Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-16 / 165. szám
Menni, de miből? GÖFÉM-termékek úton és vízen A Gödöllői Fémtömegcikkipari Vállalat immár több éve tartó sikersorozata úgy tűnik idén sem szakad meg. Mint arról korábban már beszámoltunk, a tavalyi év 44,5 millió forintos tervét 47,2 millió forintra sikerült teljesítenie a vállalatnak, s ez 1 millió 100 ezer forint nyereség kifizetését tette lehetővé. Szerencsésen sikerült tehát átvészelnie e kollektívának azt a kisebbfajta megrázkódtatást, amelyet a székesfehérvári Köny- nyűfémmű Vállalat okozott azzal, hogy 1974 júliusától nem rendelt több házgyári karnist a vállalattól. A Gö- FÉM-et ugyanis bőségesen kárpótolta az elveszett termékért a hajógyárak és az Ikarus megrendelésnövekedése. Raktár az öntödében A bedolgozókkal együtt ösz- szesen mintegy 240 munkást foglalkoztató vállalat a tavalyi év folyamán hatalmas beruházásba kezdett. Felépített — illetve részben még most épít — Veresegyházon egy 360 négyzetméter alapterületű ko- killa és gépi öntőcsarnokot, s ezek mellett egy homoköntő üzemet. Ez utóbbi alapterülete 240 négyzetméter. Az alapja és a vasváz szerkezet már kész, az építkezés befejezése szeptemberre várható. Az öntödékhez hasonlóan az utolsó simításokat végzik a telephely raktárépületén. Nagy Sándor, a vállalat igazgatója: „Azt tervezzük, hogy gödöllői üzemeinkből vinnék ki Veresegyházra az öntőgépeket, mégpedig oly módon, hogy az átállás egyetlen munkanapkiesést se okozzon. Az új telephelyen ezek szerint már szeptember végén elkezdődhetne a próbaüzemelés, legkésőbb decemberben pedig már üzemszerűen, folyamatosan termelne a telephely. A Veresegyházra utazó gépek nyomán felszabaduló üzemben pedig raktárát rendezünk be”. mintegy 25 négyzetméternyi területet kanyarít ki. A városi tanács egyébként már évekkel ezelőtt kijelölt a vállalat számára egy új, ötholdas területet a város határában, a Szada felé vezető országút mentén. Nos, a legutóbbi döntések értelmében két esztendő áll a i GÖFÉM rendelkezésére, hogy áttelepüljön. Elegendő-e eny- nyi idő a számukra? — Először 1968-ban készíttette el vállalatunk az új telephely tervét — mondja Nagy Sándor. — Akkor, meglehetősen túlzó eredmény született: 50 millió forint. Véleményem szerint mintegy 15—16 millió forintból is meg lehetne oldani az áttelepülést. Űj üzemek I felépítésére lesz szükség, csatornázásra, vízre és villamos energiára. Ezek pedig köztudottan nem tartoznak az olcsó mulatságok közé. Saját erőből évente két és fél millió forintot tudunk fejlesztésre fordítani. Legalább öt évre lenne tehát szükségünk ahhoz, hogy a szükséges pénzt előteremtsük. Ilyen megfontolások alapján állt elő a vállalat azzal a javaslattal, hogy felezzék meg a városszéli buckás parcellát — i amelynek tereprendezése hozzávetőleg kétmillió forintba kerülne — és valamelyik más vállalattal közösen hozzanak létre ott telephelyet. Az elképzelés olcsóságához nem férhet kétség, ugyanis a költségek egyszerre felére csökkennének. Közös kazánházak, közös transzformátorházak és csatornák nyomban egyszerűbbé tennék a pénz előteremtését. Annál is inkább, mivel a Városgazdálkodási Vállalatnak is távoznia kell jelenlegi helyéről. Számúikra a piac környékén jelöltek ki új telephelyet a város vezetői. ★ Nagy Sándor igazgató ötletének sorsa egyelőre még ismeretlen. Annyi azonban bizonyos, hogy önerőből vállalata csak akkor tud helyet változtatni, ha öt olyan sikeres esztendőt tudhat maga mögött, mint amilyen a tavalyi volt. Az idei fejlesztési alap egy részét még a veres- egyházi öntőüzem építésébe kell fektetniük, hiszen egy öntödében mindenképpen szükség van kazánházra. A gyűjtést .tehát csak jövőre kezdhetnék. Gyűjtésről szólva nem lehet figyelmen kívül hagyni a takarékosságot sem. Az igazgató javaslatának forintokban és időben is mérhető haszna talán önmagáért beszél. S hogy az időről is beszélünk, annak az az oka, hogy az egyik budapesti tervezőinté- i zetben már javában „kompo- I nálják” az új vállalati telephely könnyűszerkezetes műhelycsarnokait. Remélhetőleg ezek a tervek már nem avulnak el, mire megvalósításukra sor kerülhet. Eerkó Pál Anyagot, gépet adnak Barkácsparadicsom A Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet tervei között egy olyan új üzlet megnyitása is szerepel, amely régi hiányt pótolna városunkban. A bolt valójában olyan barkács- műhely lenne, ahol szerszámok, fa és fém alapanyagok kölcsönzése mellett — sőt szakértők felügyelete alatt — dolgozhatnának a gödöllői ezermesterek. Szávai Tibor, a szövetkezet elnöke elmondotta: tervükről már tájékoztatták a városi tanácsot. Az elhatározást mindenhol támogatják, s a szolgáltató helyiség kijelölése — feltehetően az alsóparkban lesz — az elkövetkező hónapokban várható. A megnyitással azonban még várni kell egy darabig: valószínűleg a jövő év elejéig. Decemberi hajrá A vállalat első félévi terve 25 millió forint. Bár a mérlegkészítés még javában tart ezekben a napokban, annyi már most is megállapítható: nem lesz baj a pénzzel. A GÖFÉM immár évek óta gyártott termékei semmit sem veszítettek népszerűségükből az elmúlt évek során. Az Óbudai, a Balatonfüredi és a Váci úti hajógyárak számára kapcsolókat, dugaszoló aljzatokat és rézöntvényeket, továbbá speciális világító testeket készítenek. Az Ikarus — amely a vállalat legnagyobb vásárlójának számít — elsősorban belső csomagtér felszereléseket, kötő- és rögzítő elemeket vásárol. A vállalat egyébként évi 6 százalékos termelésbővítést tervez. Ezt a növekedést — a bizalom és a jó munkakapcsolatok bizonyságaként — az Ikarus egymaga is biztosítani tudja. Elegendő csupán arra emlékeztetnünk, hogy tavaly az év végén, szinte az utolsó pillanatban keresték fel a gödöllői vállalatot azzal a kéréssel, hogy sürgősen több ezer darab autóbusz-kapaszkodóra lenne szükség egy nagyobb külföldi megrendelés teljesítéséhez. A GÖFÉM szinte napok alatt szállította a fontos alkatrészeket, amelyek nélkül nem lehetett volna útbaindítani a járműveket. A vállalat jó úton halad tehát, s egyáltalán nem kétséges a jövője. Ám a jövőről beszélve mindenképpen szólni kell arról a tervről, amelynek értelmében a Gödöllői Fémtömegcikkipari Vállalatnak az elkövetkező évek során új telephelyre kell költöznie. Jelenlegi helyén nem maradhat tovább, hiszen a szűk terület nemcsak a vállalat fejlődését akadályozza, hanem bizonyos városrendezési elképzeléseknek is gáncsot vet. Menni kéne? Nagy port vert fel a Gödöllő és Vidéke tavaly ősszel megjelent „Költözik a GÖFÉM’’ című cikke, amelyben megírtuk, hogy a városfejlesztési tervekben szereplő autóbuszpályaudvar a vállalat forgácsolóüzemének egyik sarkából Egy „hűtlen“ csomag - Diesellel Jóleső érzéssel olvastam a jubileumi vasutasnap alkalmából rendezett kiállításokról, ünnepségekről, kitüntetésekről. Jogos büszkeséggel tölti el a vasutasokat és bennünket, utasokat is, a forgalomnak hivatalosan is átadott új szolnoki teher- és személypályaudvar, amely Közép-Európában az egyik legmodernebb. A vasutasnapről nekem egy kis történet is eszembe jut; velem történt meg ... A gödöllői MÁV-állomáson, a hírlapárus bódéban a bag: úttörőknek a szükséges sajtótermékeket vásároltam — 15 Pajtást. Ahogy kifizettem, befutott a Hatvan felé közlekedő vonatom, s mivel két csomag volt a kezemben, sietségemben az újságokkal és egyéb holmimmal megrakott hálót a bódé párkányán felejtettem. örvendeztem, hogy a zsúfolt esti vonatra sikerült felszáll- nom, sőt, még ülőhelyet is kaptam. Ám az örömben üröm: csak Bag előtt vettem észre, hogy hiányzik egy csomagom. Ezért nem szálltam le, hanem elmentem egészen Aszódig, gondolván, hogy ott könnyebben és hamarabb kapok ellenvonatot, esetleg autóbuszt, amellyel visszajuthatok Gödöllőre. Érdeklődtem, s elmondtam problémámat egy vasutasnak, aki azt tanácsolta, hogy menjek be a forgalmi irodába. Ügy is tettem, s előadtam a történteket Csizi János szolgálatos forgalmistának, aki azonnal intézkedett, felhívta a gödöllői forgalmi irodát. A hívás nyomán Béládi Imre gödöllői szolgálatos forgalmista ugyancsak azonnal intézkedett: a hírlapáruda párkányán megtalálta a csomagot, s odaadta a 44 507- es kisegítő Diesel-mozdony vezetőjének. Alig telt el húsz perc, midőn Ludvig István mozdonyvezető mosolyogva adta át „hűtlen” pakkomat az aszódi forgalmi irodában. Mit mondhatnék? Igazán jólesett a gyors, praktikus és emberséges intézkedés. Ezúton szeretnék köszönetét mondani mindhármuknak, s rajtuk keresztül minden vasutasnak. Iszlai Albert Bag II. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM 1975. JÚLIUS 16., SZERDA A Galgavidéke ÁFÉSZ Versegen tíz. egységet tart fenn: három élelmiszerboltot, egy húsboltot, egy iparcikküzletet, egy olajtelepet. Ezenkívül foglalkoznak a községben felvásárlással, kölcsönzéssel: működtetnek egy szikvízüze- met és két vendéglátóipari egvséget. 1975-ben az előző évhez képest valamennyi üzletben növekedett a forgalom. A vendéglátásból adódó bevétel csaknem húsz, a kiskereskedelmi egységeké pedig majd tizenegy százalékkal emelkedett. A faluban sikerült megoldani a közétkeztetést is: az ÁFÉSZ a vérségi Egyesült Barátság Termelőszövetkezettel közösen építette az éttermet. Önkéntes tűzoltó-egyesületek Például Bagón Közösen a gazdasággal Az étterem és a „többiek Óvoda épül a Mosolygón *<■—• Járás szerte lendületesen folyik az aratás, összesen 1100 lioldnyi őszi búzát aratnak Vácszentlászló határában. Képünkön: Dóczi Pál kombájnos üríti a gépet, s a vontató a közös gazdaság magtárába szállítja a szemet. Totószelvény, dupla vagy semmi Győzött a Petőfi brigád Ve'íélkedcfinálé az Árammérőgyárban szabadulás utáni sport- és kulturális élet fontosabb eseményeiből összeállított kérdések között akadtak szép számmal olyanok is, amelyek hazánk nagyipari beruházásairól szóltak. A vetélkedőt 13-j-l-es felszabadulási totószelvény, dupla vagy semmi vetélkedő tette még színesebbé. A kérdések alaposabb megértéséhez pedig zenerészletek, versidézetek és vetített diaképek nyújtottak támpontot az öttagúi csapatoknak. A zsűri eredményhirdetése alapján a versenyben első helyen a gyár szerszámüzemének Petőfi ifjúsági szocialista brigádja, minimális pontkülönbséggel mögöttük pedig a terv- és munkaügyi főosztály Széchenyi szocialista brigádja végzett. Harmadik lett a normaosztály Kongresszus szocialista brigádja. A háromhónapos versenyben derekasan helytálló szocialista brigádok a verseny végén okleveleket és pénzjutalmakat vettek át, amelyekkel a szervezők jutalmazták az alapos felkészültséget. Járásunkban a legtöbb községben megfelelő feltételek között munkálkodnak az önkéntes tűzoltó-egyesületek. Bagón például van klubhelyiség is, amelyet szükség esetén oktatóteremnek használnak. A felszerelések között található rádió, lemezjátszó, sakk-készlet... Pécelen két helyiségük is van a tűzoltóknak, egy klub és egy szertár. Vannak persze gondok is. Erdőkertesen az őrszobát más célra használják, klubhelyiség pedig nincs. Veresegyházon pedig egyáltalán nem biztosítottak az egyesület munkájához szükséges létesítmények. Ami pedig a felszereltséget illeti: a szükséges fecskendők, lajtok... mindenütt rendelkezésre állnak, műszaki állapotuk is többnyire megfelelő. Á táblák vándorai A napokban megkezdték Gödöllőn, a Kazinczy-lakótelepen egy új óvoda alapozását. A 100 személyes gyermekintézmény az Alsóparkban lassan elkészülő könnyűszerkezetes óvodához lesz hasonló. Képünkön a MEZŐGÉP nyíregyházi, illetve baktalórántházi gyáregységének MTZ/50-es markológépe látható, amint az alap helyét készíti elő. Az építkezésen a gyáregység huszonhárom szakembere és gépkezelője dolgozik. Az óvoda átadására a tervek szerint november hetedikén kerülhet sor. Egyelőre minden az ütemtervnek megfelelően folyik. A gödöllői Városgazdálkodási Vállalat a kért határidőre elkészítette az óvoda szennyvíz- és csatornarendszerét. Barcza Zsolt felvétele CSAK TSZ-TAGOKNAK Orvosi rendelő A közeli napokban Kerepesen, a Szilasmenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet irodaházának földszintjén új orvosi rendelő kezdi meg működését. A rendelőre az a feladat hárul, hogy hetenként két alkalommal — mégpedig a váltott műszakos szövetkezeti tagoknak legmegfelelőbb időpontban — fogadja a betegeket. Az orvosi vizsgálatot, a beutalók megírását tehát a korábbinál egyszerűbbé teszi az új egészségügyi intézmény. Megnyitása egyúttal azt is jelenti, hogy csökken a zsúfoltság a község szakorvosi rendelőjében. Alsó képünk a vácszent- lászlói határban felvonult kom bijnhadremdről 'készült. Az előtérben haladó gépet, az SZK—4-est Szira József vezeti. (Barcza Zsolt felvételei) Hétfőn délután rendezték meg a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérőgyárában az immár május óta tartó fel- szabadulási vetélkedők döntőjét. A gyár szakszervezeti és KISZ-bizottságainak szervezésében megrendezett versengés témája hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulója volt. Negyvennyolc árammérőgyári szocialista brigád küzdötte végig a háromhónapos versenyt, amely három előselejtezővei kezdődött. A brigádok két hetet kaptak azoknak a 20 kérdést tartalmazó tesztlapoknak a kitöltésére, amelyekkel belépőt válthattak a most megtartott döntőre. Válaszaikat háromtagú verseny- bizottság értékelte. A brigádok közül így a hat legjobb mérte össze hétfőn tudását és felkészültségét. Vilmos György, a vállalat KISZ-bizottságának titkára elmondotta, hogy a döntő a feladatokat tizenhárom kérdés- csoportba sorolták. Az 1933- as és 1975-ös évek közötti történelmi eseményekből, a felI
