Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-29 / 75. szám

1975. MÁRCIUS 29., SZOMBAT %*ÚHap Lakatos Éva köszöntése Kiosztották a szakma kiváló tanulója országos verseny díjait Kiállítótermekben Jubileumi körkép Budavártól Lakatos Évát, az Országos Filharmónia igazgatóját szü­letésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága levélben köszöntötte. A Köz­ponti Bizottság üdvözletét Óvári Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a KB titkára adta át. Jelen volt dr. Molnár Ferenc kulturális minisztériumi államtitkár. Ifjúsági nívódíjak átadása Pénteken a Parlamentben Nádor György, az Állami If­júsági Bizottság titkára átad­ta az 1975. évi ifjúsági nívó­díjakat az ifjúság szocialista nevelésében, az ifjúságpoliti­ka megvalósításában kiemel­kedő eredményt elérő kollek­tíváknak, személyeknek. Az ünnepségen részt vett dr. Or­bán László kulturális minisz­ter, dr. Polinszky Károly ok­tatási miniszter és Barabás János, a KISZ KB titkára. Köztudomású, hogy Pest me­gye egyike az ország műemlé­kekben leggazdagabb területei­nek. A román kori építészet két olyan jelentős alkotásától, mint a zsámbéki és az ácsai templom, a barokk kastélyo­kon át a klasszikus épületekig szinte minden stílusirányzat jelentős emlékekkel képvisel­teti magát. A műemlékekben leggazdagabb részek a Duna­kanyar, Ráckeve, Zsámbék, Gödöllő és környéke. A megye élénk idegenforgal­mát elsősorban műemlékeinek köszönheti. A visegrádi vár- rendszert például 1974-ben 258 ezer 333 látogató kereste fel, s igen gazdag — országosan ki­emelkedő — a szentendrei mú­zeumok látogatottsága. Éppen ezért az illetékesek, mindenek­előtt a megyei idegenforgalmi hivatal egyik legfontosabb fel­adata, hogy állandóan figye­lemmel kísérje a látogatottság „Szeretem a színpadot, s azon a véleményen vagyok, hogy ha valaki operába megy, joggal várhatja el: ne csak íü'.ét, szemét is gyönyörköd­tessék. .. Emlékszem, mily kínos volt számomra némely Wagner-operában a színpad­ra figyelni, mikor egy egész felvonásban, majd egy órán át egyetlen szereplő sem moz­dult.” Prokofjev idézett sorai nemcsak a vérbeli színpadi szerzőt mutatják be, hanem rávilágítanak az operaműfaj századeleji legjellemzőbb problematikájára. Ekkor ke­rül egyre gyakrabban előtér­be — nemcsak a zenés, ha­nem a prózai színpadokon is —, a közönség érdeklődésé­nek figyelembe vétele, a mindenkihez szóló, széles ré­tegek számára vonzó, sok­rétű élvezetet nyújtó színház igénye. E törekvések jegyé­ben született Prokofjev egyik legnépszerűbb operája, A há­rom narancs szerelmese. Szö­vegét is Prokofjev írta, Gozzi mesejátéka nyomán. A látvá­nyos, nagy formátumú barokk mesejáték valószínűleg keleti eredetű, hasonlóképp Turan- dot című drámájához. Gozzi ihletett költészete, finom hu­mora, iróniája hatott Prokof- jevre, valamint a darab olyan aktuális korabeli utalásai is, amelyeket ugyan operájá­ból elhagyott, de helyettesí­tette azokat kora színházmű­vészetének időszerű kérdé­seivel. Ezért találta ki a ke­retjátékot, amelyben saját zenedramaturgiai elveiről vall. A keretjátékban felvonul a közönség négy különböző íz­léscsoportot alkotó rétege; azok, akik a tragikus, a fi­Az ország szakmunkáskép­ző intézményeiben évente hagyományosan megrendezik a szakma kiváló tanulója versenyeket. Az idei díjkiosz­tó ünnepségen pénteken dél­előtt a Vasas Székházban Pápai Béla, a Munkaügyi Mi­nisztérium főosztályvezetője üdvözölte az ország minden tájáról összesereglett több száz fiatalt, valamint pedagó­gusaikat. Az ünnepségen részt vett dr. Nagy Sándor, a KISZ KB titkára. Földvári László KPM, valamint Dobrotka László könnyűipari miniszter- helyettes és Méhes László, a vasasszakszervezet főtitkára, Nagy Imre munkaügyi mi­niszterhelyettes. Dr. Nagy Sándor 41 első he­lyezést elért szakmunkásta­nulónak adta át a Szakma kiváló tanulója jelvény arany fokozatát, az emlékplakettet, alakulását, és a szervezés ja­vításával segítse elő, hogy év­ről évre többen tekintsék meg műemlékeinket. A megyei mű­emlékvédelmi albizottság most, az idegenforgalmi szezon "előtt ezért tűzte tegnapi ülésének napirendjére a látogatottság helyzetének vizsgálatát. A kér­désről Kántor Sándor, a me­gyei idegenforgalmi hivatal ve­zetője átfogó jelentésben tájé­koztatta a bizottság tagjait. A jelentés egyebek közt meg­állapítja, hogy a műemlékek látogatásának két formája ala­kult ki. Az egyik a vendégek tájékoztatása különféle séták I keretében. A másik a műemlé­kek felhasználása szabadtéri előadások, hangversenyek cél­jaira. Ezek közül kiemelkedik a Zenélő kastélyok sokfelé ha­gyományos és népszerű soroza­ta, valamint a Szentendrei Te­átrum országos tekintélyű elő­adásai. A továbbiakban mind­lozófikus műfajt szeretik, akik a lírát, vagy az érzelmest, a komikumot, a humort, majd pedig a látványosságot ked­velők. Kérdés: kinek legyen igaza, kiknek szóljon a da­rab? Prokofjev válasza: min­denkinek, a közönség vala­mennyi rétegének, hiszen a mű attól jó, ha az eszméje jó, az eszme kifejezésének ér­dekében minden hatáselemet fel lehet használni. A közép­kori boszorkányromantikából és a XIX. századi mágus­fantázia világából összeszőtt mesefigurák, valamint a com- media deli’ arte szereplői Pro­kofjev utánozhatatlan egyéni Az Orfeusz az alvilágban Offenbach egyik legnépsze­rűbb, legkiemelkedőbb darab­ja, zenéje javarészt vígoperai színvonalú, ezért felújítása a színház repertoárjának lénye­ges gazdagodását, az előadó­apparátusnak pedig komoly színvonal-emelkedését jelenti. „Egy zűrzavaros, félelmete­sen örvénylő, démoni korszak énekese volt, aki véghezvitte a művészi alkímia legnagyobb csodáját: e zűrzavart tiszta muzsikává párolta le.” — ír­ta Offenbachról egyik élet­rajzírója. A kor, a Második Császárság, III. Napóleon ko­ra, azé az uralkodóé, akit a történelem törpenapóleonként, a nagy nagybácsi kis unoka- öccse-ként emleget. A muzsi­ka, amellyel a zeneszerző ön­magáról és koráról vall, szel­a díszoklevelet, és az 1500 fo­rintos pénzjutalmat, amit kí­vánságra kéthetes NDK-beli üdülésre és a vele járó 700 forintra váltanak át. A kitű­nő eredményt elért — zömé­ben vasas és könnyűipari szakmákhoz tartozó — ta­nulók oktatóit 2000 forinttal jutalmazták. A 39 második és 40 harmadik helyezettet ezüst-, illetve bronzjelvény- nyel, oklevéllel és pénzjuta­lommal díjazták. Doktora vatás Gödöllőn A Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanácsa pénteken ün­nepi ülést tartott dr. Pethö György rektor elnökletével. A tanácsülésen 27 mezőgazdasá­gi-tudományi és 5 mezőgaz­dasági műszaki doktort avat­két formát fejleszteni kell, s különösen fontos, hogy az eddi­ginél jobban, tartalmasabban szervezzék meg a műemlékein­ket nagy számban látogató ta­nulóifjúság megyei kirándulá­sait. Ebben szükség van a me­gyei tanács művelődési osztá­lyának és idegenforgalmi hiva­talának az eddiginél hatéko­nyabb együttműködésére. A tennivalókkal foglalkozva a műemlékvédelmi albizottság ülése egyebek közt megállapí­totta, hogy a legnagyobb gond a kastélyok és a kúriák állapo­ta, illetve idegenforgalmi hasz­nosítása. örvendetes hírként szögezte le viszont a jelentés, hogy megkezdődtek a zsámbé­ki templom helyreállításának előkészületei. A templom az idegenforgalmi hivatal kezelé­sébe került, s az Országos Mű­emlékvédelmi Felügyelőséggel és a megyei tanács segítségé­vel megkezdték a helyreállítás terveinek összeállítását. hangján szólalnak meg, ötle­tes humorral, groteszk iró­niával, vagy érzelmes lírával örök érvényű humánus tar­talmat közvetítve: a természet megújító erejét és a szeretet hatalmát. A rendező Békés András, a díszlet- és jelmeztervező Ma­kai Péterrel jól oldotta meg a darab színre vitelét. A szó­listák kitűnően énekelték a rendkívül igényes és nehéz szólamokat. Az előadás kar­mestere Lukács Ervin, kitű­nő érzékkel szólaltatta meg Prokofjev egyéni, szellemes, invenciózus muzsikáját. Jól oldotta meg feladatát a második előadás együttese is, élén Bolberitz Tamás kar­mesterrel. Az előadást az Ál­lami Artistaképző Intézet nö­vendékeinek produkciója szí­nesítette, a koreográfus Fodor Antal, az igényes kórusszó­lamok betanítója Nagy Ferenc karigazgató volt. lemes, frivol, féktelen jókedv­től, tomboló életörömtől har­sog, a mindez egyik pillanat­ról a másikra vált át a leg­mélyebb nosztalgikus-érzel­mes — nem érzelgős! — lírá­ra, olyan tökéletes harmóniá­ban, amit csak a színpad leg­nagyobb mesterei — Shakes­peare, Mozart vagy az idős Verdi — tudtak megvalósíta­ni. A felújításért már önmagá­ban is dicséret illeti Vámos Lászlót, a darab rendezőjét. Jelentős érdeme még, hogy erőltetett korszerűsítések he­lyett a darab eredeti, ám máig ható csipkelődéseit hagyta érvényesülni. A darab mai, modem hangvételét színpadának ezernyi színével, ötletével, nagy ívű látványos­ságával és gondosan kimun­Időben is, térben is tágas anyagot tár fel számunkra a 30. évforduló küszöbén a fővá­rosi, megyei tárlatok sorozata. Mindenekelőtt a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum hármas kiállítására gondolok, mely állandó anyagként mu­tatja be a magyarországi mun­kásmozgalom történetét 1919 augusztusáig, időszakos tárlat­ként érzékelteti gazdag fotó­dokumentációval hazánk jele­nét. Ehhez társul a szocialista képzőművészek bemutatója, mely az 1919-től 1945-ig terje­dő korszakot kíséri képekkel, szobrokkal. Ami a lényeget illeti: mú­zeum és kiállítás nyílik egy­szerre, olyan tudatformáló fontos intézmény, melyet 18 esztendő tudományos és gyűj­tőmunkája előzött meg. Mil­lióknak ad meghívót évtize­dekre az április elsején meg­nyíló múzeum, mely előadó­teremmel, tárlatvezetőkkel várja a közönséget, köztük Pest megye üzemi munkásait és tanulóifjúságát. Ez a kap­csolat minden bizonnyal tar­talmas lesz, annál is inkább, mivel az áporkai úttörők ado­mányozták egy 19-es vörös­katona kulacsát, s a rendezés­ben részt vett a volt sziget­csépi tanár, Szikossy Ferenc, sőt Nagy Dezső, aki Ceglédről került e fontos intézménybe. Megemlítem, hogy március elején még dolgoztak azon a századfordulós esztergagépen Ráckevén, mely Raffay Béla, a járási hivatal elnöke közre­működésével került a napok­ban kiállítási tárgyként a mú­zeumba. Tovább megyek; Táncsics Mihályra vonatkozó anyag került elő Vecsésről, melyet eddig a Csorba család őrzött, és Kovács József volt ráckevei tanár segítségével ke­rült a Munkásmozgalmi Mú­zeumba Radinkó Ferenc és Paulovics György ráckevei ko­vácsműhelye. Lenyűgöző a szobrokkal zsú­folt márványcsarnok, mely a termek felé irányítja a közön­séget. A mintegy 250 ezer tárgyból álló gyűjtemény ki­kált, eleven, friss játékstílus­sal juttatta érvényre. Rom­hány i József szövegátköltésé- nek is csak hangvétele, szel­leme mai, kifogyhatatlan nyelvi bravúrjaival, szelle­mes, gazdag rímeivel újította meg a darabot. Jól szolgálták a rendezői koncepciót Forray Gábor stílusos, hangulatos díszletei és Shäffer Judit de­koratív, színpompás, merész ruhái. Bogár Richárd látvá­nyos, virtuóz hatású kán-kán- koreográfiáját a tánckar ki­tűnő összmunkával, magas színvonalon elevenítette meg. Kitűnően énekelt a kórus, melyet Rónai Pál karigazgató tanított be. Kimagasló színészi és éneke­si produkciókkal ajándékozták meg a szólisták a közönséget; mindegyik szerep telitalálat! Suka Sándor Styx Jankója fe­lejthetetlen alakítás, az eleven komédiázás és a már említett nosztalgikus tragikomikus hangvétel magas rendű szinté­zisével. Szellemes, invenciózus Jupiter Benkoczy Zoltán, markáns nagyvonalú Plútó Marik Péter, akinek hajlékon*’ szép éneklése és muzikalitása is figyelemreméltó. Elbűvö­lően bájos Cupido Oszvald Marika, játékával, éneklésével és nem utolsósorban kivételes akrobatikus ügyességével. Az Eurydikét játszó Domonkos Zsuzsa játékmódjának ter­mészetességével adósunk ma­radt, ezt dekoratív megjelené­se ellensúlyozta. Hangban, já­tékban kitűnő a címszereplő Kovács Péter, az istenek kö­zül a Junót alakító Zentai Anna, valamint Galántai Aliz, Gallai Judit, Csajányi György, Kokas László, Mucsi Sándor és Halász Aranka. Az előadás karmestere, Hi­das Frigyes lendületesen, ár­nyaltan tolmácsolta Offen­bach muzsikáját. Korda Ágnes > emelését tartalmazza az állan­dó kiállítás, mely új technikai eljárásokkal teszi árnyaltabbá a hatást. A látogató szerkeze­teket indíthat el, nagyító se­gítségével figyelheti a május elsejei jelvényeket, sokrétűen informálódhat. Az új szerze­mények közül a pesti szűcs­segédek 1848-as céhládáját, Frankel Leó íróasztalát, Marx Károly kezeírását, Kossuth- dokumentumot, a Népszava 1905-ös rotációs nyomdagépét, a kaszából készült 48-as kar­dot emelem ki. A szocialista képzőművé­szek alkotó csoportjának elkö­telezett munkásságát gazda­gon tárja fel a Theisler György rendezte tárlat, mely Derkovits metszeteihez az ere­deti dúcokat is társította. Ez a kollekció a Munkásmozgalmi Múzeum saját gyűjteménye, ritkán látható Derkovits, Dési Huber, Uitz műveket tartal­maz é6 a vecsési születésű Goldmann György szobrait, melyek méltó módon társul­nak a festmények eszmei, mű­vészi minőségéhez, Meunier kisméretű kikötőmunkásához. A több hónapig ugyanitt nyitva tartó fotókiállítás ha­zánk tájait, közéleti személyi­ségek arcmását, az alkotó munka lendületét, a kulturális térnyerést mutatja bé. Érzé­kenyen, magas színvonalon. Feltárul a Dunakanyar szép­sége, láthatjuk Szentendrét és az ecseri lakodalmat, Százha­lombatta esténként tündöklő fényplasztikáját Módos Gábor finom megfigyelésében. E sok­szoros kincs láttán csak azt kívánjuk, hogy minél előbb fedezze fel megyénk fiatalsá­ga és felnőtt lakossága a Mun­kásmozgalmi Múzeum érté­keit. Pontos, hiteles történe­lemórán vehet részt, miközben hivatására ébredve; gyönyör­ködhet. Szovjet csataképek címmel az MSZBT országos elnöksége és a magyar nép­hadsereg politikai főcsoport- főnöksége közös rendezésében láthatjuk a Szovjet Kultúra Házában megnyílt tárlatot, melyet a Grekov Stúdió anya­gából válogattak. Verescsagin, Szurikov hagyományaihoz leg­inkább Dmjistrevszkij zárkó­zik fel, aki nyírfákkal és szál­ló darvakkal enyhíti a katona sírjának drámai döbbenetét. A katonaélet háborúból békébe váltó folyamatát kísérik a mű­vek, melyek közül Antonov Reggelt érzékeltető és Szonyin Magyar honvédet ábrázoló szobra emelkedik ki elmé­lyült formatervezésével. A gyerek mindenütt egyfor­ma. Tiszta, ártatlan és tehetsé­ges. őszinte és bátor. Erről győznek meg a Mezőgazdasági Múzeumban bemutatott szlovák gyerraekrajzok. Sugárzik az élmény. Akár traktort festenek, akár fű­tengerben vágtató lovat, akár fűzfák esti táncát, dombra kapaszkodó magvetőt, min­den gesztusból árad a le nem csöndesült képzelet — egy­szóval a költészet. Sziporká­zó színek tündéri futamai telítik a képek felületét, te­rítenek átható melegséget. Neveket is sorolhatnánk: a mindössze hatesztendős Ri- lovát, aki tavaszt fakaszt a fákból és J. Szabót, még har­minc, negyven gyermekszer­zőt, akik erdők, mezők, em­berek szépségét és munka- áhitatát gyűjtik szívükbe—, az egyre tartalmasabb hol­nap széles örömét és minő­ségét. A Vác a képzőművészetben című tárlatot jelentékeny ér­deklődés közepette nyitotta meg dr. Bodnár Eva, a Ma­gyar Nemzeti Galéria osz­tályvezetője Vácott, a Vak Bottyán Múzeum kiállítóter­mében. Április 17-ig várja a lá­togatókat a gondosan válo­gatott festői anyag, amely a XIX. század váci képző- művészeti életéből ad ízelí­tőt, és felvonultatja a szá­zadforduló helyi értékeit is. Ez az első ilyen jellegű .tár­lat, melynek tudományos elő­készítése Philipp Clarisse ne­véhez fűződik. Jelzi, hogy a város kilenc évszázadának jelenbe ívelő korszaka a ma­gyar művelődéstörténet sze­rény, olykor jelentős tarto­zéka. A XIX. század jeles portréfestője volt a Vácott alkotó Balassa Ferenc és az osztrák származású Canzi Ágost, aki az önkényuralom korában szerkesztette váci szüretét — számot adva ma­gyar érzelmeiről. Tudatfejlő­dése esztétikai haladást is eredményezett, hiszen a nép­élet pontos ábrázolásával jó ügy oldalára állt. A helyi kis­mesterek sorából említjük meg a jó adottságú zsáner- festő Török Edét, a csend­életeket készítő Éhn Berná- tot, Trepschitz Alajost, a vá­ci topográfia gondos szer­zőit; Szinte Gábort, Pintér Lászlót, Pörge Gergelyt. Csa­ládi örökségből került elő Gyurkovics Károly több arc­mása, mely a tárlat érde­kes színfoltja. A váci értéket országos jelentőségűvé ebben az idő­szakban három mester fokoz­ta: Lotz Károly, Mészöly Gé­za és Fényes Adolf. Meg­lepő erővel hat ebben a kör­nyezetben Lotz Károly any­járól készült nemes hangvé­telű alkotása. Fényes Adolf művekkel kifejezett váci tar­tózkodása művészettörténe­tünk egyik rangos epizódja. Ami figyelemre méltó: Mé­szöly Géza érzékeny együtt­hatókból szerveződő csó­nakja. ö a vizek festője volt, sajátos finomsággal örökí­tette meg nemcsak a Bala­ton, a Velencei-tó, a Tisza, hanem a váci partszakasz vi­zuális eseményeit is. Ilyen hagyományokból is merített az 1930-as években az a Vácott festő csoport is, melynek Biai Föglein István volt egyik alapítója. Ami ezután történt, az már a mi társadalmunk jelene, s a vá­ci Duna-műhely országos fontosságú tevékenységéhez tartozik. A ma Vácott élő festők ez­úttal nem művekkel, hanem személyes jelenlétükkel tisz­telegtek az elődök érdemes munkája előtt. Losonci Miklós tak. Séták és szabadtéri előadások' Helyreállítják a zsámbéki templomot Tervek a műemlékek látogatottságának növelésére SZÍNHÁZI ESTÉK A három narancs szerelmese Prokofjev-bemutató az Operaházban Orfeusz az alvilágban Offenbach-felűjítás az Operettszínházban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom