Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-15 / 139. szám

%fÚUap 1975. JÜNItIS 15., VASÄRNAP A művelődés igazi otthona Aktív támogatást várnak az üzemektől Törökbálinton Az egyik szeme sír, a má­sik nevet. Okkal. Amikor két esztendővel ezelőtt először lépte át a törökbálinti műve­lődési ház küszöbét, a legszí­vesebben sírva fakadt volna elkeseredésében, hiszen olyan épületet talált, amely min­denre alkalmas volt, . csak éppen a kultúra terjesztésére nem. — Ha akkor látta volna... Mindenekelőtt a tanács Megnyugtatom, hogy lát­tam akkor is, korábban is, sőt, szóvá tettem nem egy alka­lommal: valamit tenni kell. Elsősorban a nagyközség tanácsát illeti dicséret, hogy szinte erején felül tett azért, hogy ma már a szó szoros ér­telmében otthont nyújt mind­azoknak ez az épület, akik tanulni, művelődni, szóra­kozni kívánnak itt. A nagy­község hatszázezer forintot áldozott korszerűsítésére s a megyei tanács ezt további há­romszázezer forinttal toldotta meg. A falak tapétát, mo­dern faburkolatot kaptak, a fűtésről korszerű olajkazán gondoskodik. Rend, tisztaság a helyiségekben, sok-sok vi­rág és örökzöld növény a tá­gas udvaron. A székek ugyan még recsegnek, de Fuksz Ilona igazgató megnyugtat, jönnie kell az autónak, hogy javítani vigye a székeket, még ezen a napon. Derűsen kalauzol végig, meg kell nézni mindent, a színháztermet, a klubszobát, szakköri helyiségeket, a kis­előadót, az irodát. Mindegyik vonzó, otthonos — ide való- bart szívesen jön fiatal s öreg. Mint a szülőfalu — Ügy, -úgy ... — bólogat. — A legkisebbek haboznak, zeneiskolába, balett-tanfo­lyamra járnak. A fiatalokat várja a klub, az irodalmi színpad. Az énekkar, a fú­vószenekar és a honismereti szakkör már inkább a közép- generációból verbuválódott. A legidősebbeket pedig a nyug­díjasklub várja. Aztán megmutatja a mű­velődési házhoz tartozó szol­gálati lakást is, amelynek szo­bái tele vannak könyvvel. Nem véletlenül. Babitsot idé­zi, Ritmus a könyvről cí­mű vers egy sorát: — Csak a könyv kapcsol múltat a jövővel... Szakképzettsége: pedagógus. — Képesítés nélkül kezd­tem, Fülöpszálláson. Tizen­kilenc évesen járási tanács­tagnak választottak, a község- fejlesztési állandó bizottság titkára voltam. Levelező ta­gozaton szereztem magyar— történelem szakos diplomát... Kilenc esztendeig tanított. 1972 decemberében váltotta fel pedagógus állását a népmű­velőivel. Budaörsre hívták, de hamar csalódott. — Lakás ígértek. Nyolc hónapig vártam rá. Akkor jöttem át ide. Itt újra otthon vagyok. Ügy érzem magam, mintha Törökbálint a szülő­falum lenne. Közel a főváros és mégis vidék. Kertes házak­kal, fákkal, sok virággal. Csak a pénz lenne több ... Szemléleti kérdés Nem a maga fizetésére érti. Arról beszél, amennyi jelen pillanatban a művelődési ház működtetésére jut. — Az idei költségvetés száz- kilencvenezer forint. Ebből hatvanötezret biztosít a ta­nács. A többit meg kell ter­melni. Néha megalkudva. Éjiért sír a másik szeme. Mért hiába az akarat, a sok jó ötlet, kezdeményezés — nem mindig jut elég pénz a kivitelezésre. A tanács kasz- szájából többre nem futja. Ezt TV-FIGYELO Hétköznapi csodák • Nem is olyan régen — emlékezzünk csak Gagarin első útjára — az űr­hajózás még csoda volt. Félel­metesen nagyszerű és megért­hetetlen. Aztán az emberek hozzászoktak a szenzációkhoz, és az űrhajózásról lassan le­hullottak a romantika színei. A hajdani csodák hétköznapi­vá váltak. Ma már mindenki tudja, hogy az űrrepülők ki­magasló teljesítményei mögött tisztes polgári ipar mindenna­pos munkája áll. A csütörtökön esté látott szovjet dokumentumfilm, a Kozmikn, hétköznapok, éppen azért volt izgalmas és nagy jelentőségű, mert ennek a ter­jedő felismerésének az .erősíté­séhez járult hozzá. ' Ahhoz, hogy nincsenek csodák, csak mindennapos — olykor persze nagyon kemény és fárasztó — munka. De azért mégis nagyon iz­galmas film volt ez. Az űr­hajókat készítő üzem munká­járól például a magyar nézők most láthattak először képe­ket. S ugyancsak először lát­tak — ilyen részletesen leg­alább — űrhajót belülről: jel­lemző egyébként, hogy ezek a hajók is egyre jobban hasonlí­tanak egf polgári lakásra. Azt jelentené mindez, hogy az űrhajózás már nem tarto­gat számunkra meglepetése­ket? Ezt természetesen nem tudhatjuk. De azt igen, hogy az új meglepetések — ha lesz­nek — nem a csodák megért­hetetlen világába emelik majd az embereket. Egy krimi. Ha jól meggon­doljuk, a péntek este látott Volt egyszer egy kislány című amerikai film borzalmas volt. Az a távirat, amely a történet végén Rosshoz, az ügyet bo­nyolító magándetektívhez ér­kezett, először csak fanyar és furcsa fricskának, groteszk csattanónak hatott. Valójában azonban teljesen megváltoztat­ta a történet értelmét, jelen­tését, megfordította a dolgokat, más színt adott a cselek­ményben szereplő emberek­nek, sőt felrajzolta egy másik — a látottnál izgalmasabb krimi körvonalait is. Az a bizonyos távirat — mint láthattuk — kétségeket keltett: lehetséges, hogy a haj­dan elrabolt és hazakerült kis­lány nem is a gazdag Har­rington gyereke. E könnyedén felvázolt fordulat mögött azon­ban két gyilkosság állt. Ha a távirat kétségei igazak, a Két ember ártatlan volt a gyer­mekrablásban. Következésképp haláluk is értelmetlen — leg­alábbis a műfaj logikája sze­rint. Már a látott krimi logikája szerint. A másik, az izgalma­sabb krimi szerint nem. Csak­hogy erről a másik krimiről ez a John Peyser rendezte film mit sem tudott. Arról van szó, hogy Ross, az addig nagyon rokonszenves magándetektív, amikor meg­kapja a táviratot, némi tétová­zás után e’áll attól, hogy fel­emelje a telefonkagylót. Nem gondolja át még egyszer az ügyet, nem néz szembe az új fénybe került bűnténnyel. Mi­ért? A film sugallata szerint azért, hogy ne zavarja Har- ringtonék friss boldogságát. A néző szerint azonban nem ezért. Ross nem akarja, nem meri vállalni a felelősséget. Mert, ha igaz, hogy a megke­rült gyerek nem Harrington- lány, a két ember halálának okai között Ross munkájának hibái is szerepet játszottak. S mit mondjunk arról az ember­ről, aki ilyen helyzetben lapul és hallgat? Ily módon végül is teljesen értelmetlenné vált ez bz egyébként ügyesen bonyolított, de eredeti tartalma szerint sem túlságosan érdekes film. ökrös László belátja. Nem is a tanácstól várja a több pénzt. Sokkal inkább azt szeretné, ha a gaz­dasági egységek vezetői végre magukénak éreznék a kul­túra otthonát s a lehetősé­geikhez képest támogatnák, elsősorban a saját dolgozóik művelődése érdekében. — A különböző szervek kul­turális célra fordítandó ösz- szegeit összehangoltan és ha­tékonyabban kell felhasznál­ni... biztosítani kell az in­tézmények közös fenntartá­sát — idézi a Központi Bi­zottság közművelődési hatá­rozatát. — Sajnos —, teszi hozzá mindjárt —, a mi köz­ségünkben ezt még nem ér­zik magukra nézve kötelező­nek a gazdasági egységek vezetői. Ha adnak is, csak al­kalomszerűen, elsősorban az OMÜV Ktsz, a Kertészeti Kutató Intézet és a Sasad Termelőszövetkezet. A Me­chanikai Művek, a TRANS- ELEKTRO, a téglagyár és a Budatej elzárkózik az ilyen irányú kapcsolatok elől. Pe­dig dolgozóik többsége Tö­rökbálinton él. Ezért min­dig irigykedem, ha olyan­híradást olvasok az. újságban, hogy például a toki Egyetér­tés Termelőszövetkezet két­százezer forinttal támogatja a falu művelődési házát, mi pedig olyan jelentős nagy­üzemtől, mint a Mechanikai Művek, még ezer fontot sem kapunk. A követendő példa Ez a gond nem csupán Tö­rökbálinton jelentkezik. Pest megyében mintegy ötven mű­velődési háznak van már több gazdája. A váci járásban például minden településen! Jó lenne, ha a budai járás­ban, így Törökbálinton is, vég­re előbbre jutnának ebben a nagyon fontos kérdésben. Prukner Pál Műterem a szabadban Pest megyében az olvasó­táborok közül idén elsőnek az izbégi látott munkához. A három szentendrei álta­lános iskolából harminc gyerek rukkolt be, hogy irodalmi, illetve képzőművészeti tehetségüket, kíváncsiságukat fejlesszék. Segítségük­re vai> a városban élő, illetve megforduló több író és képzőművész. Fotónk az egyik rajzfoglalkozóst örökíti meg a varázslatos, nyírfák­kal övezett szabadtéri műteremben- Gárdos Katalin felvétele Jubileumi tanévzárás Piliscsabán Huszonöt éves a mezőgazdasági szakközépiskola Huszonöt esztendővel ez­előtt, 1950-ben Piliscsabán új iskola létesült: mezőgazdasági szakközépiskola. Feladata, az volt, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek számára gépésze­ti szakembereket képezzen. Hét év múlva szakmunkás- képzővé szervezték át az inté­zetet. Ebben már érettségizett fiatalok tanultak, és két év alatt elektromos-szerelő szak­munkás-bizonyítványt szerez­tek. 1969-ben gépészeti szak- középiskola lett az intézet, és 6 millió forintos költséggel ki­bővítették, korszerűsítették. 1972-ben átvette az iskolát a gödöllői Agrártudományi Egyetem, tanárképző intézeté­nek gyakorlójává. A jubileumról tegnap dél­előtt tanévzáró ünnepélyen emlékeztek meg. Renk Ervin igazgató ünnepi beszédében méltatta az iskola 25 esztendős munkájának jelentőségét. A gödöllői egyetem képvise­letében dr. Heckenast József, egyetemi tanár köszöntötte a jubiláló intézetet. Köszöntötte a jubiláló inté­zetet Herein Gyula, a nagy­községi pártbizottság tagja, a tinnyei Üj Élet Tsz elnöke, Len­gyel József, az iskola volt nö­vendéke és volt tanára, a MÉM főelőadója, Wágner Ká­roly, a szülői választmány el­nöke, Vígh Zoltán, III. osztá­lyos tanuló, az iskola KISZ- titkára. Ezután az Igazgató könyv- jutalmakat és okleveleket adott át a legjobbaknak, majd kiosztotta az érettségi bizo­nyítványokat. Ä jubileumi ünnepség mű­sorában közreműködött a pi­lisligeti általános iskola kóru­sa, Nyári Istvánná tanár veze­tésével, a szakközépiskola iro­dalmi színpada, és Kása Ist­ván I. osztályos tanuló. Kihirdették a megyei pedagógiai pályázatok eredményeit Kihirdették a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztá­lya és a pedagógus továbbkép­ző hagyományos pályázatai­nak idei eredményeit. A beér­kezett harminchét dolgozat közül a bíráló bizottság tizen­hármat tartott jutalmazásra érdemesnek. Az 5 ezer forintos első díjat Miskolczy Károlyné alsótago­zatos vezető szakfelügyelő (Al- sónémedi) kapta. A 4—4 ezer forintos két második díjat Új­vári István, a váci gépészeti szakközépiskola tanára és Zsigmond József, a váci Sztá­ron Sándor gimnázium tanára — közös munkával —, vala­mint Utassy Miklós, a kocséri általános iskola tanára nyerte el. A 3 ezer forintos harmadik díjban négyen részesültek: Milclósy Tiborné ceglédi nyug­díjas tanár, Novák István vác- hartyáni általános iskolai igaz­gató, Ocsai Istvánná általános iskolai tanár (Cegléd) és Fu- ruglyás Géza, a gyomról mű­velődési ház igazgatója. Ezerötszáz forintos pénzju­talmat kapott Erdélyi Sándor zenetanár (Dunakeszi), Hor­váth Józsefné óvónő (Aszód), Kovács Attiláné óvónő (Bu­gyi), Marossfy Szabolcs igaz­gató (Érd), Romankovics And­rásáé és Romankovics András — közös munkával — tanítók (Mogyoród), valamint Tóth Ti­bor gimnáziumi igazgatóhe­lyettes (Nagykőrös). Kedvük szerint tanulhatnak A tavalyinál kevesebb az elutasítás Pest megyében Még mielőtt a tanév véget I ért volna, az általános isko­lát Pest megyében most befe- j jezett 11 ezer kisdiák közül a j továbbtanulni kívánók, túlnyo- ! mó többsége már attól az in-; tézettől, amelyikbe jelentke­zett, megkapta az értesítést, 00 Osszlyeppe, arborétum Erdőháton, vizek partján Föltérképezik Pest megye természeti kincseit A Pest megyei Természet- védelmi Bizottság intéző bi­zottsága legutóbbi ülésén el­döntötte, hogy június köze­pétől ez év végéig, hol és mikor tart helyszíni hivata­los szemlét a bejelentésekben szereplő, de még meg nem vizsgált területeken. Eszerint június 19-én Saskó István bizottsági tag, az egri álla­mi erdőrendezőség váci székhelyen működő termé­szetvédelmi felügyelője beje­lentése alapján elsőnek a Vác határában levő, a város­tól északra fekvő Kompkötő szigetre száll ki a bizottság. Récepihenő a szigeten Ezt a 11,7 hektár területű szigetet jellegzetes hullámár­téri érintetlen, ősi erdő bo­rítja. Nemcsak ezért, hanem tájesztétikai szempontból is védelemre méltó. Ezenkívül tavaszi és őszi vonulásuk idején vadrécék ezreinek szolgál pihenő- és búvóhe­lyéül. Éppen ezért a megyei tanács vadászati felügyelője már három évvel ezelőtt megtiltotta, hogy a szigeten vadrécét lőjenek. Június 26-án Erdet keresi fel a bizottság, ahol több magántulajdonban levő terü­leten a környék élő növé­nyi emlékeit szemléli meg. Július 3-án Szigetújfalu ár­téri erdejének ősi vegetá­cióját vizsgálja meg. Itt a megyei természetvédelmi fel­ügyelő elérte, hogy még mi­előtt a megyei tanács vb az eléje terjesztendő javaslat alapján döntene a védettség kimondása felől, a fővárosi vízmű az oda tervezett kút fúrásától elállt. Máshol építi meg és ezáltal megkímélik a százados fákat. Szeptemberben Albertirsán a Dolina-völgy szemléjére ke­rül sor. Dr. Papp Erzsébet, a tápiószelei Agrobotanikai Ku­tató Intézet munkatársa, a megyei trmészetvédelmi bi­zottság tagja, a völgyet érté­kes és ritka növényzete miatt tartja a védettségre érdemes­nek. Tótfalui ritkaságok Ugyancsak szeptember fo­lyamán keresi fel a bizott­ság Tahitótfalut, ahol négy helyen is tartanak szemlét. Megvizsgálja az egykor Pol­lack Mihály tulajdonát ké­pező Pataksor 50. szám alatti területet, amelynek egy részé­re a megyei tanács vb az előzetes védettséget már ki­mondotta. Most, miután a múlt században élt neves építész villáját a Műemléki Felügyelőség is védettség alá szándékszik venni, a bizott­ság felülvizsgálja, nem kel- lene-e az egész területet ter­mészetvédelem alá helyezni. A Tahitótfaluban élő több j százados platán és két nagy idős jegenyenyár megszem­lélése után a Kecskesziget és a Pánkuti terület őssztyep- péjére vonatkozó bejelentés felett is ekkor dönt. Októberben a tinnyei Ga- rancsi tavat és partjait szem­léli meg, novemberben pedig Budaörsre látogat a bizott­ság, ahol a Csiki hegyek egész vonulatát, a Lóhegyet, Ökörhegyet, meg a többit te­kinti meg. Ez a szemle tu­lajdonképpen már hozzátar­tozik a tervbe vett budai táj­védelmi körzet előkészítésé­hez. Folytatásaként még eb­ben az évben a Pilisi Park­erdőgazdaság egy részén szin­tén szemlét tart a bizottság. Az újabban érkezett három bejelentés vizsgálata viszont már a jövő esztendőre ma­rad. Az egyiket Gödöllő vá­ros tanácsa tette és a kas­télypark természetvédelmi te­rületté nyilvánítását kéri. In­dok: az ország egyik legérté­kesebb angolkert típusú park­ja, benne sok a matuzsálem­korú ritka fafajta és mos­tani elhanyagoltságában is megőrizte egykori szépsé­gét. A város levegőtisztasá­gának védelmében is fon­tos a park szerepe, A másik bejelentés a gö­döllői arborétumot kezelő Erdészeti Tudományos In­tézettől érkezett. Az arboré­tum 134,63 hektárt kitevő része már védett. Most az intézet további 216,26 hek­tár | védettségének kimondá­sát kéri. Védelem a Bollialiegynek A budai járás természetvé­delmi társadalmi bizottsága legutóbbi bejelentésében a biatorbágyi Bolhahegy vé­dettségét tartja szükséges­nek. A hegy változatosan gazdag növényzetének fajtái egymástól elkülönülve jel­zik a talaj minőségét. Ép­pen ezért ez a különben na­gyon kies hely, bemutató oktatásra is rendkívül alkal- j más. A szemlék alapján a bi­zottság elkészíti és a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé terjeszti javaslatait. Ki­mondotta továbbá az intéző bizottság, hogy legközelebbi ülését ősszel Gödöllőn, a kö­vetkezőt pedig a budai já­rás területén tartja meg, mi­után az ottani hatóságok, tár­sadalmi szervek és magáno­sok a legtevékenyebben vesz­nek részt a természetvéde­lemben. ott folytathatja-e jövőre ta­nulmányait. Az elutasított diákok jelent­kezési lapját iskolájuk megküldte a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnek. Mostanáig az intézet mind­össze 280 ilyen értesítést ka­pott kézhez és nem valószínű, hogy ez a szám a hátralevő idő alatt sokkal emelkedne a 300 fölé. Túljelentkezés volt a szep­temberben meginduló ceglédi egészségügyi szakiskolában is. Ugyancsak helyhiány miatt utasítottak vissza sok Pest megyei leányt a budapesti ápolónőképző-, valamint a csecsemő- és gyermekgondozó szakiskolákból. A váci egész­ségügyi szakközépiskolába sem vehettek fel minden odakí- vánkozót. Huszonöt főre tehe­tő az elutasítottak száma a nagykőrösi óvónőképző szak- középiskolából. Egy részük azonban az idén megnyíló gö- döllöiben folytathatja tanul­mányait A Pest megyei szakközép­iskolák mindegyike ki- akaszthatla a megtelt táb­lát de aránylag egyiknek sem kellett helyhiány miatt sok fiatalt visszautasítani. A buda­pesti szakközépiskolák szintén kevesebb megyebeli jelentke­zőt utasítottak el, mint a múlt tanévben. A budapesti gimnáziumok­ba jelentkezők többsége az ál­tala választott iskolában foly­tathatja tanulmányait. A Pest megyei gimnáziumok első osztálya is nagyjából megtelt. Aszódon viszont, ahol pedig kollégium is van, akad még néhány hely. Az ácsai és a dabasi gimnáziumban szin­tén, csakhogy ezek mellett nincsen kollégium. A Pályaválasztási Tanács­adó Intézet az elutasítottak közül már eddig többeknek biztosította a továbbtanulási lehetőséget, de néhány héten belül vala­mennyit a megfelelő tan­intézetbe irányítja. Természetesen nem az erede­tileg választott, hanem az ahhoz hasonló pályát sajátít­hatják el. A középiskolát végzők közül eddig kevesen fordultak az intézethez. Ebben a tanévben az általá­nos iskolát végzők közül csu­pán 680 nem akar továbbta­nulni. Évről évre örvendete­sen csökken a számuk, tavaly nyolcszáznál többen voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom