Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-15 / 139. szám

1975. JÚNIUS 15., VASÄRNAP ~xMiap 3 NÖVEKVŐ ÉRDEKLŐDÉS Vizsgák az esti egyetemen Június 10 és 30 között Pest ■negyében a Marxizmus—Le- ninizmus Esti Egyetem általá­nos tagozatának első évfolya­mán harminc, második évfo- yamán huszonegy, harmadik évfolyamán tizenkilenc osz- :ály, összesen 1724 hallgatója ;esz szigorlatot. Ügy hírlik, a vizsgadrukknál csak az el­szántság nagyobb a vizsgázók tőrében: sikerülnie ,kell! A Hlozófia, a politikai gazdaság­án, a magyar, valamint a lemzetközi munkásmozgalom örténete szakosítókon négy- izáztizenketten fejezik be ta­nulmányaikat, tesznek állam­vizsgát a bizottságok előtt. Va- amivel könnyebb helyzetben /annak a speciális kollégiu- nok résztvevői, számukra az !tiled, a szociológia, az üzem- izervezés, a pártépítés és a •zocialista gazdaságpolitika émaköreiből készített szak- lolgozat jelenti a végbizonyít­ványt, ám ezt csak akkor kap­ák meg, ha dolgozataikat si- cerült megvédeni. Bizonyára különösen izgal­mas napok ezek a Csepel Autógyárban és az ikladi Ipa- ■i Müszergyárban, ahol az üze­ni kihelyezett tagozatok, zöm­nél fizikai munkás hallgatói idnak számot tudásukról, fel- cészültségükről. Az utóbbi évek tapasztalatai ízt mutatják, hogy amióta a cözéptávú oktatási tervek dapján az MSZMP Központi Bizottságának káderpolitikai íatározata szellemében törté­lik a felkészítés, tervszerűbbé ■ált a beiskolázás az esti egyé- emen és emelkedett a tanul­mányi színvonal is, Sokszor el- nondtuk, leírtuk már, milyen irvendetesen megnőtt orszá­gunkban a marxista oktatás ránti érdeklődés; tegyük most lozzá azt is, hogy ebben a tá­mlás konkrét haszna, a napi politikai kérdésekben való el- gazodás könnyebbsége mellett izerepet játszik az ideológiai képzettség növekvő rangja, ér­éke is. Erre a megnövekedett ér- leklődésre jellemző az a né­hány szám is, amellyel kezd­tük, vagyis az első és a har­madik évfolyamban indított osztályok — 30 illetve 19 — aránya. A májusban véget ért felvételi vizsgák tanúsága sze­rint ez a folyamat tovább erő­södik, ugyanis az idén ősszel a tavalyinál is mintegy kétszáz­zal többen, ezernégyszázon ül­nek a tantermek padjaiba, az első évfolyamon. A szakosító tanfolyamok fel­vételi vizsgáiról már kevésbé jó híreket kaptunk: a 393 je­lentkező közül többen korábbi ismereteikre hagyatkozva, hiá­nyosan készültek fel és ezért a felvételi bizottságok kénytele­nek voltak elutasító döntést hozni. örvendetes, hogy a pártok­tatás kínálta lehetőségeket mind nagyobb számban hasz­nosítják pártonkívüliek is, miközben az esti egyetemeken és a tömegpolitikai tanfolya­mokon együttvéve a párttag­ság csaknem 80 százaléka gya­rapítja politikai, ideológiai is­mereteit. Június 18-tól Nemzetközi népfront tanácskozás Budapesten A szovjet delegáció Pest megyében tesz látogatást Fontos társadalmi tanács­kozás színhelye lesz néhány nap múlva Budapest: június 18-tól kezdődően — három­napos programmal — Buda­pesten kerül sor a szocialis­ta országokban működő nép­frontmozgalmak és szérve- zetek képviselőinek má­sodik nemzetközi tanácskozá­sára. A megbeszéléseken két té­mában folytatnak tapaszta­latcserét. Az első téma: A népfrontmozgalom szerepe és feladatai a szocialista demokrácia fejlesztésében, A téma előadója dr. Szeniist- ványi Gyuláné, a népfront országos titkára lesz. A má­sodik téma: a propaganda- munkában szerzett tapaszta­latok összesítése, kölcsönös kicserélése. Klaus Lenk, a Német Demokratikus Köz­társaság Nemzeti Frontja Országos Titkárságának tag­ja lesz a téma előadója. A tárgyalásokat követően a küldöttségek több megyét felkeresnek. A szovjet dele­gáció Pest megyébe látogat. E vidéki programok során a vendégek tájékoztatást kap­nak a megyék fejlődéséről, majd baráti találkozókon vesznek részt. K. Gy. A. Szocialista brigádok a gyerekekért Nyolcvaainégy kis lakója van az albertirsai 3. sz. óvodának tavaly ősz óta, ugyanis a Dimitrov Tsz építóbrigádja 25 személyes új rész­szel bővítette az . épületet. A tsz-bcn dolgozók gyermekein kívül, az ÁFÉSZ és a budapesti üzemekben dolgozó „ingázók” kicsinyei is helyet kaptak. A termelőszövetkezet legutóbb 5 ezer forintot érő diavetítő géppel lepte meg az óvodásokat, a képünkön látható ötle­tes gumiabroncs mászókat pedig a tsz szocialista brigádjai készí­tették. Tóbiás Irén felvétele Árubőség primőrökből Megnövekedett a termelési kedv Pest megyében Talán még a vecsési káposz­ta őrzi a rangot — hordóba aposva, sóval, borssal, kö- nénnyel fűszerezve —, de jgyan ki emlegeti ma már a ;óti paradicsomot, a nagykő- •ösi paprikát, a Galga menti iborkát. E nagyhírű fajták assan-la&san a háttérbe szo­rultak, hiszen a lakosság ellá­tásához egyre több friss és konzervzöldség kell. A kívá- íalmak kielégítésére a mező- gazdaság új bőtermő, géppel nűvelhető fajtákat keresett. Több esetben sikerrel, hiszen Paradicsom, zöldborsó, gyö- cérzöldség elegendő terem a konzervipar számára. A kerté­szetben is létjogosultságot szereznek a termelési rendsze­rek, az iparszerűen szervezett gépesített munka. Számos jazdaság érdeklődik a sorok­sári paradicsomterjesztő rend­szer iránt, melynek az idén már nyolc gazdaság a tagja, s területe a tavalyi 650-ről 990 hektárra emelkedett. Termés­átlaguk is említést érdemel, ami a több helyütt is kárt oko- só jégverés ellenére 370 má­ssa volt hektáronként, másfél- szerese az országos átlagnak. Említhetnék a pilisi Aranyka­lász Tsz által összefogott bur­gonyatermesztési rendszert, az üllői Új Tavasz Termelőszö­vetkezet gyökérzöldségek ter­mesztésére alapított együtt­működését, s a legújabbat, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságának szervezésében létrejött zöld­borsótermesztési rendszert. Hasznot hozó szállítólevél Az ipar nyersanyagellátása tehát — főként egy korábbi kormányrendelet hatására — egyenesbe jutott: a felvásárlá­si ár emelésével, a termesztés­hez és a betakarításhoz szük­séges gépiek vásárlásához nyújtott ártámogatás eredmé­nyeként ma már a konzervgyá­rak kellő mennyiségű paradi­csomhoz, babhoz, zöldborsóhoz és egyéb "zöldséghez jutnak, noha a tartósító ipar kapacitá­sa az utóbbi 15 évben meghá­romszorozódott. A kedvező helyzet megteremtéséhez a gyárak maguk is hozzájárul­tak, számos ösztönző módszer­rel. A Nagykőrösi Konzervgyár például a fajtakiválasztás, a vegyszeres gyomirtás és nö­vényvédelem, az öntözés és gépesítés " legú j abb eredmé­nyeinek alkalmazására több egyetemmel és kutató intézet­tel kötött megállapodást, szak­mai tanáccsal látják el a gaz­daságokat, előmozdítják a ve­tőmag és a gépek beszerzését. Nos, mindez egyfelől siker a javából, ám a piacokon ettől még nem rózsás a helyzet, már- már úgy tűnt, örökzöld téma a zöldségellátás, illetve a piaci áruhiány, a drágaság. Ebben olyan nyomós okok is közre­játszottak, mint a kétkezi munkavállalók hiánya, a gaz­daságoknak alig-alig volt kifi­zetődő például a paprika ter­mesztése — részben a kutatók, növénynemesítők adóssága miatt, mert a korábban ter­mesztett fajták leromlottak, érzékennyé váltak a különbö­ző növénybetegségekre —, te­temes termelési költséggel kel­lett számolniuk, s nem kevés kockázattal járt az értékesítés. Hiányzott — szaknyelven szól­va — az integráció, sokszor előfordult, hogy nyakukon ma­radt az áru, mert amiből az egyik esztendőben hiány volt, a következő évben többletter­melés mutatkozott. Sőt! Né­mely kereskedelmi szervezet­lenség miatt is adódtak prob­lémák. Előfordult, hogy keres­kedelmi vállalatok a szállítóle­vél kiállításával több haszon­hoz jutattak, mint akik meg­termelték a kerti veteménye- ket. Az országos ellátás érdekében A statisztika kérlelhetetlen, s ebből az tűnik ki, hogy míg 1969-ben 104,6 kiló volt me­gyénkben a zöldségfogyasztás személyenként, ez 1973-ban 86,6 kilóra csökkent. A szám­vetés ugyan a zöldségtermesz­tés fejlődésére is utal, mert míg az 1966—70-es évek átla­gához képest 14,7 százalékkal ISG-szisztéma munkaszervezésre Mit kér a munkás — mit a vállalat? Nem tétlenkedtek A különböző vállalatoknál, intézményeknél embe­rek dolgoznak, emberek, akik tévedhetnek. A gyakori tévedés azonban az elégtelen szaktudás, a rátermett­ség hiányának jele. A felelősségrevonás alól érthe­tően igyekeznek a gyakran téved ők is kibújni. Jó in­dokkal egyszer-kétszer talán eredményesen. Kedvező szerződés - gondokkal« Ilyen jó alapnak bizonyult az alapanyaghiány az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban. Az egyébként jól prosperáló vállalat nem tudta kellő in­tenzitással növelni gömbcsap­gyártását. Az illetékesek első számú vesszőparipája az alap- anyaghiány volt. A svéd partnerükkel kötött szerződés értelmében az ISG által megvásárolt licenc ellen­értékének csak körülbelül egy- harmadát kellene valutában kifizetni, nagyobb részét gömbcsapokkal egyenlítheti ki a vállalat. Csakhogy e kedve­ző ajánlatnak nem tudnak, eleget tenni, jó, ha a hazai igényeket kielégítik. (Pedig — mint az új termékek iránt ál­talában — ma még nem is nagy az érdeklődés, a nagy nyomásbírású gömbcsapokat és előnyeit nemigen ismerik.) A svédek piacaik egy ré&zét is átengedték három esztendőre, amelyből az első év export nélkül múlik el. A szerződés leszögezi, hogy a külföldre eladott gömbcsapok értékének kezdetben négy, később — tíz esztendő alatt fokozatosan csökkentve — két százaléka a licenc eredeti tulajdonosait illeti. Természetes kikötés, hogy ha az ISG nem exportál, altkor is ki kell fizetni egy bi­zonyos összeget, ez évre 1,9 millió forintot. (Ami körülbelül 60 ezer gömbcsap exportját feltételezi, illetve ennyi után járna a csaknem kétmilliós jutalék.) Az idén összesen gyártanak körülbelül 60 ezer gömbcsapot. Bírnák a többet is Közvéleménykutatást tartot­tam a vállalatnál, miben lát­ják a dinamikusabb termelés- növelés akadályait. Sokan hi­vatkoztak az alapanyag-ellátás nehézségeire, de hallottam néhány okos észrevételt, bírá­latot és ötletet, amit érdemes a nyilvánosság elé tárni, más vállalatok okulására. Az armatúraüzemben meg- megállok egy-egy munkapad­nál. A gömbmaró ifjú kezelője elmondja: berendezéseik kor­szerűek, azonban éppen az okoz gondot, hogy például az általa irányított gépből nem­csak a gyárban, hanem az egész országban sincs több. Javítása olykor hetekig tart. A másik dolgozó a munlca szervezetlenségére panaszko­dik. Korábbi munkahelyén mindennel kiszolgálták, hogy elősegítsék, serkentsék munká­ját. Mióta a görabcsapágy- gyártásnál dolgozik, a normá­ja 70—80 százalékát teljesíti az akadozó anyag-utánpótlás miatt. — Kifizetik ugyan a 100 szá­zalékot, hisz nem rajtunk mú­lik a lemaradás, de valahogy kényelmetlen zsebre tenni azt a pénzt, amiért nem dolgoz­tunk meg, illetve amiért nem mi dolgoztunk meg — mondja. Maus Péter kereskedelmi főosztályvezető véleménye: Csak szervezés kérdése, képe­sek vagyurik-e az évi 150 ezer gömbcsapot legyártani vagy sem. A munka jelenlegi szer­vezettségével nem készül több 60 ezernél, pedig a magyar munkások tudnak olyan, ki­válóan dolgozni, mint a své­dek. Én az irányításban látom a hibát. Kunt Endre termelési fő­mérnök: A gömbcsapok alap­anyagát és alkatrészeit több vállalattól vásároljuk. Legna­gyobb szállítónk a KÖVAC és a Csepeli Csőgyár, mindkettő import alapanyag-problémák­ra hivatkozva rendszertele­nül, késedelmesen tesz eleget kötelezettségeinek. Ezzel pár­huzamosan az üzemszervezés­ben is akad tennivaló. Hogy mennyire, azt magam is tapasztaltam. Az egyik esz­tergagép fölött bekapcsolva az asztali lámpa, a gépen egy apadt a zöldségtermő terület, az összes termés mennyisége 200 ezer tonnáról 221 ezer 247 tonnára nőtt — 10,8 százalék­kal — 1974-re. S ha nemcsak a megyei fogyasztást vesszük tekintetbe, hanem a főváros, s az ország egyéb piacain érté­kesített mennyiséget Ls — ami kézenfekvő, hiszen a megye Budapest ellátásában is szá­mottevő szerepet játszik — kitűnik, hogy a friss fogyasz­tás céljára szolgáló zöldség mennyisége is emelkedett, mégpedig 44 ezer 688 tonnáról 48 ezer 274 tonnára. Mindeb­ből nyilvánvalóan következik: az országos ellátás javulása érdekében sokat tettek a Pest megyei gazdaságok, de még többet kell tenniük, hogy a he­lyi ellátás korábbi szintjét el­érjék, túlszárnyalják. Félezer hektár plusz S mi a helyzet az idén? Aki gyakorta megfordul a piaco­kon, tapasztalhatja: árubőség van. Volt elegendő a primőrök­ből — újhagymából, retekből, salátából —, s most sem pa­naszkodhatunk, ' korlátlan mennyiségben kínálnak újbur­gonyát, fejes és kelkáposztát, zöldborsót, karalábét, uborkát, paprikát, tököt, s lassan az idei sárgarépagyökér sem lesz hiánycikk. Jó volt az időjárás, mondják sokan. S ehhez te­gyük hozzá, jó hatást tett zöld­ségtermesztésünk föllendülésé­re ama tavaly márciusi kor­mányhatározat, amely a nagy­üzemi termelés és a kisgazda­ságok támogatását egyaránt célul tűzte. Mi történt ez idő alatt? Mindenekelőtt: félezer hektár­ral nőtt altmegyei zöldségter­mő terület. A Pest megyei MÉK — 97 termelőszövetkezet, valamint fogyasztási és érté­kesítő szövetkezet közös vál­lalata öt százalékkal nagyobb mennyiségű árura kötött szer­ződést. Részletes intézkedési tervet dolgoztak ki, olyan hosszú távú Intézkedésekre, melynek fejében a vállalat — függetlenül a piaci áringado­zástól — szavatolja az átvételi árat, ily módon a gazdaságok pontosan kiszámíthatják, mi­lyen jövedelmet hoz az étke­zési paradicsom, a leveszöld­ség, a zöldpaprika, az uborka s egyéb vetemény. Nem hagy­ható figyelmen kívül a nagy­üzemi és háztáji gazdaságok mellett a kisparcellás kertész­kedés sem, hiszen a megyénk­ben termelt zöldségnek 41 szá­zalékát a kisgazdaságok ad­ják, amelyek gyorsan képesek reagálni a piaci hatásokra. Pest megyében 42 kertbarát klub 'működik, s általuk — jóllehet a műtrágya, növényvédőszer- és kisgépellátás nem éppen kifogástalan — a legkorsze­rűbb termelési módszerek kapnak helyet az apróbb föl- decskéken is. Milliók támogatásra A Pest megyei fogyasztási szövetkezetek az idén 31 mil­lió forint értékű növényvédő szert, műtrágyát, szaporító anyagot hoznak forgalomba Részt vállalnak az áruterme­lés megszervezésében, támo­gatják a fólia alatti zöldség- termesztést, szervezik a fölvá­sárlást, kertészeti szakcsopor­tokat tartanak fenn; a taka­rékszövetkezetek pedig tete­mes összeggel segítik — ta­valy 20 millióval — a kertész­kedést. A. Z. amerikáner. — Ügy látszik, elment kést köszörülni — mondja az esztergályosról az üzemmérnök. A gömbeszterga * környékén semmi jele az élet­nek, kezelője délutános. A speciális gömbköszörű kezelő­je, amint meglát minket, meg­ragadja az alkalmat — s ma­ga sem tudja már hányadszor — most már az üzemmérnök­től kér hűtőfolyadék-szűrőket. (Két percen belül megkapja.) Engedetlen alapanyag Kldba György üzemvezető és Mészáros János üzemmér­nök tudomása szerint a távlati elképzelések alapján a gömb­csapgyártást évi százezer da­rabra kell felfuttatni. A gép­park alkalmas is lenne rá, ha három műszakban dolgozná­nak. Jelenleg azonban csak két műszakra' elegendő a lét­szám. S a két műszakban sem használják ki teljesen a gépe­ket. Az üzemmérnök elmond­ta, hogy ha valamelyik speciá­lis gép leáll, megszakad a munkafolyamat, ha elromlik a csődaraboló, nem tudják ellát­ni folyamatosan az oldalazót, a sajtolót, és így tovább. A gömbcsapgyártó gépek többsé­ge NSZK gyártmányú, egy- egy alkatrészcsere bizony egy­két hétbe telik, addig tart a kényszerpihenő. Rossz a kö- szörűkő-ellátás is, amelyik j mérethez van kövük, ahhoz csövet nem kapnak, tehát nem tudnak gömböt sem gyár­tani, amüj^?n gömbjük van, ahhoz viszont nincs csiszolókő. A vállalat gazdasági vezetői nem nézték sokáig a tehetet­lenkedést Igazgatói biztost neveztek ki a részleg élére, s hamarosan megszülettek az első intézkedések is. Ezekről Galina József gyáregységveze­tővel beszélgettünk. — A gömbcsapok gyártása 1973-ban kezdődött. A munka során olyan buktatókkal is ta­lálkoztunk, amelyekre koráb­ban nem számítottunk. Ezek közül a legfontosabb volt, hogy a felhasznált saválló ne­mesacél csövek falvastagsága nem egyenletes. Más felhasz­nálónak ugyanis teljesen mel­lékes, hogy fél milliméterrel vastagabb vagy vékonyabb itt-ott a cső. Mi azonban saj­toljuk a gömböt, s ha a fém falvastagsága nem egyenletes, deformálódik az anyag. Azt is ki kellett tapasztalnunk, hogy a vastagabb falú csövek­ből rövidebb darabokat szel­jünk, mert az is elegendő a gömbformáláshoz. Ám ezek a tapasztalatok sokba kerültek. A csőből készült alkatrészek több mint ötven százaléka ugyanis utánmunkálást kívánt. Ez pedig nem javította a ter­melékenységet. Hiba volt az is, hogy az úgynevezett NAF- soron dolgozók 70 százaléka betanított munkás, akik a mi­nőséget nem tudják ellenőriz­ni, illetve gépeiket nem tudják beállítani. Emiatt sokszor ké­szült utánmunkálást igénylő hibás termék. Gyors eredményeket remélnek A most született intézkedé­sek közül a legfontosabb, hogy különválasztották az alkat­részgyártást és a készreszere- lést. Az alkatrészgyártásban összehangolják a különböző átfutású termékek gyártását és megvalósítják a raktárra gyár­tást, hogy géphiba esetén ; is tovább termelhessenek. Azo­kat a műveleteket pedig, ame­lyeket létszámhiány miatt nem tudnak kapun belül elvé­gezni, a kooperáló partnerek oldják meg. A vállalat gazdasági vezetői gyors eredményeket remélnek a munka gondos megszervezé­sétől, ugyanis a szerződés ér­telmében a svédek közölték a gömbcsapok továbbfejlesztésé­ben elért eredményeiket, s felajánlották, hogy a fejlesz­tett változatból akár már a jövő esztendőtől évi 60—70 ezer darabot vesznek át. A tőkés exportlehetőségek ki­használatlanul hagyása pedig vétek. Czibor Valéria

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom