Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-16 / 165. szám

Menni, de miből? GÖFÉM-termékek úton és vízen A Gödöllői Fémtömegcikk­ipari Vállalat immár több éve tartó sikersorozata úgy tűnik idén sem szakad meg. Mint arról korábban már beszámol­tunk, a tavalyi év 44,5 millió forintos tervét 47,2 millió fo­rintra sikerült teljesítenie a vállalatnak, s ez 1 millió 100 ezer forint nyereség kifizeté­sét tette lehetővé. Szerencsé­sen sikerült tehát átvészelnie e kollektívának azt a kisebb­fajta megrázkódtatást, ame­lyet a székesfehérvári Köny- nyűfémmű Vállalat okozott azzal, hogy 1974 júliusától nem rendelt több házgyári karnist a vállalattól. A Gö- FÉM-et ugyanis bőségesen kárpótolta az elveszett ter­mékért a hajógyárak és az Ikarus megrendelésnövekedé­se. Raktár az öntödében A bedolgozókkal együtt ösz- szesen mintegy 240 munkást foglalkoztató vállalat a tava­lyi év folyamán hatalmas be­ruházásba kezdett. Felépített — illetve részben még most épít — Veresegyházon egy 360 négyzetméter alapterületű ko- killa és gépi öntőcsarnokot, s ezek mellett egy homoköntő üzemet. Ez utóbbi alapterüle­te 240 négyzetméter. Az alap­ja és a vasváz szerkezet már kész, az építkezés befejezése szeptemberre várható. Az ön­tödékhez hasonlóan az utol­só simításokat végzik a te­lephely raktárépületén. Nagy Sándor, a vállalat igazgatója: „Azt tervezzük, hogy gödöllői üzemeinkből vinnék ki Veresegyházra az öntőgépeket, mégpedig oly módon, hogy az átállás egyet­len munkanapkiesést se okoz­zon. Az új telephelyen ezek szerint már szeptember végén elkezdődhetne a próbaüzeme­lés, legkésőbb decemberben pedig már üzemszerűen, fo­lyamatosan termelne a telep­hely. A Veresegyházra utazó gépek nyomán felszabaduló üzemben pedig raktárát ren­dezünk be”. mintegy 25 négyzetméternyi területet kanyarít ki. A váro­si tanács egyébként már évek­kel ezelőtt kijelölt a vállalat számára egy új, ötholdas te­rületet a város határában, a Szada felé vezető országút mentén. Nos, a legutóbbi döntések értelmében két esztendő áll a i GÖFÉM rendelkezésére, hogy áttelepüljön. Elegendő-e eny- nyi idő a számukra? — Először 1968-ban készít­tette el vállalatunk az új te­lephely tervét — mondja Nagy Sándor. — Akkor, meglehető­sen túlzó eredmény született: 50 millió forint. Véleményem szerint mintegy 15—16 millió forintból is meg lehetne olda­ni az áttelepülést. Űj üzemek I felépítésére lesz szükség, csa­tornázásra, vízre és villamos energiára. Ezek pedig köztu­dottan nem tartoznak az ol­csó mulatságok közé. Saját erőből évente két és fél mil­lió forintot tudunk fejlesztés­re fordítani. Legalább öt év­re lenne tehát szükségünk ah­hoz, hogy a szükséges pénzt előteremtsük. Ilyen megfontolások alapján állt elő a vállalat azzal a ja­vaslattal, hogy felezzék meg a városszéli buckás parcellát — i amelynek tereprendezése hoz­závetőleg kétmillió forintba kerülne — és valamelyik más vállalattal közösen hozzanak létre ott telephelyet. Az elkép­zelés olcsóságához nem férhet kétség, ugyanis a költségek egyszerre felére csökkenné­nek. Közös kazánházak, kö­zös transzformátorházak és csatornák nyomban egysze­rűbbé tennék a pénz előte­remtését. Annál is inkább, mivel a Városgazdálkodási Vállalatnak is távoznia kell jelenlegi helyéről. Számúikra a piac környékén jelöltek ki új telephelyet a város vezetői. ★ Nagy Sándor igazgató ötle­tének sorsa egyelőre még is­meretlen. Annyi azonban bi­zonyos, hogy önerőből válla­lata csak akkor tud helyet változtatni, ha öt olyan sike­res esztendőt tudhat maga mögött, mint amilyen a ta­valyi volt. Az idei fejlesztési alap egy részét még a veres- egyházi öntőüzem építésébe kell fektetniük, hiszen egy ön­tödében mindenképpen szük­ség van kazánházra. A gyűj­tést .tehát csak jövőre kezd­hetnék. Gyűjtésről szólva nem le­het figyelmen kívül hagyni a takarékosságot sem. Az igaz­gató javaslatának forintokban és időben is mérhető haszna talán önmagáért beszél. S hogy az időről is beszélünk, annak az az oka, hogy az egyik budapesti tervezőinté- i zetben már javában „kompo- I nálják” az új vállalati te­lephely könnyűszerkezetes műhelycsarnokait. Remélhe­tőleg ezek a tervek már nem avulnak el, mire megvalósí­tásukra sor kerülhet. Eerkó Pál Anyagot, gépet adnak Barkácsparadicsom A Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet tervei között egy olyan új üzlet megnyitása is szerepel, amely régi hiányt pótolna városunkban. A bolt valójában olyan barkács- műhely lenne, ahol szerszá­mok, fa és fém alapanyagok kölcsönzése mellett — sőt szakértők felügyelete alatt — dolgozhatnának a gödöllői ezermesterek. Szávai Tibor, a szövetkezet elnöke elmon­dotta: tervükről már tájé­koztatták a városi tanácsot. Az elhatározást mindenhol támogatják, s a szolgáltató helyiség kijelölése — felte­hetően az alsóparkban lesz — az elkövetkező hónapokban várható. A megnyitással azon­ban még várni kell egy da­rabig: valószínűleg a jövő év elejéig. Decemberi hajrá A vállalat első félévi terve 25 millió forint. Bár a mér­legkészítés még javában tart ezekben a napokban, annyi már most is megállapítható: nem lesz baj a pénzzel. A GÖFÉM immár évek óta gyártott termékei semmit sem veszítettek népszerűségükből az elmúlt évek során. Az Óbudai, a Balatonfüredi és a Váci úti hajógyárak számára kapcsolókat, dugaszoló aljza­tokat és rézöntvényeket, to­vábbá speciális világító teste­ket készítenek. Az Ikarus — amely a vállalat legnagyobb vásárlójának számít — első­sorban belső csomagtér fel­szereléseket, kötő- és rögzítő elemeket vásárol. A vállalat egyébként évi 6 százalékos termelésbővítést tervez. Ezt a növekedést — a bizalom és a jó munkakapcso­latok bizonyságaként — az Ikarus egymaga is biztosítani tudja. Elegendő csupán arra emlékeztetnünk, hogy ta­valy az év végén, szinte az utolsó pillanatban keresték fel a gödöllői vállalatot azzal a kéréssel, hogy sürgősen több ezer darab autóbusz-kapasz­kodóra lenne szükség egy na­gyobb külföldi megrendelés teljesítéséhez. A GÖFÉM szin­te napok alatt szállította a fontos alkatrészeket, amelyek nélkül nem lehetett volna út­baindítani a járműveket. A vállalat jó úton halad tehát, s egyáltalán nem két­séges a jövője. Ám a jövőről beszélve mindenképpen szólni kell arról a tervről, amely­nek értelmében a Gödöllői Fémtömegcikkipari Vállalat­nak az elkövetkező évek során új telephelyre kell költöznie. Jelenlegi helyén nem marad­hat tovább, hiszen a szűk te­rület nemcsak a vállalat fej­lődését akadályozza, hanem bizonyos városrendezési el­képzeléseknek is gáncsot vet. Menni kéne? Nagy port vert fel a Gödöllő és Vidéke tavaly ősszel meg­jelent „Költözik a GÖFÉM’’ című cikke, amelyben megír­tuk, hogy a városfejlesztési tervekben szereplő autóbusz­pályaudvar a vállalat forgá­csolóüzemének egyik sarkából Egy „hűtlen“ csomag - Diesellel Jóleső érzéssel olvastam a ju­bileumi vasutasnap alkalmá­ból rendezett kiállításokról, ünnepségekről, kitüntetésekről. Jogos büszkeséggel tölti el a vasutasokat és bennünket, uta­sokat is, a forgalomnak hiva­talosan is átadott új szolnoki teher- és személypályaudvar, amely Közép-Európában az egyik legmodernebb. A vasutasnapről nekem egy kis történet is eszembe jut; velem történt meg ... A gödöllői MÁV-állomáson, a hírlapárus bódéban a bag: úttörőknek a szükséges sajtó­termékeket vásároltam — 15 Pajtást. Ahogy kifizettem, be­futott a Hatvan felé közlekedő vonatom, s mivel két csomag volt a kezemben, sietségem­ben az újságokkal és egyéb holmimmal megrakott hálót a bódé párkányán felejtettem. örvendeztem, hogy a zsúfolt esti vonatra sikerült felszáll- nom, sőt, még ülőhelyet is kap­tam. Ám az örömben üröm: csak Bag előtt vettem észre, hogy hiányzik egy csomagom. Ezért nem szálltam le, hanem elmentem egészen Aszódig, gondolván, hogy ott könnyeb­ben és hamarabb kapok ellen­vonatot, esetleg autóbuszt, amellyel visszajuthatok Gö­döllőre. Érdeklődtem, s elmondtam problémámat egy vasutasnak, aki azt tanácsolta, hogy men­jek be a forgalmi irodába. Ügy is tettem, s előadtam a történ­teket Csizi János szolgálatos forgalmistának, aki azonnal intézkedett, felhívta a gödöllői forgalmi irodát. A hívás nyo­mán Béládi Imre gödöllői szol­gálatos forgalmista ugyancsak azonnal intézkedett: a hírlap­áruda párkányán megtalálta a csomagot, s odaadta a 44 507- es kisegítő Diesel-mozdony ve­zetőjének. Alig telt el húsz perc, midőn Ludvig István mozdonyvezető mosolyogva ad­ta át „hűtlen” pakkomat az aszódi forgalmi irodában. Mit mondhatnék? Igazán jólesett a gyors, praktikus és emberséges intézkedés. Ezúton szeretnék köszönetét mondani mindhármuknak, s rajtuk ke­resztül minden vasutasnak. Iszlai Albert Bag II. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM 1975. JÚLIUS 16., SZERDA A Galgavidéke ÁFÉSZ Versegen tíz. egységet tart fenn: három élelmiszerboltot, egy húsboltot, egy iparcikküz­letet, egy olajtelepet. Ezenkí­vül foglalkoznak a községben felvásárlással, kölcsönzéssel: működtetnek egy szikvízüze- met és két vendéglátóipari egvséget. 1975-ben az előző évhez ké­pest valamennyi üzletben nö­vekedett a forgalom. A ven­déglátásból adódó bevétel csaknem húsz, a kiskereske­delmi egységeké pedig majd tizenegy százalékkal emelke­dett. A faluban sikerült megol­dani a közétkeztetést is: az ÁFÉSZ a vérségi Egyesült Ba­rátság Termelőszövetkezettel közösen építette az éttermet. Önkéntes tűzoltó-egyesületek Például Bagón Közösen a gazdasággal Az étterem és a „többiek Óvoda épül a Mosolygón *<■—• Járás szerte lendületesen fo­lyik az aratás, összesen 1100 lioldnyi őszi búzát aratnak Vácszentlászló határában. Ké­pünkön: Dóczi Pál kombájnos üríti a gépet, s a vontató a közös gazdaság magtárába szállítja a szemet. Totószelvény, dupla vagy semmi Győzött a Petőfi brigád Ve'íélkedcfinálé az Árammérőgyárban szabadulás utáni sport- és kulturális élet fontosabb ese­ményeiből összeállított kérdé­sek között akadtak szép szám­mal olyanok is, amelyek ha­zánk nagyipari beruházásairól szóltak. A vetélkedőt 13-j-l-es felszabadulási totószelvény, dupla vagy semmi vetélkedő tette még színesebbé. A kér­dések alaposabb megértésé­hez pedig zenerészletek, vers­idézetek és vetített diaképek nyújtottak támpontot az öt­tagúi csapatoknak. A zsűri eredményhirdetése alapján a versenyben első he­lyen a gyár szerszámüzemé­nek Petőfi ifjúsági szocialista brigádja, minimális pontkü­lönbséggel mögöttük pedig a terv- és munkaügyi főosztály Széchenyi szocialista brigádja végzett. Harmadik lett a nor­maosztály Kongresszus szo­cialista brigádja. A háromhónapos versenyben derekasan helytálló szocia­lista brigádok a verseny vé­gén okleveleket és pénzjutal­makat vettek át, amelyekkel a szervezők jutalmazták az alapos felkészültséget. Járásunkban a legtöbb köz­ségben megfelelő feltételek között munkálkodnak az ön­kéntes tűzoltó-egyesületek. Bagón például van klubhelyi­ség is, amelyet szükség ese­tén oktatóteremnek használ­nak. A felszerelések között található rádió, lemezjátszó, sakk-készlet... Pécelen két helyiségük is van a tűzoltók­nak, egy klub és egy szertár. Vannak persze gondok is. Er­dőkertesen az őrszobát más célra használják, klubhelyi­ség pedig nincs. Veresegyhá­zon pedig egyáltalán nem biz­tosítottak az egyesület mun­kájához szükséges létesítmé­nyek. Ami pedig a felszereltséget illeti: a szükséges fecsken­dők, lajtok... mindenütt ren­delkezésre állnak, műszaki állapotuk is többnyire megfe­lelő. Á táblák vándorai A napokban megkezdték Gödöllőn, a Kazinczy-lakótelepen egy új óvoda alapozását. A 100 személyes gyermekintézmény az Alsóparkban lassan elkészülő könnyűszerkezetes óvodához lesz hasonló. Képünkön a MEZŐGÉP nyíregyházi, illetve baktalórántházi gyáregységének MTZ/50-es markológépe lát­ható, amint az alap helyét készíti elő. Az építkezésen a gyár­egység huszonhárom szakembere és gépkezelője dolgozik. Az óvoda átadására a tervek szerint november hetedikén kerül­het sor. Egyelőre minden az ütemtervnek megfelelően folyik. A gödöllői Városgazdálkodási Vállalat a kért határidőre el­készítette az óvoda szennyvíz- és csatornarendszerét. Barcza Zsolt felvétele CSAK TSZ-TAGOKNAK Orvosi rendelő A közeli napokban Kere­pesen, a Szilasmenti Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet iro­daházának földszintjén új or­vosi rendelő kezdi meg mű­ködését. A rendelőre az a fel­adat hárul, hogy hetenként két alkalommal — mégpedig a váltott műszakos szövetkezeti tagoknak legmegfelelőbb idő­pontban — fogadja a betegeket. Az orvosi vizsgálatot, a be­utalók megírását tehát a ko­rábbinál egyszerűbbé teszi az új egészségügyi intéz­mény. Megnyitása egyúttal azt is jelenti, hogy csökken a zsúfoltság a község szak­orvosi rendelőjében. Alsó képünk a vácszent- lászlói határban felvonult kom bijnhadremdről 'készült. Az előtérben haladó gépet, az SZK—4-est Szira József ve­zeti. (Barcza Zsolt felvételei) Hétfőn délután rendezték meg a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérőgyárában az immár május óta tartó fel- szabadulási vetélkedők döntő­jét. A gyár szakszervezeti és KISZ-bizottságainak szervezé­sében megrendezett versengés témája hazánk felszabadulá­sának harmincadik évfordu­lója volt. Negyvennyolc árammérő­gyári szocialista brigád küz­dötte végig a háromhónapos versenyt, amely három előse­lejtezővei kezdődött. A brigá­dok két hetet kaptak azoknak a 20 kérdést tartalmazó teszt­lapoknak a kitöltésére, ame­lyekkel belépőt válthattak a most megtartott döntőre. Vá­laszaikat háromtagú verseny- bizottság értékelte. A brigá­dok közül így a hat legjobb mérte össze hétfőn tudását és felkészültségét. Vilmos György, a vállalat KISZ-bizottságának titkára el­mondotta, hogy a döntő a fel­adatokat tizenhárom kérdés- csoportba sorolták. Az 1933- as és 1975-ös évek közötti tör­ténelmi eseményekből, a fel­I

Next

/
Oldalképek
Tartalom