Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-08 / 57. szám

Mi Vit I ’jÉljUf H kJuűob 1975. MÁRCIUS 8., SZOMBAT Végső búcsú Németh Lászlótól Mozart Requiemjének hang­jaival kezdődött a jelenkori magyar irodalom egyik legna­gyobb alakját, Németh László Kossuth-díjas írót búcsúztató gyászszertartás pénteken a Farkasréti temetőben. A feke­te drapériával borított ravatal­nál özvegye, családtagjai, ba­rátai, pályatársai, tudósok, művészek, alkotásainak mélta- tói, olvasói vettek végső bú­csút. Koszorúkkal övezett ko­porsójánál lerótták kegyeletü­ket a politikai, állami, kultu­rális és művészeti életünk is­mert személyiségei. — A Magyar Népköztársaság Kulturális Minisztériuma nevé­ben megrendüléssel adom meg a végső tiszteletet Németh László Kossuth-díjas író, a XX. századi magyar kul­túra egyik nagy egyénisége, próza és drámairodalmunk klasszikusa, a társadalmi, mű­vészeti és pedagógiai tudomá­nyok nagy gondolkodójának — kezdte emlékbeszédét dr. Molnár Ferenc kulturális ál­lamtitkár. — Életműve bebizo­nyította és bizonyítja: a halál csak a súlyos betegségben meggyengült, magát emésztő szervezetet győzhette le, az al­kotásaiban jelen levő Németh Lászlót nem. Ö már rég hal­hatatlan. Fél évszázados írói pályáján művei közül néme­lyik feledésbe merült, majd újra feltámadt, és bizonyára így lesz a következő évtizedek­ben is. — A fél évszázad során az írói-alkotói pályának mind más és más oldalai világosodtak meg. Gondolkodói útja — sa­ját tételeinek folyamatos és bá­tor módosításával* korrekciójá­val — egészen a szocializmus megvalósult gyakorlatának igenléséig vezetett. Sokan és sokat vitatkoztak Németh Lászlóval, de legtöbbször és legtöbbet ő vitázott önmagával. Az eszmék embere volt: a „szép élet eszméjét” kereste, valóságbeli megfelelőjének tervezésén munkálkodott szün­telenül. Tervei, javaslatai, el­képzelései mindig gondolko­dásra inspiráltak, s művei ins­pirálni, ösztönözni fognak a jö­vőben is. Ennél több talán író­alkotónak nem is adathatik meg — móndotta befejezésül dr. Molnár Ferenc. A Magyar írók Szövetsége, barátai, olvasói nevében Illés Endre Kossuth-díjas író, az írószövetség titkárságának tag­ja, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója búcsúzott az el­hunyttól, felidézve alkotói és életpályájának jelentős állo­másait. A földi maradványait befo­gadó díszsírhelynél Illyés Gyula Kossuth-díjas író bú­csúztatóját Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész ol­vasta jel. Bemutatók az Állami Déryné Színházban HAT ELŐADÁS PEST MEGYÉBEN Az Állami Déryné Színház, amely a következő színházi szezonban ünnepli fennállásá­nak negyedszázados évfordu­lóját, az évad hátralevő részé­ben új bemutatókat tart. Már­cius elején viszik színre Ber­tolt Brecht és Kurt Weill Kol­dusopera című háromfelvoná- sos zenés játékát, Petrik Jó­zsef rendezésében. A világ­szerte ismert mű most első íz­ben kerül a Déryné Színház közönsége elé. A darab Pest megyei bemutatójára március 9-én kerül sor Dunahar ászt in, március 31-én pedig Nagyma­roson adják elő. Az Énekes madár után újabb Tamási Áron művet is láthat majd a színház publi­kuma. Előreláthatólag márci­us végén, Szalay Vilmos ren­dezésében adják elő a Boldog nyárfalevél című színművet, amelyet minden bizonnyal újabb Tamási alkotások kö­vetnek. Ennek a darabnak a megyei bemutatóját április 1-én Nagykátán tartják. Ismét premierrel jelentkezik tavasszal a színház operatár­sulata. Ezúttal Kertész László rendezésében, Mozart: Szökte- tés a szerájból című vígope­ráját tolmácsolják. A megye közönsége április 21-én Nagy­kátán ismerkedhet meg a da­rabbal. A magyar klassziku­sokat az idei tervben Csiky Gergely Csalódások című ko­médiája képviseli. A megyé­ben először május 13-án Száz­halombattán kerül színre. A színház hamarosan szlo­vák rendezőt lát vendégül, aki Jan Solovic Meridián expressz című drámáját rendezi. A da­rabnak megyei bemutatója június 12-én Kiskunlacházán lesz. Kiállítások — évfordulóra A felszabadulási évforduló köszöntésére április elsején megnyitja kapuit a magyar munkásmozgalmi múzeum új otthonában, a Budavári palo­ta A-épületében. Az ünnepé­lyes alkalomból — mint a ki­állítás rendezői elmondták — egyszerre három reprezentá- tív kiállítás fogadja majd a látogatókat. Először is A ma­gyarországi munkásmozgalom története című állandó kiállí­tás első, 1919. augusztus 1-ig terjedő része, amely a mun­kásosztály kialakulását, élet­módját, politikai tudatának fejlődését, művelődését, foko­zatos erősödését, majd hata­lomra jutását szemlélteti — ezer négyzetméteren. Az ag­rárproletár réteg életviszo­nyait szintén eredeti beren­dezési tárgyakkal rekonst­ruált szobabelső ábrázolja. A kiállítás másik része jelzi a munkásosztály növekvő sze­repét hazánk történelmében, és kapcsolatait a nemzetközi munkásmozgalommal. Bemu­tatja a szocialista munkás- mozgalom fejlődését, kiemel­kedő eseményeit az 1918-as polgári demokratikus forra­dalomig. A munkásmozgalom törté­nete kiállítás folytatásaként — szintén 1000 négyzetméte­ren — a magyar fotóművé­szek szövetségével közösen rendezett időszaki kiállítás lesz majd látható: A mai Ma­gyarország több mint 200 fotó tükrében. A kiállítási tér to­vábbi részében — az állandó kiállítás következő szakaszá­nak elkészüléséig — a két vi­lágháború közötti szocialista képzőművészet című, másik időszaki kiállítás kapott he­lyet: a többi között Uitz Béla, Bortnyik Sándor, Derkovits Gyula, Dési-Huber István, Ék Sándor, Szilágyi Jolán, Sugár Andor, Mészáros László, Gold­man György és a forradalmi művészet többi mesterének alkotásai, a múzeum saját gy ű j te ményébőL — Nemzetiségi könyvtárak. A szentendrei járás hat köz­ségében van nemzetiségi részlege a könyvtáraknak. Közülük a legtöbb — 682 — nemzetiségi anyanyelvű kö­tettel a pilisszentkereszti könyvtár rendelkezik. Minden második vasárnap: Fórum Művészetet tanulnak és tanítanak Sokan járnak Pest megyéből a KISZ Központi Művészegyüttesének képzőkörére " V ' <i. b.'LVk '-,v . •, t :*• t-v p A Fóti Gyermekváros kezdeményező kedvű zene­karának tagjaiból. Regős István, a tv szerkesztő-riportere népszerű magyarázatokkal „fordítja le” a kritikákat. — Sokai? vagytok. Kérlek, próbáld megfogalmazni, hogy mi vonzhat ide ennyi fiatalt vasárnaponként. — Valóban sokan vagyunk és nemcsak fővárosiak. Sok a Pest megyei, sőt az ország más részeiből is jönnek. Pedig el­sősorban nem a szórakozás vonz ide. Komoly munkával telik el a három óra még an­nak is, aki csak nézőként van itt. Hol is vagyunk? A KISZ Központi Művészegyüttes bu­dapesti Rottenbiller utcai székházában. Itt tartja a Fó­rum minden második vasár­nap foglalkozásait. Az előadóművészét ágiiból Az 1972-es Ki mit tud? után a KISZ Központi Bizottságának kezdeményezésére a KISZ és a Magyar Televízió hozta lét­re Szigeti Pálnak, a művész- együttes igazgatójának vezeté­sével — ezt a képzőkört. Azok­ra a fiatalokra gondoltak, akik a Ki mit tud? során ugyan kiestek a különböző elődöntők­ből, de tehetségesnek bizonyul­tak. Ö értük hívták meg mű­vészeti vezetőnek Simon Zsu­zsát, a Színművészeti Főiskola tanárnőjét, Sík Olga énekta- nárnőt, Gloviczki Péter bű­vészt, Komjáthy Györgyöt, a rádió könnyűzenei munkatár­sát, Pernye Andrást, a Zene- művészeti Főiskola tanárát és Végh Miklóst, a televízió mun­katársát. Az ő irányításukkal képzik tovább magukat a vers­Színházi esték NYÁR A I f\j<T Gorkij színmüve ' a Madách Színházban Jelenetek egy vidéki város­ból — ezt a mondatot írta Makszim Gorkij az 1904-ben elkészült darab címe alá. Uta­sítás az előadóknak? Műfaji megjelölés? Talán inkább annak a jelzése, hogy bár a szabályos dramaturgia sze­rint épül fel az eredetileg négy felvonás, mégsem egé­szen a megszokott értelem­ben vett színpadi műről van szó. A Nyaralók ugyanis — a kétségtelenül erős Csehov-ha- tás dacára — már gorkiji mű. Dramaturgiája szemmel lát­hatóan követi a tisztelt és cso­dált mestert (aki egyébként a Nyaralók megírásának évé­ben hunyt el), még a figurák egyike-másika is erősen ha­sonlít a csehovi hősökre (itt is van meg nem értett szép­asszony, elvágyódó, jobb sors­ra érdemes fiatal nő, érteden, ostoba férj, tehetséges, de ki­égett író), s mégis: Gorkij hőseiből már egy új emberi magatartás, egy új erkölcsi igény szól. Csehov hősei fag­gatják a világot, de választ nem kapnak, talán nem is várnak. Gorkij hősei már vá­laszolnak is. Vagy legalább megpróbálják megtalálni az értelmes választ. Milyen kérdések vetődnek fel a Nyaralókban? Maga Gor­kij határozta ezt meg, ponto­san, félreérthetetlenül: „Az orosz értelmiségnek azt a ré­szét akartam bemutatni, amely a társadalmi helyzet egy bizo­nyos magaslatára érkezve, el­vesztette kapcsolatát a nép­pel, ahonnan származott; megfeledkezett a nép érdekei­ről, nincs befolyása az élet­re, telve van meghasonlás- sal...” Más szóval: a haladó gondolkodás és a vezető sze­rep hamis illúzióiban tet­szelgő orosz intelligencia kö­zéprétegeiről van itt szó. Ez a réteg azonban a valóság­ban szervilis, reakciós, mű­veltségében hiányos és elma­radott volt. Tulajdonképpen épp olyan tunya, tartalmat­lan és céltalan életet élt, mint az a középnemesi ré­teg, melyet megvetett és iri­gyelt egyszerre. Gorkij erről a nagy feladatok megoldására is képes, de e nagy felada­tokat fel sem ismerő, a szá­zad eleji orosz társadalmi fejlődés szempontjából rop­pant fontos rétegről mond éles és kemény kritikát a Nyaralókban, s egyben azt is kifejezi legvilágosabban látó hőseivel: az ifjú Viasszal és a művelt, okos orvosnővel, Marja Lvovnával: ez a pu- hány, tehetetlen, nyárspol­gári értelmiség nem alkal­mas arra, hogy a dolgozó osz­tályok vezetője legyen, nem alkalmas semmiféle haladó ideológia befogadására és to­vábbadására. A darab tehát erről szól. Az előadás, Ádám Ottó ren­dezése azonban nem. Rövid időn belül már a második színház (és a második Gorkij- darab) fut téves vágányra (a Barbárok a Vígszínházban, s most a Nyaralók a Madách­ban). A Nyaralókból éppúgy egy „elcsehovizált” produkció született, mint a Barbárokból. Pedig ez a dráma sem Csehov műve. Ádám Ottó úgy indítja a darabot, s úgy játszatja lé­nyegében a második rész kö­zepéig, mint egy klasszikusan megvalósított Három nővért, Vány a bácsit vagy Sirályt. Elomló hangulatok, pasztell­színű kosztümök és érzelmek, tétován és céltalanul ténfergő életek, kibicsaklott sorsok, szenvelgések és szépelgések enyhén unalmas színtere a színpad, s alig-alig vehetjük ki, milyenek is ezek a figu­rák, kinek mi az igazi arca, énje, és főleg: ki mellett áll­hatunk rokonszenvünkkel, s kit kell elutasítanunk. Csak axz utolsó jelenetben vál­nak világossá a frontok, de ekkorra már annyira másfelé indultak a hősök sorsvonalai, hogy ez a kép szinte idege­nül, odaférceltként fityeg az előadás többi részén. Holott Gorkij világosan és pontosan megírta a darabban azt, amit idézett szavaiban megfo­galmazott. (Az utolsó képben ez az írói szöveg olyan egy­értelmű és erős, hogy ott már nem lehetett ellene rendezni az előadást — talán ez is egyik oka az erős törésnek.) A színészek? Mit tehetnek ilyen szituációban. Többnyire Csehovot játszanak. Bencze Ilona, a meg nem értett fele­ség szerepében kissé még Ibsen valamely hősnőjére is emlékeztet. Szalay Edit mint életvidám és nem éppen fér­figyűlölő asszonyka elkelle- meskedi a figurát. Márkus László a darab egyik kulcs­szerepében, Szuszlov mérnök alakjában az aprólékos mű­gonddal megrajzolt ellen­szenvesség megtestesítője. Lö­te Attila (a kiégett író, Sali- mov) javarészt Trigorint idé­zi emlékezetünkbe Csehov Sirályából. Dégi István (nem tudni miért, Csehov maszk­jában) tovább növeli kissé ütődött, szánandó színpadi fi­guráinak sorát. Schütz Ila megszokott gunyorosságával kelti életre a dilettáns író­nőt, Kalériját. Tímár Béla nem nagyon leli meg a fiatal Viasz összetett alakjának áb­rázolásához szükséges esz­közöket : félszegség helyett feszeng, kihívó gúny helyett pökhendi. Csak ketten érez­nek rá Gorkij élesebb, ke­ményebb színekkel festő írói stílusára, s a darab igazi lég­körére, hangvételére: Hau- mann Péter, a tunyaságba, tehetetlenségbe és lusta jó­módba süppedt ügyvéd, Ba- zsov alakjában, s Basilides Zoltán, Bazsov életerős, egy­szerű, műveletlenségében is rokonszenvesen őszinte és em­beri nagybácsija szerepében. Gombos Katalin mint Marja Lvovna szép, átélt, érzelem­gazdag alakítással örvendez­teti meg a nézőket, de hiány­zik játékából a doktornő em­beri keménysége, előrenéző hite. Szinte Gábor díszletei saj­nos a csehovi vonásokat húz­zák alá pasztelles lágyságuk­kal. Ugyanez mondható el Mialkovszky Erzsébet külön­ben szép és dekoratív ruhái­ról is. Takács István mondók, zenészek, bűvészek és parodisták, akik immár har­madik éve töltik meg kéthe­tenként a nagytermet. Különleges és országos styl­ten is egyedülálló ez a Fórum. Diákok, vagy éppen már dol­gozó fiatalok járnak ide, akik­ben az a közös, hogy az elő­adóművészei valamelyik ágá­ban kívánják képezni magu­kat. Itt tanulnak és tanítanak egyszerre. Ügy készülnek fel egy-egy foglalkozásra, mintha tanítási órára készülnének, s mégis úgy, mintha, színházi előadásra. Mert hiszen úgy kell produkálniuk, hogy az előző foglalkozások tapasztala­tai eredményként tükröződje­nek munkájukban, s amikor lejönnek a színpadról, a valódi színházi taps után szigorú kri­tikát kapnak. ízlésformálás _ Si mon Zsuzsa és Pernye András — mint elmondották — fontosnak és hasznosnak tartják azt is, hogy az idejá­rok a művészeteknek olyan ágaival is találkozhatnak rendszeresen, amellyel maguk nem foglalkoznak. Mindketten feladatuknak tekintik a fiata­lok ízlésének alakítását. Si­mon Zsuzsa külön kiemelte az anyanyelv helyes használatát és a szép magyar beszéd alap­vető fontosságát. Regős István, a televízió szerkesztő riportere a játékve­zető. Különleges feladat ju­tott neki. Hárorrt-négy órán át fogja össze, szerkeszti és veze­ti a munkát. Sok a szereplő, az idő rövid, nem lehet megállás, fennakadás és sértődés, me®- bántódás — az esetleges rossz kritikák után. Ügy „fordítja le” humorral fűszerezve a bí­rálatokat, hogy a jó szándék kerüljön előtérbe. Szívesen csinálja, szereti a fiatalokat és őt is szeretik. Gyálról, Vácról, Kistarcsáról... A legutóbbi, a múlt vasár­napi Fórumon különösen so­kan vettek részt. Honnan jöt­tek? A fővárosiak voltaic ke­vesebben. Sok a Pest megyei. Ahogy elmondták, rendszere­sen beutaznak a foglalkozá­sokra. László Péter, a művész- együttes szervezője tartja nyilván a tagok névsorát. Eze­ken azt is jegyzik, hogy ki hányszor vett részt a Fóru­mon, hányszor szerepelt. Minden elismerés megilleti a Pest megyeieket. Sokan és rendszeresen járnak ide, szé­pen szerepelnek. Kikapott ne­vek. a hosszú listáról: Illés Zoltán — Erdőkertes, Mogyo­rósi Erika — Gyál, Csurgai Ibolya — Vác, Gárdos Kata­lin — Mogyoród, Hangász trió — Kistarcsa. Mogyorósi Erika például szaval. Az 1972-es Ki mit tud-on indult és a megyei szintig jutott el. örül ennek a képzési lehetőségnek és a tá­volság ellenére is minden fog­lalkozáson részt vesz. Fénypont: a fóti zenekar Majdnem minden Fórumon akad egy-egy különleges pro­dukció is. Most legutóbb a Fó­ti Gyermekváros zenekara volt a fénypont. Szokatlan, sokak számára ismeretlen hangszereken Haydn-műveket és ukrán népdalokat, mozgal­mi indulókat játszottak. Priszlinger Károly, a gyer­mekváros történelem- és ze­neszakos tanára, az együttes vezetője 1963 óta kísérletezik ezzel a zenekarral. Kísérlete­zik — mondhatjuk —, mert olyan hangszereket válogatott össze, amelyekre eddig még nem komponáltak zenét. A fótiak vasárnapi bemutat­kozását nagy taps fogadta. A gyerekek szépen, tisztán ját­szottak és nagyon fegyelme­zetten viselkedtek mind a né­zőtéren, mind pedig a színpa­don. Ehhez a biztonsághoz egészen különleges, egzotikus hangzás járult hozzá. Csupa ismert zenedarabot adtak elő, s mégis újnak, szépnek tűntek föl az ismerős dallamok. A foglalkozás utolsó számát vastapssal ismételtette meg a közönség. A görög trió újra és újra sikert arat. Görög nép­dalokat, Theodorakisz ismert és újabb darabjait és saját szerzeményeket adtak elő, népi hangszerekkel vagy gitárral kísérve az éneket. ★ Négy és fél óra telt el együtt. — Megérte? — kérdeztem egy szorgalmas résztvevőt. — Egy kicsit megmereved­tem a hosszú üléstől, de meg­érte. Nagyon szépen sikerült a mai Fórum is. Amint a művészeti vezetők elmondják, egy-egy tehetséges előadó pro­dukciója után, úgy én is csak azt mondhatom: remélem még többen jönnek és ma­radnak nálunk. Sásdi Mária T’risy. Linger Károly vezényli a Fóti Gyermekváros különleges zene­karát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom