Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

1973. MÁJUS 18., VASÁRNAP Stern V xMmav A RÁDIÓ, A TELEVÍZIÓ ÉS A TELEFON MA MÁR ÉPPEN ÜGY HOZZÁ TAR­TOZIK ÉLETÜNKHÖZ, MINT A HÁZTARTÁSBAN HASZ­NÁLATOS SOK "MÁS ELEKT­ROMOS GÉP. ÉPPEN EZÉRT a távközlés JELENLEGI EREDMÉNYEI­RŐL, HOLNAPJÁRÓL SZÓL E HETI TUDOMÁNY-TECH­NIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK. Léggömbrelé 1 A Bahama-szigeteken egy rögzített léggömböt szereltek jel, amely reléállomás sze­repét tölti be a televíziós- és rádióadásoknál. A héliummal töltött léggömb mintegy öt­ezer méter magasságban „tar­tózkodik” és nylonkötél köti össze a. Földdel. Az energia- ellátásról egy kisebb motor gondoskodik. Az üzemanyag pótlásának biztosítására a lég­gömböt hetenként egyszer le kell hozni a Földre. A lég­gömböt kötéllel Úgy rögzí­tik, hogy még az orkánszerű viharoknak is ellenállhasson. Neve: INTERSZPUTNYIK Kilenc szocialista ország — Bulgária, Csehszlová­kia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió — 1971 novemberé­ben megállapodást kötött az INTERSZPUTNYIK Nem­zetközi Űrtávközlési Szervezet létrehozására. A szer­vezet nyílt, bármely állam tagja lehet. A szerződés úgy szólt, hogy az első időkben csak a Szovjetunió lő fel Molnyija típusú mesterséges holdakat, de a tervek szerint a szervezet néhány év múlva közösen is Föld körüli pályára bocsát majd műholdat. AZ INTERSZPUTNYIK- RENDSZER első földi távköz­lési állomása a szocialista or­szágok közül Mongóliában, Ulánbátor közelében jött lét­re. 1974. .február 2-án jelen­tették a hírügynökségek, hogy megkezdte működését a Moszkva—Havanna között üzemelő szovjet kozmikus té­vélánc, amely közvetlen össze­köttetést biztosít a Szovjet­unió és Kuba között. Moszkva környékén és Havannától 30 kilométerre speciális adóvevő­állomásokat telepítettek, és a kubai tévéközvetítések ezeken keresztül, a Molnyija 2. táv­közlési műhold segítségével jutnak az intervíziós hálózat­ba. ^ < MAGYARORSZÁGON kor­mányközi megállapodás alap­ján és a Szovjetunió segítségé­vel épül majd fel az a föl­di állomás, amely egyaránt al­Képünkön az egyik földi állomás látható Szivárvány a lakásban Új szovjet színes televízió Raduga — Szivárvány — néven színes' televíziót gyártanak Leningrádban. A felhőtlen kék ég .megfe­lelő előkészítés a színes televíziók után érdeklődő ven­dég számára. A futószalagokon lassan, alkatrészekben egyre gazdagodva kúsznak a leendő televíziós készü­lékek paneljei, míg a gyártósor végén a mechanikus karok minden negyedik percben leemelnek egy kész Szivárványt. Ha a szintén a Kozickij gyárban össze­szerelt első, apróképernyős készüléket — a B—2-est — idézi emlékezetébe az ember, kitárul előtte az út, amely sokéves műszaki alkotótevékenység eredménye­képpen a régi gyár legújabb tetszetős és a világszín­vonalnak is megfelelő termékéig vezetett. Nem titok, hogy a techni­kai forradalom eiőbb-utóbb a fekete-fehér készülékek kiszo­rulásához vezet, bármennyire is erősnek látszanak pozícióik napjainkban. Raduga—701 A szovjet színestelevíziő- gyártás története elszakítha- tatlanul összefonódik a lenin- grádi gyáréval: itt készültek az első szovjet színes televí­ziók mintapéldányai. A válla­lat nagy kutatóbázissal, jelen­tős számítóközponttal és saját üzemi felsőoktatási intézmény­nyel rendelkezik. Az üzem mellett működő specializált szakiskola fennállásának 52 éve alatt több mint 200 ezer rádióipari szakmunkást kép­zett. A vállalat jelene a Radu­ga—701. Persze nyugodtan hozzáte­hetjük, hogy a Szivárvány or­szágos méretű kooperáció gyü­mölcse, hiszen a Kozickij nevét viselő egyesülés bonyolult és modem szerelőkomplexum. A képcsövek Moszkvából és Lvovból érkeznek, az eltérítő- rendszierek a Baltikumból, a tranzisztorok Novgorodból és Dnyepropetrovszkból. Ez a kooperációs rendszer szükséges és igen hasznos, de bizonyos feltételeket is diktált — a leendő televíziós készülék minden egységét szigorú ellen­őrzésnek kell alávetni, hiszen a kiindulási blokkok minősé­gétől függ a képé is. Az erőpróba Első találkozásunk a Radu- gával első látásra rendkívül furcsa körülmények között zajlott le! A futószalagról ép­pen leemelt csillogó kész tele­víziós készüléket egy mecha­nikus hidraulikus aeélkar csápjai ragadták meg. Ezután bekapcsolták a készüléket, melynek képernyőjén egy sztntáblázat jelent meg — és az egészet 2 perces rázóterhe­lésnek vetették alá. — Minden, Magyarországra küldött televíziót így is ellen­őrzünk — magyarázta Mihail Alekszin, a televíziós osztály vezetője — a gyártásfolyamat során kétszer. így a legapróbb hibák is kimutathatók és ki­javíthatok. Másik, nem kevés­bé fontos vizsgálat a hőállóság megállapítása. A készüléket túlfeszültségre kapcsolják, majd színes és fekete-fehér vételre állítva őket, két napon át 35 Celsius fokos, hőmérsék­let mellett ellenőrizzük műkö­désüket. Ezenkívül égyes, ta­lálomra kiválasztott készülé­keket 750 órán át bekapcsolva tartanák, ami közönséges használat esetén féléves idő­tartamnak felel meg. Nem tör­téntét tehát baj, ha a vásárló színházba sietve bekapcsolva felejti készülékét — jegyzi meg tréfásan a tervező. Magyar műszerrel A színes kép valamennyi alapvető paraméterét — a, szín fényességét, kontrasztosságát és geometriáját — egy speciá­lis elektrongenerációs táblázat segítségével ellenőrzik, jelen­tős mértékben megkönnyítve ezzel a beállítást. Az egyik laboratóriumban HÍRADÁS­TECHNIKA feliratú — fel­használóik szerint jól bevált — műszerekkel is találkoztunk. A szovjet tervek alapján Ma­gyarországon készült központi televíziós jelgenerátor például nagymértékben növeli a mun­katermelékenységet és javít a beállítás minőségén is. Az exportra készülő Raduga tiszta, nagyméretű és optimá­lis színösszetételű képet ad. Mindezt automata szabályozza, védve egyben a készüléket a veszélyes túlterheléstől is. A képernyő automatikusan elve­zeti mágnességét, különféle zajelhárító megoldást is alkal­maztak, hogy csak néhányat említsünk a készülék előnyös tulajdonságai közül. Esztétikus kombináció A Magyarországra szállítan­dó készülékekben sikeresen öt­vöződnek az értékes faanyagok műanyagokkal, így a Raduga jól 'beilleszkedik bármilyen la­kás, kluíb vagy intézmény be­rendezésének stílusába. Hamarosan magyar szak­embercsoport érkezik Lenin- grádba a GELKÁ-tól, hogy megismerkedjék az importá­landó készülékek gyártástech­nológiájával és a szükséges karbantartási tevékenységgel. O. K. kalmas lesz az INTERSZPUT- NYIK-program tagországai közötti televíziós műsorcserére és telefonösszeköttetések meg­teremtésére. Az állomást most tervezik, és 1977-ben helyezik üzembe. Segítségével a nem­zetközi telefonforgalmat a föl­di kábeles összeköttetések he­lyett az űrtávközlési rendszer bonyolíthatja majd. A prágai földi állomás kísérleti üzem­be helyezésével múlt év április 30-án Csehszlovákia is bekap­csolódott az INTERSZPUT- NYIK-rendszerbe. A berende­zés segítségével máris jobban vehetők a fekete-fehér és a színes intervíziós programok. A MOLNYIJA TÍPUSÚ szputnyikokból létrehozott távközlési rendszer már eddig is, kitűnőre vizsgázott — nyi­latkozott A. Bacsurin szovjet tudós, a műszaki tudományok kandidátusa. A pályán egyen­letesen elhelyezkedő műhol­dak egész napon át biztosítják a tévéprogramok megbízható közvetítését a Szovjetunió bármely részébe. A világűrön keresztül megvalósuló szovjet távközlési rendszer lehetőséget nyújt arra is, hogy újsógmat- ricák fotókópiáit, meteoroló­giai térképeket és táviratokat is közvetítsenek az ország köz­pontjából a Szovjetunió távoli vidékeire, a Távol-Keletre, Szibériába és Közép-Ázsiába. A szputnyikokon keresztül le­bonyolított telefonbeszélgeté­sek igen jól hallhatók, mert a műholdak 40 ezer kilométerre eltávolodnak a Földtől, és ezért nem hatnak rájuk a földi zavarok. A Szovjetunióban már sokan kaptak táviratot ez­zel a jelzéssel: „Távközlési műhold továbbításával”. AZ ŰRTÁVKÖZLÉSI REND­SZER továbbfejlesztéséről* V. Samsin szovjet távközlési mi­niszterhelyettes elmondotta, hogy a következő években számos új állomást létesíte­nek. Már létrejött a Mars el­nevezésű mozgó adóállomás, amely akár repülőgépről is képes továbbítani adásokat a MoLnyija-szputnvik részére. Szék a mozgó "állomások óriási jövő előtt állanak. V. Zs. A nagydíjas Mikrohullámon utazik a hang és a kép A hírközlő berendezések, a telefon, a televízió világ­szerte újabb területeken hódí­tanak. Az igények növekedése mind nagyobb feladatok elé állítja az elektronika szakem­bereit. Köztudott, mennyire túl­terheltek a telefonvonalak. Sok százan, sok ezren akar­nak egyszerre beszélni, s eh­hez elvileg ugyanennyi pár vezetékre lenne szükség. Ehe­lyett hosszabb ideje olyan ká­beleket használnak, amelyek egy időben akár több száz be­szélgetés továbbítására alkal­masak. Mindez azonban he­lyettesíthető rádióhullámok­kal. A tv-műsorok nagy tá­volságokra való eljuttatása is megoldható mikrohullámok segítségével. Adás: centiméteren Az utóbbi évtizedekben a 15—50 méteres rövidhullámo­kat mindinkább a centiméte­res nagyságú mikrohullámok váltották fel, mert ezek jól összefoghatók, éles sugárban vetíthetők, kis teljesítményű adó is elegendő a továbbítá­sukhoz, s a sugár irányításá­val egyszerre nagy mennyisé­gű információt lehet továbbí­tani. Ma már olyan nagy kapaci­tású rddiórelé-berendezések vannak, amelyeknek egy rá­diócsatornája azonos időben 1800 telefonbeszélgetés, vagy ehhez hasonló igénybevételt jelentő tv-műsorok továbbítá­sára alkalmas. A Távközlési Kutató Intézet berendezése mikrohullámú rá- díórelé-berendezés, amely mindössze 24 telefoncsatorna egyidejű átvitelére készült. A díj tehát nem a nagy kapaci­tásnak, hanem az újszerű konstrukciónak szól. Ez a ké­szülék konténeres, vagyis do­bozban helyezték el, amely biztosítja az elektronikus be­rendezések védelmét a külön­féle hőmérsékleti hatásokkal szemben. Másik újdonsága, hogy a „harmadik generáció­hoz” tartozik. Ez azt jelenti, hogy az elektroncsöveket tranzisztorok váltották fel, Kis településeknek A berendezést áz Orion Gyár megbízásából fejlesztet­ték ki, s itt is fogják gyárta­ni. Felhasználása sokrétű. Se­gítségével távoleső, kis tele­püléseket is be lehet kapcsol­ni az országos telefonháló­zatba. Legfontosabb alkalma­zási területe az olaj-, gáz- és energiavezetékék melletti hír­közlés, ehhez ugyanis nem kell kábel vágy vezeték. Ha nem is közvetlenül, de közvetve beépültek a beren­dezésekbe azok a tapasztala­tok, amelyeket a TÁKI mér­nökei a szovjet szakemberek­kel fennálló szoros műszaki- tudományos együttműködés során szereztek. Részfolysmatgazdák A tudomány területén ma már kevesebb az egyéni felfe­dezés, az egy névhez fűződő találmány. A tudósok is, akár a munkások, egy-egy kisebb részfolyamat, szakterület gaz­dái. A TAKI nagy díjas beren­dezésének is több atyja van. Az integrált áramkörök szak­értője Herpy Miklós, a leg­közvetlenebb munkatársai pe­dig Perger László és a fiatal Meng József voltak. Mind­annyian azt vallják: nem egyiké vagy másiké, hanem az együttesé a főszerep. Egy-egy berendezés megal­kotásában azonban nemcsak a kutatók, tudósok, hanem a prototípust gyártó, s a géppel dolgozó munkások tudása is benne van. A kutatásnak és fejlesztésnek fontos informá­cióforrása a munkásoknak a gyakorlatban szerzett tapasz­talata. Audiovizuális oktatás A tyumenyi Nehézipari Fő­iskola televíziós oktatóbe­rendezése, amelyet maguk a tanárok és a diákok hoztak létre, semmiben nem marad el a Szovjetunió legrangosabb műszaki főiskoláinak oktató- rendszerei mögött. Az eredeti megoldás révén a tananyag egyszerre sugározható az éterbe és a belső hálózatra, a nappali és az esti tagozatok hallgatói számára. Sőt, egy ún. opera­tőr nélküli adást is kidolgoz­tak, amelyet I. osztályú dip­lomával tüntettek ki a Szov­jetunió állandó népgazdasági kiállításán. Az oktató tv-stúdiók rend­szerint a nagy tv-stúdiók módszerével dolgoznak. A ta­nár a táblánál áll, az opera­tőrök a rendezői asztalra ad­ják a képet, a rendező azután a neki megfelelőt továbbítja A telefon jövője A földkerekségen mintegy 340 millió telefonkészülék van üzemben. A növekedés az el­múlt évtized során csaknem 100 százalékos volt. Nyolc or­szágban van tízmilliónál több telefonkészülék: az USA-ban, Japánban, Nagy-Britanniában, az NSZK-ban, a Szovjetunió­ban, Olaszországban, Kanadá­ban és Franciaországban. Jóllehet a fejlesztők már megoldották a nyomógombbal való számválasztást, továbbra is a „jó öreg” forgótárcsa az egyeduralkodó a telefonké­szülékeken. Kisebb jelentősé­gű újítások gyakran megjelen­nek a telefontechnikában. Ilyen például a japán Hitachi cég újfajta telefonkészüléke, amelyen a kagyló felemelése nélkül is lehet beszélni, amit a készülékhez csatlakozó mik­rofon és hangszóró tesz lehe­tővé. Kétségtelen előny, hogy a beszélőnek nem kell tarta­nia a kagylót, mindkét keze szabadon marad. A távolbalátó telefon — a képtelefon — nagyarányú el­terjedésére a következő évti­zedekben aligha lehet számí­tani. A rendszer nagy távol­ságokat is áthidaló kiépítése ugyanis rendkívül költséges, ami nincs arányban azzal az előnnyel, hogy a beszélők lát­hatják is egymást. A vezetékes összeköttetést helyettesítő, rá­dióhullámokkal működő átvi­teli rendszerek kiépítése sok­kal hasznosabbnak bizonyulna. adásba. Így a tantárgyban já­ratlan rendező nem mindig a legfontosabb momentumo­kat emeli ki. Ezenkívül, min­den órát előzőleg le kell pró­bálni. A tyumenyi oktató tv-stú- diónál az előadó a gazda. Elptte két kamera, egy moni­tor és egy billentyűs kapcsoló. Az egyik kamera az oktatóra irányul, a másik az illuszt­ráló rajzokra, ábrákra, szá­mításokra. Az előadó film­vetítőt vagy mikroszkóppal ellátott kamerát is bekapcsol­hat, sőt másik előadóterem­be is átkapcsolhat. Az előadó és a diákok között kölcsönös audiovizuális kapcsolat van. A teremben el­helyezett kamerák és mikro­fonok segítségével az előadó ráközelíthet■ bármelyik diák­ra, kérdéseket tehet fel neki, hallhatja, és láthatja a fele­lőt. A berendezés kezelése könnyen elsajátítható, s a forgatókönyv így építhető fel a legcélszerűbben. Az éterbe történő sugárzás esetén a jel a tanteremből az irányítóterembe kerül, on­nan pedig az adótoronyba. Tavaly hetenként 42 órán át közvetítettek előadásokat, egyórai adás az éteren át 35— 40 rubelba, a főiskola belső hálózatában 25—30 rubelba került. A főiskola négy adóberen­dezéssel felszerelt tanterem­mel rendelkezik, így 800 főre bővült a hallgatók száma és csökkent a tanárok megter­helése, több időt fordíthat­nak tudományos, módszertani kérdésekre, a diákokkal való egyéni foglalkozásra. Egy-egy tanteremben 10—15 tv-készülék vari; így minden hallgató jól látja és hallja az előadást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom