Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-12 / 85. szám

2

kMiíiw

1975. ÁPRILIS 12., SZOMBAT

TANÁCSKOZOTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS

(Folytatás az 1. oldalról)

gyógyintézetek igénybevételéhez, az orvosi kezeléshez elegendő lesz a személyi igazolKARAKAS LÁSZLÓ:

vány is. A térítéshez kötött szolgáltatásoknál — a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök esetében — szintén egyszerűbb lesz az eljárás.

Befejezésül a miniszter hangsúlyozta: ma még kevés országban mondhatják el, hogy ingyenes a gyógykezelés, s ezt törvény garantálja.

Eredményeink tették lehetővé a társadalombiztosítás továbbfejlesztését

Karakas László munkaügyi miniszter bevezetőben köszönetét mondott a képviselők nagy érdeklődést, hozzáértést és egyben nagy felelősséget tükröző hozzászólásaiért, az előterjesztett javaslatokért, a problémák felvetéséért. Ezek — mondotta — segítséget adnak a végrehajtási jogszabályok kimunkálásához, azok gazdagításához és egyértelműbbé tételéhez. Hangsúlyozta, hogy a törvénytervezetben foglalt fejlesztés napirendre tűzését dolgozó népünk alkotó munkájának eredményei tették lehetővé, s a jövőbeni fejlődést is ez alapozza meg.

A miniszter egyetértett az országgyűlés jogi,, igazgatási és igazságügyi bizottságának, valamint szociális és egészségügyi bizottságának módosító javaslataival. A képviselői hozzászólásokban felvetett indítványokra válaszolva helyeselte azt az észrevételt, hogy hosz- szabb betegség esetén a vállalati üzemorvos, valamint a munkaképesség csökkenését vizsgáló bizottság vélemény- egyeztetése kellő időben és összhangban történjék. Ezt a dolgozó érdeke és az ügyintézés rendje egyaránt megköveDR. SZÉNÁSI GÉZA:

teli. Más felvetésekkel kapcsolatban kijelentette: arra törekszenek, hogy a törvényt és a végrehajtási szabályokat minél előbb egységes szerkezetben közzétegyék.

Részletesen foglalkozott a miniszter — ugyancsak helyeselve az ezzel kapcsolatban felvetett javaslatot — a táppénJogalkalmazásunk összhangban áll társadalompolitikai céljainkkal

Bevezetőjében dr. Szénási Géza legfőbb ügyész utalt az

1972-ben alkotott ügyészi törvényre, amely a többi között megfogalmazta, hogy valamennyi állami, társadalmi és szövetkezeti szerv kötelessége a saját munkaterületén a törvényesség biztosítása és így nem kizárólag az ügyészséget terheli a felelősség a törvények végrehajtásáért.

A következőkben dr. Szénási Géza az ügyészségi munkaterületek közül az általános felügyeleti tevékenység tapasztalatait ismertette:

— Az általános törvényességi felügyelet központjában — a jogpolitikai irányelvekkel összhangban — olyan vizsgálatok és vizsgálatkezdeményezések álltak, amelyek az állami, társadalmi és szövetkezeti szerveknek a törvényességért való felelősségérzetét kívánták elmélyíteni. Vizsgálatainkkal elsősorban az állampolgárok széles körét érintő magas szintű jogszabályok végrehajtásának törvényességét kívántuk biztosítani. Így került sor pl. az utóbbi két évben a szabálysértési törvény, a tanács- törvény, az építésügyi és lakásügyi jogszabályok betartásának a vizsgálatára. A mintegy hatezer ügyészi vizsgálat alapján összesen 1350 óvás és 3800 felszólalás benyújtására került sor. E tények arra utalnak, hogy a hatósági ügyintézésben — az elért eredményeket elismerve — a törvényesség szilárdítása érdekében további erőfeszítésekre van szükség.

— Vizsgálataink során tapasztalatokat szereztünk a jogalkotásról is. Jogalkotásunk ma még nem mindig segíti elő a gyors és pontos jogalkalmazói tevékenységet. Egyik-másik jogszabály megalkotásánál a gondos előkészítés hiányának, a „kapkodásnak” a nyomai lelhetők fel. Ennek következeiében végrehajtásuk is nehézkes. A jogalkalmazó szerveket változatlanul nehéz helyzet elé állítja az is, hogy az állampolgárok széles körét érintő jogszabályok egy része késve jelenik meg.

— Panaszintézésünk során

hogy jogvédelemben részesítsük azokat az állampolgárokat, akikkel szemben jogszerű eljárások miatti megtorlásként hátrányos intézkedést alkalmaztak. Megkülönböztetett gondot fordítunk különösen az alacsony jövedelmű, , nagy családos dolgozók panaszinak orvoslására.

— A panaszintézés és az ügyészséghez érkezett bejelentések azt a tapasztalatot támasztják alá, hogy a hatósági ügyintézésben — kis és nagy ügyekben egyaránt — előfordul még a bürokratikus ügyintézés és a döntések indokolatlan elodázása.

A továbbiakban a Legfőbb Ügyész elmondotta: munkájuk során nagy figyelmet fordítanak az egyedi törvénysértések orvoslásán túl a törvénysértések okainak kutatására, ille- lőleg a megelőzés érdekében országos szintű intézkedések kezdeményezésére, majd a munkaügyi viták intézése és a munkavédelmi szabályok megtartása törvényességének ügyészi ellenőrzéséről beszélt.

— Tapasztalataink azt mutatják, hogy a munkaügyi viták intézésének színxyonala emelkedett. A meghozott döntések túlnyomó többsége megalapozott és törvényes.

A munkavédelmi előírások betartása terén — a kétségtelen javulás ellenére — még sok a hiányosság. Az ipari vállalatoknál — különösen a nagyüzemeknél — a baleset-elhárítási tevékenység szervezettsége magas színvonalú.

— A szövetkezetek — különösen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek — működésének törvényessége tovább szilárdult, főleg a jogszabályok és alapszabályok rendelkezéseinek betartása terén. A szövetkezetek gazdálkodásában kiemelkedő szerepe van a szövetkezeti tulajdon védelmének, ebből következik, hogy fokozott gondot kell fordítani a gazdálkodás ellenőrzésére.

— A szövetkezetek belső ellenőrzését illetően általános javulásról és kielégítő eredményről még nem lehet számot adni — mondotta. — Annak ellenére, hogy egyes szőkedvező tapasztalatok. Az esetleges jogszabály-módosításon túl szükség van a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveinek további folyamatos és céltudatos munkájára is, annak érdekében, hogy a szövetkezetek belső ellenőrzése elérje a kellő színvonalat.

Elmondta a legfőbb ügyész, hogy a gazdálkodó szervek egy része a nagyobb eredmény biztosítása érdekében nem minden esetben járt el a törvényesség követelményeinek megfelelően. A gazdasági bírság intézménye az ilyen természetű és a szocialista gazdálkodás elveit sértő jelenségek kiküszöbölésére hatélcony eszköznek bizonyult.

A legfőbb ügyészi beszá- I móló következő témája az ügyészi polgári jogi tevékeny, ség volt.

— A jogalkalmazás jogpolitikai irányelveire figyelemmel a polgári jogi tevékenységünk során is arra törekszünk, hogy erőinket a legfontosabb terű- \ letekre összpontosítsuk, és így segítsük az egységes és törve- j nyes ítélkezést.

— A konkrét ügyekben kifejtett ügyészi polgári jogi tevékenységről elmondhatom, hogy az ügyészségek ma már csak akkor indítanak keresetet, illetve kezdeményeznek más eljárást, vagy lépnek fel, ha azt fontos állami, társadalmi érdek megkívánja, vagy ha a jogosult — akár kora, egészségi állapota miatt, akár más okból nem képes jogainak védelmére.

— Az ügyészségi intézkedésnek hatékony eszköze a törvényesség biztosításában az első fokú bírói határozatok elleni ügyészi fellebbezés. Az elmúlt évben az ügyészek 1930 fellebbezés bejelentésével segítették a törvényesség érvényesülését.

A jogerőre emelkedett határozatok ellen törvényességi óvás benyújtásával van módunk a törvényességet biztosítani — mondotta ezután dr. Szénási Géza. — Törvényességi óvásaink — amelyeknek szárny évenként 300 körül van — néhány ügy kivételével eredményesek voltaic.

A büntetőjog területére áttérve, dr. Szénási Géza mindenekelőtt megállapította, hogy a szakágban is a stabilitás a jellemző a szocialista törvényesség megtartásában. Alaptalanul senkit sem vonnak büntetőjogilag felelősségre.

— Annak az elvnek az érvényesítése, hogy a büntetőpo- litikában is kiegyensúlyozottságra van szükség, természetesen nem merevítheti meg a bűnüldözést és igazságszolgáltatást. Társadalmi Igény volt, hogy a bűncselekmény útján szerzett jogtalan jövedelrrfeliét a jog eszközeinek felhasználá. sával a korábbiakhoz képest fokozottabban kell elvonni. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1973. évi 14. számú törvényerejű rendelettel kiszélesítette a vagyonelkobzás alkalmazásának lehetőségét. Amikor vagyoni haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekményről van szó.

— Az említett törvényerejű rendelet kiszélesítette a pénz- büntetés kiszabásának lehetőségét is. A hatályba léptetése óta eltelt mintegy másfél év tapasztalatai azt mutatták, hogy a vagyoni jellegű büntetőjogi hátrányok alkalmazása jól szolgálja nemcsak a büntető eljárás céljainak megvalósulását, hanem a szélesebb társadalompolitikai célok elérését is, melyek egyébként

soha nem hagyhatók figyelmen kívül a jogalkalmazás más vonatkozásaiban sem.

Dr. Szénási Géza ezután néhány számadattal bizonyította az ügyészségek nyomozásfelügyeleti tevékenységének hatékonyságát, szólt a nyomozási és a büntetőbírósági eljárásban kifejtett munkáról, majd megállapította:

— A büntető eljárásról szóló törvény megjelenése óta eltelt több mint egy év tapasztalatai azt mutatják, hogy a büntető eljárások meggyorsultak és azáltal hatékonyabbá váltak.

— Az új büntető eljárási törvény az egyszerűbb eljárási módok igénybevételét nemcsak a vétségi eljárás bevezetésével, hanem azzal is szélesítette, hogy nagyobb lehetőség nyílt a rövid időn belüli bíróság elé állításra, közismert nevén az ún. gyorsított eljárásra. Ilyen módon 2703 személyt állítottunk bíróság elé, s a büntetőbíróságok előtt tárgyalás mellőzésével pénzbüntetés kiszabását indítványoztuk 13 338 személlyel szemben.

— A büntető eljárásunknak az alkotmányban rögzített fontos elve a védekezés és a védelem biztosítása — mondotta dr. Szénási Géza. — Új törvényünk e tekintetben nemzetközi összehasonlításban is messzemenő jogokat biztosít a védőknek.

Szólt a legfőbb ügyész a bűnözés helyzetéről is.

— 1974-ben az ismertté vált összes bűncselekmények száma 111 825, így 10 000 lakosra 107,3 bűncselekmény jut. Az ismertté vált bűnelkövetők száma 76 308 volt. A bűncselekmények 56 százalékát a nagyobb jelentőségű és súlyú cselekmények, bűntettek, és 44 százalékát a kisebb jelentőségűek, a vétségek tették ki.

— Ezek alapvetően megnyugtató számok, mert az összbűnözés 44 százalékát kitevő vétségek társadalmi veszélyessége nem nagy. Ezek korántsem társadalmi rendünk lényeges elemei ellen irányuló cselekmények. Viszont fel kell figyelnünk arra, hogy például a népgazdaság elleni bűncselekmények száma kismértékben ugyan, de következetesen emelkedik. Főleg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek területén találkozunk olyan esetekkel, hogy az eljárás alá vont személy a tsz-tagok érdekében járt el, magatartása mégis bűncselekmény. mert a csoportérdek nem kerülhet ellentétbe az össztársadalmi érdekkel, és nyilvánvalóan nem engedhetjük meg azt sem, hogy a munkaköri kötelezettség teljesítéséért bárki is jogtalan előnyhöz juthasson.

— Az ismertté vált vagyon elleni bűnözés az összbűnözés 56,0 százalékát jelenti. A nagyobb kárt okozó bűncselekmények aránya 10 év óta első ízben 1974-ben a társadalmi tulajdon területéről eltolódott a személyek javai irányába.

— A társadalmi tulajdon védelme általában kielégítő, és sokat fejlődött. A társadalmi tulajdon veszélyeztetésének mértéke viszont 1974-ben a kereskedelemben nem csökkent.

— Az erőszakos és garázda jellegű bűnözés 1970 óta csökken, mértéke az 1970—1974. év közötti 5 évben 25 százalékos volt.

Beszélt a legfőbb ügyész az alkoholizmusról — mint a bűnözés egyik motívumáról. Az alkoholfogyasztás következtében a közlekedési, üzemi és foglalkozási balesetekkel, a bűncselekményekkel, a termelésben mutatkozó kiesésekkel, valamint az alkoholisták gyógykezelésével kapcsolatos költségek és népgazdasági veszteségek nagyságrendje egyes megállapítások szerint 1970 óta évenként eléri vagy megközelíti az alkoholos italok eladásából befolyó állami bevételt.

Beszéde befejező részében hangsúlyozta:

— Sokrétű és bonyolult munkánkat csak akkor tudjuk hatékonnyá tenni, ha minden állami, társadalmi szerv és állampolgár felismeri a szocialista törvényesség érvényesüléséhez és a bűnözés megelőzéséhez fűződő érdekek jelentőségét, és alkotmányos elveinknek megfelelően közreműködik a maga területén a törvényesség biztosításában, illetve megtartásában és az állampolgári jogtudat fejlesztésében. Ügyészi tevékenységünk során a törvények és jogszabályok betartására irányuló kötelezettségeinken túl a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatai alapján teljesítjük feladatainkat.

Parlamenti jegyzet

fontos feladatunknak tartjuk, vetkezetekben már vannak

Alapos, igazságos, humánus, minden paragrafusában emberközpontú törvény — ez lehetne a mottója mind a tavaszi ülésszak vitájának, mind azoknak a beszélgetéseknek, amelyek a szünetekben a Parlament folyosóin zajlottak.

A Pest megyei képviselők csoportjában Győré Sándor, az abonyi Ságvári Termelőszövetkezet elnöke, a megye 9. választókörzetének képviselője kezdte a beszélgetést. Nem véletlenül, hiszen a termelőszövetkezeti tagságot nagymértékben érinti a társadalombiztosítás új törvénye.

— Régi beszédtémája már a parasztembereknek a nyugdíjkorhatár csökkentése csakúgy, mint az alacsony nyugdíjak felemelése. A mi gazdaságunkban például a 666 dolgozó közül 366 a nyugdíjas és járadékos, akiket valamilyen formában — számúkra kedvezően — érintenek majd az új rendelkezések. S a nyugdíj- korhatár fokozatos leszállításában is nyolcvan dolgozónk lesz érdekelt már a következő esztendőben.

— Az új törvény valóban sok embert érint — vette át a szót Bozsó Lászlóné, a valkó—vácszentlászló—zsá ráböki Egyesült Zöld Mező Termelőszövetkezet raktárosa, a megye 3. választókörzetének országgyűlési képviselője. — Amióta a három falu gazdasága egyesült, 1700 tagot számlál termelőszövetkezetünk. Közülük több, mint 700 a nyugdíjas és járadékos. A közgyűlés korábbi döntése szerint a járadékosok 500 forint körüli jövedelmét 700, a nyugdíjasokét pedig havi 750 forintra egészítette ki a gazdaság. Csupán ez több, mint egymillió forintos kiadást jelentett évente. Most — lehetőségeihez képest — az állaim is sokat segít. Ami szintén nagy könnyebbséget jelent számunkra: a nyugdíjkorhatár fokozatos csökkentése. A mi gazdaságunkban igen magas az asszonyok átlagéletkora. Jövőre mintegy kétszázat érint közülük ez az új törvény. Eddig úgy próbált segíteni a vezetőség, hogy könnyebb munkát ad azoknak, akik ugyan nem érték el még a nyugdíj- korhatárt, de kint a határban már nem tudnak helytállni. Az egyik ilyen intézkedés volt a februárban alakult mozaiküzem, amely pillanatnyilag huszonnégy idős asszonynak biztosít könnyebb munkát, ugyanakkor a korábbihoz hasonló jövedelmet.

Az ipari üzemek dolgozói részére természetesen az új törvény más vonatkozásai jelentenek majd könnyebbséget, erről beszélt képviselőtársainak Kalmár János, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat főmérnöke, a megye 26. választókörzetének képviselője.

— Mi jelenleg félmilliárdos beruházás közepén tartunk. Eddig elsősorban a különböző szociális létesítményekkel — fürdő-öltöző, étterem, munkás- szállás, óvoda — készültünk el, s most következnek majd a munkát javító, a jelenleginél korszerűbb üzemrészek. De ezek elkészülte sem könnyíti meg alapvetően azt a nehéz fizikai munkát, amely a mi üzemünket jellemzi. Ezért is talált osztatlan tetszésre a törvénynek az a rendelkezése, amely szerint a nyugdíj összegét nem az utolsó öt esztendő három évének átlagkeresete alapján határozzák meg a jövőben, hanem a munkában eltöltött utolsó tíz esztendőből választhatja ki a dolgozó azt

a három, egymás után következő évet, amelynek átlagkeresete szolgál a nyugdíj alapjául. Hogy miért jó ez az új intézkedés? Nehéz fizikai munka esetében 50—55 év között még lényegesen többet produkál az ember, s ennek alapján nagyobb a jövedelme is, mint 55—60 év között. Nálunk gyakran előfordul, hogy 55 ev után könnyebb beosztásba kerülnek az emberek, s ha a fizetésük változatlan marad is, a mozgóbérezésből már kevesébö jut nekik, éppen a könnyebb munkából eredően. Ezután azonban a korábbi évek nagyobb összjövedelmét vehetik majd alapul a nyugdíjba menők.

S vajon mi a véleménye az új törvényről az orvosnak? Erre is sokan voltak kíváncsiak a képviselőtársak közül, akiknek kérdésére dr. Palotai Sándor dabasi körzeti orvos, a megye 15. választókörzetének képviselője válaszolt.

— Gondolom, nem mondok újat vele — kezdte —, hogy 02 orvosok leggyakoribb páciensei elsősorban az idős emberek. Nem múlik el nap, hogy legalább néhány idős ember házában meg ne fordulnék, így azt is láthatom, hogy közülük sokan, elsősorban a volt mezőgazdasági munkások, igen szűkösen é!J nek. A nyugdíjak felemelésé

zes fegyelem megszilárdításának fontosságával. Közölte, hogy a Minisztertanács végrehajtási rendelete kimondja majd: meg lehet vonni a táppénzt attól, aki a gyógyulását neki felróható módon késleltette, az orvosi utasításoknak nem tett eleget. Hozzáfűzte: a jogszabály rendezés azonban

önmagában nem elégséges, sokat tehetnek a dolgozó kollektívák is. Nem szabad szemet hunyniuk a táppénzcsalások felett.

Egyetértett a miniszter azzal az indítvánnyal, hogy a családi pótlék folyósítható legyen a gyermeket háztartásában ténylegesen eltartó nagyszülőknek, illetőleg rokonoknak is. Közölte, hogy a minisztertanácsi végrehajtási rendeletben erről megfelelően intézkednek. Ügyszintén helyeselte a miniszter azt az észrevételt, hogy a végrehajtási szabályok tegyenek lehetővé határozottabb fellépést a gyermeknevelés kötelezettségét elmulasztó, hanyag szülőkkel szemben. Említést tett a miniszter néhány olyan javaslatról is, amelyek további vizsgálatot igényelnek, és amelyek ügyében a vizsgálat eredményeitől függően várható majd intézkedés.