Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-01 / 152. szám
19:5. JŰLIUS 1., KEDD Megtartatták a képviselők póiválasztásál Az országgyűlési képviselők 1975. június 15-én tartott általános választása során három országgyűlési választókerületben a jelöltek nem kapták meg a törvényben előirt szavazat- többséget. A pótválasztásolcat — az Országos Választási Elnökség döntése alapján — június 29-én tartották meg. A pótválasztások a törvény előírásainak megfelelően folytak le. Az érintett választókerületekben a névjegyzékbe felvett 58 218 választópolgár közül 55 916 (96,0 százalék) járult az urnákhoz. Mindhárom országgyűlési választókerületben megválasztották a képviselőket. A pótválasztások eredménye szerint Győr-Sopron megye 1. számú választókerületében Pál József, Somogy megye 11. számú választókerületében Simon Ernöné, Szolnok megye 10. számú választókerületében Szend- rei Gábor lett az országgyűlési képviselő. Irányelvek a következő öt évre Mól szükséges módosították a szabályokat fl kollektív szerződésekről tárgyalt a SZOT elnöksége A kollektív szerződések 1974. évi végrehajtásának, s idei módosításának tapasztalatairól tárgyalt hétfői ülésén a SZOT elnöksége. A vállalati vezetők már az év elején megvitatták a dolgozókkal, hogy a kollektív szerződések szabályai valóban érvényesültek-e, s ahol szükséges volt, a szabályokat módosították. A szakszervezeteit tapasztalatai szerint a vállalati beszámolók, az értékelések tartalmasabbak voltak, mint korábban, alaposabban vizsgálták, hogy a kollektív szerződések a kívánt mértékben segítették-e a vállalati gazdálkodást, megfelelően ösztönözték-e a vállalatokat a munkásosztály helyzetének további javítására, a nőpolitikái, az ifjúságpolitikai és a népesedéspolitikai intézkedések végrehajtására. A legtöbb vállalatnál a kollektív szerződések alapvető rendelkezéseit nem módosították, csupán azokat az intézkedéseit, amelyek az évi eredményektől függnek, vagyis a részesedési alap felosztásának arányait, sok helyütt pedig a korábbinál kedvezőbb feltételeket kívánnak teremteni a nők, a fiatalok, a nagycsaládosok munkájához. Az. idén a vállalatok többségében azoknak a bérét akarják az átlagosnál gyorsabban növelni, akiknek a keresete még nem éri el. az országos szakmai bértáblázatban megszabott alsó határt. Az öt évre megkötött kollektív szerződések az idén lejárnak, s mint a SZOT elnöksége megállapította, a feltételek adottak a következő ötéves szerződések megkötéséhez. Az elnökség a mostani ülésen megtárgyalta a munkaügyi miniszter és a SZOT irányelveit az 1976—80-,as évekre szóló kollektív szerződések megkötéséről. R törvény mu életbe lép Többet adhat a társadalom Az MSZMP XI. kongresszusa sokoldalúan foglalkozott társadalombiztosításunk értékelésével, és megjelölte a továbbfejlődés útját is. Az országgyűlés áprilisi ülésszakán megalkotta a társadalombiztosításról szóló, 1975. évi 11. törvényt — amely a mai napon lép életbe —, és ezzel új fejezetet nyitott a magyar társadalombiztosítás történetében. Szocialista társadalmunk alapvető érdeke és elemi kötelessége, hogy gondoskodjon az öregekről, a betegekről, a munkaképtelenekről és a gyermekes családokról. A társadalombiztosítás társadalmi és gazdasági életünkben rendkívül fontos szerepet tölt be, és szocialista államunknak a dolgozók érdekeit szolgáló egyik alapvető intézménye. Személyi igazolvánnyal A törvénnyel együtt sor került a gyógyító-megelőző ellátás keretében az egészségügyi ellátás állampolgári joggá nyilvánítására. A mai naptól minden állampolgár személyi igazolványának felmutatásával igénybe veheti az orvosi vizsgálatot és gyógykezelést, a kórházi ápolást, a szülészeti ellátást, a mentőszállítást, a korábbi térítéssel, illetve kedvezményekkel a gyógyszert és a gyógyászati segédeszközt, valamint a gyógyfürdőellátást. A törvény számos új vonást, kedvezményt rögzít, a társadalombiztosítási gondoskodás további kiterjesztésétől a betegségi és az anyasági ellátás fejlesztéséig, a családi pótlék szabályainak korszerűsítésétől a nyugdíjrendszer egységesítéséig és továbbfejlesztéséig. Számos olyan intézkedéssel találkozhatunk a jogszabályban, amely korábban a mindennapi beszélgetés, egy-egy parlamenti vagy éppen népfronttanácskozás, falugyűlés témája volt. A társadalmi munka jelentőségét és fokozott megbecsülését juttatja kifejezésre például az a rendelkezés, amely baleseti ellátást biztosít a társadalmi munka közben történt esetleges baleset esetén. Éppen Pest megyében évről évre százmilliós értékeket teremt a társadalmi összefogás, a társadalmi munka, megnyugtató tehát a jognak ez a kiterjesztése. Az elmúlt hetekben lapunkhoz is érkeztek levelek, reflexiók, amelyek a családi pótlék körüli változásokkal foglalkoznak. Azok is egyetértéssel fogadták, akik csupán érdek nélküli szemlélői, hogy a jövőben családi pótlék csak annak a szülőnek, gondozónak, eltartónak folyósítható, akinek ott él a háztartásában a gyermek. Még kivételes esetben sem fordulhat elő ezután, hogy olyan személy kapjon családi pótlékot, akinél gyermek nincs. Gond volt Pest megyében is A múltban joggal kifogásolt helyzet adódott esetenként egyes elvált szülőknél. Ha egy kétgyermekes házaspár elvált és mindegyiknél egy-egy gyermek maradt, a családi pótlék szempontjából mindkét szülő egy-gyermekesnek számított. Mától fogva ilyen esetben a szülők értelemszerűen kétgyermekesek, s példánknál maradva a családi pótlékot megfelezve kapják. A mezőgazdasági szövetkezetek tagjai eddig gyermekenként havi ötven forinttal ala- csonyobb családi pótlékot kaptak mint a munkások és alkalmazottak. Ez a különbség ugyancsak megszűnik a mai naptól. Ma lép hatályba egy másik szociálpolitikai intézkedés: az alacsony nyugdíjak emelése, ami szintén azt jelzi, hogy társadalmunk teherbíróképességének arányában egyre többet tesz a lakosság különböző rétegei közötti, életszínvonalbeli aránytalanságok csökkentéséért. A rendelkezés Pest megyében is — az országos arányhoz hasonlóan — a nyugdíjasoknak körülbelül a kétharmadát érinti, valamint sok ezer járadékost, árvát, szociális segélyben részesülőt. Az emelést a szocialista elveknek és mindannyiunk igazságérzetének megfelelően differenciáltan hajtják végre, azaz többet kapnak azok, akik régebben mentek nyugdíjba, illetve azok, akiket a köznyelv kisnyugdíjasoknak nevez. Ügy véljük, hogy utalnunk kell a törvénynek egy másik, Pest megyében is nagy visszhangot kiváltott intézkedésére, ez a munkaviszonyban töltött Befejeződött az 0D01 jubileumi találkozója A Miskolc szomszédságában levő festői szépségű Csanyik- völgyben vasárnap került sor az országjáró diákok országos találkozójának táborbontására. Az ország minden részéből megközelítőleg 1600 diák vett részt az egyhetes jubileumi táborozáson. A találkozó résztvevői tájékozódási versenyen vettek részt a Bükk-fennsíkon, a Miskolc múltjáról és jelenkori fejlődéséről rendezett várostörténeti Ki mit tud során mintegy száz kérdésre kellett válaszolniuk. A diósgyőri vár ódon falai között a sárospataki diáknapok legjobb együttesei adtak műsort. idő beszámításával kapcsolatos. A mai naptól lehetővé vált, hogy okirati bizonyíték alapján a nyugdíj megállapításánál az 1929 óta munkaviszonyban töltött időt is beszámítsák, akkor is, ha a munkaviszony fennállása idején nem járt biztosítással. Ez különösen a volt mezőgazdasági cselédeknek, napszámosoknak kedvező, akikre a biztosítást csak 1939- től (a nődolgozókra 1945. szeptember 1-től) terjesztették ki. Nem kevesen vannak ilyenek Pest megyében.; A jogszabály lehetővé teszi, hogy korábbi biztosítással nem járt munka- viszonyukat a helyi tanáccsal igazoltassák. Példák hosszú sora Hosszan idézhetnénk még a példákat a szakmunkások nyugdíjkedvezményétől a fiatal korban megrokkantak kedvezményéig, a sorkatoni szolgálat idejének beszámításától az árvákra, idős rokkant szülőkre, özvegyekre vonatkozó intézkedésekig. A ma hatályba lépő intézkedések tovább növelték a társadalmi juttatások arányát. Ez ma már a dolgozók jövedelmének mintegy 30 százaléka. D. G. Egyenesbe Gondokkal küzdő vállalatoknál sűrűn hallani: ha egyszer egyenesbe jutunk, altkor ... Rögtön megkérdezhetjük: mi lesz akkor? Elfogynak a tennivalók? Mindenki csendes pihenőre vonulhat? Nem szónoki kérdések ezek, mert egy általánosan élő, már-már kiirtha- tatlannak tűnő ^tévhitre világítanak rá. Arra, hogy a vállalatok a. stabilitást — egyensúlyi helyzetüket — úgy értelmezik, mint változatlanságot, az adott állapotok megőrzését. E megőrzés azonban megmerevedés, s az ilyesfajta „stabilitás” elháríthatatlan következménye az elmaradás. A vállalat tehát akkor jut egyenesbe, ha kiépíti azokat a kereteket, amelyek között képes rugalmasan, folyamatosan igazodni a módosuló kereslethez, felhasználáshoz. Elfogadott igazság Tekintélyes számban lelni még tisztázatlan, rendezetlen kérdéseket a Csepel Autógyár jövőbeni fejlődését illetően, ám megítélésünk szerint a leglényegesebb változás már végbement. A gyár vezetése nemcsak elfogadta, hanem a gyakorlatban érvényesítette azt az igazságot, hogy a súlyos gondok enyhítésének egyetlen útja a termékszerkezet átalakítása, még akkor is, ha ez nehéz terheket rak az egész közösség vállára. 1970-ben a gyár árbevételének 97 százalékát az ún. hagyományos termékek, azaz a hosszú ideje készített járművek, motorok, részegységek, alkatrészek tették ki. 1974- ben ez az arány 40 százalékra csökkent, miközben maga az árbevétel összege a négy évvel korábbinak a két és félszeresére növekedett. Némi fényt vet arra, milyen léptéket követel az igazodás, ha a szervókormánygyártásra hivatkozunk. Ezt a terméket — a mainál persze sokkal kezdetlegesebb típusát — kis darabszámokkal 1968 óta készíti a szigethalmi gyár. A műszaki fejlesztésnek, a nemzetközi kooperáció növekedésének köszönhetően tavaly már 14 500 darab szervokormány került ki a közben felépült, a gyártásra megfelelő körülményeket nyújtó üzemből, s idén 20—22 ezer között kell lennie a kibocsátott mennyiségnek. Nagyot lépve előre: amennyiben sikerül a tervezett nemzetközi együttműködést tető alá hozni, a szervókormánygyártást 1980-ira évi 120 ezer darabra növelhetik! A makacsság ára Ne tagadjuk: rengeteg gond, idegesség, vita közepette születtek, születnek ezek az eredmények a gyárban, s azt se Koszorúzás és tudományos ülés a Semmelweis-évíordulón Kegyeletes ünnépség zajlott le tegnap a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórháza előtt, a névadó emlékművénél. fiz intézmény dolgozói megemlékeztek a nagy előd, Semmelweis Ignác születésének 157., illetve halálának 100. évfordulójáról Ünnepi beszédében dr. Deák József megyei radiológus szakfőorvos méltatta Semmelweis életművét. Ezt követően Vereczkeí Mariann és Tonigold Tiborné gyermekápolónők a kórház i zőket is. , kollektívája nevében az emlé-1 kezés koszorúját helyezték el a Semmelweis-szobor talapzatánál, valamint a kórház falán levő emléktáblánál. Az évforduló tiszteletére a kórház Székács-termében tudományos ülést rendeztek. Ez alkalomból dr. Hárdi István, a megyei Ideggondozó Intézet igazgató főorvosa arról tartott nagy figyelemmel kísért, érdekes előadást, miként és hogyan hat a betegség az ember személyiségére, figyelembe véve a környezeti tényef. g. 1 hallgassuk el, hogy nem nél- | külözhették a szigethalmiak a megyei politikai testületek, elsősorban is a megyei pártbizottság segítségét. Ez azonban nem arra vonatkozott, amit a gyárnak módjában állt megtenni — azaz, nem a gyár helyett vállalták az érintettek ezt a szerepet —, hanem olyan ügyekre, amelyekben a gyár J már nem léphetett, mivel hatókörén túl voltak azok. Elismerést érdemlő makacsságot tanúsítottak a gyár vezetői abban, hogy miközben bizonyos termékfajtáknál elismerték a tényleges népgazdasági érdekek döntő súlyát — hosszú időn át minimális nyereséggel készítették az önjáró autóbusz fenékvázakat —, más termékeknél nem fogadták el kritikátlanul a vélt népgazdasági érdekek hangoztatását, így az azonnali, vagy legalábbis a radikális ütemű felszámolás helyett továbbra is készítik gépkocsijaik több típusát, mert bebizonyították, van rá kereslet jó néhány külföldi partnernél, s a kivitelre a népgazdaság sem fizet rá. A fejlesztésben és az ésszerű termékösszetétel-változtatásban tanúsított makacsság ára meggyőző: 1974-ben a gyár 465 millió forint nyereséget ért el, annyit, mint fennállása alatt egyetlen esztendőben sem. Nincs megkötött kéz Indokolt ellenvetésnek látszik, hogy az autógyár termékei, berendezései bizonyos határokon belül lehetőséget nyújtanak a mozgásra, ám mit tegyen az az üzem, ahol egyetlen szűk termékcsoport előállítására alkalmasak a műszaki adottságok? Valóban, a Cement- és Mészművek váci gyárában aligha lehetne mást, mint égetett meszet, s néhány cementfajtát készíteni. Nos, mégis éppen ez a gyár bizonyította be, hogy a nagy on _ is kanyargós útról rá lehet térni az egyenesre; nem csupán a termékszerkezet változtatása kínálhat biztonságot, -hanem az is, ha létrejön a szervezettség minőségében más szintje, ha tökéletesednek a gyártás körülményei és eszközei. Az éveken át cipelt adósság — a termelési tervek teljesítésében éppúgy, mint a költségek alakulásában — nem azért szűnt meg, nem azért válhatott többletté, mert a külső körülmények a kezére játszottak a gyárnak, hanem azért, mert fölismerték, hogy nincs megkötve a kezük! Módjukban áll sokféle dolgot megtenni — amit korábban is hasznosíthattak volna, de az akkori szemlélet csupán a bajok összegezésére s nem felszámolására volt elég —, s éltek ezzel. Nemcsak a termelési tervet bővítették, hanem a követelményrendszert is. Rájöttek: o kiegyensúlyozottság a követelmények állandó újrafogalmazásából születhet, s nem egyenlő a már elért termelési, gazdálkodási színvonal megőrzésével. S az a gyár, mely hosszú évekén át ahhoz szokott hozzá, hogy mind a nagyvállalatnál, mind a várös- ban, 6 a fekete bárány, idén, a tavalyi munka alapján sorra vehette át a kitüntetéseket... Rossz céltábla Azért taglaltuk részletesebben a két nagyüzem példáját, mert ami náluk lezajlott, az sokféle tanulságot kínál. Elsőként azt, hogy a vállalatok tekintélyes csoportja részéről hallható panasz, miszerint „a szabályozórendszer” ennek is, annak is akadálya, nem állja meg a helyét, rosszul választották ki a céltáblát! A szabályozórendszer — így, általában — valóban nem veheti figyelembe az iparági, vállalati eltéréseket, különbségeket, de ez nem is tartozik rendeltetéséhez. Sokkal inkább az, hogy általános szabályozásai közepette elegendő mozgásteret hagyjon a vállalati önállóság érvényesülésének, s ahogy a két nagyüzem, úgy seregnyi más cég esete bizonyítja, hogy éppen az egyedi szabályozás kötné meg a kezeket, korlátozná a vállalati lehetőségeket. Ügy vélnénk, hogy mindenben megfelelő a szabályozó- rendszer, azaz elemei között nem akad hibás? Jó néhány ilyen elem lelhető, elég itt utalni a rendkívül bonyolult támogatási gyakorlattól átitatott árrendszerre. Ez csekély ösztönzést ad a vállalatoknak a termékszerkezet folyamatos felülvizsgálatára, s ugyanakkor — távlatokban ez még él- gondolkoztatóbb — megbízhatatlan támpontokat kínál a termékszerkezet jövendő irányainak kiválasztásához. Mihez kell bátorság ? Egyetlen tényezőt ragadtunk ki, de ez is érzékelteti, hogy nemcsak vállalati okok játszanak közre a lehetségesnél lassabban végbemenő változásokban, akár a rugalmasságot, akár a kapacitások kihasználtságát, a minden piacon értékesíthető termékek kínálatának növekedését tekintsük is. Már- már igazat adhatnánk azoknak, akik úgy vélekednek, hogy „ilyen helyzetben nagy bátorság középtávú vállalati tervet készíteni.” Mégse siessük el ezt a helyeslést, hanem kérdezzük meg: milyen ez az „ilyen helyzet”?! Vajon nem arról van szó, hogy a vállalatok egy minden tekintetben álló, azaz nyugalmi állapotban levő gazdasági környezetet kívánnak, s ezt az óhajt — óhajnak is irreálist! — szeretnék tervezési feltételként elfogadtatni? Igen, erről van szó. Olyasfajta hiedelemről, hogy a vállalatnak öt esztendőre szentírást kell készítenie, aminek minden betűje meghatározott, biztos tényekre támaszkodik, olyannyira biztosakra, hogy ezek a tények a jövőben sem változhatnak. Ha valamihez, akkor ahhoz kell bátorság, hogy ilyen feltételezések megszülethessenek, s a kívánalom formáját öltsék! A cél után egy másik Számítások szerint az ötödik ötéves tervben a belső fel- használásnak húsz, a szocialista országokba irányuló kivitelnek negyven, a tőkés ex- pórtnak pedig hatvan százalékkal kellene növekednie ahhoz, hogy a népgazdaság egyenesben legyen, azaz egyensúlyi helyzet — ami persze mindenkor relatív s nem abszolút egyensúly — alakuljon ki. Lehet-e ennek ismeretében megnyugtatónak nevezni a vállalatok többségének tevékenységét? Aligha áltathatjuk magunkat ilyen vagy hasonló, a cselekvés sürgősségét lekicsinylő véleménnyel. Sajnos, sem a Csepel Autógyár, sem a Cement- és Mészművek váci gyára példáját nem általánosíthatjuk, nem mondhatjuk azt, Rogy ez a jellemző, ök ma már világosan látják, hogy a cél után újabb cél következik, hogy végérvényes győzelem ebben a versenyfutásban nincsen. A futó is küzd légszomjjal: ők szintén. Ám ahogy a futó, ők ugyancsak legyűrik ezt, s haladnak céljuk felé, miközben már kijelölik a következő kör pályavonalait. Ezért ők, gondjaik ellenére, egyenesben vannak. S azért, mert nemcsak szerettek volna egyenesbe jutni, hanem mert tudták, mit kell tenniük ennek érdekében. Mészáros Ottó Magyar elnök az UNESCO- bizottságban Az UNESCO szakértői bizottságot hozott létre, amely az UNESCO információs, dokumentációs, könyvtári és levéltári programja fő irányait vitatja meg és az UNESCO főigazgatójának tanácsadó szerveként működik. A 16 országból kijelölt szakértők 1975. június 22—26-i párizsi értekezletükön elnökké dr. Lázár Pétert, az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ főigazgatóját, alelnökké El Shenitit (Egyiptom) és E. Ekmant (Svédország) választatták meg. K i
