Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-08 / 57. szám
Ami a tudósításból kimaradt Az elmúlt négy esztendő bizonyítványa Beszélgetés Simon Jánossal, a városi pártbizottság első titkárává, Éppen egy hónap telt el Szentendre kommunistáinak küldöttértekezlete óta. Bármerre is fordulok meg a városban azóta — a vita egy- egy témáját idézik fel párttagok, pártonkívüliek. Indokolt tehát, hogy helyt adjunk a széles nyilvánosság előtt mindannak, ami kimaradt — kizárólag helyhiány miatt — az értekezletről megjelent tudósításból. Ezért vállalkozott interjúra Simon János, a városi pártbizottság első titkára, aki időközben már a megye kommunistáinak küldöttei előtt is számot adott a városi pártértekezleten elhangzottak summázatáról. A valóság talaján — Mondana valamit bevezetőben a küldöttértekezlet hangulatáról, s felidézne egykét emlékezetes, megszívlelendő hozzászólást? — A küldöttértekezlet munkájára jellemző volt az őszinte szókimondás s a kritikus- önkritikus hangvétel. Már a felkészülés időszakában arra kértük párttitkárainkat, hogy elsősorban a munkásokat ösztönözzék hozzászólásra, véleménynyilvánításra. Nem titkoltuk, hogy ezúttal főleg az ő mondandójukra voltunk kíváncsiak, s kevésbé a gazdasági vezetőkére. így sikerült elérni azt, hogy a hozzászólások többségében munkásvéle- ményeket hallottunk, anélkül, hogy valamilyen üzemi tanácskozáson éreztük volna magunkat, örvendetes továbbá, hogy ténylegesen a párt- szervezetek munkájáról, azok belső életéről alkothattunk reális képet. És még valamit általánosságban: a vita mindvégig Szentendre-ízű volt. Rendre olyan észrevételek hangzottak el, amelyek városunkon kívül nem is hangozhattak volna el. S itt emelnék ki — ezek közül — néhány emlékezetes felszólalást. Dr. Ikvai Nándortól, a Múzeumok Pest megyei Igazgatóságának vezetőjétől kitűnő, mindenki számára jól érthető tájékoztatást kaptunk a művészetpolitika elmúlt négy esztendei fejlődéséről. Lendér Lászlóné, a Rákóczi úti általános iskola igazgatóhelyettese, az ottani alapszervezet párttitkára a hazafias és internacionalista nevelés aktuális kérdéseit világította meg rendkívül érzékletesen. Legutolsónak szólalt fel ugyan Markó Sándorné, az izbégi alapszervezet tagja, részletesebben azonban mégis most őróla szólanék. Ügy mondanám: most ismertük meg úgy igazában ezt az idős elvtársnőt. Azzal kezdte, hogy röviden elmondta az életrajzát, majd levezetett az életéből olyan lényegbevágó, közéletünknek csaknem minden megnyilvánulására vonatkozó tanulságokat, amelyek a jelenlevők számára egyértelműen bizonyították, hogy milyen nagy utat tettünk meg az elmúlt három évtized alatt. Elbeszéléséből megismerhettünk egy, a történelem sorsfordulóin, megpróbáltatásain edződött kommunista asz- szonyt, anyát, aki hat gyermeket nevelt fel, s aki ma is, nyugdíjasként fáradhatatlanul dolgozik az izbégi kis alapszervezetben. — Egy ,évvel ezelőtt négy részre tagolódtak a területi alapszervezetek, a város topológiai helyzetének megfelelően. Nyilvánvalóan a pártértekezlet ennek a módosításnak a tapasztalataival is foglalkozott ... — Természetesen foglalkozott. Most kaptunk választ arra, hogy ez a megoldás nagyon szerencsésnek és eredményesnek bizonyult. A többségében idős párttagjaink a munkájuk lényegét fedezték fel. Érthető ez, hiszen érdekeltebbek lettek, s fáradozásuk fizikailag kevésbé megerőltető így — olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek jóformán ott vannak a kapujukban. Ugyanakkor közelebb kerültek a város valós gondjaihoz is, s megtalálták szövetségeseiket az ottani népfront- és tanácstagaktívákban. Indokolt tehát az az igény, hogy pártbizottságunk foglalkozzon továbbra is ennek a rendszernek a fejlesztésével. Naiv elképzelések cáfolata — Szentendrén — s ez kiderült már a novemberi beszámoló és a decemberi vezetőségválasztó taggyűléseken -T- a közvélemény egy része nincs tisztában azzal, hogy bizonyos, a várossal kapcsolatos fejlesztési célkitűzések valójában mit is jelentenek. Számos egymásnak ellentmondó, szélsőséges vélemény hangzik el — elsősorban a nem megfelelő tájékoztatás következményeként. Gondolom, a pártértekezlet igyekezett ezen a téren egyértelműen állást- foglalni, s megadni a választ a kételkedőknek? — Ezt az igényt már a párttitkári értekezleten tolmácsolták számunkra, s a válaszadás érthetően egyik fontos fejezete volt a szóbeli kiegészítésnek. Miről van hát szó? Mindannyiunk számára nyilvánvaló az a megyei, sőt országos törekvés, hogy városunk művelődési-művészeti centrummá váljék. Ennek érdekében történt egy s más, új múzeumok létesültek s várhatóan továbbiak létesülnek. Városunk neve, híre még szélesebb Jcörben lesz ismert, még több idegent vonz majd Szentendre, mint eddig. Mégis — sokak számára bizonyára hihetetlen, de így igaz —: a fejlesztésekkel kapcsolatban szép számmal hangzanak el ellenvélemények. Emberek attól tartanak, hátha kárára lesz városunknak ez a törekvés. Nyilvánvalóan téves ez a nézet, olyannyira, hogy éppen az ellenkezője az igaz. Már eddig is több beruházás éppen azért valósulhatott meg, mert a művelődési-művészeti centrum kialakítása érdekében központi keretből juttattak városunknak tekintélyes ösz- szegeket. így lesz ez a jövőben is: vonatkozik ez a kereskedelem, a vendéglátás, a szállodák fejlesztésére egyaránt, de ide sorolhatjuk nem egy út korszerűsítését és az erőteljesebb közművesítést is. Mindez elengedhetetlen az idegenforgalom szempontjából, de hasznát látja Szentendre valamennyi polgára is. — Mi a garancia arra a pártértekezlet után, hogy ezek az érvek széles, a korábbinál szélesebb körben ismertté válnak? — A garancia maga a pártértekezlet, mi ezen a fórumon ilyen nyíltsággal szóltunk erről az égető kérdésről, s ugyanakkor a küldötteket felkértük, hogy legyenek szószólói az elhangzottaknak a saját területükön. Megismételve a lényeget: nem szabad a kapukat bezárni a központi elképzelések elől. Hiszen ezek a fejlesztési koncepciók magukkal vonják az egyéb fejlesztési szükségletek mielőbbi kielégítését is. — Hadd maradjak még egyetlen példával a témánál. A városunkba látogatók közül aligha hagyja ki valaki is, hogy a tabakosok keresztjétől lepillantson a Dunakanyar talán legszebb panorámájára, amely azt a bosszúságot is feledteti, hogy végig bűzölög- nek nyaranta a Szamárhegy alkalmi csatornái a felfelé kapaszkodó úton. Az ott lakók azonban hosszú távon nem vigasztalódhatnak azzal, hogy udvarukból gyönyörű kilátás nyílik a Dunára ... — Ez is olvan gond, amelvet orvosolnunk kell. Hadd fogalmazzak így: ki kell szabadulni a főtéri bűvkörből a városnak olyan periférikus helyeire, ahol valóban vannak ilyen gondok s tetejébe idegen forgalmi'.ag látogatott helyek. Inkább előbb, mint utóbb, ezeken a helyeken is '“"■''eztetni kell a már említett érdekeket. Pillanatnyilag azonban a város központjával kell valamit kezdeni — a sajtóból bizonyára ismerik az ide vonatkozó elképzeléseket —, úgy Is mondhatnám, a műemlékileg védett belső városmagot kell elsősorban megmenteni. — Még egy téma, amely tudomásom szerint nyomatékkai szerepelt a szóbeli kiegészítésben s ennek megfelelően a vitában is, ez pedig az üdülőövezet. Üdülőövezet-ügyben — Valóban, a közérdeklődés nálunk Szentendrén, érzésünk szerint a kelleténél jobban fordul az üdülőövezet felé. Találgatják, melyik víkendház munkásé, s melyek igazgatóké, főosztályvezetőké. Nem is olyan régen hasonló szóbeszéd tárgya volt a gépkocsi. Persze, azért előfordulnak furcsa esetek. Akad az idetelepülök között élősdi is, megismertünk olyan cezaromániában szenvedő törpe-óriást, aki titkárnőjét vagy gépkocsivezetőjét szalasztja különböző igényeivel a tanácsra. A baj azonban az, hogy túlzott következtetéseket, s ami még ennél is rosszabb, általánosításokat vonnak le egyesek néhány valóban elítélendő példából. Egyöntetű volt a pártértekezlet állásfoglalása, hogy harcolni kell az ilyen szélsőséges magatartások s azok általánosítása ellen. Ugyanakkor rosz- szul tájékozottak azok, akik tudni vélik, hogy út-, víz-, villanyfejlesztés vonatkozásában jobban fejlődik az üdülőövezet, mint a város. 1974-ben az üdülőövezetben út egyáltalán nem épült, ami viszont megvalósult, az a városi fejlesztésnek mindössze 6—8 százaléka, s az sem városi pénzből. És még valami: vegyük észre a főosztályvezető telire mellett a csepeli munkásét, az üdülőövezetben tapasztalható tolla- sodás vagy státus-szimbólum mellett azokat a helybelieket is, akik csak a drukkerek táborát növelik, közben azonban a maguk portája is szépen gyarapszik. S azt sem hallgathatom el, hogy itt a városban több olyan vezető él és dolgozik, akikre ezekben a kérdésekben a legnagyobb szerénység jellemző. Eredmények KISZ-taggyűléspk Önértékelés is Szentendrén már javában folynak a KlSZ-alapszerve- zetekben a tisztség- és tagságmegújító taggyűlések. Február 20-tól március 20-ig minden alapszervezetben két taggyűlést tartanak. Ezeken értékelik az egyes tagok munkáját, ugyanakkor sor kerül az önértékelésre is. A számadó munka része továbbá az egy éni és közös vállalások teljesítésének mérlegelése. Ben- kovics György, a városi KISZ-bizottság újonnan kinevezett titkára elmondta még, hogy ezúttal adják át a tagságukat kiérdemelt, s így megújító fiataloknak az új tag- könyveket. A szeszfőzés végnapjai Végnapjait éli a pócsme- gyeri szeszfőzde. A régi berendezést jócskán kikezdte már az idő, s a Kisoroszitól átvett készülékkel is alig boldogulnak: üzembe helyezése óta már két ízben kellett nagyobb javítást eszközölni, utóbb már a szeszfőzde teljes leállításának gondolata is felmerült. Előkerítették újra a régi üstöt, oldalán csaknem félszáz lyukkal, ezeket rézzel ideiglenesen beforrasztották, így talán erre a szezonra még kitart, a jövő idényre azonban feltétlenül új üstöt kell beépíteni — ellenkező esetben megszűnik a szeszfőzés Pócs- megyeren. Magoncoktól az idős fákig Tahitótfalu Dunabogdány felőli határában mintegy kétszáz holdon terül el a Fővárosi Kertészet 3. számú díszfaiskolája. A gondosan ápolt gazdaságban pillanatnyilag 270 ezer díszfa, 230 ezer cserje, különféle örökzöldek és fenyők gondozása folyik egy időben. Megtalálható Rt minden nemzedék — a magoncoktól egészen az idős fákig. A korán jött tavasz megkönnyítette a szabadban a munkát. Képünkön metszik a széllel már dacoló kőris-, juhar- és hársfákat. Pomáz az agglomerációban Szelistyén épül az új lakótelep Pomázon közzétették az agglomerációs rendezési tervet. A nagyközség, csakúgy, mint a járás többi községe, központilag Szentendréhez fog tartozni. A részletes műleírás gyakorlatilag az ezredfordulóig írja le Pomáz televizsgálására szakemberekből álló bizottság alakult Pomázon, vezetője Korausz Ferenc, a nagyközségi tanács gazda- ságpolitiai bizottságának elnöke. A bizottság minden lakossági észrevételt készséggel meghallgat, sőt: nyilvános fórumon vitatják meg a község sorsát meghatározó előterjesztést. Március végén pedig a testület rendkívüli tanácsülésen igazolja vissza a nagyközség agglomerációs rendezési tervét. ** elégedettség — Hadd tegyem még hozzá a küldöttértekezlet értékeléséhez: egy kicsit az idő, meg a szerencse is kedvezett nekünk, hiszen olyan időszakban került sor a város kommunistáinak számvetésére, amikor beértek a város utóbbi háromnégy évben produkált dinamikus fejlődésének olyan konkrét eredményei, amelyek a lakosság körében nagyfokú elégedettséget, megnyugvást eredményeztek. Az emberek szinte már el is felejtették, hogy ezek a nélkülözhetetlen létesítmények — ’ bevásárló központ, szakorvosi rendelőintézet, a Felszabadulás lakótelepen átadott lakások — többségükben bizony tekintélyes késéssel készültek csak el. E szépséghiba ellenére becsülettel állhattunk oda a város elé s valóban számos szép eredményről állíthattuk ki az elmúlt négy esztendő bizonyítványát — fejezte be nyilatkozatát Simon János, a városi pártbizottság első titkára. püléscsoporton belüli szerepkörét; elsősorban az alvó-üdülő jelleget hangsúlyozva. Ami azt jelenti, hogy a jelenlegi üzemi területek közül csupán a HÉV-állomás melletti, a magas feszültségű vezetékig terjedő terület tartható meg. Vagyis kitelepül a lakatosipari és fatömegcikk szövetkezet s minden bizonnyal a kedvelt lovasiskola is. A lakások száma több mint kétszeresére nő, a népesség megközelíti a 19 ezret. Szelistyén, amely jelenleg szántóterület, épül fel az új lakónegyed. A rendezési terv részletesen tartalmazza a lakó-, az intézmény-, a zöld-, az üdülő-, a közlekedés, a közmű- és a külterület jövőjének perspektíváját. Az agglomerációs terv felül„Azegyik oldalon” Szentendre, csakúgy, mint a korábbi esztendőkben, idén is benevezett a Pest megyei Tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága által meghirdetett városfejlesztési és szépítési versenybe. A nagyszabású akció már március első napján megkezdődött — a korábban mellékletünkben már ismertetett köztisztasági hónappal. Tovább folytatódik a járdaépítés, a jelszó: „Minden utcában legalább az egyik oldalon legyen járda.” A feltételeket a városi tanács biztosítja: helyszínre szállíttatja a megkevert betont, a zsaluzóanyagot, és gondoskodik a műszaki irányításról. A lakók vállalják társadalmi munkában a kivitelezést: a tükör kivágását, a sóderezést, a zsaluzást, a beton berakását és a kiadós öntözést. A lakók társadalmi szerződésben vállalják a munkát, mulasztás esetén telkenként 900 forint közmű-hozzájárulást kötelesek fizetni. Ugyancsak van lehetőség fásításra, ahol a lakök vállalják a fák gondozását és védelmét. Facsemetét a városi tanács biztosít. Nem fá- síthatók azok az utcák, alTCI csatorna, vízhálózat vagy út épül. Nevezhet továbbá a „Virágos Szentendre” mozgalomba minden olyan utca közössége, ahol a járda mellett létesíthető virágos sáv. A járdaépítésre, fásításra, virágosításra vállalt szerződéseket a lakók aláírásává! ezekben a napokban kell eljuttatni a tanács műszaki osztályára. Pi l is szett t kereszt—Pi l isszántó Közös fogorvosi rendelő Városi hírek — Holnap nyílik meg a József Attila Művelődési Központban az amatőr képzőművészeti kör és a Vajda Lajos-stúdió kiállítása. — A város hatodik óvodája e hónap közepén nyílik meg a Felszabadulás lakótelepen levő, egykori Borsos-villában. Felvételre jelentkezni a kétcsoportos gyermekintézménybe a helyszínen lehet. — Az új első osztályosok beiratása a város három általános iskolájában a jövő hét szerda, csütörtök és pénteki napján lesz. — A megyei pártbizottság nőnapi ünnepségén sikerrel szerepelt a zeneiskola fúvószenekara és a Bajcsy-Zsi- linszky úti általános iskola Pilisszentkereszten már az elmúlt évben szerették volna tető alá hozni a régóta áhított fogorvosi rendelőt. A mulasztást minden bizonnyal idén teszik jóvá, bár a ráva- lóból —‘amint azt Szóvá István tanácselnök elmondta — mindössze 60 ezer forint áll a tanács rendelkezésére. A hiányzó 100—110 ezer forintot, elsősorban építőanyag és munkaerő biztosításával, az Egészségügyi Minisztérium garantálja. Úgyhogy kötzel az idő, s a helybéli fogfájósaknak nem kell Pomázra zarándokolniuk enyhülésért. Előzetes tervek szerint a községnek közös fogorvosa lesz a szomszédos Pilisszántóval Az oldalt írta: Kertész Péter Foto: Gárdos Katalin
