Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-29 / 124. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 124. SZÁM 1975. MÁJUS 29., CSÜTÖRTÖK Gőgicsélö illetékesek Gondolnak a kismamákra Bútort öntenek A budapesti Villgép Szövetkezet erdőkertesi öntödéiében angliai megrendelésre alumíniumból készült kerti ülőbútoro­kat készítenek. Képünkön éppen kikerül a kokillából a forró alumínium, amelyet rögtön formába öntenek. Barczu Zsolt felvétele Harminc perc a színpadon Kalocsára utaznak Tegnap délelőtt találkozót szervezett a Gödöllő és Vidé­ke ÁFÉSZ a szövetkezet gyermekgondozási szabadsá­gon levő kismamái számára. Az ÁFÉSZ nőbizottsága, if­júsági bizottsága, párt- és KISZ-alapszervezete, vala­mint szakszervezeti bizottsá­ga szervezésében összehívott ünnepséget Magyaróvári Pál, az ÁFÉSZ elnöke nyitotta i meg. Köszöntötte a több mint I hatvan kismamát, akiknek i többsége gyermekével együtt látogatott el a meghitt ösz- szejövetelre. * Magyaróvári Pál elmondot­ta: „Nem szeretnénk ha a 1 gyermekgondozási sza­badságukat töltő kisma­mák elszakadnának a szö­vetkezettől, ezért úgy határoztunk, hogy tájékoztatjuk őket az ÁÉÉSZ múlt évi eredményeiről és idei feladatairól, hiszen né­hány hét, vagy hónap elmúl­tával ismét munkába állnak. Tóth Mihályné, az ÁFÉSZ elnökhelyettese — a nőbizott­ság elnöke — beszámolójában értékelte a Gödöllő és Vidé­ke ÁFÉSZ tavalyi eredmé­nyeit. Elmondotta* hogy a szö­vetkezet a járás községeinek felét — tehát mintegy ötven­ezer lakost — lát el külön­féle termékekkel. Érdeklő­déssel hallgatták a találkozó vendégei a beszámolónak a gyermekruházati cikkekről szóló részét. Annál is inkább, mivel a járásban a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ az ár- stopos gyermekholmik for­„Drága tanító úr, ki fárad­hatatlan iparral / A tudomá­nyokban jártassá tenni akar­tál / Bennünket vedd végső együttlétünkben ezen pár / Búcsúszót, mert elválunk sok időre tetőled!” (Petőfi Sán­dor: Búcsúzás. Aszód, 1838.) Az irodalomtörténetben ke­vésbé tájékozott olvasóban joggal merül fel a kérdés: ki t'olt ez a tanító, akiről hal­hatatlan költőnk ilyen me­legen, érzelemgazdagon em­lékezik meg? Egy művelt családnál A „drága tanító úr” Koren István, az aszódi gimnázium egykori tanára, aki 1835—38 között tanította Petőfi Sán­dort. A kitűnő pedagógus 1805-ben, Domonyban szüle­tett. Szűcsmesterséget foly­tató édesapja annyira sze­gény volt, hogy még az aszó­di szabók és szűcsök céhé­be sem vették fel. így kon­tárkodással kereste meg a mindennapit. Gyermekét, aki már kisiskolás korában is nagyszerű értelmi képessé­geiről tett tanúbizonyságot, a domonyi evangélikus lei­kész, Borbély János segítet­te, támogatta tanulmányai­ban. Az ő közbenjárására elő­ször Ikladra ment tanulni, ahol a német nyelv ismere­tében tökéletesítette magát, majd a selmeci középiskolába, ahol a nagyszerű tanárok ve-( galmazására kijelölt szövet­kezet. A beszámolóból kiderült az is, hogy tavaly a háziasszo­nyok munkájának megköny- nyítésére tizennyolc százalék- ' kai sikerült növelnie az ÁFÉSZ-nak a konzerv és fél­készáru forgalmat. 1974-ben harminckét kiállítást rendez­tek, ételbemutatókat, háztar­tási és robotgép-kiállításokat, valamint divatbemutatókat. A tavalyi év során tizenhét­ezer négyzetméterről tizenki- lencezer-négyszázra növeke­dett az ÁFÉSZ üzlethálózatá­nak alapterülete, miközben javultak a technikai feltéte­lek. Az újonnan megnyílt bú­toráruházban a rakodás tel­jes egészében gépesített, s az élelmiszerboltokban szele­telő- és csomagológépek könnyítik az eladók munká­ját. A jól végzett munka ered­ményét tükrözi az a szám­adat, amely szerint 1973-ban 9 millió 300 ezer forint nye­reséget fizetett az ÁFÉSZ, 1974-ben pedig ennek más- félszeresét: több mint 14 mil­lió forintot. Az eredményeket jól szem­léltetik a növekvő jövedel­mek is. Tavaly amellett, hogy hét százalékkal növeke­dett az ÁFÉSZ dolgozói­nak bére, at átlagos bérszínvonal meg­közelítette az évi 31,5 ezer forintot, s 671 ezer forintnyi jutalmat osztot-^'i. szét a leg­jobban dolgozók T.özött. Az | eredményeket jelzi az is, hogy tavalyi munkájáért a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ el­nyerte a kiváló szövetkezet címet. zetésével kitűnő eredmé­nyeket ért el.» Az evangélikus egyháztól kapott ösztöndíj se­gítségével Pozsonyba került, ahol 1828-ban háromévi ta­nulás után tanári és lelké- szi képesítést szerzett. Köz­ben zenei tanulmányokat is folytatott: tanára az a Klein Henrik, aki Lisztet és Erkel Ferencet is tanította. Kiváló orgonista-zongorista tehetsé­gét arra használta fel. hogy magántanítványokat fogadott és az így keresett pénzből képezhette művelhette ma­gát tovább. Német egyetemeken sze­retett volna tovább tanulni, de az akkori államhatalom nem szívesen vette, ha a protestánsok külországi egye­temeken tanulnak tovább, ezért kérvényét elutasítot­ták. Nevelőnek szegődött az Osztroluczky családhoz, ahol a tanítás mellett önmagát is képezhette. A művelt család légkörében szellemét, modo­rát tökéletesíthette, szeren­csés lelki tulajdonságait fino­míthatta. Iskolai képesítése mellett ekkor már a magyar és szlovák nyelven — ez utób­bi anyanyelvének minősül — kívül tökéletesen beszélt, írt és olvasott németül, fran­ciául és latinul is. Kortársai, életének ismerői kitűnő nyelvésznek, mások nagyszerű zenésznek tartot­Tóth Mihályné, az ÁFÉSZ gondjairól szólva elmondotta, hogy a munkaidő-csökkentés nyomán néhány helyen mó­dosítani kellett az üzletek nyitva tartásának idejét, s a munkaerőhiány miatt két úgynevezett „egyszemélyes” boltot be kellett zárniuk. „Nagyon várjuk tehát a kis­mamákat, szeretnénk, ha mi­nél hamarabb munkába áll­nának” — fejezte be beszé­dét a nőbizottság elnöke. A találkozó végén Ma­gyaróvári Pál bejelentette, hogy a bérrendezések idején nem feledkeztek el a kisma­mákról sem. Az ünnepség után átnyújtották nekik a béremelésről szóló papírokat, amelyeket munkába állásuk napján kell felmutatniuk, s így keresetük nem marad el azokétól, akik az elmúlt éveket munkában töl­tötték. A kismamák ezzel egyidöben kérdéseket is feltehettek ve­zetőiknek. Olyanokat: miért nem lehet színes gyermekci­pőt kapni, s miért rossz az ellátás azokból az apró gyer­mekápolási cikkekből, ame­lyek a gondozás mindennapos kellékéi. Hiába no: az ilyen találko­zók felérnek egy jól megszer­vezett piackutatással. Még akkor is, ha a hallgatóság so­raiból néha gögicsélés, sírás hallatszik. Vagyis az illetékesek hang­ja. fák. Hosszú életét a kated­rán töltötte. el, sikeres pe­dagógus volt. Koren önma­gáról mégis úgy vélekedett, hogy elsősorban botanikus. Legszebb eszfendők E sokoldalú fiatal tanár­ember az Osztroluczky csa­ládtól Besztercebányára ke­rült, ahol fiúiskolában taní­tott 1833 augusztusa és no­vembere között. Az aszódi evangélikus egyház meghí­vására az év végén érkezett Aszódra, ahol az ismert, de az utóbbi években elhanya­golt latin iskola rektorának választották meg. Aszódi tanárkodása életé­nek legszebb huszonhárom esztendeje. Szorgalmas, fá­radtságot nem ismerő, törek­vő munkája eredményeként a diákok száma néhány éven belül megháromszorozódott. Az ország számos vidékéről bizalommal hozták tanulni vágyó gyermekeiket a kü­lönböző foglalkozású szülők. így került 1835-ben a sza­badszállási mészáros és bár­lő Petrovics István első- szülött fia, Sándor is az is­kolába. A következő tanév elején pedig már öccsét, Ist­vánt is magával hozta. Az aszódi gimnáziumnak akkor csak egyetlen tanára volt: minden tárgyat Koren Ist­ván tanított. Alapos felké­szültsége mellett igazi pe­dagógustehetség is. A keze alatt tanulók a következetes szigor eredményeképpen nagyszerűen fejlődtek. Könyv­tárat hozott létre, rendszeres olvasásra buzdította diák­jait. A reformkori mozgalmak­ban a haladás oldalán állt. A magyar nyelv terjeszté­sében jeles eredményeket ért Eugi tanácskozások Ma — csütörtökön — Bagón két helyen szervez réteggyű­lést a Hazafias Népfront köz­ségi bizottsága. Az egyik dél­után fél kettőkor a Mezőgép Vállalat telephelyén kezdődik, a másik pedig — este fél hét­kor — az óvodában. A Mező­gépnél megtartandó tanácsko­záson az üzem munkásai, az óvodain pedig a szülői munka- közösség tagjai adnak egymás­nak találkozót. VéradótaUlkozók Mintegy száz önkéntes vér­adó részvételével véradótalál­kozót rendeztek Isaszegen, a művelődési házban. Az ünnep­ségen dr. Pethő Ede, a gödöl­lői vérellátó igazgató főorvosa mondott beszédet, majd az isaszegi KISZ népi együttes és az asszonykórus adott ízelítőt műsorából. A találkozón tíz önkéntes véradónak nyújtot­ták át a Kiváló véradó kitün­tetést. Hétfőn az isaszegihez hason­ló összejövetelre került sor Bagón, ahol a Vöröskereszt szerepe a békemozgalomban címmel dr. Hernádi Lászióné, a Vöröskereszt járási vezetősé­gének tagja tartott előadást. Az ünnepség után a község ifjú vöröskeresztesei adtak műsort. A bajnokság befejezése élőt- i ti fordulóban megnőtt a mér- ! kőzések iránti érdeklődés. Ez I érthető, hiszen néhány hely még „kiadó”, egy pont, egy gól is sokat nyom a latba. El­keseredettebbek a küzdelmek, j bár a szép játékot megnehezí­tették a csúszós, esővel vert pályák. Domonyban kivívott győzel­mével megérdemelten lett az i 1974—75. évi járási labdarúgó­bajnokság aranyérmese a vác- szentlászlói együttes. A tizenöt tagú keretből kiállított csapat el, ezért, továbbá a forra­dalmi szabadságharc alatti bátor magatartásáért az ön­kényuralom alatt sokat zak­latták. Korlátozták az aszó­di iskola működését is, ezért 1856-ban, a szarvasi főgim­názium meghívását elfogad­ja és feleségével, valamint öt gyermekével elhagyta Aszódot. Szarvason még hu­szonhét évet tanított, ekkor végezte botanikai kutatásait is. A Szarvas környéki nö­vényzetről írt tanulmányát nyomtatásban is megjelentet­te. A költő köszöneté ötvenéves nyilvános taná­ri munkásság után, hetven­nyolc éves korában vonult nyugalomba, A sors kegyes volt hozzá, mert még tíz évet élt csöndes visszavonultság- ban, 1893-ban bekövetkezett haláláig. Azok közé a tanárok közé tartozott, akik ragyogó te­hetségükkel és példamuta­tóan szorgalmas munkássá­gukkal a XIX. századi vidé­ki középiskolákat az isme­retlenségből a kultúra, a mű­velődés igazi otthonaivá ala­kították. Kétségtelen, hogy neve azért ismertebb a kor­társainál, mert három esz­tendőn keresztül Petőfit is tanította. Az sem vitás, hogy Petőfi Sándor legalább any- nyit köszönhetett Koren Ist­vánnak, mert tőle tanulta a tudnivágyást, a széles látó­körű műveltséget, emberré válásának nagyszerű indítá­sát. Az aszódi pedagógusok nagy nevű elődük, Koren István emlékét hűen meg­őrizték. Asztalos István A galg Am ácsai népművészeti együttes május 31-én, szomba­ton és június 1-én, vasárnap kétnapos vendégszereplésre utazik Kalocsára. A meghívás már régi. s egyaránt szólt a mácsaiaknak és az ugyancsak Pest megyed maglódiaknak. I derekasan megállta a helyét, i I s ebben nem kis része van | I Horváth István edzőnek. A sportkör bázisa a valkói egye­sült Zöldmező Termelőszövet­kezet, amely biztosította a fel- i tételeket a sikeres szereplés­hez. A jó pálya, a korszerű hideg-meleg vizes öltöző fel­építésében persze a tanács is sokat segített. A bajnokcsapa- i tot a szövetségi napokon Sára Vendel képviseli, tőle tudtuk meg, hogy a csapat együtt ma­rad, s szándékukban áll erő­síteni is. Bagón nézőcsúcs született, újságolta Némedi Sándor, a helyiek veterán intézője. Dányban a 83. percben félbe­szakadt a mérkőzés, mert a partjelzőt leköpte egy néző. A bírói jelentésből kiderül az il­lető neve is: Lados József, kartali lakos. Ellene eljárás in­dul. A szövetségi napon dön­tés született és a pályán elért eredménnyel igazolták a mér­kőzést. Hévízgvörkön, a Galga-parti találkozón elkeseredett küz­delmet vívott a két szomszéd­vár csapata; ők mindig is prezstizst csináltak e találko­zóból. Félezernél is több néző volt kíváncsi a Hévízgyörk— Túra összecsapásra. A hazaiak a 16. és a 25. percben szerzett góljaikkal már 2:0 arányban j vezettek, a vendégek Viszont ] góliszonyban szenvedtek, és az ordító helyzeteket is elhibáz- J ták, alapvető hibákat vétve. A 70. percben jogos 11-eshez ju- S tolt a túrái csapat, szépítettek. A gól alaposan felpaprikázta a hazai közönséget és elszaba- j dúlt a pokol. (Mi lett volna, ha a hazai együttes kikapott volna?) Többen berontottak a pályára, három egyenruhás, önkéntes és ittas tűzoltó jeles­kedett a rendbontásban. Á jó- I zan nézők és a rendezőség tag- | jai alig bírták őket jobb be- ; látásra téríteni. A pályán kí- j vüli sajnálatos események a ] ! játékot nem zavarták. Végül i j is a hazaiak nyertek, s a 11-es I | után reklamáló egyik györky játékost a bíró kiállította. A mérkőzés végén a rende- j zőség biztosította a játékvezető testi épségét, s közben még a j rendre is igyekeztek felügyel- | ni. Erről az esetről azért ír­tunk a megszokottnál részle­tesebben, mert péidázza: ahol a rendezőség 'is legény a tal­pán, ott még egy ilyen nagy „rohamot” is meg lehet fékez­ni. Sajnos, néhány ittas és meggondolatlan szurkoló (?) i súlyos károkat tud okozni. J A galgamácsai országos hírű gyermek- és felnőtt együttes mintegy harminc perces mű­sort ad; az ottani együttese­ken kívül külföldiek is fellép­nek. A Vankóné Dudás Juló vezette „csapat” már hetek óta gyakorol, szorgalmasan ké­szülnek a szereplésre. Még nem dőlt el, ki lesz a bajnokság harmadik helyezett­je; a kérdésre az utolsó for­duló ad majd választ. Négy mérkőzés dönti el a bronzérem sorsát, a Túra—Dány, a Kar- tal—Malinovszkij, a GEAC— Kistarcsa és Gépgyár—Hévíz­györk találkozók. Végig izgal­mas volt a bajnokság, amely­ben jelenleg az első és a tize­dik helyezett között 10 pont húzza meg a határvonalat. A mérkőzésekről röviden: Domony—Vácszentlászló 0:2, vezette: Bálint. Sportszerű mérkőzés, ragyogó játék, kitű­nő játékvezetés. Biztosan nyert a bajnokcsapat. Malinovszkij—SE—Pccel 2:1, vezette: Opálsziki. A honvédek már 2:0-re vezette!! a 6. perc­ben Félidő után feljöttek a vendégek, szépítettek, kapufát is lőttek. A találkozó sportsze­rű volt. Dány—Ivartal 3:1, vezette: Keresik. A jó iramú mérkő­zésen egy néző a 83. percben az említett incidens miatt a játékvezető a meccset lefújta. Kistarcsa—Gépgyár 5:3, ve­zette: Maim. A vendégek már 2:0-ra vezettek, de a hazaiak kiegyenlítettek, sőt biztos győzelmet arattak. Lőrincz SE—GEAC 2:2, ve­zette: Imre. A GEAC ugyan­csak 2:0-ra vezetett, végül a döntetlen hízelgő lett számuk­ra. Bag—Veresegyház 1:1, ve­zette Dudás. A jó játékveze­tés mellett lefolyt mérkőzésen mindkét csapat előtt bősége­sen adódtak helyzetek a győ­zelem, megszerzéséhez, sőt, a vendégek ehhez még egy ki­csit közelebb is álltak. Hévízgyörk—Túra 2:1, ve­zette: László. Kevesebb hely­zetét jobban kihasználta e küzdelmes mérkőzésen a hazai csapat. A turaiak csalódást keltettek, abszolút helyzeteket hagytak ki. A csapatok az utolsó fordu­ló előtt így sorakoznak: 1. Vácszent­László 25 15 7 3 52-23 87 2. Veresegyház 25 14 6 5 56-52 31 3. Kistarcsa 25 12 6 7 46-35 30 4. Malinovszkij SE 25 12 .5 8 60-34 29 5. Túra 25 11 6 8 41-37 28 C. Hévízgyörk 25 12 4 9 41-48 28 7. Kartal 25 10 7 8 71-42 27 8. GEAC 25 12 3 10 52-44 27 9. Dány 25 11 5 9 55-49 27 10. Bag 25 9 6 10 49-49 27 11. Pécel 25 9 2 14 31-44 20 12. Domony 23 6 7 12 34-58 19 13. Lőrincz SE 25 4 3 18 29-68 11 14. Gépgyár 25 3 3 19 26-90 9 Csiba József Berkó Pál Egy emléktáblaavatás elé 9 Ki volt Koren István? Petőfi Sándor aszódi tanárának, Koren Istvánnak a tisz­teletére emléktáblát állítottak az aszódi Petőfi Múzeum, az egykori gimnázium falán. Leleplezésére május 31-én, szom­baton délelőtt kerül sor. Az avatóünn.epségen Miklós Róbert, a Petőfi Irodalmi Múzeum főmunkatársa mond beszédet. SPORT 4- SPORT + SPORT -h SPORT + SPORT +■ SPORT Bronzérem „kiadó" Botrány Dányban és Hévízgyörkön VÁCSZENTLÁSZLÓ A BAJNOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom