Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-08 / 57. szám

1975. MÁRCIUS 8., SZOMBAT lap Nőnap a nők nemzetközi érében i.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Ünnepi ülés a Vasas székházban A nőnap és a nők nemzet­közi éve alkalmából ünnepi gyűlést tartottak péntek dél­után a fővárosban a Vasas­szakszervezet székházának dísztermében. Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az országgyűlés el­nöke, a nők nemzetközi évét előkészítő bizottság elnöke, Övári Miklós, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Lázár György, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Földvári Aladár, a SZOT el­nöke, valamint a politikai és társadalmi élet több más veze­tő beosztású személyisége. Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának el­nöke megnyitója után Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott ünnepi beszédet. w\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Magyar—szovjet asszonytalálkozó Cegléden A megyei nőnapi ünnepsé­gek sorában tegnap Cegléden a Hazafias Népfront városi bi­zottsága ismét megrendezte az immáron hagyományos ma­gyar—szovjet asszonytalálko­zót, amelyen részt vett Kovács Dezsőné, az Országos Béketa­nács aletnöke. A városi tanács székházában' Gyigor József, a városi pártbizottság első titká­ra és Hegedűs József, a városi népfrontbizottság titkára kö­szöntötte a vendégeket, majd Vincze János, a városi tanács elnökhelyettese vázolta Ceg­léd múltját és fejlődését. Az egész napos programnak ezen az első eseményén is részt vet­tek a különböző üzemek, gaz­daságok asszonyainak képvi­selői és vállalkoztak a továb­bi kalauzolásra. Az asszonyok a város veze­tőivel elsőként a Magyar— Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezetet keresték fel; Skul- téty József elnök ismertetője után megtekintették a hatal­mas üvegházakat, amelyekben a többi között ezerszámra ne­velik a szegfűt és a salátát. Az asszonyok sokáig gyönyör­ködtek a virágerdőben, végül mégis a salátával kapcsolat­ban jegyezték meg: az idén remélhetőleg — a tsz jóvoltá­ból is — több és talán olcsóbb primőr lesz a piacokon. 1 A továbbiakban is volt kö­zös téma bőven. A Cipőipari Vállalatnál — a cipő, a divat, a hordhatóság, s mivel dél­után a műszakváltásra érkez­tek, a több műszakban dolgo­zó nők gondjai. A vállalat vezetői a mű- gzakváltás néhány percét ra­gadták meg, hogy köszöntsék a dolgozó nőket és a vendége­ket. Sipos Bálint igazgató rö­vid beszéde után kiváló dolgo­zó kitüntetéseket nyújtott át, majd közösen megtekintették a vállalat 25 évét bemutató kiállítását. A magyar—szovjet asszony­találkozó este a Kossuth Mű­velődési Központban ünnepi gyűléssel folytatódott. Hege­dűs József népfronttitkár megnyitó szavai után Kovács Dezsőné mondott beszédet. Szakszervezeti elismerések A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége a 65. nemzetközi nőnap alkalmából a nőpolitikái határozatok gya­korlati végrehajtása érdeké­ben végzett kiemelkedő tevé­kenysége elismeréseként 100 szakszervezeti tisztségviselő­nek 'adományozott kitüntetést. Pénteken a SZOT székházban rendezett ünnepségen Földvári Aladár, a SZOT elnöke mon­dott köszöntőt, majd Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára átnyújtotta a Szak- szervezeti munkáért kitünteté­seket és az elismerő okleve­leket. Pest i megye szakszervezeti aktivistái közül a Szakszerve­zeti munkáért ezüst fokozatát Rácz Sándorné, a váci Forte Gyár laboránsa, a nőbizottság vezetője,1 a Szakszervezeti munkáért oklevelet pedig Kalló Jánosné, a Csepel Au­tógyár munkásnője, a gyár nő­bizottságának tagja kapta. \\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\ Csokor — vörös rózsákból A Mechanikai Művek mű­velődési házában rendezett ünnepségen Krasznai Lajos, a budai járási pártbizottság első titkára köszöntötte a gyár 800 nődolgozóját, köz­tük a kismamákat és a nyug­díjasokat. Az ünnepség ked­ves epizódja volt, amikor a járási pártbizottság nevében hatalmas vörös csokrot nyúj­tott át Leblanc Győzőnének, a vállalati párt-végrehajtóbi- zottság titkárának és szemé­lyében a vállalat valameny- nyi nődolgozójának. A kiváló dolgozó elismeré­sek átadását követő órák a vidámságé, a jókedvé voltak. Az asszonyok nagy derültsé­gére először a fehér köpenyes férfinóp vonult fel, hosszú, tömött sorokban, tálcákkal, s a tálcákon finom harapni- és innivalóval. Ezután neves fő­városi művészek gondoskod­tak a szórakoztatásról. .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v* A kertészetből nőnapra csaknem kétszázezer szál szegfűt szállítottak a fővárosba. Egyre többen a vezetésben is A Csepel Autógyár művelődési központ­jában tegnap délután mintegy 600 asz- szonyt, lányt első­ként a negyedszáza­dos férfi kórus kö­szöntötte, Mályi Je­nő, a kórus elnöke és egyben szólistája vezényletével Giar- dini varázslatos szép dalát, az Éljen min­den bájos nő címűt adták elő. Szeghalmi Gyulá­nak, a vállalati párt- bizottság titkárának megnyitója után dr. Kovák Béla, a Cse­pel Autógyár vezér- igazgatója mondott ünnepi beszédet. Részletesen ismertet­te azokat az erőfeszí­téseket, amelyeket a jelentős átalakulás­ban levő gyár a párt nőpolitikái határoza­tának megvalósítása érdekében már eddig is tett, és tesz a jö­vőben. Arra törek­szenek — mondotta —, hogy megszüntes­sék a nőkre ma még hátrányos bérarány­talanságokat és hogy mihamarabb minél több nő kerüljön ve­zető pozícióba. Ez utóbbi illusztrálásá­ra bejelentette, hogy a közelmúltban négy osztály élére nevez­tek ki vezetőnek ar­ra érdemes nőket és a több mint 10 ezer munkást foglalkozta­tó gyár gazdasági igazgatója is nő, Ho- morodi Andorné, akit a megyei párt-végre­hajtóbizottságba is beválasztottak. Hangsúlyozta a ve­zérigazgató, hogy a nők ma már a mun­ka minden területén megállják helyüket. Nem véletlenül nyer­te el néhány hete A vállalat kiváló bri­gádja megtisztelő cí­met éppen a Kállai Éva villanyszerelő brigád. Tennivaló a nőpolitikában azon­ban akad még jócs­kán. A gyermekgon­dozási segéllyel ott­hon levő kismamák évi egyszeri segélyét már felemelték 300- ról 500 forintra, de szeretnék, ha ez az összeg mielőbb el­érné a 800 forintot. Az idén megoldódik a munkásasszonyok gyermekeiriek szer­vezett üdültetése is. A beszédet követő­en dr. Novák Béla és Luttenberger József, a vállalati szakszer­vezeti bizottság szer­vező titkára kiváló dolgozó elismeréseket nyújtott át. Ä vezetés minden láncszemében K özéleti szótárunkban a „felnőtt nép” ki­fejezés nem csupán a nép egykori és mai szakmai és politikai érettségét ál­lítja egymással szembe. Ennél sokkal többről van szó: a követelményekről, ame­lyeket a nép felnőttsége állít a vezetés elé. A „felnőtt nép” kifejezés utal arra a tudatos tiszteletre, amely a nép szolgálatára rendelt minden párt- és állami tisztségviselővel szemben kötelező. Figyelmeztet arra is, hogy a magyar nép rendkívül sokat tapasztalt, s ma már a társadalmi fejlettség, a politikai érettség igen magas fokán áll. Nincs olyan országos vagy helyi probléma, amelyet a nép ne tudna józanul átgondolni, megítélni és mind a saját, mind a közösség oldalá­ról mérlegelni. De hát kell-e nálunk egyáltalán erről be­szélni. Nem világos-e önmagától is, hogy a vezetés minden láncszemében nyíltan, őszin­tén tájékoztatják az érdekelteket a sorsu­kat érintő kérdésekről. Igen, világos, de nem mindenütt. A minap üzemi újságok szerkesztőivel, munkatársaival beszélgettem közös dolgainkról. Kollégáim többen szóvá tettek egy eléggé általános jelenséget. Tör­ténetesen azt, hogy egyes gazdasági vezetők — közöttük kommunista gyárigazgatók is — a termelés fogyatékosságait firtató írásai­kat azzal vádolják, hogy kiteregetnek olyan dolgokat, amelyek ártanak a külkereskedel­mi érdekeknek. Természetes, hogy akadhat­nak olyan esetek, amikor a piaci verseny — elsősorban a kapitalista piacokon dúló ver­sengés — szempontjából némely technológiai folyamat üzemi titokként kezelendő. De mi­féle üzemi titok például a most folyó ipari átszervezés, amely a dolgozók tízezreit érinti és erről a gyári újság őszinte tájékoztatást ad? , , Természetes emberi tulajdonság, hogy senki sem szeret kellemetlen dolgokat közölni. Ez érthető a magánéletben, de teljesen érthe­tetlen a közéletben. Mi indokolja például — szintén az üzemi újságírók dohpgására hi­vatkozom —, hogy néha még a gyári balese­tekről szóló tudósítások közlésekor is való­ságos harcot kell a sajtónak vívnia a fele­lősséget viselő vezetőkkel a részletes infor­mációkért. Hogy micsoda károkat okoz bár­mely rendellenesség szépítgetése, vagy ép­pen elhallgatása, arra derített fényt a Fővá­rosi Főügyészség nemrég lezajlott vizsgá­lata, amely megállapította: a legmoder­nebb budapesti húsiparitanuló-intézetünk- ben az üzemi balesetek jelentékeny részét éveken át eltitkolták, így elmaradt a bal­esetek okainak az elemzése, a szükséges óvintézkedések megtétele, és ugyanazok a bajok újra és újra megismétlődhettek. Né­hány hónapja, amikor a televízió riportere a mulasztásban ludas vezetőket az ország nyilvánossága , előtt a szóban forgó vizsgálat tanulságairól megkérdezte, mindenki a má­sikat hibáztatta, s bizony gyakran az az ér­zése támadt az embernek, hogy még mindig mellébeszélnek. H a visszagondolunk a közelmúlt tapasz­talataira, nem egy kisebb vagy nagyobb példát találunk arra, hogy lehet és kell építeni minden kérdésben a tömegek tudatosságára, felnőttségére. Csaknem két évtizede már, hogy ez a felfogás pártunk politikájának tengelyében áll. Ne nyugod­junk, amíg ez a szellem és a vele járó stílus nem hatja át a gazdasági, a közigazgatási vezetés minden szintjét, amíg nem válik a legkisebb üzem vagy termelőszövetkezet vezetésének is sajátjává. A mi felnőtt, har­cokban edzett társadalmunk szembe tud és szembe akar nézni minden nehézséggel, tud­ni akar minden jóról, rosszról egyaránt, hogy a jót megbecsülhesse, a rosszat kijavíthassa, a nehézségeket leküzdhesse. K. F. SZABADALOM ES MEGTAKARITAS Értékes számjegyek Verőcemarosról Napjainkban gyakran ta­pasztalható, hogy egy-egy ha­zai újdonságra gyorsabban reagálnak külföldön, mint itt­hon, más országokból hama­rabb érdeklődnek az üzletkö­tés feltételeiről, a tárgyalási lehetőségekről, mint akár a szomszéd gyárból. Pedig ame­lyik vállalát gyorsabban al-o kalmazza az újdonságot, kü­lönösen az olyat, amelyik nem «jár jelentősebb költség- növekedéssel, annak az átla­gosnál dinamikusabban nő a nyeresége is. Keresett metálszignó Mégis a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat verőcema­rosi újdonsága hasonló helyzetben van: csehszlovák, lengyel, osztrák és NSZK- beli kohászati üzemek érdek­lődnek az öntapadó metál­szignó iránt, amelyet eddig csak a Lenin Kohászati Mű­vek használ, a gyakorlatban, a dunaújvárosiak és a csepeliek még fontolgatják a bevezeté­sét. Hogy miért és meddig, ait csak ők tudják. Minden esetre azalatt is forintok százai „úszkálnak ki” a zse­bükből. Az öntapadó metálszignó lényege ugyanis, hogy segít­ségével megjelölhetők a ko­hászati termékek. Alkalma­zása nélkül évente több mil­lió forintos kár származik ab­ból, hogy a különböző tiszta­ságú acélbugákat nem tud­ják megkülönböztetni, pedig szállítás közben gyakran ösz- szekeverednék. Így nemegy­szer a finomabb minőségűt felhasználják az igénytele­nebb acéltárgyak formálásá­hoz, a gyengébből pedig a selejtes termékek egész sora készül. Ez nemcsak hazánkban je­lentett gondot, hanem szerte a világon. A Lenin Kohászati Művek szakemberei — ter­mékeik jó hírnevének meg­óvása érdeliében — megkeres­ték a Fővárosi Művészi Kéz­műves Vállalatot, s előadták kérésüket: olyan számjelek­re volna szükségük, amelyek magas hőmérsékleten sem ol­vadnak, a vörösen izzó acél­ból sötéten tűnnek elő, a kihűlt sötétszürke öntvényből pedig kivilágítanak. A gránitnál keményebb A vállalat néhány szakem­bere hónapokon keresztül kí­sérletezett a különböző anya­gokkal, míg végül megálla­podtak a kristályos szerke­zetű, úgynevezett rózsako­rundnál. A kicsit lilásrózsa- színbe hajló, por alakú alap­anyag a metálszignóhoz fel­használt összes anyag 40 szá­zalékát teszi ki. Tulajdonsá­ga, hogy csak egy árnyalat­nyival lágyabb a gyémántnál, de a gránitnál keményebb. E nagy szilárdságra azért volt szükség, hogy az acél ne Top­panthassa össze a kerámia- számokat. Izgalmasabb fel­adat volt megtalálni azt az anyagot, amelyik lehetővé te­szi, hogy a kohászok egy rö­vid pillantás alatt felismer­jék a jelet az izzó acélon, amelyet sokáig lehetetlen néz­ni, ugyanakkor a kihűlt bu­gán is jól olvashatóik legye­nek a jelzések. E célból úgy­nevezett alfaport kevernek a kerámia alapanyagába. És még egy megoldásra váró fel­adat volt: a kerámiaszámok jól bírják a szállítást, a bu­gák mozgatása közben ne tö­redezzenek ki. A törékenysé­get az alumíniumdehidrát fo­lyadék jó tulajdonságainak kihasználásával szüntették meg. Amikor végre kialakult az alapanyag, akkor következ­tek a kísérletek a számok op­timális nagyságának, formá­jának, vastagságának kiala­kítására. De ez már a fel- használással egy időben tör­tént. A számokba kis mágnes­lapocskákat építettek be, ezek segitségével tapasztják a kohászok a kokilla falára, s ezután engedik a folyékony acélt a kokillákba. A kihűlt, megdermedt fémbe beépül­nek a számjelek, s a bugával együtt kiemelhetők a kokillá- ból. A Lenin Kohászati Művek 1974 január óta használja a Verőcemaroson készülő jelzé­seket. Az elmúlt esztendő alatt 400 ezer darabot vásá­roltak 1 millió 900 ezer fo­rintért. A Lenin Kohászati Művek tapasztalatai szerint ez a minimális többletkölt­ség sokszorosan visszatérül, ugyanis a becslések szerint évente 30—40 millió forint értékű selejtet, perköltséget és fölösleges szállításokat ta­karíthatnak meg azzal, hogy a gyárból kikerülő minden egyes szállítólevélen szere­pel az évszám, a kohó, az elő­állító brigád, és a minőség jelzését mutató számjegy, azaz garantálni tudják az ál­landó minőséget. A Lettin Ko­hászati Művek idén egyelőre 500 ezer számjegyet kért aZ első félévre, de jelezték, hogy további mennyiséget is kíván­nak vásárolni. (Találmányukat egyébként bejelentették az Országos Találmányi Hivatal­nak.) Kézzel vagy automatával? Verőcemaroson jelenleg 15 asszony kézi munkával állítja elő a számjegyeket. A műve­let automatizálható, kérdés azonban, hogy megéri-e a be­fektetést a beruházás. Ugyan­is, amíg ma 15-en naponta 4 ezret, addig félautomatával négyen 50—60 ezer számje­gyet gyárthatnának. E nagy mennyiséget pedig el is kell helyezni, adni. Lehetséges, hogy áldozni fognak a beruházásra a' vál­lalat vezetői, hiszen máris nagy a nemzetközi érdeklő­dés. Kérdés azonban, hogy a többi hazai kohászüzem miért halogatja a bevezetést, a megrendelést? Czibor Valéria MSZB elnökségi ülés Harmati Sándor elnökleté­vel pénteken a Belgrad rak­parti népfrontszékházban ülést tartott a Magyar Szoli­daritási Bizottság elnöksége. Az ülésen megvitatták és jó­váhagyták a szocialista or­szágok szolidaritási bizottsá­gai közeljövőben sorra kerülő berlini egyeztető tanácskozá­sának napirendjével kapcso­latos magyar állásfoglaláso­kat. Ezt követően az elnökség időszerű kérdésekben hozott döntést. Építők az idei feladatokról A Fővárosi Művelődési Házban pénteken országos tanácskozást tartottak az épí­tésügyi ágazat vállalatainak igazgatói, párt- és tömegszer­vezeti vezetői. A tanácskozá­son Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter ismertette a legfontosabb évi feladatokat. Az idén mintegy 6 százalékkal több építési munkát kell elvégezni a2 ágazat dolgozóinak, mint ta­valy, s egyebek között 90 ezer korszerű, új lakást átadni. Bondor József hangsúlyozta, hogy ebben az évben különö­sen szervezetten és hatéko­nyan kell dolgozni, hogy az építőipar maradéktalanul tel­jesíthesse feladatait. Kitüntetések a Parlamentben Tegnap folytatódtak a nemzetközi nőnap alkalmából ren­dezett ünnepségek. Az Elnöki Tanács a nőmozgalomban kifejtett kimagasló munkájuk, valamint a nők társadalmi helyzetének megjavítá­sa érdekében folytatott tevékenységük elismeréséül kitünteté­seket adományozott A parlamenti ünnepségen jelen volt Lo­soncéi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára és Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke. Losonczi Pál az MSZMP Központi Bizottsága és az Elnöki Tanács nevében köszöntötte a megjelenteket, majd átnyúj­totta a kitüntetéseket. A Munka Érdemrend arany fokozatát kilencen, ezüst fokozatát ötvenen, bronz fokozatát huszon­nyolcán kapták meg. Pest megyéből a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitün­tetést Lukács Lázáráé, a Csepel Autógyár osztályvezetője, a Munka Érdemrend bronz fokozatát Kaszás Pálné, a toki Egyetértés Termelőszövetkezet növénytermesztő csoportveze­tője és Tanyi Józsefné, a pilisi ÁFÉSZ főkönyvelője kapta meg. Az ünnepség után az Elnöki Tanács fogadást adott a ki­tüntetettek és a vendégek tiszteletére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom