene már a receptekre kiadnia orvosságot, elég munkával jár az irányítás, a szervezés. Mégsem az irodában találjuk, hanem a pultnál és várni kell, mert sokan nyújtogatják feléje az orvosi vényt. — Kevesen vagyunk ehhez a nagy forgalomhoz — mondja. — Két műszakban dolgozunk, összesen nyolc gyógyszerész és tíz asszisztensnő. Igaz, hogy egyre inkább kész gyógyszert írnak fel az orvosok, de sokszor kell a laboratóriumban is segédkeznem, és ennek csak örülök. Jobban szeretem a hivatásomat gyakorolni, mint ellátni az adminisztrációt, de hát az is szükséges, jól tudom. S hogy akármilyen beosztásban dolgozik, jól végzi a dolgát, annak bizonysága, hogy negyedszázad alatt négyszer lett kiváló dolgozó. A megyei gyógyszertári központban mondják róla, hogy egyike a leglelkiismeretesebb dolgozóknak, önmagáról viszont csak azt mondja: — Nem hiszem, hogy a kötelességemnél többet teszek. Asszony és anya, tehát otthon is van kötelessége. Két fia közül az egyik már érettségizett, a másik most végezte el az első gimnáziumot és jó étvágyúak, akad munka a konyhán. ,,Lélekkel“ A gödöllői szép kertes házban egészségügyi házaspár lakik. A férj, Fábián Jenő mentő főápoló, a feleség pedig két éve főnővér a mentőállomással szomszédos épületben, a gödöllői kórházban, ahol csak szülészeti és nő- gyógyászati osztály van. A férj 32 éve, az asszony 29 esztendeje dolgozik ugyanazon a munkahelyen. — Kati, a lányunk, azonban felsőfokú tanítóképzőt végez — mondja Fábián Jenőné —, aki július elseje óta az egészségügy kiváló dolgozója. Okleveles szülésznő különben, 1946-ban kapta meg a képesítését és a főnővérség mellett most is hetente egyszer a műtőben segédkezik. Ragaszkodik a hivatásához. — Hogyne, amikor már gyerekfejjel erre a pályára szántam el magamat. Falusi lány voltam, és alig vártam, hogy 17 esztendős legyek, mert korábban nem vettek fel a bábaképzőbe. Egy másod- unokanŐvérem már évekkel előbb elvégezte, Pesten a klinikán dolgozott, és ha hazajött szabadságra, kifaggattam a pályáról. Így kedveltem meg és igazán nem bántam meg a választásom. — Nagyon szép hivatás — folytatja kis szünet után. Megint elhallgat, aztán: — Lélekkel kell végezni ezt a munkát, és nem szabad az órát nézni, hogy mikor jár le a munkaidő. — Évente 250—300 gyermek látta meg azelőtt ebben a kórházban a napvilágot, tavaly már jóval több, és ez idén még több gyermek születik* majd nálunk — nagyon boldogan sorolja el ezt a vázlatos statisztikát. Szokoly Endre Kétszer többet ad a szovjet berendezés Fontos állomáshoz érkezett a Dunai Vasmű meleghengerművének rekonstrukciója: megkezdődött az új lemezcsévélő berendezés üzemi próbája. A szovjet gyártmányú gépegység az eddiginél kétszer nagyobb, 15 tonnás lemeztekercsek készítésére alkalmas. A meleghengermű ezzel és a hamarosan üzembe állítandó második tekercselőberendezés- sel alkalmassá vált a folyamatos acélöntőmű 15 tonnás óriás bugáinak fogadására. Népfrontfórum a tömegközlekedésről 1977-ben befejeződik a ráckevei HÉV vonal villamosítása Por vagy permet Az idő nem igazolta azoknak a véleményét, akik az elmúlt években a helyiérdekű vasutak szerepének csökkenéséről beszéltek. A ráckevei járás nyolc községének, a Cse- pei-sziget lakóinak fő tömeg- közlekedési eszköze ma is a HÉV, és az marad a jövőben is. A vasúthoz hasonlóan munkásvonatok szállítják ' délről Szigethalom, Szigetszentmiklós és a főváros nagyüzemeibe a munkások tízezreit. Nem túlzás azt mondani, hogy a HÉV- vonal sorsa és jövője közvetlenül vagy közvetve érinti a járás valamennyi lakóját, és érinti — főleg a hétvégeken — a Ráckevei-Duna mellé utazó üdülők, kirándulók tízezreit. A ráckevei HÉV sorsa mindig is több volt a járás belső ügyénél, a fejlődés minden újabb állomását Pest megye és a főváros közvéleményének figyelme kíséri. Évente 120 millióan A gondok sem belső gondok. A Hazafias Népfront ráckevei járási bizottsága szinte hétről hétre felhívja magára azzal a figyelmet, hogy sürgetően fontos, sokakat érintő kérdéseket tűz napirendre, fórumot ad o lakosság véleményének. Tegnap, ha lehet ezt mondani, még egy lépéssel tovább ment. A tömegközlekedéssel és ezen belül elsősorban a HÉV-vel összefüggő problémákat, elképzeléseket a járási népfrontelnökség együttes ülésen vitatta meg a BKV Ráckevei Üzemegysége pártvezetőségével. A tanácskozáson részt vett Daczó József, a BKV vezérigazgatója, Róka Miklós, a BKV pártbizottságának titkára — és természetesen a járás vezetői is: Raffay Béla, a járási hivatal elnöke és Klamó József, a járási pártbizottság titkára. Daczó József és Cziráki János, a BKV ráckevei vonalának üzemegységvezetője a BKV munkájáról, a HÉV-vél kapcsolatos fejlesztésekről adott számot, az elnökség pedig tolmácsolta a községi népfrontbizottságok által összegyűjtött lakossági tapasztalatokat, észrevételeket. A Budapesti Közlekedési Vállalat — állami támogatással — évről évre jelentős ösz- szegeket áldoz és eredményes erőfeszítéseket tesz azért, hogy a tömegközlekedés megnövekedett igényeivel lépést tartson. A HÉV-vonatokon évente mintegy 120 millióan utaznak, e jogos az igényük, hogy gyorsan, kényelmesen, kulturált körülmények között érjenek célhoz. Különösen indokolt ez az igény a ráckevei HÉV vonalán, amelynek fejlesztése elmaradt a szentendrei és a gödöllői HÉV fejlesztése mögött. Vágányok, sorompók Az egyik legnagyobb munka a pálya korszerűsítése. Ennek keretében épült ki a korszerű vágóhídi végállomás, korszerűbb lett és bővült Szigetújfalu—Szigetszentmár- ton állomás vágányhálózata; mintegy 41 millió forintot fordítottak a Millennium-telep és Dunaharaszti közötti vágányhálózat felújítására, befejezéséhez közeledik a fény- és félsorompók felszerelése is. Tavaly elkészült — 42 millió forint értékben — a ráckevei állomás rekonstrukciójának első üteme, az 1977 végéig tartó második ütemben pedig mintegy 150 millió forintot költenek a felsővezeték, az új kocsiszín, a fedett utasváró, a forgalomirányító-torony építésére, illetve az ivóvízgond megszüntetésére. Nem tévedésből került e korántsem teljes felsorolásba a felsővezeték kifejezés. Az utasok — s ezt örömmel hangsúlyozta az elnökség — nap mint nap örömmel tapasztalják, hogy miképp halad a Tököl—Ráckeve közötti szakasz villamosítása. A villamosítást 1977-ben befejezik, s ezt követően Budapest és Ráckeve között a jelenleginél több vonat közlekedhet, kulturáltabb lesz az utazás. Mindez vitathatatlanul nem kis összegbe kerül. Ki mit tehetne ? Számos olyan bosszantó jelenséggel találkoznak azonban naponta az utasok, amely nem, vagy nem feltétlenül pénzkérdés. Különösen sok sző esett — s a többi között erről beszélt Raffay Béla is — az állomások és környékük szinte elszomorító helyzetéről. A népfrontelnökség tagjai, mint utasok is, joggal tették szóvá hogy elhanyagolt a többi között a szigetszentmiklós-gyártelepi, a szigethalmi, a szí. getújfalui—szigelszentmár- toni állomás. Virágos, szép állomások is lehetnének ezek, ha ... Ha valaki elindítaná és támogatná például az állomások közötti virágosítási versenyt. A BKV-nak szólt ez a tanács és a vezetői köszönettel is fogadták ezt a javaslatot, azonban az állomásoktól néhány méterre is lenne mit a szépítésért tenni. De ki cselekedjen? Bizonyos mértékig gazdái lehetnénk ennek mi is, a népfront — mondotta Dékány Sándor járási népfronttitkár, s ezzel mintegy körül is határolta a tanácskozás célját. Nem egymásnak adni a feladatot, hanem megnézni: mit tehetne mindenki a maga területén. Egymás tájékoztatására, egymás gondjainak enyhítésére ült egy asztalhoz a járási népfrontelnökség és az üzemegység pártvezetősége, és érdemes volt asztalhoz ülni. Ennek a tanácskozásnak a nyomán holnapra talán még semmi nem változik. De változhat holnapután. D. G. A kormányprogramnak megfelelően Rekordterületen termel cukorrépát a mezőgazdaság A cukorrépa-termelés, -szállítás és -feldolgozás kérdésedről rendezett szerdán országos tanácskozást a Szolnoki Cukorgyárban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Tudományos Egyesület cukoripari szakosztálya, valamint a Cukoripari Vállalatok Trösztje. Az anké- ton, amelyen részt vett dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes is, megállapították, hogy a mezőgazdaság teljesítette a kormányprogram célkitűzéseit: az idén rekordterületen, több mint 130 000 hektáron termel cukorrépát. Az ország tizenegy cukorgyárának 4—4,5 millió tonna cukorrépa fogadására kell felkészülnie, ez a mennyiség egymillió tonnával haladja meg az eddigi legmagasabb csúcsot. Az új termés valószínűleg teljes egészében fedezi majd a hazai igényeket. Ennek azonban, hangsúlyozták a tanácskozáson, előfeltétele a répatermés magas szinten szervezett betakarítása, a szállítás és a feldolgozás tervszerű megszervezése, továbbá a mezőgazda- sági üzemek, a szállító vállalatok és a gyárak összehangolt munkája. MEDARD VISSZANÉZETT Ha kell, 3 műszakban dolgoznak a szárítók A ceglédi Kossuth Tsz S hektó ros szőlőjében idén már ötödször permeteznek a peronoszpúra ellen. Napsütésben permeteznek, esős Időben pedig porozzák a bornak valót. Gárdos Katalin felvétele I Az időjárás közbeszólt: elkiabáltuk ezt az aratási premiert, amikor bejelentettük, hogy itt is, ott is nekiiramodtak a kombájnok, s meg sem állnak, sem szombaton, sem vasárnap. Medárd visszanézett, s a majd 97 ezer hektárnyi kalászos tenger — ennyi található Pest megyében — alig fogyatkozott valamicskével, pár száz hektárnyi őszi árpával. Egyelőre arról érkeznek hírek, hogy ahol már rajtoltak is, visszabballagtak a gépszínekbe a kombájnok, s ha most ismét fordulna az idő, rekkenő hőség lenne, amire kevés a remény, két- három napba beletelik, míg annyira szikkad a talaj, hogy megbírja a gépet. A nagykátai járásban, ahol az elsők közt kezdenek aratni, csupán arról tájékozódhattunk, mint készültek föl a gazdaságok a betakarításra. Az általános tapasztalat: még soha ilyen alaposan nem készültek föl a termelőszövetkezetek a legnagyobb nyári munkára, i ’ejében elkészítették az intézkedési terveket, megtartották a gépszemléket, kivéve a tóalmási Egyesült Lenin Termelőszövetkezetet, ahol megkésett a kombájnok kijavítása; néhány hiányzó alkatrész is hátráltatta a munkát. A járásban, mint sok más vidéken, nehéz aratásra számítanak, az utóbbi hetek viharai, a zivatarok megdöntötték sok helyütt a gabonát, egyikmásik gazdaság határában még az erős szálú Bezosztája búzát is összekuszálta a szél. A nagykátai járás termelőszövetkezeteiben 12 ezer hektáron érnek a kalászosok, ebből 9 ezer hektárnyi a búza. Az aratási időt 21 napra tervezték átlagosan, az előbb végző gazdaságok segítik szomszédaikat. S ha kell, útra kelnek a kombájnok, hogy a megye, sőt az ország más vidékein is segédkezet nyújtsanak. A terméskilátások a tavalyinál kedvezőbbek, jobb minőségűnek is ígérkezik a szem, s ami megtermett, biztonsággal eljut majd a magtárakba. Szükség esetén három műszakban is üzemelnek a szárítóberendezések, az átvevőhelyeken éjjel-nappal fogadják a terményt. K. I. á 4 i
