Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-25 / 147. szám

4 1975. JŰNIUS 25., SZERDA %M*av Kiállítótermekben Júniusi körforgalom Tárlat Vácott — Ceglédi művész Szekszárdon Tóth I&tviLn: Paradiesomnemesítők Alhwtó ifjúság ptílyásmt Három túrái tiatai az elsők között Növekszik az értékek kicse- i rélődésének körforgalma. A Nemzeti Galériából a váci Vak Bottyán Múzeum kiállítóter­mében vendégeskedik az IFJÜSÁG I A SZOCIALIZMUSBAN icimű kiállítás, mely a most 1 felnövekvő fiatal képzőmű­vészek felkészültségi fokát jel­zi. Ez a mérték magas, s min­den műfajban egyenletes. A festők közül az utóbbi időszak­ban Mészáros Géza (kinek a tervek szerint Nagymaroson láthatjuk a nyáron önálló tár­latát) tűnt ki hatékony kezde­ményezéseivel, a szobrászokat a két Vácott élő alkotó, Gyur- csek Ferenc és Blaskó János képviselik. Közülük Gyurcsek merőben új formákkal kísérle­tezik elkötelezett eszmeiségén belül, Blaskó elsősorban a ki­dolgozás tökéletességére ügyel. A grafikusok közül a Főt­től indult Banga Ferenc és Sziráki Endre képviseli az elő­őrsöt, melyhez a jó és egyre jobb mezőny tagjai felzárkóz­nak a vezetés igényével. Min­denképpen megnyugtató, hogy képzőművészetünk új csapata új ösvényeken halad szilárd el- viséggel, de a festői, szobrásai, rajzi formáik teremtő szándé­kával. TÓTII ISTVÁN kivívott nemzetközi rangja ar­ra bizonyíték, hogy a fotó ava­tottak közreműködésével mű­vészetté válik. Művészet-e a fotó? Évtizedek dilemmája is­métlődik e kérdésben. Sokan kompromittálták a műfajt az­zal, hogy mindent a techniká­ra bíztak. A felkészülés, a rendszeresség, a tudás, az ér­zékenység, az egyéni látás és állandó koncentráció, egyszó­val a tehetség növeld azzá. Le­nyűgöző a Cegléden élő Tóth István megtett életútja ké­pekben és elismerésekben. Tagja a magyar, az osztrák, amerikai, ázsiai, szovjet, fran­cia fotószövetségeknek, díja­kat kapott többek között Cal­cuttában, Washingtonban, Lisz- szabonban, Rigában, Rio de Janeiróban, Dallasban, Toron­tóban, önálló kiállítása nyílt Linzben, Hamburgban, Lvov­ban, s többször állított ki hű­ségesen Pest megyében: Ceg­léden, Nagykőrösön, Szent­endrén. Kultúránknak Ceglédről is nyílik ablaka a nagyvilágba. Az elismerés hiteles. Műveit hosszú vándorlása során most a szekszárdi Balogh Adám Múzeum fogadta, ahol a haj­dani ceglédi múzeumigazgató, dr. Szilágyi Miklós így mél­tatja a júniusi tárlat alkotó­ját: ,,Mondandója van az em­berről is, hiszen esendő em­beri sorsunkban az a legcsodá­latosabb, hogy az egyszeri és megismételhetetlen életút tit­kainak értője az általános em­berit is megérti. Tóth István ilyen »titkoknak« szegődött nyomába, amikor a társművé­szetek jól ismert képviselőinek fotóművészeti »panteonját« el­készítette.” E panteonban Illyés Gyula könyvtáj előtt néz ránk meg­értőén szigorú szemével, Déry Tibor cigarettázva töpreng, Miháltz Pál riadtan szemlélő­dik, Kisfaludy Stróbl Zsig- mond szobornépe között idő­zik — mindenki környezetével hordozza önmagát, a Vasem­berek is, a munka névtelen hősei, akik a kohók vörös fo­lyamának mederbe terelői. Régóta mondom, többször is­métlem igényünket; Tóth Ist­ván járja be lencséjével és lel­kületűnek érzékenyen reagáló lendületével megyénk arckép­csarnokát és tájait, hogy Far­mos, Nagybörzsöny, Budaka­lász és Makád is törjön ki „fé­nyes elszigeteltségéből" a nagyvilágba, a fotóművészet közegében. Losonci Miklós Értékes anyag a családi levéltárakban Az értékes okleveleket, ok­mányokat, személyes jellegű iratokat tartalmazó családi le­véltárak több esetben jelentős segítséget adtak már a szak­embereknek egy-egy történel­mi korszak tanulmányozásá­hoz, megismeréséhez. Az Országos Levéltár támo­gatásával ezért a családi le­véltárak csaknem 300 legérté­kesebb darabját — oklevele­ket, okiratokat a következő években folyamatosan restau­rálják. A kollekcióban van a Kölese község egykori földes­ura, a Kende-család levéltárá­ban talált levél is, amelyet Klapka György címzett Kos- sutához, s amelyben a komá­romi várkapitány az ácsi csa­táról közöl érdekes adatokat a kormányzóval. Az Alkotó ifjúság pályázat két kategóriájában a közel­múltban döntött a megyei helyezésekről a nyolctagú bí­ráló bizottság. Az első kate­góriában, amelybe a mező- gazdasági szaktudományos té­mák feldolgozása tartozik, a túrái Galgamente Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet fia­tal szakemberei vitték el a pálmát. A zsűri hosszas vita után az első helyezésre érdemesí­tette Tóth István okleveles üzemszervező agrármérnök pályamunkáját, amely a ter­melőszövetkezet munkaerő­gazdálkodásának tapasztala­tait elemezte. Pályamunkáját a zsűri az országos bíráló bi­zottság figyelmébe ajánlja. Második hellyel Szungyi László okleveles kertészmér­nök munkáját jutalmazták, aki a mezőgazdasági termelés programozásának módszereit Vizsgálta. Ügy ítélték meg, hogy tartalmát és a feldolgo­zás színvonalát tekintve ez a pályamunka is érdemes az or­szágos elismerésre. A kézügyességet igénylő népművészeti jellegű alkotá­sok kategóriájában Pencz Jó­zsef fából készített portréja bizonyult a legsikerültebb­nek. Az Örkényi Haladás Tsz gépszerelőjének alkotása az átlagos felett álló esztétikai érzékről és rendikívüli kéz­ügyességről tanúskodik. A harmadik helyet ebben a kategóriában Béniié Istvánná adminisztrátor, a túrái népi hagyományokat felelevenítő hímzett terítőivei hódította el. Ebben a csoportban az első díjat a zsűri nem adta ki, tekintettel arra, hogy va­lamennyi pályázó amatőr al­kotásokat küldött be, a ver­senykiírás szerint pedig el­sősorban olyan munkákat értékelhettek, amelyek a pá­A színlap élén ugyan Csíky Gergely neve áll, de amit a színpadon látunk, ko­rántsem azonos azzal a vígjá­tékkal, amelyet a kiugrott pap, volt temesvári teológiai tanár írt 1882-ben. Csíky eredeti mű­vét alaposan .átdolgozta (a színlap szerint „zenés színpad­lyázók saját munkaterületé­vel kapcsolatosak. A helyezésekért járó pénz­jutalmakat és okleveleket ün­nepélyes keretek között pén­teken a Budapest környéki TESZÖV székházában nyúj­tották át a nyerteseknek. Szentendre rövidesen új mú­zeummal gazdagodik. A Czó- bel-gyűjteményt június 27-én, pénteken avatják fel ünnepé­lyesen. A Templom téren ki­alakított, összhatásában szép múzeum Kati Imre tervező és a kivitelező, a Városgazdálko­dási Vállalat fáradozását di­cséri. E napokban már a ké­peket helyezik el. Dr. Ikvai Nándor, a Pest me­gyei Múzeumok Igazgatóságá­nak vezetője elmondotta, hogy egy időben hozzávetőlegesen ' 100 Czóbel-képet állítanak ki. ra alkalmazta”) Rácz György; Fényes Szabolcs pedig — Sze­nes Iván dalszövegeire — mu­zsikát írt hozzá. így hát lé­nyegében azzal az immár ha­gyományos évadzáró zenés ko­médiával találkozunk a Ka­viár előadásán, amelynek a József Attila Színházban olyan előzményei vannak, mint A kaktusz virága, a Leszállás Pá­rizsban, a Mona Marie moso­lya, vagy a most is műsoron levő Ma éjjel megnősülök. Ez a mostani produkció nyil­vánvalóan kapcsolódni kíván a hagyományokhoz, de mégis mintha kissé fáradtabb lenne a korábbi, hasonló műfajú be­mutatóknál. Nem színészileg vagy rendezőileg, hanem alap­anyagában. Fényes Szabolcs ugyan mindent tud erről a műfajról, győzi a számokat dallammal, zenei ötletekkel, stílusparódiákkal, finom kari- kírozással, Szenes Iván pedig ismét szellemes, gúnyoros-ér- zelmes dalszövegeket írt, mint már oly sokszor, a baj azon­ban alighanem a „zenés szín­padra alkalmazó” Rácz György munkájában keresendő. Nem nagyon világos, milyen okból, másfél évtizeddel fiatalabbra kozmetikázza a darabot: a múlt század nyolcvanas évei­nek eleje helyett átteszi a szá­zadforduló, a millennium idejé­re. Azért, hogy Csíky monda­nivalóját — korban hozzánk közelebb hozva — jobban megértse a mai közönség? De hiszen nem olyan bonyolult és nehezen felfogható mondani­való ez, mert mindössze arról van szó, hogy a vidéki kis pa- I tikári us nagyviláginak szánt „székesfővárosi” kiruccanása, a kis pikáns „kaviárt” kóstol­ni szándékozó tisztes család­apa enyhén tragikomikus fel­sülése a nagyvárosiasodó Bu­dapesten jó alkalmat adott a szerzőnek a különböző típusok Konferencia a történelemtanításról Történelemtanítás és múzeum címmel kezdődött három­napos országos tanácskozás Debrecenben. A konferencia feladata az, hogy pontosan meghatározza a múzeumok helyét és funkcióját a történe­lemtanításban. Az ezzel kap­csolatos elképzeléseket három szekcióban vitatják meg a konferencia részvevői. Az a cél, hogy a mester élet­művének valamennyi korsza­ka képviselve legyen, s hogy a látogatók teljes értékű átte­kintést kaphassanak művésze­téről. Az állandó tárlathoz Czóbel Béla 35 képet adott, ál­lami vásárlásból származik 29, s a Ferenczy Múzeum birtoká­ban is van 15 festmény, s 40 grafika. Kölcsönkért műveket is bemutatnak. A kölcsönzők sorában találjuk a Nemzeti Galériát, a pécsi, a kaposvári és a kiscelli múzeumot, vala­mint jó néhány magángyűj­tőt. ügyes rajzára, ötletesen bonyo­lított cselekményére. Az ere­deti darab sem nagyon több ennél. Az a furcsa helyzet , állt elő a Kaviár előadásán, hogy maga a színpadon látha­tó produkció jobb, mint a da­rab. Seregi László rendezése megteremti az igazi komédiái tempót és légkört, ötletei nem­csak mulatságosak, hanem az írott szövegből gyakran hiány­zó jellemrajzokat is sikerrel formálják meg. Ebben nagy segítségére vannak a színészek, akik már igen otthonosan mo­zognak a műfajban. Bodrogi Gyula, mint Poroszkay Tiva­dar oatikárius, újabb félszeg, slemil figurával növeli hasonló szerepei számát; most is kitű­nően mozog, táncol, és három másik előadásra való játéköt­letet pazarol bőkezűen erre a könnyed figurára. Volt Ági. mint Bomba Lilly műlovarnő ismét igen vonzó színpadi je­lenség és komikai vénája is gazdagodott. Az elengedhetet­len ifjú szerelmespárt Maros Gábor és Szerencsi Éva játsz- sza; Maros könnved és elegáns figurát formál, Szerencsi job­bára csak szép. Igen jó karak­teralakítás Űjréti Lászlóé, egy kissé gügye gyógyszerészsegéd alakjában, s Káló Flóriáné, egy zavaros zugügvvéd figurá­jában. Margittay Ági, Tóth Ju­dit, Bakó Márta és Lóránd Hanna kisebb szerepekben jól egészítik ki az együttest. Soós Lajos azonban, mint Barlan- ghy Achilles hajóskapitány nem győz meg a szereposztás helvességéről; ez a figura nem az ő színészi világa. Dicséretet érdemelnek Csi- nády István szellemes, a ki- csinv színpadot jól kihasználó díszletei és Kemenes Fanny ruhái. Takács István JtTMUS 26-TÖL, JCLIUS 2-ig CEGLÉD, Szabadság ÉRD 26—30: A négy muskétás 29—30: Az utolsó percig újabb kalandjai 1— 3: Két amerikai* 1— 2: Aranyember CEGLÉD, Kamara FÓT 26— 29: Váltságdíj egy halottért 5 ,YeréH }? mad*r 30— 1: A szélhámosnő 30— 2: Hello, Dolly! I—II. GÖDÖLLŐ GYAL 26—29: Két amerikai* 26: Csárdásklrálynő 30— I: Anna és a farkasok 27—28: 111 perc a Befejezetlen 2: Gyilkosság leírása* mondatból I H.* 29— 30: Hyppolit, a lakáj SZENTENDRE, Terem 26—20: A nagy érzelmektől KISTARCSA jókat lehet zabálni 26—27: Betyárok 30: Gyilkosság leírása* 28—29: A vizsgálat lezárult, 1— 2: A negyedik vőlegény felejtse el! 30— 1: Olsen tervez — SZENTENDRE, Kert a banda végez 26—27: 141 perc a Befejezetlen mondatból I—II.* NAGYKATA 28- 2: Egy kis előkelőség 26-29: Tibbs és a szervezet adsmuv 30: Életünk legszebb napja ABONY 1— 2: Végzetes aranyrögök 26—27: Valahol Európában 28—29: Az utolsó parancs PILISVORÖSVÁR 30— 2: Piedone, a zsaru on ... , . 27— 29: Utolsó töltény BUDAÖRS 30— 2: SelIß a pecsétgyűrűn 26— 29: A negyedik vőlegény 30— 2: Mi van, Doki? POMÁZ DABAS 26—27: Fapados szerelem 27— 29: A briliánskirálynő 3^1! £ „a^v érzelmektől 30— 2: Penny* Gold Jőkat lehet zabálni DUNAHARASZTI RÁCKEVE 26—29: Mi van, Doki? J!»—27: A mostohaanya 30— 1: A vizsgálat lezárult, ^8 29: Csigalépcső felejtse el! 30— 1: Mese Szaltan cárról DUNAKESZI, Vörös Csillag SZIGETSZENTMIKLÓS 26—27: Lázadás a buszon 26—29: Olsen tervez — 28— 29: A hét mesterlövész a banda végez 30— 2: A repülőszázad 30— 1: Macskajáték •Csak 16 éven felülieknek! Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÄLLALAT Termékeny izoláció Eddigi munkás­ságáért Reisen- büchler Sándor rajzfilm-rende­zőt a Balázs Béla- díj első fokozatá­val tüntették ki. Művei nemcsak szakmai berkek­ben, hanem a kö­zönség előtt is si­kert arattak! El­ső jelentősebb munkája, A Nap és a Hold elrablá­sa már teljes mér­tékben az egyé­niség jelelt mu­tatja, s ezenkívül valami ősi báj, valami történelem előtti szépség ke­ríti hatalmába a nézőt. Makacsabb, kis­sé nyersebb, mondhatnánk va- lóságízűbb a kö­vetkező filmje, mely Tolsztoj: Há­ború és béke cí­mű regényének animációs-vízió­ja. Természetesen sűrítve, a rajzfilm szabályaihoz, esz­közeihez, lehető­ségeihez idomul­va: Címe: Az 1812-es év. Közép­pontjában tehát az orosz—francia há­ború, Napoleon oroszországi had­járata, s kudarca áll. Ezt a munká­ját tartja szakmai­lag s más szem­pontból egyaránt a legérettebbnek. Jelenleg új filmjén dolgozik, egy tudományos­fantasztikus fil­men, szeptember végére akarja be­fejezni. — Számomra a legjobbkor jött ez a kitüntetés — mondja —, hiszen a munka derekán vagyok, ilyenkor a legbizonytala­nabb az ember, úgy érzi, hogy fá­radtabb, idegesebb és terméketle­nebb. S ekkor, mint bizonyosság, mint erőátvitel, frissítő ez az elis­merés ! — ' Felsőgödön lakik, segíti önt ez a munkájában? — Feltétlenül, így kevesebb, a csábítás és erőtle­nebb, hogy munka helyett valami mással töltsem az időmet; mert a mi munkánk rendkí­vül időigényes, napi tíz-tizenkét órát dolgozom, s ezt városban sem­miképpen nem tudnám megvaló­sítani. Ma már nem vagyok fia­tal, tisztelni tu­dom a magam és mások idejét. Amit el akarok mondani, véghez akarok vinni, ah­hoz idő kell és rengeteg munka! S erre ad nekem ideális lehetőséget, termékeny izolá­ciót ez a község. A. S. Színházi esték KAVIÁR Zenés játék a József Attila Színházban Nyitás előtt a Czóbel Múzeum

Next

/
Oldalképek
Tartalom