Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-07 / 80. szám

1975. ÁPRILIS 7.. HÉTFŐ A felszabadnia» évfordulóját ünnepelte az ország Rakéták impozáns felvonulása. (Folytatás az 1. oldalról) álló díszszázad haladt, őket néphadseregünk tisztikará­nak képviselői követték, nyo­mukban a katonai akadémia és a katonai főiskolák hallga­tóinak díszzászlóaljával és századával. Mögöttük először vonultak fel a hadsereg új ok­tatóbázisairól jött tiszthelyet­tes hallgatók és a gépesített lövészegységek rajparancsno­kai. A sort a budapesti őr­ezred, a BM határőrség és a munkásőrség díszzászlóalja folytatta. Miközben a liget fölött helikopterek és három­szoros hangsebességű vadász­gépek húztak el, a felvonulók menetében harcjárművek dü­börögtek, ejtőernyősök halad­tak nyitott kocsijaikon, őket követték páncélozott jármű­veiken a lövészegységek, utá­nuk a páncéltörők, tüzérek díszegysége, a lánctalpasokon vonuló rakétások, a légvédel­mi tüzérek, majd a harckocsik dübörgését visszhangozták a környező házak. A légvédelmi alakulatok bemutatták a régi Katyusák- nál négyszerte nagyobb tűz­erejű, sok csövű sorozatvető­ket, és több új, nyilvánosan eddig még nem szerepeltetett rakétatípus is felvonult a me­netben. Ezeket gumikerekes szállító indító berendezésről röppentik fel; repülési sebes­ségük a hangsebesség többszö­röse. A jubileumi katonai dísz­szemle a magyar néphadsereg egyesített katonazenekarának — ezüst díszöves, fehér kesz­tyűs 400 zenészének — díszel­gő elvonulásával ért véget, át­adva a teret a fiatalok szín­pompás menetének. baton búcsúztatták a párt- és az állami vezetők a többi kül­döttséget. A bolgár delegációt, amelyet Ivan Popov, a BKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, az Ál­lamtanács elnökhelyettese; a csehszlovák küldöttséget, ame­lyet Josef Koreák, a CSKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, a szövetségi kor­mány elnökhelyettese, a Cseh Szocialista Köztársaság kor­mányának elnöke; a jugoszláv delegációt, amelyet Cvietin Mijatovics, a JKSZ Központi Bizottsága Elnökségének és a JSZSZK Államelnökségének tagja; továbbá a lengyel dele­gációt, amelyet Jan Szydíak, a LEMP Politikai Bizottsága tagja, a Központi Bizottság titkára, az NDK-beli küldött­séget, amelyet Alfred Neu­mann, az NSZEP Politikai Bi­zottságának tagja, az Állam­tanács elnökhelyettese és a román delegációt, amelyet Paul Nicolescu, az RKP Köz­ponti Bizottsága politikai vég­rehajtó bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyette­se, oktatási és nevelésügyi miniszter vezetett. Hazautazott az omszki delegáció A hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára testvérme­gyéinkből — Pest megye meg­hívására — érkezett delegá­ciók közül szombaton haza­utazott az omszki küldöttség, amely Anatolij Propokevics Blohinnak, az Omszk megyei tanács elnökének vezetésével tartózkodott nálunk. A Feri­hegyi repülőtéren Cservenka Ferencné, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság el­ső titkára, dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke és dr. Biró Ferenc, a megyei pártbizottság titkára búcsúz­tatták szovjet testvérme­gyénk képviselőit. ünnepségen felolvasták az El- utóbbi szerint az őrs a Vörös nöki Tanács kitüntetésado- Csillag Érdemrenddel kitünte- mányozási határozatát és Ben- tett beregsurányi Magyai• kei András belügyminiszter Szovjet Barátság Határőrőrs 1975. április 5-i parancsát. Az nevet kapta meg. Békemenet Nemesmedvesre Hazaérkezett Moszkvából az MSZBT küldöttsége Szombaton hazaérkezett a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság küldöttsége, amely Apró Antalnak, az MSZMP KB Po­litikai Bizottsága tagjának, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság elnökének vezetésével részt vett a hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulója al­kalmából rendezett esemény- sorozaton. ★ Hazaérkezett Moszkvából dr. Orbán László kulturális mi­niszter, aki a magyar kultúra napjain részit vevő delegációt vezette. Az ország ünnepségeinek sorában - nagyszabású meg­emlékezést rendeztek a Vas megyei Nemesmedvesen, as. országban utolsóként felsza­badult községben. Az ország minden részéből úttörőkül­döttségek érkeztek — Pest megyéből tizenhármán — a kis határmenti faluba, hogy részt vegyenek a „hősök nyo­mában” országos úttörőak- ció záróeseményén. A több száz pajtás — köztük Batto- nya küldötted — a 8-as főút menti Vosszentmihályról gya­logosan, felszabadulási béke­menetben vonult Nemes- medves központjába, ahon­nan 1945. április 4-én reg­gel a szovjet csapatok Ma­gyarország teljes felszabadu­lását jelentették. A megjelen­tek előtt Szűcs Istvánná, as MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Magyar Úttö­rők Országos Szövetségének főtitkára mondott ünnepi be­szédet. Zászlólevonások A Magyar Népköztársaság állami zászlaját, amely ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére két napon át lengett a Parla­ment előtti Kossuth Lajos té­ren, szombaton délelőtt ün­nepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással le­vonták az árbocrúdról. Ugyancsak katonai tiszte­letadás mellett vonták le a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél a magyar nem­zeti lobogót és a munkásmoz­galom vörös zászlaját. Vörös Csillag Érdemrend Nyolcvanezren a menetben Ifjúkommunistáknak, úttö­rőknek, valamennyi budapesti kerületet és a megyéket — köztük Pest megyét is — kép­viselő 80 ezer főnyi serege vette ezután birtokba a fel­vonulási teret, s a katonai pa­rádé szigorú fegyelmét a2 ün­nepi vidámság, ám nem keve­sebb látványos kép és ötlet váltotta fel. Indulók, forradalmi dalok dallamától volt hangos a tér, amikor a legfiatalabbak, az úttörők sok-sok virággal a dísztribünhöz és a szomszédos emelvényekhez futottak és kedves szóval köszöntötték a párt- és állami vezetőket, a magas rangú külföldi vendé­geket, a meghívottakat és munkásmozgalmunk veterán­jait. Végeláthatatlan höm- pölygéssel folytatódott ezután a felvonulás, zászlóerdő, nagy méretű makettek, élőképek sokasága tette színessé, lát­ványossá a menetet. Térölelő párbeszéd alakult ki a jelsza­vakat hangosbeszélőn közlő narrátor és az egymás után érkező csoportok között. A Magyar Népköztársaság óriási címerét úgy vitték a menet­ben, hogy a nemzetiszínű és a vörös szalagokkal sugárzó napformát alakított ki a körü­lötte vonuló ifjak gyűrűje. Egy másik csoport piros-fehér-zöld lobogók élőképét rajzolta a felvonulási térre. Zárt sorokban, fegyelmezett rendben vonultak a sportoló fiatalok, akikkel együtt halad­tak ,a hazánknak oly sok sportdicsőséget szerzett és szerző olimpiai és világbajno­kok közül is jó néhányan, majd harsány éljenzés, taps köszöntötte a sportiskolások színes csoportját. A több mint egyórás ifjúsá­gi felvonulás befejező szaka­szának élőképcsoportjai a nemzetköziséget, a testvéri szocialista országok összefor­rott® ágát, a szabadságukért küzdő népekkel vállalt szoli­daritást szimbolizálták. Inte­getve, vidáman haladtak a menetben a nálunk tanuló vietnami fiatalok, karöltve más népek gyermekeivel és magyar barátaikkal. Emléke­zetes maradt mindnyájunk számára a zárókép, amikor az úttörők, a KlSZ-fiatalok, az ifjúgárdisták népes serege, felsorakozott szemben a dísz­tribünnél — ekkor tíz- és tíz­ezrek énkelték ismét: „A párt­tal, a néppel egy az utunk, a jelszavunk munka és béke — mi kommunista ifjak indu­lunk, mert bennünk apáink reménye .. ” Végül az Inter- nacionálé hangjaival zárult a felvonulás, amely emlékezetes, felemelő demonstrációja volt felszabadulásunk 30. évfor­dulójának. Ünnepi események színhelye volt szombaton a Beregsurány —Luzsánka közötti magyar— szovjet határszakasz. Itt adták át a nyírbátori határőrkerület beregsurányi őrsének a Vörös Csillag Érdemrendet, később pedig ez volt a színhelye an­nak a magyar—szovjet béke és barátsági nagygyűlésnek, amely egyben a Szabolcs-Szat- már megyei felszabadulási ün­nepségek záróeseménye volt. A Vörös Csillag Érdemren­det a felszabadulás 30. évfor­dulója alkalmából a beregsu­rányi őrs kiemelkedően ered­ményes szolgálata, továbbá példás politikai és társadalmi munkája elismeréseként ado­mányozta az Elnöki Tanács. Az átadási ünnepségen részt vett dr. Kamara János rendőr vezérőrnagy, belügyminiszté­riumi államtitkár, Földes Jenő határőr vezérőrnagy, a határőr­ség országos parancsnoka és dr. Tar Imre, a Szabolcs-Szat- már megyei' pártbizottság el­ső titkára. - Megérint J.'V. II- nyickij, az SZKP Kárpátontmi Területi Bizottságának első tit­kára és Ny. V. Lavrinyenko altábornagy, a Vörös Zászló Renddel kitüntetett nyugati határőrkörzet parancsnoka. Az Háromnapos budapesti ven­dégeskedés után vasárnap fel­szedték horgonyaikat a Szov­jetunió Vörös Zászlóremddel kitüntetett Fekete-tengeri flottájának folyami hadihajói, amelyeknek parancsnoki kara és legénysége részt vett a ha­zánk felszabadulásának 30. év­fordulója alkalmából rende­zet ünnepségeken. A. H. Bardascsuk, első osz­tályú kapitány, a flottaegység parancsnoka köszönt el hajó­raja nevében a házigazdáktól, akiknek képviseletében Ko­vács Pál vezérőrnagy, a ma­gyar néphadsereg katonai ta­nácsának tagja vett búcsút a távozó szovjet tengerészektől. KISZ-emléklap A hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére rendezett katonai díszszemle előkészítésében, szervezésé­ben és vezetésében végzett munka elismeréseként a Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága emlékla­pot adományozott Pacsek Jó­zsef vezérőrnagynak, a hon­védelmi miniszter helyette­sének, Horváth István vezér­őrnagynak, a politikai főcso­portfőnök helyettesének, va­lamint a magyar néphadse­reg, a határőrség és a mun­kásőrség további 18 főtisztjé­nek és tisztjének Az emléklapokat a vasár­nap délután rendezett ün­nepségen adta át lllisz László, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára. Csillagosok, katonák Felszabadítók Érden — Bajtársi találkozó Budapesten A Partizán Szövetség meghívására a felszabadulásunk S0 évfordulója alkalmából szovjet, bolgár, jugoszláv, román és csehszlovák háborús veteránok — a második világháború re­guláris és partizán alakulatainak egykori parancsnokai — hazánkba érkezett küldöttségei április 5-én Érdre, a Benta- völgye Termelőszövetkezetbe látogattak. Kíséretükben volt Úszta Gyula nyugalmazott altábornagy, egykori magyar par­tizánparancsnok, a Partizán Szövetség és a Magyar Honvé­delmi Szövetség főtitkára. Szavak helyett — baráti ölelés mást egykori bajtársaikkal, s voltak, akik most találkoztak először személyesen egymás­sal, noha 1944—45-ben szom­szédos frontszakaszon harcol­tak ... Akadt közöttük, akinek fél karját követelte a háború, s akadt, nem is egy, akinek szerettei életét... Együtt a fiával • •• — Két hónap múlva 80 esz­tendős leszek — mondja Ny. Sz. Fomin' vezérezredes, mi­közben a piros autóbusz köze­ledik Százhalombatta felé, a napokban felavatott magyar— szovjet barátság emlékmű megtekintésére. — Üjoncidő- met még a cári hadseregben szolgáltam,,aztán egyenest ki­vittek a frbntra: akkor már dúlt az első világháború. Aztán jött az októberi forra­dalom, a polgárháború, majd a katonai iskolák, s néhány Fogadás a Parlamentben Hazánk félszabadulásának 30. évfordulója alkalmából a Népköztársaság Elnöki Taná­csa pénteken este fogadást adott az Országházban. A fo­gadáson részt vett Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Lo- sonj-zi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke; Aczél György, Benke Valéria, Bisz- ku Béla, Gáspár Sándor, Lá­zár György, dr. Maróthy László, Németh Károly, Ne­mes Dezső, Övári Miklós és Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai; Gyenes András, Győri Imre és Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titká­rai. Jelen volt a Központi Bi­Elutaztak a külföldi párt­ós kormányküldöttségek Szombaton elutaztak Buda­pestről azok a párt- és kor­mányküldöttségek, amelyek az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására részt vettek a felszabadulá­sunk 30. évfordulója tisztele­tére rendezett ünnepségeken. Ezen a napon búcsúztatták a szovjet delegációt, élén Ivan Vasziljevics Kapitonovval, az SZKP Központi Bizottságának titkárával. Ugyancsak rzom­Piszák Imre, az érdi nagyközségi pártbizottság titkára, fogadja É szovjet küldöttség vezetőjét, Nyikoláj Szergejevios Fomin vezér- ezredest. zottság, az Elnöki Tanács, va­lamint a Minisztertanács sok tagja, a politikai, a gazdasági, a művészeti és a kulturális élet számos vezető személyi­sége. Megjelentek a felszaba­dulási ünnepségekre hazánk­ba érkezett párt- és kor­mányküldöttségek is. A rendkívül szívélyes, ba­ráti hangulatú fogadáson — amelyen Losonczi Pál üdvö­zölte a résztvevőket — nagy számban voltak jelen a terme­lőmunka kiválóságai, a szocia­lista brigádvezetők, az ország­építő munkában élenjáró dol­gozók, valamint a felszabadu­lásunk évfordulója alkalmából kitüntetett személyek, a tudo­mány, az irodalom, a művé­szet képviselői. A Bentavölgye Termelőszö­vetkezetet még tréfából sem lehetne istenhátamegetti, el­dugott kis közös gazdaságnak, tagjait és vezetőit pedig ta­pasztalatlan házigazdáknak, kezdő vendéglátóknak nevez­ni. Megfordult itt már szinte a világ valamennyi népének küldöttsége, finn agrárszak­emberektől a vietnami mező­gazdászokig, amerikaiaktól a holland üzletemberekig — s ki győzné mindet felsorolni. Ez a szombati vendégjárás mégis egészen más volt, mint a töb­bi... Ahogy a piros autóbusz beállt a téeszközpont udvará­ra, s nyitott ajtajában megje­lent a veterán harcosok rang­időse, a 80 esztendős Nyikolá) Szergejevics Fomin vezérez­redes, a 2. Ukrán Hadsereg egykori tüzérparancsnóka, s tanárosan szigorú pillantását körbej ártatta a várakozókon, majd fürgén leugrott a lép­csőről, hogy utat engedjen a mögötte kíváncsiskodóknak, ahogy zubbonya bal felén megcsillant a napsugár a ki­lenc sorban sorakozó kitünte­tések celluloid szalagján, s a Szovjetunió hőse kitüntetés aranycsillagán, mindenki úgy érezte, itt nincs helye a ke­rekre csiszolt mondatoknak, ha mégoly szívből jönnek is, itt szavak helyett csak az öle­lésre tárt karok beszélhet­tek.« És jöttek sorban a többiek, Dmitrij Ivanovics Zajev nyugalmazott altábornagy, a Debrecen, Hatvan, Vác váro­sáért vívott felszabadító har­cok részvevője, a 6. Harcko­csizó Gárdahadsereg egykori katonája, a Szovjet Háborús Veteránok Bizottságának tag­ja; Vojo Nikolity partizán vezérezredes, a jugoszláv nép hőse, a Szövetségi Tanácsadó Testület tagja; Atanaz Ruszev vezérőrnagy, a bolgár veterán küldöttség vezetője, Ion Radu- lescu nyugalmazott vezérőr­nagy, a magyarországi felsza­badító harcokban részt vett román csapatok egyik egykori parancsnoka; Milos Hrusovs- ky nyugalmazott miniszter, volt csehszlovák partizánpa­rancsnok; Vaszilij Fjodorovics Jefremov vezérőrnagy, a 6. Gárdahadsereg volt katonája, Pável Alekszandrovics Viho- gyec nyugalmazott ezredes, a szovjet partizániskola volt parancsnoka, Mark Konsztan- tyinovics Kaszvinov alezredes, az 5. Gárdahadsereg egykori tagja, a Szeged, Budapest, Székesfehérvár szabadságáért folytatott harcok katonája, és a többiek, összesen huszon­hármán. Voltak, akik utoljára rom­jaiban látták ezt az országot; voltak, akik másodszor, har­madszor járnak most itt a há­ború óta; voltak, akik harminc év után itt látták viszont egy­rövid, békés esztendő után a hitleri fasiszták orvtámadása ellenünk. Akkor már ketten indultunk a frontra a fiam­mal ... Iasinál esett el, Kelet- Romániában ... Húszéves volt... Pontosan húszéves ... Ahogy leveszi a szemüve­gét, tanárosan szigorú pillan­tása egyszeriben ellágyul. — Húsz évvel ezelőtt jár­tam utoljára Budapesten — mondja kis szünet után — Ha­talmasat fejlődött azóta ez az ország. Érdeklődve figyeli a terme­lőszövetkezet hajtatóházát, a szakosított tehenészetben min­dent látni kíván, Dékány Ist­ván téeszelnök tájékoztatóját a közös gazdaság fejlődéséről úgy hallgatja, mintha legkö­zelebb ebből kellene előadást tartania a katonai akadémián. Mert 74 éves korában ugyan nyugdíjba ment, de mai napig is a Szovjet Hadsereg Vezér­kari Főnöksége Akadémiájá­nak konzultáns professzora. Számadás — Szövetkezetünk 26 éve alakult, volt uradalmi cselé­dekből, agrárproletárokból — egyedül nehezen boldoguló újgazdákból — az egykori Elbúcsúzott a szovjet hadihajóraj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom