Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-10 / 108. szám

1975. MÁJUS 10., SZOMBAT Sm W xMmím 3 Befejeződött az MTA jubileumi közgyűlése Vendég a világnapén Elutazott a VNB eln öke Dudál a gyár M unkásasszony, 1975 Pénteken az Akadémia vár­beli kongresszusi termében megtartott zárt üléssel véget ért a Magyar Tudományos Akadémia jubiláns közgyűlé­se. Az ülésen részt vett és fel­szólalt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára. Jelen volt a ta­nácskozáson dr. Faluvégi La­jos pénzügyminiszter, Karakas I,ászló munkaügyi miniszter, dr. Orbán László kulturális miniszter és dr. Polinszky Ká­roly akadémikus, oktatási mi­niszter. A zárt ülésen megvitatták az Akadémia elnökségének és főtitkárának a közgyűlés elé terjesztett beszámolóját. A vi­tában nagy számban szólaltak fel az Akadémia tagjai. Meg­vitatták ,a tudományos élet időszerű, fontos kérdéseit. Szá­mos javaslatot tettek a tudo­mányos kutatómunka, a 'tudo­mányirányítás és -szervezés színvonalának további emelé­sére. A közgyűlés jóváhagyta az elnökség és a főtitkár beszá­molóját, majd határozatba fog­lalta a legközelebbi években az Akadémiára váró időszerű feladatokat. A feladatok ösz- szegezésében a közgyűlés Jól halad a A Kiskunsági Állami Gaz­daság 58 millió forintos beru­házással építi a 830 férőhelyes szakosított szarvasmarha tele­pét. Az Egyesült Államoktól vásárolt tisztavérű Holstein Friz törzsállomány szépen sza­porodik. Jelenleg 760 szarvas- marhájuk van. Ebből 160 már Apajpusztán született. Paukovits István, a gazda­ság igazgatója vezetésével a héten a svédországi Tumbába utaztak a szakemberek, hogy az Alfa-Lavál cégtől négyvéh- állásos, halszálkás rendszerű Douvac-automatikával felsze­relt fejőberendezést vásárol­janak, amelynek értéke nyolc­millió forint. A gyár megte­kintésén kívül felkeresnek r\é- hány farmot, ahol ezeket a berendezéseket már használ­A KOSSUTH KÖNYVKI­ADÓ elvhű, harcos kommu­nista pártmunkás életpályáját összefoglaló könyvet jelente­tett meg, mintegy összegezve egy nagy és magasra ívelő, tje korán megszakadt életpályá­nak a legmaradandóbb alkotá­sait. A kötet minden lapjáról nagy meggyőző erővel olyan ember szól, aki együtt nőtt a párttal, a munkásmozgalom­mal, egész életét igaz ügynek a szolgálatába állította, s rendkívüli nagy energiával, emberfeletti buzgalommal küzdött a párt céljainak a megvalósításáért. A Komócsin Zoltán beszé­deiből, cikkeiből összeállított válogatás életutat foglal össze. Olyan élet summáját adja, amely példázza, hogy milyen magasra emelkedhet valaki emberségben, az osztálya, né­pe szolgálatában. A válogatás nyomon követi a nemrég el­hunyt pártvezetőnek publi­cisztikai munkásságát, esz­mei, emberi fejlődését. Az írá­sok, beszédek tükrözik gondol­kodását, erkölcsi magatartá­sát, a párthoz, a néphez, az emberekhez való viszonyát. NEM A TELJES életműről van szó. A kötet Komócsin Zoltánnak a legfontosabb be­szédeit és írásait tartalmazza a szegedi Munka című szak- szervezeti lapban, 1945 febru­árjában megjelent Egy mun­kásgyerek elindul című cikk­től a Népszabadságban 1974 márciusában közzétett Válto­zatlan politikává' című, utolsó írásáig. A cikkek, tanulmá­nyok és beszédek megmutat­ják azt a hatalmas fejlődést is, amelyet hazánk három évtized messzemenően figyelembe vet­te az MSZMP XI. kongresszu­sának, a párt programnyilat­kozatának, valamint a Köz­ponti Bizottság tudománypoli­tikai irányelveinek útmutatá­sait. Végül a közgyűlés — az Akadémia főtitkára és helyet­tesei megbízatásának lejártá­val — titkos szavazással ja­vaslatot tett a kormánynak az űj főtitkár és főtitkárhelyette­sek személyére. A Vöröskereszt világnapja alkalmából kibővített ülést tartott a Magyar Vöröske­reszt Pest megyei vezetősége. Az ülésen megjelent Balogh László, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának osztályve­zetője, Kovács Antalné, a Ha­zafias Népfront Pest megyed bizottságának titkára, Sófalvi Zoltánná, az SZMT titkára, és tej program ják. A fejőgép előnye: a tejet a fejéssel egy időben plusz 2 fokra hűti le és 48 órán át így tárolni tudják. Két darab tízezer literes tartály szolgál erre. Jövő év közepére készül el a 830 férőhelyes, szakosított szarvasmarhatelep, ahonnan naponta 14—15 ezer liter tejet szállítanak a Közép-magyar­országi Tejipari Vállalat ré­szére. A törzsállomány, amely a tengferen fűiről száríhazik rendszeres ellenőrzés alatt áll. A Holsteih-Friz' szövetség az elmúlt hetekben 48 tehenet bí­rált az állományból, amelyből három nagyon jó minősítést (90 pontot), 19 jó minősítést (85 pontot), 24 pedig 75 pontot ért el. * K, Gy. alatt megtett, mindazokat az eredményeket, amelyeknek el­érésében Komócsin Zoltánnak, mint különböző funkciókban dolgozó pártmunkásnak része volt. E mögött azonban ki­mondatlanul is szó van arról, hogy az egykori munkásgye­rek miként tudott ilyen esz­mei, emberi magaslatra emel­kedni. Ha keressük emberi pályá­jának nyitját, együttesen ta­láljuk meg a munkásmozga­lomban és egyéni képességei­ben. A szülői példa, a munkás- mozgalmi környezet, amelyben nevelkedett, hamar kinyitot­ták a szemét. Az illegális kom­munista apa fiát is kommu­nistának nevelte, mintegy bi­zonyítékaként is annak, hogy a munkásság miként tud sorai­ból olyan vezetőket nevelni, akik az adott időszakban irá­nyítani tudják a harcot, együtt fejlődnek a munkásmozgalom­mal, s a kor adott színvona­lán fogalmazzák meg a mun­kások gondolatait, törekvéseit. NÉPTBIBUN ÉS ALKOTÓ MARXISTA-LENINISTA volt egyszerre Komócsin Zol­tán. Miközben magyarázta a párt eszméit, formálta, gazda­gította is, mert volt bátorsága önállóan megfogalmazni mon­danivalóját, emberközelbe vinni pártunk politikáját. Mu­tatják ezt, ahogyan érvelt kü­lönböző időszakokban, de min­dig azonos szellemben a párt , igaza mellett: „Ami érvényes a háborús évekre, az lényegi­leg érvényes a jelenre is — fo­galmazta meg 1945 szeptembe­rében a párt politikájának lé­nyegét. — Nem elég csak ér­zelmileg demokratának lenni, Pénteken elutazott Buda­pestről dr. Eric Martin orvos­professzor, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának el­nöke és Melhior Borsinger, a bizottság európai fődelegátu­sa, akik a Magyar Vöröske­reszt vezetőinek meghívására részt vettek az idei Vöröske­reszt-világnap hazai rendezvé­nyein. Németh Veronika a Vörös- kereszt megyei titkára. A megye területéről meghí­vott vendégeket, aktívákat és a vezetőség tagjait dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, a Vöröske­reszt megyei elnöke üdvözöl­te, majd Papp Ibolya, a rác­kevei könyvtár dolgozója nagy sikerrel adta elő Simon Ist­ván: Nem elég című költemé­nyét. Ezután dr. Gyüszü Miklós, a Magyar Vöröskereszt főtitkár- helyettese méltatta a Vöröske­reszt világnapjának jelentősé­gét. A vezetőségi ülésen adták át — az idei világnar alkalmá­ból — a Magyar Vöröskereszt országos vezetősége által ado­mányozott Vöröskereszt-mun­káért kitüntetés arany, ezüst, és bronz fokozatait. A Vöröskereszt-munkáért arany fokozata kitüntetést kapta dr. Ró­na István pusztavacsl körzeti or­vos, a helyi vöröskeresztes szer­vezet elnöke, Szilágyi Istvánné, a túrái általános iskola ifjúsági ta­nárelnöke, dr. Kárpáti Ervin, a Magyar Vöröskereszt nagykátai járási vezetősége elnöke, dr. Gyer- kó János, Szentendre város vö­röskeresztes elnöke. Gulyás Sán- dorné, a Csepel Autógyár Vörös- kereszt-csúcsvezetőség titkára és dr. Okolicsányi János, a Magyar Vöröskereszt váci járási vezetősé­gének tagja. Az ezüst fokozatú kitüntetést 8-an, a bronz fokozatot 12-en vet­ték át az ünnepségen. K. M. szükség pan a harcos kiállás­ra is. Annál inkább, mert csak következetes magatartással bizonyítható be, hogy valaki a demokrácia építője, nem pedig a jelszavakat ismétlő szájas- kodó.” Ugyanez a gondolat vo­nul végig egy másik, tizenkét évvel későbbi írásában is, ami­kor 1957-ben írta: „A felada­tot abban látom, hogy vonjuk le a tanulságokat az elköve­tett hibákból, küszöböljük ki mindazt, amit a magyar nép nagy többsége természetesen nem az ellenforradalmi na­pokban ismert fel. hanem már régóta a saját bőrén érzett.” KÉT ÉVTIZEDDEL KÉ­SŐBB, 1974 márciusában, ami­kor pártunk Központi Bizott­sága a XI. kongresszusra ké­szülve összegezte a legfonto­sabb feladatokat, a KB ülését kommentáló, sajnos, egyben utolsó írásában, a Népszabad­ságban a többi között ezt írta: „Szigorúan a tények alapján, az összes pluszok és mínuszok egybevetése, eredményeink és hiányosságaink gondos szám­bavétele alapján minden okunk megvan rá, hogy poli­tikáinkat változatlanul folytas­suk .. Később hozzáteszi: „Nem gondolkodhatunk azonban dogmatikusan és nem ragasz­kodhatunk mereven minden korábban kimondott szóhoz, minden — egyszer bevezetett — részintézkedéshez, szabá­lyozóhoz. Az élet nem tűri a megmerevedést.” S egyben a párt i politikáját, a dolgozó nép gondolatait fe­jezte ki a további szavaival: „A XI. kongresszus megvizs­gálja a X. kongresszus óta végzett munkánkat, és minden Gyerekkoromban a textil­gyártól elég messze laktunk, a sziréna mély hangja azonban tisztán elhallatszott a lakásun­kig. Dudál a gyár! Ilyenkor egy pillanatra — a legelmé- lyültebb játék közben is — megálltam. Ez a dudaszó azóta hozzátartozik az életemhez. A szomszédunk, Marton Gyula és a felesége. Bözsi, este min­dig akkor indult a munkába, amikor anyám engem ágyba dugott. Ha éjszakások voltak, délelőtt kinn játszottunk az utcán, hogy ne zavarjuk az ál­mukat. Nagyritkán elfeledikez- tünk erről. Ilyenkor elhúzták a keskeny udvarra néző aiblak csipkefüggönyét és kiszóltak. Ennyit mondtak: „Gyerekek...” Hogy hangosan beszél... Takács Lászlóné, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kis- tarcsai gyárának kettőző je er­re a Bözsire hasonlít. — Huszonhét éve múlt ja­nuárban, hogy ebben a gyár­ban dolgozom — mondja. — Nagyon szeretem a gyárat, a munkámat, el nem mennék innen semmiért. Nem azt mondom, voltak és vannak is problémák, de ilyenkor kinyi­tom a számat. Azt hiszed, ne­ked ez jó lesz, hogy mindig beszélsz? kérdik a többiek. Én azt hiszem, ha az ember őszin­tén megmondja, mi bántja, ha szól, ez vagy az a gond, a probléma, abból nem lehet baj, nem szabad, hogy baj legyen... A munkám is ilyen, tiszta kézi munka, megállás nincs. — Persze, van, akinek lehet megállás. Én egy nyolc- és egy hároméves gyerekkel marad­tam itt, amikor a férjem meg­halt, én mindig kidolgoztam, nekem mindig ki kellett dol­gozni a nyolc órát. — A férjem halála után idegösszeroppanást kaptam, könnyebb helyre kértem ma­gam, öt évig a meóbam válo­gattam, nem is éjszakáztam. De később visszajöttem ide a gépre. Lényegesen több a kere­setem, itt most, a fizetéseme­lés után megkeresem a két- ezemégyszáz körüli pénzt. Nem mindegy, hogy ezeröt, ezernyolc, vagy kétezemégy! bizonnyal megerősíti eddigi politikánk folytatását, egyút­tal meghatározza, hol és mi­ben kell ezt a politikát tovább fejleszteni.” Azóta a XI. kong­resszus igazolta, hogy helye­sen látta a tennivalókat, s pontosain tudta magát kifejez­ni, a munkásosztály, a nép gondolatait, a párt politikáját fogalmazta meg ebben az írá­sában is igen meggyőző erővel, helyes elvi alapon, a marxiz­mus—leninizmus alapján áll­va. v Nehéz volna — és e rövid írásban lehetetlen is — felso­rolni, hogy mi mindenről írt, beszélt Komócsin Zoltán. Munkássága szinte átfogja az egész magyar társadalmi éle­tet. Különösem sokat foglalko­zott az ifjúság kérdéseivel, hi­szen évekig a KISZ Központi Bizottságának első titkáraként tevékenykedett, majd a nem­zetközi kérdésekkel foglalko­zott, főleg a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom fontos időszerű kérdéseit és feladatait tárgyalta szilárd marxista—leninista elviséggel, elméleti felkészültséggel. Éle­te utolsó éveiben írt cikkei elemzően foglalkoznak a nem­zetközi erőviszonyokban és helyzetben bekövetkezett vál­tozások nyomán támadt kérdé­sekkel. HADD EMLÍTSÜK MEG még egy vonását, ami ugyan­csak hozzátartozik portréjá­hoz. Vallotta és hirdette, hogy nincs szocializmus a Szovjet­unió nélkül, a magyar—szov­jet barátságnak mélységesen meggyőződéses híve és harco­sa volt. Hirdette és vallotta: „A Szovjetunió valamennyi szocialista ország és a világ­szocializmus további erősödé­sének záloga, jövendő sikerei­nek biztosítéka.” Így bontakozik ki könyve olvastán egy nagyformátumú, nemzetközi méretekben is helytálló ember arcéle. Gáli Sándor Huszonhét éve vagyok itt a gyárban, de a normalapot én még nem néztem meg. Amit a nyolc órából ki lehet hozni, én kihozom; hiába ír akármit a norma, többet, mint amit bí­rok, úgysem tudok csinálni. Néhány éve még, teszem azt, a nyolcvan kilót megcsinálta va­laki, kész volt, csinálhatott százötven kilót is, többet ak­kor sem kapott. M,<i amennyit termelek, fillérig kifizetik. Én nem lógom el az időt, nem vagyok az a típus. Nem za­varja, hogy ilyen hangosan beszélek? Megszoktam a gép­nél. ...a gépje... — A művezetőm sem olyan, hogy molesztáljon olyant, aki rendesen dolgozik. Anyagom legyen, a gépem jó legyen — én dolgozom. A huszonhét év alatt egy művezető sem szólt nekem. Illetve, jó pár éve volt egy fiatalember. A kolléganőm fogyasztott a gépen, megkér­tem, ugorjon el valami regge­liért. Aki ismeri itt a munkát, az tudja, ha fogyaszt a gép ... Na mindegy. Odajön a fiatal­ember: „Hallja, Takácsné, ma­ga így mutat példát ,a munka­fegyelemből?” Elöntötte a feje­met a vér. „Az anyádban vol­tál te még akkor fiam, amikor én már tudtam, mi a munka- fegyelem ...” Azzal a kolléga­nőmmel úgy voltam én, mint­ha a lányom lett volna. Itt mindenkinek megvan az, aki­vel haver. Ha egy gépen né­gyen dolgozunk — összetarto­zunk. Tizenhat, tizemötös vas­tagságú anyagnál négyen va­gyunk általában a gépen, a harmincasoknál huszonnégy orsót visznek, ott ketten. Én a régi kettőzőn dolgozom, tizen­öt éves gépek, a mi lakato­saink meggenerálozrták, meg­javították, jók nagyon. A gép is olyan: vigyázni kell rá. Én rossz gépen soha nem megyek. Van egy nagyon rendes laka­tosunk, egy végtelenül rendes ember, fiatal, csak szól az em­ber neki, és megcsinálja. A hi­bás gépnek még a hangja is más! — Én most állandó délelőt­tös ivagyok, egy fiatalasszonyt váltok. Ö a kisgyermeke miatt állandó éjszakás. Vele már ti­zenöt éve együtt dolgozom. Lényeges a váltótárs, lénye­ges, hogy milyen gépet ad át és hogy milyent adók én át. Délutánra most van egy kis­lány. A múltkor, távol voltam egy napot, másnap azt mond­ja: Marika néni, maga tegnap ugye nem volt benn. Honnan tudod? A gépje, a gép vala­hogy nem úgy ment... Az öntésre vissza kell érni — Nem a gép rossz. Csak meg kell néha pucolni, ki kell néha tisztítani. Ilyenkor egy félórára meg kell állni. Gon­dozni, szeretni kell, mert kü­lönben nem lehet úgy dolgoz­ná vele, ahogy akar a-z ember. Egy műszakban én tizenötös anyagból száznegyven-száz­ötven kilót — ha jó az anyag —, tizenhatosból kétszáz, két­száztíz, százkilencven, száz­hetvenet teljesítek. Attól függ, milyen az anyag, kinek az anyagát kapom. Én azt a lu­xust soha nem engedhettem meg, hogy munka közben el­menjek tereferélni, kávézni. El is gondolkozom ezen né­ha, azt hiszem, ha megenged­hettem volna, akkor sem tet­tem volna, az ilyen tulajdon­ság az emberretvele születik... Meg hát a két lányomat be­csülettel felneveltem. A na­gyobb lányomék külön családi házban élnek, három gyere­kük van, két fiú és egy kis­lány. A kisebbik lányomókkal közös a portánk, ő is kétcsalá- dos anya, kétéves a nagyobbik, öthónapos a pici... — Anyám huszonhat évig mosott. Húsz-huszonöt éves ál­landó helyei voltak, jóformán ő tartotta el a családot. És mennyire a gyerekeknek élt! Apám három évig nem kapott munkát. Négyen voltunk test­vérek, januárban egy éve halt meg a bátyám. Két fiú, két lány. Anvám most a húgomék- nál lakik. Aoám legelőször itt dolgozott, a Ganzban, a gyár helyén akkor öntöde volt. Hányszor mesélte anyám: ha­zaszaladt ebédre, siessen, mert öntés jön, airra vissza kell ér­ni... Elrendezni az életet — Én — én is — nagyon so­kat küszködtem életemben. Ha már nem dolgoznék többet egy napot sem, akkor is bősé­gesen megtettem a magamét És még van hátra... De le­gyen is! Talán el sem mennék nyugdíjba. Tudja, egyedül lennék. Mert jó, hogy együtt lakom a lányomékkal, de a lá­nyom csak addig az enyém, amíg a férje haza nem jön a munkából... De ez a termé­szetes! Különben is aranyos vejem van. — Amikor a férjem meg­halt, rám maradt a két gye­rek és ötvenezer forint adós­ság. Novemberben vettünk egy házat, decemberben érte a férjem a baleset. Később azt a házat eladtam, vettem egy kisebbet. A vejem a szüleitől a lakodalomra kapott tizenötezer forintot. Azt mondta: nem kell a lakodalom, építünk hozzá egy egyszobás lakást! Aztán kétszoba összkomfortos lett belőle, mert ma már egy szo­ba kevés. Az én külön részem szoba, konyha, spájz. Most én is velük vagyok, mert bevittet- tem magamhoz a vizet és a festés még hátravan ... Sok pénzbe van mindez. Sokat dol­goztam érte, sokat túlóráztam. Volt, hogy reggel hattól este nyolcig a gyár volt az ottho­nom. Hányszor mentem oda a művezetőhöz: Elekes szaktárs, olyan gondban vanyok, csinál­ja meg. hogy... Én nem jár­tam külföldön, én nem jártam szórakozni. Ügy voltam: elő­ször rendezzem el az életem. Egyszer azért üdültem! Könnyebbül mindig — Amikor a kisebbik lá­nyom férjhez ment, kiköltöz­tem a konyhába, átadtam a gyerekeknek a szobát, ne fi­zessenek az albérletért ötszáz forinitot. De ha látná azt a la­kást! Olyan kicsi, hogy az ágyam a szobaajtóhoz ért... Amikor visszajöttek a nászúi­ról, bementem a munkaügyre Csumihoz. Tudja, mondtam, elmennék valahová két hétre. A lányomék miatt Mátraházá­ra kaptam beutalót — Csodálatos volt Mátrahá­za • . . Aztán min­dig úgy vettem ki a szabadsá­gomat ahogy a lányaim szül­tek. Az én anyám huszonöt évig mosott... — Ugrálós munka az enyém. Ha az ember becsülettel dol­gozik, elfárad. Reggel hat óra­kor odaállok a géphez és há­romnegyed kettőnél előbb el nem jövök. Voltam én annak idején élmunkás is, na és, lát­ja, egyszer Sopronban is vol­tam, munkamódszer-átadáson. A kiváló dolgozó oklevelet, jel­vényt tizennégy éve kaptam meg. Most a kongresszusi munkaversenyben is első let­tem, egyéniben. Már nem en­gedik a gyerekek, hogy túl­órázzak. Idén lemennek az anyagi gondok is. Könnyebbül mindig. De ha rágondolok a nyugdíjra, hogy nem kell majd idejönnöm... Felfogni sert tudom — Persze, léhet, hogy tíz él múlva majd másként gondolJ ködöm... Deregán Gábor A VÖRÖSKERESZT VILÁGNAPJA ALKALMÁBÓL Pest megyei aktivisták kitüntetése Elvhű, harcos kommunistaként Komócsin Zoltán válogatott beszédei és cikkei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom