Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-29 / 75. szám
1975. MÁRCIUS 29., SZOMBAT A l 1 . f Leányfalun a r< szezon kezdetere ««irgalom cS rohamosan növekvő ide- a lakosság színvonalasabb ellátására a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat mintegy 2 millió forintos beruházással bővíti a 7-es számú boltot. A teljes átalakítás után — melyen a budakalászi tanács költségvetési üzeme dolgozik — a központi helyen levő üzlet 200 négyzetméterrel bővül. Az eladótér és a raktározási lehetőségek tekintélyes gyarapodása mellett korszerű öltöző is épül. A megújult üzlet a szezon kezdetére, május első felében már a vásárlók rendelkezésére áll. Sok ötlet teszi emlékezetessé az évfordulót A járás valamennyi községében méltó megünneplésére készülnek hazánk felszabadulása 30. évfordulójának. Az április 3-i, illetve 4-i ünnepségeknek részletes programja már elkészült. A hősi emlékművek megkoszorúzása mellett a községek vezetői igyekeznek egyéb politikai és kulturális rendezvényekUNNEPSEGEK A JÁRÁSBAN kel emlékezetessé tenni legnagyobb nemzeti ünnepünk évfordulóját. Budakálászon a létesítendő óvoda alapkövének elhelyezése után kerül sor a Munkánk, eredményeink jubileumi kiállítás megnyitására és a Budakalászért AFESZ-fúzió A termeltetés szervezeti megalapozása A dunabogdányi és a pomázi ÁFÉSZ — mint megírtuk — április elsejével egyesül a szentendrei székhelyű Dunakanyar ÁFÉSZ-szel. Ily módon a körzet az egész járásra kiterjed. Dr. Cznik József dunabogdá- nyi elnöknek tettük fel a kérdést: milyen gondokat, elképzeléseket visz magával az egyesülésbe a szövetkezet? — Az egyesült szövetkezetnek egyelőre három központja lesz. Itt, Dunabogdányban alakult ki az ipari szolgáltató és a termelésszervező-felvásárló tevékenység centruma. Ez volt a két legerősebb ágazata szövetkezetünknek, így rendelkezünk a szükséges feltételekkel. Az ipari ágazat a múlt évben 10 millió forint termelési értéket produkált, a termeltető-felvásárló üzemág pedig 7 milliós forgalmat bonyolított. A körzetbővüléssel az ipari szolgáltatás vonalán 15—20 millió forintos termelési értékre számíthatunk az esztendő folyamán, a felvásárlásban 14—15 milliós forgalomra van kilátás. A felvásárlás lényegében az egyesülés után válik szakosított üzemággá. Lehetőség nyílik arra, hogy ne csak kizárólag kereskedelmi tevékenységet folytasson, hanem a termeltetést is szervezze — a mezőgazdasági árualapok gyarapítására a kisgazdaságok tervszerű összefogásával. E kisgazdaságok termelésének spontán jellegét szeretnék szervezett árutermeléssé változtatni, biztosítva részükre a folyamatosságot s a bővített újratermelés lehetőségét. — Ez a feladat természetesen jól képzett szakembereket igényel nemcsak az igazgatáson belül, hanem kint a telephelyeken is. Hét, jól felszerelt felvásárlóteleppel rendelkezik a megnagyobbodott szövetkezet. Ezeken a helyeken kell erősíteni a termelők körében nélkülözhetetlen szervező munkát, az árutermelés ösztönzését: szaktanácsadással, szerződésekkel, eszköz, védőszer és tápanyag biztosításával, s így az érdekeltség megteremtésével. A feladat nagyságához kell igazodnia természetesen megfelelő technikai színvonalának. A meglevők zöme megfelel a magasabb követelményeknek, Szentendrén és Kisorosziban azonban még akad javítani való. Figyelemre méltó erőfeszítésnek lehetünk tehát tanúi az egyesülést követően a termeltetés szervezeti megalapozásában. emlékérmek átadására. A szomszédos Pornóz ugyancsak kiállítással, valamint KISZ- spartakiáddal, fáklyás felvonulással és tábortűzzel teszi felejthetetlenné a nagy napot. Leányfalun a 30 évesek fákat ültetnek s lerakják a felszabadulási emlékmű alapkövét. Szigetmonostoron az iskolában nyílik meg a Községünk 30 éves fejlődése című kiállítás. Pócsmegyeren helytörténeti, gyermekrajz- és suba-, Visegrádon A Dunakanyar 30 éve című kiállítás vonzza majd az érdeklődőket. Hasonlóan lesz jubileumi kiállítás a többi községben, Kisorosziban, Dunabogdányban, Pilisszántón, Pilisszentkereszten és Csobán- kán is. Pedagógusok és tanácsi dolgozók Sikeres népességösszeírás — nehézségekkel Szentendrén — csakúgy, mint az ország többi településén — január első három hetében sikeresen zajlott le az egységes népességnyilvántartás megteremtése érdekében elrendelt népességösszeírás. Annak ellenére — mint azt Lakos Jánosné dr. népességnyilvántartási főelőadó elmondta —, hogy az akkoriban éppen tetőfokán levő járvány jócskán megnehezítette a zömében pedagógus és tanácsi dolgozó összeirólc munkáját. Volt rá eset, hogy a megkezdett munkát egy bizonyos körzetben másnak kellett befejeznie. A várost harminc összeírás! körzetre osztották: a belső területen 5—600, külterületen 2—300 lakos jutott egy-egy összeíróra. A fáradhatatlan aktíváiknak nem egy nehézséggel kellett az influenza mellett megküzdeniük — elsősorban azért, mert az utca- névváltozások számos helyen nem voltak feltüntetve. Hasonlóan sok munka hárult a felülvizsgálókra. Sárga összeírólapot csaknem 14 ezren töltöttek ki, s közel félezerre tehető a szürke, úgynevezett keresőlapok száma. Ha ehhez még hozzávesszük az időközben benépesült Felszabadulás lakótelep polgárait, megállapítható, hogy a város lélekszáma már most megközelíti a 15 ezret. Az összeírok időközben megkapták — sokak szerint nagyon szerény — fizetségüket, telepeink korszerűségének, s munkájuk eredménye is feljutott a megyéhez, ahonnan gépi adatfeldolgozásra kerül. Megérkezett Szentendrére az a bizonyos teleszkópos szekrény is — megtekinthető a városi tanács ügyfélszolgálati irodáján —, amelyben a személyi nyilvántartó lapokat tárolják, s az időközben bekövetkező változásokat regisztrálják. Villanyfény a vendégek tiszteletére Házi szociális gondozás - társadalmi összefogással A hetvennyolc esztendős Beringer Ruppert s a nála nyolc évvel fiatalabb felesége aligha számított arra, hogy az eseménytelen, szielíd esőtől lucskos délelőttön egyszerre öten nyitjuk rájuk az ajtót: a szociális gondozásukat becsülettel ellátó Kossuth brigád három asszonya, a brigádvezető Pintér József né, s ketten még a tizenegy tagú szocialista közösségből, Pallai Miklós- né és Erdei Jánosné, valamint Sógor Mihályné járásivárosi szervező házi szociális gondozónő és jómagam. Társául fogadta a botot A tenyérnyi szobában honos a rend. Az ágyak szépen vetettek, s a vendégek tiszteletére meggyújtott villany fényében jól látható az asztalterítő és a padló tisztasága. Van annak már vagy öt éve, hogy a Beringer házaspár ide, a hátsó traktusba hurcolkodott. Magában a házban 1958 óta laknak, akkor nősült meg a házigazda fia, jött mindjárt a gyerek s az öregek úgy gondolták, jó lesz nekik szűkösebben. Áldozatvállalásukat a fiatalok nem nagyon igyekeznek meghálálni. — Régebben a Pannónián laktunk — mondja a párjánál beszédesebb asszony —, akkoriban még csak egy pár ház állt ott, s nem volt üzlet Gondoltuk, öregségünkre jobb lesz, ha beljebb húzódunk a városba — ezért cseréltük el a lakást Az asszony erősen cukorbeteg, lábát duplájára dagasztja a víz, látása is jócskán romlik, a férfi viszonylag jobban tartja magát, bár a tavalyi epekőműtétje óta ő is társául fogadta a botot. Nyugdíja — ahogy ő mondta: nyögdíja — csak neki van, valamikor gyantafőző volt a papírgyárban — 1251 forint. A két lányuktól kapnak ehhez még 500 forintot s esetenként ruhaneműt. Üj abban meg a tanács tett ki magáért: szociális kosz- tot juttat nekik konyhájáról, van úgy, hogy vacsorára is marad belőle. Fogytán az erő, még annyi sincs, hogy az udvar elején levő csaptól behozzanak a konyhába egy vödör vizet. — Nem is tudnánk, mi lenne velünk — mondják szinte egyszerre —, ha ezek a drága asszonyok nem lennének a segítségünkre. Mindent megcsinálnak, csütörtökönként jönFogaskerék, tengely; óramutató Szigetmonostoron a Fővárosi Vízművek vízmérőalkat- rcsz-gyártó üzeme harminc helybeli lakosnak ad kenyeret. A kis részleg évi teljesítménye hozzávetőlegesen 1 millió alkatrész. Az itt készült fogaskerekeket, tengelyeket, óramutatókat a fővárosba, a vízművek javítórészlegébe szállítják. nek nagytakarítani, de más napokon is gyakran ránknyitják az ajtót. A Kossuth brigád A Szentendrei Ipari Szövetkezet konfekciórészlegének Kossuth brigádja április 21- én lesz egy éve, hogy a tanács egészségügyi osztályán szerződött a Beringer házaspár gondozására. Ez azonban nem az első ilyen jellegű vállalásuk, hiszen az özvegyen maradt Wolf Józsefnét már 1971 óta istápolják. Akkoriban a lakóitól ugyancsak sokat zaklatott nőnek nem volt morzsányi életkedve. A brigád adta vissza a hitét: főztek neki ebédet, hoztak tisztítószert s még a lakását is kifestették. A brigád házi szociális gondozói tevékenysége még ezzel sem merült ki. Galda Mártonné nyolcvanéves pomázi bedolgozónak rendszeresen házhoz viszik a nyersanyagot és elhozzák tőle a készárut. Patronálják továbbá a Kékibányánál lakó Oláh Istvánná hétgyermekes családját, és a kőhegyi Bobák nagycsaládot. A gyerekeknek ajándékokat, 6 használt kisruhákat visznek minden alkalommal ök varrják a bölcsődések napozóit, a kispárna- és takaróhuzatokat. Legutoljára meg szabad szombatjukon voltak takarítani a művelődési központban s már vállaltak húsz óra társadalmi munkát a Rákóczi úton létesülő öregek napközi otthonánál. Az elmúlt évben fáradozásáért a brigád 2000 forint tiszteletdíjat kapott. Az összeg felét felajánlották az öregek napja sikeres lebonyolítására, a maradékot utolsó fillérig védenceikre költötték. „Ha tudunk..." Sógor Mihályné, a városijárási szervező házi szociális gondozónő: — Szervezetten Szentendrén egy éve foglalkozunk házi szociális gondozással. Jelenleg 30 gondozottunk van a városban és körülbelül 40 a járásban. A gyakorlat az, hogy a körzeti orvosok és a tanácstagok bejelentése alapján intézkedünk. Ha tudunk... — ugvanis nem kis gond a megfelelő gondozók beszervezése. A kezdetben jól induló akció megrekedt, nemigen akad vállalkozó — elsősorban azért, mert naponta több helyre kell elmenni. < A vállalatok, intézmények hallgatnak, ismételt felhívásra sem veszik fel egyébként terjedelmes vállaláslistáikra a házi szociális gondozást. Holott aligha vitatható, hogy ez a mindjobban körmünkre-lél- kiismeretünkre égő probléma kizárólag társadalmi összefogással oldható meg. A vállalatok közül egyedül a SZISZ — ahol a Kossuth brigádon kívül a Győzelem, a Hámán Kató és a Dobó Katica brigád is gondoz — jár elöl jó példával. Ugyancsak bekapcsolódott a gondozásba a nem régen alakult egészségügyi KISZ-alapszervezet. S egy friss hír: a kéziszerszámgyár vállalja tehetetlen idős emberek lakásának a kifestését. — Az egyéni gondozók általában nyugdíjasok, akik még jól bírják magukat, na meg az a kis pénz is jól jön nekik. Jelenleg promt kellene két gondozó s a szükséges létszámon felül legalább 10—12 tartalék, akiknek a bevetésére Az oldalt írta: Kertész Péter Foto: Nagy Iván bármelyik pillanatban számíthatunk. Legyen ez a bejelentés, ha ú°v tetszik, felhívás öregeink nyugalmáért, s nem kevésbé — lelkiismeretünk nyugalmáért is. Könyvdélután A felnőtté érésnek megszámlálhatatlan jele van, mégsem mondható egyikről sem, hogy önmagában megszemélyesítheti ezt az állapotváltozást. Mondanék hát én is egyet a sok közül, méghozzá azt, amivel a holnap búcsúzó hét elején okoskodtam a városijárási könyvtár és a művelődési központ immár hagyományos könyvdélutánján. Ekkor köszöntek el első szellemi alma mater juktól, a gyermekkönyvtártól a nyolcadikosok. Az eseményre hivatalos volt a város három általános iskolájának mind az öt végzős osztálya — azok a tanulók is természetesen, akik az elmúlt nyolc év alatt elfelejtettek beiratkozni a könyvtárba. El is jött mindenki az izgalmasnak ígérkező, cseppet sem szomorú búcsúzkodásra, hiszen a gyermekkönyvtártól való búcsú nem jelenti a könyvektől való elszakadást. A könyvdélután célja éppen az, hogy a továbbtanuló vagy a munkába álló gyerekek kapcsolata ne szakadjon meg a könyvtárral, az ismeret- szerzés legfőbb eszközével. A tapasztalat ugyanis az, hogy az általános iskola melegéből kiröppenő kamaszok mind távolabb kerülnek a könyvek birodalmától. Ezt megszüntetendő a gyermekkönyvtártól való búcsúzkodással egy időben a srácok évről évre megismerkednek — így volt ez a hét eleji könyvdélutánon is — a felnőttkönyvtárral. A törzsolvasók közül többen otthonosan mozognak már a kitárult könyvvilágban, hiszen — különösen azok, akik elemista koruktól falják, igénylik a könyveket — s már korengedéllyel tagjai lettek a felnőttkönyvtárnak. Az újoncok kissé megilletődve néztek körül s igyekeztek emlékezetükben rögzíteni a hallottakat: hol található a szép- irodalom, megint hol a versek, a szakkönyvek, az emberi tudás raktáróriásai, a kézi könyvek, az újdonság s a mintegy 70 folyóirat. A gyermekkönyvtár a legszorgalmasabb olvasóit könyvajándékkal lepte meg, az olvasóbajnok címet ezúttal a Balcsy-Zsi- linszky úti iskola nyolcadikos tanulója, Vaszkó Zoltán érdemelte ki. Könyvjutalom jóformán csak azoknak nem jutott, akik annyira ragaszkodtak a kikölcsönzött könyvhöz, hogy ismételt felszólításra sem hozták vissza azt. Ezt ■ követően a felbátorodott nyolcadikosok tömegesen iratkoztak be nagykorúságuk első intézményébe, a felnőttkönyvtárba, amelynek Kovács Attila leendő autószerelő lett az új olvasók közül elsőként a tagja. A klubdélután további részében a fiatalok az ifjúsági klubbal ismerkedtek meg, ahol Molnár Gábor író vetítettképes előadását hallgatták végig nagy figyelemmel a délamerikai indiánok életéről.
