Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 169. szám
8 ‘xMlop 1975. JÚLIUS 30., VASÄBNAP ^súlhotób Peót megyében Selmeci György három kifejezésmódja Az Új írás tavalyi novemberi számában gondolatokat keltő rajzokra figyeltem feL Alkotójukat — a fiatal tápió- szőlősi pedagógust — Juhász Ferenc mutatta be. Selmeci Györgyöt a művészet egésze izgatja, különösen a grafika, az irodalom és a film. Meghökkentő fantinovellái nem robotokról, világok harcáról, hanem az ember igazságra, harmóniára való örök törekvéséről szólnak. Verseiben a mondanivaló még szétfeszíti a formát: lázálmok, filozófiai nézetek, társak hullása kavarog a sorokban. Ősszel — a megyei művelődési központ igazgatója, Bihari József — segítségével filmszakkört indít gyermekeknek, s gyermekújságot is tervez. A Szépirodalmi Könyvkiadónak könyvborítókat készít. Az utóbbi időben több kiállításon szerepelt. Az amatőr képzőművészek megyei bemutatóján díjat nyert. Három tus- rajzát országos kiállításra javasolta a zsűri. Rajzaiban azokról a torzulásokról akar szólni, amelyeket a halál — a kapcsolatok megszakításával — létrehoz bennünk. Ezt metafizikus-szürrealista kifejezésmóddal próbálja megragadni. Elődei állócsillagok a képzőművészet egén: Bosch, Chirico, Klee, Kondor. Selmeci György 'meditativ alkat. Rézkarcai, tusrajzai, papírmetszetei a szerkesztés finomságáról vallanak. Szándéka: felmutatni az élet lényeges tartalmi jegyeit. E szándék és a megvalósítás olyan képeket eredményezett, mint a Charlie ä nagy temetésen, Vád, Kép P. J.-nek, József Attila-emléklap és az a Rad- nóti-sorozat, amely az emberi humánum örök törvényét hirdeti. Mai módszerének a pontozásos technikát vallj a* címei v hűvösséget, laboratóriumi hideg tisztaságot áraszt. Képeinek e feszültségforrása a gon- dolat-érzelem együttes kelet- f| kezését igényli a nézőtől. Most a tengerhez készül, Bulgáriába. Ül majd a par- BMS ton, s átadja magát a kék tombolásnak. Keze előtt még érintetlenek a papírlapok, szívében a teljesség igézete. Tehetsége valódi alkotást ígér. Szegedi Pál Az Orfeusz-expedíció Kép magunknak Selmeci György alkotásai VAS ISTVÁN: Motorbicikli Kik fogják és fogják-e majd kinyitni A nyugtatások titkos ajtaját? Kék villanással egy motorbicikli Vibrál, robog fekete parkon át. Ne hagyj el azon a holdtalan estén, Te is surranj be, tolvaj értelem. A dombok közt kék lámpa, ideges fény. Honnan? hová? minek is kérdezem? I BOKKON GABOR: Portré A szakosított anyai, majd a jegyesség felsőfokú oktatásának hatására sikeresen leszokott önmagáról. Konzerv álmai nem zavarják. Híreket nem hallgat, mert sohasem közölnek használható ételreceptet. Véleménye szerint a havi 8000 különben is véd a bombázások és a szívinfarktus ellen. Távolabbi tervei: talán megtanul olaszul és férjének — reggel — jobb teát főzni. MULATSÁGOS ESETEK JAKUB OBLOMOVSZKIJ: A szalmaözvegy B úcsúzáskor a feleségem gyöngéden megölelt, megcsókolt és így szólt: — Drágám, ne szomorkodj és légy figyelmes. Zárd el a vizet és a gázt, öntözd meg a virágokat, fejezd be végre a regényedet és legfőképp: hívj fel naponta ... Azzal beült az autóba és elindult. Megkönnyebbültem, tánclépésben indultam el én is hazulról és leültem az egyik közeli liget padjára, úgy, ahogyan csak olyan emberek tudnak leülni, akik előtt két gondtalan hét áll ■.. És most — gondoltam — valaminek történnie kell. Valami nagy, szokatlan dolognak. A jó kezdet fél siker...! Milyen jó lenne például, ha mellém surranna egy csillogó limuzin, a kormánynál egy fantasztikusan szép szőke nő ülne, fantasztikusan hosszú lábakkal és fantasztikusan szép kék szemekkel. Kinézne az ablakon tengerkék szemeivel és csilingelő hangon megszólítana: — Bocsásson meg, ön Hei- miglanc úr 7 — Igen, pontosan... — vá- laszolnék boldogan. — Ó, mester — folytatná csilingelve —, nem ülne be mellém a kocsiba? — És hová vinne? — kérdezném. — Akár a világ végére... — felelné lesütött szemmel. És én beülnék mellé ... Álmodozásomból autókürt riasztott fel. A járda mellett egy pompás limuzin fékezett, ablakán egy fantasztikusan szép szőke arc nézett ki rám, égszínkék szemekkel. — Bocsásson meg — szólt csilingelő hangon —, ön Hei- miglanc úr? — Igen, az vagyok... — feleltem, szinte lázálomban. — Ó, nagyon örülök... — kiáltott fel. — Kérem, üljön be gyorsan mellém a kocsiba! — És hová visz? — kérdeztem remegő hangon. — Nem túl messze — felelte. — A felesége nekiment egy oszlopnak és összetörte a kocsiját. ö kért meg, hogy vigyem önt oda. Nos, üljön már be! Mit tehettem! Beültem. (Antalfy István fordítása) A nagy mérkőzés C sak semmi lazítás! Köny- nyű vacsora, legkésőbb este kilenckor ágyba bújni és alvás. Megértettük egymást? — kérdezte szigorúan Stepper Jocótól az edző. — Legyen nyugodt, mester. Tudom, hogy a holnapi mécsesünk az Aranyláb FC ellen sorsdöntő lesz. Egyenesen hazamegyek, és fél óra múlva már durmolok is — búcsúzott Stepper Jocó, és felugrott egy 7-es autóbuszra, amely kisvártatva ott állt meg a házuk kapuja előtt. Gyors léptekkel leszállt a kocsiról, egy pillanatra lelassított, zsebébe nyúlt, elővette a lalcáskul- csot. Ebben a pillanatban könnyű, illatos kéz simított végig a tarkóján: — Szervusz, Jocó — duruzsolta egy női hang. Stepper meglepetten fordult hátra. A gyönyörű Loboda Piri állt a háta mögött, gyerekkori játszótársa. A kislány ragyogó nővé serdült. Jocó annak idején iszonyatosan szerelmes volt Piribe. Eveken át ostromolta, de Piri mindig visszautasította azzal, hogy csak jó pajtások lehetnek, semmi több. S most itt áll előtte ez a tündér. A nő szebb volt, mint valaha. S olyan rövid szoknyát viselt, amely már cenzuraköteles lett volna. — Mit állsz itt, mint egy sóbálvány? Innál velem egy kávét? — kérdezte kedvesen mosolyogva. — Boldogan. Itt a sarki presszóban egész jó duplát főznek — dadogta Jocó. — örülök, hogy egy kicsit elbeszélgethetünk a régi időkről. — Neked otthon nincs kávéfőződ? — De van — bólintott Jocó dermedtem — Akkor indulás. Nálad isz- szuk meg azt a feketét! Azzal belekarolt és máris vonszolta magával a lépcsőházba. Jocó erőtlenül tiltakozni próbált. Lelkiismeretét azzal nyugtatta, hogy egy kávé még nem a világ, attól még egy csatár remek gólokat lőhet a pályán. Alig léptek be a rendetlen legénylakás ajtaján, Piri Jocó nyakába ugrott és szenvedélyes csókjaival halmozta el, miközben diadalmasan mosolygott. Tudnunk kell, hogy Piri vérbeli szurkolója volt az Aranyláb FC-nek, amely másnap készült sorsdöntő mérkőzésre Jocó csapata, a Karburátor FC ellen. Minden áldozatot a mi csapaturuk győzelméért! — ezzel a jelszóval ajkán indult Piri, az önfeláldozó szurkoló, Jocó lakására. Az- a nemes szándék hevítette a szívét, hogy az ellenfél csatárát knock outol- ja. — Szép vagy, erős vagy, gyerekkorom óta imádlak! Nem bírom tovább nélküled! Gyere a karjaimba! — suttogta remegő hangon Piri. Becsületére váljék Jocónak, hogy hevesen tiltakozott a váratlan támadás ellen. — Könyörgöm, ne legyen ilyen erőszakost Beszéljünk inkább irodalomról, zenéről, vagy a szövetségi kapitány eddigi munkájáról — nyögte rémülten Jocó. — Enyém vagy! Nem tűrök ellentmondást! — suttogta tikkadtan Piri, és villámgyors mozdulattal eloltotta a villanyt. Jocó megadta magát a sorsának.... j másnapi mérkőzésen Jocó csapata, a Karburátor FC fölényesen, 7:0-ra verte az Aranyláb FC csapatát. Stepper Jocó, a Karburátor csodacsa- . túra, aki egymaga volt képes megnyerni egy meccset, egyszerűen ellenállhatatlan volt. A viszonzott szerelem, a megtalált boldogság szárnyakat adott a kitűnő centernek. öt parádés, bravúros gólt lőtt az ellenfél hálójába. A Karburátor FC szurkolói tomboló ünneplésben részesítették. Galambos Szilveszter KÁROLYI AMY: Szökés Kétszer tízezer napja készülődöm, nem hagytam pillanatot próbálatlanul: mint aki folyton ugrani tanul. Javamra vált a rossz, ha repülhetek, ő bennem repül. Hajtóerővé változott belül. Itt az idő, a hely, átsüvítek kék gyűrűiken. Messziről látom piciny önmagam. Hogy visszatérek, már alig hiszem. SIKLÓS JANOS: Régi történet Minden csuda három napiig tart. így volt ez Jozsó meg Vidács Manci esküvőjével is. A csudálkozást az váltotta ki a faluban, hogy Jozsót úgy tartotta nyilván a többség nyelve, mint akinek egy kerékkel többet adott a teremtő, a részeges suszter kilencedik lányát, a Vidács Mancit meg faluszépe néven be- cézgették, aztán egyik napról a másikra kihirdette a plébános úr Jozsó, meg a Vidács-lány esküvőjét. A tudós vének bölcseletébe i§ számítási hiba csúszott, mert eljárt az első kilenc hónap, de a remek tudományt nem támogatta az élet. Következett a másik, meg a harmadik kilenc hónap, de semmi új nem jelentkezett a világra. A második évben Kácsor, a tisztességben őszült nyugdíjas bakter egy vasárnap délután, szokása szerint bekáfolva — mivel nincs a világon olyan rossz bor, amit a vasutas hitelbe meg ne inna —, jövőt zengő hangon jelentette ki Böcz Ernő kocsmájában: 1 — Veri a sors a kapzsi Vidács-lányt, mer majd éccő nem lösz föd, aztán marad a bolondos Jozsó. — Mólés kend, mennyék alunni — tanácsolta Böcz az öreg baktemak. Később már csak egészen kevés s>zó esett Jozsó. meg a Vidács Manci házasságáról. Egybekeltek, aztán megvoltak magukban. Nemigen járogattak szom- szédolnl sem, mive! Jozsó tanyája jócskán kívül esett a zárt településen. Meg nyáridőben annyi volt a dolog, hogy alig győzték ketten a tizenhat kis láncot, az öreg szolgáló munkája meg any- nyit ért, mint egy gyereké.' Mire elvé- gezkölődtek, betakarítottak, új alá szántottak, úgy megvékonyodtak, mint a vedlett nyárfa őse végére. A hideg időre bevetették magukat a konyhába, aztán ott töltötték a napot meg az éjszakát. Az öreg szolgáló ellátta a jószágot, fűtött a laposra sikerült kemencében, bevitt egy-egy félzsák őrölni valót a malomba, meghát tett-vett a ház körül, ahogyan a csellengős-unalmas napok kívánták. Jozsó ritkán ballagott föl a faluba. Második vasárnaponként elment a borbélyhoz, utána benézett a templomba, onnan meg hazafelé vette az útját. Nem állt be a duruzsoló gazdák bandájába vasárnapi tercierére, vagy egy nyelet borra Böcz Ernő enyhelyes gangjára a lugas alá, mivel rendszerint megcsip- kodták a többiek. — No, Jozsó, hát aztán, hogy áll a módi, he? öleget töszöl-e ott, ahol köll... vagy akad segítség is? — gúnyolták mindig a Vidács-lánnyal. Mert hát nem is tekintették rendes gazdának. Az öreg Ballagi Jóskát, az apját nagyra tartották, a tizenhat kis lánc adta a tekintélyt. Idős Ballagi munkájával, meg a furfangjával kaparta össze ezt a kis földi vagyont — innen is származott a böcsülete. A fia. a fiatal Ballagi Jóska, a falu Jozsója úgy ült a vagyonka közepébe, hogy az ujját se mozdította. Egy téli napon, késő este az öreg Ballagi szó nélkül lefordult a kis sámliról, és többet nem állt a lábára. Elment az asszony után. A boloilfiOS JOZSÓ nyakába szakadt a gazdálkodás és csinálta, ahogyan az apjától látta. Az első két esztendőben ne- ■;hezen boldogult egyesben, később rávetette fejét a nősülésre, de ez is olyan véletlen történt, mint az, hogy Jozsó gazdálkodó lett. Egyszer ősz elején a csizmáját vitte javítani a részeges suszterhoz. és valahogy ott ragadt, mert annak az asszony lánya megáprehendálta, hogy piszkos az inge, akár a főd. — Nősülj meg. Jozsó, vigyél oda egy tisztességes asszonyt, aki rendben tart téged is. meg a gazdaságot is — feszegette Jozsó értelmét az asszony. Először csak nevetett az, félujjnyi sárga fogait vicsorgatta, és egyre hajtogatta : — Nem a... nem a ... nem kő az asszony a házba. Ki tudja, mikor kezdődött. A suszter asszony lánva mosta Jozsó fehérneműjét. szánakozásból, de tisztességes fizetségért. A tiszta alsót Manci, a legkisebb lány vitte a tanyára, és egyúttal hozott a nagy garabolyban tojást, tejfölt, friss tehéntúrót meg miegymást. Az öreg Ballagi halála után harmad esztendőre megesett a csuda Jozsóval meg Vidács Mancival. Manci is olyan magának való teremtés lett, mint a Jozsó. Nemigen mozdult otthonról, csak a vásárlás meg a piacozás okából járt be a faluba, meg nagyritkán a templomba. Mindig magáit érezte a falubeliek sandáskodó. gúnyolódó tekintetét Azelőtt a szépségét bámulták. A legények majd megvesztek érte. Körbe fonták szép szavakkal meg kétértelmű tréfákkal, miközben kerek, bögyös kötényét, mezítelen húsos lábaszárát gusz- tálták. Kicsit nyúlott, barna arcát csipkedték, nefelejcsszín szemét dicsérték, de ez mind, mind tréfa volt, mivel a legények nem gondoltak komolyan semmit. Vidács suszter elszaggatott két asz- szonyt, most a harmadikat nyűtte, és vénsógére még a felső soron lakó Teca nénit is meglátogatta néha-néha, kapatosán. Manci két nénje még lánykarában meghozta, amit nem köllött volna Jószerínt egy rendes ruhája sem volt a részeges suszter legkisebb lányának, hogy szépen, bálosan öltözzön, amikot az illendőség úgy kívánta. 'Ezért hót nem is akadt volna igazi kérője a valamire való legények közül. Most Wár nem a szépségen akad föl az asszonyok szeme meg a nyelve. Pedig olyan szép most is, mint lánykorában. Talán még szemrevalóbb, mivel a ruháit jó helyen varratta, az ízlésnek megfelelően. Kicsit megszedte magát tél végére, kigömbölyödött, és úgy mentjárt, mint valamilyen regénybeli menyecske. — Hájszen, hogyan él awa az ötfértá- lyossa, csak azt nem értem — hallotta egy alkalommal a tejátvételnél, mivel az értetlenkedő asszony nem vette észre, hogy éppen a háta mögött áll. Kivörösödött az arca. mint napáldozatkor az ég alja. Nem szólt semmit, elvégezte a dolgát, és ment hazafelé. Igaz, Jozsó meghaladta a negyvenet, Manci még csak a húszat, de ez a korkülönbség nem okozott kellemetlenséget. De ilyenkor, ha nagyon szíven ütötte a sérelem, mélyet szúrt rajta a hegyes, piszkos nyelvek tüskéje, legidősebb nénjéhez állt be panaszkodni. — Irigyek rám a faluban, mert van egy-két jó ruhám — véleményezte a megjegyzéseket. — Hagyjad rájuk Manci, rosszabb, ha összeállsz velük — okosította az idősebb. Sokáig beszélgettek és hallgattak egymás mellett a konyhaküszöbön, vagy a pajta alatt á szárízék tetején, vagy ahol érte őket a megállapodott beszélgetés. Egy alkalommal jól kibeszélget>
