Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

UEcrzi W kMmmod 1975. JÚLIUS 1., KEDD Tárlat, hangverseny, aszfaltrajzverseny Megnyílt a Szentendrei nyár Kilenckor felparcellázzák az udvart, kiosztják a színes kré­tákat s kezdődik a hagyomá­nyos aszfaltrajzverseny. Hu­szonhárom lány és fiú, pöt­tömnyiek s hirtelen nagyra- nőttek ereszkednek féltérdre, egész térdre, hogy megrajzol­ják mondandójukat. Megille- tődöttség, drukk senkin nem látszik, olyan magától értető­dően rajzolnak a bámészko­dó felnőttek lábainál a gye­rekek, mint akik legkedve­sebb mesterségükben fogla­latoskodnak. S a szürke felü­let egy-kettőre vidám, har­sány színektől pompázik. Sze­münk láttára épül a tárlat. A többség nem tágít városá­tól — sorra elevenedik meg Szentendre egy-egy sajátos képe. Színek, színek, szí­nek. Kompozíció és fantá­zia. Utóbbi különösen a ki­sebbek krétáit serkenti. Jó­formán testközelben alkot Csikszentmihályi Róbert két kislánya, korszerinti sorrend­ben Réka és Berta. Réka hatalmas pillangót varázsol életre, szárnyait valóságos tranzisztoros áramkörök kész­tetik emelkedésre. Berta sze­líd erdőbe csalogatja kirán­dulásra kispajtásait Vitéz László és Rúzsa Sándor Nem telik el egy óra s a művek alatt ott sorakoznak a nevek. A kis mesterek ma- szatos-elégedetten mustrál- gatják alkotásaikat s végre jut idejük megnézni társaik munkáját is alaposan. Fel van adva a lecke a zsűrinek. Já­vor Piroska festő és Asszonyt Tamás szobrász ínyencként szemlélik a József Attila Mű­velődési Központ udvarán a betonból kinőtt, egybefonódó hatalmas freskót, s jóformán mindenkit megajándékoznak további munkára serkentő el­ismeréssel, bátorítással. Cso­koládét, cukorkát' kap min­denki, a legjobbak ráadás­nak zsírkrétát, festékkészle­tet, vázlatfüzetet. A kicsik közül Csikszentmihályi Ré­káé, a nagyok közül Tímár Kingáé a verseny első díja. De iparkodni kell, a Ráby téren, csak úgy, mint az el­múlt évben, már várja Ke­mény Henrik, a népművészet mestere, bábszínházba a gye­rekeket. Telt ház az alkalmi nézőtéren. Az első sor egyre közelebb húzódik a színpad­hoz, hiszen annyira izgal­mas Vitéz László találkozá­sa Rúzsa Sándorral. Méghoz­zá az első találkozása, hi­szen a mostani előadás ős­bemutató — egyben a Szent­endrei nyárról elmaradha­tatlan Kemény Henrik meg­lepetése publikuma számára. Kötődés a pátriához : ■ : JÉÉgé » - ’ rí. W v::á- ? ; • Tizenegy óra. Művésztelepi Galéria. Itt van már dr. Csi- csay Iván, a Pest megyei Ta­nács elnökhelyettese, s számos szentendrei művész s művé­szetpártoló társaságában Bar- csay Jenő Kossuth-díjas fes­tőművész is. Dr. Ikvay Nán­doré, a Pest megyei Múzeu­mok Igazgatóságának veze­tőjéé a szó, majd Németh Lajos művészettörténész nyit­ja meg Balogh László festő­művész kiállítását. Szakmai­baráti szavakkal ecsetelve a július 20-ig megtekinthető, az elmúlt két esztendőben ké­szült festmények, grafikák, murális kompozíciók redu­kált formarendszerét,^ ame­lyekben mégis képről képre történik valami. Egy olyan ízig-vérig szentendrei mű­vész — így mondja — meg­nyilatkozásai ezek a művek, aki a pátriához való kötő­désen túl egyetemes dimen­ziókban gondolkodik. ‘ A délután eseménye a Vár­dombra vonzza a zenerajon­gókat. Az új csodálnivaló, a Czóbel-gyűjtemény szomszéd­ágában a Zalka Máté Kato- lai Főiskola ifjúsági koncert- úvószenekara ad ízelítőt fel- készültségéből. A hivatalos megnyitó szín­''■If’ Alkotásra ösztönzően : ~ . tv . ; :i" :.: *%f Marosvölgyi Lajos megnyitóját mondja. helye a megyei művelődési központ, amely, mint Bihari József igazgató' elmondja: kész az előzetes programban jelzett események fogadására. Sorra érkeztek a díszünnep­ség vendégei, köztük S. He­gedűs László, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára, Szentendre ország- gyűlési képviselője. Pontosan hét órakor lép a színpadon elhelyezett mikrofon elé Ma- rosvölgyi Lajos tanácselnök, hogy tisztségének eleget té­ve útjára indítsa a VI. Szent­endrei nyár rendezvénysoro­zatát, hangsúlyozva, hogy az elkövetkező egy hónap alatt igyekeznek majd a különböző korosztályúak és ízlésnek kul­turális igényeit egxjaránt ki­elégíteni. A rendezvények so­rában ezúttal az eddigieknél nagyobb mértékben jutnak szóhoz az öntevékeny művé­szeti csoportok. A változatos programban érvényesül az a törekvés, hogy felvillanjanak a helyi sajátosságok mellett az egyetemes szépségek is: hirdetve, hogy Szentendre csak úgy, mint a múltban év­századokon keresztül, ma is azíliuma és ösztönzője az al­kotó emberi szellemnek. Papp János, a Madách Szín­ház művésze tolmácsolja ez­után Nagy László: Végaka­rata tűz című, Ferenczy Bé­ni halálára írt gyönyörű versét, majd a főiskolás Nagy Ildikó mondja el Szabó Lő rinc: Hajnali rigók című köl­teményét. Johann Straiíss-est következik: a Postás Szimfo­nikus Zenekart dr. Vasady- Balogh Lajos igazgató, ve­zető karnagy vezényli. Köz­reműködnek : Lehoczky Éva, Palcsó Sándor és Radnay Gyógy operaénekesek. A mű­sort vezeti: Ágh Éva szín­művész. Emlékezetes nap volt hát — megnyílt a Szentendrei nyár. K. P. Vitéz LászJó és Rúzsa Sándór harcát figyelik a gyerekek. Gárdos Katalin felvételei Kiállítótermekben Környezet és ember fölemelése Fett Jolán és Czinder Antal tárlata Da bason Fett Jolán és Czánder Antal közös kiállítása Dabason, a já­rási hivatal nagytermében te­kinthető meg j ül lufi 4-ig naponta. Felemelni az embert csak akkor lehet, ha felemeljük környezetét. A beépített, meg­művelt, geometrizálit térben a művészetnek kell helyettesíte­nie a megfogyatkozó természe­tet. Fett Jolán gobelinjei és fali textíliái erre a feladatra kon­centrálnak. A színek és a for­mák tisztasága tisztítás, sür­getik az ember teljes kibonta­kozását egy új reneszánsz je­gyében, mely mindenkitől az alkotást igényli, nem engedé­lyezi az emberek osztódását nézőkre és teremtőkre. Fett Jolán tapintatosan ügyel a fo­Fott Jolán: Család (gobelin). lyamatosságra, ott folytatja művészi tevékenységét, ahol elődei abbahagyták, a látvány és elvonatkoztatás olyan mér­tékével, mely a mai ember szá­mára — szellemi erőfeszítéssel — közérthető. Sem a fantázia kényelmét, sem a követhetet­len jelbeszédet nem tűri; a szépség harmóniájával hasz­nálni akar, teret és embert nö­velni, csöndesen hozzásegíteni a tartalmas életvitelhez. Ez si­kerül is. A Munikácsy-díjas művésznő műveit Dabas előtt Rómában, Damaszkuszban. Prágában és, Kairóban is be­mutatták, faliszőnyegei vég­leges otthonukra találtak Bu­dapesten, Moszkvában, Lon­donban, Győrött és Balatonfü- redan. Egy biztos: Fett Jolán világ jelenléte. Művekkel tar­tózkodik egyszerre negyven városban és két kontinensen. Művészi méltóságát az is iga­zolja, hogy Párizs és a ve­lencei biennálé után elfogadta Dabas meghívását, mert szá­mára még fontosabb, hogy a mi valóságunk közegében szol­gálja szerkesztett ikonfalának szerelemre, arcokra, faültetők­re tagolódó szépségével az em­beri harmóniát. Czinder Antal szobrainak re­mek az egyensúlya. Amilyen szobrászi eszmét felvet, annak maradéktalanul képes a meg­oldására. Kiváló a karakiterér- zéke. Az ügyvéd, a plébános, a sámán, a mártír, az özvegy más-más időből szakad szobor­rá, eltérő életérzést jelöl. És je­löli is nem erőszakolt, hanem természetes intellektussal szer­veződő formákkal. A pihenő munkás jellemző vonása az iz­mok játéka, az özvegy társa az ágy, amely szinte az Ady-vers intenzitásával „hívogatja”; a Tél eszmetestesítő figurája a bundával magányát is magára húzza. Nem erőszakoltak, ha­nem nagyvonalúan pontosak, takarékosak és elegendők Czin- der Antal eszközei. Előttünk áll egy fiatal művész, aid tud­ja, mit csinál. Van ideje, hi­szen 38 éves, és 1962 óta min­den országos kiállításon részt vesz, művei szerepeltek Párizs, Helsinki, Belgrád, Moszkva, Szófia, Berlin tárlatain. Érmei is az anyag lehetőségeivel gaz­dálkodnak, szobrászi, gondola­ti erőt képviselnek. Krúdy-ér­Czinder Antal: Termékenység. telmezése különösen szabatos Középkori álmok sorozata mel­lett, ahol a torlódó idő üzenete szorong az ingó tornyok plasz­tikad idézetében. Reméljük, hogy Czinder Antal dabasi be­mutatkozása után önálló tár­lattal szerepel megyénk több helységében, mert műveinek érzelemmel telített őszintesé­ge, komolysága és mértéke megérdemli fokozott figyel­münket. Bemutatkozott á Csepel Autógyár képzőművészköre Egymást megismerve Eredményes veresegyházi találkozó Nagy üstökben főzték az if­júsági klubok tagjai vasárnap a gulyáslevest a veresegyházi iskola udvarán: ez volt a ve­resegyházi IV. Váci Mihály- szavalóverseny, irodalmi szín­pad és ifjúsági klub találkozó utolsó versenyfeladata. Míg a fiatalok ka varga tták az üstök tartalmát, az ifjúsági házban a találkozó tapasztalatait vi­tatták meg. Ne legyen versenyjelleg A tartalmas megbeszélést Pásztor Béla, a nagyközségi tanács elnöke nyitotta meg, majd egymást követték — nem is a „felszólalások”, ha­nem az érvek, kritikai meg­jegyzések. Zsűritagok, ifjúsági klub- és színpadvezetők mondták el véleményüket a négynapos rendezvénysorozat­ról, s adtak értékes tanácso­kat a következő években meg­rendezendő találkozókhoz. Keleti István, a Pince Szín­ház igazgatója, az irodalmi színpadok és versmondók zsűrijének elnöke javasolta, hogy csökkentsék a találkozó versenyjellegét, hiszen nem az a lényeg egy ilyen találkozó­nál, amiből minél többet kel­lene rendezni, hogy kapnak vagy nem kapnak díjat, ha­nem az, hogy láthatják egy­mást, s meghallhatják produk­ciójukról a kritikát. A község ügyévé vált Bőgel Józsefné, a Népműve­lési Intézet munkatársa, az if­júsági klubok zsűrijének el­nöke hangsúlyozta, hogy ke­vés ilyen jól szervezett talál­kozón vett részt, ahol szinte nem lehetett lehetetlent kérni a helybeliektől, s a segítő gyömröi ifjúsági klub közre­működése is emelte a színvo­nalat. Sokan kiemelték, hogy a községbeliek mennyire magu­kévá tették a találkozó ügyét. Az egyik klufofeladat például az volt, hogy a versenyzők ke­ressenek a faluban nyolc asz- szonyt, akik népdalt énekel­nek. Ez a veresegyháziak se­gítségével sikerült a fiatalok­nak: a háziasszonyok a szom­bati ebédfőzést otthagyva, jöttek a fiataloknak énekelni a művelődési központba. És ami szintén helyi ötlet volt, és a találkozó részvevőinek ta­lán legszebb emléke: az éjsza­kai útépítés társadalmi mun­kában. A dunabaraszti klubvezető, Vida Mihály fogalmazta meg valamennyi résztvevő köszö­netét és véleményét: Pásztor Béla, nagyközségi tanácselnök mindenben támogatta a fiata­lokat: a falu ügye lett a talál­kozó. Hosszú lenne a több órás megbeszélésen felvetődött kér­dés mindegyikét ismertetni. A találkozó rendezői elmond­ták, hogy munkájukhoz még soha senkitől ennyi segítsé­get nem kaptak. Országos versenyeken is A megbeszélés valamennyi résztvevője a versenyjelleg el­len volt, de természetesen mégsem maradt el az ered­ményhirdetés. Az ifjúsági klubok vándor­serlegét a veröcemarosi ifjú­sági klub nyerte el; s mivel már harmadszor került hozzá­juk, a versenykiírás szerint ez alkalommal végleg az övék lett. Megkapták még a Pest megyei KISZ-bizottság külön- díját is. Másodikak a gyöm- rőiek lettek, s elnyerték a gö­döllői járási hivatal különdí­ját. A két harmadik helyezést az ikladi és a tápiószentmár- toniak nyerték el, s az egyéni különdíjat Kollár János tápió- szemtmártom klubtag. A szavaüóverseny győztese a ceglédi Balogh Erika volt, a második helyezett a veresegy­házi Sturcz Zoltánná, a har­madik pedig Molnár Éva Vác- ról és Kiss Györgyi, valamint Korpácsi Géza Ceglédről. Az irodalmi színpadok ván­dorserlegét a ceglédi Kossuth irodalmi színpad kapta meg a Mészáros Ágnes által rende­zett Cigányok című produk­cióért. Második helyet: a du­nakeszi Radnóti irodalmi szín­pad. Ök Dosztojevszij: Kara­mazov testvérek című regé­nyéből a Nagy Inkvizitor című epizódot mutatták be, IJray György rendezésében. Az utóbbi megkapta a legjobb férfiaiakítás díját is. Sorrend­ben a harmadik együttes az erdőkertest Ér irodalmi szín­pad volt: Capek: Promé­theusz büntetése című novel­lájának színpadi adaptációjá­val, valamint a két tételben bemutatott Variációkkal. Mű­sorukat Illés Zoltán rendezte. A fenti három csoport a Népművelési Intézet „kiválóan megfelelt” alapminősítését is megkapta, melynek birtoká­ban már országos versenye­ken is részt vehetnek. A talál­kozón szerepelt másik három irodalmi színpad „dicsérettel megfelelt” alapminősítéshez jutott. A nagyközség közművelődé­si életéért végzett kiemelkedő munkáért .Acs András veres- egyházi szavaló Közművelődé­sért emlékplakettet kapott. Örszigethy Erzsébet A Csepel Autógyár képző­művész szakkörének kiállítása látható a gyár művelődési há­zában. Darabont Tamás festő­művész rövid idő alatt is hat­hatós eredményeket tud fel­mutatni tanítványai munkássá­gában. Ebben rejlik e festőkor lényege; a fejlődés felgyorsítá­sában, az elkallódás megszün­tetésében. Szűcs Erzsébet du­nai tája, Joszkin Erzsébet rác­kevei sorozata, Baksa Józsej érzékeny vonalvezetése és Kenderessy Gyula Hincz Gyu­la eszményeihez közelítő mar. káns egyénisége igazolja az idén megindult képzőművész­kor életképességét. Losonci Miklós TV-FIGYELO Gyermekeknek. Ismét érde­kes összeállítással jelentke­zett a televízió Kuckó című — a legfiatalabbakhoz szóló — műsora. Nem könnyű feladat félórás adásban a gyermekvi­lág aprajának és nagyjának az érdeklődését egyszerre felkel­teni. Ám a szombat délutáni műsornak éppen az volt a leg­főbb erénye, hogy a különbö­ző korú gyermekek felhasz­nálható és érdekes ismerete­ket szerezhettek. A kisebbek értesültek dr. Horánszky And­rás Vadvirágok című könyvé­ről, s bizonyára sokaknak szer­zett kellemes perceket Vígh Józsefnek, a Magyar Horgász főszerkesztőjének eszmefutta­tása, aki a pontyozáshoz adott megszívlelendő tanácsokat. Ez­után filmösszeállítás mutatta be a Velencei tavat. Szó esett az adásban a sportról is, töb­bek között az úszás fontossá­gáról. A Kuckó most is szín­vonalas, színes volt. A Hét. Időszerű eseményről tájékoztatta a Hét műsora va­sárnap este a tévénézőket. Űjabb 30 kilométeres szakasz készült el a Balaton felé ve­zető autósztrádából, s a napok­ban meg is nyitják a közúti forgalom előtt. A magyar út­építkezések történetében két­ségkívül az egyik legizgalma­sabb és legújszerűbb vállalko­zás az M7-es építése. Ki előtt ne lenne ismeretes, hogy a régi 70-es úton milyen vé­geláthatatlan sorok kígyóztak — főleg az üdülési szezonban — a legnépszerűbb pihenőhely, a magyar tenger felé. Az M7-es út építése szükséges volt, ahogyan azt a szocializ­mus gazdasági és társadalmi fejlődése megkövetelte. És költséges is. Ám a jövő min­denképpen ez ... A műsornak, a riportoknak nagy érdeme volt, hogy ebből a szemszög­ből — a népgazdasági érdeke­ket figyelembe véve — vizs­gálta a kérdést. Emellett meg­ismerkedhettek a nézők az út­építés gondjaival, problémái­val, az építőmunkások életével és hétköznapjaival. Múl észportré. Ismeretes, hogy az írók és költők gyak­ran nem túlzottan jó előadók. A vasárnap esti — Nagy Lász­lóról készített — portréfilm­ben is bebizonyosodott ez. Nagynak sem erénye a szava­lás. Mégis volt valami megka­pó az előadásmódjában. Mert a verssorok ritmusa, lüktetése nem volt különösen meggyő­ző, ám a művész arcjátéka, hangulatának — téma szerinti — változásai, kárpótolták ezt a hiányosságot és hozzásegí­tettek a költemények monda­nivalójának megértéséhez. S ez volt a legjellemzőbb az adás­ra. Nagy László felfokozott belső világa, pillanatnyi han­gulati változásai éppúgy hozzá­tartoznak művészetéhez, mint kifinomult, lendületes ábrázo­lásmódja, azonnal is válaszra képes érzékenysége, reakció- képessége. A portréfilm nem elsősorban Nagy László élet- útjára koncentrált. Ehelyett — helyesen — a művész egyéni­ségének összetevőit bontakoz­tatta ki. A törekvés sikerrel járt. Nagy őszintén, tömören mondta el véleményét a fel­vetett témákról. Talán ez is segített — a műsor egészét jellemző — meghitt, közvetlen atmoszféra kialakításában. A portréfilm jó volt. A magyar irodalomról alkotott szemléle­tünk ismét egy fontos momen­tummal gazdagodott általa. V. F.-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom