Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

1975. Április 20., vasárnap Új emberi értékek ötvöződnek A szocialista brigádok mindennapjai a dabasi járásban Miféle vonzerő fogja egybe a Szocialista brigádokban a kü­lönböző életkorú, szemléletű, észjárású, természetű embere­ket. Honnan a közös szándék, ami egybeötvözi az akaratot, a közös becsvágy, ami példaké­pül az élvonalba állít egy-egy maroknyi munkahelyi csopor­tot? Emberség, önérzet, vir­tus ... — mind-mind egyéni indítékok. Mint válik ebből csapatszellem? Értesítés jött a minap Pest megye nagy mezőgazdasági já­rásából, a dabasiból, hogy a pártbizottság végrehajtó bizott­sága napirendjére tűzte a szo­cialista brigádmózgalom hely­zetét, fejlődését. Érdekes téma. Annál is inkább, hiszen épp’ ebben a járásban lassan ha­gyománnyá válik, hogy az ipar­ban, mezőgazdaságban dolgozó brigádok vezetői időről időre találkoznak, számot adnak egy­másnak munkájukról, kicseré­lik tapasztalataikat. i (Néhány adat az említett vb- ulés írásos előterjesztéséből: A járás mezőgazdasági, ipari, fo­gyasztási szövetkezeteiben, vál­lalatainál jclienleg 249 szocia­lista, illetve e címért küzdő brigád tevékenykedik, 38 szá­zalékkal több, mint 1972-ben. A brigádtagok száma 44 százalé­kos növekedést mutat. Üze­meink dolgozóinak egynegyede szocialista brigádtag.) Ritka kivétellel valamennyi­en a munkánkból élünk ebben az országban. Ki-ki a társada-. lom asztalára teszi, amennyi tőle telik, hogy elvehesse, ami megilleti. S akadnak sokan, akik többet tesznek le, mint amennyit elvárhatnánk tőlük. Akadnak sokan, akik az éle­tük egy harmadát — ha napja­ink passzív szakaszát, az al­vásidőt leszámítjuk, felét — nem csupán önnön boldogulá­sukhoz, családjuk eltartásához szükséges kényszerű munka­időnek tekintik, munkatársai­kat nem csupán a véletlen összehozta-sodorta, s velük kö­zös sorsot hordozó lényeknek. Számukra a nyolc óra napon­ta: lehetőség a fantázia, a tett- rekészség, a tenni tudás bizo­nyítására. j (Ihászi Jó'/M'fnelc, az MSZMP ^ Babas« Járási Bizottsága első ^ titkárának hozzászólásából: ^ Fejlődött a brigádmozgalom. Valamennyien emlékszünk ar­ra, hogy néhány éve, biztatá­sul, s mert így akartunk ked­vet csinálni a dologhoz, nagy­vonalúbban ítéltük oda a szo­cialista címet, elnézőbbek vol­tunk kisebb fegyelmi vétséget £ tapasztalván, ha a közösség ^ munkájára egyébként az igye- j kezet volt a jellemző.) A jelmondat ez: Szocialista módon élni, dolgozni, tanulni! A kezdet? Emlékszem magam is efféle naplóbejegyzésekre: teljesítjük a tervünket, vállal­juk, hogy kidolgozzuk a mun­kaidőt, leszorítjuk a selejtszá­zalékot és így tovább. Ez per­sze valami! Ám egy olyan bri­gád esetében, amely a szocia­lista cím kiérdémlését tűzte cé­lul, igencsak természetes. Per­sze, még mindig jobb a köte­lességeket írásban összegezni, mint efféle hiábavalóságot pa­pírra vetni: vállaljuk, hogy havonta egyszer közösen me­gyünk moziba. Mert ehhez ha­sonló bejegyzésekkel is lehet találkozni egyik-másik régi (?) brigádnaplót böngészve. Vilá­gos, hogy olyan felajánlásokat kell tenni, amiből kitűnik, mi­képpen akarnak eredménye­sebben dolgozni, mit tesznek mondjuk az anyag- vagy ener­giatakarékosságért. Többnyire ilyen kézzelfogható terveket készítenek a brigádok, s jórészt ennek köszönhető, hogy szinte valamennyi vállalat, gazdaság mérlegértékelésében szerepel a következő kitétel: tervünk teljesítésében — túlteljesítésé­ben — számottevő szerepe volt szocialista brigádjainknak. Más kérdés, hogy a közös szín­ház- és mozilátogatások, or­szágjáró kirándulások nem­csak „divatos” programok, ha­nem a közösség igényelte idő­töltés, amit aligha szükséges felajánlani. ^ (A dabasi járás szocialista j brigád vezetőinek legutóbbi ta- ^ nácskozás&n mondta Bucsics ^ Jánosaié, iinárcsi tsz-íag: Hol a ^ szőlőben dolgozunk, hol a ker­tészetben, liol az erdőn, min­dig, ahol szükség van ránk. Erősen hajtjuk magunkat, kell is, nem csoda, hogy fiatal alig vállalkozik erre. inkább negy­ven-hatvan év közötti asszo­nyokból áll a brigád. Amiben régebben nem volt részünk: a kemény munka után egy kis kedvet ad a színház, a kirán- 5 dulás.) Szocialista módon élni... Változik a világ, az emberek életmódja, igényei. Nem azért olvasnak újságot a munkás-, parasztemberek, mert azt va­lamiféle központi javaslat tar­talmazza, hanem, mert érdekli őket, mi történik köröttük, mi a nagyvilágban. Nem azért mennek moziba — közösen, egyénileg, mindegy —, mert... Fölösleges is tovább sorolni, in­dokolni, közismert dolgok ezek. Igényesség! Melynek édes testvére az önérzet. S ide tár­sul még a felelősségvállalás. Szocialista módon tanulni, ez is szerepel a brigádmozgalom jelszavában, s minden munka- verseny-értékelésben külön fe­jezetet szentelnek a művelő­désnek, szakmai, politikai kép­zésnek. A művelt ipari, mező- gazdasági munkás láthat csak túl a saját feladatkörén, ismer­heti egész üzemének, gazdasá­gi egységének tevékenységét. S csak így vizsgálhatja kritikus szemmel, így tehet legjobb tu­dása szerint, így élhpt igazán az üzemi demokrácia nyújtot­ta lehetőséggel. (Ihász! József: Gondolkod­nunk kell azon, ho-gy szocia- lista brigádveaetóiii'k immár rendszeres tanácskozásait mint tehetnénk hatékonyabbá. Talán szakmai ágazatok szerint le­hetne, legalábbis esetenként, tanácsba hívni a brigádvezető­ket, hogy miinél többen szóhoz Jussanak, s mind több hasznos mondanivalójuk legyen egymás számára.) Vannak természetesen álta­lános, mindenki érdeklődésére bízvást számot tartható témák. Ilyen a már említett csapat­szellem kérdése, ama közössé­get kovácsoló erő, amit talán valamely ösztönösség, a társak keresése táplál. S a többre vá­gyás, jobbat akarás, ami szinte nélkülözhetetlen az önbecsü­léshez. Sietve megjegyzem: ne­hogy egy idealizált, sosemvolt állapot téveszméjébe ringassuk magunkat, mert végül is egyi­künk sem tökéletes, néha ki­csinyesek, ingerlékenyek, ese­tenként fáradtak, és ezért tü­relmetlenek vagyunk, néha még igazságtalanok is egymás­hoz. De mégis ... (Az országos hírű hernádi közös gazdaság, a Március 15. Tsz elnöke, Cserháti Pál emlí­tette a pártbiz olts ági tanács­kozáson: A baromfifeldolgozó üzemünk asszony brigádjának munkáját aligha kell dicsér­nem, elég, ha megemlítem, hogy egy esztendő alatt 6000 mázsával több húst küldtek a piacra. De félreértés ne/essék: a szocialista brigádmozgalom nem csupán a gazdálkodás ha­tékonyságát előmozdító ténye­ző, s az ösztönzése sem lehet amolyan hatósági feladat. E mozgalom lényegesen több en­nél. Mondok egy példát! Idő­sebb szakmunkásaink fölaján­lották, hogy pártolják fiata­labb munkatá fsaikat, embert faragnak belőlük. Becsületbeli ügy volt a vállalás sikere. És, bár nem egy nehéz fiú eseté­ben többen is ' kételkedtek a vállalkozás eredményében, a vége az lett, hogy a fiatalok, jó szándékot, egyenességet ta­pasztalva, szívesen hagyták, * hogy neveljék őket.) Egy példa. Különösebb ke­resgélés nélkül találhatnánk még néhány tucattal. A szocia­lista brigád segíti a nyugdíja­sokat, vasárnap óvodát épít, or­vosi rendelőt, parkot, vért ad, háború gyötörte messzi ország testvéri népét támogatja föl­ajánlott keresményével. A szo­cialista brigádok igyekezete hí­ján szegényebb lenne a népgaz­daság. színtelenebb társadalmi életünk, ridegebb lenne a mun­ka. az alkotás műhelyeinek légköre. Szocialista embertípus. Ke­vés ismerősünket sorolhatjuk még e kategóriába. A szocialis­ta brigádok tagjai egy lépéssel már e felé közelítettek. Kijár nekik az elismerés, s talán a követésre ösztökélő irigység is. Apor Zoltán Tovább tart a munkaverseny! A KONGRESSZUSI és felszabadulási mun­kaverseny első szakasza 1974 végével lezá­rult. Az elért eredményeket már értékelik és a legjobb kollektívák: vállalatok, szövetkeze­tek és brigádok részére a május elsejével kapcsolatos ünnepségek keretében adják át a Központi Bizottság és a megyei pártbizott­ságok kitüntetéseit, a kongresszusi zászlókat és okleveleket. A munkaverseny-mozgalom méreteit és lendületét jellemzi, hogy abban a vállalatok, a szövetkezetek kollektíváinak döntő több­sége, a dolgozók mintegy 70 százaléka részt vett és eredményesen teljesítette, sok eset­ben túlteljesítette felajánlásait. A kongresz- szusi és felszabadulási munkaverseny hozzá­járult az 1974. évi népgazdasági terv sike­res teljesítéséhez, a termelékenység emelke­déséhez, a kedvezőtlen külső gazdálkodási feltételek hatásának mérsékléséhez, a takaré­kos költséggázdálkodáshoz. A munkaverseny eredményeként számos szociális és kulturális létesítmény készült el. Nagy jelentőségűek voltak a kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt mezőgazdasági mun­kák pótlására a munkásság által kezdemé­nyezett kommunista műszakok és munka­akciók. Az eredmények ezért a XI. kongresz- szuson is jelentőségükhöz méltó elismerésben részesültek. A VERSENYZÉST kezdeményező 19 ipari nagyvállalat és mezőgazdasági üzem szocia­lista brigádjainak '-versenyvállalásaiban, va­lamint a Szakszervezetek Országos Taná­csának, a Hazafias Népfrontnak és a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának közös versenyfelhívásá­ban nagy hangsúlyt kapott az az igény, hogy a munkaverseny lendülete a kongresszust és a felszabadulási jubileumot követően is foly­tatódjék, járuljon hozzá a IV. ötéves terv eredményes teljesítéséhez, az V. ötéves terv jó előkészítéséhez és megalapozásához. Ezek a törekvések az év első negyedévé­ben érvényre is, jutottak. A kongresszus idején és azt megelőzően újabb versenyfelajánlá­sok születtek. Mindezek azt igazolják, hogy adottak a folytatás politikai feltételei. A népgazdaság tervszerű fejlődése is igényli a dolgozók további kezdeményezéseit, ver­senyfelajánlásait. A tavalyi versenycélok megvalósítása., változatlanul a verseny közép­pontjában áll! Az idei népgazdasági terv teljesítése és az újabb ötéves terv eredményes megalapo­zása szempontjából elengedhetetlen a gaz­dálkodás intenzív jellegének további erősí- - tése. Kiegyensúlyozott gazdasági fejlődé­sünk, az életszínvonal növekedése egyre in­kább a munka termelékenységének, a ren­delkezésre álló erőforrások hatékony kihasz­nálásának, a munka szervezettségének a függvénye. Ez fokozott erőfeszítéseket kí­ván az irányítástól és a végrehajtástól egyaránt. A KÖVETELMÉNYEKNEK megfelelően kezdték meg az ágazati minisztériumok az éves terv végrehajtásának megszervezését, a vállalati tervek ellepőrzését. A vállala­tok számára előírták az 1975. évi tevékeny­ségüket megalapozó intézkedési tervek ké­szítését, amelyek értékelésében és végrehaj­tásának ellenőrzésében is fokozottan részt vesznek. A vállalati intézkedési tervek ered­ményes végrehajtását a vezetők elsősorban azáltal segíthetik elő, alapozhatják meg, ha a dolgozók kezdeményezéseit, verseny vállalá­sait az intézkedési tervekkel összehangol­ják. A dolgozók versenyvállalásait, kezdemé­nyezéseit a vállalatok legfontosabb gazda­sági feladatainak konkrét és egyértelmű kijelölésével, a feladatok munkahelyekre történő lebontásával lehet megalapozni és befolyásolni! A jubileumi munkaverseny fon­tos követelménye, hogy a vállalásokban, kez­deményezésekben kifejeződjék a termelési erőforrásokkal történő messzemenő takaré­kosság, a vállalatok közötti termelési és kereskedelmi kapcsolatok javítására irá­nyuló törekvés, a termékek nemzetközi ver­senyképességének fokozása. ENNEK ÉRDEKÉBEN az a feladat, hogy előtérbe kerüljön a kollektívák, a szocia­lista brigádok olyan újítási, ésszerűsítési te­vékenysége, amely anyagmegtakarítást, ener­giatakarékosságot eredményez, a tőkés im­portanyagok további helyettesítését teszi lehetővé. Célunk a nemzetközi piacokon is versenyképes, jó minőségű termékek előál­lításának növekedése. A termékforgalmazás új rendjében pedig biztosítani kell a zavar­talan anyag- és alkatrészellátást, a szállí­tási határidők pontos betartását, az esetleges ellátási zavarok hatásának ellensúlyozását, a vállalatok jó együttműködésének szocialista szerződésekkel való megalapozását. A jelen­tős közösségi célok megvalósítására ez év-' ben is támogatjuk a kommunista műszakok, a társadalmi munkaakciók szervezésére irá­nyuló kezdeményezéseket. Fontos azonban, hogy a dolgozók szabad idejének ilyen jel­legű igénybe vételére csak ritkábban és a szervezett munka feltételeinek biztosítása mellett kerüljön sor. Ha a kongresszusi és felszabadulási mun- kaveíseny lendülete az év végéig fennma­rad és ennek érdekében a vállalatok, szö­vetkezetek vezetői jól felhasználják a ren­delkezésükre álló ösztönzési lehetősége­ket, a munkaverseny eredményesen fog hoz­zájárulni a IV. ötéves tervidőszakra elő­irányzott gazdaságpolitikai céljaink sikeres megvalósításához. Ambrus András, az MSZMP KB munkatársa A kongresszusi műszak példájára Komplexbrigádba bányászok, vasutasok Annak idején beszámoltunk róla: a pilisvörösvári vasutasok és dolomitbányászok komplex szocialista brigádjai a kongresszusi hónapban, azaz február 17 és március 17 között a szokásos havi 30 ezer helyett 50 ezer tonna dolomitot .szállítanak el. A vállalásnak nemcsak eleget tettek, hanem túl is teljesítették azt — pontosan 20 ezer 025 tonnával. Csákányiól a markológépig Ez a szám magáért beszél — jegyzem meg. — Igenám, de emögött em­berek, gépek, tervek történe­tek vannak — mondja Mező Barna, az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Mű­veinek igazgatója, aki szabad­napját áldozta fel azért, hogy bemutassa a pilisvörösvári bá­nyát, a dolomittermelést. A fiatal igazgató gyakorlati ember, ezért mindjárt a bá­nyába invitál. Az Őrhegy, ahol a termelés folyik, fehér dolo­mitján még harsányabb szí­nűnek tűnnek a sárga munka­gépek, a fekete szállítószala­gok. Más szakmabelinek kis­sé szokatlannak tűnik az ott dolgozók köszönése: Jó sze­rencsét! A kívánság nem alaptalan. Nehéz és veszélyes munka a bányászat. A többszáz méter hosszú szállítószalagok útját figyel­jük, amelyek végül egy acél­toronyba hordják fel a fehér zúzalékot. — Egy ember irányítja az egészet — szólal meg az igaz­gató. — De úgy képzelje el, hogy még 18 évvel ezelőtt, amikor mérnökként idekerül­tem, kéziszerszámmal (ásóval, csákánnyal stíb.) fejtették a zúzalékot, és bő szoknyás asz- szonyok rostálták, ugyancsak kézi erővel. Ezek az angol gyártmányú homokrakodók viszont egyetlen markolással kettő-, kettő és fél tonna anya­got képesek felemelni, illetve a kívánt helyre rakni. Az egyik gép kezelője, Fa- nító János, nem éppen kis ter­metű ember, mégis eltörpül a vezetőfülkében. Mozdula­taira azonban jámboran enge­delmeskedik az óriás, darázs- derekú gép. A várakozó teher­autók platója fölé centiméter pontosan emeli fel terhét, és amikor leömleszti, szinte meg­roggyan tőle a gépkocsi. Alkalmazko dva Ügyes kezű vezető, amellett a géphez is ért, villanyszerelő a szakmája — jegyzi meg az igazgató. — Ezeket a gépeket csak a legjobb szakemberekre bízzuk. Olyan kezelőnk is van, mint például Szalai László, aki nemcsak kiváló szakember, technikus, hanem köztisztelet­ben álló pártmunkás is, a járási pártbizottság tagja. A dolomit az ipar egyik leg­fontosabb alapanyaga; hasz­nálják a kohászatban, a műtrá­gyagyártáshoz, a festék-, üveg- és építőiparban. — Mennyit kell termelniök, hogy az igényeket ki tudják elégíteni? — Átlagosan mintegy 30 ezer tonnát fejtünk ki, illetve szállítunk el. Ezzel a mennyi­séggel már el tudjuk látnij mind a hazai, mind az export- szükségletet. Tudom, most fel- tehetné a kérdést; mi értel­me volt februárban, illetve márciusban annyi dolomitot elszállítanunk? Mindjárt meg is magyarázom. Nekünk szá­molnunk kell az őszi csúcs- forgalommal. Noha vállalatunk szocialista szerződés alapján működik együtt a MÁV Buda­pesti Igazgatósággal, a mező- gazdasági termények szállítá­sa idején mi sem várhatjuk el — de különben sem tudnák bizosítani a vasutasok — a kívánt kocslmennyiséget. Ezért előbb a felhasználó vállalatok raktárait igyekeznek feltölteni. Összetartozás Miközben beszélgettünk, Teller József bányamesterrel találkozunk, ő is bekapcsoló­dik a társalgásba. — Mi a véleménye a két vállalat dolgozóinak kapcsola­táról? — kérdezem a bányá­szati szakembertől. — Ezt talán már nem is nevezném kapcsolatnak: egy­szerűen összetartozunk. Ha például elromlik egy vasúti kocsi, nem sorozzuk ki, hanem közösen igyekszünk megjavíta­ni. Abból sem csinálunk jogi kérdést, hogy kinek a mozdo­nya rendezze a kocsit. Rövi­den: mind a vasutasok, mind a bányászok csak a tér «tel­jesítést tartják szem előtt... — Azért vannak gondjaink is — veszi vissza a szót az igazgató. — Itt van például a fürdő építése. Pilisvörösvár annyiban szerencsétlen, hogy kevés a vize. Magát az épüle­tet és a berendezést nekünk nem nagy dolog előteremteni, de kérdem: mit ér az egész víz nélkül? Most már ezt is sikerült megoldanunk, ha költ­ségesen is, jövőre átadjuk dol­gozóinknak az új szociális épületet. Az igazgató ezután az üzem műszaki fejlesztésére tereli a szót: Akár a nullás liszt — Nézze meg ezt az épü­letet — mutat a dolomitőrlő malomra. Kívülről nem so­kat mutat, de a berendezése még európai viszonylatban is a legkorszerűbbek közé tartozik; egyetlen ember irá­nyítja. Béldeki János, az üzemegység vezetője mutat­ja be a gépeket, a terméket. Az egyik garatból nullás liszt finomságú dolomitport vesz ki. Ez például 16 ezer szita­szemcsés — magyarázza —, vagyis egy négyzetcentimé- temyi területre 16 ezer szem­cse fér el belőle. Nagyon ér­tékes termék; amíg a ha­gyományos dolomitzúzalék­ból egy tonna 80 forintba ke­rül, ezért 2400-at kapunk. Most még ennél is finomabb, 22 ezer szitaszemcsés dolo­mitpor megmunkálásának a technológiáján dolgozunk. Az igazgató elmondja még, hogy náluk épül majd az or- szá[ első nemesvakolat-gyá- ra, amely évenként 30 ezer tonna építőanyag előállításá­ra lesz alkalmas. Tekintettel az igényekre, az üzemet úgy tervezték meg, hogy bővíthe­tő legyen. A nemesvakolat iránt ugyanis várhatóan nagy lesz a kereslet. Nem is cso­da, hiszen ez az anyag lé­nyegesen tartósabb, tetsze­tősebb, kevesebb munkát igényel és így olcsóbb is a hagyományos vakolatnál. Ismétlés a vasutasnapon Pilisvörösvári látogatásunk során a vasutasokkal is szót váltottunk a közös munká­ról, a további tervekről. Bár az állomás dolgozói kevésbé értenek a bányászathoz, sza­vaik mégis hallatlan nagy felelősségérzetről tanúskod­tak a dolomittermeles és méginkább bányásztársaik iránt. — Egymásért drukkolunk állandóan, akár itt, akár ott van valami baj — jegyzi meg Kultsár István szb-el- nök. — Olyan feladat ez, amit csak közösen tudunk jól megoldani. — Terveznek-e még a kong- ressztisihoz hasonló műsza­kot? — Értesülésünk szerint az őszi csúcsforgalom előtt még- egyszer rá kell hajtani. Ügy gondoltuk, hogy a vasutas- na" tiszteletére megismétel­jük a február 17 és március 17 közötti teliesítményünket. Versenyzőnk tovább! Séra Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom