Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-02 / 77. szám

1975. ÁPRILIS 2., SZERDA f[®Jkusz Okok A HANOI LAPOK terjedel­mes írásokban, elemzik a sai- goni egységek gyors széthullá­sának okait. Megállapítják, hogy a bajok már 1973 végén megkezdődtek Thieu hadsere­gében. Akkor azonban a DIFK-nek még nem volt le­hetősége a kemény vissza csa­pás okra. A MÜLT ÉVBEN a saigo- niak például Thuon Dúcban hat hónapon át „állták a sa­rat”. Még Phuoc Longban is 20 napos ellenállásra voltak képesek. A központi fennsíkot viszont már csak kilenc napig tudták tartani. Ban Me Thuot- nál négy napig álltak ellen, Tam Ky és Guang Nai váro­sokat egy nap alatt feladták. Hűé is szinte órák alatt a fel­szabadítók kezére kerülhetett volna, ha nem féltik az ősi vá­ros értékeit. MI TÖRTÉNHETETT Thieu hadseregében? Miért adták fel a felszabadítók számára is vá­ratlan sietséggel pozícióikat? Létszám és felszerelés dolgá­ban nem álltak rosszul. Nixon elnök még 1973-ban gondos­kodott arról, hogy 1500 tüzér­ségi löveg, 2000-nél több tank, 1800 korszerű repülőgép és 1600 hadihajó álljon a rezsim rendelkezésére. S a 710 ezer főnyi reguláris hadsereg, vala­mint a 340 ezer népi milicista sem lebecsülendő létszám. A megerősített állások ezreinek, a 267 járási központi katonai bázisnak a birtokában Thieu a párizsi megállapodás után hat hónappal magabiztosan jelenthette ki, hogy az egész országot elárasztja katonáival és a legkisebb zugolyban is el­tiporja az ellenállás fészkeit. S MINDEBBŐL az lett, hogy 1973—74-ben a felszabadítók szisztematikusan feltörték a saigoni védelmi rendszer kül­ső burkát, most pedig felőröl­ték belső kulcspozícióik jelen­tős hányadát is. A SAIGONIAK 1964—65- ben is elszenvedtek már sú­lyos vereségeket. Akkor azon­ban maguk mögött érezhették az amerikai egységek erejét. Az 1968-as TÉT (holdújévi) offenzíva is súlyos saigoni ve­reséggel végződött, utána vi­szont félmilliós amerikai had­sereg sietett visszaadni Thieuék önbizalmát, s így volt ez még 1972-ben, sőt 1973 ele­jén is. Thieu támogatói oltal­mában rúghatta fel a párizsi egyezményt. MOST VISZONT nincse­nek sem amerikai tengerész­gyalogosok, sem amerikai pi­lóták vezette repülőerődök. S úgy látszik, hogy a Saigonban serénykedő tanácsadók hada és a 6 milliárdos segély nem önt elég bátorságot Thieu ka­tonáiba. A HARC ugyan még nem ért véget és Hanoiban egyet­len kommentátor sem becsüli le a saigoni hadsereg megle­vő erőit és tartalékait, de azt joggal állapíthatják meg, hogy a felszabadítók helyzete ma jobb, mint a harcok során bármikor. Lóit A’ol búc§iija Lan Nol, a kambodzsai rezsim államfője elhagyta a süllyedő hajót: a hazafiak által körülzárt fővárost. Mellette felesége sír... A hírügynökségek világszen­zációt jelentettek a hazafiak által körülzárt kambodzsai fő­városból: Lón Nol államfő, a rezsim, „erős embere”, aki az események fényében oly gyengének bizonyult, több mint húsztagú kíséretével és Long Borét miniszterelnökkel együtt elhagyta Kambodzsát. Lón Nol „búcsúja” éppen olyan volt, mint annak idején az „érkezése”. Ennek a kambodzsai tábor­noknak a nevét akkoriban nem ismerte a világ. Általá­ban: Indokínában már régen folyt ugyan a háború, de kambodzsai főtisztekről, poli­tikusokról nem írtak a lapok. Nem volt mit, Norodom Szi- hanuk herceg, az államfő, a semlegesség, az él nem köte­lezettség jegyében mindent megtett azért, hogy hazáját kívül tartsa a háborún. Erőfe­szítéseit sokáig teljes siker koronázta. Néhány évvel ezelőtt azon­ban az Egyesült Államok el­határozta, hogy ezt a Viet­nammal szomszédos, straté­giailag tehát fontos országot is bevonja a háborúba. A CIA szokásos rutinmódszerével előkészítette a törvényes kor­mányzat megdöntését végre­hajtó puccsot és az új, immár bábrezsim élére engedelmes tábornokot ültetett — Lón Nol személyében. Ma, amikor ez a tábornok környezetével együtt elját­szotta süllyedő hajó méltat­lan kapitányának a történe­lemből annyiszor megismert szerepét, érdemes emlékeztet­nünk arra: a Washington által akkor végrehajtott kambod­zsai puccs nemcsak világszer­te keltett óriási, a tonkini provokációhoz hasonló felhá­borodást, hanem — az Egye­sült Államok törvényhozásá­ban is. Mai szemmel megle­pően sokan megjósolták, mire vezet ez a lépés. Kambodzsának az Egyesült Államok cinikusan azt a sor­sot szánta, hogy semlegességét, békéjét, sok százezer lakosá­nak életét feláldozza az ameri- kabarát saigoni rezsim meg­védésének oltárán. „Ezt az or­szágot — írja keddi számában a Le Soir című belga polgári lap — arra ítélték, hogy egy kicsit meghosszabbítsa a Thieu-rezsim életét. Ez a po­litika is kudarcot vallott, a tétet elvesztették.” Plasztikusabban nehéz len­ne rriegfogalmazni Lón Nol tá­vozásának politikai hátterét. PHAM VAN DONG, a VDK miniszterelnöke Hanoiban fo­gadta az Egyesült Államok in­dokínai háborús bűneit ki­vizsgáló nemzetközi bizottság küldöttségét, amely Hans Go­rán Franck főtitkár vezetésé­vel tartózkodik észak-vietna­mi látogatáson. INDIA kedden elismerte a Norodom Szihanuk herceg ve­zette kambodzsai királyi nem­zeti egységkormányt. / I ■- ■ ' vt GÖRÖGORSZÁG R balközép ellenzék győzelme A Görögországban vasárnap megtartott községtanácsi vá­lasztásokon a kommunisták, a szocialisták és a demokraták választási szövetségének csak­nem valamennyi jelöltje az ország 264 városában és 6000 községében szavazattöbbséget szerzett. A demokratikus baloldali választási szövetség közös je­löltjeinek hasonló sikereiről érkeztek jelentések Patraszból (71 százalék), Volvoszból (több mint 50 százalék) és más vá­rosokból. Politikai megfigyelők hétfőn' a görög községtanácsi válasz­tás eredményeit „jelentős poli­tikai fordulatként”, a balközép ellenzék győzelmeként” az „ál­lami és katonai apparátusnak a fasiszta diktatúra elemeitől való rendkívül óvatos megtisz­títása” elleni tiltakozásként ér­tékelték. PORTUGÁLIÁBAN ma hi­vatalosan is megkezdődik a választási kampány: 48 évi fasiszta diktatúra után Portu­gália népe április 25-én járul az urnákhoz, hogy megválasz- sza képviselőit az alkotmá- nyozó nemzetgyűlésbe. Ez a testület lesz hivatott kidolgoz­ni az ország új, demokratikus alkotmányát. SZOVJET LEVEL AZ ENSZ-HEZ Megkezdte ülését a leszerelési világértekezletet előkészítő bizottság Magyar felszólalás A leszerelési világértekez­let előkészítésével foglalkozó különleges ENSZ-bizottság kedden megkezdte ülését. A résztvevők elemzik ez egyes államok elképzeléseit a világkonferencia összehívásá­ról és feladatairól. A bizott­ság következtetéseit és ajánlá­sait az ENSZ-közgyülés soron következő ülésszaka elé ter­jeszti. A Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője Waldheim főtitkárhoz intézett levelét a világszervezet hivatalos doku­mentumaként közzétették. A Szovjetunió kormánya a levélben következetesen síkra- száll a leszerelési világkonfe­rencia mielőbbi összehívásáért, feltételezte, hogy a tanácsko­zás lényeges hozzájárulást je­lentene a leszerelés problémá­jának megoldásához — a nem­zetközi helyzetben jelenleg végbemenő kedvező változások — mutat rá a levél — mind sürgősebbé teszik a konferen­cia összehívását. A leszerelés területén tett újabb, sokoldalú lépések erősítik azt a kedve­ző tendenciát, amely az utób­bi években alakult ki számos CIPRUS Két és íél órás — FÉLREÉRTÉSBŐL? Súlyos tűzpárbaj robbant ki hétfő éjszaka nem sokkal éj­fél után a nicosiai repülőtér közelében a ciprusi görög nem­zeti gárda egységei és a török megszálló csapatok között. A lövöldözés, amely az elmúlt Az amerikai hadügyminiszter ..." és a Közel-Keletről NY IKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke ked­den a Kremlben átnyújtotta a Lenin-rendet, az „Arany Csil­lag” Érdemérmet és a „Szov­jetunió Ürpilótája” jelvényt Alekszej Gubarevnek és Geor- gij Grecskónak, a Szál jut—4 tudományos orbitális állomás és a Szojuz—17 űrhajón vég­rehajtott sikeres űrkísérletért és az ennek során tanúsított hőseiességükért. A .JÚLIUSRA tervezett jjuz—Apolló közös szovjet srikai űrrepülés résztve­vői és a földi irányítási szak­iberek március utolsó heté- a repülés kijelölt menet- endjének megfelelő edzésen vettek részt. Az edzést már- ;ius 20-án, moszkvai idő sze- -int 15 óra 20 perckor kezd­ek meg a Moszkva melletti a houstoni irányítóközpont­FORD amerikai elnök fel­érte Kissingert, hogy 1977-ig, z elnök megbízatásának le­írtáig maradjon hivatalában, lissinger beleegyezett — je- :ntette be vasárnap a kali- írniai Palm Springsben Ron essen, a Fehér Ház szóvivő James Schlesinger amerikai hadügyminiszter a Public Bro­adcasting System televíziós tár­saságnak adott és hétfőn sugár­zott interjújában a dél-vietna­mi és a közel-keleti helyzetről nyilatkozott. A miniszter kény­telen volt elismerni, hogy a saigoni csapatok a felszabadító erők sikeres katonai akcióinak következtében súlyos vesztesé­geket szenvedtek. A Thieu- rezsim csapatai demoralizálód- tak, és nem bíznak vezetőikben — mondotta. Schlesinger — aki nemrég még azt jósolta, hogy a dél­vietnami felszabadító erők jö­vőre intéznek támadást Saigon ellen — a legújabb katonai fej­lemények nyomán ezt a lehe­tőséget egy-két hónapon be­lülre előre hozta. A Közel-Keletre vonatkozó kérdésekre válaszolva az ame­rikai hadügyminiszter „lehet­ségesnek” nevezte az amerikai katonai intervenciót a kőolaj­termelő arab államok ellen egy újabb olajembargó esetére. A kőolajnak politikai fegyver­ként történő felhasználása a miniszter szavai szerint a ko­rábbinál sokkal élesebb reak­ciót váltana ki. Találkozásaim Magyarországgal Többször jártam Magyarországon, utoljára 1970-ben, akkor a Magyar Újságíró Szövetség vendége voltam. Hasznos és gazdag progra­mot szerveztek kedves vendéglátóink. Jólesett látni, milyen nagy eredményeket ért el a ma­gyar nép, milyen szép az újjászületett Buda­pest, a megújult Székesfehérvár. De a legfon­tosabb — az új emberek. Akaratlanul is visszaemlékeztem 1944 no­vemberére, amikor először jártam itt. Nehéz idők voltak, kemény harcok folytak a német fasiszta csapatokkal. A fasiszta propaganda hazugságokat ter­jesztett a szovjet hadseregről és katonáiról. De a szovjet harcosok az egyszerű emberek iránti megbecsülésükkel kivívták a dolgozók szim­pátiáját. gyorsan megtalálták a közös nyel­vet. Nem meglepő tehát, hogy a magyar dol­gozók minden segítséget megadtak ahhoz, hogy mielőbb kiűzzük a hitlerista megszálló­kat. El lehet-e felejteni, milyen fáradhatatla­nul dolgoztak a csepeliek : harckocsik javí­tásán? Másodszor egy évvel a háború után jár­tam Magyarországon, amikor az újjáépítés folyt. Akkoriban Budapesten a Központi Had­seregcsoport politikai főcsoportjánál dolgoz­tam. Szoros kapcsolatot tartottunk fenn a kü­lönböző társadalmi szervekkel, beszéltünk a szovjet nép életéről, a hitleristák ellen vívott harcokról. Brosúrákat, röpcédulákat és pla­kátokat adtunk ki, gyakran látogattunk el gyá­rakba, és megismerkedtünk az é,-„elmiség kü­lönböző rétegeivel is. Volt egy vetítőkocsink, így vidékre is eljutottunk. Munkánkban nagy segítséget nyújtottak a magyar internaciona­lista kommunisták, köztük Mátyás László és Ék Sándor. A Vilma királyné úti villát gyakran keresték fel a kulturális élet képviselői és a munkások egyaránt. Volt, akit különböző kérdések fog­lalkoztattak, mások találkozókra hívták a szovjet hadsereg képviselőit. Hány nagyszerű emberrel találkoztam ak­kor ... Károlyi Mihállyal, Rákos Ferenccel, a Magyar Tanácsköztársaság első államügyészé­vel, Gergely Sándorral, Major Tamással, Lata- bár Kálmánnal, és sorolhatnám tovább. A Budapesten megjelenő, Illés Béla szerkesz­tette Új Szó nagy szerepet játszott népeink barátságának fejlődésében. Kozsevnyikov, Tyerentyev, Kuhalszkij, Kokin, Pruszenko és Fomin szovjet tisztekkel együtt dolgozott a magyar nyelvű lap megjelenésén Kassai Géza, Gyáros László, Ráth Károly, Zsombor János ... 1958-ban jöttem ismét Magyarországra. Sok baráti találkozón vettem részt. A KISZ kez­deményezésére abban az évben kezdődött a hansági ifjúsági táborozás, a nagy feladat: a láp lecsapolása. Drága emlékként őrzöm a KISZ KB oklevelét, amelyet a magyar fiatalok és a szovjet katonák közös munkájának meg­szervezéséért kaptam, és az MSZBT emlék­lapját. Most nagy figyelemmel olvastam Kádár Jái- nos elvtársnak a XI. pártkongresszuson /el­hangzott beszámolóját, és őszintén öryűök azoknak a nagyszerű eredményeknek, amelye­ket a magyar nép 30 év alatt a szocializmus építésében elért. Fjodor Csaban nyugalmazott ezredes (APN) nyáron létrejött fegyverszünet óta a két fél között a legheve­sebb volt, feltehetően azt kö­vetően tört ki, hogy a ciprusi görögök ünneplő sortűzzel kö­szöntötték a Nagy-Britannia ellen 1955. április 1-én indított felszabadítási harc évforduló­ját. A, törökök válaszlövéseket adtak le, és a tűzpárbaj a két felet elválasztó úgynevezett „zöld vonal” teljes szakaszára átterjedt. Az ENSZ békefenn­tartó erők közvetítésével, mintegy két és fél órás lövöl­dözés után a két fél között si­került tűzszünetet létrehozni. A jelentések szerint a lövöldö­zéseknek egy sebesültje volt. fontos, bizonyos fegyverzetfaj­tákat korlátozó, illetve felszá­moló, a nukleáris háború ve­szélyét csökkentő nemzetközi megállapodások eredménye­ként. A levél hangsúlyozza: a vi­lágértekezletnek olyan fórum­nak kell lennie, ahol minden részt vevő ország egyenjogú alapokon kifejtheti a leszere­lés kérdéseiről vallott felfo­gását. A levél leszögezi, hogy a Szovjetunió kész aktívan együttműködni minden állam­mal a konferencia előkészíté­se és mielőbbi összehívása feladatainak sikeres megoldá­sában. A leszerelési világkonferen­cia előkészítésével foglalkozó különleges ENSZ-bizottság ülésén felszólalt Hollai Imre nagykövet, a Magyar Népköz- társaság állandó ENSZ-képvi- seletének vezetője. Hollai Imre kifejtette a ma­gyar kormány álláspontját a leszerelés kérdéséről, kiemel­ve, hogy a világ valamennyi népének közös ügye a leszere­lési világkonferencia összehí­vása. Emlékeztetett arra, hogy a magyar nép történelme so­rán sok keserű tapasztalatot szerzett a pusztító háborúkról és most, amikor felszabadulá­sának 30. évfordulóját ünnepli, különös jelentőséget tulajdonit annak az összefogásnak, amely a béke megőrzését célozza. Hazánkat a Szovjetunió sza­badította fel a fasizmus alól — hangsúlyozta a magyar ENSZ-nagykövet —, amiért hálával tartozunk a szovjet népnek. A fasizmus leveré­sében — állapította meg — felbecsülhetetlen érdemei vol­tak a szövetséges hatalmak összefogásának, és most, ami­kor a béke biztosítása, a lesze­relés a cél, ismét szükséges a közös erőfeszítés. ISMÉT ELHALASZTOTTA tervezett latin-amerikai uta­zását Henry Kissinger ameri­kai külügyminiszter. Washing­toni diplomáciai körök szerint a halasztás oka az Egyesült Államok közel-keleti és indo­kínai nehézségeinek súlyosbo­dásával magyarázható. A Szadat beszéd nyomán... Az egyiptomi parlament is a genfi értekezlet összehívásának fontosságát hangsúlyozta nem alkalmi vagy véletlen barátság”. Ugyanakkor —- meggyőződése szerint az arab ügy komoly támogatókat Szer­zett a harmadik világban, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is. Egyiptom po,:- ikájáfc a reali­tások figyelembevételével kí­vánja alakítani — mondta Szadat. „Tudjuk a helyünket az antikoioniálista, nemzeti forradalmi erők között és el­választhatatlan részei va­gyunk az. arab nemzetnek” — mondta1 az elnök. Alapelveink nem. változtak — mondta —, de küzdelmünket másként kell folytatni egy olyan korban, amelyet a nemzetközi enyhü­lés jellemez, mint ahogy a hideg-háború körülményei kö­zött folytattuk harcunkat. A Szadat-beszéd nyomán a Palesztinái j hétfőn összeült az egyiptomi Szadat elnök szombati be­széde — úgy tűnik — hosz- szabb távra meghatározza az egyiptomi politikai, diplomá­ciai aktivitás irányát. A Sza­dat-beszéd az elnök első rea­gálása volt a Kissinger-'misz- szió csődje és Fejszál szaúd- arábiai király meggyilkolása következtében kialakult új helyzetre. Az eljövendő időszak egyip­tomi törekvéseiről szólva Sza­dat kifejtette a következőket: Össze kell hfvni a genfi kon­ferenciát. Ezen a fő követe­lések: Izraelnek vissza kell vonulnia az 1967. június 5-e előtti határokra, és biztosítani kell a palesztinaiak törvényes jogainak helyreállítását. Ugyanakkor Szadat kijelentette: e célok elérésére! „nem a genfi konferencia lesz aíz egyetlen keret” Egyiptom szá­mára; / © Meg kell valósítani a három fronton álló arab fél -V Egyip­Felszabaditási Szervezet — teljes együttműködését. Az arnb stratégia kidolgozására az elkövetkezendő arab csúcsértekezlet ád majd mó­dot. Szadat javasolta.; hogy ezt jú­niusban tartsák meg Kairóban; Egyiptom hozzájárul a sinai fronton állomásozó ENSZ- erök riiandátumának meg- hosszabbit/diához további három hónapra. (Eredetileg április 21-én járt volt a le ez a mandátum); I’ gyiptom június 5-én meg­nyitja a nemzetközi hajózás számára a Szuezi-csatornát. éli hajók csak a végleges bé- és rendezés után haladhatnak ezen át. Szadat elnök külön szólt a szovjet—egyiptomi kapcsola­tok fontosságáról. E kapcsola­tokat az őket megillető helyre kell emelni — mondta az el­nök és hozzáfűzte, a szovjet— egyiptomi viszony „az elveken és a stratégián nyugszik és ,|(U J V' ébi Tzitael nemzetgyűlés és megtárgyalta annak főbb pontjait. A képvi­selők tanácskozásáról kiadott közlemény többek között ki­emelte a genfi értekezlet ösz- szehívásának fontosságát, ugyanakkor sürgette a kon­ferencia mellett az egyéb — diplomáciai, politikai akciókat is. Megerősítve a szovjet— egyiptomi kapcsolatokról az elnök által mondottakat, a közlemény kifejti, hogy a jó viszony pozitív módon hathat Egyiptom gazdasági-katonai megerősödésére. Fontos az egyiptomi—amerikai dialógus folytatása is, mert az Egyesült Államoknak — különleges kapcsolatai révén — módjá­ban áll nyomást gyakorolni Izraelre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom