Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-27 / 98. szám
4 xMfm> 1975. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP Az MSZMP SÍ kong resszusi oklevelével Hírül adtuk: az MSZMP Központi Bizottságra, a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben elért kiemelkedő eredményeiért, összesen 220, köztük 7 Pest megyei szocialista brigádnak kongresszusi oklevelet adományozott; teljesítményükért köszönetét fejezte ki. Április 22-i, keddi számunkban a hivatalos indokolást is közöltük: melyik kollektíva mivel érdemelte ki a magas kitüntetést. Összeállításunkban ezt a hét brigádot igyekszünk bemutatni. Igyekszünk, hiszen nem beszélhettünk mindenkivel — más műszakban voltak, hiányoztak’ a munkájukat a mi kedvünkért nem hagyhatták ott, a többségében nagy létszámú brigádok tagjai — és így nem is „állhatták be” valamennyien a fotózáshoz. Vagyis: nem teljes a kép, még a fénykép sem — de úgy érezzük, mindennapjaikból néhány apró vagy lényeges dolgot sikerült felvillantanunk. Híres - nemcsak birkapörköltjéről Szentendrén a Beton- és Vasbetonipari Művek gyárának. SIÓMÉ gravitációs betoncsőgyártó üzemében száguldoznak a targoncák. Egyik üresen fut a csőgyártó berendezéshez, a másik a már betonnal telt sablont viszi a szárítóhelyre. A csarnokban füst és félhomály. Évek óta gondot jelent a szellőztetés, de mint hallottam; hamarosan megkezdődnek a kísérletek egy új berendezéssel. A tizenegy tagú Kilián György csőgyártó brigádnak csak egyik felét találjuk meg, a többiek a délelőttös műszakban dolgoznak. A brigád tagjai közt kettő a nő. Csorba Józsefnét munkájáról kérdezem. — Kiszerelő vagyok, azaz feladatom a sablonok szétszedése. Általában a kisebb méretű csövek sablonjait szerelem szét, a nagyobbakat a férfi kollégák vállalják magukra. — így is elég nehéz lehet. Nem könnyebb odafönt a csőgyártó gépen nyomkodni a gombokat? — Minden bizonnyal könnyebb, a gépkezelők között van is nő., Egyébként nem lehetetlen, hogy én is felkerülök a gépre, hiszen a brigádban mindenki érti a másik mesterségét. Amikor a takarékoskodásról kezdtünk beszélgetni, Sütő Áron megjegyzi, hogy sörből és betonból takarítottak meg tavaly a legtöbbet. — Hogyan? — Sörből, mert műszak- kezdés előtt nem szabad inni, betonból pedig, mert előfordul, hogy a friss betoncső kidől. Naponta három-négy ilyen eset adódik; Korábban ezt a friss betont nem tudtuk újra felhasználni, mert a tárolására nem volt a gép közelében helyünk. Tavaly sikerült megoldani, így naponta körülbelül másfél köbméternyi betont újból felhasználhatunk. Tamássy Gábor gépkezelőtől tudom, hogy a brigád — az üzem másik három brigádjával együtt — tavaly már december 6-án teljesítette éves tervét; s szorgalmukat látva nem csodálkozom rajta, hiszen fáradhatatlanok. Nagy gondot fordítanak a minőség javítására is. Kezük alól évről évre jobb termékek kerülnek ki. Ezt bizonyították ki, tavaly 75 százalékát, az idén pedig már 90 száz a lé ícra szeretnék emelni az úgynevezett „vízzárósági” csövek arányát. Törekvéseik elismeréseként nyerték el az MSZMP Központi Bizottsága kongresz- szusi oklevelét. szereti az ember otthon a kertjét, miért büszke rá, ha szebb, mint a szomszédé? —, és azt is hozzáteszik: — Ezeket a zöldségféléket, hagymát, káposztát, salátát, paprikát, paradicsomot, sárgarépát, gyökeret és a többit Budapesttől Vácig majd minden piacon árulják. Nem mindegy, hogy mennyi van belőle és hogy mennyiért kapják az asszonyok. A gödi Egyesült Duna- menti Termelőszövetkezet zöldségkertészetének alapító tagjai — kevesen dolgoznak már közülük —, másfél évtizede még csak a kapát és az ültetőfát tartották szerszámnak. Mindent a két kezükkel végeztek a palántázástól a szedésig. Hordták a ládákat, cipelték az öntözőcsöveket... Kevés volt akkor még a gép, a férfikéz is máshová kellett. A nehéz munka akkor is, azóta is sokakat elriasztott. Rományi Béláné, a Dobó Katalin szocialista brigád tagja, kiváló termelőszövetkezeti dolgozó, a szövetkezet vezetőségi tagja, azt mondja, megérti őket. A kertészetben „égig ér a tető”, a szabad ég alatt dolgoznak kora tavasztól késő őszig. Ma már ugyan sokkal könnyebb, mint azelőtt, de ma is fizikai munkát végeznek, és „hajtós” a társaság. Csak az ragadt meg itt, aki megszerette ezt a munkát és a jókedvű, őszinte, dolgos társakat. A kertészetben most különösen magasra csapott a jókedv, amikor megtudták, hogy az MSZMP, Központi Bizottsága kongresszusi oklevéllel jutalmazta munkájukat. Nagyon örülnek a kollektív kitüntetésnek és a jutalomnak. A kezük azonban most se áll. Barek Péter, a kertészeti brigád fiatal vezetője a munka eredményeit számokban is jegyzi. Tavaly 2 millió 626 ezer forint értékű zöldséget termeltek, csaknem 30 százalékkal teljesítették túl a tervet. Az eredmény sok mindennel magyarázható, de mindenekelőtt az 52 tagú kollektíva becsületes munkáját dicséri. Elsősorban persze az alapítótagokat, többek között Juhász Józsefnét, Fűzi Istvánt, Pintácsi Menyhértnét, Ungor Im- rénét, akik fiatalos lelkesedésükkel ma is magukkal ragadják a többieket. Nemcsak a munkában. A kertészeti brigád tagjainak többsége — köztük nem egy idős fejjel — szakmunkásképző tanfolyamra jár, többször voltak közösen kirándulni, vagy színházlátogatást szerveztek. A telkemre kötik: nehogy azt higgyem, hogy csak azért, merj jól mutat a naplóban a beírás. Arról van szó, hogy szeretnek együtt lenni. Kilenc évvel ezelőtt költözött a kertészet a jelenlegi helyére: a Göd és Dunakeszi közötti Duna- partra a „Fészek” mellé. Akkor alakították a brigádot, s azóta nyolcszor nyerték el a szocialista címet. Közben — mesélik — sokminden megváltozott a kertészetben. Könnyebb lett a munka, segít a ke- mizálás és a modern agrotechnika. Egy régi épület tetejére emeletet húzott a szövetkezet. Persze, a kertészetiek is sokat dolgoztak rajta. Öltöző, fürdő, és ebédlő van benne, akár egy gyárban. Itt tartják a szakmai előadásokat, is. Az igazság mégis az, hogy továbbra is sok a fizikai munka. Miért szeretik mégis a kertészetet? Visszakérdeznek: — Miért lista brigád tagjai — még ha a finom jó ízek és a nagyon figyelmes kiszolgálás fel is tűnt, akár a betévedt vendégnek is. — Pedig már régen, még a megnyitás évében tizenhat taggal, tehát csaknem az egész akkori személyzettel megalakult éttermünk Kiskun brigádja — mondja idősebb Doroszlay László brigádvezető, aki egyben kezdettől fogva üzletvezetője is az étteremnek, ami már önmagában is sokat mond. — Az alapító tagok közül 14 még ma is itt van a jelenleg csaknem összes dolgozóinkat egyesítő, 24 főt számláló brigádban. Csak az ilyen összeszokott és összehangolt kollektíva teljesítheti igazán a vállalásokat. Ez .a titka a mi eddigi eredményeinknek. — Amire egyébként nemcsak a Kiskun brigád, de a Kiskun étterem brigádon kívüli dolgozói is joggal hivatkozhatnak, az az, hogy sem az állami, sem a megyei kereskedelmi felügyelőség, de a KÖJÁL vagy más ellenőrző szerv az egész múlt esztendő folyamán nem tapasztalt éttermünkben szabálytalanságot. Pedig természetesen nemegyszer tartottak nálunk vizsgálatot. Azután tavaly a saját készítésű ételek forgalmát 15 százalékkal növeltük. Hogy az idén további ötszázalékos növekedést érjük el, ezt a célt tűztük magunk elé. Konyhafőnökünk, a feleségem, szintén brigádtag és nagy szakértő a gasztronómiában. Receptje szerint készül a babgulyás, amit Apajpusz-tán a lovasbemutatók külföldi vendégelnek is felszolgálunk. Eddig még mindenkinek nagyon ízlett __ — A z idén a felszabadulás jubileumi évében természetesen ismét tettünk, nagyjából a tavalyival azonos felajánlásokat. De nemrég, amikor immár harmadszor lettünk tavalyi eredményeinkért aranykoszorús szocialista brigád, elhatároztuk, hogy az ezért járó háromnapos különsza- badságot nem vesszük igénybe, és amit azalatt keresünk, azt felajánljuk az óvodafelszerelés kiegészítésére. És hogy mit csinálunk a mostani nagy kitüntetéssel járó 120 ezer forint jutalommal? Még hozzátesz a brigád 30 ezer forintot és szövetkezetünktől célrészjegyet vásárolunk rajta, hogy a Kis-Duna menti ÁFÉSZ megvehesse az ennyiért itt, a szomszédságunkban éppen eladó házat. Azt azután hozzácsatoljuk éttermünkhöz, ott végre lesz különtermünk is, amire nagy a szükség, hogy bankettet, lakodalmat, zártkörű más összejövetelt is rendezhessenek nálunk vendégeink. Az MSZMP Központi Bizottságának oklevelét és a jutalmat a brigád az április 4-e tiszteletére idén megnyílt községi ifjúsági klubban veszi át április 30-án. A klub létrehozásában nagyon tevékeny társadalmi munkával vette ki részét a Kiskun szocialista brigád. Ha egyhangú, csereberélik A Csepel Autógyár jár- műgyáregységáben Pálfi Kálmán, a vállalati szak- szervezeti bizottság köz- gazdasági felelőse kalauzol. A szerelde autóvillamossági műhelyébe igyekszünk, ahol a Kállai Éva szocialista brigád dolgozik. A tizenegy asszony a műszerfalaktól, a gépkocsik fűtőtestjéig számos különféle alkatrészt, illetve részegységet állít ösz- sze. Az asszonyok valamennyien minden munka- mozzanatot ismernek, tehát munkájuk egyhangúságát csökkenteni tudják, ugyanis a teendőket csereberélik egymásközt. — Tulajdonképpen az is változatossá teszi a munkánkat — mondja Hérics Györgyné, a brigád alapító tagja —, hogy egy- egy termékünkből több típust gyártunk. Előfordul például, hogy egyik nap kisebb méretű műanyag burkolatú műszerfalakat készítünk, a következő napon pedig már nagy méretű fémházast. Általában egy műszak alatt kilenc műszerfalat készít egy szerelőpáros. — Miközben beszél, villámgyors mozdulatokkal rögzíti a billenőkapcsolót és csavarozza a műszereket. Különös formájú eszközzel dolgozik. Kérdő tekintetemre már a brigádvezető, An- talicz Jánosné válaszol. — Ez a hajlított íves hatszög nyílású, úgynevezett csillagkulcs saját fejlesztésünk, s ugyancsak mi konstruáltuk a sieger- fogót. Ezekkel a szerszámokkal könyebben boldogulunk. A mutatós műszerfalak szerelőasztalától a vezetékelőkészítőhöz visz az utunk. Egy műanyag burokba több vezetékszálat is behúznak, ugyanis ezek a szálak viszik a jelzéseket a műszerfal gombjaitól a kocsi féklámpáihoz, villogóihoz és a pótkocsik lámpáihoz. Egy-egy jármű szereléséhez átlagosan 250 méternyi elektromos vezetéket használnak. Csak viccnek szántam, de meglepően komoly választ kaptam arra a kérdésemre, hogy ha már autógyárban dolgoznak, és valamennyien jól ismerik a műszerfalakat, tudnak-e vezetni? — Csaknem valameny- nyien — mondja Antalicz Jánosné —, majd hozzáfűzi — de nincs mindenkinek jogosítványa. Míg a Kállai Éva szocialista brigád ielerüevő tagjaival beszélgetünk, a műhely másik szocialista brigádja folytatja a munkát — Ök most helyettünk is dolgoznak — mondja a brigádvezető — ugyanis nagyon jó kollégiális kapAhol „égig ér a tető" ja, hogy 1969-ben a legjobb minőségű csövek az összes termék' 50 százalékát A brigád eredményeihez az is hozzájárul, hogy nagyon jó a kapcsolatuk az üzem többi brigádjával és a művezetővel. Legutóbb például, amikor Egerbe indultak kirándulni, mindj ált az út elején elromlott az autóbusz — s a társaság a művezető lakásán kötött ki. A balesetveszély miatt aagy figyelmet s egyébként is nagy erőfeszítést kívánó munka után néha fehérasztal mellett is összejönnek. Legutóbb a Gyuláidat ünnepelték. 1963-ban nyílt meg a Kis-Duna menti ÁFÉSZ Kiskun étterme Kiskunlac- házán és hamarosan híres lett a főztjéről, főleg a birkapörköltjéről. Azt viszont talán a törzsvendégek sem mindnyájan tudták, hogy a szakács, a kézilányok, a felszolgálók, a bisztró pultoskisasszonya, de még az üzletvezető is koszorúval sokszorosan kitüntetett szociaMegtakarítás: sörből es betonból
