Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-27 / 98. szám

1975. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP

%Múm>

5

kkiintetett Pest megyei szocialista brigádok

Százegyből negyvenegyen

Virág és időszámláló

Szokatlan munka folyik a Dunai Kőolajipari Vállalat egyes számú atmoszferikus és vákuumdesztillációs üzemében. A zöld védőruházatú dolgozók egyike a létra legfelső fokán ágaskodik, hogy elérje az üvegfal tetejét, ketten az alsó részen tisztítják az üveget, a többiek mosószertől habzó ruhával törlik az asztalokat, székeket.

— Otthon is meg lehetnek magukkal elégedve...

— ... igen, bár még nem vagyunk valamennyien nősek, csak minden harmadik kolléga házas — mondja nevetve Kántor László üzemvezető, s magyarázatul hozzáfűzi —, a napokban fejeződött be az évenként szokásos háromhetes nagyjavítás, és most kicsit rendbehozzuk az ütemet.

— Azt hiszem, nincsenek itt mindnyájan, hiszen 21 tagú a Magyar—szovjet barátság ifjúsági szocialista brigád.

— Illetve az idén felvettekkel együtt huszonnégyen vagyunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy László, a brigád jelenlegi vezetője —, de a csoport egy része délutáni műszakban vagy éjjel dolgozik.

A délutánosak közül öten sürögnek a takarítószerszámokkal. A brigádvezetőn kívül Pintér László, Percsy Antal, Tarczi Mihály és Orosz Gábor reggel hat óra óta „csinálják a rendet”, s délután kettőkor állnak munkába a műszerteremben és a desztillációs toronynál. Tehát most is társadalmi munkát végeznek (a kongresszusi munkaverseny keretében tavaly háromezer órát teljesítettek). A „srácok”, mert egy kivételével valameny- nyien 25—26 évesek, szívesen vállalják a társadalmi munkát, különösen ha maguknak dolgoznak. A brigádtagok elmesélték, hogy tavaly az egész,brigád közreműködött a vállalat balatonakarattyai üdülőjének. tatarozásában. S ugyancsak mindannyian ott voltak a dunaföldvári csónakház építésénél. Mindezt a műszerteremben mesélik, mert odakint a szabadban elnyomja a hangot a csőkemencébe zúduló levegő süvítése, s a tűz robaja. A műszakvezető és a táblakezelő nem kapcsolódik a beszélgetésbe. Ok továbbra is figyelik a felvillanó lámpákat, a tornyokban lejátszódó technológiai folyamatot. Munkájukról mégis sikerül megtudni egyet s mást, ugyanis a brigád vezetője ugyancsak műszakvezető, de csak délután lát munkához. Elmondta, hogy óránként végigjárják az üzemet és ellenőrzik a berendezéseket. Ha valahol hibára bukcsolat alakult ki a két brigád között. Gyakran megyünk együttes kirándulásra, közös tanfolyamokra. Osztoznak örömünkben, bánatunkban. Tavaly például, amikor brigádunk egyik tagját gyász érte, nemcsak mi próbáltuk lekötni minden idejét és figyelmét, hanem ők is meghívták, vegyen részt a rendezvényeiken, kirándulásaikon — ^inél kevesebbet legyen egyedül.

— Ügy tudom, a brieád- nak tiszteletbeli tagja is van.

— Igen. Egy régi kolléganőnk immár hatodik éve nyugdíjas, ő a mai napig részt vesz a brigád üzemen kívüli életében. Színházba jár velünk, szívesen részt vesz a kirándulásainkon (tavaly Egerben, Mátraházán, Galyatetőn voltunk). A közelmúltban pedig otthonában látogattuk meg.

koztak. összességében

mintegy két és fél millió forinttal teljesítették túl a tervet.

Sok gondot fordítanak munkájuk színvonalának emelésére, s az ehhez szükséges szakmai műveltség növelésére. A brigádtagok képzettsége az átlagosnál magasabb: a tizennégy fizikai és a nyolc műszaki dolgozó közül közép- és felsőfokú végzettséggel tizennégyen, szakmunkás-bizonyítvánnyal nyolcán rendelkeznek. Többen járnak közülük mérnöktovábbképzőre, a brigádvezető a gépészmérnöki karra, s az egyetlen nő szakközépiskolába, de sokan vesznek részt a pártoktatásban is.

— A többiek munkásakadémiai előadásokat hallgatnak — mondja Guba István. — A foglalkozásokat általában az Asztalos János társbrigáddal együtt tartjuk, sok tagunk előadóként szerepel itt. Többek között Jáky Kálmán, Papp György, Vas István, Szőke Károly és én is.

Képzettségüket növelik a különböző tapasztalatcserék. Szakmai kiránduláson jártak a gyöngyösvisontai Gagarin Hőerőműben, s az egyik társgyárban szocialista brigád látta őket vendégül.

A Kandó Kálmán brigád a hármas jelszó jegyében tevékenykedik. Jelentős társadalmi munkát végeznek. A kommunista szombatokon általában teljes létszámmal megjelennek. Dolgoztak a vietnami műszakban, társadalmi munkájuk ellenértékével segítették a város óvodáit, iskoláit. Minden évben felújítják a gyári óvoda felszerelését; takarítottak, virágot, füvet ültettek a gyár területén. És amit különösen hangsúlyozott a brigádvezető, minden évben szocialista szerződést kötnek a Kobzi János járási-városi munkásőregységgel. Az utóbbi időben több mint 500 órában felújították hírközlő berendezéseit, ezeket rendszeresen karbantartják.

A Kandó Kálmán komplex szocialista brigád 1974- ben a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadításának harmincadik évfordulója tiszteletére meghirdetett szocialista munkaversenyben kiemelkedő eredményei elismeréseként elnyerte a szakma kiváló brigádja címet is — magas kitüntetése: a kongresszusi oklevél mellé.

Összeállításunk szerzői:

Czibor Valéria, Csulák András, Fehér Béla, Örszi- gethy Erzsébet, Szokoly Endre.

Fotók:

Koppány György, Nagy Iván, Tóbiás Irén és Winkler Csaba.

— Kezdetben úgy volt, hogy pajszerrel álltunk neki a szerszám szétszedésének, s ez a művelet fizikai teljesítményként sem alábecsülendő — magyarázza az ikladi Ipari Műszergyár Magyar—szovjet barátság szerszámkészítő szocialista brigádjának egyik tagja a gyáregység épülete előtt.

— Sok bajunk volt így, végül konstruáltunk egy saját tervezésű, magunk készítette kis műhelydarut, amely nagyszerűen bevált, már a szerszámjavítók is használják.

Az okos kis gépet a kívülálló persze csak úgy tudná igazán értékelni, ha megpillantaná a brigádta- gokat, amint éppen egy huszonöt mázsás darabbal birkóznak. Többen is bizonygatják eme kitűnő — kollektív — újítás hasznát, végül belelendülnek, s mondják a többit is lelkesen, míg a kíváncsi idegen azt nem gondolja, hogy a tizenhat brigádtag mind újító, s talán maga a társaság inkább beillene újító brigádnak.

Tizenöt éve, 1960-ban alakultak. Vezetőjük, Bárány Lajos veszi át a szót.

— Egyik újításunk a te- kercslenyomóval kapcso'a- tos, amelyet korábban kézzel készítettünk, előállításáig tucatnyi munkafolyamatra volt szükség. Most

— ugyancsak közös — újításunk folytán a tekercslenyomó precíziós öntéssel készül, s a végtermékig mindössze két munkafolyamatra van szükség.

Közben nevetnek...'

— Amióta ez az újítás bevált, már nem mi csináljuk ezt a szerszámot!

Akadt olyan „találmányuk” is, amely szoros kapcsolatban áll a takarékossággal. Szerszámaiknál

— ahol a technológia megengedi — csökkentik a fal- vastagságot.

Sok mindenre büszke ez a brigád ... Arra például, hogy tavaly anyagmegtaka- rílássál 90 ezer forinttal javították a gyár eredményeit, s minőségjavítással 500 ezer forinttal járultak hozzá a nyereséghez. Kétszer nyerték el a vállalat kiváló brigádja címet, ez pedig egyedülálló — egyelőre legalább is — az Ipari Műszergyárban. Munkahelyi életük mérföldkövei ezek. Sok időt töltenek együtt a gyárkapun kívül is, s noha összesítő adatot ezzel kapcsolatban mondani nem tudnak, minden bizonnyal élen járnak a társadalmi munkában.

— Udvari játékokat készítettünk az aszódi lakótelepi óvodának, ehhez fejenként 18—20 órányi társadalmi munkára volt szükség. A játékokat magunk is) állítottuk fel. Dolgoztunk a gyári futballpá- lyánál, mindnyájan ott voltunk kivétel nélkül. Itt a szerszámgyáregységben megcsináltuk a síkköszörű- és a helyzetfúró alapozását, ami igazán nem volt kis munka, hiszen másfél méter mélyen kell lebetonozni. Száz személy részére szerszámtároló szekrényeket készítettünk, ebben a munkában különösen élen járt Lajtos Károly és Dar- nyik Ferenc ...

A példák, az együttes akarat, a közös munka szép eredményei még tovább is sorakozhatnának ... Kezük nyomát őrzik az ügyes kis háztartási gépek, amelyek immár hozzátartoznak mindennapi életünkhöz. Legközelebbi közös programjuk május 1- én lesz, amikor az ünneplés után újra csak ünneplésbe kezdenek — ez azonban már kicsit szomorúbb lesz. Elbúcsúztatják a 15 éves brigád tizenhárom alapító tagja közül az egyiket, a legidősebbet, a legtöbbet tapasztaltat, a 62 éves Péter Jánost.

„Többet ésszel, mint erővel”

kannak, kiadják a feladatot a brigád többi tagjának.

Az MSZMP KB kongresszusi oklevelével kitüntetett brigád vezetője tavaly Hegedűs János volt. Azért mondott le tisztségéről, mert rövidesen új üzembe kerül, s előtte szeretett volna segíteni Nagy Lászlónak, az új brigádvezetőnek. Együtt készítették el a brigád tavalyi munkájának értékelését is.

Valamennyien képzik, továbbképzik magukat, s talán ez a titka, hogy sokan kerülnek közülük magasabb beosztásba. A tíz éve alakult brigádnak fennállása óta 101 tagja volt, s azóta nagyvenegyen kerültek vezetői posztra, közülük ketten a vállalat felettes szerveihez.

— Mi volt a legutóbbi közös megmozdulásuk?

— Április 7-én kirándulni voltunk Dobogókőn, Visegrádon és Esztergomban. A vállalati busszal mentünk, s a szűkebb brigádon kívül több családtagot is magunkkal vittünk — mondta Hegedűs János.

Termékeny munkaközösség a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérő Gyárának Kandó Kálmán komplex műszaki-fejlesztési szocialista brigádja, tizenkétszeresen kitüntetett és a vállalat háromszorosan kiváló kollektívája.

A brigád 13 éve alakult; azóta számos feladatot megoldott, de kiemelkedőek a brigád élet más területén is. Huszonketten vannak, a gyártmányfejlesztés és a kísérleti műhely dolgozói.

— Tulajdonképpen minden új gyártmány innál indul el, sok függ az itt elkészített nullszéria darabjaitól — mondta Guba István brigádvezető.

Nehéz lenne a tervbe vett feladatok mindegyikét felsorolni, így itt csak a vállalásaikból és a terven felül elvégzettek közül említünk meg néhányat. Amikor a gyár szeptemberben kapacitáshiánnyal küzdött, ötszáz darab időszámláló szerelését vállalták el: ez háromszázezer forint termelési értéket eredményezett. Erre a munkára kommunista szombaton valid!-