Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

1975. MÁJUS 25., VASÁRNAP Lakodalom Ecseren Sok érdekes új rövidfilm szerepel a mozik júniusi mű­során. Rényi Tamás Lako­dalom Ecseren című alkotá­sa az egész falut megmoz­gató esemény színes, látvá/ nyos történései keretében a felszín mögötti ellentmondá­sos jelenségeket is előtérbe állítja. A tanyavilágról, pontosab­ban 161 tanyáról és 453 la­kójáról szól Magyar József Péteri tó című alkotása.. Vi­téz Gábor Az ember című színes, népszem tudományos filmje az emberiség fejlő­dését követi nyomon. Hárs Mihály A menyét című mun­kája a kevéssé ismert, hasz­nos, védett állattal ismer­teti meg a nézőt. Közművelődés a gazdaságban Ahol a vezetők szívügye Csak néhány perce fejező­dött be a vezetőségi ülés. Szu- róczki István, az inárcsi Már­cius 21. Termelőszövetkezet elnöke a homlokát törölgetve érkezik vissza az irodába. Odakinn is rekkenő a hőség, de egy szűk teremben, ahol szinté egymás cigarettájáról gyújtanak rá a vitatkozók, már-már elviselhetetlen. Ta­nácskozni mégis kell: az idei kedvező tavasz, a meleg s esős május a vártnál gyorsabban érleli a növényeket, ezért gyakran át kell csoportosítani az. embereket, előbbrehozni a későbbire tervezett munkákat, meg aztán a hétköznapok is KÉT ESZTENDŐ NYERESEG Tulajdonképpen nem az érettségi zajlik majd le_ a mű­helyben, a motorszerelő állvá­nyoknál, hanem az idén elő­ször hozzákapcsolódó szak­munkásvizsga. De ezt a két vizsgát — magyarázza Kovács József, a fóti gyermekváros közlekedésgépészeti szakkö­zépiskolájának igazgatója — nem szabad egymástól elkülö­nítve elképzelni. A tananyag­ban, a felkészülésben és a le­bonyolításban egyaránt szoro­san és szervesen összekapcso­lódnak. Egyetlen dologról, fo­lyamatról van szó. Alaposabb felkészülés A szakmunkásvizsgának pél­dául nincs külön írásbeli anya­ga. de az a dolgozat, amelyet a hagyományos írásbelin, ter­mészetesen szakmai tárgyak­ból, a jelöltek kidolgoztak, a szakmunkásvizsga eredményé­be is beleszámít. S ha valaki­nek netán nem sikerülne a műhelybeli szereplés, nem kap­hatja meg az érettségi bizo­nyítványt sem. Ugyanúgy kell pótvizsgáznia, mintha a hagyo­mányos érettségin bukott vol­na meg. De bármennyire egymáshoz tartozik is a tudásnak ez a két­féle próbája, világos, hogy kü- lön-külön kellett készülni rá­juk. A szakmunkásvizsga szi­gorú dolog: a jelölteknek a mesterségből az idén érthetően többet kell produkálniuk, mint eddig. A tanárok és a diákok a tanév ,eleje, szeptem­ber óta tudnak az érettsé­ginek erről az új rendszeréről, s a technikus tanárok, Gulyás Oltó műszaki igazgatóhelyettes vezetésvei, már így, fokozot­tabb munkával készítették fel diákjaikat a nagy próbára. Öt éra az állványok mellett Ideális körülmények között egyébként. Az iskola műhely- csarnoka és berendezése kere­ken 7 és fél millió forintba ke­rült, s a jelöltek az autójaví­tásnak nemcsak a hagyomá­nyos eszközeivel, szerszámai­val ismerkedhettek meg és gyakorolhatták be használatu­kat, hanem a legmodernebb mérőműszerekkel is. A fóti szakközépiskola érett­ségiző diákjai, mint másutt is, túl vannak már az írásbelin. A szóbeli náluk is júniusban lesz. A szakmunkásvizsga a közbeeső időben zajlik. A 29- es létszámú gépjárműtechnikai osztály első fele már holnap, hétfőn reggel a szerelőállvá­nyok mellé áll, hogy a két társelnök, dr. Csiszár Imre gé­pészmérnök, a KPM, és Ha­rangozó Károly, a Pest megyei tanács főelőadója, az Állami Szakmunkás Vizsgabizottság képviselője, valamint a taná­rok előtt bizonyítsa tudását, képességeit. A vizsga úgy zajlik, hogy a jelöltek először, mint a hagyo­mányos érettségin, tételt húz­nak. Aztán a megadott feladat elvégzésére a már előkészített szerelőállványok mellé állnak, és öt órai munkával meg kell oldaniuk a három részből álló tételt. Először arról kell bi­zonyságot tenniük, hogy járta­sak az autó úgynevezett fő­darabjainak szerelésében. Az­után futójavítást kell végez­niük, és végül az utolsó és ta­lán legnehezebb rész követke­zik, a műszeres mérés. Ez egyébként újdonság. Ilyen mé­rések eddig nem szerepeltek a szakközépiskolai érettségi anyagában. A változások értelme De miért fontos mindez? Miért jó, hogy a jelöltek — mindannyian fiúk különben, mert erre a szakmára nem vesznek fel lányokat — az érettségivel együtt megkapják a szakmunkás-bizonyítványt is? — Két esztendő nyereség ez nekünk — mondja Bene János, az egyik végzős diák. — Az érettségizők ugyanis eddig csak ennyi gyakorlati munka után tehettek szakmunkásvizsgát. Mi most ezt megspóroljuk. Időben és anyagialtban renge­teget nyerünk. ö egyébként egyetemre ké­szül, közlekedési mérnök sze­retne lenni. De azért neki sem mindegy, kap-e szakmunkás­bizonyítványt vagy sem, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a felvételi rögtön, az első neki­futásra sikerül. Azoknak pe­dig pláne nem mindegy, akik nem készülnek egyetemre. Mezei Antal például gépkocsi- vezető szeretne lenni. S annál könnyebben lehet, mert az is­kolában — s ez is hozzátarto­zik a dologhoz — hivatásos jo­gosítványt is szerezhetnek a diákok. Ezen a meglehetősen széles skálán szeretnének elhelyez­kedni a diákok. A skála közép­pontjában természetesen a vá­lasztott szakma, az autószere­lés áll. Az új rendszerű vizsga te­hát a fóti gyermekvárosban holnap reggel kezdődik. Mint látható, nem valami öncélú do­log ez. Nem arra szolgál, hogy a jelölteket egyszerűen na­gyobb próbák elé állítsa. Ar­ra való, hogy megkönnyítse a végzettek beilleszkedését az érettségi után következő nagy­betűs Életbe. 0. L. szülnek gondokat, vitás kérdé­seket, amelyekben mielőbb dönteni kell. Egy ezerötszáz hektáros gazdaságban, ahol több mint félezren dolgoznak, mindez természetes. Oszlói külön osztály Amikor közlöm, hogy a köz- művelődésről szeretnék be­szélgetni vele, Szuróczki Ist­ván visszakérdez, hívhat-e „se­gítséget”, mivel ebben a gaz­daságban az emberek művelő­désének segítése nem csupán az elnök szívügye. Néhány perccel később Öten ülünk az asztal körül. Az el­nök, valamint Bujáki János, a páirtalapszervezet titkára, Stégner József főkönyvelő, Krenkó József, a helyi általá­nos iskola Igazgatója s jóma­gam. A beszélgetést az elnök kezdi. — A tanulás segítése nálunk a legfontosabb. Az idén eddig három szaktanfolyamot ren­deztünk, hetven résztvevővel. A középiskolákban tizenegyen, az általánosban tizenketten ta­nulnak jelenleg. A gazdaság­politikai tanfolyam tizenkét előadásának harmincöt hallga­tója van. Az öt előadásból álló TIT-sorozatnak ugyanennyi. Mégsem vagyunk elégedettek. Még mindig sok olyan dolgo­zónk van, aki nem fejezte be az általános iskolát. Ezért Is tervezzük, hogy az ősztől kü­lön osztályt indítunk számuk­ra a helyi iskolában. Ezért is ül most Itt közöttünk Krenkó József igazgató. Fontosnak tartjuk, hogy jó kapcsolat ala­kuljon ki a gazdaság és az is­kola között. Nemcsak a péns — Ez fordítva is áll — veszi át a szót az igazgató. — Az is­kolának legalább olyan szük­sége van a termelőszövetkezet segítségére, mint a gazdaság­nak az iskolára. Csupán az egy üzem — egy iskola szerződést említem, amelynek keretében évente ezerötszáz forintot ka­punk a szövetkezettől az isko­lai könyvtár köteteinek gyara­pítására. A gazdaság csináltat­ta meg a könyvtár polcait, biztosított fóliát a gyakorló­kerthez. De említhetem azt is. hogy az elnök, aki egyébként kertészmérnök, társadalmi munkában készítette el ne­künk az épülő sportpálya par­kosítási tervét. — Kezdhettük volna úgy is a beszélgetést — kapcsolódik a témáihoz a főkönyvelő —, hogy ennyi vagy annyi ezer forin­tot biztosít a gazdaság évente kulturális célokra. Ám bármi­lyen összeget mondtunk vol - na. nem tükrözte volna a való­ságot. Ugyanis a kulturális alapon kívül még nagyon sok más forrásból tevődik össze az az összeg, amely végső soron dolgozóink művelődését, szóra­kozását, szocialista emberré formálódását segíti. Vendégszereplések sora Vecsési dalosok A vecsési művelődési ház vegyes kara ma Gödöllőn, jö­vő szombaton Ráckevén, majd vasárnap Dunakeszin, a Ván­dor Sándor kórustalálkozó megyei döntőjén vendégsze­repei, és további meghívásuk van a többi között Geglédre, Pécelre és Kisújszállásra is. Ismertek a vecsési dalosok, mindenekelőtt úgy, mint ahogy ismertté válik az évek során egy jól összeforrott együttes. Ismertek jó szerve­zéseikről is, legutóbb az el­múlt szombaton szerveztek Vecsésen dalostalálkozót a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére. Ekkor nagy kö­zönségsikert arattak, a ven­dég ceglédi, gödöllői, nagykő­rösi, péceli és ecseri dalosok­kal együtt. Ebből az alkalomból 30 év dokumentumaiból kiállítást is bemutattak, amely az elmúlt napokban zárult. A vecsési kórus — női, férfi- és vegyes kar — az el­múlt 30 év alatt Vecsésen kí­vül mintegy félszázszor sze­repelt vidéken, egy alkalom­mal Csehszlovákiában és ösz- szesen 39 kórust — köztük egy NDK-belit — látott ven­dégül. Teljes joggal adhatott tehát át a legutijbbi találko­zón Kovács Lajos megyei ének-zene vezető szakfelügye­lő 92 vecsési dalosnak és egy­kori dalosnak emlékjelvényt, elismerő oklevelet. Ének- és táncegyüttes Marosvásárhelyről Vasárnap nyolcnapos ven­dégszereplésre hazánkba ér­kezik a 85 tagú Marosvásár­helyi Állami Ének- és Tánc- együttes. Románia népeinek gazdag folklórját, román, ma­gyar, német népdalokat és táncokat mutat be a magyar közönség előtt. — Igaza van a főkönyve­lőnknek — helyesel az elnök. — Mert ha azt mondom, hogy évente kileneezerhatszáz fo­rintot költünk a pávakörre, vagy tízezret az előadóművé­szek tiszteletdijára, az jelen­téktelennek tűnhet egy olyan gazdaságban, amelynek hat­vanegymillió az évi árbevéte­le. Az viszont nem említhető a kulturális alap terhére, hogy .hány száz óra társadalmi mun-. Icát végeztek a gazdaság fia- tájai, amíg a falu régi, rossz művelődési otthonából mo­dern klubkönyvtárat alakítot­tak ki. — A szocialista brigádmoz­galomra fordított ezerforintok sem könyvelhetek a kulturá­lis alap számlájára — mond véleményt a gazdaság párt- a 1 apsaerv eze tének titkára is. Pedig ennek a mozgalomnak nemcsak a gazdasági haszna jelentős, nagy szerepe van az emberek művelődésében is, hiszen a versenyfeltételek kö­zött seregnyi a kulturális fel­adat. — Bizonyságul .előveszi a brigádok alapszerződését. Már hót brigád Valóban, a vállalások több mint egyharmada valamilyen módon összefüggésben van a közművelődéssel, a szocialista emberré formálódással. A pá­vakörben végzett munka tíz pontot ér. Színházlátogatás, saját költségen négy pont. Társadalmi esküvő, névadó húsz pont. Tanulás az általá­nos iskolában: tíz pont. Ugyan­ez középiskolában már csak öt pontot ér. Az a brigádtag, aki rendszeresen járat szakfolyó­iratot, öt pontot kap. Aki részt vesz az óvoda vagy az iskola segítésében, tíz pontot szerez­het. Az ilyesfajta konkrét alap- szerződés valóban serkentője lehet a szocialista brigádmoz- galomnak. S hogy az is, mi sem bizonyítja jobban: tavaly még csak három volt, a idén pedig már hét szocialista bri- .gádja van az inárcsi Március 21. Termelőszövetkezetnek. De része van ebben annak is. hogy ennek a gazdaságnak a vezetői értik és tudják, hogy kulcsszerepük van a folyama­tos és állandó művelődés szükségességének felismerteté­sében, segítésében. Prukner Pál TV-FIGYELO Utazunk a Holdba. Minden tévénéző tudja, hogy bizonyos műfajok huzamosabb ideig nem hiányozhatnak a képer­nyőről. Jó műsor például el­képzelhetetlen vetélkedők, já­tékok, krimi és korunk mű­faja, a sci-fi nélkül. Utóbbit ugyan mostanában jó ideig hiányoltuk, de lám, péntek es­te ismét megjelent: megkezdő­dött a Verne Gyula Utazás a Holdba című regényéből ké­szült filmsorozat vetítése. Kérdés persze, igazi sci-fit láttunk-e? Sokan nagyon ha­tározottan úgy gondolják, hogy a mai modern technika vívmá­nyainak bevetése nélkül nem létezhet valamirevaló sci-fi, vagy ahogyan modern nyelv­újítóink jóvoltából mondjuk, vagy mondanunk kellene: fan- ti. Való igaz, ezt senki sem tagadja, a műfaj akkor indult virágzásnak, amikor a modern technika nagy alkotásai meg­születtek, vagy legalább mái elképzelhetővé váltak. Mit kereshet ebben a világ­ban Verne, aki nem űrhajók ról, világűrutazásokról, kozmi­kus katasztrófákról írt, mint a maiak, hanem a holdutazás! naívul elintézhetőnek vélte egy ágyúlövéssel? Sci-fi-e ez? Az Utazás a Holdba valóban nem úgy kezdődik, mint egy mai tudományos-íantasztikui mű, hanem inkább úgy, min! egy régi western. Verne Gyula regénye mégis sci-fi: határo­zottan a műfajt képviseli. A tudományos-fantasztikus mű­veknek ugyanis nem az ábrá­zolt technika fejlettségi szint­je a lényege, hanem a lendü­let, amely a jövőt próbálja el­képzelni. Persze, nem akármi lyen oldalról. A műfaj alkotói a jövőnek azok a törekvései ér deklik, amelyek valamilyet módon a távoli világokkal ke resik a kapcsolatot, vagy ősz szefüggésben vannak ilyen tö­rekvésekkel. Verne regényéber, ott él ez a törekvés, ez a szán­dék. Ezért sci-fi. Hogy a múlt században játszódik, az mosl teljesen lényegtelen. Nem lényegtelen viszont hogy a Csányi Miklós rendezte filmben milyen színvonalot éled újjá a regény, ifjúkorunk egyik nagy olvasmánya. De ez más kérdés. Ez majd a sorozat- végén dől el. A forma szembefordul a tartalommal. A televízié műsoraiban újabban rendkí­vül nagy szerepet kapnak a különböző játékok, vetélkedők Jó dolog ez. A szórakoztatás hagyományos formái például — az operett, a kabaré — a színházból, tehát egy másfajta műhelyből-műfajból érkeztek a képernyőre. A szellemi ve­télkedőknek, tömegjátékoknak nincsenek ilyen irodalmilag- művészileg kicsiszolt tradí­cióik, nincs ilyen dramaturgiá­juk. Ezeket a játékokat az em­beri hagyomány más rétegei­ből a televízió kapta fel, s rögtön felismerte bennük sa­ját, nagy lehetőségeit, és meg­próbálta őket a maga képére átalakítani-formáini. Ezért érezzük e játékokat-vetélkedő- ket tévészerűeknek; mintha valamennyit maga a televízió hozta volna létre. Az új formákkal először az úgynevezett szórakoztató mű­fajokban találkozott a néző. De már altkor, a kezdet kezdetén világos volt, hogy a televízió­zásnak ezek a sajátos formái- eszközei megjelennek majd a komolyabb, nehezebb, tartal­masabb műfajokban is. Nem kellett sokáig várni. A Ki­csoda-micsoda? műsor például valójában nem más, mint az kmeretterjesztés tévészerű ösz. szekapcsolása a játékkal. A Kicsoda-micsoda? persze csak egy pillanata volt a hosz- szú folyamatnak, amelyben ez a fejlődés lezajlott. Közben a forma állandóan tökéletesedett és terjeszkedett. Péntek este azután a formának ez a foly­tonos, és úgy tűnik, megállít­hatatlan erősödése már oda jutott, ahonnét nem vezet út tovább: ellentmondásba került a lényeggel, a tartalommal. A Bizonyítás című történel­mi vetélkedő — mint láthat­tuk — egy bírósági tárgyalás keretében, szinte az összes ele. mekkel-kellékekkel (bírák, tanúk stb.) megalapozva-meg- támasztva zajlott le. Voltak nézők, akik ezt a formát egye­nesen komikusnak találták. Néni biztos, hogy igazuk volt. De az egészen biztos, hogy a bírósági tárgyalás, mint egy történelmi vetélkedő formája, mesterkélt, erőltetett, nem a tartalomhoz illő.' Végtére nem egy történelmi krimit vagy jo­gi esetet vizsgáltak ki, hanem iobbára gazdasági folyama­tokról beszéltek a „tanúk”. A kör ezzel bezárult. A for­ma önállósult, elvált a tarta­lomtól, sőt igazában szembe­fordult vele. Vigyázni kell a harmóniára, a tartalom és a forma természetes egységére. Még a játékokban is. Ökrös László Van, vagy csak fejlődik? L apunk az elmúlt hetekben adta hírül, edkészült az óriás turbina a Láng Gép­gyárban, s nemsokára szállít­ják Százhalombattára. Az ol­vasó nem kér bővebb magya­rázatot, miért indul útjára az óriás turbina. Tudja, hogy a Dunamenti Hőerőmű várja a gépóriást. Tudja, a DHV az új turbina beszerelése után már nemcsak az ország energiater­melésének negyedét adja majd, hanem ennél is többet. Az olvasó tudja, miért enge­délyezte itt a kormány a rend­kívüli túlóráztatást, a roham­munkát. Az olvasó azt is érti, miért vállalták a munkások ezt a többletmunká.t, miért olyan mostanában az üzem területe, mint a megbolyga­tott méhkas. Százhalombatta rangját a Dunamenti Kőolajipari Válla­lat, a halbiológiai intézet is emeli. Ifjú város, ifjú emberek ezreivel, de máris tisztes te­kintéllyel. Itt avatták másfél hónapja Rózsa Péter felszaba­dulási emlékművét, s azóta több ezren jöttek ide ezt is megnézni, mert az újra, a szép­re nagyon fogékony lett a me­gye lakossága. Évekkel ezelőtt sajtóankétra hívtak Abonyba. Sok mindent elfeledtem már az akkori be­szélgetésből, de egyet az eltű­nő esztendők sem homályosí- tottak el — az abonyiak lokál- patriotizmúsát. Tiszteletre méltó volt ez a lokálpatriotiz­mus, amely őrizte a múlt em­lékét: az 1466-ból fennmaradó írást, vagy ahogyan a tatárok és a törökök pusztításaiból 1700-ban ébredő, magukra ta­láló abonyiak történetét tart­ják számon. És elismerésre méltó tisztelettel adóznak a nagyközség munkásmozgalma előtt. Nem kevésbé rátartiak a mára, a virágzó három terme­lőszövetkezetre, a zeneiskolára, a falumúzeumra, a KlSZ-lakó- telepre, és örülnek, hogy nem­csak a környező városok, a mindig versenytárs Cegléd és Nagykőrös fejlődik, hanem az ö szeretett Abonyuk is. S ott van Cegléd: néhány éve, hogy felépült a 476 ágyas kórház, és azóta már majdnem ezerre szaporodott a betegeket fogadó ágyak száma. Üj út ve­zet a városba, modem lakóte­lepe bővül. Somogyi József vi­tát kavaró Dózsa-szobra ottho­nosan áll már a központ te­rén: győzött. A megye másik jelentős városa Vác: nemcsak páratlan Konstantin teréről hí­res, vagy a környéket vastag porral belepő cementművéről (már szerelik a sokat ígérő el- szívóberendezéseket), híradás- technikai gyáráról, hanem a korszerű Komócsin Zoltán Kollégiumáról, Kiss István Vak Bottyán szobráról, a tár­sadalmi munka forintjaiból épülő művelődési házáról. A megye hírességei közé tarto­zik Ráckeve horgásztanyáival, a szerb temlomával, Apaj- puszta a lovasnapjaival... Szentendre kicsiny barokk főterét a nyári szabadtéri szín­paddal mindenki ismeri: soha nincs elég jegy, annyi az ér­deklődő. A skanzen még fel sem épült, de tömegek látogat­ják. Mindig zsúfolt a Ferenczi- család és a Kovács Margit ke­rámiamúzeum. Barcsay Jenő páratlan szépségű mozaikja, a nem régen avatott művelődési házban máris vonzza a vendé­geket. Mi nem fér egy kicsiny városkába? Szűk utcáit hétvé­geken és nyaranta az egész vi­lágról ide érkezők fényképezik. Az pedig már csak margójegy­zet: a városok szépítést, fej­lesztési versenyében első lett Szentendre. Meddig sorolhat­nám régi és új sajátosságait Pest megyének, amelyek együttesen formálják a megye arculatát? M indezt Mesterházi Lajos Pest megyéről írott könyve olvastán gondo­lom végig. Élveztem minden sorát: mennyire ismeri és sze­reti megyénket. Dániel Kornélt, a zebegényi Szőnyi Emlékmú­zeum igazgatóját még név sze­rint is említi, méltatja, mit tesz a kultúra terjesztéséért. Fel­villantja Pest megye híres ne­vezetességeit. Egy helyen azonban töprengésre késztet, gondolkodóba ejt. Azt írjí Mesterházi Lajos: „Pest megyei öntudat igazában nincs. Talán 1848-ban volt utoljára, amikor is a Pest megyei küldöttek ad­ták az orszáagyűlés radikális szárnyát.” Más helyen ismétli: „... tény. hogy megyei öntudat — nincs.” Mit is jelent tulajdonképpen az, hogy megyei öntudat? Van-e valóban egységes öntu­dat? Hallottam-e valóban va­laha is azt a mondatot virtus- kodva. kérkedőn. gőgösen vagy akárcsak ténvközlően: „tni, Pest megyeiek”? — s ha nem, mit kellene tenni, hogy a vá­rosokban, a községekben élő Érettségi a műhelyben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom