Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-16 / 165. szám
Brigád — a szocialista címért Az év elején alakult meg az ÉVIG ceglédi villamos kisgépgyárban a Kéziszerszám, 75 brigád, mely naponta százharminc F 105-ös típusú, korszerű, szép külsejű, jó minőségű kézi fúrógépet szerel össze. Évi terve szerint 35 ezret kell összeszerelnie: e terv teljesítésével szeretné a szocialista címet elnyerni: Apáti-Tóth Sándor felvétele Bővült, csinosodott Könyvtár - fenyőfák között Vetélkedők, találkozók Sötét ruhás fenyők őrzik az épület ajtajához vezető utat. A folyosó kihalt, a tanácsi helyiségek és a postás szobája is már zárva. A legbelső szoba annál elevenebb: könyvekkel a kezükben, felnőttek, diákok adják egymásnak a köröste- tétleni könyvtár kilincsét o Hangulatot ébresztő színek — szőnyegen, polcokon, függönyön. Kellemes meglepetés, hogy az ezerszáz lakost számláló településen tágas, neonfényes, barátságos helyiség jut a könyv barátainak. — Fél esztendeje vették birtokukba az olvasók a felújított könyvtárat — tájékoztat a fiatal «könyvtárvezető, Bradács Júlia. — A bővítéssel, illetve a csinosítással járó költségeket a tanács fedezte. Nem csupán helyszűke miatt került sor a bővítésre. Kőröstetétlen közös tanácsú község, a székhely Jászkarajenő. A művelődést ott szintén igazgatóság irányítja. Itt is vannak rendezvények, de a színházi előadásokat és más» nagyobb közönséget igénylő műsorokat Jászkarajenőn rendezik. Korábban pedagógusok vezették a könyvtárat Kőröste- tétlenen. De akármilyen lelki- ismeretesen is, kevés volt az, ami a könyvtárosi teendőkre futotta idejükből. Januártól azonban előbbre jutott a községben a közművelés ügye: pályázatot hirdettek könyvtárosi állásra. Bradács Júlia Jászkarajenőn dolgozott, a tanács pénzügyi csoportjánál. A helyi munkalehetőség és az olvasás, a könyv szeretete ösztönözte az új munkakör vállalására. Korábban pedagógusok vezették a könyvtárat Kőröste- tétlenen. De akármilyen lelki- ismeretesen is, kevés volt az, ami a könyvtárosi teendőkre futotta idejükből. Januártól azonban előbbre jutott a községben a közművelés ügye: pályázatot hirdettek könyvtárosi állásra. Bradács Júlia Jászkarajenőn dolgozott, a tanács pénzügyi csoportjánál. A helyi munkalehetőség és az olvasás, a könyv szeretete ösztönözte az új munkakör vállalására. © Körben olvasnivalóval megrakott polcok: ki-ki választhat magának, ízlése szerint. Barna arcú fiú az ifjúsági polc előtt: Csukds Csaba. — Főként nyáron olvasok sokat — mutatja az öt kötetet, amit magával visz. — Verne Gyula, May Károly írásait szeretem légiókban, de leköt minden olvasmány, amelynek bátrak a szereplői. Megyesi Tiborné, a tanácsi kirendeltségen dolgozik, Törteiről jár át. Egy-két lépésre van a hivataltól, beiratkozott hát a kőröstetétleni könyvtárba. Az ismeretterjesztő könyvek iránt érdeklődik elsősorban, de szívesen tölti idejét versek társaságában is. Idős ember érkezik, Király István. Vietnami író, Nguyen Dinh Thi, Csatatér a felhők között című könyvét teszi a kölcsönzőasztalra. Éjjeliőr az Árpád Tsz-bep: hogy gyorsabban teljék az idő, olvasgatni szokott. Az indiános kötetek között i vékony dongájú legényke bú- ! várkodik, Vágó Béla. Fajka Ági a Birl és Bori című történetre kíváncsi ezúttal, de a kalandos regényeket is szereti, melyeket óvónőként ad majd tovább a kicsinyeknek. A copfos Mertlik Sári és húga, Margit, a meseláda kötetei között válogat. Pöttyös Panni és Brumi a kedvenc mesehősük. Külön kis birodalom, ahol a szakirodalom és a több mint huszonöt újság, napilap kapott helyet. Az oivasóasztal- nál munkaruhás fiatalember ül, Récsi József. — A termelőszövetkezetben dolgozom, a szállítóknál. Amíg a járművel fordulnak társaim, elolvasom, mi történik az országban, a világban. együttműködés megtartására törekszünk. A napköziseken kívül, az úttörőket is szívesen látjuk egy-egy foglalkozásra. A tavasszal tartott rendhagyó irodalomóra vendége Horgas Béla író és Takács Márta előadóművész volt, akik balladák bemutatásával hozták közelebb a tanulókhoz Arany Jánost. Gyermekek gyűrűje fogja közre a könyvtárost, legújabb olvasmányaikról adva számot. Hálásak, amiért jó könyvet ajánlott nekik. Győri Mária PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGLÉD VÁROS RfcSZERE XIX. ÉVFOLYAM, 165. SZÄM 1975. JŰLIUS 16., SZERDA Kocsér, Új Élet Tsz Fiatalok - a húsprogram megvalósításáért Ötletekkel és akarattal Manapság sok szó esik a fiatalokról. És ez természetes is. Napjaink tanulóiból, az életbe kilépő, vagy éppen az életben, a munkában első lépéseket próbálgató, kezdő fiatalokból lesznek a jövő érett munkásai, akiktől a fejlett szocialista társadalom felépítése, gazdasági, politikai céljaink és feladataink megvalósítása függ. A napokban a kocséri Űj Elet Termelőszövetkezet fiataljait kerestük fel, hogy megtudjuk, érdemesek-e a társadalom bizalmára? A város árnyékában Ijesztő előjelek után, nyugodtan folytatódhatnak a mezőgazdasági munkák országszerte. A folyók menti községeket és termőföldeket veszélyeztető árhullámok nagyrészt levonultak, s úgy tűnik, végre az időjárás is kedvezőbbé változik. A határban sokfelé kombájnok és aratógépek vágják a gabonát, de láthatunk felégetett tarlókat is. Nem egy helyen a föld utóművelését is megkezdték már. Nem csoda hát, hogy mindenütt szükség van a dolgos kezekre, a megfeszített munkára. A kocséri Űj Élet Termelőszövetkezet központjához kanyargós, töredezett betonút vezet. Áz út mentén a tsz gondozott, rendben tartott épületei húzódnak. A közös gazdaság fiataljait nem véletlenül kerestük fel: 0 Bradács Júlia gyorsan, kedvesen szolgálja ki a könyvért sorakozókat. Amikor a forgalom engedi, maga is olvas. Mint mondja, nagy öröm számára, ha meggyőződésből tud javasolni olvasnivalót. Egyéni terveiről elmondotta, szeretne könyvtáros maradni. Ha elvégzi a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet — a közelmúltban zárta jeles szigorlattal az első évet—, megpróbálkozik a népművelés—könyvtár szakkal. — Hány olvasójuk és kötetük van? — A községben lakók egynegyede tagja a könyvtárnak. Egy lakosra öt könyv jut, egy olvasóra húsz. A múlt félévben mintegy kétezer kötetet kölcsönöztünk, nagyobb részben fitalabbaknak. Kevésbé vagyunk megelégedve a munkásolvasók arányával. Hogy minél több munkással kedveí- tessük meg az olvasást, alkalmanként felkeresünk egy-egy szocialista brigádot, máskor a kollektívákat hívjuk meg körünkbe. Másik elképzelésünk: kapcsolatteremtés az ifjúsági klubbal, közös szervezésű vetélkedőket, politikai fórumokat véve fel programunkba. Az iskolával a már kialakult JEGYZET Vonaton A z utazás nekem mindig élményt jelent és sok tapasztalatot. A minap reggel a Budapest, Nyugati-pályaudvarról 7 óra 25 perckor induló szegedi személyvonattal igyekeztem Ceglédre. Utitársaim — két középkorú asszony —, fővárosi tapasztalataikról beszélgettek. Meglepetten hallottam, hogy háromnapos útjuk nem járt sikerrel, nem tudták megvenni, amit szerettek volna. Egyikük nevetve jegyezte meg: — Cegléd üzleteiben nagyobb a választék, mint Budapesten. — No, és az eladók udvariassága! — mondta a másik. — Mintha nem is kereskedők dolgoznának a fővárosban. Ha otthon elmegy az ember vásárolni, legalább megkérdezik tőle, hogy mit tetszik kérni, de Pesten csak hallgatnak, egymással beszélgetnek. — És amikor válogatni kezdtem a szövetekből — vette ismét át a szót a velem szembenülő hölgy —, láttad volna azokat a szemeket! Azt olvastam ki belőlük, hogy legszívesebben elküldene valahová. Ott is hagytam gyorsan. — Majd otthon bevásárolunk — egyeztek meg az asz- szonyok. 1/ onatunk gyorsan közele' dett célja felé. A kétes tisztaságú ablakon keresztül feltűntek Albertirsa házai. A község határában komótosan legelészett a termelőszövetkezet gulyája. Az egész úton a felemás természetet figyeltem. Idén a gazdák egyik szeme sir, a másik meg nevet, de sír a kalászterhét nehezen viselő, lassan érő, széltől megcibált, esőtől megáztatott, megdőlt gabona is. A kukorica, a lucerna, a burgonya igen-igen jól érzi magát. Szinte vidáman ázik az éltető vízben, zöldje hatalmassá nőve szívja magába a csapadékot. Persze, az eső a gyomokat is növeli, ezért bizony, még a vegyszeresen gyomirtott táblák is kapálásra szorulnak. A szerszámos kamrákból előkerültek a rég nem használt kézi kaszák, és sok gazda bánja, hogy feleslegesnek vélt szerszámát eladta, mert a kézi kasza beszerzése ma már nem is olyan könnyű. Ceglédbercel határában is kézzel arattak az egyik nad- rágszíjparcellán. A vonat ablakából egy pillanatra látható volt a két kaszás, izmos, meztelen felsőteste és szinte hallható, amint csapásaik alatt megadóan hullt földre az ősziárpa. Miközben a repülőgépes növényvédelemmel kezelt szőlőshöz értünk, útitársam már budapesti és ceglédi piaci tapasztalataikat hasonlították össze. Végső megállapításuk az volt, hogy a fővárosban nagyobb a választék és alacsonyabbak az árak. A vonat ablakán kitekintve, meglepetéssel tapasztaltam, hogy Ceglédbercel határában esőztetö berendezéssel öntözik az egyik legelőt. Talán nem volt elég a csapadék, vagy mert tervezve volt, hát öntözni kell? Nem tudtam megadni magamnak a választ, de remélem, az öntözést elrendelő szakemberek megadták volna nekem. Szerelvényünk nagyon ^ pontos volt: két perccel a menetrendszerinti idő előtt érkeztünk a ceglédi állomásra. Rajki László az Alföld hangulatos, történelmi hagyományokban gazdag városának, Nagykőrösnek árnyékában működő mezőgazdasági üzem fiataljai — eredményes védnökségi tevékenységükkel, társadalmi munkájukkal — elnyerték a KISZ Központi Bizottságának a kiváló húsprogrami védnökségért adományozott vörös zászlóját, melyet Miskolcon vettek át a közelmúltban. Csak néhány példa Leinemann László, a termelőszövetkezeti KlSZ-alap- szervezetek csúcsvezetőségének titkára nem sokkal előttünk érkezett. A szarvasmarhatelep vezetője, s mivel értesült jövetelünkről, kerékpáron karikázott a központba munkahelyéről. A párthelyiségben beszélgetünk vele, védnökségi tevékenységükről, a tsz gazdálkodását segítő társadalmi munkáikról. — A megye többi KISZ- szervezetéhez hasonlóan, mi is értesültünk a védnökségi felhívásról. Hallottunk tájékoztatót a megyei KISZ-jbi- zottságon is, ahol a főbb megyei tennivalókról esett szó — mondja Leinemann László, majd így folytatja: — A felhívás kedvező visszhangra talált. 'Hárö'rri aláp- szervezetünkben 70 KISZ-es tevékenykedik. Segítik munkánkat a nem KISZ-tag fiatalok is. Tsz-ünkben a szarvasmarha-, a juh- és baromfitenyésztés a legfontosabb. — Csak néhány példát mondok arra, hogyan segítették a fiatalok a közös gazdaság munkáját A közelmúltban régi istállót alakítottunk át korszerű állattartó épületté, kísérletképpen bevezettük a kötetlen állattartást, S az eredmény: azóta 200 grammal több a szarvasmarhák súly- gyarapodása. Elkészül két modern, 30 ezer férőhelyes baromfiólunk is, a másodikat éppen a közeljövőben fejezik be; sokat segítettek kialakításában a KISZ-esek és az üzem szocialista brigádjai. A gondos munka következménye az is, hogy baromfijaink átlagsúlya 1,40 kilogramm. — Nálunk sok a fiatal. És bíznak is bennünk. Támogatjuk is valamennyien a község, a termelőszövetkezet törekvéseit. Nemrég készült el új ebédlőnk. Amikor befejeződött a munka, a KISZ-esek takarították el a törmeléket, a romokat. Sok társadalmi munkával segítjük az iskola bővítését, a napközi otthonos iskola építkezési munkálatait. — Akadtak másfajta munkáink is. Elég gyakoriak raktározási gondjaink. Amikor már szorított az idő, segítettünk a csomagolásban. Ládaszínből — istálló A község központi irodaházából a szarvasmarhatelepre megyünk. A nap már dele- lőre jár. Az egyik épület húsét adó szobájában a fal mellé állított székeken két fiatalember, Regdon István borjúnevelő és Tajti László insze- minátor ül. Ez utóbbi, furcsa elnevezésű foglalkozás, a születő és a már megszületett, még esetlen állatok- kali törődést jelenti. — Ha az ember ismeri és szereti a szakmáiét, sok minden az eszébe ötlik, kitalál dolgokat, fogásokat, amikkel könnyebbé teszi a munkát. S ez hasznos neki is, a tsz- nek is. Volt egy elavult ládaszínünk, semmire sem használtuk. Egyszer gondoltunk egyet, s 'bevittük a szarvasmarhatelepre, mondván, majd csak csinálunk belőle valamit. Ez a valami egy 150 férőhelyes szarvasmarha-istálló — mondja Regdon Isván. Tajti László veszi át a szót: — Később átalakítottuk, s azóta télen is használhatjuk. Szalmabálákat hoztunk és körberaktuk vele a karámot. Most is működik. Bekapcsolódik a beszélgetésbe egy másik fiatal, Tóti» Dénesné is: — Szükség van az ötletekre. Nélkülük nem fejlődnénk semmit, minden maradna a régiben. Ha kell, nálunk mindenki segít. Sokan megcsodálták Hamarosan előkerül a brigádnapló is. Látszik: avatott kéz jegyzi bele a brigád életének kisebb-nagyobb eseményeit, epizódjait. Olvashatók benne beszámolók a hétköznapokról, a társadalmi munkáról, külföldön járt dolgozók képeslapjai, fényképek, mókás rajzok ékesítik. — Megemlítenék még egy érdekességet — kezdi újra Leinemann László. — Volt a termelőszövetkezetnek egy rozoga pótkocsija. Kiszedtük belőle a tengelyeket és a platót, azután meghosszabbítottuk a tengelyt, és újra visszaszereltünk mindent. Vas- rudakkal is körbeépítettük a tetőt. A hátulja lenyitható, s ha rámpához állunk, az állatok kényelmesen lesétálhatnak róla. Sokan érdeklődtek már, honnan származik. Folytathatnánk a beszélgetést, de vészesen közeleg az ebédidő vége, kezdődik újra a munka. Amikor az épület elé lépünk, Tóth Dénesné ezt mondja búcsúzóul: — Persze, nemcsak a munka kényelmessé tétele a fontos. Az sem lebecsülendő, milyen környezetben dolgozunk. Különösen jelentős ez, ha figyelembe vesszük, nálunk nagyon sokat jelent a tisztaság; a rendezettség. Nézzén körül! Az épületek körüli parkokat is mi alakítottuk ki, s mi ültettük a virágokat. Ötletekre van szükség és egy kis akaratra. Azt hiszem, azokból is van elég nálunk. Lassan mindenki szétszéled, munkahelye felé indul: ilyenkor, a dologidő kellős közepén, valóban egy percet sem szabad veszíteniük. Virág Ferenc ISMÉT Kirándulás Csehszlovákiába Az abonyi művelődési há: június 17—18-án csoportoi autóbusz-kirándulást szervezet Csehszlováklába, ami várako záson felül jól sikerült. A ki rándulást augusztus 19-én é 20-án megismétlik. A létszán korlátozott, negyvennégyei mehetnek, ezért ajánlatos a: igényeket a művelődési há: irodájában mielőbb bejelente ni.
