Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 169. szám
1975. JÚLIUS 20., VASÁRNAP velcro 3 Hajnaltól alkonyaiig Arátokká! az irsai dombokon Félbevágott forintok Az akácosokkal szegélyezett keskeny földúton csendes zümmögéssel gördül a fekete Volga, úgy suhan, akár a betonon. Pedig egy-két napja a kombájnoknak és a vontatóknak sem volt tanácsos erre járni, a legkisebb esőtől is olyan csúszóssá válik a löszös, agyagos talaj, hogy a legerősebb gépeket is itt marasztalja. Az ablakon beáramló levegő sem hűsít, rekkenően bá- gyasztó hőség áraszt el mindent, szinte vibrál a levegő; árnyékban is több lehet harminc foknál. Az albertirsai Dimitrov Tsz határában a Fekete-részen járunk, néha ki-kilátni a partoldalak fölött, a dimbes-dombos vidéken lustán nyújtózó gabonatáblákra., Amíg az aratókat keressük, Farkas Pál fez-elnök arról tájékoztat, hogy néhány napja fogtak hozzá a búza betakarításához, s a 600 hektáros terület 12 százalékával végeztek eddig. Az eredmények biztatóak, hektáronként 35 mázsá- nyi szemet vihettek a raktárakba, a malmokba. Az esőzések miatt meglcéstek a munkával, kisebb jégkár is volt errefelé, s a táblákon legalább 30 százalékos a dőlés, ami önmagában is nehezíti az aratást. Ráadásul a terület nagy része domboktól szabdalt M nyár tizennégy pillanata Feltűnik az első kombájn, amely az út mentén hatalmas porfelhőbe burkolózva nyeli a kalászokat. Szinte egyszerre állunk meg az akácok tövében, ahol Fekete János, a Gödö'iői Agrártudományi Egyetem harmadéves hallgatója kénytelen félbehagyni a tízórait, s bennünket is odébb tessékelnek, hogy a berzenkedő monstrum a tábla csücskében . ágaskodó néhány, négyzetméternyi búzát is bo-. falhassa. A fiatalember — aki a nyári szünidő egy részét tölti itt. maga is irsai —, blokkfüzetében böngész, majd rövid fejszámolás után mondja: eddig körülbelül 30 vagon- nyi szemet vihettek el a tábláról a vontatók, s egyre jobbal halad a munka — mutat a távolabbi dombok felé, ahol másik négy kombájn sürög- forog. Petró János — egyike a legrégebbi kombájnosoknak, 1961 lágtörténelmi győzelmének jubileumát is. Ezt fejezték ki azzal is, hogy az ünnepi megnyitó első műsorát — Barátság címmel — kitűnő szovjet ének- és táncegyüttes nyújtotta. Óriási siker és baráti fogadtatás követte fellépésüket. A nézők, az ünneplők között — a szocialista együttműködés megnyilvánulásaként — részt vettek a testvérlapok képviselői is: a Znajnja fő- szerkesztője, a szovjetunióbeii Kalugából, a Jihoceska Pravda főszerkesztő-helyettese, a csehszlovákiai Ceske-Budejo- viceból és e sorok írója, a Pest megyei Hírlap képviseletében, valamint a kalugai és Ceske-Budejovice-i rádió-televízió képviselői, s üdvözletét küldte a bolgár és a lengje! testvérlap, a Rodopszki Usztrem és a Gazeta Bialos- tocka. Az ünnep alkalmul szolgált a további együttműködés fejlesztésére is, hiszen a célok, feladatok olyannyira közösek. A nemzetköziség gondolata sok más szép formában is megnyilatkozott. Már magában véve abban is, hogy a bevétel egy jelentős részét — mint ahogyan az NDK más megyédből is — nemzetközi szolidaritási célokra fordítják. S igen kedves, szinte megható volt az a néhány asztal, amelynél asz- szonyok, lányok árusítottak ízléses kézimunkákat, apróbb- nagyobb dísztárgyakat. Valamennyi a Suhl megyei nők kezemunkáját dicséri, ők készítették azért, hogy az értük befolyt összeget a nők nemzetközi éve alkalmából ugyancsak a’ szolidaritási alap javára küldhessék meg. Táncosok és énekesek, az ország legnevesebb együttesei, óta tizennegyedik aratása ez a mostani — a hajnal óta ser- kedt, finom szökés borostát simogatja az álián, s lassú, csendes szavakkal válaszol a kérdésre. — Hogy az idén nehezebb dolgunk van-e? Nem könnyű a terep, puhább a föld, mint tavaly ilyenkor volt, nem is egyfelé, hanem össze-vissza dőlt a gabona. Így lassabban haladunk. Tavaly „ilyenkor szelesebb idő volt, most erősen párás a levegő, mégis jobban bírjuk. Az új SZK— 5-ös masinákon jó szolgálatot tesz a napellenző lemez, s a fülkében működő ventillátor kevesebb port és pelyvát enged be, mint az öregebb gépeken. — Hogyan állja az új gép a próbát? — Ami igaz, az igaz, jobban hozzá kell még szoknunk, sok mindenben eltér a régitől az SZK—5-ös. De az biztos, hogy érezhetően többet bír, mint az elődje és remekül kidolgozza a terményt. Persze, á nehéz terepen most is előfordulnak kisebb hibák, olykor-olykor pengetörés miatt is le kell állni. — Mikor kezdtek ma? — A jó gépeknek köszönhető, hogy ma már nem olyan szoros ez a munka, mint régebben, amikor hajnali 4-től hajnalhasadtától a határban kellett dolgozni. Most reggel fél hatkor gépkarbantartással, kisebb javításokkal kezdjük a napot, s nyolc óra tájban, mikor már felsziíkkadit a harmat, rámegyünk a táblára. Alkonyaiig, este nyolcig meg sem állunk. Roppan a szem Közben roskadásig megrakott vontató áll meg mellettünk, az elnök felkapaszkodik ,a , pótkocsira, néhány marékra valót átcsorgat egyik tenyéréből a. másikba, mintha a szemek súlyát próbálgatná, majd kezét arcához emelve belekóstol. Kérdő pillantásomra elégedetten bólint: príma száraz, jól roppan a szem — mondja. Épphogy csak leugrik a vontatóról, Flórián József, máris kiegyenesedik a traktor nyergében és tovább dohog — ez a második fordulója. Pilisre viszi a rakományt. Petró János pedig kérdésemre precíkitűnő szólisták, táncdalhíres- ségek váltották egymást a szabadtéri színpadokon, amelyek körül kora reggeltől késő éjszakáig ezrek tolongtak. Valóban ünnepelt az egész város, jó kedvűén szórakozott két napon át együtt sokakkal a megyéből, ahonnan ugyancsak nagy számban érkeztek e kedvelt, minden évben várt alkalomra. Külföldi együttesek, külföldi énekesek is fölléptek: a szovjeteken kívül csehszlovák, bolgár, román művészek (sajnos az idén magyar szereplőkkel nem találkoztunk, pédig sokan emlegették az éppen az NDK-ban vendégszereplő Fonográf együttest), nagy sikere volt a berlini televízió balettjének is és szinte mindennek, amely- lyel a Freies Wort olvasóinak kedveskedni igyekezett. Ezt állapították meg a megyei vezetők és a Freies Wort vezetői is azon az estén, amelyet — figyelemre méltó megbecsülésként — a sajtóünnep után rendeztek mindazoknak, akik önzetlen társadalmi munkában vettek részt a rendezvények lebonyolításában, sikerének előmozdításában. Ha valaki csak ezt, a Stadthalle nagytermét fehér asztalok mellett megtöltött százak sorait — a közreműködőket — látta volna, már akkor is fogalmat alkothatott, milyen nagyszabású vállalkozásról volt szó. E százak kellettek ahhoz, hogy tízezrek szórakozhassanak, élvezzék a műsorokat, járják a bazárok sorait és fogyasszák a folyton, szinte megállás nélkül sütött, kedvelt thüringiai kolbászfélét, a Bockwurst-ot. ínycsiklandozó csemege ez a faszénparázson sütött kolbász (állítólag ötvenezernél több fogyott el belőle) éppúgy, zen sorolja: a kombájn tartályába húsz mázsa fér, naponta 160—200 mázsányit aratnak le, de ilyenkor, ha nagyon dől a tábla, valamivel kevesebbet. — Ebben a hőségben, erőltetett munkatempóban, bizonyára alaposan megéheznek délre. — Bizony, tudják ezt a konyhán is, tegnap például nagyszerűen elkészített tejfölös zöldbablevest, s akkora adag disznótorost hoztak, hogy meg sem tudtuk enni. A védőital meg citromos tea. Éppenhogy kimondja, amikor Murár Ferenc, a másik gép segéd vezető je jókorát húz a hűvösben megbúvó kannából, mielőtt letörölné homlokáról a gyöngyöző verejíék- cseppeket. — Rettentő meleg van, még úgyis gyakran megszomjazi.k az ember, hogy egy-két forduló után váltjuk egymást — mondja. Az imént akadt egy kis javítanivaló a hidraulikán, de gyorsan elkészülnek vele, s így ma még alig álltak néhány percet. Zöld labirintus Búcsút intünk az aratóknak, de határszemlénk még nem ért véget. Az elnök nem állhatja meg, hogy ne vessünk egy pillantást a 400 hektáros, gyönyörűen fejlett kukorica- táblára. Érthetetlen számomra, hogyan akarja megmutatni a kukoricást, hiszen mintha betonfalakból épített labirintusokban járnánk, amerre csak megyünk, két és fél méteres magasságra nőtt kuko- ricaerdő szegélyezi az utat. Egyszercsak megállunk: — Itt a kilátó — mondja kísérőm. Széthajtja a szúrós-vágós leveleket, s egy szalmakazal tetejére kapaszkodunk fel, ahonnan valóban csodálatos látvány tárul elénk. Ameddig a szem ellát, sárga címert bontogató zöld tenger mindenfelé, s mivel különböző fajtákat termesztenek, dtt-ott szabályos téglalap alakú, különböző színárnyalatú foltok tarkállnak. Szinte zümmög a csend a tájon, néha langyos fuvallat érinti arcunkat s szinte érezni a sűrű sorokban keményen magasodó növények lélegzetét. Kovács György -Attila mint az utakon végig sütött, a mi rablóhúsunkhoz hasonló saslik, melyet ugyancsak tömegesen fogyasztottak, jócskán öntözve utána a habzó sört. Pompás, hangulatos két napot zártak a tűzijáték késő este magasba szökő színes Tételezzük fel, hogy altad olyan ostoba ember, aki megépítteti a házát — sok pénzért ! —, de ajtót, ablakot nem rakat a helyére, nem költözik be, hanem hagyja a majdnem kész épületet évekig állni. Közben persze fizeti az adót, a szükséges javításokat; költ, haszna pedig semmi. Lelni ilyet? Aligha. Am néhány kérdésben, ügyben ezt a szerepet kényszerül vállalni a társadalom. Akkor például, amikor a befejezetlen beruházások következményeit viseli. Szubjektív gyengeségek Figyelemre méltó fogalmazásban ír erről egyik, közelmúltban megjelent tanulmányában Lázár György, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke Leszögezi: „A tervszerűbb és gyorsabb munkát ma már nem elsősorban a sokszor emlegetett anyagi érdekeltség hiánya akadályozza — bár itt is van javítani való, és a kormány éppen a közelmúltban hozott e kérdésben intézkedéseket —, hanem az előkészítés elégtelensége, a feladatok méreteihez és bonyolultságához képest elavult szervezési formák, a szállítási és a kooperációs fegyelem lazaságai, vagyis nem az objektív feltételek hiánya, hanem jobbára a vezetés, az irányítás szubjektív gyengeségei késleltetik." A megyében a befejezetlen beruházások aránya — a pénzbeli ráfordításokat tekintve — másfélszerese az évenként átadásra kerülőknek, önmagában ez a tény nem mutat bajt. A hiba ott van, hogy a .befejezetlen beruházási állomány 45—50 százalékát olyan létesítmények teszik ki, amelyeknek átadási határideje lé járt! Azt természetesnek tarthatjuk, hogj? a több éven át épülő nagyberuházások mindaddig „befejezetlenek”, amíg meg nem kezdik szolgálatukat, azaz a beruházási tevékenységnek törvény- szerű kísérője bizonyos értékű befejezetlen állomány. Ezt az értékhatárt azonban az irányítás, a vezetés szubjektív gyengeségei miatt régen túlléptük, A befejezetlen beruhászikrái, petúniái. Szórakoztak és ünnepeltek elégedetten a suhliak. S az Emst Thälmann tér egyik oldalfalán maradandóan hirdette egy felirat Johannes R. Becher szavait: „A hatalom megadatott nektek, hogy soha, soha többé ne adjátok ki a kezetekből.. Lőkös Zoltán zások értéke ugyanis ma nagyobb, mint az egy év alatt beruházásokra összesen kiadott forintoké! Mi a szabály? Országosan is, a megyében is kínálkoznak példák a szervezett munkára, a beruházás határidőre történő befejezésére. így épült meg például a vegyianvag-nagy kereskedelem raktártelepe Tárnokon, ezen a módon sikerült a tervezett időben, az előre megállapított költségekkel átadni a Göd és Léva közötti 400 kilovoltos távvezetéket — bár itt bizonyos kiegészítő létesítményekkel gond volt —, az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi törpemotor-gyárát. Ugyan nem fogytunk ki az előzőekhez hasonló példákból, mégis azt kell megállapítanunk, hogy ezek a szabályt erősítő kivételek. Sajnos nem számít ritkaságnak az olyan eset, mint például a Rákos és Űjszász közötti második vágány építéséé, ahol a fedezeti források apadja hosszú évekkel tolja el az átr adás lehetséges időpontját, vagy ahol különböző rendezetlen kérdések felszínre kerülése. miatt — mint az Állat- tenyésztési Kutató Intézet Herceghalomra telepítése — a beruházás csak a félig használtak, félig kamatozók közé sorolható. Az ilyen és hasonló esetek tipikusak, bizonyítva, az előkészítés időszaka nem azzal telik el, amivel kellene, s a legfőbb okok élén ez, a rossz előkészítés áll, amikor a befejezetlen beruházások növekvő állományának magyarázatát keressük. Számítanak a szervezetlenségre Anyaggyűjtés közben több elgondolkoztató jelenségre, törekvésre bukkanhatunk. Egyebek között arra, hogy a kormány által gyorsított kivitelezésre kijelölt Dunamen- ti Hőerőmű Vállalat fi.—171., illetve a Dunai Kőolajipari Vállalat II. elnevezésű beruházásokat mások is követni akarják, persze, nein a kivitelezés gyorsítását, hanem az anyagi kedvezmények megszerzését értve ezen! Sőt, a két említett beruházáson is tapasztalható, némely vállalatoknál, hogy puszta pótlólagos pénzszerzési lehetőséget látnak a kormány nyújtotta kedvezményekben, azaz ugyanazt akarják nyújtani, mint eddig, csak éppen több pénzért!... Ezzel megegyező, azaz elfogadhatatlan gyakorlat az is, hogy a vállalatok — elsősorban a szerelőiparban — tényleges kivitelezési képességükön túl, nem egyszer azt 30—35 százalékkal meghaladóan szerződnek különböző feladatokra, azaz eleve számítanak a szervezetlenségre, a határidő-módosításokra! E „betervezett szervezetlenség” a beruházás első pillanatától kezdve érezteti erkölcsi romboló hatását, mert szinte drukkolnak egymásnak, nehogy határidőre készen legyen egy-egy részfeladattal a másik, mert ők csak egy hónap múlva tudnak kellő létszámmal felvonulni. Nem több, csak pénz Meglepően sok panaszt hallani a nagyberuházásokon dolgozó vállalatoktól, főként ami anyagi érdekeltségüket illeti. Holott — s erről szemérmesen vagy inkább szemérmetlenül hallgatnak — a nagyberuházásra kijelölt vállalatok a kormányhatározatot megelőzően is négy százalékkal magasabb haszonkulccsal dolgozhattak, mint az egyéb beruházásokon tevékenykedők, s az így keletkező többletpénz tetemes részét a dolgozók anyagi ösztönzésére fordíthatták volna. Nem, vagy alig éltek ezzel a lehetőséggel, miközben siránkoztak! Ki érti ezt? Ahogy az is érthetetlen: a szak- és szerelőipar sematikus magyarázata mindenfajta késedelemre, a pénzhiány, s a gépesítés ebből következő alacsony színvonala, ám a felkínált forintokat, amelyek a gépbeszerzést segítik, nem vették igénybe! Talán csak nem azért, mert az állam hitelként adta volna?! Ajándékot, vissza nem fizetendő támogatást vártak? Bizonyára. Mert már-már elképesztő, mennyire csak a pénzt látja a kivitelezők többsége egy-egy beruházásban, teljesen mellékesen kezelve a beruházás népgazdasági szerepkörét, fontosságát. Semmi kockázat, nagy haszon Persze, ne sejtsünk semmiféle rejtélyt az előbb vázoltakban. Az érthetetlennek látszó vállalati magatartásnak van magyarázata. Az a széles körben élő felfogás, hogy semmit nem kockáztatunk, de minél nagyobb haszonra törekszünk. Nyers ez így? Lehet. Am, igaz! A harmadik ötéves tervben a nagyberuházások átlagos értéke 2,5—3 milliárd forint között volt — a Dunamenti Hőerőmű Vállalat első építési szakasza például valamivel többe, mint három milliárd- ba került —, a negyedik ötéves tervben viszont 8—9 milliárd forintra emelkedett. (A DHV második és harmadik építési szakaszának költség- előirányzata 7,7 milliárd forint.) Az ötödik ötéves tervben viszont már 15—20 milliárd forint értékű nagyberuházások kerülhetnek a programba, sőt, némely létesítmény ennél is hatalmasabb pénzösszeget követel, ám ritka az a kivitelező, mely ezzel arányban korszerűsítette volna szervezetét, ún. lebonyolítási kapacitását. Márpedig a befejezetlen beruházások állományának gyors gyarapodása arra figyelmeztet, hogy nagy értékű létesítményeket nem lehet pallér-szintű szervezettséggel időben és elfogadható költségekkel tető alá hozni. Szavak helyett Ez a pallér-szint az oka annak, hogy a beruházásokra kiadott forintjainkat, ami a hasznot illeti, félbevágják a kivitelezés hibái, a lassúság, az áttervezés, a többletmunkák kusza szövevénye, stb. Hazánkban a beruházások átlagos kivitelezési ideje az indokoltnál kétszer, két és félszer nagyobb! Azaz a társadalom kiadásai fejében a hasznot csak nagy késedelemmel remélheti, pedig mód lenne, hogy előbb hozzájusson. A vállalatok, amikor megkapják kijelölésüket egy-egy nagyberuházásra, pusztán a munkalehetőséget, a pénzkeresés módját látják ebben, s nem azt a kötelességet, mely a népgazdasági, ágazati ösz- szefüggésekből adódik, holott kétségkívül ez utóbbi az első. E kötelezettség felismertetése és érvényesítése ma á beruházási tevékenység leggyengébb pontja, s ez minősíti mind a beruházókat, mind a kivitelezőket, s természetesen irányító szerveiket is. Ezért történhet meg, hogy hírhedtnek számító vállalatok — mert vannak ilyenek, a beruházók már a nevük hallatán rettegnek! — nagy nyugalommal tesznek ígéreteket, aláírják a szocialista szerződéseket, s utána folytatják ugyanúgy, ahogy addig is csinálták. ..! Sok mindent kell termi annak érdekében, hogy csökkenjen a befejezetlen beruházások állománya. Mégis, joggal hisszük, hogy a legalaposabb vizsgálatra — s azt követően intézkedésekre —, ott kell módot keríteni, ahol a legtöbb nyerhető meg. Azaz a vezetés, az irányítás szubjektív gyengeségeinek következetes fölszámolásánál. Mészáros Ottó A nők szolidaritási asztalainál. A sulii! sátrak között a sajtóünne pen.
