Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-29 / 124. szám

CEGLÉD! PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEeTl^AROSRfeSZERE xix Évfolyam, 124. szám 1975. MÁJUS 29., CSÜTÖRTÖK Háromig nem áll meg Sikerekben gazdag tavasz Elismerések a pályázatokon Ha valakit a siker vagy a balszerencse megkörnyékez, gyakran hallhatja a jóslatot: háromig meg nem áll. A ba­bonás közmondásnak még sincs jelentősége, ugyanis eb­ben az esetben nem a vélet­len, hanem egy fiatalasszony akaraterős, kitartó munkája hozta meg gyümölcseit. Linómetsiet és tanulmány Az idei tavaszon az abortyi könyvtár ifjú könyvtárosának nevét háromszor közölték a lapok. Mindhárom alkalom­mal a felszabadulás harmin­cadik évfordulója tiszteletére rendezett pályázaton vett részt — valamennyin ered­ménnyel. Nem sokkal elhagy­va a második ixet, napi mun­ka és tanulás mellett becsü­lendő ez a teljesítmény. Idő­közben még egy lagzira is fu­totta, ezért jelenhetett meg így neve a nyertesek listáján: Pe­temé Bálint Irén. Áprilisban sokan megtekin­tették Cegléden a Kossuth Művelődési Központban ren­dezett városi és járási amatőr- képző- és iparművészeti kiál­lítást. A szép számban kiállí­tó abonyiak között az ő linó­metszetei is szerepeltek. Nem sokkal később közölte a Pest megyei Hírlap a megyei fel- szabadulási helytörténeti pá­lyázat sikeres résztvevőinek névsorát. Ebben is a jutalma- zottak között szerepelt, két vaskos kötetben dolgozva fel az abonyi könyvtár történetét, s megtetézve mindezt egy pót­kötettel, amelyben „Mit olvas­nak az abonyi fiatalok?” című tanulmányát bocsátotta a bí­rálók elé. — Könyvtárunk munkater­vében évek óta szerepel tör­ténetünk feldolgozása, ám ed­dig — fontosabb és sürgősebb munkák miatt — megvalósítá­sa elmaradt. Gondoltam, meg­próbálom. A múlt év őszén kaptam hírt a pályázatról. El­olvastam a felhasználható szak- irodalmat, hozzáfogtam az adatgyűjtéshez, az emlékek felkutatásához. A végén már nagyon szorított az idő, a vizs­ga előtti napok tanulmányi szabadságát is erre fordítot­tam, s az utolsó percben hoz­tam el a könyvkötőtől. A sok fényképpel, a helybeli képzőművészek grafikai lap­jaival, újságkivágásokkal, fo­tómásolatokkal kiegészített munka, az adatok pontos fel­sorolása. a belőlük levont kö­vetkeztetések jól illeszkedő rendszere elnyerte a bírálók rokonszenvét, és pénzjutalom­ban részesült. Díjnyertes lapszerkesztők Bálint Irénnek akkor még vőlegénye volt Péter Béla, a tóalmást művelődési otthon igazgatója. Együtt fedezték fel a Magyar Ifjúságban a pályá­zatot, amelyet a Magyar Üj- ságírók Országos Szövetsége hirdetett. A 18—30 év közötti fiatalok írásait várták a múlt harminc év eseményeiről, a fejlődésről. Elhatározták. együtt próbálkoznak. — Béla nyolc cikket írt, én kettőt. A többi témát már nem volt időm feldolgozni. Az álta­lunk szerkesztett újságnak ezt a címet adtuk: Acta Diurna 1945—1975. Vőlegényem Gás­pár István helybeli pedagógus­költőről írt, aki a szabadság­gal együtt született, 1945 ápri­lisában. Bemutatta a tőalmási tanácstitkárnőt, Tóth József tószegi fazekast és az abonyi műemlékeket. — Saját írásomnak Cigány- szokás címet adtam. A könyv­tárból ismerek egy fiatal, két­gyermekes anyát, akinek élete példa a cigányok felemelkedé­sére. Egyszer megszólított az egyik üzletben, s elmondotta, a könyvesboltban gyermeklé­lektannal foglalkozó könyvet vett, mert a nagyobbik gyer­mekével gondjai vannak. Nem értette a szakkifejezéseket, kérdezte, a könyvtárban ta­lál-e használhatóbb kiadványt. — Felkerestem a lakásán, hosszan beszélgettünk, s ebből született a cikkem. A másik, amelyet volt osztálytársamról írtam, nehezebben készült. Bu­davári Éva, aki a Sportban ér el szép eredményeket, hosszú éveken át volt a diáktársam. — Közös újságunkat néhány rajziiróninal színesítettük, és — szó szerint — az utolsó perc­ben futottunk vele a postára, a határidő letelte előtt. Őszin­tén szólva, nem számítottunk sikerre. Annál nagyobb volt az örömünk, amikor megtud­tuk, hogy a százharmincnál több pályázó közül a felemelt második díjat kaptuk. Az iskolában kezdődőit A pályaművek szerzője már az abonyi Kinizsi Pál Gimná­ziumban töltött diákévek alatt a faliújságok védnöke volt. Később, amikor munkába állt, jelenleg férjével kezdték szer­keszteni az abonyi fiatalok emlékében még élő PIK Ma1 gazint, amely a Petőfi Ifjúsági Klubról kapta nevét. Ez a ki­advány, amelyet maguk írtak, szerkesztettek, sokszorosítot­tak és terjesztettek, több mint egy éven át rendszeresen meg­jelent. Bálint Irén Péternéként is folytatni kívánja ezt a sok irá­nyú működést. Igaz, most elő­ször a vizsgákkal kell meg­birkóznia a debreceni tanító­képző népművelés-könyvtár szakán. Ott is eredménnyel ve­szi az akadályokat. Tamasi Tamás Tis kék kosár Brigádtagok a tiszta városért Cegléd városközpontjának tisztaságáért társadalmi mun­kában összefogtak a KÖZGÉP ceglédi gyárában dolgoó Jó­zsef Attila szocialista brigád tagjai. Hulladékanyagból falra illeszthető és könnyen kiürít­hető hulladékgyűjtő edényeket készítettek, s feltűnő, vidám kék színre festették valameny- nyit. A tárolókat már el is helyezték Cegléd központjá­ban. Felépült, takarítják Áll már Cegléden, a Köz­társaság utcában az új böl­csőde és óvoda. épülete, az ősz­szel már fogadja is kis lakóit. Az építők végeztek a munká­val, egy-egy épületrészben nagytakarításhoz lehet látni. A takarításból társadalmi mun­kában részt vállaltak a ceglé­di úttörőcsapatok. Tanítás után úttörőktől népes a készü­lő óvoda: amiben csak tudnak, segítenek a gyerekek, hogy mi­előbb tiszták, rendesek legye­nek a tágas termek, csillogó ablakú folyosók. A KIOSZ szervezte Tanfolyam családtagoknak Március óta 20 előadásból álló elméleti oktatást tartott a ceglédi kisiparosok családtag­jai, segéd- és betanított mun­kásai számára a KIOSZ helyi csoportja szervezésében a Bem József Szakmunkásképző In­tézet. A családtagok így szak­képzetten tudnak segítséget adni a munkavállaló kisiparo­soknak, könnyebben eligazod­nak gazdasági és adóügyek­ben, anyagbeszerzéskor és más számlakészítéskor. A ceglédi járás szocialista fejlődéséért Mikor jön legközelebb? Cegléden a járási hivatalnál megígérték: értesíteni fognak, mihelyt íróasztala mellett meg­találom Szalisznyó Sándort, a pénzügyi osztályvezető-helyet­test. Ez most nem könnyű do­log. A községeket járja és elég sok a dolga, mert ő az adóügyi csoport vezetője. Alaposságá­ról híres, melyet nemcsak ma­gától, hanem munkatársaitól és ügyfeleitől is épp úgy elvár, de nemcsak megkövetel, hanem irányít, segít is. Szorgalom, tettrekészség Szalisznyó Sándor tősgyöke­res ceglédi. Hetedik gyermek volt egy népes ceglédi család­ban, ahol ugyancsak meg kel­lett dolgozni a mindennapi ke­nyérért apjának, anyjának, a cseperedő nagyobb testvérek­nek. A családra nem vetett jó fényt, hogy egy kommunista eszméket hirdető rokon gyak­ran megfordult a portájukon. Annái többet jelentett az esz­mélő, kamaszkorba serdülő fi­úknak. Szakmát tanult, aszta­los lett, a eegédségig vitte. Éle­te alakulásába beleszólt a má­sodik világháború, s az azt kö­vető felszabadulás. 1945 októ­berében került haza. Cegléden nagv szükség volt dolgos kéz­re. Bombatölcsérek lyuggalták a várost, be kellett gyógyítani a sebeket. Egy év múltán a városi közmunkaügyi hivatal­ba került, majd az adóhivatal­ban kapott fontos megbízatást. Huszonöt éves, amikor a já­rás a főjegyzőségből megala­kult, oda került vezető állás­ba. Á tevékeny és nagyon aka­ró fiatalember levelező tagoza­ton igyekezett tanulmányait folytatni, érettségi vizsgát tett, majd később az előírt szak­vizsgákkal is megbirkózott. Csak aki kóstolta már a napi munka melletti tanulás ízét, az tudja, hogy az bizony nem mindig mézédes. Szorgalom, igyekezet kellett hozzá, s a maga embersége, ifjúi tenni- akarása. Társadalmi munká­ban sohasem volt tétlen. A MADISZ helyi titkáraként élen járt példamutatásban: a varos küldötte volt az első MADISZ- kongresszuson — s deresedő halántékkal jött össze . néhánv évvel ezelőtt — húsz esztendő múltán — barátaival, harcos­társaival a ceglédi MADISZ- találkozón. Tanár, orvos, ka­tonatiszt — politikai pályán aktív tevékenységet folytató barátok szorítottak akkor ke­zet, értékelve summázhatták, hogy mindaz, amire ifjúságu­kat, akaratukat és lelkesedésü­ket adták, nem volt hiába. Fiatalos akarással A pártban éveken át alap- szervezeti titkár volt Szalisz­nyó Sándor. Most a szervező­titkári teendőket látja el, szak- szervezeti szemináriumot ve­zet és a KISZ-szervezetet is patronálja. A fiatalok gyakran felkeresik, kérdezik, tanácsát kérik. Hogy is lehetne nekik, a soron következőknek kitérő választ adni, fáradtságra, el­foglaltságra hivatkozni? Hogy is lehetne — amikor oly szí­vesen ül közéjük baráti szóra? Az ellenőrzésére bízott terü­leten, munkatársai közt, szak­mai tudása, akarása tiszteletre méltó. Lakóhelyén, mint a tár­sadalmi munkák aktív szerve­zőjét és példamutató résztve­vőjét ismerik. Tesz a városért, mert hozzáfűzi ifjúsága, élete, két iskolás gyermeke jövője. Tesz a községekért, mert fele­lősséggel végzi mindennapi megbízatásait. A kérdéstől, hogy fárad-e, halvány mosoly villan az ar­cán. Hát persze. De fiatalos akarással győzi, tervekkel, tel­jességre törekvéssel. A felsro- badulás 30. évfordulója alkal­mából ezen a tavaszon mun­kásságáéit megkaptá 'A ceglé­di járás szocialista fejlődésé­ért emlékplakettet, Asszonyi Tamás szobrászművész alko­tását. Beszélgetünk a családról, a majd mindennapi utazásról, a szépen tavaszodó kertről, arról, hogy társadalmi munkában most gyermekjátszótér épül az utcájukban, s szervezésének ő is részese. Az utca lakói mesz- sziről köszöntik. A falvakban is gyakran hangzik:-I- Mikor jön megint, Sza­lisznyó elvtárs? Ugye, segít, Sándor bácsi? E. K. ABONYI KRÓNIKA Gyorsírást tanulhatnak Szeptemberben is lesznek elsősök Szakjellegű lesz az abonyi gimnázium A település rangját emeli, ha közép- vagy felsőoktatási intézménye van. Lassan-lassan húsz éve lesz, hogy Abony kö­zépiskolája megnyitotta kapu­ját. Nagy esemény volt ez ak­kor Abonyban, hiszen a tanul­ni vágyó fiatalok helyben folytathatták középiskolai ta­nulmányaikat. Az 1960-as években két évfolyamon volt párhuzamos osztály. Később Abonyban és környékén a fia­talok érdeklődése az általános gimnáziumok felől a szakjel­legű és szakközépiskolák felé irányult. Ez és néhány más tényező ahhoz az elképzelés­hez vezetett, hogy 1975-ben az abonyi gimnáziumban megle­het, első osztályt nem is szer­veznek. Az iskolától fennállása óta sok száz fiatal kapott érett­ségi bizonyítványt. A maturá­lok eredményesen állták és állják meg helyüket az egye­temeken és főiskolákon, ké­sőbb orvosként, tanárként, mérnökként, katonatisztként, művelt fizikai dolgozóként munkálkodnak. A középiskolai tanulmányi versenyeken évről évre szép sikereket értek el a tanulók. A nevelői és ifjúsági könyvtár értéke meghaladja a százezer forintot, a tornater­met felújították, költsége meg­haladta a félmillió forintot. Jól képzett tanári kara van az abonyi gimnáziumnak, szer­táraiban minden megtalálható, ami tanárt és diákot egyaránt segít a munkában. Az utóbbi években rendszeresen megren­dezték az egyre népszerűbb Kinizsi-kupa versenyeket, a sportkör teljesítményei mind ismertebbek lesznek a megyé­ben. Az oktatási intézmény­nek mindenképpen van pers­pektívája, különösen akkor, ha számításba vesszük, hogy a múlt esztendőben a helyi, já­rási és megyei szervek köz­benjárására a szakjellegűvé fejlesztéséért intézkedés- tör­tént. Ennek nyomán vezették be az iskolában a gyorsírás oktatását és valószínű, a sza­kosítás lehetőségét a jövőben is keresni fogják. A múlt eredményei és a vár­ható fejlődés az iskola élet- képességét nem teheti kétsé­gessé. 1975 szeptemberében te­hát első osztályt is szervez­nek. Ezek után már csak arra van szükség, hogy a település lakói legalább annyira akar­ják ezt, mint annak idején. Ezért mindenki sokat tehet, szülők, nevelők, munkahelyek, szervek és\ szervezetek, ha az iskola iránti érdeklődést, a tanulási kedvet maguk is ser-, kentik. (gyif) Abonyi kullurális napok Kiállítás és sportbemutató r*S!g: .....„ Gú laépítők Az abonyi kulturális napok alkalmából vasárnap délelőtt 9 órakor a művelődési házban Abonyi mozaikok címmel kép­zőművészeti, hímző- és fotó­kiállítás nyílt, amelyet dr. Lo- sonCzi Miklós művészettörté­nész nyitott meg. Egy órával később népes közönség előtt került sor a felszabadulási em­lékműnél a Somogyi Imre, a Gyulai Gaál Miklós és a kise­gítő iskolák kisdobosainak és úttörőinek avatására. A Him­nusz elhangzása után Szarvas Erzsébet csapatvezető köszön­tötte a részvevőket az avatás, valamint a gyermeknap alkal­mából. Elsőként a kisdobosok fogadalomtételére került sor, majd az úttörők következtek. Ezután Pólyák János, a So­mogyi Imre Általános Iskola igazgatója méltatta a nap je­lentőségét. Délután az ÖSN-hez kapcso­lódva a Gyulai és a Somogyi iskola a gimnázium udvarán j sportbemutatót rendezett. A programot a több száz lét- I számú diáksereg színpompás felvonulása nyitotta meg, majd a két iskola külön-külön mű­sora következett. Á Gyulai is­kola tanulói közös szabad-, zászló-, bot- és kendőgyakor­lattal, valamint gúlaépítéssel szerepeltek, a Somogyi iskola növendékei különféle ugró és szellemes ügyességi gyakorla­tot mutattak be. Sikert aratott és sokat derült a közönség a tornaparódián, vastapsot kap­tak a gúlaéoítők és szabad- gyakorlatozók. Üde színfolt volt a bemutatón a 4. számú óvoda kicsinyeinek karika- és labdagyakorlata. A bemutatót a televízió egyik tornagyakor­lata — amihez több néző is csatlakozott — és az Albert- irsa—Abony öregfiúk kézilab­dacsapatának mérkőzése zárta. Irta és fényképezte: Gyuráki Ferenc MÁJUS 26-TÖL JÚNIUS 2S-IG MINDEN FÉRFIÖLTÖNYHÖZ KÉT NYAKKENDŐT, MINDEN FÉRFIZAKÓHOZ ÉS PANTALLÓHOZ EGY-EGY véi NYAKKENDŐT AJÁNDÉKOZUNK KíSIRUHA-BOL TUNKBAN CEGLÉD, KOSSUTH TÉR 10/A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom