Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-27 / 98. szám

1975. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP %Múm> 5 kkiintetett Pest megyei szocialista brigádok Százegyből negyvenegyen Virág és időszámláló Szokatlan munka folyik a Dunai Kőolajipari Válla­lat egyes számú atmoszfe­rikus és vákuumdesztillá­ciós üzemében. A zöld vé­dőruházatú dolgozók egyike a létra legfelső fokán ágas­kodik, hogy elérje az üveg­fal tetejét, ketten az alsó részen tisztítják az üveget, a többiek mosószertől hab­zó ruhával törlik az aszta­lokat, székeket. — Otthon is meg lehet­nek magukkal elégedve... — ... igen, bár még nem vagyunk valamennyien nő­sek, csak minden harma­dik kolléga házas — mond­ja nevetve Kántor László üzemvezető, s magyarázatul hozzáfűzi —, a napokban fejeződött be az évenként szokásos háromhetes nagy­javítás, és most kicsit rendbehozzuk az ütemet. — Azt hiszem, nincse­nek itt mindnyájan, hiszen 21 tagú a Magyar—szovjet barátság ifjúsági szocialis­ta brigád. — Illetve az idén felvet­tekkel együtt huszonné­gyen vagyunk — kapcso­lódik a beszélgetésbe Nagy László, a brigád jelenlegi vezetője —, de a csoport egy része délutáni műszak­ban vagy éjjel dolgozik. A délutánosak közül öten sürögnek a takarító­szerszámokkal. A brigádve­zetőn kívül Pintér László, Percsy Antal, Tarczi Mi­hály és Orosz Gábor reggel hat óra óta „csinálják a rendet”, s délután kettőkor állnak munkába a műszer­teremben és a desztillációs toronynál. Tehát most is társadalmi munkát végez­nek (a kongresszusi mun­kaverseny keretében ta­valy háromezer órát telje­sítettek). A „srácok”, mert egy kivételével valameny- nyien 25—26 évesek, szí­vesen vállalják a társadal­mi munkát, különösen ha maguknak dolgoznak. A brigádtagok elmesélték, hogy tavaly az egész,bri­gád közreműködött a vál­lalat balatonakarattyai üdülőjének. tatarozásában. S ugyancsak mindannyian ott voltak a dunaföldvári csónakház építésénél. Mind­ezt a műszerteremben me­sélik, mert odakint a sza­badban elnyomja a hangot a csőkemencébe zúduló le­vegő süvítése, s a tűz ro­baja. A műszakvezető és a táblakezelő nem kapcso­lódik a beszélgetésbe. Ok továbbra is figyelik a fel­villanó lámpákat, a tor­nyokban lejátszódó techno­lógiai folyamatot. Munká­jukról mégis sikerül meg­tudni egyet s mást, ugyan­is a brigád vezetője ugyan­csak műszakvezető, de csak délután lát munkához. El­mondta, hogy óránként vé­gigjárják az üzemet és el­lenőrzik a berendezéseket. Ha valahol hibára buk­csolat alakult ki a két bri­gád között. Gyakran me­gyünk együttes kirándu­lásra, közös tanfolyamok­ra. Osztoznak örömünk­ben, bánatunkban. Tavaly például, amikor brigádunk egyik tagját gyász érte, nemcsak mi próbáltuk le­kötni minden idejét és fi­gyelmét, hanem ők is meghívták, vegyen részt a rendezvényeiken, kirán­dulásaikon — ^inél keve­sebbet legyen egyedül. — Ügy tudom, a brieád- nak tiszteletbeli tagja is van. — Igen. Egy régi kollé­ganőnk immár hatodik éve nyugdíjas, ő a mai napig részt vesz a brigád üzemen kívüli életében. Színházba jár velünk, szí­vesen részt vesz a kirán­dulásainkon (tavaly Eger­ben, Mátraházán, Ga­lyatetőn voltunk). A kö­zelmúltban pedig otthoná­ban látogattuk meg. koztak. összességében mintegy két és fél millió forinttal teljesítették túl a tervet. Sok gondot fordítanak munkájuk színvonalának emelésére, s az ehhez szük­séges szakmai műveltség növelésére. A brigádtagok képzettsége az átlagosnál magasabb: a tizennégy fizi­kai és a nyolc műszaki dol­gozó közül közép- és fel­sőfokú végzettséggel tizen­négyen, szakmunkás-bizo­nyítvánnyal nyolcán ren­delkeznek. Többen járnak közülük mérnöktovábbkép­zőre, a brigádvezető a gé­pészmérnöki karra, s az egyetlen nő szakközépisko­lába, de sokan vesznek részt a pártoktatásban is. — A többiek munkásaka­démiai előadásokat hallgat­nak — mondja Guba Ist­ván. — A foglalkozásokat általában az Asztalos Já­nos társbrigáddal együtt tartjuk, sok tagunk előadó­ként szerepel itt. Többek között Jáky Kálmán, Papp György, Vas István, Szőke Károly és én is. Képzettségüket növelik a különböző tapasztalatcse­rék. Szakmai kiránduláson jártak a gyöngyösvisontai Gagarin Hőerőműben, s az egyik társgyárban szocialis­ta brigád látta őket vendé­gül. A Kandó Kálmán brigád a hármas jelszó jegyében tevékenykedik. Jelentős társadalmi munkát végez­nek. A kommunista szom­batokon általában teljes létszámmal megjelennek. Dolgoztak a vietnami mű­szakban, társadalmi mun­kájuk ellenértékével segí­tették a város óvodáit, is­koláit. Minden évben fel­újítják a gyári óvoda fel­szerelését; takarítottak, vi­rágot, füvet ültettek a gyár területén. És amit különö­sen hangsúlyozott a brigád­vezető, minden évben szo­cialista szerződést kötnek a Kobzi János járási-városi munkásőregységgel. Az utóbbi időben több mint 500 órában felújították hír­közlő berendezéseit, eze­ket rendszeresen karban­tartják. A Kandó Kálmán komp­lex szocialista brigád 1974- ben a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadításá­nak harmincadik évfor­dulója tiszteletére meghir­detett szocialista munka­versenyben kiemelkedő eredményei elismeréseként elnyerte a szakma kiváló brigádja címet is — magas kitüntetése: a kongresszusi oklevél mellé. Összeállításunk szerzői: Czibor Valéria, Csulák András, Fehér Béla, Örszi- gethy Erzsébet, Szokoly Endre. Fotók: Koppány György, Nagy Iván, Tóbiás Irén és Wink­ler Csaba. — Kezdetben úgy volt, hogy pajszerrel álltunk ne­ki a szerszám szétszedésé­nek, s ez a művelet fizikai teljesítményként sem alá­becsülendő — magyarázza az ikladi Ipari Műszergyár Magyar—szovjet barátság szerszámkészítő szocialista brigádjának egyik tagja a gyáregység épülete előtt. — Sok bajunk volt így, végül konstruáltunk egy saját tervezésű, magunk készítette kis műhelydarut, amely nagyszerűen bevált, már a szerszámjavítók is használják. Az okos kis gépet a kí­vülálló persze csak úgy tudná igazán értékelni, ha megpillantaná a brigádta- gokat, amint éppen egy hu­szonöt mázsás darabbal birkóznak. Többen is bi­zonygatják eme kitűnő — kollektív — újítás hasznát, végül belelendülnek, s mondják a többit is lelke­sen, míg a kíváncsi ide­gen azt nem gondolja, hogy a tizenhat brigádtag mind újító, s talán maga a tár­saság inkább beillene újító brigádnak. Tizenöt éve, 1960-ban alakultak. Vezetőjük, Bá­rány Lajos veszi át a szót. — Egyik újításunk a te- kercslenyomóval kapcso'a- tos, amelyet korábban kéz­zel készítettünk, előállítá­sáig tucatnyi munkafolya­matra volt szükség. Most — ugyancsak közös — újí­tásunk folytán a tekercs­lenyomó precíziós öntéssel készül, s a végtermékig mindössze két munkafolya­matra van szükség. Közben nevetnek...' — Amióta ez az újítás bevált, már nem mi csinál­juk ezt a szerszámot! Akadt olyan „találmá­nyuk” is, amely szoros kapcsolatban áll a takaré­kossággal. Szerszámaiknál — ahol a technológia meg­engedi — csökkentik a fal- vastagságot. Sok mindenre büszke ez a brigád ... Arra például, hogy tavaly anyagmegtaka- rílássál 90 ezer forinttal javították a gyár eredmé­nyeit, s minőségjavítással 500 ezer forinttal járultak hozzá a nyereséghez. Két­szer nyerték el a vállalat kiváló brigádja címet, ez pedig egyedülálló — egye­lőre legalább is — az Ipari Műszergyárban. Munkahe­lyi életük mérföldkövei ezek. Sok időt töltenek együtt a gyárkapun kívül is, s noha összesítő adatot ezzel kapcsolatban monda­ni nem tudnak, minden bi­zonnyal élen járnak a tár­sadalmi munkában. — Udvari játékokat ké­szítettünk az aszódi lakóte­lepi óvodának, ehhez fe­jenként 18—20 órányi tár­sadalmi munkára volt szükség. A játékokat ma­gunk is) állítottuk fel. Dol­goztunk a gyári futballpá- lyánál, mindnyájan ott vol­tunk kivétel nélkül. Itt a szerszámgyáregységben megcsináltuk a síkköszörű- és a helyzetfúró alapozását, ami igazán nem volt kis munka, hiszen másfél mé­ter mélyen kell lebetonoz­ni. Száz személy részére szerszámtároló szekrénye­ket készítettünk, ebben a munkában különösen élen járt Lajtos Károly és Dar- nyik Ferenc ... A példák, az együttes akarat, a közös munka szép eredményei még to­vább is sorakozhatná­nak ... Kezük nyomát őr­zik az ügyes kis háztartá­si gépek, amelyek immár hozzátartoznak mindennapi életünkhöz. Legközelebbi közös programjuk május 1- én lesz, amikor az ünnep­lés után újra csak ünnep­lésbe kezdenek — ez azon­ban már kicsit szomorúbb lesz. Elbúcsúztatják a 15 éves brigád tizenhárom alapító tagja közül az egyiket, a legidősebbet, a legtöbbet tapasztaltat, a 62 éves Péter Jánost. „Többet ésszel, mint erővel” kannak, kiadják a felada­tot a brigád többi tagjá­nak. Az MSZMP KB kong­resszusi oklevelével kitün­tetett brigád vezetője ta­valy Hegedűs János volt. Azért mondott le tisztségé­ről, mert rövidesen új üzembe kerül, s előtte sze­retett volna segíteni Nagy Lászlónak, az új brigádve­zetőnek. Együtt készítették el a brigád tavalyi mun­kájának értékelését is. Valamennyien képzik, továbbképzik magukat, s talán ez a titka, hogy so­kan kerülnek közülük ma­gasabb beosztásba. A tíz éve alakult brigádnak fennállása óta 101 tagja volt, s azóta nagyvenegyen kerültek vezetői posztra, közülük ketten a vállalat felettes szerveihez. — Mi volt a legutóbbi közös megmozdulásuk? — Április 7-én kirándul­ni voltunk Dobogókőn, Visegrádon és Esztergom­ban. A vállalati busszal mentünk, s a szűkebb bri­gádon kívül több családta­got is magunkkal vittünk — mondta Hegedűs János. Termékeny munkaközös­ség a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérő Gyárá­nak Kandó Kálmán komp­lex műszaki-fejlesztési szo­cialista brigádja, tizenkét­szeresen kitüntetett és a vállalat háromszorosan ki­váló kollektívája. A brigád 13 éve alakult; azóta számos feladatot megoldott, de kiemelkedőek a brigád élet más területén is. Huszonketten vannak, a gyártmányfejlesztés és a kísérleti műhely dolgozói. — Tulajdonképpen min­den új gyártmány innál in­dul el, sok függ az itt el­készített nullszéria darab­jaitól — mondta Guba Ist­ván brigádvezető. Nehéz lenne a tervbe vett feladatok mindegyikét felsorolni, így itt csak a vállalásaikból és a terven felül elvégzettek közül em­lítünk meg néhányat. Ami­kor a gyár szeptemberben kapacitáshiánnyal küzdött, ötszáz darab időszámláló szerelését vállalták el: ez háromszázezer forint ter­melési értéket eredménye­zett. Erre a munkára kom­munista szombaton valid!-

Next

/
Oldalképek
Tartalom