Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-10 / 108. szám

Megőrizni és továbbfejleszteni Sokrétű tevékenység a tapioszcntmartoni művelődési központban 1975. MÁJUS 10.. SZOMBAT Amikor Fejős Piroska ötödik osztályos korában beiratkozott a tápiószentrnártoni művelő­dési központ bábszakkörébe, még álmodni sem meirte, hogy alig nyolc esztendő múlva már nem látogatója, hanem művé­szeti előadója lesz az intéz­ménynek. Az Irodalmat, a mű­vészeteket itt szerette meg, pontosabban itt tanulta meg szeretni Béla bácsitól — egész beszélgetésünk során csak így emlegeti Várallyai Bélát, a művelődési központ esztendeje nyugdíjba vonult igazgatóját. Előbb csak bábozott. aztán be­lépett a népi tánccsoportba, később szavalt, majd részt vett az irodalmi színpad munkájá­ban. Négy esztendőn át, amíg a tápiószentmártoni iskola diákja volt. Aztán Budapestre került, az I. István közgazda- sági szakközépiskolába. Kollé­gista lett, de a nyári hónapok­ban változatlanul számíthattak rá. akár táhcolni, akár sza­valni kellett. Amit az ember egyszer megszeret, attól nem válik meg könnyen — ez a ma- ] gyarázata. Közösen — sikerrel — Véletlenül kerültem a közgazdasági szakközépiskolá­ba, mert a számoknál mindig sokkal inkább vonzott az iro­dalom, a történelem. Azért nem bántam meg, jelenleg nagy hasznát veszem, mivel nekem kell beböltenem a gaz­dasági ügyintéző feladatkörét is. Négy százharmincezer forin­tos iköltségvetést kezelni nem könnyű... S ha már a pénzre fordul a beszélgetés, a témánál marad: — A tanács nem egyedüli fenntartója a művelődési köz­pontnak. Az a százötvenegy­ezer forint ugyanis, amennyit a tanács adni tud, jószerivel csak a bérekre elegendő. Még­sem vagyunk kiszolgáltatva a nagyobb bevételt biztosító szó­rakoztató rendezvényeknek, s ez annak köszönhető, hogy az Aranyszarvas Termelőszövet­kezet, az OTP és az ÁFÉSZ összesen százötvenötezer fo­rinttal járul hozzá a művelő­dési ház működéséhez. Hat művészeti együttes, nyolc szakkör, három klub és ráadásként az öregek napközi otthona — ez ad tartalmat a művelődési központ munkájá­nak. Itt mindent tudni kell. Plakátokat festeni, ha kell, székeket hordani, vetíteni, ren­dezni, szervezni, vetélkedőt ve­zetni. Ehhez ketten vannak: Tóth János, a pedagógusiból lett igazgató és Fejős Piroska, aki a színjátszó-rendező tan­folyam másodéves hallgatója, s jelenleg a népmű velés- könyvtárszak előkészítőjére jár. Kedvtelésből, mindennapi kenyér Amikor 1958-ban felavatták a falu művelődési házát, az mindössze egyetlen nagyte­remből’állt. Ma huszonnyolc helyisége van, ahol otthont tudnak biztosítani valamennyi klubnak, szakkörnek, művé­szeti együttesnek. Reggel nyolckor nyitják a házait: a délelőtt és a kora délután az öregeké. Huszonöt-harminc idős asszony és férfi életének ad újra és újra megújuló tar­talmat, értelmet, biztosít nyu­godt öregséget ez a ház. Tele­vízióval, magnetofonnal, le­mezjátszóval, könyvekkel, új­ságokkal. Kulturált környezet­tél, otthonos berendezéssel, meleggel, nyugalommal, törő­déssel, a társasélet lehetőségé­nek a biztosításával. Ezt már örökül kapta a mű­velődési központ két mai ve­zetője — becsületes munkára kötelező örökségül a nyugdíj­ba vonult igazgatótól. Tápiószen.tmártonnák koráb­ban nem volt népművészete, behozták a falak közé az or­szág különböző- vidékeinek rpotívumkincseit, amelyekkel az elmúlt másfél évtizedben nagyon sok leány és asszony ismerkedett meg. Sokuknak, akik azóta háziipari sáövetke- ! zetekben dolgoznak, kenyeret : is adott ez a kedvtelésből kez- i dett szép mesterség. S nehéz lenne összeszámolni: hány szentmártoni leány tanult meg sütni-főzni itt, a művelődési központ korszerűen felszerelt kon vhaszakkörében. Mindezt megőrizni, tovább­fejleszteni a művelődési köz­pont mai vezetőinek kötelessé­ge. Mint ahogy feladataik közé tartozik az is. hogy a megye egyetlen kerámiaszakkörét — amelynek vezetője még ma is a nyugdíjas igazgató — úgy őrizzék, ahogy örökül kapták ezt a nemes hobbyt. amelynek produktumai ma már jószeri­vel a falu minden házában megtalálhatók. Újabb ötletek Megőrizni és továbbfejlesz­teni. Tudja ezt Tóth János és Fejős Piroska is. Ezért alakí­tották meg ősszel a könyv­klubot. ^melyben az irodalmat ked-velők találkoznak rendsze­resen egymással, cserélik ki olvasmányélményeiket vagy rendeznek vitát egy-egy úi ■ műről, irodalpii irányzatról. S ez a megőrizni és továbbfej­leszteni gondolat hívta életre néhány héttel ezelőtt a műve­lődési központ kamara népi együttesét, amelvnek taigíai a két népi támccsoDortból, az irodalmi színpadiból és a cite- razemekarból verbuválódtak. És nincs hiány újabb ötle­tekben sem. Keresik a kapcso­latokat a Tápiószentmártonból eljáró dolgozók üzemeivel. A cél, hogv ez a jelentős réteg se maradjon ki a közművelő­désből. Vagy: honismereti szakkör megalakítását terve­zik. Az ötletet minden bi­zonnyal az a két pályamű ad­ta. amelyet a közelmúltban Várallyai Béla készített el Tá- niószentmárton történetéről. Bővíteni kívánják az iskola és a művelődési központ kapcso­latát. És folytathatnánk még az ötletek. Gondolatok sorét. Ami a dolgok lén vege: tW tű­nik. lelkes és értő emberek irányítják ma is a művelődési házat. Prukner Pál Ösztöndíjasok, tanárok (seréje Pénteken a Kulturális Kap­csolatok Intézetében Demeter Sándor, a KKI elnökhelyette­se és Hriszto Szantov, a bolgár külügyminisztérium kulturális főosztályának vezetője aláír­ta a következő két évre szóló magyar—bolgár tudományos, oktatási és kulturális együtt­működési munkatervet. A kétéves munkáterv meg­határozza a két ország akadé­miái közötti együttműködést, valamint további lehetősége­ket biztosít ösztöndíjasok, ta­nárok és szakemberek kölcsö­nös cseréjére. Megállapodás szerint 1976-ban kerül sor a szófiai opera budapesti ven­dégszereplésére. A munka­terv lehetőséget ad továbbá a film- és színházi kapcsolatok bővítésére Elhunyt Ajtai Andor A Madách, Színház igazgatósága megrendültén közli, hogy életének 72. évében, hosszú szenvedés után elhunyt Aj­tói Andor Kossuth-díjas, kiváló művész. Temetéséről később intézkednek. Rákosi Szidi szinészképzö iskolájában tanult. Szegeden lépett először színpadra. 1932- ben került a fővárosba, ami­kor a Vígszínház szerződtette. Tehetségére hamar felfigyel­tek a filmnél is, s különösen 1945 után — kiemelkedő sze­repek sorát formálta meg. Alkotói pályáján fokról fokra a nehezebb, igényesebb, mélyebb átélést kívánó szere­pek vonzásába került, idővel a legkiválóbbak sorába emelke­dett, mint ritka képességű jel­lemábrázoló színész. Emléke­zetesek maradnák szatirikus humorral megformált vígjá­tékfigurái, de kiemelkedő drámai alkotásai is, köztük a Hamlet Poloniusa, a Naple­mente előtt Clausen tanácso­sa. A színjátszás és a színpadi rendezés mellett kiváló sze­replője volt sok hang játék­nak és tv-játéknak is, s tehet­ségének sokrétűségét igazolja, hogy sokan dalénekesként is­merték és kedvelték legjob­ban. Halála a magyar szín­művész társadalom nagy vesztesége. Pest megye általános iskoláiban Több mint 11 millió forint szemléltető eszközökre Gond a tárolás, javítás, karbantartás A Pedagógusok Szakszérve- zete Pest megyei bizottságá­nak legutóbbi ülésén érdekes napirend szerepelt: az alsó és középfokú oktatás tárgyi fel­tételeinek helyzetét vizsgálták meg, s kiemelve foglalkoztak az iskolai taneszközellátás helyzetével. Stúdióbemutató a Bábszínházban Egy műfaj szépségei és érdekességei o./ J J I o o Értesítjük vendégeinket, hogy a váci, a leányfalui és a Pap-szigeti melegvizű strandfürdőinket május elsején MEGNYITOTTUK. Duna menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat Méltán tartja a közönség a Bábszínházát a legtöbbet újí­tó, a legérdekesebb módszere­ket és színpadi fogásokat fel­használó társulatok egyikének. A Tárgyak és emberek című stúdióelőadása az 1972-es Bá­buk és émberek című — ha­sonló jellegű — összeállítás méltó folytatása volt; a bemu­tatón — akárcsak az előzőn — meggyőző teljességgel vonult fel a mai magyar bábművészet szinte valamennyi szépsége, érdekessége. Arról már korántsem az al­kotók tehetnek, hogy a hat kü­lönböző jellegű és formájú darab végül is nem vált plasz­tikus egységgé. Ez inkább ren­dezési hiba. Ám mindez még­sem tűnt volna fel, ha az ösz- szeállítás szerkesztői nem akarták volna szántszándékkal összekötni a mondanivalójuk­ban egymástól igencsak eltérő darabokat. Az előadáshoz kü­lönösen nem illő narrátor mondta: a bemutatott művek álmok, a képzelet teremtmé­nyei. Aligha adhatnánk igazat neki: a darabok nagyonis való­ságos témákkal foglalkoztak. A főhős mindvégig az ember maradt. Az érző, a vétkező, a szerető és tévelygő ember. És egyébként is: melyik alkotást nem az írói képzelet hozza világra, melyik mű pattan ki önmagából? A narrátornak olykor vitathatatlanul van lét- jogosultsága. de miért kell megmagyarázni azt is, ami megérthető? Az előadás szemléletesen bizonyította: a bábművészet kétségtelenül képes nemcsak a gyermekérzések, hanem a fel­nőttek gondolatvilágának meg- bolygatására is. Az első alkotást, Bajázs Béla A könnyű ember című művét marionettjátékként láthattuk viszont a színpadon. Ez a mű­faj egyébként elég ritka nap­jainkban. Az 1910-es években írt mű vitathatatlanul időszerű ma is. Egy ember könnyű, el­fújja a szél, a huzat... Ám Ba­lázs Béla hőse nemcsak testsú­lyát tekintve könnyű, hanem jellemére nézve is: csélcsap, hazugé kényeskedő. Ezért nem is életképes, óhatatlanul halál­ra van ítélve. Ez derült ki az írói alapállásból is, s a könnyű embert váratlan — a bábszín­padhoz ülő — fordulattal el­nyelte a haladó kor ítéletét végrehajtó porszívó. Dino Buzzati Crescendóját árnyjátékként vitte színpadra Bánky Róbert. Más formában ez az alkotás bizonyára kevés­bé lett volna ilyen hatásos. Az olasz író keserves társadalmi ellentmondást fogalmazott meg: egy halálát váró, az idő múlását figyelő öregasszony hátborzongató víziói sem bor­zalmasabbak magányraítélt- ségénél. Gyárfás Endre Cseppek cí­mű alkotása nyílt, éles szatíra. Kegyetlen, megvető humorral rajzolja fel a nemtörődöm, kö­zönyös és lusta embertípus jel­lemvonásait. Hová vezet az, ha mindent a másikra hárítunk, ha kibújunk a felelősség alól, s még akkor sem cselekszünk, amikor cselekednünk kell. A jelenet sikerét nagyban segí­tették Ország Lili ragyogó, ta­láló bábfigurái és díszletei. Szilágyi Dezső és a neves lengyel drámaíró, Slawomir Mrozek Székhistória című tárgyjátéka, illetve Strip-tease című groteszk je szinte kapcso­lódott egymáshoz. Az elsőben — Schaár Erzsébet szobrász­művésznő segítségével — kép­zőművészeti igényességgel je­lent meg a férfi és nő kapcso­lata tárgyak képében. Kicsi­nyes civódásuknak, hűtlensé­güknek és féltékenységüknek epizódjai váltogatták egymást. Az utóbbiban pedig a megfé­lemlített kisember magyaráz­kodása, önigazolás-keresése, megalázkodása volt az írói cél­pont. Mindkét mű középpont­jában az ember állt: az eset­len, ám azt be nem ismerő, gyakran még önmagának is hazudó embertípus. Az összeállítás utolsó rész­lete, a Mozart zenéjére írt pásztorjáték, Les pétits riens, kis semmiségek már kevésbé volt sikeres. A szerelmi epi­zódot megjeleníteni akaró cse­lekmény erőtlen, szinte érthe­tetlen volt, s ezen még Koós Iván szellemes, jól sikerült fi­gurái és díszletei sem változ­tathattak. Nem jött létre a ze­ne és mozgás között a jelenet számára elengedhetetlenül szükséges harmónia. Mindent egybevetve ta­nulságos, egészében véve szín­vonalas előadás volt a Tárgyak és emberek című stúdióbemu­tató. Felvonult benne a báb­művészet valamennyi összete­vő eleme, alkotórésze. A be­mutató után azonban joggal vetődik fel a kérdés: miért nem látjuk viszont ezt a for­magazdagságot máskor is a bábszínpadokon? Nem való­színű, hogy a Bábszínház kép­zett gárdájának tudásából csak egy-egy stúdióelőadásra futja. Virág Ferenc A kérdést Hargitai Károly, a Pest megyei Tanács műve­lődésügyi osztályának a veze­tője ismertette. A tájékoztató jellegű referá­tum sokoldalúan elemezte a jelenlegi helyzetet, s ugyanak­kor beszélt arról Is, mit tesz­nek az illetékesek a jobb és korszerűbb taneszközökkel való ellátás érdekében. Az Oktatási Minisztérium e tárgy­ban 1973-ban és 1974-ben fel­méréseket végzett, majd a ka­pott kép alapján meghatároz­ta az országos tennivalókat is. Ami az anyagiakat illeti, Pest megye 1973-ban 5,7 mülió fo­rintot, 1974-ben 7,9 millió fo­rintot kapott az államtól. 1975- ben a központi támogatásból 8,2 millió forint jut már az általános iskolák számára alap­vető taneszközök beszerzésére. Ehhez tevődik a megyei elő­irányzatból biztosított pénz. E két forrásból az idén 11,8 millió forint értékű taneszközt és szem­léltető eszközt rendeltek. a kereskedelemtől. Az általános iskolák tanesz­köz-ellátottsága között igen nagy a különbség. Ezek sajnos | általában a munkások és pa­rasztok lakta területek iskoláit sújtják. A középfokú iskolák ellátottsága jobb, mint az ál­talános iskoláké. A szakokta­tás megfelelő felszerelése azon. ban nagyon költséges, ezért több helyen még hiányos is A szakmunkásképző intézetek ellátottsága jó, de a kisebb nem saját épületben működe iskolák felszereltsége nagyon gyenge. A középiskolák közül a kevésbé eszközigényes gim­náziumok ellátottsága ugyan­csak jó, a szakközépiskolák közt viszont igen nagyok a különbségek: találtak jól fel­szerelt Iskolákat, de vannak gyengén ellátott intézmények is. Az idén, tehát — a IV. öt­éves terv befejező évében — változatlanul az általános is­kolák alapvető szemléltető esz­közökkel való ellátása a leg­fontosabb feladat, de a szak- múnkásképzők és a szakközéo- iskolák szakmai felszerelése is kiemelt tennivalóként sze­repel a megyei művelődésügyi osztály intézkedési tervében. A beszámolóban jelentős he­lyet kapott az a megállapítás is, hogy ezek a forintban jól mérhető és kifejezhető anyagi erőfeszítések, intézkedések az iskolákban folyó oktató-nevelő munka színvanalát csak akkor tudják emelni, ha a pedagógusok is felké­szülnek a modern szemléltető eszközök alkalmazására. A beszámolót élénk vita kö­vette. A vitában elhangzott kérdések közül csupán kettőt emelünk ki. Az egyik prob­léma: egyes iskolák zsúfoltsá­ga. Megfelelő helyiségek hiá­nya miatt sok helyen egysze­rűen még tárolni se nagyon tudják a szemléltető eszközö­ket. A másik kérdés már or­szágos gond: nincs olyan, sem megyei szintű, sem országos szintű ipari vállalat, amely az egyre sokasodó iskolai szem­léltető eszközök karbantartá­sát és javítását vállalná. Ez azért ggnd, mert a szemléltető eszközök jó része (televízió, rá­dió, vetítőgép, epidiaszkóp, diavetítő stb.) munkaigényes készülék, s ezeknek karban­tartása, javítása iskolán belül nem oldható meg. Ez fontos ipar- és kereskede­lempolitikai kérdés, az alkat­részhiány, a javítási határidő eltolódás, a monopolhelyzet­ben lévő javítóipari vállalat­tal kapcsolatos vita és huza­vona sokszor visszahúzó ha­tással van a különben jelen­tős országos és helyi kezde­ményezésekre. A hozzászólók véleménye alapján ezen az áldatlan hely­zeten feltétlenül javítani kel'. Kiss György Mihály A Simontornyai Bőrgyár 5—10 éves gyakorlattal rendelkező beruházó, bonyolító csoportvezetői munkakör betöltésére pályázatot hirdet. Fizetés és juttatások a kollektív szerződés szerint Jelentkezés: Simontornyai Bőrgyár személyzeti osztály. 7081 Simontornya, Gyár u. 1—5. A GYERMEK, AZ IFJÚSÁG természetes életkori tulajdonsága a mozgékonyság. Gondosan óvni kell őket a balesettől. Az elővigyázatosság egyik fontos eleme a tanuló-balesetbiztosítás Ez a biztosítás nemcsak az iskolaidőszakban, hanem egész évben érvényes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom