Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

I ^riTJ v|*. #n ir GENF Vita a záróértekeziet időpontjáról Nagy várakozás előzte meg hétfőn Genf ben az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet színhelyén a koordi­nációs bizottság rendkívüli ülését, amelyen tovább folyt, de nem hozott eredményt a vita a záró értekezlet időpont- jártaik kitűzéséről. A francia javaslat alapján végül olyan kompromisszum alakult ki, hogy a koordinációs bizottság ugyanebben a témában ked­den délben 12 órakor újabb rendkívüli ülést tartson. (Részletes jelentésünk a 2. oldalon.) Kérések PEST MEGYEI VILÁG PROLE ÍÁRJA1, EGYESÜLJETEK! XIX. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM AHA »0 FILI ER YEI TANÁCS LAPJA 1973. JÚLIUS 1., KEDD Or&zágszerte megkezdődik a napokban a gabonabetakari- tás, az előkészületekről tartott sajtótájékoztatót az ÉDOSZ székházában Rékai Gábor, a Gabonatröszt vezérigazgatója. Mint elmondotta, az elmúlt évi mennyiséghez hasonlóan eddig 2 millió 800 ezer tonna kenyérgabona felvásárlására kötöttek szerződést, a gabona­ipari vállalatok, a mezőgazda- sági üzemekkel, s most folyik a pótszerződések kötése. Országszerte 630 község­ben 1369 helyen szervez­ték meg az átvételt. A tavalyihoz képest 90 darab­bal növekedett a tisztítógépek száma, így az idén 666 gép áll majd rendelkezésre és több mint 4600 szállítóeszköz segíti a munkát. A felkészülés során több mint 315 ezer tonna ga­bona befogadására alkalmas területtel bővült a raktárháló­zat. Az ország számos közös gazdaságában — Pest megyé­ben is — kihasználták a ked­vező időjárás adta lehetősége­ket, s ahol erre szükség volt, vasárnap is vágták a gé­pek az őszi árpát. A Budapesti és Pest megyei Gabonafeldolgozó és Felvá­sárló Vállalat több átvevő- helyén hétvégi ügyeletet tar­tottak, annak ellenére, hogy tül nagy forgalomról még nem adhattak számot. A ceg­lédi és a váci járás egyes te­rületein ugyan dolgoztak az aratók, de a learatott termény nagy része saját takarmány­keverő üzemeikbe került. Va­sárnap estig a GFV telepei a nagykátai Kossuth T&z-től 13 vagon, a fóti Vörösmarty Tsz- től 5 vagon, a nyársapáti Ha­ladás Tsz-től 2 vagon őszi ár­pát vették át. Erre a hétre összesen 80 vagonnyit várnak, s a jövő hét elejére min­den bizonnyal magtárba kerül az egész leszerződött 140 vagonos mennyiség. A GFV budapesti, ceglédi és monori takarmánykeverő üzemei már fel is dolgozták az eddig beérkezett szállítmá­nyokat, amelyeknek víztartal­ma 13—18 százalék között mozgott. 1 Irány: a konzervgyárak A Nagykőrösi Konzervgyárba ind 1 Kemencéről a málnával meg­rakott tehergépkocsi. - ■ Koppány György felvételé. További hét csarnok épül Á hét végén a Börzsöny­aljai falvakban szinte minden­ki a határban volt. Az ország egyik legnagyobb bogyós gyü­mölcs termő területén teljes műszak volt a málna- és ribiz- liültetvényeken. A Kemence— Bernecebaráti Egyesült Ter­melőszövetkezet málnásaiban szombat-vasárnap csaknem 200 má^sa gyümölcsöt szedtek le. A legnagyobb szállítmányt ez­úttal a Nagykőrösi Konzerv­gyár kapta. De jutott bőven a Budapesti Konzervgyárnak és a E makeszi Hűtőháznak. Ezen- k vül a szobi közös gyümölcs- f< Ldolgozó üzembe is szállítot- ti k. A perőcsényi Vörös Csil­le g Termelőszövetkezet Vé- rr osmikolán kizárólag a ház­it ji gazdaságok részére létesí­ti tt átvevőhelyet és átlág na- p másfél vagonnal vesznek át it is: az útirány a Nagykőrösi K jnzervgyár. Egy esztendeje helyezték üzembe a Szolnok megyei Cserépipari Vállalat abonyi tég­lagyárának új üzemét. Korábban a régi, elavult kemencékben egy év alatt 12 mil­lió kisméretű téglát égették ki, az új üzemcsarnok 100 méter hosszú alagútkemeneejét már az első évben 14 millió tégla hagyta el. Ám a termelés fölívelésének ez csak az el­ső állomása: 1980-ig két újabb üzemcsarnok, a szárító, továbbá az agyagtároló gyáregy­ség is tető alá kerül, s ekkor 25—30 millió tégla készül majd itt évente. Képünkön az üzemcsarnok egy részlete látható, a nyers téglával megrakott kocsik az alagútkcmence bejárata előtt sorakoznak. Gärdos Katalin felvétele KÖZÉLET Nyikolaj Faggyejev, a KGST ti kára, aki részt vett a Köl­es inös Gazdasági Segítség T nácsa 29. ülésszakának ír inkájában, vasárnap reggel ei itazott Budapestről. Carlos Rafael Rodriquez rr niszterelnök-helyettes ve- z< tésével vasárnap délután el- u azott hazánkból a KGST 2!. ülésszakán részt vett ku- b; 1 kormányküldöttség. A de­le >áció búcsúztatására a Fe­ri íegyi repülőtéren megjelent d:. Szekér Gyula, a Minisz- te -tanács elnökhelyettese, há­zi nk állandó KGST-képvise- 1c ie is. II. Jagenow, az NDK Mi­ni iztertanácsa Ifjúsági Hiva­tó ának vezetőjével az élen ni hány napos magyarországi iá ogatása után elutazott Bu­di pestről az NDK ifjúsági de­le ;ációja. A küldöttség meg- bt széleseket folytatott Nádor G örggyel, az Állami Ifjúsági B: sottság titkárával. H. Jäge­rn wot fogadta Aczél György, a Minisztertanács elnökhe­ly :ttase és dr. Maróthy Lász­ló a KISZ KB első titkára, i P< íitikai Bizottság tagjak nyét is Vajon az lenne ezeknek a közös eszmecse­réknek az értelme, célja, hogy további tételekkel gyarapítsa a megoldandó feladatokat, újabb kérése­ket vetessen fel a tervel­képzelések közé? Ennek is van létjogosultsága, még­sem ez áll az élen. Hanem az, a tervezetteket miként lehetne a leggyorsabban,_ a legésszerűbben valóra vál­tani, mi az, amit a feltéte­lek közül a tanácsnak kell megteremtenie, s mit adhat segítségként a lakosság, mit vállalhatnak hozzájá­rulásként a gazdálkodó szervek. Ügy fogalmazta meg ezt a tanácselnökök egyike, hogy munkamegbe­széléseket kezdeményeznek a lakossággal, s nem ötlet­napokat, ahol az kapja a tapsot, aki nagyobbat tud mondani az előtte szólónál. Kissé nyers a fogalmazás, de az álláspont lényegével egyetérthetünk. L ebecsülnénk ezzel a lakosság szerepét, csorbítanánk jogait, mérsékelnénk igényeinek súlyát? Annak a meggyő­ződésünknek adunk han­got, hogy a lakosság kérése nem válik .automatikusan a településfejlesztési tervek részévé, s a lakosság telje­síthető kéréseit az szolgál­ja legjobban, ha élesen el­választják a még nem vagy egyáltalán nem teljesithe- tőktől. Mert valljuk be, szép számmal lelni utób­biakat is, főként ott, ahol városi munkahelyük kör­nyezetét kérik számon a községi adottságokat félre­értő lokálpatrióták. Engedjünk meg magunk­nak mi is egy kis túlzást: ha a cselekvésben olyan igényesség mutatkozna meg, mint a tennivalók so­rolásában, akkor jóval előbbre tarthatnánk. Van persze ebben igazságtalan­ság — ezért a túlzás —, de a gyakorlat erősítette ta­pasztalat legalábbis elgon­dolkoztató, mi több, olykor meghökkentő. Akadnak ugyanis, akik „politikai kérdést” próbáinak fabri­kálni abból, hogy kérésü­ket elutasítják, a később teljesíthetők közé sorolják. Hangulatot keltenek, meg­kísérlik maguk mögé állí­tani azokat, akik előbb ítélkeznek, s csak azután gondolkodnak — vagy még azután sem —, s számuk­ra a tanács tervszerű gaz­dálkodása „bürokrácia”, a teendők rangsorolása „vas- kalapasság”. A tanácsok jelenlegi kö­zéptávú tervének teljesíté­se azt mutatja, hogy bele­tanulnak ebbe az új fel­adatba, elemzik az eredmé­nyek forrásait s a kudar­cok okait, azaz tapasztala­tokat gyűjtenek a további tervezéshez. Nincsenek könnyű helyzetben, mert a lakosság kéréseiből három ötéves terv összeállítására is futná. Azaz rostálniuk kell. E rosta akkor bizo­nyulhat hasznosnak, ha melléje állítják a lakossá­got is. Együtt, döntsenek, mi hulljon át, mi marad­jon fenn a rostán. Mert ha együtt teszik ezt, akkor ami fennmaradt, azaz, ami a tervbe véglegesen beke­rül, nem pusztán a tanács, hanem az egész közösség programja lesz. Mészáros Ottó K özségfejlesztési fóru­mot rendezett az egyik település nép­frontbizottsága, s ott a köz- tiszteletben álló, minden gyűlésen felszólaló nyugdí­jas tanárt megéljenezte a hallgatóság. Elsorolva ugyanis, mi mindent kér a lakosság, az ismert idézet­tel fejezte be szavait: „a nép szava isten szava”. Ne vitassuk, helyén volt-e ott, ilyen ügyekben erre hivat­kozni, inkább töprengjünk el azon, vajon a lelkesen tapsolok, éljenzők figyel­ték-e a nagyközség veze­tőinek arcvonásait? Ha igen, akkor némi komorsá­got olvashattak ki azokból, hiszen amit jó akarattal, segítő szándékkal elmon­dott a felszólaló, azt __ úgy hat-nyolc év alatt tető alá is hozhatnák, csalt éppen ötször akkora fejlesztési alapból, mint amennyi az utóbbi esztendőkben ren­delkezésükre állt. A taps, az éljenzés viszont arra figyelmeztette őket, hogy van még mit tenniük a községfejlesztés reális le­hetőségeinek megismerteté­se, a mikor, mit, miért el­fogadtatása érdekében. A lakosság kérte Kocsé- roii, hogy — a tanyás tele- I püléseken különösen fontos fcszerepet játszó hely ez — Kendezzék, korszerűsítsék a ■piacteret és környékét. ■Jogos kérés, a tanács elő­lteremtette a pénzt. Csak­hogy : a fóti lakosság kéré­sét, nevezetesen a mielőbb iskolaépítést, s vele a kény­szerűen bevezetett három műszakos oktatás megszün­tetését, már korántsem le­hetne ilyen gyorsan, egy­szerűen teljesíteni. Nem­csak azért, mert sokkal több pénz szükségeltetik egy nyolc- vagy tizenkét tantermes általános iskolá­hoz, mint egy piactérhez, hanem azért is, mert előb­bihez engedélyek sora, terv, kivitelező stb. kell. Ezeket nem lehet egyik napról a másikra előteremteni, arról nem szólva, hogy hol vannak még akkor a peda­gógusok, akik tanítanak majd az iskolában? H osszú évek óta napi­renden tartott lakos­sági kérés Dunakeszi nagyközségben, hogy gya­rapodjék az óvodai helyek száma, s bár most rövid idő alatt nem kevesebb, mint 300 ifjúnak teremtet­tek napközbeni otthont, a kérést nem pipálhatják ki. Hiszen csak a mai ismere­tek szerint legalább továb­bi félezerrel kellene hogy bővüljön e gyermekintéz­mények befogadóképessége, s akkor még hátravannak azok a jelentkezők, akik szülei betelepülnek a köz­ségbe, illetve az a termé­szetes szaporodás, mely ma aligha tervezhető meg... Nekiszögezhetjük a nagyközségi tanács vezetői­nek a kérdésdárdát: hát nem értik, hogy a nép sza­va isten szava...?! Megte­hetjük, de minek? Mire mennek ott, ahol kérdés kérdést kerget, s gyors váltakozásuk köze­pette elhalványodik a jó­zanság, a valódi lehetősé­gek okos mérlegelése? Most különösen. mindennapi probléma ez, hiszen körvo­nalazzák a tanácsok ötödik ötéves tervüket, s jó né­hány részletben kérik, igénylik a lakosság vélemé­USA-szenátorok Moszkvában h együttműködés elveit át kell ültetni a mindennapi gyakorlatba Mihail Szusziov beszéde Vasárnap hivatalos látogatásra Moszkvába értcez-ett az Egyesült ÁltLamoik szenátusának: küldöttsége, a küldöttséget Hubert Humphrey és Hugh Scott szenátorok vezetik. Mihail Szusziov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövet­ségi Tanácsa külügyi bizottságának elnöke beszédet mondott azon a találkozón, amelyet a Szovjetunióiba érkezett amerikai szenátorok tiszteletére rendeztek. előnyös együttműködés el­vest át kell ültetni a minden­napi gyakorlatba — hangsú­lyozta Szusziov. — Nem hallgathatom el, hogy nálunk, a Szovjetunió­ban — folytatta — kialakul az a benyomás, hogy az Egye­sült Államokban az utóbbi időben aktivizálódtak az eny­hülés ellenzői, akik azt bi­zonygatják, hogy az enyhülés csak a Szovjetuniónak elő­nyös. hogy az Egyesült Ál­lamoknak és más nyugati or­szágoknak nem származik be­lőle semmi haszna. Mihail Szusziov a továb­biakban foglalkozott azokkal a szovjet—amerikai egyezmé­nyekkel és megállapodások­kal, amelyek a hadászati fegyverzet korlátozását, a nukleáris háború veszélyének kiküszöbölését célozzák. — Az utóbbi években meg­kötött egyeszmények eredmé­nyeképpen — szögezte le — egyes területeken valamelyest sikerült fékezni a fegyverke­zési hajszát. Sajnos, azonban nem ért véget a fegyverzet növelése. Mihail Szusziov a továb­biakban érintette a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kereskedelmi-gazdasági kap­csolatainak kérdéseit. A szov­jet fél — mondotta — követ­kezetesen felhívta a figyel­met arra, hogy a szovjet— amerikai kereskedelmi-gaz­dasági kapcsolatokat nem le­het olyan kérdések függvé­nyévé tenni, amelyeknek sem­mi közük a kereskedelemhez és a szovjet állam — csakúgv. mint bármely állam — belső hatáskörébe tartoznak. — Hogy miképpen ítéljük meg a kialakult helyzetet? Végeredményben azok nélkül az előnyök nélkül is, amelye­ket a szovjet—amerikai ke­reskedelem fejlődése nyújtott volna, a jövőben is sikeresen fejlesztjük majd gazdaságun­kat. Azt is látjuk azonban, hogy az Egyesült Államokhoz fűződő kereskedelmi-gazda­sági kapcsolatok egyenjogú, diszkriminációktól mentes alapokon való fejlesztése fel­tétlenül fontos eleme a szov­jet—amerikai politikai kap­csolatok javulásának. Ebben az értelemben az e kapcsola­toknak okozott kár az utób­biakra is kihat. (Kommentárunk a 2. olda­lon). A világ most olyan fele­lősségteljes korszakba lép, amikor előtérbe kerül az a feladat, hogy a békés egymás mellett élés és a kölcsönösen A gabonáiéi vásári ó vállalat­tól kapott tájékoztatás szerint mintegy 2 ezer 600—2 ezer 800 vagonos búzatételre befejeződlek a pótszerző- dósköíések, így öss&esen az aratás ideje alatt mint­egy 20 ezer vagonnyi ke­nyérgabonára számítanak. Átvételi gondot nem jelent az sem, ha ennél több terem, ugyanis a szerződések lehetővé teszik, mintegy 10 százaléknyi többlet automatikus átvételét. A fóti Vörösmarty Tsz-ben úgy tervezik, hogy már e hét végén hozzáfognak a búza aratásához, legalábbis a pró­bavágáshoz. Ha a hétfői esőzés nem bizonyul tartósnak, és visszatér a forró, napos idő, valószínű, hogy már a jövő 11 ét elején a megyében másutt i. hozzáfognak a kenyérgabo- i a betakarításához. Az előkészületi munkákból a { abonaipar szocialista brigád- j ti is jelentős részt vállaltak, i felvásárlás, tárolás zökke- i »mentes lebonyolításának r tagszervezéséről országos ta- i ácskozást rendeztek a szo- c allste brigádvezetők számá- _r i hétfőn az ÉDOSZ székház ‘z ibam. $*» A szocialista brigádok el­határozták, hogy különös gondot fordítanak a fu­varszervezés javítására, a szállítási költségek csekken, t sáré, a gépjárművek kapaci- t isának jobb kihasználására, i ogy ezzel is megkönnyítsék a betakarítás csúcsidejének r unikálatait. lí. Gy. A. Tanácskoztak a szocialista brigádok Felkészült a gabonaipar a íietakarításra A tervek szerint gyorsan haratjúk Pest msgyé ben az őszi árpát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom