Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

1975. JŰLIUS 12., SZOMBAT Lépéstartás a világgal Munkásfiatalok művelődése a Csepel Autógyárban öt éve már, hogy megnyi­totta kapuját a Csepel Autó­gyár művelődési háza. Ha belepillantunk az éves prog­ramtervbe, hirtelen szinte választani is nehéz a sok kí­nálkozó alkalomból, melyik előadásra, melyik klubfoglal­kozásra menjen az ember. A nyugdíj ásóktól a legifjabb korosztályig — az iskolás ko­rú gyerekekig — mindenki találhat kedve, ízlése-, érdek­lődése szerinti elfoglaltságot. Elsősorban ismeretterjesztés Mi most csak a fiatalok művelődési lehetőségeit néz­zük meg. Mindig is fontos volt, hogy egy új generáció milyen szellemi felkészültséggel in­dul, hogy később, amikor már nem kötik az iskola feladatai, a napi munka mellett is éljen benne az igény az önművelés­re, a tanulásra, a hasznos idő­töltésre. Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. márciusi ha­tározata erről a következőket mondja: „A közművelődésnek a kultúra, az ismeretek ter­jesztésén túl fontos feladata: a szocialista életszemlélet és magatartás kialakításának se­gítése; a szakmailag jól kép­zett, a munkáját magas fokú öntudattal végző, a közéletben szerepet vállaló szocialista ember formálása; az önmű­velés fontosságának felismer­tetése, lehetőségeinek bővíté­se; a növekvő szabad idő hasznos, tartalmas eltöltésé­nek előmozdítása”. Hogyan valósul ez meg? A Csepel Autógyár művelődési házában a fiatalokat külön Mubhedyiség és igényeik sze­rint számos szakkör várja. A 40—50 fiatal képzőművészeti, fotós, magnós szakkörökben tevékenykedik, most van alakulóban a közlekedési szakkör. A klub társadalmi vezetősége hetente összeállítja a részletes programot. A szak­körökön kívül minden héten pénteken klubnapot tartanak, amelyen egyelőre a fő szerep még mindig az ismeretter­jesztő előadásoké. A művelő­dési ház igazgatója, Bursics Tibomé és az oktatási és is<- meretterjesztési főelőadó: Rá­Nagr forgalmú SÓDERBÁNYA VEZETÉSÉRE ALKALMAZUNK bányavezetésben nagy gyakorlattal rendelkező BÁNYAMÉRNÖKÖT vagy TECHNIKUST Az ajánlatokat „Biztos megélhetés H” jeligére, a kiadóba kérjük. kóczy Ferencné ennek magya­rázatát abban látja, hogy az ide járó fiatalok többségének legmagasabb iskolai végzett­sége a nyolc általános, ezért elsősorban ismeretszerzésre van szükségük. Ahhoz, hogy valamiről beszégessenek, vi­tatkozzanak, hozzászóljanak, már á téma mélyebb ismerete szükséges. De azért a hallga­tóság itt sem mindig „csak” hallgatóság. Egy-egy izgalmas könyvet — ha a szerzőt sike­rül meghívni — már nemegy­szer vitattak meg közösen, mint ahogy az előadásokon is — különösen kedvelik a tör­ténelmi tárgyú témákat — tettek már fel kérdéseket az előadóknak. Segítség a döntő lépéshez Az ifjúsági klub tagjainak átlagéletkora 18—20 év, s a gyár jellegéből követkézően a többség fiú. Sokaknak — akik talán már egy életre befeje­zettnek tekintették a tanulást — adott segítséget a közösség ahhoz, hogy továbbtanuljanak. Rendszeres felvételi előkészí­tőket tartottak fiatal gyári mérnökök közreműködésével fizikából, matematikából, s tizenketten el is kezdték — ma is folytatják — a középis­kolát. Persze, amikor már valaki komolyabb tanulásba kezd, nemigen jut ideje a klubéletre. Fontos azonban, hogy a döntő lépés megtételé­hez segítséget kapott. Vannak olyan lehetőségek, amelyekkel élhetnek kortól függetlenül is. Az egyik szo­bában 16 fülkés nyelvi labora­tórium működik, németet és angolt tanulhatnak itt A könyvtár 37 ezer kötetével ugyancsak bárkinek rendel­kezésére áll. A tanulás, az is­meretterjesztő előadások mel­lett eddig a legfőbb vonzerőt talán a nyári kirándulások jelentették. A testedzés mel­lett ez alkalmat adott arra, hogy a házon kívül is szerez­zenek ismereteket, tapasztala­tokat. Hiszen művelődésnek kell tekintem azt is, ha az ember megismeri hazája újabb tájait, az ott élő embe­reket, szokásokat, régi kultú­rák maradványait. Ebben az évben sajnos, nem jutott a művelődési háznak a kedvez­ményes jegyekből, amelyek­kel olcsón megoldhatták vol­na az utazást. De azért így sem fog elmaradni a nyári túra. Közösen a KISZ-szel Az eddig ^említetteken kívül számos lehetőség van még ar­ra, hogy a fiatalokat minél nagyobb tömegben vonzzák a művelődési házba. A gyári KISZ -szervezet 1068 tagot számlál. A klubtagok között a KISZ-fiatalok arányát nehéz megállapítani, mert néhány törzstagon kívül szinte állan­dóan változik az összetétel. Annyi azonban bizonyos, hogy a gyárban dolgozó fiatalokhoz yiszonyítva — ha csak a Nagykereskedelmi vállalat közgazdasági technikust, a közgazdasági egyetem belkereskedelmi szakán most végzett fiatal közgazdászt, gép- és gyorsírókat, adminisztrátorokat, udvari takarítókat, gépelni tudó adminisztrátort, gépkönyveiket, üzemi tűzrendészé a nyári szünidőre diákokat könnyű munkára, valamint: vas-műszaki, ruházati kereskedőket, raktári és tmk- segédmunkásokat, gépkocsiszerelőt, gépkocsivezetőket, tehergépkocsi-vezetőket, nyugdíjas és nem nyugdíjas portást. Jelentkezés: SZÖVARU VÁLLALAT 1450 Budapest IX., Soroksári út 16. (a Boráros térnél). KISZ-tagokat számoljuk is — a 40—50 főnyi létszám kevés. Márpedig a KISZ-szervezeten sok múlik és sokkal szorosabb kapcsolatban kellene állniuk a művelődési házzal. Maczkó József, a gyári KlSZ-bizott- ság új csúcstitkára elmondta, szeretné ezt a kapcsolatot ki­építeni, szeretné, há jobban összehangolnák programjai­kat. Fontosnak tartja, hogy a KISZ-tagok közül többen ve­gyék igénybe mindazt, amit a művelődési ház hyújteni tud. Eddig elsősorban kulturális területen adott sok segítséget, a jövőben jó lenne, ha a poli­tika is nagyobb szerepet kap­na, ha a fiatalok aktívabban, kezdeményezően kapcsolódná­nak be a házi, a gyári köz­életbe. Érdeklődni, megismerni, vi­tatkozni, az ismereteket to­vábbfejleszteni, magasabb szinten elmélyíteni — vázla­tosan talán így lehetne össze­foglalni az utat az alapoktól a műveltség magasabb szín­vonaláig. Ma már mindenki érzi, nem elég, ha csak a szakmájában járatos. Ponto­sabban szólva: a szakmájában sem lehet járatos, aki a világ egyéb dolgaival nem tart lé­pést. S minél több oldalú a műveltsége valakinek, a szak­májában is annál többet tud produkálni. És minél többet ad fizikailag és szellemileg a társadalomnak és önmagának — annál teljesebb ember. Máté Judit Az ötlet hevés! Rajzfilmek — kísérőként Nemrég mutatta be szak­mai közönségnek a Pannónia Animációs Filmstúdió az 1975- ben vetítésre kerülő egyedi rövidfilmjeit. Első pillanat­ban is szembeszökő, hogy szinte valamennyi film ötle­te jó és kivitelezésre alkal­mas. A baj csak az, hogy a filmek készítői megragadnak az ötlet szintiép,. Azt a bizo­nyos többletet, ami lehetővé tenné, hogy az ötlet csak ins­pirálója legyen a filmnek, és a színvonalasan kivitelezett tartalom legyen az elsődleges, az alkotók többnyire nem voltak képesek megvalósíta­ni. Pedig, mint azt néhány jól sikerült film (Tartsunk ku­tyát!, A kecske és a kos, Szi­szifuszi is bizonyítja, hogy az animációs film esetében sem elegendő az ötlet, hanem a témát mozgásba is kell hoz­ni, méghozzá olyan forma- és színdramaturgiával, amelynek szabályai a filmesztétikából következnek. Ellenkező eset­ben az ötlet csak ötlet ma­rad, amely kivitelezésére a karikatúra alkalmasabb és ol­csóbb műfaj. Hazai és nemzetközi sikerek A hazai animációs'film már kinőtt a „gyermekkorból”, mint ahogyan ezt néhány film Jaiücovlch Marcell: Sziszifus*. Küzdelmes évszázad Fejezetek a magyar munkásmozgalom történetéből GYŰJTEMÉNYES KÖTE­TET lapozgatok. A magyar munkásmozgalom történeté­nek egy évszázadát. A könyv­ben közölt írások és képek alapján nyomon kísérhetjük azt a küzdelmekben gazdag időszakot, amelyben a magyar proletariátus megvívta har­cát az úri hatalommal szem­ben, és győzelemre vitte osztá­lya érdekeit, megteremtette ha­zánkban a szocialista társadal­mat. Ahogyan a könyv elősza­vában Gáspár Sándor írja: „A kötet érthetően bizonyítja a munkásosztály történelmi sze­repének jelentőségét a magyar nép, magyar társadalom fejlő­désében.” Az írások elsősorban a pro­letariátus osztályharcának eredményeit hangsúlyozzák, természetesen anélkül, hogy a kényes kérdéseket megkerül­nék, vagy elhallgatnák a hibá­kat. Azt hiszem, ez az igazi tör­ténetírás, hiszen o magyar munkásmozgalom történeté­ben több a pozitívum, mint a negatívum. A magyar munká­sok mindig is ott voltak, ahol a haladásért, a szocializmusért folyt a harc. A magyar mun­kásság. már a múlt században olyan kiváló vezetőket nevelt ki soraiból, mint Frankel Leó, aki nevét azzal tette Európa- szerte ismertté, hogy a párizsi kommün egyik vezetőjeként tevékenykedett, majd idehaza megalakította a Magyarországi Általános Munkáspártot. De is­mert volt Farkas Károly neve is, aki az Intemacionálé fő megbízottjaként szervezte a magyarországi munkásmozgal­mat. Említhetném még Ihrlin- ger Antalt, az Általános Mun­kás Egylet egyik vezetőjét. Ké­sőbb is neves szocialista, kom­munista vezetőket adott a ma­gyar munkásság a hazai és a nemzetközi mozgalom számá­ra. A munkásság tehát létre­jötte pillanatától kezdve mind­végig bátran küzdött, a már­tírok sorát adta az ügy érdeké­ben. A KÖNYV ELSŐ ÍRÁSA 1848-cal foglalkozik, amikor is a szabadságharc küzdelmeiben már ott találjuk a fiatal mun­kásosztály első csoportjait. Igaz, ők még céhlegények. De a céhlegényekből lettek osz­tálytudatos proletárrá, s már korán.kialakult bennük a küz­dőszellem. Ez annak is köszön­hető, hogy a magyar munkás- mozgalom mindig is a nemzet­közi munkásmozgalom szerves részeként tevékenykedett. Ép­pen ennek az osztályharcos ál­láspontnak az eredménye volt, hogy a magyar munkásosztály követte elsőnek az oroszországi munkásokat, és a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom hatására megvalósította Ma­gyarországon a Tanácsköztár­saságot. Később is, a Horthy ellen- forradalmi korszak idejében, következetesen harcolt iga­záért, s mindvégig reménysé­ge volt az újért küzdők sere­gének. A felszabadulás után pedig, a kommunista párt ve­zetésével élére állt az újjáépí­tésnek, megindította a harcot a szocialista társadalom meg­teremtéséért, győzelemre vit­te, s ma már a munkásosztály vezetésével az egész ország a fejlett szocialista társadalom megvalósításán dolgozik. A SZERZŐK ezt a történel­mi utat rajzolták meg írásaik­ban, hűen és igen tényszerűen. Ha csak a cikkek címeit akar­nánk ismertetni, már akkor is megvolna a tartalom, hiszen sokoldalúan foglalkoznak a munkásság történetének egy- egy részletkérdéseivel, ame­lyekből aztán kikerekedik az egész: a munkástörténelem. Az egyik szerző például leírja, hogyan lett a céhlegényből munkás, a másik arról tudósít, hogy kik szerepeltek a „Hüt- lenségi per”-ben, milyen volt a kapcsolata a magyarországi munkásmozgalomnak az I. In­ter n ac ion áléval, miként zajlott le a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt első kongresszu­sa, hogyan terjedtek a szocia­lista eszmék falun, és milyen munkát végzett a párt és a szakszervezet a századfordu­lón. A szerzők írásaiból az is ki­tűnik, hogy máként dolgozott az illegalitásban a Kommunis­ták Magyarországi Pártja, ho­gyan alakult a munkásélet az 1920-as években, és milyen formában jutott el a felszaba­dulás pillanatáig. A felszabadulás óta eltelt évekről is van néhány írás a kötetben, ezek teljessé teszik a képet, ami az olvasóban ed­dig is megvolt a munkásosz-, tály tevékenységéről. Az írá­sokat neves szerzők írták. A Táncsics Kiadó gyűjtötte egy­be Sipos Péter szerkesztő, va­lamint Vass Henrik főszerkesz­tő hozzáértő válogatása alap­ján. A közölt tanulmányok ér­tékéből mit sem von le az, hogy többségük első ízben már meg­jelent a Népszava Szép szó cí­mű mellékletében. Persze, az­óta a szerzők és a szerkesztők csiszoltak a cikkeken, gazda­gították a mondanivalót, és a kötetben megjelent művek már reálisabban tükrözik a törté­nelmi valóságot. Jól tette a Táncsics Kiadó, hogy ilyen jel­legű gyűjteményt jelentetett meg, nemcsak azért, mert mostanában kezdik felfedezni a proletariátus történelmének izgalmas voltát, hanem azért is, mert a történelem ismerete tanít bennünket, hogy a jövő­ben hogyan és miként dolgoz­zunk, milyen formában becsül­jük meg, értékeljük a múltun­kat, és tevékenykedjünk a jö­vendőn. A MAGYAR MUNKÁSOSZ­TÁLYNAK nagy, történelmi múltja van. Ezt bizonyítja a kötet minden írása. A közölt dokumentumok, képek szeren­csésen egészítik ki az írások mondanivalóit. Egyben meg­mutatják, hogy a munkásosz­tály nem véletlenül vezető ere­je a szocialista társadalom megteremtéséért folytatott harcnak. Az MSZMP X. kong­resszusa joggal állapította meg: „Pártunk, a magyar munkás- osztály marxista—leninista, kommunista élcsapataként tár­sadalmunk eszmei-politikai ve­zetője, szervezi a szocialista építést, és ezzel az egész ma­gyar nép érdekeit szolgálja.” Tehát a munkásmozgalom tör­ténete egységes egész. A mun­kásosztályban mindig is meg­voltak azok az erők, amelyek a haladás irányába, a marxista —leninista útra irányították a mozgalmat. A felszabadulás óta eltelt idő munkásmozgalmi története már külön fejezet. Erről már kevésbé kell össze­foglaló művet kiadni, de a múlt ismeretében jobban el tu­dunk igazodni a jelenben. A kiadvány hasznos ismeretter­jesztő olvasmány, mindenki számára, akit érdekel a mun­kásmozgalom története, s egy­ben kézikönyvként is föl lehet használni az alsó- és középfo­kú állami, párt- és szalcszerve- zeti oktatásban. Az olvasók szélesebb körű tájékozódását kívánja elősegíteni a cikkek­ben szereplő személyek főbb adatait tartalmazó névmutató, a magyar munkásmozgalmi Irodalom legfontosabb műveit felölelő válogatott bibliográfia, valamint az illusztráció. Gáli Sándor — elsősorban az idén Balázs Béla-díjjal kitüntetett, felső­gödi otthonában alkotó Rei- senbüchier Sándor filmjei — hazai és nemzetközi siker® is bizonyítják. ígv a stúdió ma­ga állította fel azt az esztéti­kai mércét, amit most szá­mon kérünk. Még az év talán legjobb ani­mációs filmje, a Sziszifusz sem következetesen végig­gondolt mű. Bár kitűnő ötlet­re épül, amelyet Jankovics Marcell formailag egységes és tiszta grafikával tesz átél- hetővé, de a film. csattanója nem nagyon illik az előzmé­nyekhez. Ennek ellenére ezt a filmet tartjuk a legjobb­nak — legalábbis a többihez viszonyítva —, mert a kiin­duló ötletből a legtöbbet va­lósította meg, és Jankovics- nak ez esetben sikerült elke­rülnie a nála néha ielentkező eklektikusságot. Más filmeknél (Altató, Szél­kötő Kalamona, Az már nem igaz, Több mese egy sorban) pedig azt tapasztaltuk, hogy alkotóik összetévesztik a. fil­met a képzőművészettel, és már eleve lemondanak vala­milyen „festői” hatás ked­véért a film sajátos lehetősé­geiről. Ha rossz a befejezés A Kisztíhand Budapest ké­peslapok édeskés rajzaival a századforduló világába kalau­zol. Sajnos, a rendezőt (Li- sziák Elek) is hatalmába ke­ríti a nosztalgia, és a kedé­lyeskedés sokszor függönyt von a valóság elé. Pedig a feldolgozott anyag és a ren­dező szándéka, hogy a kor híradóinak stílusában mutas­sa be a nagyvárosi élet c/il- logása mögötti valóságot, iz­galmas lehetőséget ígért. Fönntartásaink vannak az A la carte-tal is. A film a föld éhezőinek érdekében igyekszik agitálni. Agitálna is, de megint csak a gyönge be­fejezés az, ami rontja a film hatását. Ételekkel megrakott asztalokat, nagy műgonddal szervírozott tálakat láthatunk a szokásos éttermi zaj kísére­tében. Lassan elfogynak az ételek, italok és a „nagy za- bálás” emlékét már csak a csontig lerágott ételek ma­radványai idézik.. A „drámai fordulat” az, hogy a rendező (Papp Miklós) ezek után be­vágja egy éhező gyermek ké­pét és egy föliratot, amely közli, hogy 500 millióan éhez­nek a földön. Az ötlet most is kitűnő. De a megvalósítás! A rendező formailag egyrészt nem készíti elő a befejezést, másrészt a bevágott kép, a fölirat — minek a fölirat, hi­szen a kép, ha jó volna, ön­magáért beszélne! — és a be­fejező hangi megoldás nem al­kalmasak arra, hogy érzelmi és értelmi reagálást váltsanak ki. Huszonöt éve Utoljára hagytuk Kovász­nál György művét, A 74-es nyár emléket. Ez a film meg az erősen közepes mezőny szintjét sem éri el. Festészet­nek éppúgy gyönge, mint íiimnajs. Kár, mert az ötlet, hogy a kamera mintegy nyo­mon kövesse a festés. fázisait, jó lehetőségeket rejtene ma­gában. Kovásznai azonban csak statikus, hatásvadászó és művészkedő „festményeket” produkál, ritmusos, beatszá- mokra. Antifilm ez a javából, hiszen pont a mozgást és a tudatos montázstechnikát nélkülözi. Huszonöt évvel ezelőtt kezd­te el a stúdió az első rajzfilm készítését, A jubileumot mél­tóképp is meg lehetett volna ünnepelni. A rajzfilmek terjesztésére nem lehet panasz, hiszen mint azt a Pest megyei Moziüzemi Vállalatnál elmondták, a le­hetőségekhez mérten igyekez­nek minél több rajzfilmet mellékelni a játékfilmekhez. A stúdió rendezői gyakran pa­naszkodnak, hogy az animá­ciós filmet sem a kritika, sem a közönség nem veszi komo­lyan. Ez — sajnos — így van, de ennek megváltoztatásáért éppen ők tehetnék a legtöb­bet. Menyhárt László *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom