Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

«ccm 4/0? W xMimm 1915. JÜNIUS 1., VASÁRNAP Az idei tanév tapasztalatai Beszélgetés Pest megye új Arany János-díjas pedagógusaival A Fáklya klubban rendezett megyei pe­dagógusnapi ünnepség után — melyről az első oldalon számolunk be — kerekasz- tal-beszélgetésre kértük az idei Arany János-díjas pedagógusokat, hogy össze­gezzük a rövidesen befejeződő tanév ne­velőmunkájának legfontosabb tapasztala­tait. A beszélgetésen mind a nyolc kitün­tetett részt vett, s a tanácskozás azonfe— Miskoltv.i Gergely Péter Károlyné Dr. Kovács Diós! Gábor IJöilu Sándorué Józsefné lül, hogy érintette az évi munka kiemel­kedő eseményeit, legjellemzőbb problé­máit, számot adott arról is, a díjazottak nemcsak az eredményeket ismerik jól, hanem személy szerint is sóikat tettek azért, hogy az iskolák munkájában erő­södjenek és kiteljesedjenek a jó tapasz- talatok. Szintai Márton Pális Györgyné Kosa Mátyás Hogyan tudták a pedagó­gusok beépíteni az iskola munkájába az idei év leg­nagyobb eseményeit, az MSZMP XI. kongresszusát és a felszabadulás 30. év­fordulóját? Miskolczi Károlyné: A két esemény az egész esztendei munkát áthatotta. Az ünnep­ségeken kívül a vetélkedők, tanulmányi versenyek anyagát is meghatározta és a tanítási órák anyagában jelentős szere­pet játszott. Alkalmat adva a szocialista hazafiság, az in­ternacionalizmus, a magyar— szovjet barátság érzéseinek el­mélyítéséhez. Gergely Péter: Még konkré­tabban fogalmazva: a 30 esz­tendő gazdasági, kulturális eredményeit, a lakásépítés ada­tait stb, a tanárok s?^ej?eltgJ;-., ték péláául a matematikai pél­dákban. Fizikaórákon olyan térképek készültek, amelyek az energiahálózat fejlődésének eredményeit összegezték, szem­léletessé és érzékelhetővé téve minden gyerek számára a vál­tozásokat. Dr. Kovács Józsefné: Mint a honismereti szakkör vezetője, idei munkánk középpontjába a felszabadult ország 30 esz­tendejének vizsgálatát-feldol- gozását állítottam. Egyik tanu­lónk Kiskunlacháza, másik Szigetszentmárton kulturális életének változásairól írt fény­képekkel, dokumentumokkal bőségesen illusztrált alapos ta­nulmányt. Harmadik tanulónk a járás oktatási intézményei­nek 30 esztendős előrehaladá­sát vizsgálta. Olyan összegezés is készült, amely azt mutatta ki, illetve foglalta össze, hogy az eddigi pártkongresszusok között hogyan, miben változott a ráckevei járás. Szintai Márton: Nálunk Vá­cott különleges helyzetet jelen­tett, hogy a felszabadulás 30. és Vác alapításának 900. évfor­dulója egybeesett. Az iskolák emlékezése a kettős évforduló­ra tapasztalataim szerint na­gyon jó nevelési eredmények­kel járt. Szakmunkástanuló fiataljainkkal végigjártuk pél­dául at észak-magyarországi partizánharcok színtereit. Nyu­godtan mondhatom, az érdekes kirándulás minden tanulónk­nak felejthetetlen élményt nyújtott. Nagyon fontos volt az is — és éppen nevelési szempont­ból —, hogy diákjaink, mint szakmunkástanulók, részt ve­hettek a kongresszusi és felsza­badulási munkaversenyben, méghozzá a munkások teljes jogú partnereként. Pális Győzőné: Nálunk Vá- mosmikolán is a régi és az új élet közötti különbség meg­mutatását állítottuk munkánk középpontjába. Környezetis­mereti órákon például meg­vizsgáltuk az utcák változása­it, az úthálózat, a közművesí­tés fejlesztését. Nagyon szem­léletes és helyhez kötött képet kaptak ebből tanulóink a falu előrehaladásáról. Ugyancsak ehhez kapcsolódott az a gyűj­tőmunka, amit a vámosmiko- lai partizánemlékmű felavatá­sa előtt végeztünk a felszaba­dulási harcokról. A gyűjtés eredményeit kiállításon mutat­tuk be. Megvalósult-e az a mi­nisztériumi ígéret, hogy az idei tanév nyugalmasabb lesz, mint a tavalyi, és csökkentek-e a pedagógu­sok terhei? Miskolczi Károlyné: Az idei tanévben valóban nem zúdult a pedagógusokra annyi új ren­delkezés, mint tavaly. Ebből a szempontból és ilyen értelem­ben a tanév feltétlenül nyu- godtabb, kiegyensúlyozottabb volt. De a pedagógusok mun­kája nem vált könnyebbé. A nevelők nagy igyekezettel dol­goztak az oktatási párthatáro­zat megvalósításán az idén is, igyekeztek az oktatást-nevelést minden tekintetben korszerű­síteni. Ez bizony nem csökken­tette a rájuk nehezedő terhe­ket. Gergely Péter: Tavaly özö­nével 'jöttek a változások. Az idén ez már nem így volt. De az most derült ki, hogy a vál­tozásokat az elmúlt évben csak megismertük, s még nem vált vérünkké. Most érnek be a változások gyümölcsei. Keve­sebb a tananyag, a tanítási órákon nem hajt bennünket az idő, nagyobb lehetőségeket ka­punk ezzel a neveléshez is. Bödő Sándomé: Az óvónők óraszáma csökkent. De csak elvben és papíron. A gyakor­latban roppant nehéz ezt meg­oldani. S ez túlmunkát, tehát nagyobb terheket jelent. Mindenütt gond a képesítés nélküli nevelők ügye, de ta­lán az óvodákban a legna­gyobb. Mi arra törekszünk, hogy a hozzánk belépő fiatal lányokkal megszerettessük a pályát. Ennek azonban sokfé­le akadálya van. Többek kö­zött nem jelentéktelen a ke­vés fizetés sem. Ha hozzánk jön valaki érettségi után, 1200 forintot kap. Másutt a kétez­ret is megkeresheti. Diósi Gábor: Nálunk és mindenütt a gyógypedagógiai intézetekben az okoz külön gondot, hogy bár az új tanterv már négy esztendeje megje­lent, még sincs minden tárgy­ból tankönyv. Ez roppant megnehezíti a tanárok és a diákok dolgát egyaránt, hi­szen nagyon sok különmunkát kíván. Sikerült-e a tananyag- csöktientéssel növelni a ta­nulók szabad idejét? S jól használják-e fel ezt az időt a fiatalok? Szintai Márton: Intézetünk ebből a szempontból jobb le­hetőségeket tud nyújtani tanu­lóinak, mint az iskolák átlaga. Kitűnő sportpályánk, könyvtá­runk, tv-szobánk stb. van. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek ezéket a lehetősé­geket alig veszik igénybe. Ke­vesen sportolnak, könyvet már ugyan többet vesznek a ke­zükbe, de a legtöbben a cél­talan kószálást, a sétálgatást szeretik. Sokat kell még tehát a tanulókkal foglalkoznunk, hogy szabad idejüket helyesen használják fel. Ami a tanárok helyzetét il­leti: a rájuk nehezedő terhek tényleg nem csökkennek. Na­gyon sok új technikai segéd­eszközünk van. De ha ezeket a tanárok használni akarják — márpedig akarják —, akkor a működésükhöz szükséges anyagokat, ábrákat, rajzokat EGY KIS IRODALOMTÖR­TÉNET. Hogy Albert Maltz, a nálunk is jól ismert amerikai író izgalmas, érdekfeszítő drá­mát komponált Victor Hugó­ról, nyilvánvalóan senkinek sem kell magyarázni, aki csü­törtök este látta az Egy nap Jersey szigetén című darabjá­nak tévéváltozatát. Pontosan olyan volt ez a mű, ahogyan a dramaturgia Nagykönyvében meg van írva: egyetlen sodró lendületű áradás, tele meg­hökkentő, váratlan fordulattal, feszültséggel és erőteljesen raj­zolt, hiteles figurával. De azt talán nem mindenki tudja, hogy ez az első pillan­tásra merő kitalálásnak tűnő dráma ezer és ezer szállal kap­csolódott a történelmi valóság­hoz, hogy ténylegesen abból épült fel. Mert nemcsak az az igaz benne, hogy Victor Hugo száműzetésben élt, és többek között jó ideig éppen Jersey szigetén (maga az emigráció, az első, mert később követte a második is, tizennyolc évig tartott); nemcsak az az igaz, hogy az író közben szenvedé­lyesen harcolt az otthoni zsar­nokság ellen (a drámában is említett Kis Napóleon című röpiratát például akkor adta ki); és nemcsak az az igaz, hogy háza az európai szabad­ságharcosok zarándokhelyévé vált (üldözött 48-as magyarok is ellátogattak hozzá). Az is igaz, amit Maltz Hugo jellemé, ről közölt: a nagy költő való­TV-FIGYELŐ ban úgy tekintette az emberi szabadság, a köztársaság és a forradalom, a nép ügyét, aho­gyan a drámában láttuk. Egyetlen adalék ehhez: a Pá­rizsi Kommün leverése után Hugo mentette-támogatta az üldözötteket, és amnesztiáért harcolt számukra, noha — ez is vitathatatlan — a Kommün jelentőségét nem értette meg. Magát a cselekményt elin­dító provokációt azonban tu­domásom szerint nem jegyez­te fel az irodalomtörténet. De ez nem is fontos. Maltz ugyanis ezt az akciót úgy tudta beépí­teni drámájába, hogy nem gyöngítette vele a történelmi valóság hitelességét, hanem épp ellenkezőleg, erősítette. A dráma ezért is jó. A Hajdufy Miklós rendezte adaptáció kitűnően sikerült: felmutatta a dráma összes eré­nyét és értékét. A PARTIZÁN BALLADÁJA. A televízió Legenda a parti­zánról címet adta csütörtök este vetített megrendítő doku­mentumfilmjének. A legenda helyett jobban illett volna a címbe a ballada szó, hiszen ez a valóban tartalmát, lényegét tekintve rendhagyó riport nem­csak azt mutatta be, hogy a kissikátori népek annak idején hogyan bújtatták-rejtették a éjjel, vasárnap és otthon kell elkészíteniük. Kosa Mátyás: A mi lányne­velő intézetünkben is gond, hogyan töltsék a gyerekek hasznosan a szabad idejüket. Szervezünk ugyan számukra bizonyos programokat, csak­hogy ezeket a tanulók általá­ban nem tekintik szabad idő­nek. Éppen ezért egyensúlyt kell találni a szervezett és a teljeen szabad programok között, máskülönben a gyere­kek úgy érezhetik, egyáltalán nincs szabad idejük. 1 Dr. Kovács Józsefné: Ná­lunk sikerült ezt a gondot meg­oldani. A mi szabadidő-prog­ramunk a gyerekek öntevé­kenységére épül. S ebbe a diá­kok szívesen kapcsolódnak is be: van, aki fest,mások gyűj­tenek, megint mások eveznek a Dunán. Mindenki azt csi­nálja, ami közel áll érdeklő­déséhez, képességeihez. Ezért aztán nincs lemorzsolódás, idő előtti elfáradás. A tanulók lel­kesen és ügyszeretettel vesz­nek részt mindezekben a mun­kákban. Pális Györgync: Nagy szere­pet szántunk mi is a szabad­idő-programnak, elsősorban azzal, hogy kirándulásokat szerveztünk. Ha csak a kör­nyékre kell menni, nincs gond, de ha távolabbra igyekszünk, leküzdhetetlen akadály az au­tóbuszhiány. Egyszerűen nem tudnak számunkra autóbuszt biztosítani. Most például Esz­tergomba készülünk, de me­netrend szerinti járattal kell utaznunk. Ez — egyebet nem számítva — jóval több nevelő részvételét igényli. Miskolczi Károlyné: Nálunk az alsótagozatban az olvasást állítottuk a középpontba, még­hozzá nagyon szép eredmé­nyekkel. Gyerekeink 80 szá­zaléka könyvtárlátogató. De nem csoda, maga a könyvtár is mindent megtesz ezért. Mást ne mondjak, vasárnap is nyit­va tart, s magam is többször tapasztaltam, sok gyerek igény­be veszi ezt a tényleg hasz­nos kulturális szolgáltatást. Ökrös László csendőrök elől a horthysta re­pülőtisztből lett partizán­parancsnokot, a tényleg legen­dás hírű Szőnyi Mártont, ha­nem azt is, hogyan árulták el végül. Szinte hajszálra úgy, mint azokat a hősöket, akik­nek sorsát-történetét a nép­balladák őrizték meg szá­munkra. A Mata János írta-rendezte riportnak éppen ez a magában a filmben ki nem mondott ta­nulság volt talán a legfonto­sabb eredménye: Szőnyi Már­ton sorsának és a népballadák hőseinek nem direkt egybe­kapcsolása, a hasonlóságok, összefüggések, rokonvonások közvetett felmutatása. Még a film formája, zaklatott, héza­gos előadása is ezt a balladai hangot erősítette. Megrendítően szép riport volt a Legenda a partizánról, de nemcsak egyszerűen műfa­ji remeklés. Annál jóval több. Emlékmű egy hős partizánnak. KEDVCSINÁLÓ. Változatos irodalmi összeállítás hívta fel péntek este a nézők figyelmét az ünnepi könyvhétre: Sipos Áron riporteri közreműködése a Farkas Katalin szerkesztette, Mihályfy Sándor rendezte mű­sorban valóban kedvet csinált az újdonságokhoz. És ezzel a vállalkozás el is érte célját, teljesítette feladatait; hasonló adástól ennél többet nem vár­hatunk. ö. L. A június 15-i képviselőválasztások jelöltjei (Folytatás a 3. oldalról) Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának vezető titkára. 8. Fonyód: Szokola Károly dr. mezőgazdasági munkás, a So­mogy megyei Tanács fonyódi to­vábbképző intézetének igazga­tója. 9. Marcali: Fehér Zsuzsáim a munkás, a Mechanikai Művek marcali gyáregységének terme­lésirányítója. 10- Csurgó: Radnóti László kis­iparos, a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet elnöke. 11. Nagyatád: Noé Imréné mun­kás, a ‘ Nagyatádi Konzervgyár munkása. Simon Ernöaié mezőgazdasági munkás, a Nagyatádi Cérnagyár munkása. 12. Barcs: Losonczi Pál mező­gazdasági munkás, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke. Szabolcs-Szatmár megye 1. Nyíregyháza: Jeszenszká Gá­bor munkás, a Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat lakatosa. 2. Nyíregyháza: Biszku Béla munkás, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára. 3. Tiszavasvári: Hosszú László mezőgazdasági mérnök, a Tisza- löki Állami Gazdaság igazgatója. 4. Ujfehértó: úr. Pethő Imre mezőgazdasági mérnök, a Nyír- egj-hazi Mezőgazdasági Főiskola főigazgató-helyettese. 5. Gávavencsellő: Rubócziki Ist­vánná munkás, az Ibrányi Taka­rékszövetkezet elnöke. Virányi Istvánná munkás, a gá- vavencsellői Cipész Ktsz cipőíel- sőrész-készítőj e. 6. Nagyhalász: Szabó Béla me­zőgazdasági üzemmérnök, a de- mecseri Kossuth Tsz elnöke. 7. Baktalórántháza: Szviridov Ivánná mezőgazdasági munkás, a baktalórántházi ÁFÉSZ igazgató­ságának elnöke. 8. Nagykálló: Balogh Katalin tanár, a nagykáliói 2. sz. általá­nos iskola tanára. 9. Nyírbéltelek: Palócai Lajosné mezőgazdasági üzemmérnök, a nyírbogát! Rákóczi Tsz főállatte­nyésztője. 10. Nyírbátor: Kovács Lajos technikus, a Csepel Motorkerék­párgyár nyírbátori üzemegységé­nek vezetője. Sőrés István munkás, a Növény­olajipari Vállalat nyírbátori üze­mének művezetője. 11. Mátészalka: Mező Istvánná munkás, a Mátészalkai Bútorgyár betanított munkása. Pávai Mária munkás,- a Máté­szalkai Sütőipari Vállalat szak­munkása. 12. Nagyecsed: Szabó Gusztáv mezőgazdasági munkás, a nagy- ecsedi Rákóczi Tsz üzemágveze- tője. 13. Csenger: dr. Tar Imre föld­munkás, az MSZMP Szabolcs- Szatmár megyei Bizottságának el­ső titkára. 14. Záhony: Tóth Géza munkás, a Szakszervezetek Szabolcs-Szat­már megyei Tanácsának titkára. 15. Kisvárda: Gáspár Istvánná munkás, az öntödei Vállalat kis- várdai gyáregységének hegesz­tője. 16. Dombrád: Erdei Lászlóné munkás, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. 17. Tiszaszalka: Grácsin András munkás, a beregdaróci Barátság Tsz esztergályosa. 18. Vásárosnamény: Spisák And­rás tanító, az MSZMP Vásárosna- méhyi Bizottságának első titkára. 19. Fehérgyarmat: Széles Lajos mezőgazdasági munkás, a Sza­bolcs-Szatmár megyei Tanács vb fehérgyarmati járási hivatalának elnöke. 20. Jánkmajtis: Gulyás Emilné dr. mezőgazdasági munkás, a Ha­zafias Népfront Szabolcs-Szatimár megyei Bizottságának titkára. Szolnok ntegre 1. Szolnok: Barta László köny­velő, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára. 2. Szolnok: Orbán József mun­kás, a Szolnoki Cukorgyár aszta­los csoportvezetője. 3. Szolnok: ■ Szurgyi 1stvánné tanító, a rákóczifalvi általános iskola igazgatója. 4. Üjszász: dr. Faragó Margit orvos, a Szolnok megyei Tanács vb kórházának szemészorvosa. 5. Tiszaföldvár: Krasznai Ká­rolyné munkás, a Tisza Cipőgyár szakszervezeti jogsegélyszolgála­tának vezetője. 6. Kunszentimárton: Szűcs Já­nos mezőgazdasági mérnök, az MSZMP Kunszentmártoni Járási Bizottságának első titkára. 7. Mezőtúr: dr. Hegedűs Lajos munkás, a Szolnok megyei Ta­nács elnöke. 8. Karcag: Fábián Márton mun­kás, a karcagi Május 1. Tsz el­nöke. 9. Törökszentmiklós: Varga Sándor tisztviselő, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár török­szentmiklósi gyárának igazgatója. 10. Kunhegyes: Horváth György munkás, a Középtiszai Állami Gazdaság asztalos üzemvezetője. Szendrei Gábor munkás, a ME­ZŐGÉP Vállalat kunhegyes! gyár­egységének gépkocsivezetője. 11. Tiszafüred: Nánási László földműves, a SZÖVOSZ felügyelő bizottságának elnöke. 12. Jászapáti: Gócza József munkás, a jászapáti Lenin Tsz elnöke. 13. Jászladány: Borics László munkás, a jászjákóhalmi Béke Tsz gépszerelője. 14. Jászárokszállás: Legény Bé- láné munkás, a Lehel Hűtőgép­gyár hűtő- és klímatechnikai gyá­ra jászárokszállási üzemének be­tanított munkása. 15. Jászberény: Gorjanc Ignác munkás, a Lehel Hűtőgépgyár ve­zérigazgatója. Tolna megye 1. Szekszárdi Péter János tiszt­viselő, nyugdíjas, az országgyűlés aielnöke. * 2. Tolna: Bolvári Józsefné mun­kás, a Magyar Selyemfonóipari Vállalat tolnai gyáregységének igazgatója. 3. Bátaszék: Fülöp László mező- , gazdasági mérnök, a bátai No­vember 7. Tsz elnöke. 4. Bonyhádi Daradics Ferenc munkás, az MSZMP Bonyhádi Já­rási Bizottságának első titkára. 5. Dombóvár: K. Papp József munkás, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára. 6. Tamási: Szászi Gábor tanár, a tamási Gőgös Ignác Gimnázium igazgatóhelyettese. 7. Simontornya: Csapó Jánosné technikus, a Simontomyai Bőr­gyár üzemvezetője. 8. Dunaföldvár: Orlovácz György tanár, a nagydorogi általános Is-. kola tanára. Szászvári Lajos munkás, a du- naföldvári ÁFÉSZ üzemvezetője. 9. Paks: Dániel Mária technikus, a Paksi Konzervgyár főműveze­tője. Txirr Istvánné munkás, a Paksi Konzervgyár laboráns szakmun­kása. Vas megye 1. Szombathely: Rujsz Lászlóné munkás, a Sabaria Cipőgyár mun­kaügyi osztályának vezetője. 2. Szombathely: Horváth Miklós munkás, az MSZXvlP Szombathe­lyi Városi Bizottságának első tit­kára. 3. Szombathely: Szalai istvánné munkás, a Szombathelyi Pamut­ipari Vállalat szövőnője. 4. Kőszeg: Péteríi Ferenc mun­kás, a Szombathelyi Lakástextil Vállalat kőszegi po-sztó- és ne­mezgyárának művezetője. Sárvári István mezőgazdász, a Cs-epregi Állami Gazdaság igaz­gatója. 5. Vasvár: Osztrosits József me­zőgazdasági munkás, a Felsőcsa­tári Talcumbánya bányász cso­portvezetője. 6. Répcelak: Ruász József mun- kásv a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat mérnöke. 7. Sárvár: dr. Gonda György munkás, a Vas megyei Tanács elnöke. 8. Celldömölk: dr. Gosztonyi Já­nos tanár, oktatási minisztériu­mi államtitkár. 9. Körmend: Mesterházi Mária munkás, a Budapesti Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár kör­mendi gyáregységének gyártás­előkészítője. 10. Szentgotthárdi dr. Schmidt Ernő erdőmérnök, a Nyugatma­gyarországi Fagazdasági Kombi­nát vezérigazgatója. Veszprém megye 1. Veszprém: Pap János tech­nikus, az MSZMP Veszprém me­gyei Bizottsága első titkára. 2. Balatoníured: Angyal Imre munkás, a Magyar Hajó- és Da­rugyár balatonfüredi gyáregysé­gének szakmunkása. 3. Balatonkenese: Pályi Sán- dorné -mérnök, a Peremartoni Vegyipari Vállalat üzemvezetője, 4. Szentgál: Koltai Nándorné munkás, a Herendi Porcelángyár dolgozója. 5. Zirc: Pethő István munkás, a MEZŐGÉP 8. sz. gyáregységé­nek géplakatosa. 6. Várpalota: Gyuricza László mérnök, a Fűzfői Nitrokémiai Ipartelepek igazgatója. 7. Ugod: Hars József mezőgaz­dasági mérnök, a lovászpatonai Üj Élet Tsz állattenyésztési ága­zatvezetője. 8. Magyargencs: Veisz Antalné munkás, a marcaltői Egyetértés Tsz raktárosa. 9. Pápa: Stock János munkás, honvéd vezérőrnagy. 10. Devecser: dr. Bogdán János mezőgazdasági munkás, a Terme­lőszövetkezetek Területi Szövetsé­gének titkára. 11. Ajka: Pullai Árpád -munkás, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. 12. Tapolca: Tóth Hona köny­velő, a KISZ Veszprém megyei Bizottságának első titkára. 13. Sümeg: Simon István tanár, a Magyar Írók Szövetségének fő­titkárhelyettese. 14. Keszthely: dr. Bélák Sándor mezőgazdasági mérnök, a Keszt­helyi Agrártudományi Egyetem rektora. Zala megye 1. Zalaegerszeg: Varga Gyula munkás, az MSZMP Zala megyei Bizottságának első titkára. 2. Pacsa: dr. Lukács János me­zőgazdász, a pacsai Haladás Tsz üzemi állatorvosa. 3. Zalalövő: Csörgits József munkás, nyugdíjas. 4. Zalaszentgrót: Nagy Pálné tanár, a zalaszentgróti n. általá­nos iskola tanára. 5. Hahót: Dömötörfy Sándor technikus, a hahóti Rákóczi Tsz főállattenyésztője. 6. Nagykanizsa: Tollár József munkás, a Kanizsa Bútorgyár igazgatója. 7. Letenye: Lakos Zoltánná munkás, a „Color” Ruházati Vál­lalat ruhaipari szakmunkása. 8. Lovászi: Horváth László tech­nikus, a DKFV bázakerettyei üze­mének művezetője. Fritz László munkás, a DKFV lovászi üzemének motorszerelője. 9. Lenti: Várhelyi József erdő­mérnök, a Zalai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság lenti üzemének üzemvezetője.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom