Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

1975. JÜNIUS X., VASÁRNAP Micrn W K/ímav Törökbálinton Tüdőbetegségek ellen — korszerűen Vérelemzés — másfél perc alatt A gyors orvosi beavatkozást nemegyszer hátráltatja, hogy viszonylag sokáig kell várni a laboratóriumi vizsgála­tok eredményeire. A technika fejlődésével újabban egyre gyorsul az analízisek ideje is, amint azt az alábbi példa is tanúsítja. Angol kutatók olyan vérgázelemző készüléket konst­ruállak, amely 90 másodperc alatt pontosan meghatározza a befecskendezett vérminta oxigén- és széndioxidtartalmát, az említett két gáz résznyomását, a vérplazma bikarbonáttar- talmát, a vér vegyhatását (pH-értékét). A mért értékek szá­mokban olvashatók le a készülék homlokfelületén levő ki­jelzőegységről. A világ kutatólaboratóriumaiban több más automatikus elemzőkészülék is kifejlesztés alatt van, így a következő évtizeden belül nagy előrelépés várható a labora­tóriumi technikában. Az allergia rejtélye E HETI TUDOMÁNY- TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍ­TÁSUNK TÉMÁJA az orvostudomány LEGÚJABB KUTATÁSAI­NAK, ELÉRT EREDMÉ­NYEINEK BEMUTATÁSA. Idegsejt a lombikban 1 Martinariedben (NSZK) a Max Planck Biokémiai Inté­zet laboratóriumában sike­rült mesterséges idegsejte­ket tenyészteni. A sejtek pat­kány és egér különálló agy­sejtjeinek egybeforrása út­ján keletkeztek; egy ideig tápfolyadékban növekedtek. Ezek a sejtkultűrák ideghá­lókhoz hasonlíthatók. Rajtuk tanulmányozható az informá­ciók útja az idegrendszerben. Bár a kutatás még csak a kezdetén tart, azt remélik tőle, hogy a kutatók nem­sokára a jelfeldolgozás kér­déseire is választ adhatnak. Ennek a kísérletnek a se­gítségével az idegsejtekben a „megértés” útja lényegesen pontosabban követhető, mint az agyban, ahol a sejtek ki­bogozhatatlanul összefonód­nak. A fantasztikus, . regénye^ írói nagy előszeretettéi sze­repeltetnek műveikben olyan embereket, akiket időnként a „pótalkatrészek” sokaságá­val újjávarázsolnak az orvo­sok. Nem is kell túlzottan el­ereszteni a fantáziájukat, hogy képet fessenek a jövő­ről, hiszen az orvostudomány — az egyre fejlődő technika segítségével — évről évre mind több szervünk, testré­szünk pótlása terén figye­lemre méltó eredményeket ér el. Mesterséges ízületek Régi vágya az ortopédiai sebészeknek, hogy a megme­revedett, működésképtelen ízületeket mesterséges ízüle­tekkel pótolják. A beültetés­sel kapcsolatos problémákat már korábban megoldották ugyan, de sokáig nem állt rendelkezésre olyan külön­leges anyag, amely tartósan pótolni tudta volna a műtét­tel eltávolított ízületeket. A feltételek ugyanis igen szi­gorúak; az anyagnak köny- nyűnek, kellő szilárdságúnak, korrózióállónak, szövetbarát tulajdonságúnak kellett len­nie. A ma rendelkezésre álló, kobaltot, krómot, molibdént, nikkelt és titánt tartalmazó, azok ötvözeteként létrehozott ízületanyag már megfelel a kívánalmaknak. Az ízület „ellendarabjaként” szolgáló nagy sűrűségű polietilén is bevált a gyakorlatban. Mesterséges csípőízületet 1962-ben „építettek be” elő­ször (napjainkban évente mintegy 25 ezer hasonló mű­tétet végeztek el). Időközben a mesterséges ujjízületet is sikerült elkészíteni, és a váll-, térd-, könyök- és bo­kaízületek pótlása terén is jó úton járnak a kutatók. Ma már az emberi csonto­kat is egyre gyakrabban he­lyettesítik más anyagokkal. A titánból és polietilénből ké­szült, méretre szabott mester­séges combcsont jól helyet- te sí u az eredetit. A csont ve- lőüregébe becsavarozott, rozsdamentes acélból való „toldást” évtizedek múltán sem veti ki a szervezet. Az emberi pótalkatré szék” többségének az elké szítése nem valósulhatott Köztudomású, hogy hosszú évek küzdelme árán sikerült a veszedelmesen elterjedt Koch-bacilust visszavonulásra kényszeríteni. Egyre kevesebb megbetegedést okoz, s ha elő is fordul még, nem népbeteg­ség többé a tuberkulózis. Akit mégis megtámad, azt is meg­gyógyítják. a hatásos gyógy­szerek. A tbc kórházai még­sem üresek, jut hely bennük most már a mindenféle nem fertőző tüdőbetegségben szen­vedő gjmgyítására. Olyanok­nak, akiket azelőtt ritkábban belgyógyászati osztályokon, gyakrabban lakásukon kezel­tek és ezért az utóbbiak egész­sége csali lassan jött helyre Mióta azonban az utolsó év­tizeden belül a tbc gyógyin­tézetek nevükben is átalakul­tak, tüdőkórházak lettek, a kifejezetten szakszerű kezelés és az újabb, hatásos orvossá­gok a gyógyulás idejét jelen­tősen meggyorsították. Ahhoz azonban, hogy a be­teget megfelelően gyógykezel­jék, előbb a baját kell meg­állapítani és erre nélkülözhe­tetlenek a különböző gépek, műszerek. Egészen más fajták, mint amilyeneket az egyéb­ként egyszerűbb módszerekkel felismerhető tbc vizsgálatá­nál használnak. Amikor tehál ezek a kórházak tevékenységü­ket túl a tbc gyógyításán kiter­jesztették, felszerelésüket ter­mészetesen ki kellett egészíte­ni. Nézzük, mit jelentett ez, Pest megye egyik, a törökbá­linti tüdőkórházában. volna meg a különleges fém- ötvözetek és az ideális tulaj­donságokkal bíró' műanyagok nélkül. Sokoldalú műanyag Egy amerikai sebésznek 1953-ban sikerült először mű­anyagcsövecskével helyette­sítenie a combariériát. Ké­sőbb ugyanígy pótolta az aortát, az emberi test legna­gyobb véredényét is. Ma dak- ron csöveket használnak az erek pótlására, s ezerszámra végzik az ilyen műtéteket. Beültetése után a szervezet valósággal „benövi” az ér­protéziseket. Kitűnően beváltak a mű­anyagok a plasztikai sebé­szetben is. Kis szilikon pár­nácskákkal egyenesítik ki például az orrcsontot, hosz­Sokféle betegség támadja meg a tüdőt, egyik leggyako­ribb a hörgők megbetegedése. Hány embernél vált idültté és okoz légzési nehézséget, egy­előre nem tudni. Nagyon so­kan nem fordulnak orvoshoz. Hogy mennyien vannak, azt kutatják évek óta, vidékre ki­szállva, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet tudósai. Néhány esztendeje a dabasi járásban végeztek ilyen átfogó vizsgálatot. Másik gyakori betegség a tüdőben keletkező daganat. Nem elég azonban jelenlétét megállapítani, azt is ki kell deríteni, jó- vagy rosszindula­tú-e. Több tüdőbetegség tüne­tei hasonlóak egymáshoz, hogy adott esetben melyik okozza a bajt, azt százszázalékos biz­tonsággal a röntgengép sem tudja mindig kimutatni. Páldául fulladozásról pa­naszkodik a páciens, a rönt­gensugár azohban nem világit rá tüdejében bajforrás jelére, de ettől még beteg lehet. Ott azonban kéznél a vérgázvízs- gáló készülék, — szintén az újabb szerzemények közül Va­ló. Megállapítja a vár oxigén és széndioxid telítettségét, amiből következtethető, hogy miből ered a fulladozó* való­ban a légzőszervében van-e a hiba, vagy esetleg az idegek játéka okozza. Ez a gép adott esetben a munkaképesség meg­állapításához is jelentős tám­pontot adhat. Természetesen a felsorolt készülékek villanyárammal szabbítják meg az állat, te­szik teltebbé a női mellet, hozzák helyre a fül torzulá­sát. Megfelelő műanyagok és fémötvözetek nélkül a szív- billentyű pótlását sem tud­ták volna megoldani. Erre akkor van szükség, ha külön­féle betegségek következté­ben, vagy veleszületett rend­ellenességként a szív billen­tyűi hegeseclnek, összenőnek, és emiatt nem nyitnak vagy zárnak tökéletesen. Ilyenkor a kivágott billentyű helyére egy speciálisan kialakított golyós „visszacsapószelepet” ültetnek be a sebészek. Szívügy a szív-ügy A létfontosságú szervek pótlása a sebészek legfőbb szívügye. A szívátültetések meglehetős sikertelensége ar­ra ösztönzi az orvosokat, hogy a szivet részben vagy egészben mesterséges készü­lékkel helyettesítsék. Mint közbenső megoldás jó szolgálatot tesz a szívműkö­dés fenntartását biztositó nagyszerű kis elektronikus készülék, a pacemaker, amely nélkül igen sok ember jóval korábban fejezné be földi pályafutását. Ez a bőr alá beépített apró műszer elektromos impulzusokkal serkenti folyamatos és egyen­letes működésre a megfáradt szivet. A gépszív megalkotásának ma már csak bizonyos mű­szaki akadályok állják útját. Még nem lehet t ont osan tud­ni, hogy végül is pneumati­kus, villamos vagy atomener­giával működő szivattyú­rendszer lesz-e a műszív, de bizonyos, hogy az orvostudo­mány és a műszaki tudomá­nyok újabb nagy diadala lesz, ha gép doboghat majd az em­beri szív helyén. A laboratóriumi művesét eredetileg azzal a céllal konstruálták, hogy átsegítse a beteget a veseműködés elégtelenségének krízisén. Jól­lehet a testbe beépíthető mű­vese megvalósulása még tá­voli ígéretnek tűnik, olyan kisméretű művesék kifejlesz­tése máris folyik, amelyet netán testére csatolva visel­het majd a beteg. B. J. működnek, ezért a röntgen és a bronchológiai laboratórium mellett külön helyiségben a megfelelő transzformátor sem hiányzik. Áram kell a többi­nél talán bonyolultabban mű­ködő Bronchoskóp nevű gép­hez. Hófehér, csak a ferde te­tején elhelyezett kapcsold gombjai színesek. Alakra nem nagy, annál többet tud. Szon­dát szerelnek hozzá, amit,mi­után a vizsgált személy lég­csövét érz^stelenítették, beve­zetnek a tüdejébe. Természe­tesen csak egyik szárnyába hogy a vizsgálat alatt a másik elláthassa légzési feladatát. A szonda végén apró villanylám­pa világítja be a hörgőket, saját szemével belenézhet a tüdőbe az orvos. Amíg a kórház csak a tbc gyógyításával foglalkozott, la­boratóriuma is csupán az eh­hez szükséges felszerelésből állott. Az új készülékek beál­lításával általános orvosi la­boratórium lett belőle. Kife­jezetten a daganatos betegsé­gek miatt cytológiai laborató­riumot is berendeztek. — Az utóbbi években álta­lunk beszerzett gépek ma már elengedhetetlen kellékei a tü­dőkórháznak — mondja dr. Harsányt Gyula, a törökbálin­ti kórház igazgató-főorvosa — és amennyire tudom, hazánk többi tüdőkórházából sem hiá­nyoznak. Csakhogy a tudo­mány és a technika gyors fej­lődésével lépést is kell tarta­ni, bármilyen anyagi áldozatot is jelentsen. Minduntalan egy­re tökéletesebb gépek, készü­lékek, műszerek kerülnek for­galomba, azokkal ki kell egé­szíteni felszerelésünket. Most is több ilyen, nemrég meg­rendelt vadonatúj gép és ké­szülék érkezését várjuk. Számos gyermek szenved gyakran visszatérő krónikus náthában, amelyet olykor lég­csőhurut vagy tüdőgyulla­dás is kísér. A megbetegedés okát sokszor a leggondosabb orvosi vizsgálattal sem sike­rül megtalálni. Érthető te­hát, hogy sok orvos allergiá­ra gondol, s talán nem is ok nélkül. Figyelmet érdemlő egy szovjet kutatónak az a fel- tételezése, miszerint a tüdő­asztmát és más allergiás be­tegségeket valószínűleg a vér­ben levő abnormálisán sok nikkel és ólom váltja ki. A vér vegyi és színképelemzési eredményei, valamint a kór­tünetek egybevetése révén jutott e felismerésre. Sz E, Lehet-e gyógyítani... a halált? Azonnali segítség — Klinikai tapasztalatok Moszkvában befejezte munkáját a nem­zetközi reanimációs szimpozion. Az esemény kapcsán az APN tudósítója Vlagyimir Nye- govszkij professzorral, a fiziológiai-kísérleti laboratórium vezetőjével beszélgetett. — Az orvostudomány fejlődése arra ösz­tönöz minket, hogy akkor se álljunk tét­lenül, ha betegünk kritikus állapotba kerül. Ma már olyan esetekben is győzedelmesked­hetünk a halál felett, amelyekben tegnap még reményünk sem volt. A nagyszámú kísérletek és a gazdag kli­nikai tapasztalatok megcáfolták azt a ha­lállal kapcsolatos szemléletet, amely ezt az eseményt Rubiconnak tekintette. Ügy vél­ték, hogy csak egyszer lehet meghalni. Bebi­zonyosodott, hogy a halál visszafordítható folyamat. Természetesen nem minden eset­ben, a hirtelen, alaptalan halálról van szó, amikor életerős szervezet pusztul el. Még egyéb feltételek is szükségesek, a legfonto­sabb közülük az azonnali orvosi segítség. Hat perc Az életből a halálba való átmenet nem pillanatok alatt történik és több szakaszra oszlik. Az első közülük a klinikai halál, amely az utolsó lélegzetvétellel és szívdob­banással áll be. Hat perc az a maximális idő, ameddig az agy él az utolsó szívdob­banás után. A szívizmok munkáját viszont esetenként néhány óra múlva is újból si­kerül megindítani. A természettel szembeszálló orvosnak van néhány perce. Erős hatású gyógyszerek áll­nak a rendelkezésére és különböző fogások, a mesterséges lélegeztetés, a szívmasszázs... A szív munkájának megindításához még ren­delkezésre áll a defibrillátor, amely megha­tározott impulzusokat bocsát ki és mun­kára készteti a megállt szívet. Mindezeket az eszközöket már széles körben alkalmaz­zák a reanimációs központokban, amelyeket minden nagyobb szovjet kórházban felállí­tottak. A mentőállomásokon sokkellenes bri­gádokat szerveztek. Különleges berendezések állnak a rendelkezésükre a klinikai halál elleni harcban. Már több ezer embert men­tettek meg, akik balesetek és katasztrófák során a halál mezsgyéjére kerültek. A rea­nimációs módszereket sikeresen alkalmaz­zák „az első számú halálnem”, a szívinfark­tus ellen. Az ember szervezete egy bonyolult, még­pedig önvezérlő rendszer. Abban a pillanat­ban, amikor. megáll a szív, a szervezet az élet és a halál mesgyéjére kerül, az önvezér­lés megszűnik. A szövetek, így az agy szö­vetei is nélkülözik a működésükhöz szüksé­ges oxigént. Eltorzul az anyagcsere, mely­nek következtében mérgező savak keletkez­nek. A mérgező anyagokat kiszűrő máj és vese vérellátásának megszűnése visszafor­díthatatlan folyamatok kezdetét jelenti. Ä szervezet lehűtése Ezeknek a jelenségeknek a megakadályo­zása a klinikai halál határainak kitágítását jelentik. E cél elérése érdekében különböző módszereket alkalmazunk. Egy részük még kísérleti stádiumban van, míg másokat már alkalmaznak a klinikák. Az egyik legkidol­gozottabb módszer a hipothermia, a szerve­zet lehűtése, vagyis az anyagcsere és ezzel a veszélyes savak keletkezésének lelassí­tása. Esetenként célszerű különleges búra alkalmazásával a fej, azaz az agy hűtése, ahol a visszafordíthatatlan folyamatok a többi szervnél korábban kezdődnek. A magam részéről célszerűnek tartom a plazmoforézis módszerének alkalmazását, amikor a mérgező anyagokkal túltelített vért lecsapoljuk, kivonjuk belőle a vörösvér* testeket és a fehérvérsejteket, majd ezeket visszavezetjük a szervezetbe. Salak ellen — áramlással A vérnek a salakoktól való megtisztítását az úgynevezett keresztező véráramoltatással érjük el, egyelőre állatkísérletekben, ami­kor a klinikai halál állapotában levő állat véredényeihez az egészséges donort kapcsol­juk. Egy ilyen kísérlet során sikerült helyreál­lítani a szervezet összes funkcióját, így az agy tevékenységét is, egy olyan állatnál, amely 20 percig volt a klinikai halál álla­potában. Érdekes eredményeket kaptunk, amikor az élő donor mellett mesterséges májat, vesét és véráramoltató berende­zést kapcsoltunk a kísérleti alanyhoz. Ez még tovább hosszabbította a klinikai halál állapotát. A reanimáció további fejlődése az elekt­ronikához és a kibernetikához kapcsoló­dik, amelyek segíthetnek nekünk a halál és az életrekeltés biológiai folyamatainak irányításában. A gépek vezérlésével a szer­vezet funkcióit a megadott határok között tarthatjuk és ami nagyon fontos, előre je­lezhetjük a reanimáció1 kimenetelét. Pótalkatrészek az emberben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom