Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-23 / 171. szám
1975. JÜLIUS 23., SZERDA xMtap Országos ifjúsági találkozó A Bács-Kiskun megyei KlSZ-bdzotteág augusztus 2-án és 3-án ismét megrendezi a már hagyományos országos ifjúsági találkozót, a Szelidi tónál. Nagyszabású program készül az ország minden részéből érkező fiatalok számára. Lesz módszervásár, politikai karikatúra- és plakát- kiállítás, szakmai bemutató, és pol-beat műsor. Az ifjúsági csoportok látogatásokat tesznek majd a környékbeli ifjúsági klubokban. Politikai nagygyűlést is szerveznek. Az idei szelidi találkozót egyébként az augusztus első felében sorra kerülő magyar— szovjet barátsági fesztivál jegyében szervezik az ifjú- kommunisták. Megnövekedett hatáskör, nagyobb felelősség Eredményesen dolgoznak Pest megye nagyközségi tanácsai Hat évvel ezelőtt jelent meg az a kormányrendelet, amely lehetővé tette egyes népesebb települések nagyközséggé minősítéséit. A Pest megyei Tanács élve ezzel a lehetőséggel, folyamatosan 52 települést nyifvánított nagyközséggé, s ma itt él a megye lakosságának mintegy kétharmada. A nagyközségi cím nem csupán a lakosság alapfokúnál magasabb szintű ellátását tételezi fel — s ez mindinkább valósággá is válik —, a tanácsok államigazgatási hatásköre is megközelíti a városokét. Jelenleg a nagyközségi tanácsok 207, a végrehajtó bizottságok 271, a szakigazgatási szervek pedig 882 feladat-, illetve hatáskörrel rendelkeznek. Mit jelent ez a gyakorlatban? A többi között például azt, hogy évente mintegy 60 ezer elsőfokú határozatot hoznak, a legtöbbet adó- és építési ügyben. Az úgynevezett határozat jellegű okiratok, mint például az adóívek, a járlatle- velek, az anyakönyvi kivonatok, a hatósági bizonyítványok száma sem csekély, évente mintegy 550 ezer. A jelentős ügyiratforgalom ellenére a nagyközségi tanácsok munkája általánosságban az előírtaknak megfelelő, színvonalas és törvényes. Tavaly például a különböző ügyekben hozott határozatoknak csupán hat százaléka született az előírt harminc napon túl, s ezek nagy többsége is azért, mert más hatóság közreműködésére is szükség volt. A törvényesség betartását és a határozatok megalapozottságát mutatja, hogy a fellebbezések aránya három, három és fél százalék körül van. A legtöbb fellebbezés — négy, négy és fél százalék — pénzügyi, építési és igazgatási ügyekben született. Tavaly a nagyközségi tanácsok feladatává vált az állami népességnyilvántartás előkészítése és a népességösszeírás. Ezt a feladatot is eredményesen oldották meg. Négy százaléknál kisebb emelkedők Út a kettészelt dombok között Megkezdődött az aszfaltozás az M-3-ason Megskalpolt hegy, feltöltött völgy, kettészelt dombok, magasra emelt töltések jelzik, merre halad majd az M—3-as autópálya. Gödöllő mellett, a Duna—Tisza vízválasztóján a legcsekélyebb zökkenő nélkül száguld kocsink a tükörsimára taposott agyagon. — Ha ilyen jó így is az út, kár a további sok száz millióért, amit még rá akarnak költeni. — Be sem fejezhetem a tréfálkozást, megkapom érte a magamét: hatalmas Rába-teherautó zúg el mellettünk, s a következő pillanatban szemem-szám tele porral. 78 méter mélyen Ä leendő autópálya mentén, annak nyomvonalán, nagy a nyüzsgés. Munkagépek dolgoznak, teherautók száguldanak, legtávolabb még a földet egyengetik, tömörítik, amott a híd zsaluzatát bontják, itt pedig már betonoznak. — A terv szerint, előírt ütemben haladunk — mondja Kistelki Antal főépítésvezető. — Az autópálya 1977 végéig megépítendő, Rákospalotától Gödöllőig futó, 23 kilométeres szakaszának földmunkái 80 százalékban elkészültek. Csaknem 3 millió köbméter földet mozgattunk meg ahhoz, hogy az autópálya emelkedése ne haladja meg a megengedett 4 százalékot. Az út természetesen így is követi a főbb domborzati viszonyokat. Az elkészült betonszőnyeg mellett leszúrt, pirosra mázolt karóra mutat a főépítés- vezető: — A 23 kilométeres szakasz legmagasabb pontján állunk. Az emelkedő útszakasz menetirány szerinti jobb oldalán úgynevezett kapaszkodó sáv épül a leglassúbb járművek részére. Ennek hossza Budapest felől 250, ellenkező irányból pedig 1300 méter lesz. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a pályán 120 kilométeres óránkénti sebességgel biztonságosan lehet közlekedni, majd. A három nagy sugarú kanyar közül a legkisebb sagara 750 méter. Az ívek közül kettő Mogyoródot kerüli meg, egy pedig Gödöllő után lesz. A kanyarok jól belát- hatók, biztonságosan vehetők, sebesség csökkentés nélkül is. — Keresztül jöttünk Mogyoródon, ahol az ittenihez hasonló készültségi fokon van a felüljáró. Hány híd épül a pálya első szakaszán ? Épülnek a felüljárók — Tizenhat felüljárón halad át és tíz aluljárón bújik keresztül az M—3-as. Az aluljárókkal egyelőre nem foglalkozunk, hiszen a forgalom — fokozott óvatossággal — nélkülük is megindulhat. Felüljárók nélkül viszont élet- képtelen lenne az útvonal. Ezért jelentős erőt koncentráltunk a hídépítéshez, annál is inkább, mert csalt a hidak felét tudjuk előregyártott tartószerkezetből építeni, a másik felét egyedi tervezés alapján a helyszínen készítjük vasbetonból. A hidak igen költségesek: az autópálya teljes beruházási költségének 5— 10 százalékát emésztik fel.' Szinte vibrál a levegő a melegtől. A sárga agyag visszaveri és felerősíti a nap fényét, nem csoda hát, hogy feketére sültek a betonozok. Dél van. A hőmérő higanya máris elérte a reggel jósolt maximumot, de még mindig fáradhatatlanul dolgoznak, egyengetik a kavicsot a betonterítő finiser előtt. Egymást érik az előkevert betont szállító Rábák. — Palotától Mogyoród széléig hat kilométer hosszúságban elkészült a nyersbeton, sőt Sikátorpusztánál 1 kilométernyi aszfaltot is leterítettünk — mondja a főépítésvezető. — Az úttest öí rétegből áll: legalul egy körülbelül 15 centiméter vastag kavicsréteg’ből, rajta 20 centiméternyi soványbeton, erre kerül a 12 centiméteres aszfalt, majd a 6 centiméteres kötő-, végezetül a 4 centiméteres kopóréteg. Jelenleg tehát egymással párhuzamosan folyik az első, a második és a harmadik réteg terítése, áőt mint látja, egyes helyeken még földmunkát is végzünk. Sürget az idő — Nem hanyagolják el a rézsüt sem, rendrevágva fekszik a fű az emelkedőn ... — Igen, a gyepre azért van szükség, hogy ne hordja el a szél a talajt. Az UVATERV- esek különben talajmechanikai vizsgálatokat végeznek, figyelik a rézsű tömörödését, vizsgálják, nem csúszik-e meg a talaj. Ha már az UVA- TERV szóba került, érdemes megjegyezni, hogy nagyon gondos munkát végeztek, már az útvonal kijelölésekor is. A domborzati viszonyokat, talajadottságokat, út- és vasútkereszteződések számát figyelembe véve választották ki a leggazdaságosabban megépíthető változatot. Azért esett például a választás a most épülő nyomvonalra, mert elkerüli a gödöllői nagy emelkedőt, a HÉV-kereszteződést, valamint a nagyon balesetveszélyes kerepesi és kistarcsai szakaszt. — A gyors ütemben növekvő forgalom követeli az M— 3-as mielőbbi elkészültét, átadását ... — Valóban. Évek óta figyeljük hazánk főútvonalainak igénybevételét. A Közlekedési Tudományos Kutató Intézet vezetésével 1956-ban, 1963-ban, majd 1970-ben tartottunk országos forgalom- számlálást, mindhárom esetben azt tapasztaltuk, hogy a balatoni út után a 3-as számú főút a legzsúfoltabb. Az első nagy forgalom- számlálást követően a 7-es és a 3-as utat korszerűsítették, ily módon néhány évig megfeleltek az igényeknek. Az az M—7-es után sürgették az 1970-es tapasztalatok viszont M—3-as autópálya építésének megkezdését is, ugyanis a vizsgálat idején naponta kilencezer járművet számoltunk a Budapest—Gödöllő közötti szakaszon és előrejelzések szerint 1980-ban kétszer, újabb 10 év múlva pedig négyszer több kocsira lehet számítani, hiszen évente több mint 60 ezer új kocsit értékesít a MERKUR. Ezért is sürget bennünket az idő. Az első szakasz 1977-ben — Az első szakasz átadása — a Gödöllő veresegyházi csomópontban létesítendő autópálya-mérnökség nélkül — 1977. november 30-ra várható. (Az autópálya-mérnökség feladata felügyelni az útra, idefutnak be az út mellett 2 kilométerenként felállított segélykérő telefonok jelzései és innen utasíthatják rádión a mérnökség telepén levő, és az autópályán közlekedő autómentőket, hányadik kilométernél nyújtsanak segítséget a rászorulóknak). Nem lesz meg a tájrendezés, fásítás sem. Egyelőre „ütemben” vagyunk s az előrelátó kalkuláció következtében úgy látszik, nem lépjük túl a beruházási keretet, a mintegy másfél milliárd forintot. Örvendetes tény számunkra, hogy a KPM-től megkaptuk a megbízást a következő, a Gödöllő —Aszód közötti szakasz földmunkáinak elvégzésére, s megkezdjük a Máriabes- nyő—Bag közötti viadukt építését is. Ez azt jelenti, hogy gépeinket folyamatosan kihasználhatjuk. Czibor Valéria Kesztyűs kézzel Munkaerőgondok és egyebek a CEV-ncI Az ablakok tárva, átható ragasztószagot áraszt a lépcsőház; pvc-vel burkolják a lakások padlóját. Mind az ötvennégyet. Festők dolgoznak a felsőbb szinteken, az üres falak visszaverik minden szavukat. Augusztus 20-ra tervezik a kulcsátadást, Nagykátán. Szép a ház, kívül is, belül is. Július 4-én megkezdték a műszaki átadást, nem sok igazítani való kerül a jegyzőkönyvbe, kifogástalanul dolgoztak a Ceglédi Építőipari Vállalat emberei. A nagyközségi tanácson is ez a vélemény. Elégedettek munkájukkal. Sima a vakolat, nem csíkos a festés, pontosak az illesztések. Már az előző 42 lakást is hiánypótlás nélkül adták át. A tanácsi vezetők szeretnék továbbra is fenntartani a CÉV-vel a jó viszonyt, tárgyalnak egy újabb 80 lakásos OTP-ház építéséről. „Csigaház" A tanács elégedett. .. Igaz, annak kell lennie még akkor is, ha a most átadásra kerülő lakóház első befejezési határideje 1974. december 31. volt. Háromszor módosították ezt a dátumot: anyaghiány, létszámgondok miatt csúszott az építkezési idő. A tanács hozzájárult a halasztáshoz, zokszó és kötbér nélkül. Több okból: a középtávú tervükben 1975-re ütemezték be az 54 lakásos ház felépítését, tehát „csak”’ a féléves előny úszott el. A CÉV jól dolgozik, szerencsére, mert nincs is a környéken más építőipari vállalat. Legfeljebb a szolnokiak, ha volna kapacitásuk. Ha volna! A helyzet itt is az, mint az ország bármely területén: a beruházó örül, ha kivitelezőre talál. Dehogy ágál, berzenkedik pár hónapos határidő eltolódásért. Ugyan, mi értelme volna. Tudják, a vállalatért tíz körömmel kapnak mások. Így aztán a beruházó belátó, s minden érvet elfogad, merthogy „az építőiparnak sem könnyű”. De térjünk vissza a nagy- kátaiak galambszürke-bordó homlokzatú takaros házához, melynek ablakából festők füttyögetnek a járókelőkre. Hitel a bögrecsárdában Gödrös, rendezetlen még az udvar, ősszel kezdik a parkosítást. Tárva a felvonulási épület irodaajtaja, bizonytalan léptű, piros arcú férfi lép ki, elindul felém. — Szervusz — mondja vigyorogva, s ahogy elmegy mellettem, megcsap a pálinkaszag. Délelőtt tíz óra. Ügy látszik, pálinkás jó reggelttel kezdte a napot. — Milyen közvetlenek itt a munkások — mondom Szabó László művezetőnek s leülök az asztala melletti üres székre. — Ne is bosszantson, nem az én emberem, a szakiparhoz tartozik. A festők brigádvezetője. Most mit kezdjek vele? Ha igazolatlannak veszem a napját, képes kikérni a munkakönyvét. Ajánlottam, aludjon pár órát, aztán majd beszélgetünk. Rádolgoztatom vele a 8 órát, este kilencig. — Azt hallottam, hogy a öt miter szeles aszfaltszőnyeget „sző” a finiser a vízválasztón. Tóbiás Irén felvétele CÉV munkásai szívesen látogatják a nagykátai zugkiméréseket, a bögrecsárdákat. Valóban sokat isznak? — Nem többet, mint máshol. Már úgy értem, az építőiparban. Kérdezze meg tőlük, milyen nálunk a munkafegyelem. Gondolja, ha ingajáratban lennének a kocsma és az építkezés között, így nézne ki ez a ház? — Nem, azt igazán nem. Szép munka, csak éppen egy kicsit lassan készült el.,. — az építkezési naplóba bejegyzett kezdési időpontra gondolok: 1974. január 9. — Kevés volt az ember, nem akarnak vidékre jönni, a ceglédi munkahelyekhez ragaszkodnak. Itthagyta a vállalatot egy jó kőművesbrigád, amikor megtudták a tagok, hogy Nagykátára irányították őket. — Hisz nem a világ vége, naponta hazajárhatnak. — Sokallták a kétszer egyórás utazást. Egyetlen nagykátai munkásunk sincs, pedig kértük a tanácsot, segítsen munkásokat toborozni. A vállalat, különösen az építkezés finisében, idehozta kőműveseinek legjavát: Dobos Sándor és Veres István szocialista brigádjai vakolták az épületet. Egy hónappal ezelőtt több mint százan voltak a nagykátai munkahelyen. — Sok múlik a brigádvezetőkön. A kollektíva visszatartja a könnyelmű természetűeket is, rajtuk nem gazdagszik meg a zug borkereskedő. A tanácsot is hibáztatom: miért nem tiltatja meg a zugkimérést, számoltassa fel. Csak rontják a munkafegyelmet. Hétfőn még van pénze a munkásnak, de utána már hitelben iszik. Ügy is adnak. Hát most tegyen ellene, ha tud! A régi gárdával nincs baj, az újakat nehéz fékentar- tani. A központban Szabó László arról ismert a vállalatnál, hogy tud fegyelmet tartani, szigorú, csak kifogástalan épület kerülhet ki a keze alól. A vállalat itt rendezte meg a szakmai bemutatót a múlt hónapban. A keretes állvány készítését mutatták be, s a munkahely iskolapéldája volt annak, hogyan kell a generálépítkező- nek előkészítenie a területet a szakipar felvonulásához. Söreg Pállal, a CÉV főmérnökével találkozásunk első pillanatától nyíltan beszél gettünk. — Hiába akarnám pontosan megmondani, hogy “hány fizikai dolgozónk van. Lehet, hogy éppen most lép ki valaki tőlünk, vagy éppen új jelentkezőket talál a munkaügyön. 780 körül mozog a létszámunk. Ezt tapasztalná a PÁÉV-nél vagy más építőipari vállalatnál is. A roun- kaerőprobléma 'egyre nagyobb. Azt mondja, isznak a munkások. Mit tehetünk? Fegyelmi, megrovás „ejnye, ejnye” szöveggel. Fel se ve szik. Szigorúbb esetben fizetéscsökkentés, nyereségmegvonás. A dolgozó veszi a kalapját, s elhelyezkedik mondjuk a Bács megyei ÁÉV-nél. Ha ott teszik ki a szűrét valakinek iszákosság miatt, idejön munkát kérni. Persze, hogy felvesszük, hátha jobb útra tér. Egy bizonyos réteg mindig vándorol, csak az a baj, hogy a rossz példa ragadós. így ment el tőlünk egy jó brigád, köztük olyanokkal, akik már tíz éve nálunk dolgoztak. Nem akartak vidékre járni, pedig autóbusszal szállítjuk őket, s fél hétkor kezdődik a munkaidő. Minden szombat szabad. Azelőtt természetes volt a vidéki munkahely. Még azt sem mondhatnám, hogy kevesebbet fizetünk, mint a nagyvállalatok. — Hogyan próbálják ellensúlyozni a létszámcsökkenést? — Munkaszervezéssel. 110 millió forint az éves tervünk, tízzel több, mint tavaly. 156 lakást építünk. Nagykátán, Dabason, Monoron lakóházak, Cegléden, Nagykőrösön középületek szerepelnek idei programunkban. Igyekszünk lerövidíteni az átfutási időket, ezért egyszerre több embert csoportosítunk egy-egy munkahelyünkre. — Nagykátát hová sorolja? — Szabó László a vállalat műszaki gárdájában az elsők között van. Akik hozzá kerülnek, nem támaszthatják a falat nyolc órán át. Volt úgy, hogy szombat, vasárnap is dolgoztak az építkezésen. Szóval Nagykáta nem panaszkodhat a rangsorolást illetően. Az új cégnél Mielőtt elhagytam volna Ceglédet, felkerestem a gazdát változtatott brigádot. A Faipari Ktsz szociális épületét betonozták. Ebédidő volt, a lépcsőfokokon ülve cigarettáztak. — Lőrincz István? — Igen ... — meglepődve nyújt kezet a fiatal brigád- vezető, aztán gyanakodva végigmér. — Ok küldték? — Nem küldött engem senki. A kíváncsiság hozott. Gondoltam megnézem, mennyivel jobb itt maguknak. — Hát jobb! — hajtogatják konokul, semmi meggyőződéssel. — Velünk nem lehet csak úgy kukoricázni. Meg se kérdezték, akarunk-e Nagykátá- ra menni. Voltunk ott korábban is, az áruház építésekor. Küldtek volna most olyanokat, akik mindig Cegléden kapnak munkát. Persze, menjenek a fiatalok, miért mindig mi? Nekünk se mindegy, hogy négykor kelünk, vagy ötkor. — A munkásszállítás sincs jól megszervezve. Kivittek bennünket Nagykátára, azt mondták, majd délután jön értünk a gépkocsi. Este hétig aludtunk a fűben, még mindig nem volt sehol. Hát, ebből egyikünk sem kér... — Nem fázunk mi a melótól, öt köbméter beton bedolgozása gyerekjáték nekünk; még az idősebb szocialista brigádnak is besegítettünk, ha nem bírták szusszal. Tudták, hogy jól dolgozunk, s egyből felvették az egész brigádot ide, az Építő Ktsz-hez. Őket se bántja ? — Nem hiányzik a régi kollektíva, meg a lelkiismeret se bántja magukat? — Hm — komorodik él a brigádvezető. — őket se bántja. 'Amikor eljöttünk, még ahhoz sem járultak hozzá, hogy Cegléden dolgozzuk le a felmondási időt, pedig akkor talán még maradtunk is volna. — Cegléd, mindig csak Cegléd ... — Ahonnan az ember egyszer eljött, oda ne menjen többet vissza — csattan fel egyik kőműves. — Nevetnének rajtunk, azt mondanák, visszakönyörögtük magunkat. — Ezt a házat be kell előbb fejezni. Mit szólna a ktsz? — És amikor eljöttek attól a vállalattól, ahol 10 évig voltak, ott mit diktált a becsület, hol maradt a hűség? — Nem bántak velünk úgy, ahogy megérdemeltük volna — védekezett Lőrincz István. — Miért csak akkor ígértek mindent, amikor már kikértük a munkakönyvünket? Nekem például azt mondta az igazgató, hogy iskolára akart küldeni, mert jó művezető lenne belőlem. De miért nem mondta előbb, ha komolyan gondolta? Ott voltam ipari tanuló, 10 év alatt kétszer kaptam kiváló dolgozó kitüntetést. Azt hiszi, engem nem bánt, hogy így történt — és mérgében nagyot rúg a porban heverő féltéglába. Hiányzik a régi főnök, a sok régi pajtás. — A kapuig kísér, s csak magyaráz, nem is nekem, inkább magának. — A büszkeségeim nem engedi, hogy visszamenjek, majd talán egy-két év múlva. — A hetyke magabiztosság eltűnik hangjából, s csak nevetett, amikor úgy búcsúztam tőle, hogy legközelebb már egy CÉV-építkezésen szaván fogom az egész brigád dot. Horvátb Anita L 1
