Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
kMíop 1975. ÁPRILIS 20., VASÁRNAP PEST MEGYÉÉRT EMLÉKÉRMESEK A sorsa: történelem Évről évre — az idén immáron hatodszorra — az április 4-i ünnepségsorozat egyik kiemelkedő eseménye a Pest megyei Tanács által alapított Pest megyéért emlékérem átadása. A megyei tanács kiemelkedő társadalmi és közéleti tevékenységért adományozza az emlékérmet. Magas fokú erkölcsi elismerése ez a kitüntetettek személye révén mindazoknak, akik sokat tesznek a megye fejlődéséért, előrehaladásunkért. Az idén a százhalombattai megyei felszabadulási ünnepségen tízen kapták meg az emlékérmet, közülük ötöt lapunkban múlt vasárnap mutattunk be, öt emlékérmes portréját most közöljük. A közösségért az államigazgatásban Életét, munkásságát — példaként — ilyen tények jellemzik: 44 évig dolgozott az államigazgatásban és egyetlen napot sem hiányzott betegség miatt munkahelyéről, soha. Apja pék volt, négy gyereket nevelt és egyikük, Arany István a Pest megyei tanács főtitkáraként ment nyugdíjba, tavaly év végén. Pályája első éveiben fizetés nélkül dolgozott, jegyzőgyakornokként Húsz évig volt Vácott a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára... I Az elmúlt években végzett felelősségteljes, nehéz, ugyanakkor sokszínű munkájának két különösen említésre méltó eredménye volt. Az egyik a megyei tanács vb-titkára mellett működő hatósági kollégium életre hívása, az országban elsőként; a másik a közös tanácsok tevékenységének, a tapasztalaitok összegezésének magas színvonalú elméleti feldolgozása. A közelmúltban Nógrádba, Salgótarjánba hívták meg, tártson előadást a hatósági kollégium témakörében, majd azt követően megalakult ott is — országos másodikként — a kollégium .., Ügy tűnik, a közéleti ember fáradozásainak eredménye nehezen megfogható, nehezen mérhető... És mégis megfogható, mégis mérhető — bizonyítja a Pest megyéért emlékérem is. — Az elismerés igaz, személyre szól — mondja Arány István. — Nem akarok banális lenni, de a szó legszebb, legtisztább értelmében: akik az én munkámat támogatták, segítették, akik tőlem követeltek, tanácsokkal láttak el, beosztottaim, munkatársaim, mind-mind részesek az elismerésben. És a családom, a feleségem. Támogatásuk nélkül a közösségért élni lehetetlen. És a közösség? Visszajelen- tődik-e valamilyen formában, hogy az ember, egy ember mit adott magából a másikért, a többiért? Arany István leveleket mutat. Részlet az egyik megyei szervezet Vácott élő, dolgozó vezetőjének leveléből: „... ha valaki tudja, én tudom, hogy mennyit dolgoztál a közért és milyen eredménnyel...” Az egyik neves egészségügyi intézmény igazgatója így ír: „... Atyai jóbarátomnak éreztek és ez jogosít fel, hogy egynémely tulajdonságoddal is foglalkozni merjek. Ahhoz az emberfajtához tartozol, aki szereti az embereket.. A MEDOSZ-székház elnöki szobájában. asztalánál ült. Törékeny ember, kerek, fémkeretes szemüvegben, sötétszürke öltönye alatt mellény, frissen vasalt ing. — Kérdezzen, mire kíváncsi? — Az életére. Arra, hogyan jutott ideje közéleti tevékenysége, számos fontos pártmeg- bizatása, napi teendői mellett például könyvet írni... — Hosszú történet lenne — bólogatott Hunya István. Tavaly októberben ünnepelte 80. születésnapját. Élete olyan izgalmasan küzdelmes volt, amilyent kitalálni nem lehet, csak megélni. Ma már történelem. Endrődön született, parasztcsalád fia. Fiatalon vöröskatona lett, román fogság, Horthy-börtön — egyaránt része volt benne. 1918 novemberében ő alakította meg End- rőd-Öregkertan a Kommunista Pártot, néhány hónappal később Endrődön is. 1932 és 1945 között emigráns volt. A második világháborút Moszkvában élte végig. Néhány hete a Pest megyéért emlékérem tulajdonosa lett. — Hogyan került kapcsolatba a megyével? — Parasztember vagyok, nehezen bírtam, bírom ki a föld közelsége nélkül. 1946-ban budaörsi lakos tettem és maradtam 1963 novemberéig, ám kapcsolatom azóta sem szűnt meg volt lakóhelyemmel és környezetével. Földet kaptam, egy kis szőlőt, szántót, azután gyorsan megváltam tőle. Akkor, amikor 1943-ban megszerveztük itt is a termelőszövetkezetet. Ma a Sasad Tsz része ... 1949. januártól községi párttitkár. a Partizánszövetség helyi szervezetét is ő alakította meg. És egy megtisztelő cím 1950-ből: az első választásoknál listavezető, ő a község atyja. „Dózsa népe” címmel lapot szerkeszt, ír, agitál. Előadásokra hívják és a négyelemis parasztember, aki iskolán kívül soha sem szűnt meg tanulni, bölcsességgel tanít, magyaráz. Ma is aktív, tevékeny. Cegléden nemrégiben részt vett a földmunkások 1. kongresszusának 70 éves évfordulójára rendezett emlékünnepségen a Pest megyei pártbizottság tagjaként. És úgy is, mint az 1945-ben megalakított FÉ- KOSZ alapító tagja, egyik első titkára. Kitüntetései? A legértékesebb, a legnagyobb a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének első fokozata, ezt 80. születésnapján kapta meg. De igen becses a legutóbbi; a Pest megyéért _ emlékérem is. És bizonyosan követi még számos. Hiszen nem szűnt meg dolgozni a közösségért, bölcsességének, tapasztalatainak gazdag tárházából ma is bárki meríthet. Ma is pártmunkásként T T • g / r / ?yat mvatasa a nepegeszsegugy “ A közhiedelemmel ellentétben dr. Lakos János negyven- nyolc éve orvos Dabason; a diplomája ötven éves. Az első két évet Budapesten, kórháza ban töltötte, azután ment haza és azóta egyfolytában otthon van. Cáriban magánorvosként kezdte, megszervezte a községi orvosi körzetet, aztán mégsem őt választották meg körorvosnak. — Meg se pályázza, mondta a főszolgabíró, kommunista magatartású ember köztisztviselői állást nem tölthet be. Én mindig baloldali voltam, parasztember volt az apám, anyám, testvéreim most is azok, itt Gyónón; szegényemberek környezetében nőttem fel, helyzetüket sohasem tudtam elfogadni. 1 Törvényszerűen vezethetett ez az indíttatás oda, hogy ér. Lakos János a falu orvosa lett és az ma is. Ö az a körzeti orvos, aki csendben, feltűnés nélkül dolgozik és rendszerint egyetlen — igaz legfőbb — elismerése a betegek köszöneté. Akihez éjjel és — mint néhány hete — húsvétkor is be lehet kopogni, veszi az orvosi táskát és megy — esküjéhez híven — gyógyítani. — Hogy a falu orvosa? —tűnődik. — Negyvenöt után egy éjszaka bezörgetnek, egy ismeretlen ember áll kinn. Maga a doktor?, kérdi. Igen, én vagyok. Ne haragudjon, mondja, hogy zavarom,' de messziről utaztam ide, olvastam az egyik újságban, hogy egy stráfkocsi van eladó, de nem tudom, hol van az az utca.. Megmondtam neki, útbaigazítottam. 1932-ben aztán csak sikerült elnyernie a dabasi körorvosi állást és azóta is az — a mai — a körzete. — Negyven, ötven betegem van naponta — mondja —, és nyolchoz-tízhez hívnak. Annak idején sok volt ezen a vidéken a tüdőbeteg, ma elvétve találkozik ilyennel az orvos. Különben is itt a tüdőgondozó. Diftériást, hastífuszost évtizedek óta nem láttam. Mostanában inkább mandulagyulJad ássál, légcsőhuruttal, hűtéssel jönnek az emberek. A beteg kisgyerekeket sem igen hozzák a körzeti orvoshoz, külön gyermekorvos van. És itt van a közelben a járási rendelőintézet ... Amikor kezdte, ketten voltak orvosok a mai Dabasnak megfelelő területen. Dr. Lakos János boldog ember. Szeretik, becsülik. Családja, gyermekei, unokái körében él. Egyikük orvostanhallgató Budapesten, ott, ahol ő is tanult ... Annak a helynek, szűkebb környezetnek a hatását, emlékeit, ahol születik, felnő az ember, egy életen át őrzi. Bárhova veti is a sors, igazán haza csak oda tér. Az otthon fogalomnak ez a sajátos varázsa. Nincs ez másképpen Szilágyi János esetében sem. Erre utal, ahogyan Gyuláról, Békés megyéről beszél. Itt született, gye- rekeskedett, tanult szakmát, s itt kapcsolódott be a munkás- mozgalomba is. A felszabadulás évében lépett be az MKP- ba, majd Gyulán és Békéscsabán töltött be vezető pártfunkciókat. A párt küldte akkor is, amikor 1950-ben belépett a Belügyminisztérium állományába; Pest megyébe 1958-ban került. Tizenkét évig éltem s dolgoztam a megyéiben — mondja —, s most úgy érzem nemcsak Békés, hanem Pest megye is otthonom. Hamar megszerettem tájait, az embereket, magaménak éreztem az eredményeket, közvetlenül érintettek az apróbb-nagyobb gondjai. Visszatekintve, röviden így fogalmazhatnék; jó volt itt dolgozni... A közrend és közbiztonság megszilárdítása, a nyugodt építő munka‘feltételeinek megteremtése — ez volt a feladat. Egyszerű mindezt kimondani, leírni, de egy olyan sajátos helyzetű megyében mint Pest, a gyakorlat hallatlanul bonyolult. Amint ő maga elmondta — ahhoz a futóhoz lehetne hasonlítani, aki mindig a külső körön fut, s nem kap pályaelőnyt. Ilyen helyzetben — a hasonlatnál maradva — csak a szívósság, kitartás, a céltudatosság hoz eredményt. S a futó azóta is versenyben maradt ... A szakmai feladatok megoldásában is mindig pártmunkásként cselekedett. Ez volt a nyitja annak, amit sokan elmondtak róla, hogy emberi, elvtársi légkört teremtett maga körül. így sikerülhetett elérni, olyan jelentős eredményeket, hogy másfél évtizede — egy-két kivételtől eltekintve — nincs a megyében súlyosabb felderítetlen bűnesetekAz emberek, a táj szolgálatában Alig száradt meg a tinta az erdőmémöki diplomán, amikor Sopronból, a három erdészfiú egyike, Madas László, 1942 őszén a nagybányai erdőigazgatósághoz került. A fiatalember meg sem melegedhetett szép terveinek első színterén: közbeszólt a háború, s a hadifogságból 1949-ben jött haza. Nagylcovácsiban tett ezután az erdőgondnokság vezetője, majd egy év múltán Visegrádra került. Itt sem maradhatott sokáig, kinevezték minisztériumi osztályvezetőnek, de néhány év elteltével visszahívta az igazi eleme, az erdő. A visegrádi erdészet vezetője lett. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság hat évvel ezelőtt alakult meg. Esztergom székhellyel. Most április 4-én pedig Visegrádra költözött a központ. Néhány mondatban így tömöríthető dr. Madas László igazgató életútja, amely azonban Leányfalu, Dunaibogdány és Visegrád megyei tanácstagjáról, a Magyar Síszövetség elnökéről, a Hazafias Népfront Környezetvédelmi Bizottságának, és a Magyar Természet- barát Szövetség elnökségi tagjának életfelfogásáról, munkájáról, legfeljebb csak némi jelzéssel szolgálhat. — Az utóbbi felsorolás közéleti aktivitásáról, elkitele- zettségéről tanúskodik, mégis hol nyílt leginkább alkalma elképzeléseinek valóra váltására? — Visegrád lakóinak gondjaival, a nagyközség fejlődésével a tanács vb-tagjaként 21 év óta állok szoros kapcsolatban. Egy-egy vízvezeték, a vízmű megépítése, a belső útrendszer korszerűsítése, a Fellegvárhoz vezető panorámaút kialakítása — közös sikerünk —, megannyi szép élményt jelent. — Valójában mi is a célunk? Amilyen gyönyörű ez á táj, ugyanilyen jó legyen a közlekedés, színvonalas az ellátás, s a fejlődés ne zavarja a természetet, a környezetet. Gazdaságunk 290 millió forintot fordít az utóbbira évente, s hozzáteszem, hogy erőfeszítéseink eredményét megsokszorozza a társadalmj összefogás. Az erózió meggátlásá- ban, a növényzet letárolásának megakadályozásában, sőt az erdők, a pihenőhelyek takarításában is nagy segítséget jelent a Természetbarát Szövetség aktivistáinak közreműködése. Gazdaságunknak korszerű a faipara. Minden erőfeszítésünk arra, irányul, hogy a növényzet, a rovarok és erdei vadak védelmétől a fagazdál- kodáság a csodálatos természeti egyensúlyt fenntartsuk, hogy a dolgozó emberek tízezrei gyönyörködhessenek benne, s találjanak itt pihenést, kikapcsolódást a munka fáradalmai után. mény, vagy, hogy az országosan legnagyobb átmenőforgalmú úthálózat ellenére a közlekedési balesetek száma nem több, mint más területeken. S a megyéből indultak ki olyan, azóta már máshol is követőkre talált kezdeményezések, mint a kiemelt közúti gyalog- átkelőhely, vagy az ajánlott sebesség-táblák elhelyezése. — Az eredmények forrása sok-sok tényező összhangjában keresendő — mondja. A töretlen kapcsolat az együttműködés a mégyei pártbizottsággá], a társszervekkel, az. állomány áldozatkészsége, a lakosság támogatása — ezen erő* hátország nélkül azt hiszem nem beszélhetnénk fejlődésről. Ezért is. említettem, hogy jó volt itt dolgozni ... Igazság szerint a munkáról, múlt időben ma sem beszélhet Szilágyi János. Tavalyi nyugdíjba vonulása óta rövidesen talált magának elfoglaltságot, a gazdaságpolitikai osztály munkájában vesz részt. Mint a megyei pártbizottság tagja, társadalmi aktívaként legutóbb a megyei erdő- és vadgazdaság, a fafeldolgozó-ipar és környezetvédelem ötödik ötéves tervre vonatkozó irányelveinek kidolgozásában segített. Ugyanúgy, mint az elmúlt tizenhat évben — Pest megyéért dolgozik. A portrékat Írták: Deregán Gábor, Kovács György Attila, Mészáros János és Sebestyén Zsuzsa. A felvételeket Nagy Iván. készítette:
