Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-24 / 146. szám
1975. JÚNIUS 24., KEDD ípül a csarnok,sz Befejezés előtt a szelei fejlesztési program Impozáns gyáróriássá fejlődött két esztendő alatt a Kohászatig Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyáregysége, s nem véletlenül: a könnyű- szerkezetes építkezés elterjesztésének kormányprogramja alapján az üzem kapacitását négyszeresére bővítik. Az 1973-ban megkezdett 280 milliós beruházás befejezéséhez közeledik. Az év végén már termelnek a berendezések. A kiszolgáló létesítmények; a gyári úthálózat és egy zárt, festőrészleg átadása — azaz a beruházás teljes befejezése — a jövő év közepére várható. Négyszeres kapacitás — Meg lesz-e minden az ígért határidőre? — Jó ütemben halad a csarnoképítés, folyamatosan érkeznek a gépek, tehát nincs okunk aggodalomra — mondta Váradi Imre, a gyáregység vezetője. — A mai napig a beruházási keret körülbelül 70 százalékát használtuk fel. — Tudomásunk szerint 5 ezerről 20 ezer tonnára emelkedik a gyár kapacitása. Hasonló arányban növekszik a létszám is? — Nem. Jelenleg a termelésben 520-an dolgoznak, s aet tervezzük, hogy még 200 tápiószelei, illetve Szele környéki férfinek adunk munkát, ugyanis nagyon korszerű, félautomata és automata gépsorokat vásároltunk. Az NSZK-gyártmányú fúró- és darabológéprendszeren már megvolt a próba- gyártás. — Nyolcán tanultunk az NDK-beli Zwickauban, ahol hasonló gépek dolgoznak — mondja Kóré Károly, gépkezelő. Volt közöttünk villanyszerelő, géplakatos, hidraulikus és (mint jómagam is) esztergályos. Jelenleg tehát Már áll az egyik, épülőfélben a másik szerelőcsarnok. Tóbiás Irén felvétele Hanyagság vagy szervezetlenség ? Lassan épül a dunakeszi-gyártelepi vasútállomás Hatodik esztendeje nézik sóvárogva Dunakeszi-gyártelep vasúti megállójának utasai az építkezést, s nemegyszer részesei lehetnek a vele járó kellemetlenségeknek: kerülgethetik az építőanyagokat, göaröket. Naponta százszor is elhangzik a kérdés: vajon mikorra lesz meg a váró, s mikor hagyják el végre az építkezők véglegesen a terepet Lapunk hasábjain két esztendővel ezelőtt arról számoltunk be, hogy a budapest— szobi vasútvonal korszerűsítése során Dunakeszin is kicserélték a vágányokat, magasított peront, biztonságos megközelítéséhez pedig aluljárót építettek. Azután megkezdődött az állomásépület és a perontető alapozása, amely mintegy félmillió forint ráfordítás után be is fejeződött 1973 tavaszán. A kivitelezőnek, a MÁV Szak- és Szerelőipari Főnökségnek azonban sürgősebb munkája akadt, s egy álló esztendeig egy teremtett lelket — mármint építőt — sem lehetett látni a megálló környékén. Pedig munka lett volna bőven: 165 méter hosz- szú, 12 méter széles perontetőt, s alatta 110 négyzetméter alapterületű felvételi épületet, benne 54 négyzetméteres váróteremmel kellett volna felépíteni. (Az eredeti 1972-es határidő helyett 1974 végére.) . Tavaly novemberben helyükre emelték a perontető hossztartó gerendáit. Erről a következőket mondta Nagy István, a MÁV Budapesti Igazgatóságának műszaki ellenőre: — Mivel a megálló körülbelül 6 méter magas töltésre épült, nagy gondot okozott a 23 méteres gerendák helyszínre szállítása, annál is inkább, mert a gyártó vállalat tehergépkocsira rakta. Az autók csak 500—600 méterrel arrébb tudtak felhajtani a töltésre — ott már minimális az út felszíne és a pálya magassága közötti különbség —, s a két sínpár között olyankor közelíthették meg az építkezést, amikor egyik irányból sem jött vamot. A szobi vonalon ilyen szünetek ritkán vannak, ugyanis 10 percenként robognak el a szerelvények. A megálló megközelítéséhez és a gerendák leemeléséhez pedig jóval több idő kell, azaz kellett. Igen, mégpedig 1 hónap. Kilenc gerendát ugyanis ennyi idő alatt szállítottak a helyére. Gondolom, jobb szervezéssel jóval rövidebb időszak is elegendő lett volna, de nem itt a hiba. Ha ilyen lassan is, de építették volna a megállót, s már évek óta szolgálhatná az utasok kényelmét. Valaki nyilván megfeledkezett a Dunakeszin félbehagyott munkáról. Vagy a beruházó, vagy a kivitelező, vagy az őt ellenőrző a felelős. Mert ha a két esztendőre tervezett beruházás 6 év alatt valósul meg, az már nem a munka alacsony színvonalú szervezésével magyarázható. Borsi János, a MÁV Budapesti Igazgatósága tervosztályának helyettes vezetőjétől tudom, hogy ö vasút drága árat fizet ezért a határidő- robbanásért (csúszásnak túl szép lenne nevezni), a tervezett összegnek ugyanis kétszerese sem lesz elég a teljes befejezéshez, amely az ígéretek szerint ez év végére várható. Még hátra van a perontető bádogozása, az épületben a vízvezetékek és villanykapcsolók felszerelése és a peron betonozása. Cz. V. bőven van gépkezelő, sőt karbantartó is. — Miért nem működtetik folyamatosan e korszerű berendezést? — Mivel a beruházást, ezen belül pedig a különböző gépsorokat fokozatosan adják át, megrendeléseket is csak lassan növekvő mennyiségre fogadunk el. Ezért aztán előfordul, hogy nyolc órán keresztül egyfolytában darabolunk (tizennyolc méteres, vagy annál kisebb vasszerkezetéket vág a berendezés), olykor viszont csak két órát járatjuk a gépet egy műszak alatt — egyelőre. Kettős szerepben — Brigádunk, amelynek jelenleg 28 tagja van, részt vett a csarnok könnyűfémszerkezeteinek előállításában, 13 darut szereltünk fel, s mi készítettük a pályát is, most pedig az egyes csarnokban három automatáf szerelünk — mondja Káplár Balázs, brigádvezető. — Kezdetben nehézséget jelentett, hogy a hagyományos termékek gyártása mellett azzal párhuzamosan kellett az újdonságnak számító könnyűvas- vázakat előállítani. Ugyanakkor hiányoztak a megfelelő gépek. Az elmúlt két esztendő során viszont akkora gyakorlatra tettünk szert, hogy ma már nyugodtan ránk bízzák az automaták szerelését. Munkánkat, az automatákat előállító külföldi cégek szakemberei irányítják. A napokban fejeztük be a le- mez-előhajlító hengersor és az automata lángvágó szerelését, most pedig az egyengető hengersort állítjuk ösz- sze. E három berendezés próbaüzeme várhatóan még e hónap végére befejeződik. Az egyik épülő csarnokrészbe széles, lapos árok fut a kerítéstől: az iparvágány ágyazata kerül ide. A Betonútépítő Vállalat 40 dolgozója azon fáradozik, hogy kapcsolatot létesítsen a tápiószelei vasútállomás és a gyáregység között. Iparvágány, októberben — Körülbelül 4 ezer köbméternyi földet mozgattunk meg, az ágyazatot kaviccsal, majd zúzalékkővel béleljük, erre jönnek a vasbetonaljak — mondja Vígh András művezető. — Az összesen 3 kilométeres pályatestből 2400 méter készült el eddig. Itt átvágtunk egy dombot — mutat vagy tíz méterrel hátrébb, a kanyarba — most pedig két kitérőt fogunk építeni. A gyárban két végállomás lesz, az egyik bemegy a szerelőcsarnokba, a másik kint a festöde előtt épül. Az iparvágányt várhatóan október elején veheti használatba a KGYV. , Cz. V. fi* ' _ _ Of év Abonyban Továbblépés: a kondenzátargyártás — Nincs lusta munkás, rossz munkaerő, csak rossz irányítás van. A vezetőktől függ, kiből milyen munkás válik: hozzánk az általános iskolát befejező 14 éves lányok jönnek és olyan asszonyok, akik eddig a mezőgazdaságban dolgoztak, vagy otthon a háztartást vezették, gyerekeket neveltek. Nyers matéria, de jól formálható... Kellemesen hűvös Tóth György gyáregységvezető irodája, a nyitott ablakon átszűrt fény esik a szobába, öreg fák árnyékolják a ház körüli udvart. A technika megkegyelmezett a természetnek. Öt évvel ezelőtt telepítette üzemét az abonyi gépállomás helyére a Mechanikai Művek. — Az akkor itt dolgozókból ötvenhármán jöttek át erre a pályára, többségük ma már csoportvezető, minősítő ellenőr, gépbeállító lakatos — emlékezik vissza. — Ha az impreg- nálóban megkérdezné, kinek mi az eredeti foglalkozása, ugyancsak elcsodálkozna. Van ács, kéményseprő, üveges, asztalos, gépszerelő és mező- gazdasági munkás is közöttük. Most a termelői létszámunk 238, ha év végén átvesszük az új profilt a Telefongyártól, sokkal népesebb lesz a család. Még van kihasználatlan, szabad munkaerő Abonyban és környékén. Különben is, várjuk vissza a gyes-en levő kismamákat. Az új gyártmány bevezetésével nem lesz különösebb probléma, készen áll már az üzemcsarnok is. Mesteri türelemmel Gyorsan fejlődik a Mechanikai Művek legfiatalabb sarja: pár évvel ezelőtt olaj kályha-gyártással kezdték, majd gépkocsiszerviz állványok, felfutók és szerszámosládák készítésére is átálltak, melyekből jelentős export-megrendeléseket kapnak. Az első félévi szállítási kötelezettségük 135 ezer darab szerszámosládáról szól. Felvevőjük az NSZK és az angol piac. Az idén a kondenzátorgyártásban léptek tovább, a fénycsőkondenzátorok termelése mellett új nagy teljesítményű típus, a motorkon- denzátorok szériagyártását is januártól megkezdték. A tavalyi 1,8 millió darabos tervük 2,4 millióra szökött fel az idén, össztermelésük 27 százaléka spanyol, görög, török vevőkre talált. A két műszakos üzemben új arcok jelentek meg, a 86 tagú kollektívába 48 újfelvételes érkezett, a csoportvezetők és a dolgozók mesteri türelemmel álltak melléjük, így rövid két hónapba se telt, már úgy járt a kezük a babramun- kán, mint a tanítóiké. — Azt mondja, sokkal nagyobb a tervük a tavalyinál. Csupán létszámbővítéssel akarják megoldani a termelés- növelést? — Nem lenne elég. Műszaki fejlesztés és termelékenységKészül a hordó Metálpapírtekercsek peregnek az orsókon. Koppány György felvétele A dimabogdányi fTttöró Ttez fénrfeMetgrozó öze métiem kéwztHnerk m% - M literes vaatcmej: trorflcKr, amelyből évente húszezer darabot gyártanak, nyol cmiUió forint értékben. Nagy Iván felvétele növelés is járul hozzá. Kaptunk újabb impregnáló üstöket, a hagyományos gépi berendezésünk ugyan maradt, viszont már beszélhetünk üzem- és munkaszervezésről. Alig egy éve még őskori körülmények között dolgoztunk, összepréselve egy korszerűtlen, régi, sötét gazdasági épületben. Átalakítottuk raktárnak, az új csarnokba háromszor beleférne. De miért mond. jam el, amikor saját szemével is láthatja... A gyár tágas udvarán kertészek zsinórral mérik ki a virágágyak helyét, amott nyírják a fiatal sövényt, a gömbakácok alatt már sarjad a frissen vetett fű. Betonozott utak, ösvények vezetnek az új épületekhez. Tavaly még bokáig merültek a sárba. Tavasszal a férfiak lapátot, ásót fogtak, éppúgy, mint otthon a ház körül, műszak befejeztével rendezték, feitöltötték a gödrös terepet, burkolták az utakat, mindezt társadalmi munkában. Nemcsak a szépérzék, a porra kényes termékek is megkívánják a tiszta, jó levegőjű környezetet. Aranylábú lányok Akár a laboratóriumban, itt is a fehér szín uralkodik — állapítom meg a terembe lépve. Fehér a fal, a nők köpenye, csak a hajukat leszorító kendők tarkasága bontja meg az egyszínű képet. Levegő,tér! Van helye embernek, gépnek bőven. A berendezések között széles utak, könnyű az anyag- mozgatás ... . — A technológiai sorrend szerint következnek egymás után a műhelyrészlegek. Kezdjük a tekercselőknél — indítványozza a gyáregységvezető. A fénycsőkondenzátorok me- tálpapír tekercsei peregnek az orsókon. Az egyik gépen elszakad a szíj, leáll. Megjelenik kis ládájával egy szerelő. — Húsz perc kell hozzá, míg rendbehozom — vakarja meg üstökét, aztán guggolva hozzáfog a szíjcseréhez. — Lemarad a napi normával — mondom a kis babos-kendősnek, aki csípőre tett kézzel figyeli a lakatost, szemébe kiül a „gyerünk már, tempósabban” sürgetés. — Nem kell félteni, majd behozom ezt a kis kiesést, jobban rákapcsolok — válaszolja magabiztosan. Menyhért Mária az idén kapott kiváló dolgozó kitüntetést. Ifjúsági brigádvezető, kézben tartja a lányokat, náluk nem lehet tervlemaradás. — Tóth elvtárs, két órakor lesz a meccsünk, eljön szurkolni? — csinos kis fekete fej hajol ki az egyik gép mögül, ő a női labdarúgócsapat centerhalf ja. — Ott leszek! — szól vissza az ajtóból a főnök, s míg átérünk a fémszóró műhelybe, elmondja, hogy nemcsak aranykezűek, de aranylábúak is_ a lányok. Roppant népszerű a foci az üzemben. Segít a fregoli-csapat Követjük a technológiai láncot, a veszélyes üzemrészekben maszkot tesznek fel a munkások, a tekercstisztítók is akár a műtőben orrukat, szájukat fedő védőkendőt kötnek fel. Ügy jár a kezük, mintha sárgarépát tisztítanának. Sorban ülnek az elszívóberendezéssel felszerelt munkaasztal előtt. A szereldei részlegből — ahol a kondenzátorokra forrasztják a ki vezetőket —, sok kismama hiányzik, mégis minden gép dolgozik. Csak szervezésen múlik. Azaz a fregoli csapaton. Ok a nagyterem végében egy tanácskozó asztalhoz hasonló széles padot vesznek körül, fémzárókat ütnek a kondenzátorfedőkbe. Kulcsemberek, mindenütt alkalmazhatók. — Közbevetett kérdés: hol helyezik el a visszajövő anyák gyermekeit? — Eddig még sikerült felvétetnünk a kicsiket az óvodába, Szerencsére sok a ráérős nagymama is Abonyban. Egv-két kivétellel vállalni tudják a két műszakot az asszonyok. A több gyerekeseknek engedélyezzük a nyolctól négyig "tartó munkaidőt, bár nem örülünk neki, mivel a gépkihasználást nehezítik — magyarázza a gyáregységvezető. Bevált a DH-rendszer A legmelegebb üzemrész az impregnáló, itt folyamatos* megszakítás nélküli a munkarend. Éjjel, nappal, vasárnap is működnek a vákuumszivattyúval felszerelt üstök, 72 órán át szárítjuk a kondenzátorokat, s innen továbbítják minősítésre a porlasztóból kikerült, finom olajjal impregnált alkatrészeket. Sajnos, a Steinmetz kapitány szocialista brigáddal nem találkozhattam* délutánosok. Gyigor Imre csoportvezető számolt be a remek csapatról, arról, hogy a kongresszusi versenyt tovább folytatják, biztosítva a kapcsolódó üzemrészek zavartalan ellátását, vállalták az exportigényeknek megfelelő kifogástalan termékminőséget. Bevezették a dolgozz hibátlanul munkamódszert az egész üzemben. Eredménye: a munkások ön- meózással három százalékra szorították le a selejtet. Gazdaságilag nagyon sokat jelent, mivel egy kondenzátor ára 40—50 forint. Többszörös szűrön esik át a gyártmány, míg eljut a meó- sokig. Először szúrópróbaszerűen, műszerrel vizsgálják a veszteségtényezőket, azt, hogy a kondenzátor mennyi áramot vesz fel. A megfelelt fokmérője a tangens delta érték. Átütésre viszont minden darabot ellenőriznek, csak minősítve juthat a termék tovább a végszerelőkhöz. A jó kondenzátor non plusz ultrája az energiatakarékosságnak. — Mennyi volt a délelőtti „termés”? — kérdezem Mészáros Mihálynét, a kibocsátó, csomagoló üzemrész vezetőjét — Eddig 12 ezer 500 darab fénycső kondenzátort vettünk át reggel óta, ebből 5000 darabot csomagolunk a spanyoloknak. Talán többet mondhatnának a röntgenszemű kollégáim — int a két fiatal férfi felé. Ök a meósok. Balassi Jenő és Egedi József — civilben amatőr terep-motorversenyzők, országos élvonalbeliek — véleményük még a kiváló áruk fórumán is hízelgő lenne: — Elég, ha azt mondjuk^ hogy az idén még sem külföldi, sem hazai vevőktől nem érkezett reklamáció. El kell ismernünk, hogy a nők a miniatürizálásban, az apró alkatrészek gyártásában sokkal többre képesek, mint a férfiak! Horváth Anita
