Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-24 / 146. szám

4 1975. JÚNIUS 24., KEDD «6«' w TV-FIGYELŐ Kitüntetés „Több nyelven, egy akarattal” Sikerrel zárult nemzetiségi találkozó Felvonulással, díszelőadással fejeződött be a szentendrei járási rendezvénysorozat lobi), mint művészportré. Azt mondhatjuk: az utóbbi időben igényesebben válo­gatnak a televízió műsor­szerkesztői a művészeti té­mákban. Egyre több az ér­deklődést felkeltő, színvonala­san szerkesztett művészeti adás. Ezt a törekvést igazol­ta szemléletesen a szombat délután bemutatott Üj ver­sek, fiatal költők című mű­sor is, amelyben — a fiatal alkotó — Veress Miklós egyé­ni hangvételű, sajátos élet­érzést megfogalmazó művei­vel ismerkedhettünk meg. A művészeti portrénál jóval tar­talmasabb összeállítás sok szempontból elütött a szokvá­nyos ábrázolásmódtól. Kü­lönösen erősen érzékletesek voltak, s fiatalos lendületet adtak az összeállításnak a meghatározott időben, pon­tosan színre lépő énekes, gi­táros előadók. Az is tény: Veress Miklós sokoldalú mű­vészetét csak következetes munkával bontakoztathatták ki az adás készítői. Minden­esetre a műsor megérte a fáradságot. Mert az anyag vé­gül is plasztikus egységgé vált, s ez elsősorban a ren­dező, Radó Gyula és a szer­kesztő, Farkas Katalin, rész­letekre is kiterjedő munkáját dicséri. A Hét, ezert a vasárnapon is színvonalas és érdekes volt és ismét olyan belpoliti­kai témát boncolgatott, amely sokakat foglalkoztat, szü­lőket és olyan felnőtteket, akik felelősséget éreznek a gyerekek oktatásáért, ne­veléséért. Pető Sándor szer­kesztő, kollégáival: Poór Klá­ri riperterrel, valamint For- ray Tibor ésJanovics Sándor operatőrrel arra volt kíváncsi, hogy milyen ismereteket kap­nak a tanulmányaik meg­kezdésekor a kicsinyek a tan­könyvből o mindennapi élet­ről, a fizikai munkáról. Két iskola olvasási órájára tekinthettek be a nézők. Szépen olvastak a gyerekek, a kérdés azonban az, hogy mit. Joggal állapíthatta meg a műsorvezető Sugár András: egyáltalán nem mindegy, hogy a fizikai munkáról, a fizikai dolgozók helytállásá­ról valódi, reális képet kap­nak-e az első osztályosok, vagy pedig valamilyen idea­lizált, hamis világba vezeti őket a könyv jó néhány ver­sikéje. A műsor a tankönyvet és a valóságot szembesítette Nem vagyok híve a nagy szavaknak, a felsőfokú jelzők használatának. Másként azon­ban nehéz lenne elismerni mindazt, amit a toki Egyetér­tés Termelőszövetkezet vezetői tesznek tagságuk művelődésé­ért, kulturálódásáért. Az idei esztendőben 630 ezer forintot biztosítanak a maguk felépí­tette művelődési háznak és a szabadtéri színpadnak tartal­mas működéséhez. Lényegesen többet, mint amennyit például a megye legnagyobb városá­nak tanácsa biztosítani tud a városi művelődési központ számára. Igaz, ebben az ösz- szegben minden benne foglal­tatik: a tanulási lehetőségek megteremtésétől a kirándulá­sok szervezésén át egészen a nyári szórakoztató programok anyagi fedezetéig. S ez így van jól. A szakképzett, fiatal igaz­gató feladata, hogy mindazt, amit a gazdaság vezetése el­képzel, jónak és hasznosnak tart a tagság művelődése, kul­turált szórakozása érdekében, azt valóra váltsa. Most pél­dául a nyári esték színvonalas rendezvénysorozatát Könyvek között Ezer olvasó, harmincezer kölcsönzött kötet — tömören így lehetne összefoglalni a tö­rökbálinti könyvtár tevékeny­ségét. Derűjén István könyvtá­ros azonban tiltakozik az ilyes­fajta értékmérés ellen. Ez ugyanis véleménye szerint nem fejezi ki hűen azt a munkát amelyet egy egész kis kollektí­va végez annak érdekében, hogy minél több törökbálinti ember kerüljön kapcsolatba a könyvekkel. — Három fiókkönyvtárunk van. A legrégebbi, öt esztendős múltja van már, Nagy Lajos földrajzszakos tanár Móricz Zsigmond úti lakásán műkö­dik. Ott ezerkétszáz kötet kö­zött válogathatnak az érdek­lődők. Bányai Sándornak, a nagyközségi tanács gazdasági csoportvezetőjének a lakásán, a Rezeda utcában szintén több mint ezer kötet áll az olvasni akaró emberek rendelkezésére. Nagy Lajosnak 205, Bányai Sándornak 120 beiratkozott ol­vasója van. A legfiatalabb fiókkönyvtárunk pedig néhány hét óta az új óvodában műkö­dik. S nem jelentéktelen a munkánkban az sem, hogy he­ti tizenöt órában Heffner Im- réné német nyelvtanár német nyelvű könyveket kölcsönöz a faluban élő nemzetiségi anya­nyelvű lakosság részére. így együtt teljes a kép könyvtá­runk munkájáról. S arról is nagy elismeréssel beszélt, hogy o tanács — a le­hetőségekhez képest — min­dent megtesz a könyvtár fej­lesztése érdekében. Tavaly 60, az idén már 70 ezer forintot biztosít a könyvtár számára új könyvek vásárlására. Ennek is az eredménye, hogy ma már több mint 12 ezer kötet között válogathatnak a nagyközség lakói, hétfő kivételével a hét minden napján. A legszorgalmasabb olvasók terrrészetesen itt is a gyere­kek. A könyvtárnak jó kap­csolata van az általános isko­lával. A pedagógusok rendsze­resen felhívják diákjaik figyel­mét arra, hogy a tananyaghoz milyen könyveket olvassanak a tanultak jobb megértéséhez. Most, hogy már megkezdő­dött a nyári vakáció, még több gyerek keresi fed naponta a tö­rökbálinti könyvtárat, hiszen a jó könyv a legjobb társ a hi­vatalos elfoglaltság nélküli napok tartalmassá tételéhez. egymással, s e valóságban kaptak hangot a Főt—Csomá- di Vörösmarty Termelőszövet­kezet traktorosai is. Idézzük az egyik gyerek szavait: Az olvasott vers alapján nem tudom, hogy mit csinál egy magasépítő, tehát nem is akarok magasépítő lenni. Nem ismerik meg a traktoros igazi munkáját, és annak tényleges szépségeit sem. A traktorosok viszont — mivel szülők — ismerik a tankönyveket, hiszen gyerme­keik is abból tanulnak. Nem Petőfi, Vörösmarty, Váci Mi­hály, a munkát költőien, ugyanakkor reálisan ábrá­zoló verseiről volt szó, akad a tankönyvekben azonban jó néhány névtelen szerző is. Ezekkel a rigmusokkal van a baj. Ismét csak a műsorvezetőt idéznénk: azt szeretnénk —, mondotta —, ha gyermekeink megbecsülnék a fizikai mun­kát és megismernék annyira, hogy válogatni is tudjanak a pályaválasztáskor. V. F. — Cz. V. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Diósy Antal Mun- kácsy-díjas festőművésznek művészi alkotó tevékenysége elismeréséül, 80. születésnap­ja alkalmából a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. A ki­tüntetést Garamvölgyi József kulturális miniszterhelyettes adta át. T v-talátkozó Veszprémben, a Dimitrov Művelődési Központban hét­főn megnyitották az 5. veszp­rémi tv-taiálkozót. Az egyhe­tes versenyprogram során a bemutatásra kerülő tv-játéko- kat közéleti személyiségekből, írókból, képzőművészekből, tv- szakemberekből álló zsűri rangsorolja, melynek eLnöki tisztét Boldizsár Iván látja el. A találkozóra — a múlt év­ben először sugárzott produk­ciók közül — 20 ív-filmet ne­veztek be. Az ünnepélyes meg­nyitó után megkezdődtek a vetítések. TÖKÖLI NYÁRI ESTÉK Amatőr együttesek seregszemléje Szombaton e program kere­tében nyitották meg két fiatal amatőr képzőművész, Dinnyés Magda és Kucsera András tár­latai, majd ezt követően a bu­dapesti Peremszínpad együtte­se lépett dobogóra s mutatta be Burányi Ferenc: Lónak vélt menyasszony című harsány vásári komédiáját, Eless Béla jóízű rendezéséoen. A félreér­tésekből, személycserékből adódó sok vidám bonyodalmat bővérű komédiázó kedvvel keltették életre a vendég rá­kospalotai fiatalok. S hogy tartós legyen a jókedv, a ko­médiát megtoldottak még né­hány Karinthy-jelenettel és humoré szkkel. Kellemes este volt, akár­csak az ezt előző program, amelynek keretében a Rákté­rítő együttes mutatta be Sze­relmem, Amerika című, Latin- Amerikáról szóló zenés iro­dalmi műsorát. S a folytatás, a következő szombatok, va­sárnapok programja is kelle­mes estéket ígér a falu lakói­nak, a gazdaság dolgozóinak. Ezen a hétvégén például a Bartók táncegyüttes tart nép­tánc- és népzenei bemutatót a szabadtéri színpadon, Meg kell a búzának érni címmel. Az idei nyári esték prog­ramja elsősorban az amatőr együttesek produkcióira épült. így július hónapban előbb a Veres Pálné klubszínpad, majd pedig a Csepeli Utcaszínház együttese vendégszerepei Tö­kön. Az előbbiek Weöres Sán­dor Csalóka Péter című játé­kát, az utóbbiak pedig a Lek­vár című komédiát mutatják be. A toki nyári esték program­ját augusztus elején a budai járás Páva-köreinek bemuta­tóval egybekötött találkozója zárja, amelynek keretében az országos hírű érdi bukovinai, valamint a zsámbéki Páva­kör lép dobogóra. Költözik a ráckevei múzeum Folytatódik a Savoyai kastély helyreállítása A ráckevei Árpád Múzeum június 30-án bezárja kapuját, megkezdődik a hurcolkodás. Rossz padlójú, rosszul záródó ablakú, ajtajú helyiségeibe lá­dákat cipelnek, csomagolják az ötezer darabból álló hely- történeti, régészeti, néprajzi, képzőművészeti gyűjtemény tárgyait, és a XVIII. meg XIX. századból származó értékes, régi bútorokat. Kell a hely, hogy az építészeti tervezőinté­zetek folytathassák a műemlék épület, a Savoyai-kastély hely­reállítását, ahol azután alkotó­házuk lesz. Ehhez azonban meg kellett oldani a múzeum elhelyezését, ami most végre sikerült a rend­őrség és a nagyközségi ta­nács segítségével. A járási rendőrkapitányság felajánlotta a múzeum részére a kezelésében álló, Münnich. háznak nevezett Kossuth Lajos utca 34. szám alatti egyemele­tes lakóépületet, amelynek földszintjén a rendőrőrs van, emeletén pedig a rendőrség két dolgozójának lakása. A tanács kötelezettséget vállalt, hogy a lakók részére lakást biztosít, sőt még további két lakást bo­csát a rendőrkapitányság dol­gozói rendelkezésére. A rendőr­őrs elhelyezését viszont a ka­pitányság vállalta magára. A két lakó hat-nyolc hóna­pon belül költözhet új laká­sába, körülbelül ugyanennyi idő alatt megfelelően átépítik azután a ház belsejét a Tí­Matók Lajos kos-/(inti a találkozó résztvevőit. Mellette halról Krizsán Ferenc. Tőle jobbra Karsai Miklós, ílozgonyi Ernőné dr., dr. Kővágó László és ifj. Budai János. pustervező Intézetben már ké­szülő tervek alapján. Vagyis körülbelül másfél-két eszten­dő múlva mutathatja be ismét gyűjteményeit a múzeum. Tár­gyait addig is elraktározhatja ebben az épületben úgy, hogy az át­építést ezzel nem zavarja. Kiállítási területe 200—220 négyzetméter lesz a múzeum­nak. Raktára, restaurátor­műhelye, fotólaboratóriuma, könyvtára részben az átépített padlástérben, részben újonnan emelt toldalék épületben kap helyet. Elrendezése tehát töké­letes lesz új helyén a múzeum­nak. Sz. E. A nagyiarc&aiak is vidáman ropják a táncot a menetben. Gárdos Katalin (elvételei Vasárnap vitathatatlanul Budakalász volt a Duna jobb partján elterülő szentendrei járás „fővárosa”. Itt rendez­ték meg az országos hírre s rangra szert tett, immár kilencedik nemzetiségi ta­lálkozó befejező rendezvény- sorozatát Megőrzött hagyományok Délelőtt ifjúsági találkozóra került sor. Az általános is­kola udvarán kialakított sza­badtéri színpad nézőterén, szerény becslés szerint is, jóval több mint félezer úttörő és KISZ-fiatal hallgat­ta figyelmesen Kiss Má­riának, a KISZ járási bi­zottsága titkárának köszön­tő szavait, amelyekben a nemzeti hagyományok ápo­lására hívta fel a fia­talok figyelmét. A színpadon ezután egy­mást követték a nemzetisé­gi úttörő- és ifjúsági együt­tesek kitörő lelkesedéssel fo­gadott produkciói. Derekasan .helytállt a pilisszentkereszti kisdobosok énekkara, a du­nabogdányi tánc- és bábcso­port, a pilisszántói Janovsz- ki Ferenc citerán. A tökö­ltek délszláv, a pilisvörös- vári fiatalok német tánc­csoportjukat léptették fel. Utolsónak konferálták be a vendéglátó általános iskola kisdobos- és úttörőegyüttesét, öt számukat végigtapsolták az elfogult s az elfogulatlan né­zők egyaránt. A kis szerep­lők többsége Gyuláról, a táborozást megszakítva uta­zott haza a szülőfalujába er­re az eseményre. Kora délután — ha lehet, még nagyobb hőségben — indultak a hagyományos nemzetiségi népviseleti fel­vonuláshoz az együttesek. A talpalávalót leghangosab­ban a patinás dunabogdányi fúvószenekar szolgáltatta. Sorra jöttek Pilisszentkereszt, Pomáz, Pilisszentlászló, a Kossuth Lajos Katonai Főis­kola, a másik irányból meg Szigetújfalu, Nagytarcsa, Tököl és Pilisszántó tán­cosai, zenészei, dalosai. Há­rom órakor, amikor a fanfá­rok az ünnepség kezdetét je­lezték, már minden ülőhely­nek volt gazdája a nézőté­ren. Az elnökségben a szent­endrei járás politikai, társa­dalmi és állami vezetőinek társaságában helyet foglalt Kővágó László, a Kulturális Minisztérium nemzetiségi osz­tályának vezetője, ifj. U. Bu­dai János, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának munkatársa, Krizsán Ferenc, a Ludove Noviny főszerkesz­tője, a Pest megyei Tanács nemzetiségi albizottságának elnöke, valamint a Magyaror­szági Szlovákok, Délszlávok, Németek Demokratikus Szö­vetségei képviseletében Maj- nek Attila titkár, Mandity Marin munkatárs és Klotz Miklós titkár. Arányos képviselet Balázs Andrásné, Leány­falu művelődési házának igazgatója szavalta el Váci Mihály: Mottó című versét, majd Karsai Miklós, Budaka­lász tanácselnökének megnyi­tója után Matók Lajos, az MSZMP szentendrei járási bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy ez a hét állomása — igaz össze- gezően, szívet derítőin —, a járási nemzetiségi politikának. Annak a politikának, amely közvetlenül érint minden negyedik lakost, s közvetve természetesen a nem nemze­tiségi anyanyelvűeket is ezen a területen. A tetszéssel fogadott be­szédet követően Klotz Mik­lós, Majnek Attila és Mara­dit}/ Marin köszöntötték — kiki anyanyelvén, németül, szlovákul, szerbül —, szövetsé­geik nevében a megjelente­ket. Majd két kis úttörőlány, Szarka Edit és Varga Vero­nika kedveskedtek emléklap­pal a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál készült kendővel az elnökség tagjainak. vonuláson már megcsodált együttesek díszelőadása. Egy­öntetű volt azok megállapí­tása, akik évről évre szem­lélői a nemzetiségi találkozó fináléjának, hogy a legtöbb együttes nem tétlenkedett az eltelt idő alatt — gazdagabb, színesebb műsorral lépett pó­diumra. A tököli délszláv együttes horvát tánca tűnt a legcsiszoltabbnak, de el­bűvölően hangulatos volt a Széplaki József által diri­gált pilisszántói zenekar játéka is, csakúgy, mint a katonai főiskolások német bu- jóstánca s citeraegyüttesének semmi mással nem pótolható muzsikálása. Gallér Erzsébet és Janka Edit, két dunabog­dányi diáklány német népdalu­kat énekelt — először ilyen ha­talmas közönség előtt. Elfer János újra diadalra vezényel­te a dunabogdányi fúvószene­kart. Szigetújfalu fiatal tán­cosait tiroli táncuk, a po- máziakat hamisítatlan su- m.idiai kólójuk végeztével újra és újra visszatapsolták. A IX. szentendrei járási nemzetiségi hét este Bu- dakalászon a Hársfa Borkert­ben vidám nemzetiségi bállal fejeződött be. K. P. Színes folklór-kavalkád Az elnöki emelvény gyor­san színpaddá alakult megint, s már kezdődött is — a fel­Táncosokból mezőik. A pilisszán­tói együttes néhány tagja ügyeli a műsort.

Next

/
Oldalképek
Tartalom