Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

%fflúap 1975. MÁRCIUS 30., VASÄRNAP TÍZ NAP SIKER Elutazóit az Alekszan dro v-egy ii ttes Tíznapos, nagy sikerű ma­gyarországi vendégjátékát be­fejezte, szombaton elutazott Budapestről a világhírű Alek- szandrov ének- és táncegyüt­tes. A szovjet katonaművé­szek hét fővárosi és vidéki előadáson mutatkoztak be a magyar nézőknek. Az együt­test a Ferihegyi repülőtéren dr. Nagy Gábor vezérőrnagy, a magyar néphadsereg politi­kai főcsoportfőnökének első helyettese, Regös Gábor, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság titkára, valamint a Ma­gyar Néphadsereg Művész- együttesének képviselői bú­csúztatták. Jelen volt a búcsúztatásnál D. I. Oszadcsij vezérőrnagy, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének katonai és lég­ügyi attaséja. TAVASZKÖSZ ÖNTŐ A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének ünnepi műsora Harmincéves felszabadulási évfordulónkra nem túlságosan nagy számban készültek a na­gyobb nyilvánosságnak szánt ünnepi műsorok. Éppen ezért érdemel fokozott figyelmet az a jubileumi produkció, melyet a Magyar Néphadsereg Mű­vészegyüttesének ének-, ze­ne- és tánckara mutatott be Tavpszköszöntő címmel. A műsor — hangsúlyozot­tan, a létrehívok szándéka szerint is — jubileumi. De igen szerencsésen kerüli el azt a buktatót, amely a hasonló műsorok gyakori velejárója: az alkalmiságot, azt a szűkén értelmezett és kivitelezett na­pi aktualitást, amely az adott ünnephez oly szorosan köti a programot, hogy mélyebb összefüggéseket, tágabb kite­kintést nem képes feltárni, felmutatni a nézőnek. A for­gatókönyvet író Jovanovics Miklós biztos kézzel alakítot­ta ki azt a koncepciót, amely­Bélyegképek és eredetijük Világviszonylatban is párat-1 mint a 18 méter hosszú, má­lan kiállítás nyílt meg a na­pokban a Természettudományi és Bélyegmúzeum rendezésé­ben a nemzeti múzeumbeli ki­állítótermekben : a világszerte ez ideig kiadott 10 ezer féle állatmotívumú bélyeg közül a legreprezentatívabbakat mu­tatják be, a bélyegeken ábrá­zolt állatokkal együtt. Először láthatók olyan ritkaságok, zsányi súlyú óriás kagyló, amelyet Jókai Mór ajándéko­zott a múzeumnak. Továbbá az élő állatok között az akvá­riumban és számtalan tengeri állat, rovar és gerinces egyút­tal természetesen az őket áb­rázoló bélyegekkel együtt. A tárlat októberig tart nyit­va. ben az ünnepi jelleg szorosan egybefonódik az önálló, kerek egésszé formálódó műsor számaiban a teljesebb, átfo­góbb igénnyel. Kicsit az alka­lomhoz illesztett köszöntő is a műsor, s kicsit a tánc, az ének és a zene, sőt a költői szó esz­közeivel megvalósított vissza­pillantás is az elmúlt har­minc esztendőre, de egyben kifejezi mai világunk érzéseit, s a jövőről alkotott elképze­léseinket is megcsillantja. A helyes gondolati mag szí­nes megvalósításban fejező­dik ki a műsorban. Két rész­be tömörített produkció ez; mind a kettőt pontosan és gondosan meghatározott mon­danivaló uralja, világosan el­különülő karaktert adva az egyes részeknek, s azokon be­lül is a kisebb, egymással szo­rosan összefüggő egységek­nek. Az első rész címe —mi­ként a műsor egészéé is — Tavaszköszöntő. A címet Ga­rat Gábor azonos című, is­mert, szép versének előadá­sával húzzák alá, majd egy robusztus erejű tánc után a hasonló címmel megkompo­nált, az ősi, villő- és kisze- játékokat alapul felhasználó lírai táncjáték következik. Ez­után az Ágh István, Bella István, Benjámin László, Ga­rat Gábor, Juhász Ferenc és Szécsi Margit verseire írott Kantáta az ifjúságról című Daróczi Bárdos Tamás kom­pozíciót láthatjuk. Ez a komp­lex (ének-, zene- és tánckart egyaránt foglalkoztató) mű egyes tételeivel — Századunk fiai; Teremteni; Tűz, te gyö­nyörű — teljesíti leginkább a vállalt feladatot: az ünnepi al­kalomból a múltba, a jelenbe és a jövőbe pillantást. A ko­reográfusok: Kovák Ferenc, Györgyfalvy Katalin, Or- sowszky István és Tímár Sán­dor az egész első részre jel­lemző modern, a folklórmotí­vumokat a legmaibb tánc­nyelvvel egybeolvasztó tánco­kat készítettek, összecsiszolt, egységes stílusban. A tánckar igen jól adta elő ezeket a cseppet sem könnyű kompozí­ciókat. A második rész címe: Ün­nepeljünk együtt. Ez legin­kább talán egy nemzetközi jellegű dal- és táncszvit for­mai és stiláris jegyeit viseli magán. Magyar csárdás, ro­mán tapsostánc, vagy bolgár kóló, Kodály Karádi nóták- ja vagy Szvjesnyikov Ej uh- nyemje, lengyel népdalok és csehszlovák verbunk — ilyen és hasonló számokból áll ez a színes, változatos, igen jól pergő és fokozatosan emelke­dő lendületű rész. Néhány produkció ebből a kavalkádból is kiemelhető: az énekkar legjobb napjaira em­lékeztető színvonalon szólal­tatta meg a Karádi nótákat s az Ej uhnyemet, a tánckar bravúrosan táncolta Vavri- necz—Kovák Tiszaháti csár­dását és Vavrinecz—Kricsko- vics Bolgár táncát, s a férfi­táncosok megérdemelt vas­tapsot arattak .Sebő—Tímár Román tapsosának fergeteges tempójú előadásával. A ve­zénylő Pödör Béla — akár­csak az első részben dirigáló Kühner György — kitűnően összefogta a nagy létszámú együttest. (A Vígszínházban bemuta­tott produkció nézői között jelen voltak a hazánkban ven­dégszereplő világhírű Alek- szandrov-együttes vezetői, s az együttes tagjai is). Takács István A Tápió ihletésében Szabó Iván tárlata a Blaskovich Múzeumban Ma, vasárnap 11 órakor nyílik meg a tápló* szelei Blaskovich Múzeumban Szabó Iván Műn* kácsy-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művészének kiállítása. A tárlatot május 11-ig te­kinthetik meg az érdeklődők — hétfő kivételé­vel — naponta 10-től délután 6 óráig. Tápiószele Szabó Iván első megterített 6zob- rászi asztala. Itt lovagolt először a Matyi szamáron, itt szerette meg a lovakat Vasas bácsi ménesmester jóvoltából, itt csatangolt ábrándozva a madaras pusztákon, itt végezte el a második elemit az ábrahámtelki tanyai iskolában. Kiállítása visszatérés és főhajtás ifjúságának egyik tág otthona, művészetének egyik forrása: Tápiószele előtt. Szabó Iván életmódja erőteljesen egészsé­ges. Hatvanévesen is úgy él, mint a harminc­éves férfiak; motorkerékpáron jár Hódmező­vásárhelyre, lovagol, madarak énekét hall­gatja, naponta végez testi munkát. így tény­legesen fiatal, s ez a frisseség érződik mű­veiben is. Állandóan megújulnak élményei, szobrászi eszközei. A rendszeres elmélyülés és a természet barátsága biztosítja ezt szá­mára. Bizonyos életkoron túl az alkotás megkí­vánja a jó kedélyt. Szabó Iván megfontolt életvitele ha kell küzdelemmel szerzi meg a derűt, mely szobrainak éltető földje. Szob­rászi gondolkodása sok változatot megragad; Lőrinc barát helytállását a mokány alakzat­ban, s a lehajtott fejű ló Basa Pistát siratja kuruc időben. Az ócsai vizes erdő felröppenő madaraival érmein száll tovább. Áhítat és valóságérzék jellemzi művészetét, a ménes robajlását Pető­fi verse után ő is észreveszi, és domborművé alakítja. Megpillantja a magában horgadó Bikát, az oroszlánhíjas magyar puszták ki­rályát, és pontosan elemzi a Pásztor több év­ezredes hallgatását. Érzéke van a szobrászi humorhoz. Jóízűen ironizál „Itt nem nyugszik senki" fejfája, Pásztor (fadombormű) Vágta (fadombormfi) szemlélőjét arra ké­ri: fogadja el e bölcs mértéktartást. Hamisítatlan falusi környezetet hordoz az lrókázó és az Al­mát hámozó lány, a nagyon vonzó Ken­dős fej. S a lovak! Lipicai mén ágas­kodik, csikók, kan­cák népesítik be bronzérmeinek, Ná­cióm borításainak fe­lületét, lovak for­málódnak emlék­művekké. Mindez a tápiószelei gyer­mekkori tartózko­dás meghosszabbí­tása, mely a csodál­kozástól szoborrá fokozódott. Eszme­tára gazdag, Dózsa és Rákóczi idejét is érzékeli, szabadság­madár páva röpté­zik szoborban a népdal lelkületének útmutatása szerint, Petőfi is eszmetest­té formálódik a hársfa szövetségé­vel. A szobrászat min­den műfaját maga biztosan uralja az eszközök takarékos beosztásának törvé­nyeivel. Nagymére­tű emlékműve Ceg­lédre kerül, hama­rosan felavatják Szigetszentmikló- son Erdei Ferenc­ről készült portréját. Petőfi emléktábláját Dömsöd várja, s minden bizonnyal jut Tápió- szelére is hírvivő rajzos lendü­letű kerámiáiból. Szabó Iván egyik legfőbb erénye, hogy magas színvona­lon közérthető, ezzel gondozza növekvő közönségének ízlését, közérzetét, gondolkodását. Ke­délye, munkabírása, szobor­termő energiája kimagasló, azonos időben mutatják be műveit Hódmezővásárhelyen és Rákospalotán. Mi azzal a tudattal üdvözöljük Tápiósze- lén, hogy kapcsolata Pest me­gyével tovább növekedik, ál­landósul. Losonci Miklós TV-FIGYELO Az irodalomról. Igazán nem érheti a televíziót az a szem­rehányás, hogy kevés az ér­dekes irodalmi műsor. Csü­törtökön Ellen Steward üze­netének felolvasása után Cse­hov Három nővér című drá­máját tekinthette meg a kö­zönség a Vígszínház művé­szeinek előadásában. Prozorov ezredparancsnok három lá­nyának — Olgának, Másának és Irinának — történetéből világosan, érthetően csendült ki a csehovi humánum. A Három nővér műsorra tűzésé­vel az ünnephez méltó elő­adást nyújtott a televízió a színházi világnapon a nézők­nek. Kevésbé mondható el ugyanez a Martin du Gard re­gényéből készült tévéfilm-so- rozatról, amelynek befejező részét pénteken este mutatta be a televízió. Valahogyan sokkal fordulatosabban, len­dületesebben kezdődött ez a sorozat. A film készítőinek törekvé­sére nem lehet panasz. Hűek maradtak a Nobel-díjas író kitűnő regényéhez, annak mondanivalójához. Az emberi sorsok meghatározhatatlansá- ga, véletlenszerűsége, pontos, precíz és árnyalt jellemábrá­zolás — akárcsak Martin du- Gard művét — jellemezte a filmet. Az események azonban lassan, vontatottan követték egymást. Hiányzott belőlük a gördülékenység, könnyedség. Ragyogóan készültek a film­beli felvételek, érdekes, gyak­ran lebilincselő volt a hely­színválasztás, éppen ezért ért­hetetlen, hogy miért feledkez­tek az alkotók a filmhez nem illő kísérletezgetésbe. A szí­nészek átérezve és megértve alakították szerepüket. A ren­dezői munka azonban koránt­sem volt meggyőző és átgon­dolt. Talán, ha két résszel kevesebbre tervezték volna az alkotók a filmet, nagyobb le­hetőség nyílt volna a cselek­mény sűrítésére, érdekesebbé tételére. A politikáról Ismét érde­kes témát feszegetett a Látó­kör péntek esti adása. Egy riportfilm nyomán Szabolcs- Szatmár megyei munkások beszélgettek a személyiségnek, a műveltségnek a szerepéről a szocialista demokráciában. Mennyire fontos a dolgozók szava a döntésekben, különö­sen akkor, ha — mint a mű­sorban említett termelőszövet­kezet példájában is — ez a döntés alapvetően átformálja, a mezőgazdasági üzem egész arculatát, a dolgozók életét. Elég-e, ha dolgozók csak bi­zalmat szavaznak a vezetők­nek, a gazdasági folyamatok ismerőinek? Semmi esetre sem. Ez a gondolat — ahogy a műsor tükrözte — maguknak a dolgozóknak a gondolkodásá­ban fogant. Természetes az, hogy a termelési folyamatok nem érthetők meg részletek­ben közgazdasági ismeretek, szakmai felkészültség nélkül. De nem is ez a cél. A terme­lési feladatok, távlati tervek — feltéve, ha közérthető mó­don fogalmazzák meg őket — mindenki számára érthetők. S a szocialista demokráciá­nak óriási szerep jut akkor, amikor arról van szó: hogyan valósítsuk meg ezeket a ter­veket. A bizalomnak is nagy a jelentősége a szocialista de­mokráciában. Amikor egy kö­zösség feladatokkal bíz meg egy vezetőt, természetesen bi­zalmat szavaz neki. A biza­lom mellett viszont a köteles­ség is jelen van. A termelési feladatok megértetése, megma­gyarázása is kötelesség ... A Látókör vitájában ilyen és ehhez hasonló gondolatok kristályosodtak ki. A műsor méltó folytatója volt az el­múlt hetekben már szinte megszokott és általunk is többször dicsért — színvona­las politikai adásoknak. V. F. Sikeres pályázat Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Partizán Szövetség, a Kulturális Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Rádió és Televízió pá­lyázatot hirdetett a magyar antifasiszta ellenállási mozga­lom történetének kutatására, feldolgozására, emlékeinek és írott forrásainak összegyűjté­sére. A pályázat országszerte nagy érdeklődést váltott ki, össze­sen 85 pályamű érkezett a Magyar Történelmi Társulat címére. Az ünnepélyes ered­ményhirdetés április 7-én lesz a Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányának ülé­sén. Üj politikai könyvek Kádár János és. Biszku Béla válogatott írásai, bővített kiadásban Pártunk kongresszusai hí­ven tükrözik a magyar társa­dalom politikai-ideológiai ál­lapotát, a párt vezető szere­pének és egységének biztosí­tására irányuló törekvéseket, a marxizmus—leninizmus kö­vetkezetes, a forradalmi mun­kásmozgalom történelmi ta­pasztalatainak tudatos alkal­mazását. Így volt ez most is, a legutóbbi XI. kongresszu­son is, amelynek állásfoglalá­sában is — ahogyan Kádár János elvtárs zárszavában mondotta — „kifejeződik: egyik legfőbb erőforrásunk pártunk teljes eszmei-politikai egysége”. Kongresszusi határozatok A XI. pártkongresszus hatá­rozata, valamint a párt prog­ramnyilatkozata a jelen és a holnap feladatait összegezi és egyben kijelöli az utat, ame­lyen a jövőben haladhatunk. A Kossuth Könyvkiadó — ép­pen a kongresszussal egy idő­ben — jelentetett meg több politikai ' könyvet, amelyek segítenek eligazodni, jobban megérteni a XI. pártkong­resszuson elhangzottakat. Gondolunk itt — Kádár, Bisz- ku elvtársak köteteinek új kiadása mellett — A Magyar Szocialista Munkáspárt kong­resszusi határozatai című könyvre, amelyben megtalál­ható az MSZMP legfelsőbb szervének: kongresszusainak fő határozatai 1957. évi kong­resszusi jelentőségű országos pártértekezlettől a X. kong­resszusig. Érdemes tehát for­gatni e könyvet, mert benne összegeződik az az időszak, amely kiemelkedő pártunk és népünk történetében. Ez a másfél évtized a párt újjá­szervezésének, a hatalom megvédésének és megszilárdí­tásának, a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének és meg­szilárdításának, a termelési viszonyok és a tervgazdálko­dás továbbfejlesztésének idő­szaka volt. A marxizmus—leninizmus alapján Egy évvel ezelőtt már mél­tattuk és ismertettük Kádár Jánosnak a Válogatott beszé­dek és cikkek című könyvét. Most azért foglalkozunk vele röviden, mert a Kossuth Könyvkiadó a XI. pártkong­resszusra újra megjelentette, mégpedig bővített formában. Az új kötet tartalmazza Ká­dár Jánosnak 1974 szeptem­berében a Politikai Főiskolán elmondott beszédét is, amely­ben lényegében vázolta azokat az elvi útmutatásokat, ame­lyek alapján ülésezett az MSZMP XI. kongreszszusa. Azóta már tudjuk, ismerjük a párt programnyilatkozatát, a kongresszusi határozatokat, amelyek kimunkálásában a párt első titkárának rendkí­vül nagy szerepe volt. Már a pártfőiskolán utalt rá, hogy a XI. pártkongresszus a mérleg- készítés, a számadás, azaz előremutatás, a jövő kimun­kálásának kongresszusa lesz. Az események azóta igazol­ták szavait. A párt eredmé­nyesen tölti be szerepét, a munkásosztállyal, a dolgozó néppel összeforrva vezeti a szocialista építőmunkát. A párt helyes, jó politikát foly­tat, a politika alapja, minden eredmény forrása a marxista —leninista elmélet. „Sokan, sokszor támadják a marxiz­must—leninizmust, de halad a diadalmas útján: az emberi­ség reménye ma is” — mon­dotta. S ez a rendíthetetlen bizalom, a marxizmus—leni­nizmus elméletének alkotó módon való alkalmazása jel­lemzi Kádár János minden írását, beszédét. A kötet több mint másfél évtizedet ölel fel, szinte az újkori Magyarország történe­tét. S az írásokban, beszé­dekben marxista—leninista választ kapunk minden gon­dunkra, s a jövő útmutatásai­ra is. „Mi ezt az elméletet valljuk, ezt képviseljük... és ehhez tartjuk magunkat ren­díthetetlenül a jövőben” — fogalmazta meg ugyanebben a beszédében. De ez a gondolat húzódott végig a kongresszu­si beszámolójában és a kong­resszusi vitazáró beszédében is. „A Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus—le­ninizmus alapján folytatja ed­digi szocialista, kommunista, internacionalista, a nép érde­keinek megfelelő politikáját.” A párt és az állam a nép szolgálatában Biszku Béla könyve — A párt és az állam a nép szol­gálatában — szintén máso-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom