Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
^Miav 1975. JÚNIUS 1., VASÄRNAP Fóti babgulyás Mit tehet az ember, ha Foton éri a dél, és meg aznap nem is reggelizett? Ugyanazt, amit VámoMniikolán vagy Szi- getcsépen tenne, vagyis felkeresi a helyi kisvendéglőt, bisztrót, büfét, ami van. Ezt tettem. Mindjárt a község közepén, szemközt a Volánbusz végállomásával, a Vörösmarty nevét viselő térén rábukkantam a Vác és Vidéke ÁFÉSZ Dózsa falatozójára, amely cégtábláján presszoká- vét, főtt ételt is ígért. Bévul egy másik tábla fogadott, tudtomra adva, hogy az étteremben csak étkező vendégek tartózkodhatnak. Későbbi tapasztalataim arra tanítottak, hogy e feliratot nem mindenki veszi komolyan: étkezés közben ugyanis nem érne rá törni-zúzni. Az egész felirat amúgy is illuzórikus, hiszen az „éttermet’* egy alkóvnyílás választja el csupán a söntés-presszó-ivótóU Különben mindkét helyiség egyformán köves, és egyformán szemetes. Benn, az étteremben hat asztal szerénykedett. Olyannyira, hogy még terítő sem jutott rájuk, úgy álltak ott, pucéron, ahogy a bútorgyár megteremtette, és a kedves vendégek bicskája kié if rázta őket. A hat asztal körül összesen tíz széket sikerült megszámolnom. Pontosabban: hat széket és négy roncsot. Támlájukat le-, lábukat kitördelték, szkáj- ülésüket laskára metélték a pajkosabb étkező vendégek. Ejtsünk néhány szót az „étterem** választékáról is. Akarva sem lehetne néhánynál többet, mert — ottjártam- kor — ennyi volt az egész: babgulyás, sertéspörkölt, pacal. Slussz. Babgulyást kértem és kis híján gutaütést kaptam, amikor kihozták. Csipkés szélű jénai edényben — ugyancsak pajkos étkező vendégek rághatták körbe a lábaska peremét! —velem egy idős kenyérrel, potom 14 forintért. Egy fillérrel sem drágább, mint egy nívósán berendezett, tiszta, zenés U. osztályú étteremben ... Ahol pedig a csikkeket olykor felseprik a kőpadlóról. Ahol a terítékhez — legalább — papírszalvéta jár. Ahol közúti járművezetőknek nem szolgálnak ki szeszes italt. Nem úgy, mint itt... A Dózsa — egyébként harmadosztályú vendéglátóipari egység. Vagyis: NB IU-as, de én még a járási bajnokságba sem. engedném benevezni. Nyíri Éva A négy fa! között A Műszaki Kémiai Kutató Intézet szakemberei új eljárást dolgoztak ki a folyamatos és a nagyüzemben is alkalmazható granulálásra. E tudományos témával 1968 óta foglalkoznak, s a széles körű kísérletsorozatok több területen alkalmazható gazdaságos technológiát hoztak. Az új eljárás lényege, hogy a por alakú vegyanyaghalmazba levegőt fuvatnak, amely mozgásba hozza az egész tömeget, s a porszemek mozgás közben szemcsékké állnak össze. Ezzel a módszerrel megszelídíthetnek több gyakran használt mérget, s például a nagy hatású növényvédő szerek emberre való ártal- masságát is csökkenthetik. Egyedül, vagy közösen a második műszakban Fa - műanyagpohárban A Tudományos Akadémia vácrátóti Botanikai Kutató- intézetében, a hatalmas parkban mindig rendkívül változatos és szemet gyönyörködtető a pompás, eleven növény- gyűjtemény. De nemcsak a szabadban és az üvegházban, hanem a kíváncsi szemek elő] rejtve még az irodák és laboratóriumok épületében is sok érdekesség található. Egyebet ne mondjunk, fűk olyan kis műanyag pohárban, amilyenben tejfölt vagy kefirt kapni a boltban. Folyékony fehér tartalom helyett azonban föld van ezekben a poharakban, a földben pedig mag, sőt, némelyikben már magonc nevelkedik. Zöld csecsemő, abból cseperedik még az óriásra növő fa csemetéje is. Az intézet kapcsolatban, sűrű csereviszonyban áll a földkerekség minden pontján számos testvérintézménnyel, magért kap tőlük magot, csupa ritkábbnál ritkább növényét. Azokat keltik itt ki nagy elővigyázattal. Néhány hónapja is érkezett kis csomagban nagyértékű szállítmány, negyvenféle növény magja Jáva szigetéről. Csupa mifelénk ritka, vagy eddig még nem is létezett trópusi növényfaj. Ezek magját helyezték egyenként egy-egy pohárnyi termőföldbe. Az egyik — nincs magyar neve, botanikusaink is csak hírből ismerik: 'Calophyllum inophyllum, így hívják tudományosan — hiányzik egyelőre nemcsak a magyar, hanem Európa botanikus kertjeiből is. Minden remény szerint azonban Vácrátóton néhány esztendő múlva megtekinthetik a látogatók. Leginkább Jávában honos. de fel-feltűnik Indonézia más szigetein is. A bőrlevelű fák családjába tartozik, persze pohárban levő magoncának (a képen) levelei még lágy tapintásúak. Bőrkeménységd levélkoronája lesz, mire felnő. A másak kikelt új jávai szerzemény — annak sincsen magyar neve — a Roystonea regia pálma szintén ritkaság Európa-szerte a botanikai kertekben. A többi 38 jávai növényritkaság kikelését is rereménykedve várják. Sz. E. Monori és ceglédi dicsőség Gazdag program az egri diáknapokon Sikerrel szerepeltek a Pest megyeiek Eger a diákok városává, a t budapesti, a Heves, a Nógrád, a Pest és a Szolnok megyei tanulóifjúság színpompás, nyüzsgő birodalmává alakult at az V. Gárdonyi Géza diáknapok rendezvénysorozatának idejére. Négy megye és budapesti fiatalok képviselői találkoznak a történelmi múltú városban május 28 és június 1 között, hogy számot adjanak egymásnak felkészültségükről, tudásukról. Az első nap délutánján érkeztek az egri vasút- és autóbuszpályaudvarra a diákok, közöttük 350 Pest megyei küldött. Pihenésre sem jutott idejük, mivel az énekkarok és kamarazenekarok bemutatója röviddel ezután megkezdődött. A Hámán Kató megyei úttörőház rendezvényén sikeresen szerepelt a ceglédi Kossuth Lajos és az aszódi Petőfi Sándor gimnázium leány-, illetve vegyes kara. Este a szálláshelyek előtt másfél ezer fiatal gyülekezett, majd — élükön hajdú öltözetet viselő egri diákokkal — a Dobó térre, a fáklyákkal kivilágított várhoz vonultak, ahol dr. Varga János, Eger tanácselnöke tartott ünnepi beszédet. Másnap 'a legszínvonala- | sabb események közé tartozott a vers- és prózamondók bemutatója, amelyen a ceglédi Kiss Györgyi és Tóth Ilona, a váci Csur- gai Judit, valamint a nagykőrösi Fülöp Tibor szerepelt. Sikeres volt a diákszínpadok műsora, amelyben a dunaha- raszti és a monori gimnázium együttese is fellépett. Politikai tanácskozásokat is rendeztek a fiatalok; a diáksportkörök feladatairól tartott előadást Babait Lajos, a KISZ Pest megyei Bizottságának munkatársa. A legváltozatosabb és egyben legérdekesebb műsor volt a megyék gálaestje. Ezen az érdi Vörösmarty Gimnázium énekkvartettje, a dunaharaszti gimnázium diákszínpada, Seres István és Kiss Pál Agnes polbeat-együttese szerepelt nagy sikerrel. A váci Horváth Krisztina hegedűszólót adott elő, a ceglédi Kiss Györgyi szavalt, népballadát mondott el a ceglédi Lakatos Katerina. A részt vevő fiatalok lelkes hangulata szombaton sem lankadt. Felkeresték Eger látványosságait, nevezetességeit, mozgalmi és népdalokat énekeltek a város utcáin. A délelőtti politikai tapasztalatcserén a diákok művelődési lehetőségeiről és a diákkluboknak ebben betöltött szerepéről vitatkoztak. Vitaindítót tartott ezen a ceglédi Közgazdasági Szakközép- iskola tanulója. Varga Klára. A művészeti bemutatók legjobb produkcióit nívódíjjal jutalmazták a zsűrik. A Pest megyeiek közül a monori József Attila Gimnázium irodalmi színpada politikai jellegű — a forradalmi tavaszról szóló — műsorával vívta ki ezt az elismerést. Nívódíjat kapott kiválóan előadott szavalatáért a ceglédi Balogh 'Erilca is. Tegnap délelőtt folytatódtak a művészeti bemutatók. Énekszámokkal szerepelt Csordás Klára, a ceglédi Kossuth Lajos, Dunavölgyi Zsuzsa, az érdi. Vörösmarty Mihály gimnázium tanulója, valamint a váci Sztáron Sándor Gimnázium lercettje. Fellépett Lakatos Katerina, a ceglédi 203. Ipari Szakmunkásképző Intézet diákja és az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázdurh kvartettje is. A kamarazenekarok és hangszerszólisták között szerepelt a váci Géza király téri gimnázium triója, Horváth Krisztina a Sztáron Sándor Gimnáziumból, valamint három ceglédi előadó, Kaptás Adrienne, Tarai Ilona és Füle István. Délután színpadra lépett több pol-beat és folk-beat együttes is, közöttük Kozma Edit és Koós László, a gödöllői Török Ignác Gimnáziumból. Ma délelőtt kijelölt útvonalon a Felszabadulás térre vonulnak, ahol béke nagygyűlést tartanak. Az V. egri Gárdonyi Géza diáknapok záróünnepségén Barabás János, a KISZ KB titkára mond ünnepi beszédet, majd ezután Bokros Mária, a diáktanács elnöke visszaadja a város kulcsát dr. Varga Jánosnak, Eger tanácselnökének. Virág Ferenc Fabulaként hangzik, de sajnos, igaz. A Z. K. ellen indított házassági bontópert tárgyalja a ceglédi járásbíróság. A bíró, mivel minden kérdésre nemleges választ kap, már-már türelmét veszti, s azt kérdezi élesebb hangon az alperestől: — Mondja, volt egyáltalán valami, amiben segített a feleségének? Mire a férj, négy gyermek apja, szinte örömmel fogadva a kérdést: — Igen, amikor meg kellett verni a gyerekeket ... Napi hat óra Kezdik fölfedezni a szociológusok azt, amit az élet régóta nyilvánvalóvá tett: a családon belül aránytalan, igazságtalan a munkamegosztás. Fölmérések és becslések egyaránt azt Igazolják, hogy a társadalmi egyenlőség legkevésbé a családon belül érvényesül. A négytagú családot ellátó nő — bevásárlástól a különböző házimunkákon át a gyermek leckéjének ellenőrzéséig — átlagosan napi hat órát tölt el tennivalóval. „Természetesen” kenyérkereső foglalatossága mellett. A háztartásokban rendszeresen segítő férjek aránya korcsoportonként ugyan erősen változik — az idősebbeknél kisebb, a fiatalabbaknál nagyobb —, s befolyásolja a munkahelyi beosztás is, de összességében nem több 18—20 százaléknál. Szembetűnően alacsony ez az arány a paraszti foglalkozásúaknál, s ott, ahol a családfő értelmiségi — még akkor is, ha felesége szintén értelmiségi! —, magas ugyanakkor az öt évnél rövidebb ideje házasoknál és a három műszakban dolgozó fizikai munkásoknál. Meztelenebből, kevésbé tudományosan a valóság: a férfialt többsége alig valamit, vagy semmit sem csinál otthon, hogy könnyítsen felesége terhein. Napi hat óra. A legszerényebb órabérrel — tíz forint — számítva is 1800 forint havonta. Ennyit tesz hozzá az asszony — a bejárónő legkevesebb 15 forintos órabért kér! — a családi jövedelemhez. Csakhogy ezt ki veszi észre? A szokás hatalma Bene István és felesége, valamint a hétéves Ildikó s az ötesztendős Karcsi, 1973-ban költöztek a nagykőrösi, Ceglédi úti lakótelepre. A férj termelőszövetkezeti gépszerelő, felesége konzervgyári munkás. Benéné: — Addig, míg a gyárban meg nem csinálták a kisgyermeket nevelőknek az egyműszakos beosztást nagyon nehéz volt, még úgy is, hogy Pista sokat segített. Csakhát ő sűrűn későn jön haza, főként tavasztól késő őszig. — Unszolni kell a férjét a segítségre? — Nem. Első perctől kezdve megtette, akkor is, amikor anyáméknál laktunk, mert ott kóstoltuk a közös életet... — Hosszú kóstoló volt — Tkladon a GaJgamenie Tsz új, 150 vagonom gabonaszári tót épít. Az épület és a hozzá tartozó Kolmann-rendszcrű szárítógép tervek szerint az aratásra -Ítészül. Most a tsz dolgozói a talajmunkálatokat végzik. Nagy Iván felvétele A Galga menten szól közbe mosolyogva Bene István, azután így folytatja: — Hat évig laktunk ott, ugyan külön háztartásunk volt, de azért jobb így. Ami meg a segítséget illeti, nem vagyok szent, se csodabogár. Annyi az egész, nálunk otthon öten voltunk testvérek, s megszoktam, mindenkinek tenni kell valamit, hogy rendben legyen a család. Persze, az öt gyerekből én a negyediknek sikerültem, s ami a két bátyámnak, nővéremnek derogált, az rámmaradt meg a húgomra. Így tanultam meg azután mosni, egyszerűbbet főzni, porszívózni, takarítani, s ha kell, akkor vasalok, varrók is, nincs abban semmi szégyen. — Tudják a munkahelyen a társai, hogy segít itthon? — Á, fenét, ilyesmiről soha nem beszélünk. Álomnak is szép Feltehető, az olvasóban megragad, hogy újra meg újra segítségről beszélünk. Azaz olyan kifejezést használunk, amely már válasz arra, a munka nagyja — a segítség ellenére — kinek a vállán marad. —■ Elképzelhető arányos munkamegosztás? Légrádi Ferencné nevet, legyint: — Álomnak is szép lenne, amíg világ lesz a világ, így marad. — Hogy? — Ahogy nálunk, meg majdnem minden családban van. Zúgolódunk, de csináljuk. Légrádiék Túrán laknak, saját házukban, a férj tanár — Gödöllőre jár be, ott tanít —, felesége könyvelő, a három gyerekből már csak egy van otthon. — Mi okozza a legtöbb gondot? — Nem fogja elhinni: a bevásárlás. Neme sale a napi dolgok megszerzése, hanem általában, bármit akarjon vásárolni az ember. A férjem negyedik hónapja vadászik Gödöllőn, s ha bemegy Pestre, hivatalos ügyben, akkor ott is, negyvenegyes női cipőre. A lányomnak kellene, hát istenem, ilyen nagy lábon él, de nincsen! — A férje tanár, nyilván nevelési elve, hogy... — Ez belátás kérdése is, ne feledje! A kisebb javításokat megcsinálja itthon, a lakásban, kívülről a házon, ezzel semmi dolgom, már nagy segítség ennyi is. Azt azonban nem várhatom el tőle, hogy ő szaladja végig az üzleteket vagy nekiálljon nagytakarítást csinálni. — Miért nem? — Ez falu, már ami a gondolkodásmódot illeti, mert ezen a nagyközségi státusz nem változtat. Azaz igazodni kell ilyesmihez is. Kimondom: a fél falu nevetne a férjemen, ha elindulna az üzletekbe a szatyorral. Van persze bennem is hiba. Sokszor megkérdi a férjem, fiam, mit segíthetek? Én meg azt felelem, maradj csalt, megcsinálom magam. Egyszerűbb igy. nem kell magyarázni, meg valahogy a férfiaknak nem esik a kezükre a házimunka. Például a portörlés. Mindig azt hiszem, most ver le valamit. .. Csacsiság, de működnek az emberben ilyen be- idegzettségek. — Három leányt nevelt, kettő már férjnél, egy még itthon. Őket is így igazgatta? — Nem, nem befolyásoltam őket. Egyébként a gye-! rekek nevelésében rengete- j get segített a férjem. Hagytuk az önállóságukat. A legnagyobb lányoméknál, Ka- tiéknál például — olyan a munkabeosztásuk — a férje vásárol és főz... Náluk talán majd már másként lesz íz az egész., Csinálja az a... T.-éket jól ismerik a nagyközségi tanácson, a családdal többször faglalkoztak. Négy gyermek, akik italozó apjuktól sokat szenvedtek. T. ugyanis törzsvendége Abony kocsmáinak. Eredeti szakmája kovács, de már régen nem űzi; segédmunkás. Azt mondják, csendes, rendes ember, még az sem tódítás, hogy igyekvő. Mindez igaz, de csak addig, míg „rá nem jön”. S ha az első pohár ital lement a torkán, akkor nincs megállás. A riadt, ujjait szorongató asszony csendesen hadarja, mint aki fél, most kiáltanak rá: — Segíteni? Kérem szépen, nekem már az is boldogság lenne, ha megszűnne az italozás, elmaradna a botrány, ha a gyerekek nem hallanák, miket mond az uram. Elmentem az itteni gyárba (a Mechanikai Művek abonyi gyáregységéről van szó — a szerk.), hogy könnyebben legyünk itthon, de azt tetszik hinni, hogy belenyugodott? Most takarítani járok. Mondtam neki néhányszor, látod, amikor nem iszol, olyan aranyos tudsz lenni. Olyankor simogat, kedveskedik, ígérget, hogy többet ő nem, a kocsmának a tájára sem megy. Azután meg, ha italos, altkor. .. Példának mondom, kértem, hozzál már a kútról egy vederrel, csináljál már eny- nyit nekem. Csinálja az a.. „ s elkerítette úgy, hogy még rágondolni is röstellek. Odacsapta a földhöz a veder oldalát, belappadt egészen, a kisfiam egyengette ki, hogy használni lehessen. — Ez a saját házuk? — Á, dehogy. Az a kis bútor a mienk, nincs azon kívül semmink. — Mióta iszik a férje? — öt vagy hat éve. Cegléden ezért mondott fel a háziúr, akkor jöttünk, ha jól emlékszem, hetvenkettőben, ide. A fizetést ide adja, azt issza el, amit külön keres. Mert vállalnak fuvart ennek, annak, s amit kap, viszi a kocsmába. Mert tessék elhinni, ha nem iszik, rendes ember... Akik megállapodtak ök mondják így: tizenhárom hónapja s hét napja házasok. Még e módon számolnak. És sorolják: ők megállapodtak, kinek mi lesz a dolga. Most ugyanis még semmi gondjuk, a barátságos nagy- kátai házban Tőzsér Sándor- né, született Fekete Borbála édesanyja mindent a fiatalok elé tesz. A két fiatal világa most még majd-ból áll. Majd ha felépül a szoba, amivel bővítik a házat, akkor nekik két szobájuk lesz. Most egy van. Külön persze, mert Borbála egyetlen gyerek. Majd ha megveszik azt a bútort, amit együtt kinéztek a helyi bútorboltban, akkor... Majd ha baba lesz __Borbála beta nított munkás a Telefongyár itteni gyáregységében, férje — huszonnégy éves, hárommal több, mint a neje — bejár Pestre, a Ganz-MÁ- VAG-ban technológus. — Ki takarít? — A mama! — Igen, de a külön szobájukban? Meghökkenve néznek egymásra. Tényleg, ott is a mama. Borbála kap észbe: — Az úgy van... Tőzsér Sándor közbevág: — Úgy van, hogy disznóság, de a mamára hagytuk. , Csönd lesz, a mama zavartan mosolyog, úgy érzi, magyarázattal tartozik: — Semmiség az, hiszen megvan tíz perc alatt! És ők úgy elfáradnak a gyárban. — Miért, ön nem dolgozik? — Dehogynem. Magánügy? Az lenne? Ne firtassuk, kik hogyan rendezik be, s csinálják az életüket? Annyit mondjuk, írjuk: a társadalom, az állami gondoskodás... Anny rendelet van, jogszabály, melyek a családot segítik, támogatják. Mi történik a négy fal között — ez legalább annyira fontos, mint az, ami a négy falon kívül van. A család szocialista társadalomban a* emberi együttélés alapvető közössége. Az együttélés fokozata azonban nagyon különbözőek. Mészáros Ottó Megszelídített mérgek
