Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-05 / 54. szám

Régi idők mozija (2.) Vígjátéknak Ilyen előzmények után ér­kezett el a mozi — és tegyük hozzá azt is, a város filmba­rát lakossága — a leges-le­ges ... legutolsó dátumhoz, amelyen mondanom sem kell, a filmszínház nem nyitotta meg kapuit. Az új széksorok már helyükön állnak, kívül­ről elvégezték a csinosítást, a fényreklám felújítását. Űj portált és ma még meszes, íestékes, de így is szépnek tű­nő előcsarnokot kapott a Pe­tőfi. A festékfoltos bejárat aj­taján a mészfiröceskös üveglap mögé bújva tenyérnyi karton­lapon az alábbi szöveg áll: „a kazánházban vagyok, Balogh- né". A hentesek kérdeznek A moziiskola udvarán tör­melékhalmok, bádoglemezek, falnak támasztott talicskák, szerszámok, kődarabok, pala­csintává lapított alumínium Kodak-dobozok árulkodnak a frissen elvégzett munkák nyo­mairól. Barnára festett kijá­rati ajtók bámulnak az ódon iskola körfolyosójának abla­kaira. Két nappal ezelőtti be­szélgetésünkkor Balogh La- josné, a mozi gondnoka ezt mondotta: „Március elsején már biztosan nem adják át a mozit. Tessék eljönni csü­törtökön délelőtt 10 és 12 kö­zött, akkor kijön két elvtárs a központból és tőlük megtud­hat mindent, amire kíváncsi”. Szombat’ reggel: Baloghné mosolyogva lép ki kopogtatá­somra az iskolaudvar sarká­ban álló kis szolgálati lakás ajtaján: — Ahogy maga nem jött csütörtökön, úgy ők sem jöt­tek — mondja. — Ügy hír­lik, valami fejtágítóra, vagy továbbképzésfélére kellett menniük. Aszódi Istvánná, a gödöllői Petőfi filmszínház vezetője szombaton reggel húsért ment a henteshez. „Kézit csókolom — üdvözölték az üzletben dol­gozó srácok — este mehe­tünk?” Nem — volt a válasz. A gödöllői Háziipari Szövetkezet azonnal felvesz varrodába szakképzett nőket, könnyen betanulható síkkötő munkára férfiakat és nőket, bőrdíszmű-varrónőket. Az Ipari Műszergyár, Iklad műszaki végzettségű, gyakorlott TERVEZŐÉPÍTÉSZT, ÉPÍTÉSVEZETŐT, SZERKESZTŐKET, ANYAGBESZERZŐT, TOVÁBBÁ MŰSZAKI RAJZOLÓKAT KERES. A jelentkezéseket írásban, vagy személyesen, az Ipari Műszergyár Személyzeti Osztályára (Aszód Pf. 2.) kérjük. Aszódiné szombaton délelőtt felkereste szerkesztőségünket. Panaszkodott. Elmondta, hogy az utcán megszólítják, arról faggatják, valóban megnyí­lik-e a mozi? Vacogó filmbarátok? — Soha ilyen közel nem állt a Petőfi filmszínház a megnyitáshoz, mint most, ezekben a napokban. Felújí­tották a két régi D/21-es ve­títőgépet, s a régi ívfényes be­rendezések most xenon lám­paházat kaptak — mondja. — Ezekben a napokban már csak néhány bekötés van hátra, a ventillátorok és a hangszórók kábeleit kell kifeszíteni,.a vit­rineket beüvegezni, s a válla­lat dekorátorai a jövő héten érkeznek. A moziban egyéb­ként 307 néző és két ügyelő számára lesz hely. Lesz ruha­tár, de a büfét még nem ígér­hetem biztosra. Aztán újabb adalékokkal szolgált az elmúlt több mint egy év történetéhez. Elmond­ja, hogy voltak olyan tervek még a nyár derekán, amelyek kiagyalói azt latolgatták: meg lehetne kezdeni a vetítést ak­kor is, ha csak a nézőtér ké­szül el. Aztán úgy határoztak, hogy nem lehet a nézőket far­kasordító hidegben kiterelni az udvarra a szünetek idejé­re. Tervezte azt is a Moziüze­mi Vállalat, hogy esetleg köl- csönteremben, a városi Petőfi művelődési házban folytatná a vetítéseket. Ám a terem bér­leti díja túlságosan borsosnak tűnt. Áprilisi előzetes A munkákat sokféle aka­dály lassította. Elhamarkodott tervek és anyaghiány. Volt olyan kisiparos, aki nyáron egy hónapon át nem tudott dolgozni, mert hiányoztak kü­lönböző villanyszerelési anya­gok. A mozi kimustrált szék­soraiból egyébként százhúsz ülőhelyet az albertirsai film­színháznak, kilencvenet a maglódinak adtak át, mint­egy harmincat pedig a gödöl­lői városi tanácsnak. A vég­képp használhatatlannak mi­nősített recsegő ülőalkalma­tosságok égetése most folyik. Múltak a hetek, a hónapok, s hamarosan itt a tavasz. A mozi dolgozói fölött is eljár­ták az évek. Két jegykezelő időközben nyugdíjba ment, harmadik társuk és a takarí­tónő, meg a jegykezelő fize­tés nélküli szabadságon vé­szelte át az elmúlt tizennégy hónapot, a két mozigépész pe­dig másodállásban besegít a kistarcsai filmszínház vetíté­seinél. Aszódi Istvánná óvatos. A vállalat felső és középszintű vezetői számára összehívott tanácskozáson beszélt főnökei­vel a megnyitás dátumáról. Végleges időpontot nem akar mondani, de a faggatásra így válaszol: „Legkésőbb április 4-én nyitunk”. ★ A cikk végén joggal várja el az olvasó az újságírótól, hogy bölcs legyen, s meg­nyugtató választ adjon, vagy legalábbis valami kis bizta­tást a reggeli mellé. Ilyennel sajnos nem szolgálhatunk. Ré­szint azért, mert jóslásokba maguk az illetékesek sem bo­csátkoznak. Nemcsak most, hanem már fél évvel ezelőtt sem tették ezt. A legfrissebb dátum tehát: legkésőbb április 4-e. Igaz, hogy hallottunk már jó pár időpontot az elmúlt egy esz­tendő alatt, ám az ember bí­zik, s reméli, hogy a lapnak legközelebb már csak akkor kell foglalkoznia 'a gödöllői Petőfi filmszínház sorsával, amikor hasábjain vastag be­tűkkel a nyitó film címét hoz­za. ■ Bízunk tehát. Mi mást is te­hetnénk. , Idő van bőven. Most már csak azt lenne jó tudni, hogy az a bizonyos április ne­gyediké vajon az 1975-ös év­re értendő-e? A gödöllői mo­zi története mindenesetre filmre kívánkozik. Vígjáték­nak is jó lenne, melynek csattanóját kíváncsian várjuk. Tizennégy hónapja ... Berkó Pál (Vége) II. ÉVFOLYAM, 54. SZÁM '»:K-if IIDI / 1975. MÁRCIUS 5., SZERDA Százhuszonnyolc lakás Gödöllőnek Szövetkezeti mérlegzáró Szombaton, március 1-én tartották meg a gödöllői Épí­tőipari Szövetkezet mérlegzá­ró közgyűlését, a szövetkezet székházában. A közgyűlés el­nökségében helyet foglalt: Gányi Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese, Hangyái And­rás, a Pest megyei KISZÖV politikai osztályának vezetője, Suck Zoltán tanácsos, a váro­si tanács ipari főelőadója, Szávai Tibor, a gödöllői Ve­gyesipari Szövetkezet elnöke, valamint Pesti István, az aszódi Vegyesipari Szövetke­zet elnöke is. A kqzgyűlés részvevőit Berencsi János, a szövetkezet elnöke üdvözölte. A közgyűlés bevezetőjéül Káré Márta, az ÁFÉSZ dol­gozója elszavalta Juhász Gyu­la Himnusz az emberhez cí­mű költeményét, majd a mér­legzáró közgyűlés levezető el­nöke, Nagy Sándor felkérte Berencsi Jánost a beszámoló megtartására. Példa-brigádok Az elnök kiemelte, hogy alig múlt egy hónapja, hogy a szövetkezet dolgozói vezetősé­get választottak. A tavalyi gazdasági munkával kapcso­latban elmondta, hogy szerző­désük bőven volt, munkakápa- citásukat lekötötték; műszaki­lag és technikailag egyaránt előreléptek. Kiemelte, hogy nagy segítséget adott a párt­vezetőség, amikor több alka­lommal is beszámoltatta a szö­vetkezet vezetőit a különböző munkák állásáról; így segítsé­get adott az előrehaladáshoz. Emelkedtek a jövedelmek, megfelelő a törzsgárdatagok anyagi megbecsülése, de je­lentős lépés a sokgyermekes családok segítése, vagy akár az étkeztetési hozzájárulás bizto­sítása is. A munkafegyelem­mel kapcsolatban az elnök el­mondta, hogy vannak egé­szen kiváló brigádok, amelyek munkája az egész szövetkezet előtt példaként állhat. Szorgosság. anyagtakarékosság Az Építőipari Szövetkezet dolgozóinak száma 301, közü­lük 203-an szövetkezeti tagok. A létszám az előző évihez vi­szonyítva tizenhattal emelke­dett. A szövetkezet 1974. évi ösz- szes bevétele 57,5 millió fo­rint volt, amely pontosan 13,3 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Kötele­zettségeidet maradéktalanul teljesítették, részt vettek a városfejlesztési munkákban, vállalásaik, felajánlásaik je­gyében összesen 87 ezer forint Ismeretes, hogy néhány he­tes szünet után szakági be­mutatókkal folytatódik a Galga menti népművészeti találkozó. Veresegyházon, a Váci Mihály Művelődési Köz­pontban népművészeti kiállí­tás nyílt, amelyre több mint 600 munka készült. Ezeket a Népművelési Intézet február 28-án, pénteken zsűrizte; s több mint 200 tárgyat ítéltek á kiállításra alkalmasnak. Akadnak közöttük fafaragá­sok, hímzések, ácsmunkák, fonott kosarak, festett edé­nyek, tányérok és viseletek ... Azt sem hallgathatjuk el, hogy a zsürizők — Bánszky Pál, a Népművelési Intézet osztályvezetője és Karsai Zsigmond festőművész, az in­tézet főelőadója — Vélemé­nye szerint az anyag nagyon színvonalas, nagyszerű cse­mege az érdeklődőknek. Így húsznál is több darabot meg is vásárolt azonnyomban a Népművelési Intézet számára. Kiváltképp nagy tetszést aratta^ a Galgamácsán élő Kollár Pál faszobrai, egye­dül az ő alkotásai közül máris 12 darabot vettek meg. Ugyancsak megvásárolták Vankóné Dudás Juló egyik festményét, s a bagi Svehla Pál Cigánycsalád című fa­kompozícióját is. A kiállításon látható a Gö­döllőn élő Vidák István és Nagy Mária háncsmúnkái is. A két művész a közelmúltban kapta meg a Népművészet ifjú mestere kitüntetést, ám — sajátságos — a járásban még egyszer sem lehetett lát­ni alkotásaikat. Ez az első al­kalom. A szakági bemutatók iránt nagyon nagy az érdeklődés, hiszen a kiállítás mellett be­mutatkoznak a legjobb népi- tánccsoportok is. A népművé­szeti kiállításra máskülönben Bag község küldte a leggaz­dagabb anyagot. ★ Mozgalmas nap volt március 2-án, vasárnap Veresegyházon, ahol kezdetét vette a Galga menti népművészeti találkozó második, befejező szakasza. E napon került sor az első szak­ági bemutatókra. Megnyitották a képzőművészeti és népművé­szeti alkotások kiállítását, majd ugyancsak délelőtt kez­dődött az iskolások, úttörők bemutatójával a népi együtte­sek és tánccsoportok föllépé­se. Az együttesek bemutatkozá­sára a Váci Mihály művelődé­si központban került sor, Pász­tor Béla nagyközségi tanács­elnök megnyitó szavai után. A zsűri tagjai a következők vol­tak: Jósvai Lajos, a járási hi­vatal elnökhelyettese, (a zsűri elnöke), Nyíri Tibor, a járási pártbizottság munkatársa, dr. Kovács Gyuláné, a járási hi­vatal művelődési osztályának vezetője, Pásztor Béla, a nagy­községi tanács elnöke, míg a zsűri szakmai tanácsadója volt: dr. Oskó Endréné, a Pest megyei Tanács népművelési tanácsadójának szakreferense, valamint Vásárhelyi László, és Vadasi Tibor, a Népművelési Intézet munkatársai, koreo­gráfusok. A délelőtt folyamán — mint említettük — az úttörők és az iskolások léptek színpadra, te­gyük hozzá nagy sikerrel. A zsűri kiemelte a hévízgyörki pajtások Galgahévízi játékok című műsorát, a vérségi fia­talok üvegestáncát és kisron- dóját, a püspökhatvaniak Há­zasító című szlovák táncát és Sári leánytáncát. Az ácsa- csővári gyermekcsoport Lako­dalmasa is nagy sikert aratott. Persze a többiek is kitettek magukért, megjegyezzük, hogy az említett Galgahévízi játé­kok című műsor Zsíros Fe­rencié saját gyűjtése alapján állt össze. Délután a felnőtteké volt a színpad. Már elöljáróban is el­mondhatjuk, hogy nagyszerű produkciókat láthatott a négy­száz főnyi közönség — teltház volt! —, s a felcsattanó, ferge­teges tapsviharok ezúttal is igazolták, hogy a népművészet örök hódító. A jók között is a legjobbak között említhetjük a Táncoló párok Isaszegíől Czangár Gyula felvétele értékű társadalmi munkát vé­geztek. Emlékeztetjük olva­sóinkat, hogy az elmúlt hét keddjén tartott koordinációs értekezleten vette át Berencsi János elnök a szövetkezet dol­gozóinak odaítélt Pro Űrbe emlékplakett bronz fokozatát. A szövetkezet gazdasági éle­téhez tartozik az is, hogy 1974-ben harmincnégyezer- kettőszázötvenhat forintra nö­velték az egy személyre eső éves bérszínvonalat. A teljes munkaidőt dolgozók havi át­lagkeresete 2854 forint volt. Befejező szavaiban kérte az elnök a dolgozókat, hogy szor­galmas munkával és anyagta­karékossággal segítsék a ter­vek megvalósítását, hogy si­kerrel fejezhessék be a negyedik ötéves tervet. Az elnöki beszámolót köve­tően Jancsek János, a fel­ügyelő bizottság elnöke tett jelentést, majd Szabó József- né, a nőbizottság elnöke szólt a tagsághoz. Elmondotta, hogy ők is fáradoznak az egyenlő munkáért egyenlő bér elv megvalósításában, megszervez­ték a beteglátogatást, szorgal­mazzák a továbbtanulást is. Csak két ügy Török Mihály, a szövetkezeti bizottság elnöke szólt a KISZ- munkáról, s elmondotta to­vábbá, hogy a szövetkezetnél nyolcvanötén sportolnak. A munkaügyi döntőbizottság je­lentése kiemelte, hogy az egész esztendőn át csupán két ügy foglalkoztatta a bizottsá­got. Fekete Béla főkönyvelő után Orth Mihály, a szövetke­zet főmérnöke szólt, s rámu­tatott, hogy a különböző vál­lalások egybeésnek a szövet­kezet gazdaságpolitikájával; a Lumniczer utcában hetvenket­tő, a Szabadság téren pedig ötvenhat lakást kell átadniuk. Ezek bizony nagy feladatok. A határidőt minden bizonnyal tartani tudják. Ebben nagy támogatást ad az egyre na­gyobb gépesítés. Szót kért Gányi Zoltán is, aki elmondta, hogy Gödöllő város legna­gyobb gondja az építőipari kapacitás hiánya. A nagy vál­lalatok bizony nem szívesen vállalnak apróbb munkálato­kat. Szót kért Németh László párttitkár és Hangyái András is, aki elismeréssel szólt a szö­vetkezeti dolgozók eredmé­nyeiről. Hozzászólások után ünnepélyes percek következ­tek, a brigádok vezetői lép­tek az asztalhoz, ahol is át­vették a kollektíva megérde­melt jutalmát. Elismerték a November 7., Kossuth, Petőfi, Dózsa II., Dózsa I., az Ifjúsági Brigád, Kun Béla, Damjanich és az Ybl Miklós szocialista brigádok munkáját. Átadták a törzsgárdajelvényeket, vala­mint két brigádzászlót, a Pe­tőfi és a Dózsa II. szocialista brigádnak. A tagság jutalma Végül Szabó Gyula műveze­tő néhány kedves mondat után nyújtotta át Berencsi Já­nos elnöknek húszévi kitartó és hűséges munkájáért a dol­gozók ajándékát: egy értékes pecsétgyűrűt. Az aktív mérlegzáró köz­gyűlésen megvendégelték a dolgozókat, majd több csapat alakult és húzott magára sportmezt. A szövetkezeti székház udvarán levő sport­pályán kezdetét vették a kis­pályás mérkőzések. Elsőnek a csőszerelők mérkőztek a laka­tosokkal. Csiba József padképe egy megelevenedett Dudás Juló festményre emlé­keztetett. Nem túlzás azt állí­tani, hogy ez a produkció stí­lusában egyedülálló az ország­ban. Ugyancsak nagy sikert aratott a galgamácsaiak Ara­tási felvonulása is. A szakági bemutatók során is bebizonyosodott, hogy a sok száz embert megmozgató Gal- ga menti népművészeti talál­kozó, a művelődési házak falai között megélénkült élet, az út­törőktől a nyugdíjasig minden korosztályt foglalkoztat, ugyan­akkor nagyszerű példája an­nak is, hogy az iskolai munka és a művelődési ház tevékeny­sége hogyan fonódhat egybe és épülhet egymásra. (fb) nagy tárcsái Pávakört. Tagjai kiemelkedő teljesítményt nyújtva adták elő galgagutai táncukat. De nagyszerű pro­dukció volt az isaszegieké is, ők isaszegi táncok és bábtán­coltató címmel mutattak be nagyszerű összeállítást. Sikert aratott — s ez a zsűri véle­ménye is — a zsámboki, s a veresegyházi Lakodalmas is. A zsűri tagjai nagy elisme­réssel szóltak a galgamácsai gyermek—felnőtt csoport Régi téli esték című összeállításá­ról, amelynek mozgalmas szín­Megkezdődtek a szakági bemutatók Régi téli esték — vasárnap délután

Next

/
Oldalképek
Tartalom