Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-25 / 147. szám

1975. JÚNIUS 25., SZERDA A KGST XXIX. ülésszaka Beszámoló és jelentések Az ülésszak megvitatja a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósításával kapcsolatos kérdé­seket. Az ülésszak résztvevői meghallgatták a végrehajtó bi­zottság jelentését a KGST XXVIII. és XXIX. ülésszaka kö­zötti tevékenységéről. A beszámolót Szekér Gyula, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökhelyettese, a végrehajtó bizottság el­nöke tartotta. Elhangzott Ny. Bajbakovnak, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökhelyettesének, a tervbizottság elnökének tájékoz­tatója a KGST-tagországok két- és sokoldalú integrációs in­tézkedéseiről, az 1976—1980. évekre vonatkozó tervegyezteté­sek területén. A KGST-tagországok 1976—1980. évekre szóló népgazda­sági tervei egyeztetési munkájáról G. Schürer, az NDK Mi­nisztertanácsának elnökhelyettese, a KGST tervezési együtt­működési bizottságának NDK képviselője tájékoztatta a de­legátusokat. A KGST-tagországok fűtő-energetikai bázisainak tovább­fejlesztésével kapcsolatos koncepcióról szóló jelentést P. Nye- porozsnyij, a Szovjetunió villamosenergia-ipari minisztere, a KGST villamosenergetikai állandó bizottságának elnöke terjesztette elő. Szekér Gyula felszólalásában kiemelte, hogy a XXVIII. ülés­szak óta eltelt időszakot a KGST-tagországok bel- és kül­politikai sikerei, továbbá az egész szocialista közösség je­lentős erősödése jellemzi. Sike­resen valósulnak meg a kom­munista és munkáspártoknak a népgazdaságok fejlesztésére vonatkozó határozatai. Dinamikus fejlődés A két- és sokoldalú gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködés bővítése és el­mélyítése a KGST-tagorszá­gok között 1974-ben is biztosí­totta gazdaságuk dinamikus fejlődését, és népjólét szín­vonalának további emelését. A KGST-tagországok nemzeti jö­vedelme 1974-ben, 1973-hoz vi­szonyítva összességében 6,4 százalékkal, az ipari összter­melés mintegy 8,5 százalékkal nőtt A KGST-tagországok és a tanács szervei figyelmének központjában, a két ülésszak közötti időszakban, az 1976— 1980. évekre szóló népgazdasá­gi tervek egyeztetési munkáia állt. Ennek során nagy figyel­met szenteltek a fűtőanyag- és energetikai kérdéseknek. Az 1974. évi eredmények újabb bizonyítékai annak a ténvnek, hogy a KGST-álIa- mok gazdasági és tudományos­műszaki együttműködése, a komplex program következetes megvalósítása elősegítette az egves országok népgazdaságai­nak gyorsabb fejlődését és a tagországok erősödését. A tudományos-műszaki együttműködés — a komplex programnak megfelelően — mindenekelőtt a munkaterme- lékenvség növelésére, az anya­gi erőforrások hatékony ki­használására, a gépesítésre, és az automatizálásra, továbbá a környezetvédelem területére összpontosult. A tudományos és műszaki problémák meg­oldása során egyre szélesebb körben alkalmaztak olyan új együttműködési formákat, mint a tudományos koordiná­ciós központok, vagv a nem­zetközi tudóskollektívák. A KGST-tagországok sokol­dalú együttműködésének fej­lesztésére különösen nagv ha­tást gyakoroltak a baráti or­szágok párt- és kormánykül­döttségeinek legmagasabb szintű találkozói, amelyeknek során megvitatták, és egyez­tették a gazdaságpolitika leg­főbb elvi és komplex kérdé­seit, valamint a kölcsönös együttműködést. A tervegyeztetések eredményei 1974-ben’ — mint tájékozta­tójában G. Schürer elmondot­ta — a KGST-tagországok fi­gyelmének középpontjában, s a KGST-szervek éiunkájában az 1976—1980. évekre szóló népgazdasági tervek egyezte­tésének befejezése állt. A tterv- egyeztetések során a KGST- szervek figyelembe vették több gazdaságpolitikai kérdés megoldásában elért kölcsönös eredményeiket, továbbá az egyes ágazatok és termelési ágak fejlődésének prognózi­sait, amelyekben meghatároz­ták az együttműködés legfon­tosabb kérdéseit. Az 1976—80. közötti időre szóló népgazdasági terv egyez­tetésének minőségileg új vo­nása volt, hogy közvetlenül kapcsolódott a komplex prog­ramhoz, szerves kapcsolatban állt a KGST-tagországok meg­valósítandó intézkedéseivel s népgazdasági terveivel, vala­mint a sok- és kétoldalú kap­csolatok alapján a nagy gaz­dasági problémák komplex megoldásával. A tervegyeztetések során előzetesen tisztázták a kölcsö­nös áruszállításokat, amelye­ket a KGST-tagországok az 1976—1980. évekre szóló ke­reskedelmi egyezmények elő­készítése során alapnak te­k.nthetnek. Az előzetes ada­tok szerint a tervegyeztetések eredményeként a KGST-tagor­szágok kölcsönös áruforgalma az 1976—1980. évekre, a folyó ötéves tervhez viszonyítva, 57 százalékkal emelkedik. A KGST tevékenységében először Először a KGST tevékeny­ségében — amint azt Ny. Baj- bakov kiemelte — a korábbi ülésszakok határozatainak megfelelően, kidolgozták a KGST-tagországok 1976—1980. évekre szóló sokoldalú integ­rációs intézkedéseinek egyez­tetett tei vénák tervezetét. A KGST-tagországok és a tanács szerveinek, az 1976—1980. évek népgazdasági tervegyez­tetési munkája a sok- és két­oldalú egyeztetések nyomán jelentősen elősegítette ennek az intézkedési tervnek az elő­készítését. Az egyeztetett tervben sze­repelnek: létesítmények közös építésére, szakosított és koo­perációban gyártandó termé­kek szállítására, tudományos­műszaki problémák közös megoldására hozandó kiemelt koordinációs, valamint a Mon­gol Népköztársaság gazdasá­gának gyors és hatékony fej­lesztésének elősegítésére irá­nyuló intézkedések. Az egyeztetett terv minde­nekelőtt olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek bizonyos mértékig meghatározzák a KGST-tagországok közötti in­tegrációs folyamatok fejlődésé­nek ütemét és az integráció mélységét. Ezt bizonyítják azok a ki­adások, amelyeket az országok az integrációs intézkedések realizálására fordítanak, és amelyeket a tervben előirá­nyoztak. Így 10 olyan létesít­mény beruházására, amelyeket a terv tartalmaz, az előzetes számítások szerint több mint 10 milliárd rubelre van szük­ség. Az egyeztetett terv részeit képezik azok a tudományos­műszaiki problémák is, ame­lyek a távlati tervezés idősza­kában különösen nagy jelentő­ségűek az együttműködő or­szágok gazdaságának fejleszté­se szempontjából. Szám sze­rint 16 olyan fontos tudomá­nyos és műszaki probléma van, amelyeknek megoldása kapcsolatban van a komplex tudományos kutató és kísérleti tervezői munkákkal, valamint új, hatékony technológiai fo­lyamatok, gépek, berendezések és készülékele előállításával. Fűtőanyag-energetikai koncepció A KGST-tagországok és a tanács szervei — mint P. Nye- porozsnyij mondotta — külö­nös figyelmet szentelnek a fű­tőanyag-energetikai szükség­letek kielégítésének kérdésére. A XXVIII. ülésszak határo­zatainak megfelelően a tanács szervei kidolgozták a fűtő­anyag- és az energetikai bázis továbbfejlesztésének koncep­cióját, az energetikai berende­zések iránt jelentkező szük­ségletek kelégítését, beleértve aiz atomerőművi berendezése­ket, és az érdekelt európai KGST-tagországok egységes villamosenergetikai rendsze­rének koncepcióját, és ennek részét képező 750 kV-os, és ennél nagyobb feszültségű vil­lamos hálózati rendszereket is. Megkezdődött a küldöttségvezetők felszólalása A jelentések meghallgatása után megkezdődött a KGST- tagországok küldöttségei veze­tőinek felszólalása. Felszólalt Alekszej Koszigin, a szovjet, Sztanko Todorov, a bolgár, Horst Sindermann, az NDK-, Carlos Rafael Rodri­guez, a kubai, Zsambin Bat- mönh, a mongol és Piotr Jaro- szewicz, a lengyel delegáció vezetője. Ezzel az ülésszak befejezte első napi munkáját. Az MSZMP KB és a kormány vacsorája a küldöttségek tiszteletére A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és' a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa kedden este a Parlament Vadász-termében vacsorát adott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 29. ülésszakán résztvevő kor­mányküldöttségek vezetői és tagjai tiszteletére. A vendéglátók képviseleté­ben a vacsorán megjelentek: Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának • első titkára; Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke; Aczél György, Apró Antal és Németh Károly, a Politikai Bizottság tagjai, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, Huszár Ist­ván, dr. Szekér Gyula és dr. Tímár Mátyás miniszterelnök­helyettesek, valamint a kor­mány több tagja. A vacsorán Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke és Horst Sindermann, a Német Demokratikus Köztársaság Mi. nisztertanácsának elnöke mondott pohárköszöntőt. Mozambik — fággetlen Hétíón e«te megérkezett Lourenco Marquesbe a magyar párt- és kormányküldöttség, mely részt vesz Mozambik függetlenné válásának ünnepségein. A küldöttséget, melyet Borbándi János, a Miniszterta­nács elnökhelyettese vezet, ünnepélyesen fogadták a Lourenco Mar- ques-i repülőtéren. Kedden megérkezett Mozambik fővárosába az a portugál küldött­ség, amely Vaseo Goncalves miniszterelnök vezetésével részt vesz az egykori gyarmat függetlenségének kikiáltásával kapcsolatos ünnepsé­geken. A delegáció tagja Meló Antunes külügyminiszter, Mario Soa­res, a Portugál Szocialista Párt, Alvaro Cumival, a Portugál Kommu­nista Párt vezetője, valamint Otelo Sáráivá de Carvalho, a COPCON parancsnoka. Goncalves miniszterelnök szerdára virradó éjjel a Lourenco Mar- ques-i stadionban ünnepélyes keretek között hivatalosan átadja a Irataimat Samora Machetaek, a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELIMO) vezetőjének, akit szerdán köztársasági elnökké nevez­nek ki. Az éjféli ünnepségen várakozások szerint mintegy hatvanötezren lesznek jelen, köztük több mint ezer a külföldi vendég. M ajdnem 500 éves gyarma­ti uralom és tízesztendős fegyveres harc után Mo­zambik június 25-től független népi köztársaságként foglalja el helyét a nemzetek család­jában. Az új afrikai állam szü­letése nemcsak a mozambikiak történelmi sikere és ünnepe, hanem jelentős nemzetközi esemény is. A függetlenség ki­kiáltásán a szocialista orszá­gok is küldöttségekkel képvi­seltetik magukat. Hazánk dele­gációját Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyette­se vezeti. A szocialista országok kép­viselőinek jelenléte Lourenco Marquesben — s ugyanakkor az USA, az NSZK, Francia- ország távolmaradása, ame­lyek nem kaptak meghívást — egyrészt kifejezi az új mozam­biki vezetés elismerését azért a segítségért, amelyet az el­múlt évtized során a szocia­lista országok minden téren nyújtottak a felszabadító harc­hoz. Másfelől nyilvánvalóvá teszi a FRELIMO által eddig is hangoztatott tételt: Mozam­bik a szocializmus felé vezető úton kíván haladni. A felszabadító harc élcsapa­ta, a FRELIMO (Mozambiki Felszabadítási Front) 1962. jú­nius 15-én jött létre három ki­sebb afrikai nacionalista cso­port egyesítéséből. A mozga­lom alapítójának és vezetőjé­nek, Eduardo Chivambo Mondlanénak a meggyilkolása után — a portugál titkosrend­őrség követett el ellene bom­bamerényletet — a szervezet nem hullott szét, mint Lissza­bonban remélték. Sőt, belső tisztulása után még nagyobb erőre kapott a gerillaharc. A 100 ezer főnyire duzzasztott portugál gyarmati hadsereggel szemben, a FRELIMO-nak si­került ellenőrzése alá vonnia az ország területének mintegy 40 százalékát, megbénítania a Cabora Bassa óriás gát építé­sét. A Portugália számára kilá­tástalan gyarmati háború er­jedést indított el az Afrikába vezényelt fiatal tisztek között is. A Mozambikot megjárt tisz­teknek nem kis szerepe volt a portugál Fegyveres Erők Moz­galma (MFA) létrehozásában és a fasiszta rezsim megdönté­sében. Az április 25-i lisszabo­ni fordulat után a portugál antifasiszta erők és a felszaba­dítási mozgalom természetes szövetségesként nyújtottak egymásnak kezet. Tavaly szeptemberben meg­alakult a FRELIMO vezette mozambiki ideiglenes kor­mány. Működésének kilenc hó­napja alatt számos válsággal kellett szembenéznie: a reak­ció törzsi ellentéteket szított, a fehér telepesek — rhodésiai támogatással — felkelést pró­báltak kirobbantani. A függet­len Mozambik első lépései sem lesznek könnyűek: az ország írástudatlanok tömegét, végte­lenül elhanyagolt gazdaságot örökölt. Szomszédságában pe­dig két állig felfegyverzett fajvédő állam — Rhodesia és a Dél-afrikai Köztársaság — található. A FRELIMO jelmondata a megpróbáltatásokban bővelke­dő tizenhárom év alatt — 1962. június 15-től 1975. június 15-ig — mindig egy volt: A luta continual — A harc folytató­dik! E bben a harcbar), amelyet most már az elmaradott­ság és a reakció ellen folytat a független Mozambik, mindig számíthat, mint a múltban Is, a szocialista or­szágok, köztük Magyarország támogatására. M. L. Emlékezés Koreára Negyed százada, a Koreai-félszigeten csapott Hidegháborúba a második világháborút követően a szocialista világrendszer összeroppantását célzó imperialista hidegháborús politika. A I>él-Koreában amerikai patronálással hatalomra jutott Li Szín Man rendszere negyed százada, 1950. június 25-én hajnalban robbantotta ki a három évig húzódó, pusztító háborút. A háborút követő évtized­ben egyes körökben újra és újra vitatták, hogy 1950. jú­niusában ki volt a támadó fél Koreában. A nyugati, bur- zsoá szakirodalomban akad­tak, akik azt állították, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság indította meg a támadást. Az immár törté­nelmivé vált dokumentumok egyértelműen megcáfolják az ilyen állításokat. Fénykép ké­szült 1950. június 18-án Dul­les amerikai államtitkárról, amikor a 38. szélességi kör mentén megszemlélte Li Szin Man hadseregét. E szemle után, mint az egykori szöuli belügyminiszter, Kim He Szék emlékiratában megörökítette, Dulles Li Szín Mannak kije. lentette: „Az- ellenőrzés során mindennel meg voltam elé­gedve. Nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy ideje betaka­rítani a termést. Minthogy minden előkészület megtör­tént, annál jobb, minél gyor­sabban kezdjük”. A szocialista Korea meg­semmisítésére indított ag­resszív háború kudarcba ful­ladt. 1953 júliusában Pan- mindzsonban aláírták a fegy­verszüneti egyezményt. A há­borús károkat, a testvéri szo­cialista országok támogatásá­val, gyorsan helyreállították, és a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság megindult a szocialista iparosítás útján. A koreai háború kirobban­tása óta eltelt negyedszázad­ban alapvetően megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok: az imperialista erők hideg- háborús politikája helyett a szocializmus erőinek, a békés egymás mellett élés elve alap­ján álló politikája formálja a nemzetközi helyzetet. Ám éppen Korea helyzete másra is figyelmeztet. Schle­singer, az Egyesült Államok hadügyminisztere, a Vietnam­ban elszenvedett vereség után fenyegető nyilatkozatban je­lentette ki: egy koreai konf­liktus esetén az Egyesült Ál­lamok' sokkal határozottab­ban lépne fel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­gal szemben, mint a vietnami konfliktus idején, a Viet­nami Demokratikus Köz­társasággal szemben tette. E fenyegető nyilatkozattal egyidőben az amerikai had­vezetés erősíti a Dél-Koreá- ba vezényelt 42 ezer főnyi amerikai haderő ütőképessé­gét. Az ország békés egyesí­tésének legfőbb akadálya a Dél-Koreában állomásozó amerikai haderő. Éppen ezért a nemzetközi enyhülés meg­szilárdításáért küzdő erők, a KNDK népével és kormányá­val együtt állhatatosan küz­denek azért, hogy az Egye­sült Államok vonja ki Korea déli részéből az ENSZ zász­laját jogtalanul használó csa­patait. A negyed százada kirobban­tott pusztító agresszív hábo­rúra emlékezve, népünk is ki­fejezésre juttatja: Korea né­pe mellett áll a hazája bé­kés újraegyesítéséért folyó küzdelemben. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom